Gondoltam felteszem előbb a fejezetet... Ehhez részben hozzájárult az, hogy kaptam öt kommentárt- amit ezúton nagyon köszönök-, valamint azt, hogy bőven volt időm fejezetet írni :)
Ezt a fejit Nővérkémnek ajánlom :)
Puszii
Love Angel- 27. fejezet
A barát…
(Izbel)
A barát…
(Izbel)
- A segítségedet akarom kérni. –mondtam, majd kérlelőn néztem rá. Sóhajtott egyet, és leült mellém az ágyra.
- Na, mesélj.
Elvigyorodtam, és a vörös szemeibe néztem. Érdeklődve tekintett rám, láttam rajta, hogy már kíváncsi. De „illedelmes” férfi révén megvárta, míg elmondom.
- Alice és Jasper összekaptak, szakítottak. –böktem ki- Ki kell őket békítenem, pusztán negyed évem van rá. És arra szeretnélek kérni, hogy akadályozd meg, ha esetenként a Volturi meg akarná támadni a Cullen családot. Csak negyed év az egész.
- Uh, mint te vársz tőlem. –nyögött.
- Demetri. –néztem rá nagy szemekkel- Kérlek! Könyörgök neked! Légy szíves, Dem!
- Úgyis tudod, hogy segítek. Nem kell kérlelni. –mosolyodott el- Amúgy... van valami konkrét terved?
- Nincs. De ezzel nem akarlak terhelni. Te tedd csak a saját dolgodat. –nevettem fel.
- Rendben. Na, adj egy csókot, aztán irány haza! Nem akarom, hogy a Drágaságod megtudja, hogy hozzám járkálsz.
- Drágaság? Rákaptál a Gyűrűk Urára?
- Igen. Hiszen... mi mást csinálhatnék, mikor nem vagy itt?
Elnevettem magam, és elterültem az ágyán.
- Tökéletesen ráérek. Amúgy… honnan tudsz te Kevinről? –kérdeztem kíváncsian, holott tudtam a válaszát.
- Vannak nagyon jó kapcsolataim. –kacsintott vigyorogva- De azért komolyan kíváncsi lennék arra, hogy mit tervezel.
- Még magam sem tudom. –sóhajtottam- Ha van valami ötleted, ki vele!
- Sajnálom, én csak a kapcsolatromboláshoz értek.
Elnevettem magam.
- A kis szívtipró. –vigyorogtam rá- Nehogy megállapodj ám valaki mellett! Komoly életveszélybe sodornád magadat vele.
- Bizony. –kacsintott- Még nem találtam meg azt, aki mellett érdemes lenne kockáztatnom az életem, úgyhogy addig kiélem a macsó énemet.
- Nem akarlak lelombozni, de hány éves is vagy?
- Több száz, pár ezer, ki tudja már! –kacagott.
- Vén kujon! –rikkantottam, majd felpattantam az ágyon, és egy párnával próbáltam védekezni a támadása ellen.
- Egy tollpárnával egy vámpír ellen? –gúnyolódott, majd villámgyors mozdulattal lenyomott az ágyra- Elcsábíthatnálak…
- Nem tudnál. –nevettem fel- Beverném a képedet.
- Milyen magabiztos vagy. –vigyorodott el- Ez tetszik. Határozottan szexi vagy jelen helyzetben. Imádom a kusza tincseidet.
- Te most tényleg el akarsz csábítani? –kérdeztem szemöldök felvonva- Esküszöm, ha meg mersz csókolni, a jobbosom az álladon fog csattanni. És tudod, hogy az fájna.
- Persze. –mosolygott- Meg az is fájna, hogy utána az egész családod rám járna, és engem pécézne ki bokszzsákjának. Ellenállhatatlan ajánlat. –fintorgott.
- Ezután kérhetnél veszélyességi pótlékot. –bólogattam- De azért ne próbáld meg.
- Tudom, te képes lennél megütni. Szegény én. –dramatizált- Egy ártatlan angyalka ökle az államhoz érne. Ilyen simogatást úgyis régen kaptam.
- Nem szállnál le rólam? –nevettem fel- Mielőtt még olyan kemény dolgokat érzek meg a combomnál, amikre nem igen vágyok jelen helyzetben… A tiédre meg főleg nem, szóval ha lennél szíves lekászálódni rólam…
- Nem vonz egy férfi szerv? –nevetett- Amúgy le kell, hogy lombozzalak, tőled nem tudok beindulni.
- Oh, tudom én azt! –vigyorogtam- De ki tudja, hogy mióta nem volt élvezetben részed. A végén még egy kutyára is rátámadnál… hm, inkább egy denevérre!
Elnevette magát, és a nyakamnál csattogtatta az állkapcsát.
- Te egy veszett kutya vagy. Egy felcsigázott veszett kutya. Segítség!
Hangosabb kacagásba tört ki, és felpattant, majd inkább mellettem foglalt helyet.
- Már kezdtél hiányozni, Tücsök.
Dühösen fújtam egyet. Megint kezdi!
- Megint rákaptál erre? –kérdeztem mérgesen, holott legszívesebben újra nevetni kezdtem volna.
- Természetesen, Tücsök. –incselgett- Erről nem lehet leszokni. Ugyan olyan vagy, mint egy tücsök.
- Csak tudnám, hogy miben hasonlítunk! –hitetlenkedtem- Ha ezt elmagyarázod nekem, Smeagol, akkor megbékélek a gúnynevemmel. Addig nem akarom még egyszer hallani.
- Úgyis tudod, hogy nincs rá ésszerű magyarázatom, Drágaság. –kacagott, mire vigyorogva megráztam a fejemet- Jut eszembe, remélem le hang-, szagszigetelted a szobát. Nem akarom, hogy bárki is tudomást szerezzen a mi kis viszonyunkról.
