Azt hiszem újra vissza fogok térni a jól megszokott hétfői frisselésbe. Így is későn, de meghoztam. Még hétfőn ;D
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, és a pipákat :)
Puszii
83.fejezet- Vagyis II. 42. fejezet
(Alice)
Végigsimítottam a ruhaanyagon. Tökéletes lesz ilyenből varratni a ruhákat…
- Segíthetek valamiben? –jött mellém a nő.
- Jó napot. –pillantottam felé –Igen, az nem lenne rossz.
- És miben állhatok rendelkezésére?
- Ki a tervező? –pillantok körbe –Valamint honnan hozzák be a ruhákat?
- Ezeket helyben készítik. –nézte a ruhát –A tervezőt pedig nem árulhatom el.
- Ez milyen anyagból is van? –kérdeztem, és újra megsimítottam az anyagot.
- Selyem?!
- Pontosan. –mosolyodtam el –Nekem hernyóselyemből kell varratnom a ruhákat.
- Hát… az költséges lesz. –motyogta halkan.
- Természetesen az lesz. –vettem ki a táskából a tárcámat, és kinyitottam –De van miből költekezni.
Felmutattam neki a bankkártyáimat, és a diadémok felé vettem az irányt.
- Mikor lesz az esküvője? –lépdelt mellettem a nő.
- Nem az én esküvőm lesz. –mosolyogtam –A legjobb barátnőmé. Én leszek a tanúja… És nyáron lesz megtartva a szertartás.
- Az mindjárt itt van… -húzta el a száját.
- Pontosan. –nézelődtem továbbra is –És még igazándiból neki sem álltunk a tervezésnek…
- Eddig el akarták húzni? Ennyi idő alatt képtelenség összehozni egy normális partit…
- Nekem nem. –mosolyodtam el –Simán, akár egy nap alatt is álomesküvőt varázsolok. Vannak kapcsolataim, pénz a kártyáimon, és fantáziám. A kitartásomról pedig ne is beszéljünk. Amúgy nem akartuk húzni, csak éppenséggel pár nappal ezelőtt döntötték el, hogy eljegyzik egymást, és összeházasodnak…
- Nem sietik el a dolgot?
- Oh, ha tudná, hogy milyen régóta együtt vannak… -mosolyodtam el.
Mégsem mondhatom meg, hogy héé, már durván 20 éve ismerik egymást, és kisebb-nagyobb megszakításokkal együtt vannak. Úgysem hinné el. Főleg, ha még meg is mondanám neki, hogy csak 18-19 évesek- legalább is úgy néznek ki.
- Végül is, ha szeretik egymást… -mosolyodott el.
- Pontosan. A szerelem nem ismer határokat.
- Jó napot, szia Alice. –lépett mellém Bridget.
- Szia. Hát te? –fordultam felé.
- Jöttem, hogy elfoglaljalak. –kuncogott –Másrészt meg kellene beszélnünk a részleteket.
- Segíthetek valamiben? –kérdezte meg tőle is a nő.
- Nem, köszönöm. –válaszolta Bridget.
- Maga a menyasszony?
- Igen, én vagyok az. –válaszolta kérkedve.
- A ruhák arra vannak. –intett az eladó a ruhák felé.
- Egyedi tervezésű ruhája lesz.
- A ruha kinézetét már nagyjából tudjuk… - fejezte be a mondatomat Bridget.
- Épp ezért jöttünk ide. Maggie-val szeretnék beszélni. –mondtam magabiztosan.
Tudtam, hogy Maggie itt van.
- Mondja meg nekik, hogy Alice Cullen keresi. –mondtam erőteljesebben a nevemet.
- Rendben. Várjanak itt egy kicsit.
Elsietett a nő, de barna szemeit az ajtóból még ránk szegezte.
- Már nem azért, Alice… -mosolyodott el a menyasszony –De erre még nagyon ráérnénk.
- Az esküvői ruha megtervezésére, valamint megvarrására sok idő kell. –mondtam eltökélten –Higgy nekem. Ha jól akarsz kinézni, és az álmaidban szereplő ruhában akarod elkápráztatni Emmett-et, akkor sok idő kell, és rengeteg odafigyelés. Mondjuk szerintem Emmett-nek teljesen mindegy lenne, vonulhatnál az oltár elé egy zsákban is, akkor is te lennél a legszebb…főleg, ha csak egy csipke-csodában lennél. –kacsintottam rá.
- De te ezt úgysem engednéd, szóval… -kuncogott.
- Miért, te meg tudnád ezt tenni életed legfontosabb napján?
- Az első esküvőn valószínűleg nem… -kuncogott –De a sokadik…
- Ne morfondírozz ezen. –intettem le –Úgysem csinálnád meg.
- Nem tudnád megcsinálni.
- Fogadjunk, hogy meg tudnám csinálni.
- Oké. A tízedik esküvőtökön fehérneműben kell oltár elé állnod.
- Megcsinálom. –mondta eltökélten, és kezet rázott velem.
- Ha Emmett ezt megtudja… - sóhajtottam fel.
- Ne mond meg neki. –kuncogott –Legyen meglepetés.
- Arra úgyis elfelejted. –kacsintottam.
- Erősen kétlem… -vigyorodott el –Ezzel foglak az őrületbe kergetni.
- Majd meglátjuk…-mosolyodtam el.
A beszélgetésünk végeztével visszaért az eladó is, nyomában Maggie-vel. A világhírű tervezőnő barna haja meglebbent a lépéseikor, s cipőkopogása is jelezte, hogy itt van.
- Alice Cullen. Milyen régen láttalak. –tárta ölelésre a kezét.
Gyorsan, de magabiztosan megöleltem, majd visszaálltam Bridget mellé .
- Bizony Maggie. Még mindig ugyan úgy ragyogsz, mint jó pár évvel ezelőtt. –mosolyogtam.
- Köszönöm, ez nagyon jól esett. Viszont te sem változtál semmit.
- Áh, én mindig ugyan olyan vagyok. –vigyorogtam.
- Oh, majd el felejtettem. –kapott észhez- Maggie Sottero vagyok.
Kezet nyújtott Bridget-nek, aki a neve elkántálása után megrázta azt.
- Most, hogy ezen túl vagyunk…
- Miért is jöttetek? –vágott a szavamba.
