Röstellem, hogy késtem. De remélem ez a mozgalmas fejezet kárpótolni fog titeket... A véleményetekre számítok :)
Love Angel- 25. fejezet
Minden rendben…vagy mégsem?
(Izbel)
Minden rendben…vagy mégsem?
(Izbel)
Pár nyugis iskolai nap következett. Mind ugyanabban a sémában telt le: Reggel felkeltem, reggeliztem és elkészültem. Kevin elvitt az iskolához, ott egy forró búcsúcsókot váltottunk, majd Renesmee és Robert párosához igyekeztem. Ők rendszerint már az ajtónál vártak, majd bementünk az óráinkra. Az ebédszünetben sem volt semmi érdekes. Talán csak annyi, hogy Tiffany és Daniel újra visszacsapódott a mi asztalunkhoz. Robert ennek természetesen nem örült. De Renesmee megnyugtatta, hogy bármi is történik, leállítja őket. Emiatt Robert Renesmee és közém ült le, hogy véletlenül se kelljen Daniel vagy Tif mellett ülnie. Aztán Rob fintorogva figyelte, hogy csókolóznak, és Dan keze Tif combjára siklik. Én csak nevettem Rob arckifejezésén. Egészen addig kacagtam, amíg egy sült krumplit nem nyomott a számba… Persze Robert ezt még visszakapta.
Ezek után mentem haza, vagy épp kibírtam még pár órát, majd otthon Kevin teljes ellátásban részesült, majd addig kényeztetett, míg a kislábujjam is beleremegett…
Jasper elvitt pizzázni. Azt mondta, hogy sok mindent meg kell beszélnünk… Nagyon kíváncsivá tett vele. Épp most szállunk ki a kocsijából. Az ő kesergő arckifejezése eléggé feltűnő, de mikor megkérdeztem tőle, csak annyit válaszolt: Később!
Beültünk az egyik meglehetősen forgalmas helyre. Úgy tűnt, hogy Jasper előre odatelefonált, hogy biztosan legyen asztalunk. Leadtam a rendelést, Jazz semmit sem rendelt… Valahogy gondoltam. Azon lepődtem volna meg, ha megrendel magának egy nagy, családi pizzát…
- Tudod… nem csak a nagy semmiért hoztalak el pizzázni… –motyogta a fűszereket pakolászva- Egy kicsit… ki akartam szabadulni a környezetemből. És úgy gondoltam, hogy te vagy az, aki megértesz engem…
- De mi történt, Jasper?
- Alice meg sem engedi, hogy hozzáérjek. Szinte hozzám sem szól. –mondta keseregve- Egyszerűen… Hihetetlen. Még sosem volt ilyen. Ha hozzáérek, megcsókolom mindig egy… lotyót hoz fel. Hogy inkább őt tapogassam.
- Rám gondol… –nyögtem.
- Ez hülyeség, Izbel!
- Nem. Jasper, csak hallgasd meg. Figyelj. Akkor kezdett ilyen lenni, amikor az estélyen táncoltunk. Akkor már láttam a szemeiben az egészet.
- Igazad van.
- Féltékeny. –mondtam- Beszélgess vele sokat, vidd el olyan helyekre, ahol még nem voltatok. Legyetek kettesben, lepd meg. Sokat jelentene neki minden apróság is. Csak éreztesd vele, hogy szereted.
- De nagyon jól tudja, hogy szeretem.
- Jaj, Jasper. Ő egy lány. Arra van szüksége, hogy éreztessék vele.
- De miért gondolja azt, hogy… van köztünk valami?
- Azt nem nekem kell tudnom. –mosolyogtam sejtelmesen- Amúgy szerintem azért, mert kivételes barátságot alakítasz ki velem, ami gyanús számára.
- Hát igen… ilyen közvetlen ritkán vagyok.
- Akkor örülök a megtiszteltetésnek. –mosolyodtam el- Ne félj, Alice majd meglátja, ami valójában van.
- Remélem, hogy mi hamarabb észreveszi az igazságot. –sóhajtott- Nagyon nehéz nélküle.
- Tapasztaltam ezt az érzést, tudom, hogy milyen. De ne félj, Jasper. Szeretitek egymást, minden rendben lesz.
Csak elmosolyodott, miközben megkérdezte az épp arra járó pincértől, hogy mikor hozzák ki az italomat. Én csak elvigyorodtam rajta. Kis türelmetlen!
~
Napokkal később a helyzet változatlan volt. Jasper egyre kétségbeesettebb volt. Megpróbálta megbeszélni Alice-val a dolgokat- megjegyzem többször is-, de Alice hajthatatlan volt. Meg sem próbálta megérteni, hogy a szerelme mit mond neki, csak kifigurázta a szavait, végül otthagyta.
Jasper reménytelennek érezte a helyzetet, pedig mindent megtett. Én pedig tudtam, hogy Alice szereti őt. Ha nem szeretné, csak vigyorogva tűrné, hogy elvegyem tőle Jasper. Legalább is ezt hinné. Oh, Alice… hogy lehetsz féltékeny…
Nem tudtam mit mondani. Bíztattam Jasper, de új szavak nem jöttek a számra. Ugyan azt kántáltam: Minden rendben van; rá fog ébredni a dolgokra…
Ilyen, és ehhez hasonló mondatokat mondtam neki, de úgy látszott, hogy már nem is hisz nekem. Nem csodáltam.