- Nyugi, én veled ellentétben mindenre gondolok, mielőtt ide merészkedek. –tekertem a fejemet.
- Igen? –húzogatta a szemöldökét- Mindenre?
- Könyörgöm, miért kell nekem egy ilyen perverz, vén kujonnal összezárva lennem? –néztem a plafon felé.
- Ha én azt tudnám…
- Ráadásul aki ilyen…ilyen…
- Segítsek, Édes? –nevetett fel- Nem jön szó a nyelvedre? Mondjak párat? Mondhatnád mondjuk, hogy… intelligens, szex-isten, jóképű, meg persze sorolhatnám tovább.
- Meg se szólalj, Demetri! –intettem le, majd a plafon felé mutattam- Látod a repedéseket? Ha még többet hazudsz, leszakad a mennyezet!
- Igen, teljesen valószínű. –nevetett- Jut eszembe, nem kellene már menned?
- Nocsak, elküldesz? –kérdeztem sértődöttséget mutatva, belül nevetve.
- Tudod, mivel te nem tudod kielégíteni a vágyaimat, mástól kell segítséget kérnem. –válaszolta.
- Oh, most már nem a női egyedek kielégítése a fő célod? –incselkedtem vigyorogva, majd felpattantam az ágyról.
- De, az az első lépés. –kacsintott- Utána pedig jön minden magától…
- Na, szia, Demetri. Ja, és ne feledd, amit ígértél. –mosolyogtam.
- Persze, intézzem el, hogy ne tudják meg. Sima ügy. –kacsintott- Oh, a csókom hol marad?
- Itt. –nyomtam egy puszit az arcára, majd egy intés kíséretében elillantam.
~
Pár nappal később vigyorogva dőltem hátra az ágyamon, közben hallgattam, ahogy Kevin engedi magára a meleg vizet. Milyen lehet, ahogy meztelen testén végigfolynak a meleg vízcseppek…
Felpattantam az ágyról, és a fürdőbe slisszoltam. A zuhanykabinban állt, át sem lehetett látni az üvegen a rajta megtapadt párától. Elmosolyodtam. Kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni…
Gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat, közben próbáltam csendben maradni. Ez persze nehezen jött össze, de most nem bántam. A csend kárára ment a sietség, de próbáltam mihamarabb Kevin mellé állni a vízsugár alá. Ez össze is jött. Csodálkozva vette észre, ahogy becsusszanok mellé a kabinba, majd eléggé feltűnően végigmérte meztelen vonásaimat. Elvigyorodtam, majd a mellkasához simultam, és kezem felcsúszott a nyakába. Szorosan magához húzott, és egy szenvedélyes csókkal jutalmazott. Imádtam!
A vízcseppek folyamatosan szántották a testünket, közben kezünk egymás testén kalandozott. Mindenhol éreztem az érintését, elégedetten simítottam végig a nekem feszülő ékességén, mire elégedett nyögést hallatott. Nem is tudom pontosan felidézni, hogy melyik pillanatban emelt fel, és nyomott neki a hideg csempének. Elvigyorodtam, és a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, majd elégedett nyögéssel jutalmaztam, ahogy éreztem, hogy mozog bennem. Újra a szájára tapadtam. Eztán az ajkai a kulcscsontomat és nyakamat kényeztették, ujjaim a hajába vándoroltak. A légzésünk egyre csak gyorsult, a pulzusom az egeket verdeste, lihegésünket elnyomta a vízcseppek kopogása. Az ujjaim a haját szorították meg, ahogy megéreztem, szenvedélyesen megharapta a nyakamat. A keze a melleimet kényeztette, lökései egyre gyorsabbak és erőteljesebbek lettek. Az egyik keze a fenekem alá csúszott, hogy erősebben tudjon tartani, közben erősen a csempének préselt. Csók közben fogaival tépte az ajkaimat, én körmeimmel a hátát szántottam végig. Ajkai újra áttértek a nyakamra, amit aztán elégedetten szívogatni kezdett. Újra az ajkaimat vette birtokba, majd éreztem, ahogy testünket megfeszíti a gyönyör. Belenyögtem Kevin szájába, és arcomat a vállába fúrtam. Próbáltam lenyugtatni a légzésemet, látszólag ő is erre törekedett.
Végül -durván tíz perc múlva- mindketten frissen mosakodva, vigyorogva léptünk ki a fürdőszobámból. Úgy döntöttünk, hogy fél egy lévén már nem megyünk le. Inkább elterültünk az ágyamon, én a mellkasához bújtam. Jóéjszakát kívántunk egymásnak, biztosítottuk egymást meginoghatatlan érzéseinkről, majd elnyomott minket az álom.
~
Másnap meglehetősen jó kedvem volt. Ezt betudtam az estém tökéletes zárásának, meg persze annak, hogy normálisan tudtam aludni. Mindenféle forgolódás, nyögdécselés és rémálom nélkül. Csoda!