- Bridget férjhez megy. Emmett-hez.
- Emmett… Hogy van az a baj keverő? –mosolyodott el.
- Tökéletesen, mint mindig. Sőt, most boldogabb, mint valaha.
- Ez valahogy érthető. –szólt közbe Bridget.
- Nehéz volt az utóbbi idő, de most már minden rendben van… -révedtem a távolba.
Úgy éreztem, hogy látomásom lesz…de nem lett. Mintha valaki blokkolná… Bridget felé sandítottam, akinek az arcán egy óriási mosoly virított.
- És… nekem mi dolgom lenne?
- Maggie… szerinted miért jöttem a világ legjobb esküvői ruha tervezőjéhez? –mosolyogtam rá.
(Alice)
Végigsimítottam a ruhaanyagon. Tökéletes lesz ilyenből varratni a ruhákat…
- Segíthetek valamiben? –jött mellém a nő.
- Jó napot. –pillantottam felé –Igen, az nem lenne rossz.
- És miben állhatok rendelkezésére?
- Ki a tervező? –pillantok körbe –Valamint honnan hozzák be a ruhákat?
- Ezeket helyben készítik. –nézte a ruhát –A tervezőt pedig nem árulhatom el.
- Ez milyen anyagból is van? –kérdeztem, és újra megsimítottam az anyagot.
- Selyem?!
- Pontosan. –mosolyodtam el –Nekem hernyóselyemből kell varratnom a ruhákat.
- Hát… az költséges lesz. –motyogta halkan.
- Természetesen az lesz. –vettem ki a táskából a tárcámat, és kinyitottam –De van miből költekezni.
Felmutattam neki a bankkártyáimat, és a diadémok felé vettem az irányt.
- Mikor lesz az esküvője? –lépdelt mellettem a nő.
- Nem az én esküvőm lesz. –mosolyogtam –A legjobb barátnőmé. Én leszek a tanúja… És nyáron lesz megtartva a szertartás.
- Az mindjárt itt van… -húzta el a száját.
- Pontosan. –nézelődtem továbbra is –És még igazándiból neki sem álltunk a tervezésnek…
- Eddig el akarták húzni? Ennyi idő alatt képtelenség összehozni egy normális partit…
- Nekem nem. –mosolyodtam el –Simán, akár egy nap alatt is álomesküvőt varázsolok. Vannak kapcsolataim, pénz a kártyáimon, és fantáziám. A kitartásomról pedig ne is beszéljünk. Amúgy nem akartuk húzni, csak éppenséggel pár nappal ezelőtt döntötték el, hogy eljegyzik egymást, és összeházasodnak…
- Nem sietik el a dolgot?
- Oh, ha tudná, hogy milyen régóta együtt vannak… -mosolyodtam el.
Mégsem mondhatom meg, hogy héé, már durván 20 éve ismerik egymást, és kisebb-nagyobb megszakításokkal együtt vannak. Úgysem hinné el. Főleg, ha még meg is mondanám neki, hogy csak 18-19 évesek- legalább is úgy néznek ki.
- Végül is, ha szeretik egymást… -mosolyodott el.
- Pontosan. A szerelem nem ismer határokat.
- Jó napot, szia Alice. –lépett mellém Bridget.
- Szia. Hát te? –fordultam felé.
- Jöttem, hogy elfoglaljalak. –kuncogott –Másrészt meg kellene beszélnünk a részleteket.
- Segíthetek valamiben? –kérdezte meg tőle is a nő.
- Nem, köszönöm. –válaszolta Bridget.
- Maga a menyasszony?
- Igen, én vagyok az. –válaszolta kérkedve.
- A ruhák arra vannak. –intett az eladó a ruhák felé.
- Egyedi tervezésű ruhája lesz.
- A ruha kinézetét már nagyjából tudjuk… - fejezte be a mondatomat Bridget.
- Épp ezért jöttünk ide. Maggie-val szeretnék beszélni. –mondtam magabiztosan.
Tudtam, hogy Maggie itt van.
- Mondja meg nekik, hogy Alice Cullen keresi. –mondtam erőteljesebben a nevemet.
- Rendben. Várjanak itt egy kicsit.
Elsietett a nő, de barna szemeit az ajtóból még ránk szegezte.
- Már nem azért, Alice… -mosolyodott el a menyasszony –De erre még nagyon ráérnénk.
- Az esküvői ruha megtervezésére, valamint megvarrására sok idő kell. –mondtam eltökélten –Higgy nekem. Ha jól akarsz kinézni, és az álmaidban szereplő ruhában akarod elkápráztatni Emmett-et, akkor sok idő kell, és rengeteg odafigyelés. Mondjuk szerintem Emmett-nek teljesen mindegy lenne, vonulhatnál az oltár elé egy zsákban is, akkor is te lennél a legszebb…főleg, ha csak egy csipke-csodában lennél. –kacsintottam rá.
- De te ezt úgysem engednéd, szóval… -kuncogott.
- Miért, te meg tudnád ezt tenni életed legfontosabb napján?
- Az első esküvőn valószínűleg nem… -kuncogott –De a sokadik…
- Ne morfondírozz ezen. –intettem le –Úgysem csinálnád meg.
- Nem tudnád megcsinálni.
- Fogadjunk, hogy meg tudnám csinálni.
- Oké. A tízedik esküvőtökön fehérneműben kell oltár elé állnod.
- Megcsinálom. –mondta eltökélten, és kezet rázott velem.
- Ha Emmett ezt megtudja… - sóhajtottam fel.
- Ne mond meg neki. –kuncogott –Legyen meglepetés.
- Arra úgyis elfelejted. –kacsintottam.
- Erősen kétlem… -vigyorodott el –Ezzel foglak az őrületbe kergetni.
- Majd meglátjuk…-mosolyodtam el.
A beszélgetésünk végeztével visszaért az eladó is, nyomában Maggie-vel. A világhírű tervezőnő barna haja meglebbent a lépéseikor, s cipőkopogása is jelezte, hogy itt van.
- Alice Cullen. Milyen régen láttalak. –tárta ölelésre a kezét.
Gyorsan, de magabiztosan megöleltem, majd visszaálltam Bridget mellé .
