1.fejezet
Becsekkoltunk, és felszálltunk a repülőgépre. Első osztályon utaztunk, hiába, Apu az egyik legjobb sebész, Anyu pedig ügyvéd. Elaludhattam a gépen, mivel az a 3-4óra nagyon gyorsan elment. Arra keltem, hogy Apu kelteget.
-Kislányom. Kicsim. Ideje felkelni. Kapcsold be az övedet, mert pár percen belül leszállunk.
-Bridzs! Briiidzs! Hahóóó. Hasadra süt a felhők feletti világ. És mindjárta felhő is! Kelljél már fel! Ne akard, hogy a saját módszereimmel keltselek fel!- nevetett Prue. Majd felhúzta a pólómat, és a hasamra tette jéghideg üdítőjét. Felsikoltottam, majd dühösen néztem rá.
-Fent voltam. Ilyenre nem lett volna szükség. - Szóltam, s bekapcsoltam az övemet. –Én is szeretlek Hugicám, de attól még ezt megbosszulom. Ja, és az övedet neked is be kell kapcsolnod. – Erre dühösen, és durcásan nézett rám, de a szeme mosolygott.- Ismerlek Drágám, nevesd csak ki magad.- Erre elkezdett nevetni, egy kicsit sem visszafogottan. Mikor végre leszállt a gép, gyorsan kipattantunk a gépből, hogy a csomagjainkat minél előbb megkaphassuk, és még a nagy tömeg előtt elérjük a taxikat. Amit így is tettünk, tehát beszálltunk egy taxiba, anyu elmondta a címet, és már indultunk is. Fél óra múlva már egy óriási, kétemeletes, zöld, erkélyes, nagy elő és hátsókertes ház előtt állt meg a taxi. Kiszálltunk, kivettük a csomagjainkat, kifizettük a taxit, és egymás mellett megálltunk a ház előtt.
-Szóval ezt csináltátok, amikor azt mondtátok, hogy gyűlésekre, vagy tárgyalásokra mentek.- Állt össze a fejemben a kép. A szüleink már hónapok óta napokra kimaradtak, „felnőtt” ügyekre hivatkozva. Elmélkedésemből Prudence keltett fel.
- Szép ház. Mit állunk itt? Mennyünk be. Nagyon kíváncsi vagyok már. –hirtelen rám nézett, ravaszul elmosolyodott, míg én az összes fogamat mutatva mosolyogtam, majd hirtelen felvettem a komoly arcomat, ahogy ő is. Hirtelen ledobtuk a csomagjainkat, és mind a ketten loholtunk az ajtó felé. Egyszerre értünk oda, épp berontottunk volna, ha nem lett volna bezárva az ajtó- amire számíthattunk volna – így mind a ketten hátraestünk, egyenesen a hátsó felünkre. Hangosan felnevettünk, s már a hasunkat fogtuk, amikor anyu kiszólt.
-Hogyha abbahagytátok a nevetést, és még mindig kíváncsiak vagytok, akkor mondjuk gyertek be a házba.- Szólt bentről, mi körülnéztünk, és láttuk, hogy a csomagok, a szülőkkel együtt a ház belsejéből figyelnek ránk.
