Mégis meghoztam a hatodik fejezetet. Talán ma még teszek fel egyet, nem tudom. Még kiderül. Egyenlőre elégedjetek meg a 6.fejivel ;) Komit, légyszi. Pusz
6.fejezet
(Bridget)
Reggel, testvérem bulija után korán keltem. Fél hatkor. Fél hat. Általában elkések a suliból, de most. Most még unatkozok is. Hihetetlen. Milyen hatással van már rám ez a környezet. Felkeltem az ágyból, beágyaztam, és kinéztem az ablakon. Esik! Na ne! Nem hiszem el. Ez olyan, mintha sírna a Föld is. Hihetetlen. Nyomott leszek egész nap. Elmentem, lezuhanyoztam, és hajat is mostam. Megszárítkoztam, a hajamat begöndörítettem utána, és egy szál törölközőben a gardróbba vettem az irányt. Kivettem egy fekete csőgatyát, egy fehér, kivágott hosszú ujjú felsővel, és egy szürke tűsarkúval. Gyorsan magamra kapkodta őket, bepakoltam a táskámba, és lefutottam a konyhába. Már háromnegyed hét volt. Fél nyolckor kezdődött a tanítás, így kényelmesen odaérek. Megettem a reggelimet, ami müzliből és tejből állt, és felmentem a fürdőbe fogat mosni, és sminkelni. Negyed nyolckor felkaptam a kabátomat, és a testvéremmel együtt a kocsimba ültünk. Nem szólt egész reggel egy szót sem. Pedig nem egyszer futottunk össze. Csak nehogy teljesen bezáródjon. A suliba öt perc alatt értünk, és elköszöntem a húgomtól, és az iskola felé vettem gyalog az irányt. Ahogy körbenéztem csak két autó volt olyan modern, mint az enyém. Más szóval, ezeken az autókon kívül nagyrészt mindegyik kocsi tragacs volt. Besiettem az iskolába, hisz már megint esni kezdett. Megkerestem az irodát, bementem, és miután a recepciós nő odaadta a könyveimet, és az órarendemet, megjegyzést tett a jegyeimre. Idézem: „Kisasszony, ilyen jó jegyeket nem mindennap lát az ember. Egy hármas, két négyes, és a többi ötös. Gratulálok. Így tovább.” Én pedig illedelmesen megköszöntem, és elindultam a terem felé, amiben órám lesz. Matek. Az nem rossz, de a kedvenceim közé sem tartozik. A tanárral egy időben értem a terem ajtajához.
-Jó napot Kisasszony. Maga az új tanuló?- kérdezte illedelmesen.
-Igen, Uram, én vagyok. Bridget Bather. –nyújtottam kezet.
-Üdvözlöm az osztályban.- elengedte a kezem, majd folytatta. –Jöjjön, elkezdődött az óra.
-Rendben. – Bementünk a terembe, és minden szem rám szegeződött. Na ne, nem mintha nem szeretném azt, hogy a középpontban vagyok, de ez azért már túlzás. Elkezdtem mosolyogni, a tanárnak a teremben odaadtam a papírt, amit kitöltött, és az osztály felé fordult.
-Osztály, Ő itt Bridget, segítsetek neki mindenben. Köszönöm. Most pedig, Bridget, a leghátsó padban van még egy hely. Oda üljön le.
-Köszönöm Tanár úr.- elindultam a leghátsó padba, és na, kik ültek ott? Mivel három személyes padok voltak, ezért két ember. Akik tegnap bevásárlás alatt lekoptatták azt a két barmot. A szőke pasi, és a manó szerű barátnője.
-Sziasztok. –köszöntem, majd leültem a tanár által választott, és egyben az egyetlen üres helyre.
-Szia! Rendben hazaértetek az után? Ugye nem akaszkodtak rátok még egyszer?- kérdezte a szöszi fiú, mire a barátnője csak furcsán nézett rá, de utána elmosolyodott. Most tudtam csak megnézni őket közelebbről is. Mind a kettejüknek halálsápadt bőre volt, aranybarna szeme.
-Amúgy én Jasper vagyok, Ő pedig itt a barátnőm, Alice.- folytatta a szőke, vagyis Jasper.
-Én Bridget vagyok, és igen, nyugodtan hazaértünk, köszi hogy segítettetek. Hisz más nemigen segített volna, mint kiderült.- mosolyogtam.
-Mint Jas mondta, Alice vagyok. Örülok, és szívesen tettük. Hát…igen…mi is láttuk…hihetetlen. Ennyi önző embert…döbbentő.- mosolygott.
-Miss. Cullen. Velünk is megosztaná beszélgetésük tárgyát?- kérdezte felháborodva a tanár.