- Bizony Maggie. Még mindig ugyan úgy ragyogsz, mint jó pár évvel ezelőtt. –mosolyogtam.
- Köszönöm, ez nagyon jól esett. Viszont te sem változtál semmit.
- Áh, én mindig ugyan olyan vagyok. –vigyorogtam.
- Oh, majd el felejtettem. –kapott észhez- Maggie Sottero vagyok.
Kezet nyújtott Bridget-nek, aki a neve elkántálása után megrázta azt.
- Most, hogy ezen túl vagyunk…
- Miért is jöttetek? –vágott a szavamba.
- Bridget férjhez megy. Emmett-hez.
- Emmett… Hogy van az a baj keverő? –mosolyodott el.
- Tökéletesen, mint mindig. Sőt, most boldogabb, mint valaha.
- Ez valahogy érthető. –szólt közbe Bridget.
- Nehéz volt az utóbbi idő, de most már minden rendben van… -révedtem a távolba.
Úgy éreztem, hogy látomásom lesz…de nem lett. Mintha valaki blokkolná… Bridget felé sandítottam, akinek az arcán egy óriási mosoly virított.
- És… nekem mi dolgom lenne?
- Maggie… szerinted miért jöttem a világ legjobb esküvői ruha tervezőjéhez? –mosolyogtam rá.
Nekem valahogy egyértelmű.
- Ruhát kellene terveznem, és létrehoznom. Értem, felfogtam. Állok rendelkezésetekre. Gyertek az irodámba…
A tágas helyiség felé irányított minket, amiben aztán helyet foglaltunk, és maga elé vett egy ceruzát és egy papírt.
- Van valami elképzelésed?
- Igen… nagyjából szeretnék megmaradni az eredeti dolgoknál. Lehetne fűzős, és mondjuk… egy masni is lehetne rajta.
- Csipke?
- Ki van zárva. –tekerte a fejét.
Közben az én tervező zsenim szorgalmasan rajzolgatott, közben fel-fel pillantott.
- Én ilyen… merevebb felsőrészűt ajánlanák, az teljesen kihozná a tökéletes alakodat. Mindenképp pánt nélküli legyen, és a masnit tehetjük a melledhez…
- Legyen ezüst színű. –szóltam közbe- Mármint a masni.
Igazából egy látomásban már tökéletesen láttam a ruhát, és gyönyörű lesz.
- A felső része lehetne enyhén redőzött. –motyogta Bridget, és a távolba révedt, ahogy elgondolkodott.
Közbe-közbe ráncolta a szemöldökét, és diktálta az ötleteit, és egyezkedtek a ruhatervezővel.
- Igen, teljesen súrolja a földet. A felső rész alatt…egy darabig lehetne ilyen…gyűrt anyag.
- Értem…értem. –mormogta, és élénken húzta a grafit ceruzáját a papíron –Gondolom hófehér legyen…
- Pontosan. –vágtuk rá Bridget-tel együtt.
- Rendben. Egy kis időt kérnék…
- Amúgy mikor is szeretnétek? –súgtam a menyasszonynak.
- Kültéri legyen. Ne süssön a nap, de ne essen az eső.
- Rendben. Egy perc. –lehunytam a szemem, és koncentráltam.
Sorban pörögtek le előttem a napok, míg végül megtaláltam a megfelelő időpontot.
- Augusztus kettő? –fordultam felé.
- Tökéletes. –susogta mosolyogva.
- Akkor kész is… -fordította felénk Maggie a tervrajzot.
- Ez… ez annyira, de annyira tökéletes. –ámuldozott Bridget –Pont, amilyen megálmodtam.
- Tényleg olyan…- mondtam elismerően.
- Akkor jó. Örülök, hogy tetszik. –tette le a tervező a lapot, és felállt.
Ezután mi is így tettünk, és elindultunk az ajtó felé.
- Mivel tartozunk, Maggie?
- Jaj, Alice. Ne viccelj velem. –mosolyodott el zavartan –Nem tartoztok semmivel. Még nekem kell meghálálnom azt a sok mindent, amit tettél értem.
- Oh, nehogy valami ilyesmi megforduljon abban a zseniális fejedben. Nem kell semmit meghálálnod, már megvolt ez az évek során. –kuncogtam.
- A ruha elkészítést mégsem hagyhatjuk ennyiben… -sóhajtott fel Bridget.
- Azt meg majd megbeszéljük akkor, ha átveszitek a kész mesterművet. Amúgy a ruhát az én varrónőim fogják varrni, tehát remélem semmi gond sem lesz vele.
- Még egy valami, mielőtt elmentek… -kapott észhez Maggie –Bridget. Fel kell venni a méreteidet.
- Tényleg…- mosolyodtam el.
- Pár perc alatt meg is leszünk, addig gyere hátra. –irányította a menyasszonyt Maggie, majd pár másodperc múlva el is tűntek, és már csak a motoszkálást, és a halk beszélgetést hallottam.
Elővettem a pénztárcám, és jó pár ezrest, és a pultra tettem, és a kovácsoltvas gyertyatartót pedig rátettem, nehogy a huzat elvigye.
Épp visszacsempésztem a táskámba a pénztárcámat, amikor Maggie pimasz arca feltűnt a folyosón, mögötte pedig Bridget lépdelt.
- Alice…remélem nem tettél semmit. –mondta elgondolkodva.
- Dehogy. –mosolyogtam –Csak annyit, amennyit gondolok. Jó keresést.
- Alice. Ugye nem?
- Csitt. Megérdemled. –mosolyodtam el, és Bridget-et kézen ragadva az ajtóhoz mentem, és egy apró köszönés után kiléptünk onnan.
Császkáltunk még a boltok között, vettünk jó pár ruhát és cipőt, így a kezünk ismét tele volt táskákkal.
- A többieknek már nem itt kellene lennie? –néztem körbe –Mintha azt mondták volna, hogy jönnek.
- Ő…más dolguk akadt… Tudod, el kell intézni a… -gondolkodott –Virágokat.
- Azokat én intézem. –suttogtam elgondolkodva- Ahogy a helyet, az emberek szállítását, a díszítést, a kaját és a tortát is…
- A nászút… -motyogta –De erről nem is kellene tudnom.
- Nagyon nem kellene tudnod! –sipítottam fel –Láttad egy látomásban, vagy mi?