Kevin álmosan pislogott párat, majd közelebb húzott magához. A mellkasa a hátamnak simult, közben lágy csókokkal hintette be a nyakamat és a csupasz vállamat. Egy kemény és merev dolog nyomódott félreérthetetlenül a fenekemnek. Elvigyorodtam, és hagytam, hogy Kevin a nyakamat szívogassa. Egy aprót sóhajtottam, majd éreztem, hogy Kev ujjai a legérzékenyebb szervemnél matatnak. Mikor megéreztem magamban az ujjait, elállt a lélegzetem, és felnyögtem. Basszus! Éreztem, hogy elvigyorodik mögöttem, majd folytatja a nyakam kényeztetését. Közben másik keze a mellemet gyúrogatta, én pedig úgy éreztem, hogy végem van. Csodás érzés volt, testemet percekkel később már rázta a gyönyör szikrája. Megfordultam a karjaiban, és lábaimat átvetettem a csípőjén. Lovagló ülésbe helyeztem magamat, majd mozogni kezdtem. Elégedetten felnyögött a csípőm lágy mozgására. Az ajkaira hajoltam és elégedetten szívni kezdtem az alsó ajkát. Az ujjai a csípőmre vándoroltak, amit erőteljesen szorítani kezdett, ezzel ösztönözve engem a gyorsabb mozgásra. Kérni sem kellett erre, jött magától. A csípőm szinte magától mozgott, mikor pedig éreztem, hogy Kevin megfeszül alattam, lassúbb mozgást vettem fel. Nyögést hallatott, majd elkínzott arcot vágott, és egy újabb csókot lopott tőlem. Pontosítva el sem akart engedni, szinte tépte az ajkaimat. De nem bántam. Már hogy bántam volna?! Szőke tincsei közé kalandoztak az ujjaim, megszorítottam azokat. Újabb nyögés szaladt ki az ajkain, közben újra gyorsabb ritmust vettem fel. Éreztem, hogy mindkettőnk testét összeszorítja a gyönyör, most nem húztam tovább a pillanatot. Lihegve dőltem Kevin mellkasára, aki újabb csókokkal kezdett el kényeztetni.
Öt perc múlva már a zuhany alatt álltam, közben Kevin reggelit készített. Sietve öltöztem fel, gyorsan pakoltam össze a táskámat, és még ennél is gyorsabban kapkodtam be a pirítósaimat. Sietnünk kellett, hogy beérjek csengetésre. De nem bántam, hogy kések. Túl jó elfoglaltságom volt reggel, ki érdekel, hogy nem érek be időre?
Mielőtt kiszálltam volna a suli előtt a kocsiból, vadul faltuk egymás ajkait, Kevin ujjai a derekamat simogatták.
- Szeretlek. –vigyorogtam rá.
- Majd jövök érted. –mosolygott- Én is szeretlek.
Kiszálltam a kocsiból, majd intettem egyet az elhaladó járműnek, és a csepegő eső elől besiettem az épületbe.
Renesmee már ott várt. Mellette Robert vigyorgott, aki boldogan ölelt magához, mikor beléptem a falak közé.
- Jó reggelt, Hercegnő. –üdvözölt.
- Beszívott? –kérdeztem Nessie-től, aki nevetve bólogatni kezdett.
- Ugyan, lányok. Ezt csak a sok boldogsághormon teszi. –magyarázta Robert, majd Renesmee vállát is átkarolta.
- Mi történt? –kérdeztem.
- Ugyan, semmi! Rájöttem, hogy milyen szép is az élet…
- Kufircolt a hétvégén. Négy csajjal, azt hiszem. –tekerte a fejét Nessie- Hallatlan!
- Most miért? –nézett ránk Rob, majd csettintett egyet a nyelvével- Nem tudjátok ti, hogy mi a jó!
- Persze, hogyne. –ráztam a fejemet- Végül is, szűz vagyok, még sosem csókolóztam, és reggel sem volt máshoz sem foghatóan jó ébresztőm…
- Jól van, Bel, akkor Nessie nem tudja.
- Hé, a szüzesség egy erény! Nem illik ilyenekért bántani másokat. –mondta sértődött arckifejezéssel, mire Rob egy cuppanós puszit nyomott az arcára.
- Én nem bántalak, Szívecském. De azért jelezném neked, hogyha el akarod hagyni ezt az erényt, én állok rendelkezésedre.
Renesmee-vel egymásra pillantottunk, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
- Hé, én ezt teljesen komolyan gondoltam! –szólt közbe Rob, mire még jobban kacagni kezdtünk. Az egész folyosó a mi jókedvünktől volt hangos.
- Én megyek matekra. –vigyorogtam, majd a csajokat nézegető Robert felé fordultam- Nehogy elsiesd a választást, Kaszanova!
Kacsintott egyet, majd levette a vállamról a karját, és mindenki az órájára indult. A csengő hangja még jobban ösztönzött minket a sietésre. Gyorsan szedtem a lábamat, noha tudtam, hogy Mr. Lawner nem fog különösebben leteremteni azért, amiért kések. Mióta kicsit segítek neki a matekórákon fegyelmezni a többieket, teljesen a szívébe zárt. Néha már kezdett idegesíteni a kivételezése. Megbeszéltem vele ezt a problémát, azóta visszafogja magát.
Kicsit késve ugyan, de beértem a terembe. A tanár úr épp a könyveit pakolta ki, mikor betoppantam.
- Elnézést a késésért, Mr… –motyogtam. Válaszul csak a padom felé intett a fejével, és próbálta visszafogni a mosolygását. Nem igazán sikerült neki…
~
Vihogva hallgattam Robert beszámolóját. Még Renesmee sem tudta visszafojtani a nevetését, így egymást túlharsogva kacagtunk.
- Szerintem tök jó ötlet volt… –motyogta végül Rob, mire még erőteljesebben nevettünk.
- Jó ötlet? –vontam kérdőre- Jaj, Robert! Az nem jó ötlet, ha elszöksz otthonról…
- Leiszod magad, megfektetsz egy csajt –tette hozzá Nessie.
- Majd hazavánszorogsz és fel akarsz mászni az ablakodhoz. Robert. Könyörgöm. Részegen még oké, hogy végigmész az udvaron, próbálsz nem zajt csapni, ez még elhiszem, hogy ment. Na de, hogy fel akarj állni a párkányra, ami tele van muskátlival, sorba lerugdosd őket, majd elrugaszkodj, és megkapaszkodj a redőnyödbe, ami nyomban le is szakadt… –nevettem- Te pedig beleestél a…a rózsabokorba.