Napok elteltével egyre rosszabb volt a helyzet. Jasper beszámolt arról, hogy Alice úgy találkozgat idegen srácokkal, hogy nyíltan meséli el a családtagjainak a dolgot, ügyelve arra, hogy Jazz minden szót halljon…
Ezek voltak a forgatások. A tőr Jasper szívében már kezdettől megvolt, Alice így pedig csavart rajta egyet.
A délutánok egy részét így hát a szőke vámpírunk társaságában töltöttem. Legtöbbször Renesmee is hozzánk csapódott. Jazz ilyenkor számolt be arról, hogy Szerelme mit csinált legújabban… Láttam Jasperen, hogy szenved. Ahogy elnéztem egy ideje vadászni sem volt, de nem tudtam utasítani, hogy menjen el. Nem is tudok a vámpírságáról! Elméletben…
Egyszer majdnem elszóltam magam, miszerint:
- Ne aggódj, Jasper! Alice szeret téged. Hisz tudod, a vámpírok egy életre választanak párt.
De nem tettem. Még időben kijavítottam a vámpír szót, ahogy láttam, észre sem vette.
Megnyugtatott a tudat, hogy nem volt gyanús neki, de mégis elrettentett. Egy vámpír, aki ilyeneket nem vesz észre? Oh, itt óriási gondok vannak! Jó, igaz, ezt eddig is tudtam…
Pár nappal később az iskola parkolójában beszélgettünk. Úgy gondolta, hogy most délután oda fogja kötözni a székhez a Szerelmét, de akkor is elmondja neki, amit akar. Díjaztam, hogy ennyire határozott Jasper. Büszke voltam rá- részben…
Kevin a derekamat karolta át, én pedig boldogan simultam a karjaiba. Renesmee Jasper mellett ült a padon, közben mesélt. Arról, hogy milyen volt a mai dolgozat, amit persze tökéletesen oldott meg. Azt is megjegyezte, hogy utálja a történelemtanárt, amiért négyest adott neki a feleletére. Meg tudtam érteni.
Közben újra Kevinre mosolyogtam. A keze a derekamon pihent, a homlokomra nyomott egy csókot. Szerettem, mondjuk ez nem újdonság...
Éles hang csapta meg a fülemet. Összetéveszthetetlen éles és csilingelően magas hang. Jasper azonnal arra kapta a fejét, és kimeresztette a szemeit. Meglepődve fordultam a hang felé, majd ledöbbentem. A szemeim elkerekedtek, és hirtelen egy hang sem jött ki a torkomon. Jasper megfeszült mellettem, és a kezei ökölbe szorultak. Elé kellett volna állnom, vagy elrángatnom innen, de nem ment. A döbbenet túlságosan nagy volt ahhoz, hogy bármit is tegyek.
Renesmee halkan sikkantott egyet, az én reakcióm is hasonló volt. Jasper ebben a pillanatban pattant fel, és dühös fújtatás kíséretében indult el arra. Felugrottam és mellé szaladtam, majd Nessie is utánunk iramodott. Talán ketten érünk valamit.
- Jasper, állj már meg! –kiabáltam rá, majd sikeresen elkaptam a karját.
- Nem! Az a…
- Hagyd abba! –szólt Renesmee is- Igen, az Alice. Én is meg vagyok döbbenve, dühös vagyok. De nem futhatsz oda, hogy beverd a srác képét.
- Az… tényleg Alice, ahogy azzal a sráccal csókolózik?
- Kevin! Ezzel nem segítesz. –teremtettem le, majd újra Jazz felé fordultam.
Rám nézett, én pedig azonnal szembesültem a dolgokkal. Jasper érzi, hogy a srác élvezi a dolgot. Talán még Alice-ben is fellobbant a szikra… Bele sem merek gondolni…
Jazz szeme feketén villant, majd kirántotta a karját a szorításomból. Halkan sikkantottam egyet, majd elé ugrottam.
- Egy okot mondj, amiért ne verjem be a srác képét. Csak egyet! –morogta fojtott hangon.
- Alice miatt. –mondtam, és újra megragadtam a karját.
- Nem érdekel Alice. Igen! Bizony! –ordította- Nem érdekel Alice! Tessék, Alice Cullen, halld csak! Nem érdekelsz! Ezt műveled? Az orrom előtt csalsz meg engem? Hát gratulálok. Ennyit ért a kapcsolatunk…
Jasper ordítása mindenkit elrettentett. Alice is elszakadt a pasitól, majd ijedt pillantást vetett Jasperre. Éreztem, hogy nem ez volt Alice célja. Nem az volt a lényeg, hogy elüldözze magától Jazzt, hanem hogy féltékennyé tegye. Azt hiszem ezt meglehetősen elrontotta. Kétségbeesetten közeledett felénk. Kevin mellém lépett, hogy megakadályozza az esetleges balhét, esetleg ha szükséges megvédjen engem.