- Csak azt láttam, hogy ülünk a repülőn. –vigyorodott el –De semmi többet, tényleg. Még idejében befejeztem.
- Remélem is. –fújtam ki a levegőt.
Nem lenne valami jó, ha erről az egyetlen egy dologról tudna. Emmett ehhez ragaszkodik, hogy ezt ő fogja intézni, mert valami különleges dolgot akar…
- Van még valami dolgunk, vagy mehetnénk már haza?
- Ő… nézelődjünk még egy kicsit… -mutatott az egyik bolt felé.
- Miért van olyan érzésem, hogy húzni akarod az időt? –mormogtam.
- Miért baj az, hogyha a szabadidőmet a legjobb barátnőmmel, a nővéremmel szeretném eltölteni? –nézett rám szomorúan.
- Jaj, nem úgy értettem. –öleltem meg –Akkor viszont ez jó hír. Még van időnk vásárolgatni.
- Pontosan. –helyeselt.
- Felhívom Jazz-t, hátha kell neki valami… -morfondíroztam, és előkaptam a mobilomat.
- Nem kell…-kapta ki a kezemből –Vagyis… Itt nem is olyan jó a térerő, lehet, hogy semmit sem hallanál.
- Bridget. Az egész plázában tökéletes térerő van. –vettem vissza a mobilomat.
- Ha kellett volna valami Jasper-nek, akkor már mondta volna. –magyarázta –Meg te biztosan tudnád….
- Nincsenek látomásaim, mert te elvetted őket. Ne hidd,hogy nem vettem észre. –szóltam közbe –Amúgy igazad van. Nem hívom fel.
A telefonom a táskám aljában landolt.
- Ti nagyon titkoltok előlem valamit… -motyogtam –És rémesen rosszul hazudsz.
Erre nem szólt semmit, csak ment tovább, óriási mosollyal az arcán.
- Tudok hazudni. Csak nem akarok.
Elnevettem magam, amikor megláttam incselkedő tekintetét, ahogy a válla fölül visszapillantott rám.
- Te sem változol semmit. –szökkentem mellé még mindig vigyorogva.
- Minek? Jó így az életem. –kuncogott.
~
Ugyan ebben a hangulatban telt el a délután többi része is.
- Nyolc óra lesz… Ideje lenne hazamenni. –kuncogtam.
- Buli. Nem szeretnél ma bulizni velem? –nézett esdeklőn rám –Kérlek. Sok mostanában a stressz. Megvisel a szervezkedés, Jane hiánya…
- Oké, legyen. –egyeztem bele.
- Kell ruha…
- De egy csomó van otthon…
- És? –állt meg előttem –Attól még erre az alkalomra vehetünk újat.
- Te ma jobban fel vagy pörögve,mint én. –kuncogtam, és a bolt felé vettem az irányt.
~
- Emmett ha ebben meglát…-suttogta a fülkében.
- Én azt sem láttam, hogy milyen ruhát vittél be magaddal. –dörmögtem.
- Addig jó. –kuncogott –Emmett szerintem mindenkit le fog mészárolni körülöttem, aki csak rám néz…
- Épp ez a lényeg. –nevettem.
- Igen. Ki kell rúgni a hámból. Te felvetted, amit adtam?
- Persze. –kuncogtam, és kiléptem a fülkéből.
A rózsaszín anyag a popsim aljáig épp, hogy leért, és nagyon tapadt. A kivágása… hát, szinte leért a köldökömig…ehhez a ruhához tabu a melltartó, ahogy elnézem…
- Ki jönnél végre? –kuncogtam.
- Öhm… igen. –hallottam a hangját.
Majd a függöny húzódását láttam, és Bridget-et, ahogy az alig takaró anyagban kilép a fülkéből.
- Asszem ha meglát ebben a ruhában… nem kell megvárnod, hogy hazacipeljen. Megkeresi a mosdót, és oda fogtok bezárkózni. –nevettem el magam a végére.
- Ha most pirulni tudnák, azt hiszem már a paradicsom színárnyalata el sem tűnne a bőrömtől. –kuncogott.
- Ejj ha… -hallottuk meg a hangot a bolt üvegkirakatán kívülről –Nézd már azokat a bigéket…
- Istenem. –jött meg a másik hangja is –Biztos, hogy nem dobnám ki őket az ágyamból.
- Nem adnám oda neked őket. Egyiket sem. –csapta tarkón az egyik –Az enyémek.
- Ők is jól szórakoznak. –nevette el magát Bridget- Azt hiszem megyek, átöltözök. Kettő perc múlva találkozunk a pénztárnál. De várjunk csak. Mintha valamit leejtettem volna a szőnyegre. Te nem láttad?
- Dehogy nem. –kacsintottam.
Bridget előre hajolt, és a kinti csodálóinknak még a levegő is bent akadt a tüdejükben, ahogy teljes rálátást kaptak Bridget tökéletes combjaira, és popsijára.
- Oké. Mégsem ejtettem le semmit. –nevetett incselkedve, és visszatipegett az öltözőbe.
- Ruhát kellene terveznem, és létrehoznom. Értem, felfogtam. Állok rendelkezésetekre. Gyertek az irodámba…
A tágas helyiség felé irányított minket, amiben aztán helyet foglaltunk, és maga elé vett egy ceruzát és egy papírt.
- Van valami elképzelésed?
- Igen… nagyjából szeretnék megmaradni az eredeti dolgoknál. Lehetne fűzős, és mondjuk… egy masni is lehetne rajta.
- Csipke?
- Ki van zárva. –tekerte a fejét.
Közben az én tervező zsenim szorgalmasan rajzolgatott, közben fel-fel pillantott.
- Én ilyen… merevebb felsőrészűt ajánlanák, az teljesen kihozná a tökéletes alakodat. Mindenképp pánt nélküli legyen, és a masnit tehetjük a melledhez…
- Legyen ezüst színű. –szóltam közbe- Mármint a masni.
Igazából egy látomásban már tökéletesen láttam a ruhát, és gyönyörű lesz.
- A felső része lehetne enyhén redőzött. –motyogta Bridget, és a távolba révedt, ahogy elgondolkodott.
Közbe-közbe ráncolta a szemöldökét, és diktálta az ötleteit, és egyezkedtek a ruhatervezővel.