- Ezután pedig még csodálkozol, hogy az összes kutya ugatni kezdett az utcába, és az apád egy vadászpuskával jött ki megnézni, hogy ki akar betörni…
Újabb nevetésben törtünk ki. Nem bírtam épp ésszel felfogni, hogy hogyan volt ilyenre képes, tényleg nem! Minden esetre feldobta vele a napomat.
- És te barom, még felhívtad a csaj szüleit, hogy sajnálod, hogy elvetted a lányuk szüzességét! –hitetlenkedett Renesmee- Egyrészt, már nem is volt szűz. Másrészt, te barom, ne dörgöld a szülők orra alá, hogy megfektetted az egy szem lányukat!
Miközben Nessie leszidta a fintorgó barátunkat, folytattam a kacagást.
- Ez hihetetlen! –jegyeztem meg.
- És akkor még nem is tudtok mindent. –sóhajtott Rob- Mikor Apa kijött puskával, hogy megnézze a betörőt… Felpattantam és átkaroltam, majd azt mondtam neki, hogy igazán kölcsön adhatná a feleségét pár órára…
Újabb nevetési roham futott át rajtam, de közbe vegyült vele a hitetlenkedésem is. Ez már tényleg abszurd!
- Most vagy egy ekkora barom vagy, vagy ennyire megárt neked az alkohol. –tekertem végül a fejemet, miután józanésszel tudtam gondolkodni.
- Utána bocsánatot kértem tőlük, esküszöm. –emelte fel a kezeit- Mondjuk Apa azóta is furcsán néz rám, Anya meg nem is mer a szemembe nézni…
- Na, ezt nem csodálom. –szólt közbe Renesmee- Még jó, hogy nem szegény húgodat kezdted el molesztálni, te perverz állat!
- Ne már, ő csak három éves. Már hogy kezdenék ki vele!? Fúj, Renesmee! Azért mindennek van határa!
- Remélem legközelebb nem fogsz ennyit inni. –szóltam, majd megszorítottam a karját- Ugye, Robert?
- Persze. Még egy ilyen cikis helyzetet nem tudnék kimagyarázni. Ráadásul büntetést kaptam. Milyen ciki már! Minden nap nyolcra otthon kell lennem, hétvégén kilencre. És ha megtudják, hogy alkoholt fogyasztottam, a büntetésem a nyárra is kiterjed. Mekkora szívás!
- Szülői szigor. Jót fog tenni. –vigyorogtam, majd megpaskoltam a karját- Jut eszembe, Tiffanyról tud valaki valamit?
- Mibe fogadunk, hogy Daniellel ellógtak? –húzta fel a szemöldökét Robert- Egy húszast teszek rá.
- Fogadok, hogy otthon van, egyedül. –mondtam- Állom a húszast.
- Negyvenet teszek Izbel igazára. –vigyorodott el Renesmee.
- Ha holnap jön, eldől, hogy kinek van igaza. –Robnak értelmes gondolatokra is képes újabban- Bocsi, csajok, de készítsétek a pénzeteket. Én fogok nyerni.
- Aha… azt megnézem. –szólt Nessie, mire Robert összeszűkült szemekkel meredt rá.
- Oh, jut eszembe. Nem akartok velem belógni éjszaka a parkba? Tök nagy buli lenne!
Mégsem. Értelmes gondolat Roberttől? Mit gondoltam én?
- Rob. Büntetésben vagy, ez az első dolog, ami megakadályoz ebben. A második pedig az, hogy én nem akarok szobafogságot kapni. –tekerte a fejét Nessie.
- Izbel? –nézett rám reménykedőn, de csak megráztam a fejemet.
- Felejtsd el.
- Áh, mindegy. Legalább holnap pénzre teszek szert. –dőlt hátra, majd a tarkóján összekulcsolta az ujjait.
- Nem akarlak lelombozni, Robert, de én csak akkor fogadok, ha biztosan nyerek. –kacsintottam. Magamban pedig fohászkodtam, hogy tényleg igazam legyen.
- Jut eszembe, hogy van Jester? –kérdezte Robert.
- Úgy érted Jasper? –javította ki Nessie, mire Rob bólogatni kezdett- Változatlan a helyzet. Még mindig dühös. De legalább nem depressziós. A düh még mindig jobb, mint a depresszió…
- Na, mesélj.
Elvigyorodtam, és a vörös szemeibe néztem. Érdeklődve tekintett rám, láttam rajta, hogy már kíváncsi. De „illedelmes” férfi révén megvárta, míg elmondom.
- Alice és Jasper összekaptak, szakítottak. –böktem ki- Ki kell őket békítenem, pusztán negyed évem van rá. És arra szeretnélek kérni, hogy akadályozd meg, ha esetenként a Volturi meg akarná támadni a Cullen családot. Csak negyed év az egész.
- Uh, mint te vársz tőlem. –nyögött.
- Demetri. –néztem rá nagy szemekkel- Kérlek! Könyörgök neked! Légy szíves, Dem!
- Úgyis tudod, hogy segítek. Nem kell kérlelni. –mosolyodott el- Amúgy... van valami konkrét terved?
- Nincs. De ezzel nem akarlak terhelni. Te tedd csak a saját dolgodat. –nevettem fel.
- Rendben. Na, adj egy csókot, aztán irány haza! Nem akarom, hogy a Drágaságod megtudja, hogy hozzám járkálsz.
- Drágaság? Rákaptál a Gyűrűk Urára?
- Igen. Hiszen... mi mást csinálhatnék, mikor nem vagy itt?