-Megyünk- mondtuk egyszerre, majd felsegítettem a Húgomat, és besiettünk a házba. Ahogy beléptünk elállt a lélegzetünk. Egy fekete-fehér nappali tárult elénk. Mellette egy fallal elválasztva a konyha, és az étkező. A nappaliból két ajtó nyílt. Furcsa, minden ajtón egy kis tábla lógott. Az egyiken „Sophie and Greg”, míg a másikon „Iroda” táblácska állt. Nem mentünk be, nem akartuk anyuék előtt megnézni, hisz lesz még időnk rá. Így elindultunk a következő emelet felé. Felfelé egy fekete-fehér kovácsoltvas csigalépcső vezetett. Az első ajtón egy „Prue” feliratú fehér, barackszínű tábla állt. Bement, és behúzott maga után engem is. A szemünk elé egy barack-fehér színű szoba tárult. A szoba közepén egy franciaágy. Mellette egy kisebb szekrény, és egy ablak, egy kis kiülővel. Az ablak a kert felé nézett, ahonnan egy medence nézett vissza ránk. A szobából két ajtó nyílt. Az egyikre a „fürdő”, a másik táblára pedig a „gardrób” szócska volt írva. Benéztünk mind a kettőbe, a fürdőnek ugyanaz a színvilága volt, mint a hálószobának. Benéztünk a gardróbba is, és elakadt a lélegzetünk. A gardrób fel volt töltve. Minden volt benne. De nem részletezném, mert egy-két évig is eltartana. Megütögettem a Húgom vállát jelzésképp, hogy megyek.
Nem válaszolt, ezért kimentem. A folyosón végén még két ajtó cikk-cakk-ban helyezkedett el.. Az első volt a Vendégszoba, mint a táblából is kiderült. A helység végén, kizárásos alapon az Én szobám volt, „Bridget” táblával. Benyitottam, és beléptem. Elállt a lélegzetem. Egy gyönyörű, halványzöld szoba tárult a szemeim elé. Az óriási franciaágy felett egy óriási kép lógott. Az ággyal szemben egy plazma Tv állt. Elmentünk az ágy mellett, és egy üvegajtón keresztül kiléptünk az óriási erkélyre, mely az utcára nézett. A szobából még két ajtó nyílt. Az egyik a fürdő, a másik a gardrób, mint minden szobában. Bementem a fürdőbe, s egy ugyancsak zöld színű helyiség tárult elém. Az óriási ablak előtt egy nagy kád, vele átlósan pedig két csap volt egy óriási tükörrel. Belőle nyílt még egy ajtó, amin nem volt felirat. Benyitottam, s ebben a szobában egy jakuzzi, és egy szauna volt. Nagyon meglepődtem. Ahogy visszamentem a szobába, megakadt a szemem egy dobozon, ami be volt csomagolva. Kibontottam, és a legújabb fajta Laptop-ot találtam benne. Tökéletes volt. Lementem, hogy megköszönjem a Szüleimnek, de nem találtam őket, viszont egy papírt, mágnessel feltűzve a hűtőre:
Bridget!
Elmentünk itthonról a közeli élelmiszerboltba, és nem akartunk zavarni. Hiszen lassan már egy órája nézelődsz. Ha lejössz, és elolvasod a levelet, akkor a csomagjaidat vidd fel, pakold ki, de előtte menny ki a garázsba kérlek. Van egy kis dolgod oda kint.
Anya és Apa
Ui.: Prue is eljött velünk.
Kimentem a garázsba, hogy megnézzem, mi lehet olyan fontos. De amikor kiértem, azt hittem, hogy csak megőrültem, vagy csak álmodok, mert ez az egész egy álomra hasonlít. Először új ház, aztán egy kocsi. Egy KOCSI. Méghozzá az egyik legújabb sport és luxusautó, fehérben. Amit még fél éve kinéztem. Ez álmaim kocsija, erre megkapom. Ez hihetetlen. Fel kell hívnom anyáékat. Meg kell nekik hálálnom. Nem. Nem is hívom fel őket. Csak van itthon valami amivel meglepetést tudok kreálni. Á. Igen. Van itthon csirke, joghurt, foghagyma, rizs, sőt, még curry is. Nos, akkor összeütök valami finomat, méghozzá Joghurtos Csirkemellet rizzsel. Miközben kivettem a csirkét a hűtőből, és felvágtam, és elgondolkodtam.:
A Csodálatos Szüleim tökéletesen ismerik az ízlésemet, és mint rájöttem, mindent megtennének annak érdekébe, hogy boldogok legyünk a testvéremmel együtt.