- Igen, teljesen súrolja a földet. A felső rész alatt…egy darabig lehetne ilyen…gyűrt anyag.
- Értem…értem. –mormogta, és élénken húzta a grafit ceruzáját a papíron –Gondolom hófehér legyen…
- Pontosan. –vágtuk rá Bridget-tel együtt.
- Rendben. Egy kis időt kérnék…
- Amúgy mikor is szeretnétek? –súgtam a menyasszonynak.
- Kültéri legyen. Ne süssön a nap, de ne essen az eső.
- Rendben. Egy perc. –lehunytam a szemem, és koncentráltam.
Sorban pörögtek le előttem a napok, míg végül megtaláltam a megfelelő időpontot.
- Augusztus kettő? –fordultam felé.
- Tökéletes. –susogta mosolyogva.
- Akkor kész is… -fordította felénk Maggie a tervrajzot.
- Ez… ez annyira, de annyira tökéletes. –ámuldozott Bridget –Pont, amilyen megálmodtam.
- Tényleg olyan…- mondtam elismerően.
- Akkor jó. Örülök, hogy tetszik. –tette le a tervező a lapot, és felállt.
Ezután mi is így tettünk, és elindultunk az ajtó felé.
- Mivel tartozunk, Maggie?
- Jaj, Alice. Ne viccelj velem. –mosolyodott el zavartan –Nem tartoztok semmivel. Még nekem kell meghálálnom azt a sok mindent, amit tettél értem.
- Oh, nehogy valami ilyesmi megforduljon abban a zseniális fejedben. Nem kell semmit meghálálnod, már megvolt ez az évek során. –kuncogtam.
- A ruha elkészítést mégsem hagyhatjuk ennyiben… -sóhajtott fel Bridget.
- Azt meg majd megbeszéljük akkor, ha átveszitek a kész mesterművet. Amúgy a ruhát az én varrónőim fogják varrni, tehát remélem semmi gond sem lesz vele.
- Még egy valami, mielőtt elmentek… -kapott észhez Maggie –Bridget. Fel kell venni a méreteidet.
- Tényleg…- mosolyodtam el.
- Pár perc alatt meg is leszünk, addig gyere hátra. –irányította a menyasszonyt Maggie, majd pár másodperc múlva el is tűntek, és már csak a motoszkálást, és a halk beszélgetést hallottam.
Elővettem a pénztárcám, és jó pár ezrest, és a pultra tettem, és a kovácsoltvas gyertyatartót pedig rátettem, nehogy a huzat elvigye.
Épp visszacsempésztem a táskámba a pénztárcámat, amikor Maggie pimasz arca feltűnt a folyosón, mögötte pedig Bridget lépdelt.
- Alice…remélem nem tettél semmit. –mondta elgondolkodva.
- Dehogy. –mosolyogtam –Csak annyit, amennyit gondolok. Jó keresést.
- Alice. Ugye nem?
- Csitt. Megérdemled. –mosolyodtam el, és Bridget-et kézen ragadva az ajtóhoz mentem, és egy apró köszönés után kiléptünk onnan.
Császkáltunk még a boltok között, vettünk jó pár ruhát és cipőt, így a kezünk ismét tele volt táskákkal.
- A többieknek már nem itt kellene lennie? –néztem körbe –Mintha azt mondták volna, hogy jönnek.
- Ő…más dolguk akadt… Tudod, el kell intézni a… -gondolkodott –Virágokat.
- Azokat én intézem. –suttogtam elgondolkodva- Ahogy a helyet, az emberek szállítását, a díszítést, a kaját és a tortát is…
- A nászút… -motyogta –De erről nem is kellene tudnom.
- Nagyon nem kellene tudnod! –sipítottam fel –Láttad egy látomásban, vagy mi?
- Csak azt láttam, hogy ülünk a repülőn. –vigyorodott el –De semmi többet, tényleg. Még idejében befejeztem.
- Remélem is. –fújtam ki a levegőt.
Nem lenne valami jó, ha erről az egyetlen egy dologról tudna. Emmett ehhez ragaszkodik, hogy ezt ő fogja intézni, mert valami különleges dolgot akar…
- Van még valami dolgunk, vagy mehetnénk már haza?
- Ő… nézelődjünk még egy kicsit… -mutatott az egyik bolt felé.
- Miért van olyan érzésem, hogy húzni akarod az időt? –mormogtam.
- Miért baj az, hogyha a szabadidőmet a legjobb barátnőmmel, a nővéremmel szeretném eltölteni? –nézett rám szomorúan.
- Jaj, nem úgy értettem. –öleltem meg –Akkor viszont ez jó hír. Még van időnk vásárolgatni.
- Pontosan. –helyeselt.
- Felhívom Jazz-t, hátha kell neki valami… -morfondíroztam, és előkaptam a mobilomat.
- Nem kell…-kapta ki a kezemből –Vagyis… Itt nem is olyan jó a térerő, lehet, hogy semmit sem hallanál.
- Bridget. Az egész plázában tökéletes térerő van. –vettem vissza a mobilomat.
- Ha kellett volna valami Jasper-nek, akkor már mondta volna. –magyarázta –Meg te biztosan tudnád….
- Nincsenek látomásaim, mert te elvetted őket. Ne hidd,hogy nem vettem észre. –szóltam közbe –Amúgy igazad van. Nem hívom fel.
A telefonom a táskám aljában landolt.
- Ti nagyon titkoltok előlem valamit… -motyogtam –És rémesen rosszul hazudsz.
Erre nem szólt semmit, csak ment tovább, óriási mosollyal az arcán.
- Tudok hazudni. Csak nem akarok.
Elnevettem magam, amikor megláttam incselkedő tekintetét, ahogy a válla fölül visszapillantott rám.
- Te sem változol semmit. –szökkentem mellé még mindig vigyorogva.
- Minek? Jó így az életem. –kuncogott.
~
Ugyan ebben a hangulatban telt el a délután többi része is.
- Nyolc óra lesz… Ideje lenne hazamenni. –kuncogtam.
- Buli. Nem szeretnél ma bulizni velem? –nézett esdeklőn rám –Kérlek. Sok mostanában a stressz. Megvisel a szervezkedés, Jane hiánya…
- Oké, legyen. –egyeztem bele.