Elnevettem magam, és elterültem az ágyán.
- Tökéletesen ráérek. Amúgy… honnan tudsz te Kevinről? –kérdeztem kíváncsian, holott tudtam a válaszát.
- Vannak nagyon jó kapcsolataim. –kacsintott vigyorogva- De azért komolyan kíváncsi lennék arra, hogy mit tervezel.
- Még magam sem tudom. –sóhajtottam- Ha van valami ötleted, ki vele!
- Sajnálom, én csak a kapcsolatromboláshoz értek.
Elnevettem magam.
- A kis szívtipró. –vigyorogtam rá- Nehogy megállapodj ám valaki mellett! Komoly életveszélybe sodornád magadat vele.
- Bizony. –kacsintott- Még nem találtam meg azt, aki mellett érdemes lenne kockáztatnom az életem, úgyhogy addig kiélem a macsó énemet.
- Nem akarlak lelombozni, de hány éves is vagy?
- Több száz, pár ezer, ki tudja már! –kacagott.
- Vén kujon! –rikkantottam, majd felpattantam az ágyon, és egy párnával próbáltam védekezni a támadása ellen.
- Egy tollpárnával egy vámpír ellen? –gúnyolódott, majd villámgyors mozdulattal lenyomott az ágyra- Elcsábíthatnálak…
- Nem tudnál. –nevettem fel- Beverném a képedet.
- Milyen magabiztos vagy. –vigyorodott el- Ez tetszik. Határozottan szexi vagy jelen helyzetben. Imádom a kusza tincseidet.
- Te most tényleg el akarsz csábítani? –kérdeztem szemöldök felvonva- Esküszöm, ha meg mersz csókolni, a jobbosom az álladon fog csattanni. És tudod, hogy az fájna.
- Persze. –mosolygott- Meg az is fájna, hogy utána az egész családod rám járna, és engem pécézne ki bokszzsákjának. Ellenállhatatlan ajánlat. –fintorgott.
- Ezután kérhetnél veszélyességi pótlékot. –bólogattam- De azért ne próbáld meg.
- Tudom, te képes lennél megütni. Szegény én. –dramatizált- Egy ártatlan angyalka ökle az államhoz érne. Ilyen simogatást úgyis régen kaptam.
- Nem szállnál le rólam? –nevettem fel- Mielőtt még olyan kemény dolgokat érzek meg a combomnál, amikre nem igen vágyok jelen helyzetben… A tiédre meg főleg nem, szóval ha lennél szíves lekászálódni rólam…
- Nem vonz egy férfi szerv? –nevetett- Amúgy le kell, hogy lombozzalak, tőled nem tudok beindulni.
- Oh, tudom én azt! –vigyorogtam- De ki tudja, hogy mióta nem volt élvezetben részed. A végén még egy kutyára is rátámadnál… hm, inkább egy denevérre!
Elnevette magát, és a nyakamnál csattogtatta az állkapcsát.
- Te egy veszett kutya vagy. Egy felcsigázott veszett kutya. Segítség!
Hangosabb kacagásba tört ki, és felpattant, majd inkább mellettem foglalt helyet.
- Már kezdtél hiányozni, Tücsök.
Dühösen fújtam egyet. Megint kezdi!
- Megint rákaptál erre? –kérdeztem mérgesen, holott legszívesebben újra nevetni kezdtem volna.
- Természetesen, Tücsök. –incselgett- Erről nem lehet leszokni. Ugyan olyan vagy, mint egy tücsök.
- Csak tudnám, hogy miben hasonlítunk! –hitetlenkedtem- Ha ezt elmagyarázod nekem, Smeagol, akkor megbékélek a gúnynevemmel. Addig nem akarom még egyszer hallani.
- Úgyis tudod, hogy nincs rá ésszerű magyarázatom, Drágaság. –kacagott, mire vigyorogva megráztam a fejemet- Jut eszembe, remélem le hang-, szagszigetelted a szobát. Nem akarom, hogy bárki is tudomást szerezzen a mi kis viszonyunkról.
- Nyugi, én veled ellentétben mindenre gondolok, mielőtt ide merészkedek. –tekertem a fejemet.
- Igen? –húzogatta a szemöldökét- Mindenre?
- Könyörgöm, miért kell nekem egy ilyen perverz, vén kujonnal összezárva lennem? –néztem a plafon felé.
- Ha én azt tudnám…
- Ráadásul aki ilyen…ilyen…
- Segítsek, Édes? –nevetett fel- Nem jön szó a nyelvedre? Mondjak párat? Mondhatnád mondjuk, hogy… intelligens, szex-isten, jóképű, meg persze sorolhatnám tovább.
- Meg se szólalj, Demetri! –intettem le, majd a plafon felé mutattam- Látod a repedéseket? Ha még többet hazudsz, leszakad a mennyezet!
- Igen, teljesen valószínű. –nevetett- Jut eszembe, nem kellene már menned?
- Nocsak, elküldesz? –kérdeztem sértődöttséget mutatva, belül nevetve.
- Tudod, mivel te nem tudod kielégíteni a vágyaimat, mástól kell segítséget kérnem. –válaszolta.
- Oh, most már nem a női egyedek kielégítése a fő célod? –incselkedtem vigyorogva, majd felpattantam az ágyról.
- De, az az első lépés. –kacsintott- Utána pedig jön minden magától…
- Na, szia, Demetri. Ja, és ne feledd, amit ígértél. –mosolyogtam.
- Persze, intézzem el, hogy ne tudják meg. Sima ügy. –kacsintott- Oh, a csókom hol marad?
- Itt. –nyomtam egy puszit az arcára, majd egy intés kíséretében elillantam.
