Mesélj magadról!
–Brigitta- inkább csak Brigi- vagyok, egy Szombathelyi lány. A tizenhatodik életévemet taposom. Imádom a családomat és megbízok bennük. Igaz, a blogomat még sosem olvasta egyikük sem, és ezt nem is szeretném.
Rendetlen vagyok, de büszke is, így ha jön valaki hozzám, rendbe teszem az én kis birodalmamat. A falamat saját magam dekorálom. Egy-egy idézet van a falakon, virágok és ábrák. Minden évben, félévben egy újabb mű kap helyet a szobám falain, amikre büszke vagyok.
Önbizalom hiányos és bizonytalan vagyok. Tudok határozott is lenni, viszont akkor először le kell küzdenem magamban az aggályokat, ami legtöbbször sikerül is.
Sok szeszélyem van, viszont nem vagyok babonás.
Külsőleg egy százhatvanöt-százhetven centiméter magas, jelenleg középhosszú,barna hajú lány vagyok. Barna szemem van, és nem valami sötét bőröm. A családból senkire sem hasonlítok alkatilag, viszont a hajszínemet Apámtól örököltem.
–Brigitta- inkább csak Brigi- vagyok, egy Szombathelyi lány. A tizenhatodik életévemet taposom. Imádom a családomat és megbízok bennük. Igaz, a blogomat még sosem olvasta egyikük sem, és ezt nem is szeretném.
Rendetlen vagyok, de büszke is, így ha jön valaki hozzám, rendbe teszem az én kis birodalmamat. A falamat saját magam dekorálom. Egy-egy idézet van a falakon, virágok és ábrák. Minden évben, félévben egy újabb mű kap helyet a szobám falain, amikre büszke vagyok.
Önbizalom hiányos és bizonytalan vagyok. Tudok határozott is lenni, viszont akkor először le kell küzdenem magamban az aggályokat, ami legtöbbször sikerül is.
Sok szeszélyem van, viszont nem vagyok babonás.
Külsőleg egy százhatvanöt-százhetven centiméter magas, jelenleg középhosszú,barna hajú lány vagyok. Barna szemem van, és nem valami sötét bőröm. A családból senkire sem hasonlítok alkatilag, viszont a hajszínemet Apámtól örököltem.
A barátaim nyújtanak támaszt nekem, hogy velem vannak, és felvidítanak a nehéz pillanatokban.
Sok olyan dolog van, amit szinte senki sem tud rólam, csak a legjobb barátnőm.
Sok olyan dolog van, amit szinte senki sem tud rólam, csak a legjobb barátnőm.
Miért álltál neki írni?
- Sok olyan tényező volt az életemben, ami befolyásolta. Egy valamiben én is jó akartam lenni, és ki akartam bontakozni. Az érzelmeim kuszák voltak, és a történetet is nagyrész úgy írtam, ahogy az én érzéseim voltak, amik természetesen befolyásoltak. A másik ok pedig a legjobb barátnőm, Trixi. Nem a blogos világban ismerkedtünk meg, ez csak egy különös tényező, hogy mindketten egy-egy történetet vezetünk, valamint közösen is egyet. Annak idején együtt rászántuk magunkat, hogy nyissunk egy blogot, ami aztán befuccsolt, így durván egy évre mindketten hanyagoltuk ezt a témát. Én csalódtam magamban, hogy még erre sem vagyok képes. Talán kicsi voltam még akkor ehhez, és éretlen. Belegondolva egy jó dolog volt, hogy akkor, azonnal nem futottam neki még egyszer, hanem vártam egy kicsit.
- Sok olyan tényező volt az életemben, ami befolyásolta. Egy valamiben én is jó akartam lenni, és ki akartam bontakozni. Az érzelmeim kuszák voltak, és a történetet is nagyrész úgy írtam, ahogy az én érzéseim voltak, amik természetesen befolyásoltak. A másik ok pedig a legjobb barátnőm, Trixi. Nem a blogos világban ismerkedtünk meg, ez csak egy különös tényező, hogy mindketten egy-egy történetet vezetünk, valamint közösen is egyet. Annak idején együtt rászántuk magunkat, hogy nyissunk egy blogot, ami aztán befuccsolt, így durván egy évre mindketten hanyagoltuk ezt a témát. Én csalódtam magamban, hogy még erre sem vagyok képes. Talán kicsi voltam még akkor ehhez, és éretlen. Belegondolva egy jó dolog volt, hogy akkor, azonnal nem futottam neki még egyszer, hanem vártam egy kicsit.
Véleményed szerint fejlődtél az írás terén?