- Kell ruha…
- De egy csomó van otthon…
- És? –állt meg előttem –Attól még erre az alkalomra vehetünk újat.
- Te ma jobban fel vagy pörögve,mint én. –kuncogtam, és a bolt felé vettem az irányt.
~
- Emmett ha ebben meglát…-suttogta a fülkében.
- Én azt sem láttam, hogy milyen ruhát vittél be magaddal. –dörmögtem.
- Addig jó. –kuncogott –Emmett szerintem mindenkit le fog mészárolni körülöttem, aki csak rám néz…
- Épp ez a lényeg. –nevettem.
- Igen. Ki kell rúgni a hámból. Te felvetted, amit adtam?
- Persze. –kuncogtam, és kiléptem a fülkéből.
A rózsaszín anyag a popsim aljáig épp, hogy leért, és nagyon tapadt. A kivágása… hát, szinte leért a köldökömig…ehhez a ruhához tabu a melltartó, ahogy elnézem…
- Ki jönnél végre? –kuncogtam.
- Öhm… igen. –hallottam a hangját.
Majd a függöny húzódását láttam, és Bridget-et, ahogy az alig takaró anyagban kilép a fülkéből.
- Asszem ha meglát ebben a ruhában… nem kell megvárnod, hogy hazacipeljen. Megkeresi a mosdót, és oda fogtok bezárkózni. –nevettem el magam a végére.
- Ha most pirulni tudnák, azt hiszem már a paradicsom színárnyalata el sem tűnne a bőrömtől. –kuncogott.
- Ejj ha… -hallottuk meg a hangot a bolt üvegkirakatán kívülről –Nézd már azokat a bigéket…
- Istenem. –jött meg a másik hangja is –Biztos, hogy nem dobnám ki őket az ágyamból.
- Nem adnám oda neked őket. Egyiket sem. –csapta tarkón az egyik –Az enyémek.
- Ők is jól szórakoznak. –nevette el magát Bridget- Azt hiszem megyek, átöltözök. Kettő perc múlva találkozunk a pénztárnál. De várjunk csak. Mintha valamit leejtettem volna a szőnyegre. Te nem láttad?
- Dehogy nem. –kacsintottam.
Bridget előre hajolt, és a kinti csodálóinknak még a levegő is bent akadt a tüdejükben, ahogy teljes rálátást kaptak Bridget tökéletes combjaira, és popsijára.
- Oké. Mégsem ejtettem le semmit. –nevetett incselkedve, és visszatipegett az öltözőbe.
Én is így tettem, és pár perc múlva már a táskákkal a kezünkben mentünk ki a boltból.
~
Az autóút is villámgyorsan telt. Végig beszélgettük azt a pár percet, de a házhoz vezető úton már csak ő beszélt. Vagyis ő dumált nekem, én pedig helyeslőn bólogattam, miközben a gondolataim teljesen máshol jártak.
- Miért nem hallok semmi zajt a házból? –sandítottam rá.
- Gondolom a többiek elmentek. Esme említette, hogy ma valami… gyülekezeti estre megy, vagy mire. Oda pedig elkísérte Bella, Edward pedig az utóbbi időben sosem hagyja egyedül őt. Szóval… érted. –forgatta meg a szemeit- Carlisle-t behívták a kórházba, a többiek meg… tippem sincs. Gondolom vadásznak. Hisz mindig ez van, ha elmegyünk vásárolni.
- Tudom… -sóhajtottam –De jobb is. Ne is lássanak meg minket ezekben a cuccokban, mert abból csak háború lenne.
- Mészárlás, Alice, mészárlás. –kuncogott Bridget.
- Igen.
Leállítottam a motort, és kiszálltunk a kocsiból.
- Irány készülődni. –rikkantotta el magát a szőke hajú szépség, és már a lépcsőn sietett felfelé.
~
Az autóút is villámgyorsan telt. Végig beszélgettük azt a pár percet, de a házhoz vezető úton már csak ő beszélt. Vagyis ő dumált nekem, én pedig helyeslőn bólogattam, miközben a gondolataim teljesen máshol jártak.
- Miért nem hallok semmi zajt a házból? –sandítottam rá.
- Gondolom a többiek elmentek. Esme említette, hogy ma valami… gyülekezeti estre megy, vagy mire. Oda pedig elkísérte Bella, Edward pedig az utóbbi időben sosem hagyja egyedül őt. Szóval… érted. –forgatta meg a szemeit- Carlisle-t behívták a kórházba, a többiek meg… tippem sincs. Gondolom vadásznak. Hisz mindig ez van, ha elmegyünk vásárolni.
- Tudom… -sóhajtottam –De jobb is. Ne is lássanak meg minket ezekben a cuccokban, mert abból csak háború lenne.
- Mészárlás, Alice, mészárlás. –kuncogott Bridget.
- Igen.
Leállítottam a motort, és kiszálltunk a kocsiból.
- Irány készülődni. –rikkantotta el magát a szőke hajú szépség, és már a lépcsőn sietett felfelé.
~
Röpke… egy óra alatt elkészültünk. Mind a ketten harci díszben álltunk. Bridget-en rajta volt a fekete ruhája és egy fekete magassarkú. A legfontosabb dolgait egy apró táskába rejtette. A haján áthúztam párszor a hajvasalót, így már lágy fürtökben omlott alá, míg a szemhéját füstösre kentem ki. Rajtam a rózsaszín ruha feszült, ezüst-színű magassarkúban, és az értékeimet ugyan olyan táskába helyeztem, mint Bridget, csak én nem feketébe, hanem ezüstbe. A sminkem is elütött a szokásostól. Most kivételesen rózsaszín szemhéjam lett, ami még nekem is furcsa volt. A hajam úgy állt, mint mindig, rendezett összevisszaságban.
- Vágjunk bele. –húzott le a lépcsőn.