~
Pár nappal később vigyorogva dőltem hátra az ágyamon, közben hallgattam, ahogy Kevin engedi magára a meleg vizet. Milyen lehet, ahogy meztelen testén végigfolynak a meleg vízcseppek…
Felpattantam az ágyról, és a fürdőbe slisszoltam. A zuhanykabinban állt, át sem lehetett látni az üvegen a rajta megtapadt párától. Elmosolyodtam. Kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni…
Gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat, közben próbáltam csendben maradni. Ez persze nehezen jött össze, de most nem bántam. A csend kárára ment a sietség, de próbáltam mihamarabb Kevin mellé állni a vízsugár alá. Ez össze is jött. Csodálkozva vette észre, ahogy becsusszanok mellé a kabinba, majd eléggé feltűnően végigmérte meztelen vonásaimat. Elvigyorodtam, majd a mellkasához simultam, és kezem felcsúszott a nyakába. Szorosan magához húzott, és egy szenvedélyes csókkal jutalmazott. Imádtam!
A vízcseppek folyamatosan szántották a testünket, közben kezünk egymás testén kalandozott. Mindenhol éreztem az érintését, elégedetten simítottam végig a nekem feszülő ékességén, mire elégedett nyögést hallatott. Nem is tudom pontosan felidézni, hogy melyik pillanatban emelt fel, és nyomott neki a hideg csempének. Elvigyorodtam, és a dereka köré kulcsoltam a lábaimat, majd elégedett nyögéssel jutalmaztam, ahogy éreztem, hogy mozog bennem. Újra a szájára tapadtam. Eztán az ajkai a kulcscsontomat és nyakamat kényeztették, ujjaim a hajába vándoroltak. A légzésünk egyre csak gyorsult, a pulzusom az egeket verdeste, lihegésünket elnyomta a vízcseppek kopogása. Az ujjaim a haját szorították meg, ahogy megéreztem, szenvedélyesen megharapta a nyakamat. A keze a melleimet kényeztette, lökései egyre gyorsabbak és erőteljesebbek lettek. Az egyik keze a fenekem alá csúszott, hogy erősebben tudjon tartani, közben erősen a csempének préselt. Csók közben fogaival tépte az ajkaimat, én körmeimmel a hátát szántottam végig. Ajkai újra áttértek a nyakamra, amit aztán elégedetten szívogatni kezdett. Újra az ajkaimat vette birtokba, majd éreztem, ahogy testünket megfeszíti a gyönyör. Belenyögtem Kevin szájába, és arcomat a vállába fúrtam. Próbáltam lenyugtatni a légzésemet, látszólag ő is erre törekedett.
Végül -durván tíz perc múlva- mindketten frissen mosakodva, vigyorogva léptünk ki a fürdőszobámból. Úgy döntöttünk, hogy fél egy lévén már nem megyünk le. Inkább elterültünk az ágyamon, én a mellkasához bújtam. Jóéjszakát kívántunk egymásnak, biztosítottuk egymást meginoghatatlan érzéseinkről, majd elnyomott minket az álom.
~
Másnap meglehetősen jó kedvem volt. Ezt betudtam az estém tökéletes zárásának, meg persze annak, hogy normálisan tudtam aludni. Mindenféle forgolódás, nyögdécselés és rémálom nélkül. Csoda!
Kevin álmosan pislogott párat, majd közelebb húzott magához. A mellkasa a hátamnak simult, közben lágy csókokkal hintette be a nyakamat és a csupasz vállamat. Egy kemény és merev dolog nyomódott félreérthetetlenül a fenekemnek. Elvigyorodtam, és hagytam, hogy Kevin a nyakamat szívogassa. Egy aprót sóhajtottam, majd éreztem, hogy Kev ujjai a legérzékenyebb szervemnél matatnak. Mikor megéreztem magamban az ujjait, elállt a lélegzetem, és felnyögtem. Basszus! Éreztem, hogy elvigyorodik mögöttem, majd folytatja a nyakam kényeztetését. Közben másik keze a mellemet gyúrogatta, én pedig úgy éreztem, hogy végem van. Csodás érzés volt, testemet percekkel később már rázta a gyönyör szikrája. Megfordultam a karjaiban, és lábaimat átvetettem a csípőjén. Lovagló ülésbe helyeztem magamat, majd mozogni kezdtem. Elégedetten felnyögött a csípőm lágy mozgására. Az ajkaira hajoltam és elégedetten szívni kezdtem az alsó ajkát. Az ujjai a csípőmre vándoroltak, amit erőteljesen szorítani kezdett, ezzel ösztönözve engem a gyorsabb mozgásra. Kérni sem kellett erre, jött magától. A csípőm szinte magától mozgott, mikor pedig éreztem, hogy Kevin megfeszül alattam, lassúbb mozgást vettem fel. Nyögést hallatott, majd elkínzott arcot vágott, és egy újabb csókot lopott tőlem. Pontosítva el sem akart engedni, szinte tépte az ajkaimat. De nem bántam. Már hogy bántam volna?! Szőke tincsei közé kalandoztak az ujjaim, megszorítottam azokat. Újabb nyögés szaladt ki az ajkain, közben újra gyorsabb ritmust vettem fel. Éreztem, hogy mindkettőnk testét összeszorítja a gyönyör, most nem húztam tovább a pillanatot. Lihegve dőltem Kevin mellkasára, aki újabb csókokkal kezdett el kényeztetni.
Öt perc múlva már a zuhany alatt álltam, közben Kevin reggelit készített. Sietve öltöztem fel, gyorsan pakoltam össze a táskámat, és még ennél is gyorsabban kapkodtam be a pirítósaimat. Sietnünk kellett, hogy beérjek csengetésre. De nem bántam, hogy kések. Túl jó elfoglaltságom volt reggel, ki érdekel, hogy nem érek be időre?