–Igen. Határozottan igen. Ahogy vissza-vissza olvastam az első pár fejezetembe, észrevettem, hogy nem valami fényes, sőt. Erőm nem volt átírni őket, valamint kedvem sem. Ebből legalább látszik, hogy fejlődtem az év során, ami boldogsággal tölt el.
–Igen. Határozottan igen. Ahogy vissza-vissza olvastam az első pár fejezetembe, észrevettem, hogy nem valami fényes, sőt. Erőm nem volt átírni őket, valamint kedvem sem. Ebből legalább látszik, hogy fejlődtem az év során, ami boldogsággal tölt el.
Miről szólt az a blog, amit Trixivel közösen vezettél?
–Vámpírokról. Az Alkonyat-láz kitörésével párhuzamosan álltunk neki ennek a közös dolognak, így természetesen arról szólt. Pontosan már én sem tudom. Helyet kapott benne a Cullen család és a Volturi. A főszereplőink a Volturi köreiből kerültek ki, akik a Cullen családdal kezdtek barátságos viszonyt ápolni. Tovább nem jutottunk a történetben.
Mesélj egy kicsit magadról és a családodról.
–A családunk eléggé nagy és terjedelmes. Legtöbbünk Vasmegyében lakik. Én, valamint a szűk családi köröm Szombathelyen, illetve környékén lakunk.
Én, a szüleim és az öcsém egy kétszintes házban lakunk, aminek udvarán a keverék kutyánk futkorászik. A ház nagy és tágas. Anya és Apa már több, mint tizenöt éve házasok, és boldogok egymás mellett. Mindent meg tudnak beszélni, mondhatni mintaházaspár. Imádom őket, és nekem ők a példaképeim. Olyan családot és szerelmet szeretnék, mint ami nekik van.
Az öcsém az egyetlen testvérem. Bence Valentin-napi gyerek, február tizennegyedikén született. Mondhatjuk, hogy érzelmes, viszont ezt az oldalát nem igazán mutatja. Legtöbbször a szokásos, tizenhárom éves énjét mutatja. Tiszteletlen, értetlen és visszaszól. Az ilyen napjain kiállhatatlan, viszont mindenki nagyon szereti, hisz tudjuk, hogy milyen is igazából. Tudjuk, hogy sok mindenen kell keresztülmennie a betegsége révén, és én tisztelem is emiatt, hogy ilyen erős lélekben.
A nagyszüleim is élnek még, akikhez imádok menni. A nagynéném és köztem nincs igazán nagy korkülönbség, így minden gond nélkül értjük meg egymást. A Keresztanyám olyan, mintha húsz éves lenne. Boldog, kedves és tettre kész, viszont a harminc év fölötti vonásai is megjelennek: Ha kell, komoly, felelősségteljes és elővigyázatos.
Anyukámnak született még egy testvére, aki az öcsém keresztanyja. Neki több mint egy éve született egy kisfia, aki az egész családot elvarázsolja nap, mint nap.
Az íráson kívül van más hobbid is?
–Természetesen van. Imádok zongorázni, ami valamilyen szinten megnyugtat. Olvasok nap, mint nap. Nem csak a természetfeletti lényekről szóló művek, hanem a kemény valóságot tükröző írások is megfordulnak a kezemben.
Ha valami bajom van, a rajzolásba menekülök. Ott kellőképp ki tudom fejezni az érzéseimet, és a tanárom szerint sikeres lehetnék ezen az ágazaton, viszont én nem élek ezzel a lehetőséggel.
Ezeken kívül odavagyok a sportokért. Igazából minden vízi sportot szeretek. Jelenleg focizok, és próbálok minél jobb lenni.
–Természetesen van. Imádok zongorázni, ami valamilyen szinten megnyugtat. Olvasok nap, mint nap. Nem csak a természetfeletti lényekről szóló művek, hanem a kemény valóságot tükröző írások is megfordulnak a kezemben.
Ha valami bajom van, a rajzolásba menekülök. Ott kellőképp ki tudom fejezni az érzéseimet, és a tanárom szerint sikeres lehetnék ezen az ágazaton, viszont én nem élek ezzel a lehetőséggel.
Ezeken kívül odavagyok a sportokért. Igazából minden vízi sportot szeretek. Jelenleg focizok, és próbálok minél jobb lenni.
A görkorcsolyázás az, ami segít levezetni a feszültséget. A családomnak, ha kiejtem a számon azt a szót, hogy görkorcsolyázás, már elhülve néznek rám. Újabb tizenpár kilométer? -kérdezik tőlem, én pedig rájuk mosolygok, bólogatok, és útra is kelek.