Röpke… egy óra alatt elkészültünk. Mind a ketten harci díszben álltunk. Bridget-en rajta volt a fekete ruhája és egy fekete magassarkú. A legfontosabb dolgait egy apró táskába rejtette. A haján áthúztam párszor a hajvasalót, így már lágy fürtökben omlott alá, míg a szemhéját füstösre kentem ki. Rajtam a rózsaszín ruha feszült, ezüst-színű magassarkúban, és az értékeimet ugyan olyan táskába helyeztem, mint Bridget, csak én nem feketébe, hanem ezüstbe. A sminkem is elütött a szokásostól. Most kivételesen rózsaszín szemhéjam lett, ami még nekem is furcsa volt. A hajam úgy állt, mint mindig, rendezett összevisszaságban.
- Vágjunk bele. –húzott le a lépcsőn.
A kocsijába pattantunk, és már száguldottunk is a buli felé.
~
- Biztos, hogy ide jövünk? –kérdeztem, ahogy egy eléggé forgalmas hely előtt álltunk meg.
- Igen, fix. –mosolygott.
- Csak mert senki sem várakozik. –gondolkodtam el, de inkább a biztonsági emberek felé követtem Bridget-et.
Ott minden kérdés nélkül engedtek be minket, ami újabb kételkedést vont maga után.
- Ne izgulj, csak gyere. –ragadott kézen Bridzs, és a sötét folyosón keresztül húzott.
- Miért kellene izgulnom? Végül is, el nem rabolsz… remélem. –mosolyogtam.
A kedvenc húgom kilökte előttünk az ajtót, és kiléptünk az emelvényre.
- Boldog születésnapot! –ordította el magát mindenki, és tapsolni kezdtek.
~
- Biztos, hogy ide jövünk? –kérdeztem, ahogy egy eléggé forgalmas hely előtt álltunk meg.
- Igen, fix. –mosolygott.
- Csak mert senki sem várakozik. –gondolkodtam el, de inkább a biztonsági emberek felé követtem Bridget-et.
Ott minden kérdés nélkül engedtek be minket, ami újabb kételkedést vont maga után.
- Ne izgulj, csak gyere. –ragadott kézen Bridzs, és a sötét folyosón keresztül húzott.
- Miért kellene izgulnom? Végül is, el nem rabolsz… remélem. –mosolyogtam.
A kedvenc húgom kilökte előttünk az ajtót, és kiléptünk az emelvényre.
- Boldog születésnapot! –ordította el magát mindenki, és tapsolni kezdtek.
Megpillantottam a lenti tömeget, kiknek tapsvihara nem akart alábbhagyni, és tekintetem végsiklott a termen.
A plafonról lelógva egy óriási felirat állt: Boldog szülinapot Alice!
A plafonról lelógva egy óriási felirat állt: Boldog szülinapot Alice!
- Na, erről el is feledkeztél, igaz? –suttogta Bridget a fülembe.
- Köszönöm. Köszönöm. –ugrottam a nyakába, és jól meg is szorongattam.
- Ne csak nekem köszönd. A család odalent vár rád. A barátaid és iskolatársaid pedig arra számítanak, hogy bulizol velük egy jót, szóval ne velem dumálgasd el az időt… -kuncogta, és aprót lökött rajtam.
Én a bulizó rengetegbe vetettem magam. Nagyon jó éjszakának nézek elébe…
- Köszönöm. Köszönöm. –ugrottam a nyakába, és jól meg is szorongattam.
- Ne csak nekem köszönd. A család odalent vár rád. A barátaid és iskolatársaid pedig arra számítanak, hogy bulizol velük egy jót, szóval ne velem dumálgasd el az időt… -kuncogta, és aprót lökött rajtam.
Én a bulizó rengetegbe vetettem magam. Nagyon jó éjszakának nézek elébe…
***---***
(Bridget)
Alice… azt a meglepődött arcot, amit most láttam, és a hálát, ahogyan megköszöni…
Alice… azt a meglepődött arcot, amit most láttam, és a hálát, ahogyan megköszöni…
- Ne csak nekem köszönd. A család odalent vár rád. A barátaid és iskolatársaid pedig arra számítanak, hogy bulizol velük egy jót, szóval ne velem dumálgasd el az időt… -kuncogtam, és aprót löktem rajta, hogy végre elinduljon.
Boldogan szökdelt le a lépcsőn, és aztán eltűnt az ismerősei között, és mindenkinek megköszönte, hogy eljött, és átvette az ajándékokat.
Én Emmett és Jasper felé szlalomoztam, akik a bárpultnál ültek, és elmélyedve beszélgettek egymással.
- Sziasztok. Egyáltalán láttátok a nagy belépőt? –álltam meg előttük.
- Persz… -fordult felém Emmett, és kigúvadt szemeket meresztett rám.
- Alice-n is hasonló ruha van? –nyelt egyet Jasper, és a tömeget kezdte el kémlelni, hogy megpillantsa szerelmét.
- Igen, ilyen. Csak mélyebb kivágással. –szóltam.
- Néztük, hogy bejöttök. De ha felnézel, akkor láthatod, hogy ebből a szemből nézve csak a lufikban tudtunk gyönyörködni. –mondta még mindig ledöbbenve Emmett.
- Mi a baj? Netán nem tetszem?
- Bridget. Ezt a témát nem is érdemes tárgyalni. –húzott magához, és ölelésébe zárt- Viszont van egy olyan érzésem, hogy másoknak is tetszel… és ez nem valami jó jel…
- Igen, másoknak is bejön ez a szerelés.
- De hogy merészeltél ilyet felvenni? Bridget, nem otthon vagy, velem. Itt több száz ember van, és minden férfi rajtad legelteti a szemét. Most legszívesebben hazaküldenélek, hogy felöltözz valami normális hacukába. –mondta dühösen, és ölelésével még többet próbált eltakarni belőlem.
- Emmett. Tudod, hogy nem csalnálak meg, bízz meg bennem.
- Én bízok, de…
- Semmi de. Ha néznek, hát hadd nézzenek. Dicsekedj velem, büszkélkedj, hogy ilyen barátnőd van. Örülnöd kéne, hogy téged választottalak, és nem egyet a másik több millió ember közül. Ne legyél irigy, kérlek.
- Nem vagyok az… -mosolyodott el –Csak őrülten szerelmes.
- Én is szeretlek, Szívecském. –csókoltam meg.
- Ugye tudod, hogy ezért otthon büntetés jár? –suttogta.
- Miért is?
- Mert így kínzol. Ez…ez már nem érvényes. –nyögte.
