7.fejezet
(Bridget)
A többi órán az unalom teljesen látszott rajtam. Mindent csináltam, csak nem a tanárra figyeltem. Firkálgattam, rajzoltam, a hajamat csavargattam. Semmi nem volt órán. Év eleji ismétlés. Azt hittem hátast dobok. De a következő óra ebéd. Megyek Jenny-hez. De vajon kit mutat be? Épp kicsengettek, én pedig szépen, lassan, nyugodtan összepakoltam, kimentem a szekrényemhez, és betettem a cuccaimat, majd az ebédlő felé vettem az irányt. Ahogy beléptem, azonnal síri csend állt be, csak Emmett röhögött egy jót, miközben engem nézett, de Alice tarkón vágta. Ránéztem Alicere, és egy hálás pillantást küldtem felé, majd vettem magamnak egy almát, és egy ásványvizet. Megkerestem a szememmel Jenny-t, aki a Cullenék melletti asztalnál integetett. Ez nem véletlen, EZT direkt csinálta. Jó, Alice és Jasper jó fej, de Emmett, ja és a többiekről még nem is hallottam.
-Szia–sztok - tettem hozzá egy kicsit később. Később vettem észre, hogy Jenny mellett ül valaki.- Szia, bocsi nem vettelek észre. Bridget vagyok. Örülök.- mosolyogtam, és letettem a vizem az asztalra, és úgy ültem le, hogy pont hátat fordítottam.
-Hello, én Cristopher vagyok. Én is örülök. –mosolygott.
-Ohh…bocsi…csak érdeklősök…Te és Jenny?…-vigyorogtam.
-Nem- vágták rá egyszerre, érre hangosan elnevettem magam. De ekkor meghallottam a szomszéd asztalnál egy igen erőteljes hangot. „Látnotok kellett volna. Hihetetlen volt. És igen, Bridgetről beszélek Jasper. Fehérneműben. Láttam. Már épp le akarta dobni…”-és folytatta volna tovább, ha nem szólok bele. Felálltam az asztaltól, és megfordultam, odamentem az asztalhoz, és a perverz személyiség előtt álltam.
-Emmett, vagy hogy is hívnak. Hagyd ezt abba! Nem vagyok kíváncsi a fantáziálgatásaidra. És nem akarom, hogy az egész iskola ezen csámcsogjon egy évtizedig.
-Akár csámcsognak, akár nem, akkor is ez volt.- vigyorgott kajánul. Huhh, de letörölném a kis csinos pofikájáról ezt a vigyort.
-Igen, az is, hogy épp le akartam dobni? Mit is? Ja, a fehérneműt. Ne hazudozz. Na, és Nem tudom mit kerestél egy női fehérnemű üzletben. – a végét már kiabáltam, és az egész terem elhallatott, és minket nézett.
-Mert Rose vásárolt. Ennyi.- nevetett. Mi ilyen nevetséges?- És te meg kijöttél fehérneműben amikor ott voltam.- nevetett tovább.
-Ohh, hidd el, ha tudtam volna, hogy kint vagy, akkor nem jöttem volna ki. – forrtam már a dühtől.
-Emmett. Ne hergeld tovább.- mondta Jasper.
-Fiúk, lányok! Iskola!- állt fel Emmett.- Aki látni akarja az új tanulót szexi fehérneműben, az mennyen a plázába, az üzletbe. Nekem volt szerencsém megtapasztalni- nevetett, mire én pofon vágtam. És akkor jött az hogy, Aúúúúú. Miből van ez, betonból? Eltörött a kezem. Eltörött. Közben Rosalie tarkón vágta kedvesét.