A korcsolyázással volt már egy nagyon szép balesetem is, ami után anyuék egy kis időre eltiltottak ettől az élvezettől, de én három nap múlva újra úton voltam. Úgy történt, hogy egy eléggé hepe-gupás, repedtes és kavicsos úton haladtam, eléggé gyorsan. A kerekek közé beszorult egy jókora kő, és pedig elcsúsztam. A bal lábamat behúztam magam alá, és így csúsztam legalább három métert. Az egész lábamat felsértettem Felpattantam, és mentem tovább. Úgy összeroncsoltam magamat, hogy szinte nem is éreztem a fájdalmat. Akkor viszont már remegtem a fájdalomtól, amikor lefújták fertőtlenítővel. Azóta nem estem, viszont a vádlimon a hegek azóta is megvannak.
A korcsolyázással volt már egy nagyon szép balesetem is, ami után anyuék egy kis időre eltiltottak ettől az élvezettől, de én három nap múlva újra úton voltam. Úgy történt, hogy egy eléggé hepe-gupás, repedtes és kavicsos úton haladtam, eléggé gyorsan. A kerekek közé beszorult egy jókora kő, és pedig elcsúsztam. A bal lábamat behúztam magam alá, és így csúsztam legalább három métert. Az egész lábamat felsértettem Felpattantam, és mentem tovább. Úgy összeroncsoltam magamat, hogy szinte nem is éreztem a fájdalmat. Akkor viszont már remegtem a fájdalomtól, amikor lefújták fertőtlenítővel. Azóta nem estem, viszont a vádlimon a hegek azóta is megvannak.
Kiskorodban is szerették olvasni?
Mi számít kicsinek? Körülbelül hat-nyolc éves koromig Apa illetve Anya egy-egy mesét olvasott esténként, ugyanis a testvérem imádta azokat hallgatni. Én általában elaludtam a mese felénél, így sosem tudtam, hogy mi lett a királylánnyal, vagy épp a kutyussal.
Mikor suliba kerültem, egy ideig szerettem olvasni. Aztán fordult a kocka, és már az újságokat sem vettem a kezembe. Taszított az a rengeteg betű, ami egy-egy oldalon van.
De most, 2-3 éve minden lemaradásomat bepótoltam. Heti 8-10 könyvet is kiolvastam gyakran, ami legtöbbször még engem is ledöbbentett. Egyszerűen kiültem az udvarra, vittem magammal kettő vagy több könyvet, és belemerültem az olvasásba, majd csak azt vettem észre, hogy elolvastam őket.
Sokszor megkérdezik, hogy tudom-e, hogy miről olvastam. Ilyenkor biztosítok mindenkit, hogy száz százalékig tisztában vagyok a könyv tartalmával.
Mi számít kicsinek? Körülbelül hat-nyolc éves koromig Apa illetve Anya egy-egy mesét olvasott esténként, ugyanis a testvérem imádta azokat hallgatni. Én általában elaludtam a mese felénél, így sosem tudtam, hogy mi lett a királylánnyal, vagy épp a kutyussal.
Mikor suliba kerültem, egy ideig szerettem olvasni. Aztán fordult a kocka, és már az újságokat sem vettem a kezembe. Taszított az a rengeteg betű, ami egy-egy oldalon van.
De most, 2-3 éve minden lemaradásomat bepótoltam. Heti 8-10 könyvet is kiolvastam gyakran, ami legtöbbször még engem is ledöbbentett. Egyszerűen kiültem az udvarra, vittem magammal kettő vagy több könyvet, és belemerültem az olvasásba, majd csak azt vettem észre, hogy elolvastam őket.
Sokszor megkérdezik, hogy tudom-e, hogy miről olvastam. Ilyenkor biztosítok mindenkit, hogy száz százalékig tisztában vagyok a könyv tartalmával.
Hogyan szoktál írni?
–Legtöbbször leülök az íróasztalomhoz, felteszem a fülhallgatómat, beindítok valami lágy dallamot. Megnyitok egy Word-öt, és az ujjaim már szántják is billentyűzetet.
Ha van kedvem és energiám hozzá, akkor bármikor megy az írás, bármilyen témában. De nekem is van egy időszak, amikor a megszokottnál is jobban megy. Az pedig tizenegy óra után van. De ezt az időszakot csak nyáron tudok kihasználni, hisz ilyenkor, iskola időben próbálok minél többet aludni, hogy kellőképp kipihent legyek a másnapra.
Ha van kedvem és energiám hozzá, akkor bármikor megy az írás, bármilyen témában. De nekem is van egy időszak, amikor a megszokottnál is jobban megy. Az pedig tizenegy óra után van. De ezt az időszakot csak nyáron tudok kihasználni, hisz ilyenkor, iskola időben próbálok minél többet aludni, hogy kellőképp kipihent legyek a másnapra.