Mielőtt kiszálltam volna a suli előtt a kocsiból, vadul faltuk egymás ajkait, Kevin ujjai a derekamat simogatták.
- Szeretlek. –vigyorogtam rá.
- Majd jövök érted. –mosolygott- Én is szeretlek.
Kiszálltam a kocsiból, majd intettem egyet az elhaladó járműnek, és a csepegő eső elől besiettem az épületbe.
Renesmee már ott várt. Mellette Robert vigyorgott, aki boldogan ölelt magához, mikor beléptem a falak közé.
- Jó reggelt, Hercegnő. –üdvözölt.
- Beszívott? –kérdeztem Nessie-től, aki nevetve bólogatni kezdett.
- Ugyan, lányok. Ezt csak a sok boldogsághormon teszi. –magyarázta Robert, majd Renesmee vállát is átkarolta.
- Mi történt? –kérdeztem.
- Ugyan, semmi! Rájöttem, hogy milyen szép is az élet…
- Kufircolt a hétvégén. Négy csajjal, azt hiszem. –tekerte a fejét Nessie- Hallatlan!
- Most miért? –nézett ránk Rob, majd csettintett egyet a nyelvével- Nem tudjátok ti, hogy mi a jó!
- Persze, hogyne. –ráztam a fejemet- Végül is, szűz vagyok, még sosem csókolóztam, és reggel sem volt máshoz sem foghatóan jó ébresztőm…
- Jól van, Bel, akkor Nessie nem tudja.
- Hé, a szüzesség egy erény! Nem illik ilyenekért bántani másokat. –mondta sértődött arckifejezéssel, mire Rob egy cuppanós puszit nyomott az arcára.
- Én nem bántalak, Szívecském. De azért jelezném neked, hogyha el akarod hagyni ezt az erényt, én állok rendelkezésedre.
Renesmee-vel egymásra pillantottunk, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
- Hé, én ezt teljesen komolyan gondoltam! –szólt közbe Rob, mire még jobban kacagni kezdtünk. Az egész folyosó a mi jókedvünktől volt hangos.
- Én megyek matekra. –vigyorogtam, majd a csajokat nézegető Robert felé fordultam- Nehogy elsiesd a választást, Kaszanova!
Kacsintott egyet, majd levette a vállamról a karját, és mindenki az órájára indult. A csengő hangja még jobban ösztönzött minket a sietésre. Gyorsan szedtem a lábamat, noha tudtam, hogy Mr. Lawner nem fog különösebben leteremteni azért, amiért kések. Mióta kicsit segítek neki a matekórákon fegyelmezni a többieket, teljesen a szívébe zárt. Néha már kezdett idegesíteni a kivételezése. Megbeszéltem vele ezt a problémát, azóta visszafogja magát.
Kicsit késve ugyan, de beértem a terembe. A tanár úr épp a könyveit pakolta ki, mikor betoppantam.
- Elnézést a késésért, Mr… –motyogtam. Válaszul csak a padom felé intett a fejével, és próbálta visszafogni a mosolygását. Nem igazán sikerült neki…
~
Vihogva hallgattam Robert beszámolóját. Még Renesmee sem tudta visszafojtani a nevetését, így egymást túlharsogva kacagtunk.
- Szerintem tök jó ötlet volt… –motyogta végül Rob, mire még erőteljesebben nevettünk.
- Jó ötlet? –vontam kérdőre- Jaj, Robert! Az nem jó ötlet, ha elszöksz otthonról…
- Leiszod magad, megfektetsz egy csajt –tette hozzá Nessie.
- Majd hazavánszorogsz és fel akarsz mászni az ablakodhoz. Robert. Könyörgöm. Részegen még oké, hogy végigmész az udvaron, próbálsz nem zajt csapni, ez még elhiszem, hogy ment. Na de, hogy fel akarj állni a párkányra, ami tele van muskátlival, sorba lerugdosd őket, majd elrugaszkodj, és megkapaszkodj a redőnyödbe, ami nyomban le is szakadt… –nevettem- Te pedig beleestél a…a rózsabokorba.
- Ezután pedig még csodálkozol, hogy az összes kutya ugatni kezdett az utcába, és az apád egy vadászpuskával jött ki megnézni, hogy ki akar betörni…
Újabb nevetésben törtünk ki. Nem bírtam épp ésszel felfogni, hogy hogyan volt ilyenre képes, tényleg nem! Minden esetre feldobta vele a napomat.
- És te barom, még felhívtad a csaj szüleit, hogy sajnálod, hogy elvetted a lányuk szüzességét! –hitetlenkedett Renesmee- Egyrészt, már nem is volt szűz. Másrészt, te barom, ne dörgöld a szülők orra alá, hogy megfektetted az egy szem lányukat!
Miközben Nessie leszidta a fintorgó barátunkat, folytattam a kacagást.
- Ez hihetetlen! –jegyeztem meg.
- És akkor még nem is tudtok mindent. –sóhajtott Rob- Mikor Apa kijött puskával, hogy megnézze a betörőt… Felpattantam és átkaroltam, majd azt mondtam neki, hogy igazán kölcsön adhatná a feleségét pár órára…
Újabb nevetési roham futott át rajtam, de közbe vegyült vele a hitetlenkedésem is. Ez már tényleg abszurd!
- Most vagy egy ekkora barom vagy, vagy ennyire megárt neked az alkohol. –tekertem végül a fejemet, miután józanésszel tudtam gondolkodni.