-Te idióta. Összebeszélsz mindent, és még a kezemet is eltöröm miattad.- mérgesen kitrappoltam az ebédlőből, miközben a kezemet fogtam. Elsiettem a kocsimhoz, felhúztam a tetőt, és akkor lefolyt egy könnycsepp a szememből. Nagyon fáj. Még pár percet ültem nyugodtan a kocsiba, miközben a kezemet szorongattam. De akkor valakik bekopogtak az ablakon. Alice és Jasper. Mögöttük kullogott lehajtott fejjel Emmett, aki a táskámat hozta.
-Bridget, figyelj. Kérlek, nyisd ki az ajtót. Elviszünk hozzánk, és apánk megvizsgál. Orvos oké?- kérlelt Jasper. Kinyitottam az ajtót, és ekkor bedugta a fejét.- Hadd nézzem meg. Ne is, ülj hátra. Beülök melléd, Alice meg vezet. Emmett meg majd bánkódik. Szenved. Ez a jobb megfogalmazás.
-Á-á. Emmett ide be nem ül. De megyek hátra. Mindegy is. A baj már megtörtént. Eltörött a kezem.- közben kiszálltam a kocsiból, és egy mérges pillantás küldtem Emmett felé, után beszálltam. Jasper hátra szállt hozzám.
-Add a kezed. Tedd ide. Megnézem.- mutatott a bal kezére. Beletettem, és akkor megint egy nagyobb fájdalom beleszúrt a kezembe. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, egyenesen Jasper kezére.
-Ennyire fájt? Ohh, bocsi. Vissza kellett tenni a csuklódat. Bocsi. – nézett rám.- Alice, mennyünk Carlisle-hoz. Most nem dolgozik. Éjszakás. Siessünk. – pillantott párja felé, aki már a vezető ülésben ült. Emmett beszállt az anyós ülésre, és hátra fordult.
-Bocsi. Tényleg. Sajnálom. Nem akartalak megbánttani…-mondta.
-Azzal, hogy egy kurvának állítasz be? Ja…értem…- motyogtam, miközben a kezemet néztem.
-Sajnálom. Nem kellett volna egy vad idegenről ilyeneket mondogatnom. –nézett rám bűnbánóan, én pedig a szemébe néztem. Aztán Jasperre, majd Alice-ra.
-Sajnálom, hogy megpofoztam egy vad idegent. Nem is értem, Alice, Jasper, hogy most miért segítetek? Megpofoztam a testvéreteket. –motyogtam lehajtott fejjel. Ekkor Alice hátrafordult, rám mosolygott, így nem figyelt az útra, és egyet dobott a kocsin. Én lendültem egy nagyot, és a kezem már megint irtózatosan fájt.
-Ezt nem hiszem el…- megszorítottam volna a kezem, ha Jasper meg nem fogja, mielőtt gondolom rosszabb lehetne a helyzet.
-Ennek gipsz lesz a vége. Sajnálom. Tényleg.- fordult ismét hátra Emmett.
-Semmi gond. Tényleg. És nem te juttattad ki nekem az első gipszem.- mosolyodtam el a végére.
-Na, Kiscsaj, hallgatom…-mosolygott sejtelmesen.
-Hát…az úgy volt…hogy két éve…hát…leestem egy motorról, és elég rosszul estem…úgyhogy…ugyan ez a csuklóm már megszívta egyszer.- vigyorogtam.
-SZERENCSÉTLEEEN.- nevetett.
-Ha-ha-ha-ha-ha nagyon vicces.- mondtam, és a vigyorgó Alice-re sandítottam.
-Jó, oké. Fél perc múlva ott vagyunk. Emmett, te fogod bevinni, miközben Jasper ügyel a kezedre. Érthető? –kérdezte.
-Igen.- mondtuk egyszerre, majd nevettünk. Közben leparkoltunk egy óriási fehér ház előt.
-Atya, Úr, Isten. Ez a ti házatok?- ámultam el. Ők bólogattak, majd a „bűnös” kiszállt az anyósülésről, kinyitotta az ajtót, és a karjaiba vett, miközben Jasper fogta a kezemet.