Amikor írsz, hogyan azonosulsz a szereplőiddel, mert szerintem egyértelmű, hogy ezt teszed…
–Pontosan. Azonosulok velük. Elfelejtem a kemény, való világot egy kis időre. Elolvasom az előző, megírt fejezet utolsó pár sorát, és már tudom is, hogy hogyan folytatódjon a történet. Ha írok, utána már automatikusan jönnek a dolgok, és reflex-szerűen élem bele magam a helyzetekbe. Úgy érzem, hogy így sokkal kifejezőbb az írásom, mintha csak írnám, írnám és írnám, mint egy gép, akinek semmi érzése sincs.
Hogyan fogadod a pozitív illetve negatív kritikákat?
–Örülök nekik, ez egyértelmű. A pozitív kritikák önbizalmat adnak és biztosítanak abban, hogy érdemes miért írnom. Mert ha egy író látja, hogy kapott kritikát, akkor boldog lesz, és érzi, hogy van kiért csinálni, amit csinál.
A negatív jellegű kritikák- persze egy ésszerű határon belül- építőek, épp ezért örülök nekik. Ha valakinek tetszik, amit csinálok, viszont talál kivetni valót benne, akkor az a legjobb, ha megírja, én pedig megpróbálok változtatni rajta.
A negatív jellegű kritikák- persze egy ésszerű határon belül- építőek, épp ezért örülök nekik. Ha valakinek tetszik, amit csinálok, viszont talál kivetni valót benne, akkor az a legjobb, ha megírja, én pedig megpróbálok változtatni rajta.
Kik azok, akik támogatnak téged az írás terén?
–Nem tudok mindenkit név szerint említeni.
Támogatásnak tekinthetem azt is, ha valaki kommentát ír.
Trixi az, aki segít meghozni a döntéseket, ugyanis rettenetesen határozatlan vagyok e téren. Nem tudom igazán eldönteni, hogy ez tetszene-e mindenkinek, mindig maradnak bennem aggályok. De ő segít nekem ezeket leküzdeni, és végül meghozom a döntést. Ő ad önbizalmat nekem, ő önt belém lelket. Megmondja, ha sok, amit csinálok, vagy ez így épp nem valami jó.
Támogatásnak tekinthetem azt is, ha valaki kommentát ír.
Trixi az, aki segít meghozni a döntéseket, ugyanis rettenetesen határozatlan vagyok e téren. Nem tudom igazán eldönteni, hogy ez tetszene-e mindenkinek, mindig maradnak bennem aggályok. De ő segít nekem ezeket leküzdeni, és végül meghozom a döntést. Ő ad önbizalmat nekem, ő önt belém lelket. Megmondja, ha sok, amit csinálok, vagy ez így épp nem valami jó.
Gondolkodtál már azon, hogy olyan iskolába menj, ahol az írást preferálják? Egyszóval gondolkodtál már azon, hogy író leszel?
–Igen. Gondolkodtam rajta. És engem vonz ez a szakma, szívesen csinálnám ezt, de egy dolog még jobban vonz. Az pedig az orvostudomány, orvoslás. Már évek óta orvos akarok lenni, és ez nem olyan gyerek-szeszély, amit bárki gondolna. Komoly terveim vannak a jövőre nézve, és ezt az orvos-dolgot meg szeretném valósítani. Keményen tanulok azért, hogy sikerüljön is.
Gondolkodtál már azon, hogy a jövőben könyvet írsz?
–Igen. Ez is megfordult a fejemben, és egyre jobban körvonalazódnak a dolgok ezzel kapcsolatban. Igaz, az írást mindig meghagynám hobbinak. Egy olyan dolognak, ami megnyugtat, amivel kapcsolatban nem érzem azt, hogy kötelező.
De konkrétan válaszolva a kérdésedre: Igen, egyszer szeretnék egy saját könyvet.
Szerintem ez egy komoly dolog, és még fiatal vagyok hozzá, de pár év múlva talán sikerül teljesítenem ezt az álmomat is.
–Igen. Ez is megfordult a fejemben, és egyre jobban körvonalazódnak a dolgok ezzel kapcsolatban. Igaz, az írást mindig meghagynám hobbinak. Egy olyan dolognak, ami megnyugtat, amivel kapcsolatban nem érzem azt, hogy kötelező.
De konkrétan válaszolva a kérdésedre: Igen, egyszer szeretnék egy saját könyvet.
Szerintem ez egy komoly dolog, és még fiatal vagyok hozzá, de pár év múlva talán sikerül teljesítenem ezt az álmomat is.
A történet- Más élet- letölthető lesz?
Igen, már most is letölthető. Erről az oldalról.
Igen, már most is letölthető. Erről az oldalról.