- Utána bocsánatot kértem tőlük, esküszöm. –emelte fel a kezeit- Mondjuk Apa azóta is furcsán néz rám, Anya meg nem is mer a szemembe nézni…
- Na, ezt nem csodálom. –szólt közbe Renesmee- Még jó, hogy nem szegény húgodat kezdted el molesztálni, te perverz állat!
- Ne már, ő csak három éves. Már hogy kezdenék ki vele!? Fúj, Renesmee! Azért mindennek van határa!
- Remélem legközelebb nem fogsz ennyit inni. –szóltam, majd megszorítottam a karját- Ugye, Robert?
- Persze. Még egy ilyen cikis helyzetet nem tudnék kimagyarázni. Ráadásul büntetést kaptam. Milyen ciki már! Minden nap nyolcra otthon kell lennem, hétvégén kilencre. És ha megtudják, hogy alkoholt fogyasztottam, a büntetésem a nyárra is kiterjed. Mekkora szívás!
- Szülői szigor. Jót fog tenni. –vigyorogtam, majd megpaskoltam a karját- Jut eszembe, Tiffanyról tud valaki valamit?
- Mibe fogadunk, hogy Daniellel ellógtak? –húzta fel a szemöldökét Robert- Egy húszast teszek rá.
- Fogadok, hogy otthon van, egyedül. –mondtam- Állom a húszast.
- Negyvenet teszek Izbel igazára. –vigyorodott el Renesmee.
- Ha holnap jön, eldől, hogy kinek van igaza. –Robnak értelmes gondolatokra is képes újabban- Bocsi, csajok, de készítsétek a pénzeteket. Én fogok nyerni.
- Aha… azt megnézem. –szólt Nessie, mire Robert összeszűkült szemekkel meredt rá.
- Oh, jut eszembe. Nem akartok velem belógni éjszaka a parkba? Tök nagy buli lenne!
Mégsem. Értelmes gondolat Roberttől? Mit gondoltam én?
- Rob. Büntetésben vagy, ez az első dolog, ami megakadályoz ebben. A második pedig az, hogy én nem akarok szobafogságot kapni. –tekerte a fejét Nessie.
- Izbel? –nézett rám reménykedőn, de csak megráztam a fejemet.
- Felejtsd el.
- Áh, mindegy. Legalább holnap pénzre teszek szert. –dőlt hátra, majd a tarkóján összekulcsolta az ujjait.
- Nem akarlak lelombozni, Robert, de én csak akkor fogadok, ha biztosan nyerek. –kacsintottam. Magamban pedig fohászkodtam, hogy tényleg igazam legyen.
- Jut eszembe, hogy van Jester? –kérdezte Robert.
- Úgy érted Jasper? –javította ki Nessie, mire Rob bólogatni kezdett- Változatlan a helyzet. Még mindig dühös. De legalább nem depressziós. A düh még mindig jobb, mint a depresszió…
- Amíg késik, az nem múlik. –motyogtam komoran.
- Mint a menstruáció. Kivéve a terheseknél. –vihogta közbe Robert, mire a tenyerembe temettem az arcomat.
- Te sosem változol! –mondtuk egyszerre Renesmee-vel, majd Rob pimasz arcára pillantottunk.
- Így szeretnek a nők, nem lenne érdemes változnom. –jelentette ki elégedetten.
- Ha-ha-ha. –imitáltam erőltetett nevetést, mire az arcán lévő vigyor terebélyesedett.
- Komolyan, Robert. Ha minden nap így kiakasztasz, mint ma, esküszöm, egyszer még behúzok egyet. –fenyegetőzött Renesmee.
Természetesen Rob ezt nem vette komolyan. Persze, még mit nem! Ő? Valamit is komolyan venni? Ráadásul egy nő fenyegetőzését?
- Nessie, szerintem ez reménytelen. –paskoltam meg a karját- De tudod mit? Megéri majd minden hétfőn hallgatni a hülye történeteit. Gondolj csak bele, nem leszünk olyan hétfő-utálók, mint Garfield.
- Bocs, én örök hétfő-utáló vagyok. Meg kedd-, szerda-, csütörtök-, péntek-utáló. Tudod, ha iskola van, az semmi jót nem jelent. –szólt közbe Robert- De ha hétvége van, akkor buli, és nők…
Mélyet sóhajtottam, majd hagytam, hogy a homlokom az asztalon koppanjon. Reménytelen!
- Mint a menstruáció. Kivéve a terheseknél. –vihogta közbe Robert, mire a tenyerembe temettem az arcomat.
- Te sosem változol! –mondtuk egyszerre Renesmee-vel, majd Rob pimasz arcára pillantottunk.
- Így szeretnek a nők, nem lenne érdemes változnom. –jelentette ki elégedetten.
- Ha-ha-ha. –imitáltam erőltetett nevetést, mire az arcán lévő vigyor terebélyesedett.
- Komolyan, Robert. Ha minden nap így kiakasztasz, mint ma, esküszöm, egyszer még behúzok egyet. –fenyegetőzött Renesmee.
Természetesen Rob ezt nem vette komolyan. Persze, még mit nem! Ő? Valamit is komolyan venni? Ráadásul egy nő fenyegetőzését?
- Nessie, szerintem ez reménytelen. –paskoltam meg a karját- De tudod mit? Megéri majd minden hétfőn hallgatni a hülye történeteit. Gondolj csak bele, nem leszünk olyan hétfő-utálók, mint Garfield.
- Bocs, én örök hétfő-utáló vagyok. Meg kedd-, szerda-, csütörtök-, péntek-utáló. Tudod, ha iskola van, az semmi jót nem jelent. –szólt közbe Robert- De ha hétvége van, akkor buli, és nők…
Mélyet sóhajtottam, majd hagytam, hogy a homlokom az asztalon koppanjon. Reménytelen!