-Hahóó! Tudok ám menni. Nem kell vinni. A lábaimnak nincs semmi bajuk.- morogtam.
-Tudom, tudom. De nem akarom, hogy a lépcsőn is feless, és még rosszabb legyen.- nézett komolyan Alice.
-Oké- oké. Emmett, akkor vigyázz, mert ÉN nem vagyok olyan kemény mint TE. Még bizonyíték is van.- emeltem volna fel a kezem, de Jasper felmordult.- Oké, Jasper hagyom. Várjunk csak, miért is vagytok ti ilyen kedvesek velem?- kérdeztem.
-Hát…mert…majd talán valamikor megtudod.- mosolygott a kezemet tartó személy. A kezem simán elférne az ölemben, nem kellene tartani.
-Carlisle!!!- kiáltotta el magát Alice.
-Alice, mi a baj?- kérdezte, de ekkor meglátott, és odarohant hozzám.- Mi történt? Nem tud menni? Azt látom, hogy a kezével van gond, de mi történt?- nézett értetlenül, és én felmordultam.
-Mondtam én, hogy tudok menni. De nem. Engem vinni kell, mert egy taslit adtam Emmett-nek. És beletörött a kezem.- ekkor az engem tartó személy elkezdett vigyorogni.
-De miért pofoztad meg?- kérdezte az orvos.
-Elmeséljük majd utána, de most Carlisle, kérlek, nézd meg a kezét. Egyszer már visszatettem. De most megint rossz helyen van, ahogy elnézem.- hadarta Jasper, majd mindenki elindult Carlisle után. Egyszerre mozogtak, felmentünk a harmadik emeletre. Ott egy fehér szobába, ahol volt egy fehér kórházi ágy. Oda letettek, Carlisle pedig megvizsgálta a kezem.
-Jasper! Kérlek! Gyere…segítened kellene. –motyogta, és Jasper már be is rontott az ajtón.
-Itt vagyok. Mit csináljak.- kérdezte.
-Tudod te a dolgod.- Nézett a fiára az orvos. Jasper mögém osont, és lefogta a kezem, és a felsőtestemet.
-Kérlek, bírd egy kicsit.- suttogta. Ekkor óriási fájdalmat éreztem a kezemben. Felsikoltottam volna, de nem ment. Még a levegő is bent szorult, pár könnycsepp legördült az arcomon, majd a fájdalom abbamaradt.
-Bridget, a kezedet el kellett törni, mivel rosszul forrt össze. Nem most, egy régi eset lehetett. Nem volt vészes, szinte észrevehetetlen, de így jobb lesz már.- motyogta, és tovább vizsgálgatta Carlisle a kezem.
-Haza kell mennem. Otthon aggódni fognak. Kérlek. Gipsz nem kell. Gyorsan gyógyulok. Tényleg. Megyek is.- ugrottam volna le az ágyról, de Jasper még mindig tartott.
-Bridget, egy kicsit várj. Carlisle beköti a kezedet, és ad még fájdalomcsillapítót, mivel az előzőt szerintem meg sem érezted. –mosolygott.
-Ez nem vicces. És jó. Köszönöm Dr.Cullen. – néztem rá hálásan.
Fél óra múlva Jasperrel, és Emmettel, és a gipszemmel mentem hazafelé. Alice pedig jött mögöttünk még egy kocsival. A táskám- ami mint kiderült Emmett hozta el- a csomagtartóban volt. Carlisle adott gyógyszert pluszba, szóval viszek iskolába is. Mivel fél kézzel nem tudok vezetni, ezért Emmett és Jasper holnap reggel értünk jönnek. Értem, és a húgomért. Emmett még egy milliószor mondta el, hogy mennyire sajnálja, amire nekem is bocsánatkérés volt a válaszom. Kitettek a ház előt, és elmentek. Bementem a házba, fel a szobámba, egy zuhanyzás, és fogmosás után pedig jött az ágy, amiben fél perc alatt elaludtam…