- De. Egy nőnek mindent szabad, ha a hódításról van szó. –mosolyogtam ördögien.
- Tudom. De te már meghódítottál…
~
- Szóval, Alice. –léptünk Jasper mellé –Szeretnénk átnyújtani hármunk ajándékát. Jasper, Emmett és az én szerény, de iszonyatosan jól kinéző személyem ezzel a kis csekélységgel szeretne téged meglepni a születésnapodon. –nyújtottam át a borítékot –Remélem jól ki fogod használni.
Kihúzta belőle a papírokat, és meglepetten olvasgatta őket.
- Egy bevásárlás Párizsban, Londonban, New York-ban, és még egy, az általam kiválasztott helyen? –ámult el –És a fiúk a hordárok? Ez komoly?
- A legkomolyabb… -kuncogtam.
- Ezt pedig az egész családtól kapod. –adta át Carlisle a borítékot.
- Köszönöm. –motyogta,és egy határozott mozdulattal feltépte, majd elolvasta a papírt.
- Ez a klub… az enyém? –ámult el.
- Boldog szülinapot. –rikkantottuk egyszerre, majd nevetve megöleltük a döbbent szülinapost.
~
Hajnalig buliztunk, és nagyon jól éreztük magunkat.
Alice lassan, de annál boldogabban ébredt fel a kezdeti sokkból, amit a születésnapi ajándéka okozott neki, majd végül mindenkinek megköszönte, és a táncolók fergetegébe vetette magát, nyomában Jasper-rel, aki végig le sem vette róla a szemét. És ezt most a féltékenység, vagy az őrült vágy tette? Én a kettő keverékére voksolok, mert hogy az én Emmett-emnél is ez a helyzet. De az már más téma, hogy miért mentünk ki a mosdóba, és abban a rövidke időben miért nem tudta senki kinyitni az ajtót.
Úgy telt az éjszaka, ahogy megterveztük. Az első nem Alice tervezésű buli is lezajlott, és így is tökéletes volt…
Boldogan szökdelt le a lépcsőn, és aztán eltűnt az ismerősei között, és mindenkinek megköszönte, hogy eljött, és átvette az ajándékokat.
Én Emmett és Jasper felé szlalomoztam, akik a bárpultnál ültek, és elmélyedve beszélgettek egymással.
- Sziasztok. Egyáltalán láttátok a nagy belépőt? –álltam meg előttük.
- Persz… -fordult felém Emmett, és kigúvadt szemeket meresztett rám.
- Alice-n is hasonló ruha van? –nyelt egyet Jasper, és a tömeget kezdte el kémlelni, hogy megpillantsa szerelmét.
- Igen, ilyen. Csak mélyebb kivágással. –szóltam.
- Néztük, hogy bejöttök. De ha felnézel, akkor láthatod, hogy ebből a szemből nézve csak a lufikban tudtunk gyönyörködni. –mondta még mindig ledöbbenve Emmett.
- Mi a baj? Netán nem tetszem?
- Bridget. Ezt a témát nem is érdemes tárgyalni. –húzott magához, és ölelésébe zárt- Viszont van egy olyan érzésem, hogy másoknak is tetszel… és ez nem valami jó jel…
- Igen, másoknak is bejön ez a szerelés.
- De hogy merészeltél ilyet felvenni? Bridget, nem otthon vagy, velem. Itt több száz ember van, és minden férfi rajtad legelteti a szemét. Most legszívesebben hazaküldenélek, hogy felöltözz valami normális hacukába. –mondta dühösen, és ölelésével még többet próbált eltakarni belőlem.
- Emmett. Tudod, hogy nem csalnálak meg, bízz meg bennem.
- Én bízok, de…
- Semmi de. Ha néznek, hát hadd nézzenek. Dicsekedj velem, büszkélkedj, hogy ilyen barátnőd van. Örülnöd kéne, hogy téged választottalak, és nem egyet a másik több millió ember közül. Ne legyél irigy, kérlek.
- Nem vagyok az… -mosolyodott el –Csak őrülten szerelmes.
- Én is szeretlek, Szívecském. –csókoltam meg.
- Ugye tudod, hogy ezért otthon büntetés jár? –suttogta.
- Miért is?
- Mert így kínzol. Ez…ez már nem érvényes. –nyögte.
- De. Egy nőnek mindent szabad, ha a hódításról van szó. –mosolyogtam ördögien.
- Tudom. De te már meghódítottál…
~
- Szóval, Alice. –léptünk Jasper mellé –Szeretnénk átnyújtani hármunk ajándékát. Jasper, Emmett és az én szerény, de iszonyatosan jól kinéző személyem ezzel a kis csekélységgel szeretne téged meglepni a születésnapodon. –nyújtottam át a borítékot –Remélem jól ki fogod használni.
Kihúzta belőle a papírokat, és meglepetten olvasgatta őket.
- Egy bevásárlás Párizsban, Londonban, New York-ban, és még egy, az általam kiválasztott helyen? –ámult el –És a fiúk a hordárok? Ez komoly?
- A legkomolyabb… -kuncogtam.
- Ezt pedig az egész családtól kapod. –adta át Carlisle a borítékot.
- Köszönöm. –motyogta,és egy határozott mozdulattal feltépte, majd elolvasta a papírt.
- Ez a klub… az enyém? –ámult el.
- Boldog szülinapot. –rikkantottuk egyszerre, majd nevetve megöleltük a döbbent szülinapost.
~
Hajnalig buliztunk, és nagyon jól éreztük magunkat.
Alice lassan, de annál boldogabban ébredt fel a kezdeti sokkból, amit a születésnapi ajándéka okozott neki, majd végül mindenkinek megköszönte, és a táncolók fergetegébe vetette magát, nyomában Jasper-rel, aki végig le sem vette róla a szemét. És ezt most a féltékenység, vagy az őrült vágy tette? Én a kettő keverékére voksolok, mert hogy az én Emmett-emnél is ez a helyzet. De az már más téma, hogy miért mentünk ki a mosdóba, és abban a rövidke időben miért nem tudta senki kinyitni az ajtót.
Úgy telt az éjszaka, ahogy megterveztük. Az első nem Alice tervezésű buli is lezajlott, és így is tökéletes volt…
 |
| Alice ruhája |
 |
| Bridget ruhája |