-Elnézést Mr. Kens. Nem fordul elő többet. –mosolygott bájosabbnál is bájosabban Alice.
-Rend-ben.- dadogott a tanár. Hihetetlen. Milyen hatással vannak az emberekre. Jó, mondjuk ezt a max..30 éves tanárt nem nehéz elkápráztatni. De akkor is, hihetetlen…Kicsengettek, én pedig kisiettem a teremből. Megkerestem a szekrényemet, bepakoltam, hiszen ezelőtti szünetben nem volt rá időm. A következő órám francia volt. Na ne. Unalom. Már. Hiszen majdnem anyanyelvi szinten tudom. Az olasszal együtt. Besiettem a terembe, már mindenki bent volt, és már csak két hely volt szabad. Ahogy beléptem, mindenki elhallgatott. És most vettem csak észre. Az egyik hely egy mackó szerű pasi mellett van. Ő volt ott a női fehérnemű üzletben. Nem igaz…Ez kicseszés…komolyan. Mit vétettem én ellened? Hallod? Te, ott fent? Á, úgysem hall. Hihetetlen. Nem hiszem el. De szerencse, a másik hely egy barna, göndör hajú lány mellett volt. Gyorsan odamentem. Hisz a mackós gyerek engem figyelt. Ez már katasztrófa. Mióta lettem én ilyen siránkozós? Odamentem a lányhoz, és megszólaltam.
-Bocsi, ideülhetek? Nincs már szabad hely.–vigyorogtam.
-Dehogynem, ott van egy hely, a Cullen gyerek mellet.- nézett értetlenül.- Miért nem oda ülsz?
-Na ne, tényleg nem ülhetek ide, és odakényszerülök a maci mellé?- néztem rá ijedten.
-Miért? Nem érdekelnem a nagymenő Cullenék?- kérdezte.
-Leülhetek? Órán elmesélem. Amúgy Bridget vagyok.- mosolyogtam.
-Persze, bocsi az előbbiért. Nem vagyok ilyen, csak meglepődtem. Én pedig Jenny - mosolygott, majd levette a táskáját a székről, és pont bejött a tanár.
- Bonjour à tous -köszönt franciául, de utána folytatta.- Tehát jó reggelt mindenkinek. Új tanulónk van. Felállna kérem?- nézett rám.
-oui –mondtam franciául, majd folytattam.- Tanárúr n'ont pas affaire à moi aussi, je sais leur langue maternelle est le français.- mosolyogtam. Ez ennyit jelent: Tanárúr, nem kell velem túlságosan foglalkozni, anyanyelvi szinten tudom a franciát. Erre a tanár nem tudott franciául válaszolni.
-Ohh, értem üljön le.- motyogta megdöbbenten. Az első sorból köhögés hallatszott. Inkább hívnám kuncogásnak, amit köhögésnek álcáznak. A majomgyerek volt. Huhh… nevetett. Jó vagyok. Mosolyogtam magamba. Közben nekiálltam egy papírra leírni a női fehérnemű-s incidenst.
Jenni!
Itt van az, amit ígértem : )
Elmesélem! Szóval. Tegnap, a tesómmal vásárolni voltunk a plázában, és bementünk a fehérnemű boltba. Kiszúrtam egy fekete-vörös csipke szettet, és felpróbáltam. Ki mentem megmutatni, mert tök jól állt, és a Húgom azt mondta, hogy mennyek, nincs ott senki. Én meg kimentem. És nocsak…ki volt ott? Hát az a majom az első sorból. És megfütyült, én meg körbe fordultam. –Bridget-
Bridget!
Ez komoly? Nem hiszem el! Hihetetlen! És a majmot Emmett-nek hívják.
Hát, nekem mindegy, hogy hívják, de akkor legyen Emmett. Utána elmentünk a Húgommal kajálni, és két idióta barom elkezdte molesztálni a húgomat, és én akkor pont elmentem hozni valamit. Amikor visszamentem már szinte rámásztak. Gondolhatod! És akkor meg jött Alice és Jasper, és segítettek lekoptatni őket.
Komoly? Nem hiszem el? Komolyan? Cullenék nagyon visszahúzódók, és nem igazán foglalkoznak az emberekkel.
Velem nem ilyenek. MA meg Alice és Jasper mellé ültettek. És Jasper megkérdezte, hogy hazaértünk –e gond nélkül…meg ilyenek. Nem akarok kérkedni, de hihetetlen…
Az. Jasper a leg visszahúzódóbb. Ez kész. Mindjárt csengetnek. Ebédnél találkozunk! Be mutatok valakit! Puszi
Kimentem a teremből, a következő órám felé…