- Gyere, Jasper. Menjünk innen. –szóltam rá határozottan, mire mérgesen pillantott rám. Renesmee húzni kezdte, mire Jazz mérgesen szusszantott egyet, és rámorgott az Unokahúgára. Nessie nem kicsit lepődött meg. Látszott rajta, hogy az egyik kedvenc Nagybátyja sosem tette még ezt. Legalább is vele nem…
- Édesem… –Alice hangja egész közelről jött. Csak pár méterre volt tőlünk, és nagyokat pislogott.
- Ne merészelj így hívni. –remegett meg Jasper- Vagy netán azt szeretnéd, ha jelenetet rendeznék ennyi ember előtt?
Közelebb lépett Alice-hez, tudtam, hogy nem fog semmit tenni. Közel hajolt hozzá, és az arcába sziszegte:
- Sikerült a terved.
- Haver, gyere. Húzzunk el. –javasolta Kevin, mire Jazz bólintott.
- Te mész el otthonról, vagy én? –kérdezte- Oh, tudod mit? Hagyd csak, Alice. Nekem úgyis kevesebb cuccom van, majd költözök én.
Elképedve néztem rá. Renesmee hasonló arckifejezést vágott, Jasper pedig pókerarccal nézett. Alice ajkait egy sikkantás hagyta el.
- Elhagysz? És mégis kihez mész? –visította.
- Bárhová. Van több lakásom is, vagy akár mehetnék Izbelhez is. Szerintem ő nem bánná. –morogta vissza Jaz.
- Megint ezt a csajt hozod fel! –kiáltotta, majd rám villantotta a szemeit- Nem veszed észre, hogy sikerült elérnie, amit akart?!
- Na miért, mégis mit akart? –kérdezte Jasper, holott tudtam, hogy egy szavát sem hiszi el.
- Azt, hogy szétmenjünk. Azt, hogy vele legyél, és végre szakítsunk!
- Teljesen poénos vagy, Alice néni. –suttogta Renesmee.
- Te az ő oldalára állsz? –visította.
- Őt ismerem. Téged jelenleg nem. Ez az éned távol áll tőlem. –válaszolta Nessie, majd sóhajtott- Te érted el a célodat. Elüldözted magad mellől Jaspert, és ezért csak magadat hibáztatod. Rettentően viselkedtél az utóbbi napokban. Meg sem hallgattad a szerelmed szavait, csak hajtottad az igazadat. Mégis mit gondolsz, Jazz képes lenne megcsalni téged? Nem, és tudod, hogy miért nem? Azért, mert szeret téged. De te látszólag nem érzed ezt. Épp az orra előtt smároltál le egy srácot, akit alig ismersz. Rád sem ismerek, Alice néni…
A kis manó döbbenten állt. Csak nézett, látszólag felfogta, hogy mit tett az utóbbi napokban. Esdeklőn nézett Jasperre, aki hátra arcot vágott, és beült a kocsijába.
- Nem egyedül fog költözni. –suttogta Nessie könnyes szemmel- Vele megyek. Nem fogom hagyni, hogy magába zuhanjon miattad. Csalódtam benned, Alice néni…
Megfordult és elviharzott. Kevinnel maradtunk ott, hogy megláthassuk Alice bosszúszomjas arcát.
- Ezt még meg fogod bánni, boszorka! Tudom, hogy a te kezed van a dologban. –sziszegte.
- Túlságosan is paranoiás vagy, Alice. –sóhajtottam- Nem veszed észre, hogy mindezt magad művelted. Jasper ma délután akart veled mindent megbeszélni. Elképzelni sem tudod, hogy milyen módszereket tervezett…
- Nem érdekel! Viszont félj. –morogta- Még megbánod.
Elnevettem magam, és Kevin mellkasának dőltem. Éreztem rajta, hogy feszült, és bármelyik pillanatban robban. De nem szólt bele. Tudta jól, hogy magam is el tudom intézni…
- Alig várom már, Alice. –mondtam mosolyogva, és Kevin kezét megragadva húzni kezdtem.
Beültünk a kocsiba, Szerelmem pedig már indított is. Végignéztünk a döbbent diákseregen, akik az egész beszélgetés fültanúi voltak, majd elszáguldottunk.
- Nem félsz tőle? –kérdezte Kev, mire egy csókot nyomtam az ajkaira.
Ezek után mentem haza, vagy épp kibírtam még pár órát, majd otthon Kevin teljes ellátásban részesült, majd addig kényeztetett, míg a kislábujjam is beleremegett…
Jasper elvitt pizzázni. Azt mondta, hogy sok mindent meg kell beszélnünk… Nagyon kíváncsivá tett vele. Épp most szállunk ki a kocsijából. Az ő kesergő arckifejezése eléggé feltűnő, de mikor megkérdeztem tőle, csak annyit válaszolt: Később!
Beültünk az egyik meglehetősen forgalmas helyre. Úgy tűnt, hogy Jasper előre odatelefonált, hogy biztosan legyen asztalunk. Leadtam a rendelést, Jazz semmit sem rendelt… Valahogy gondoltam. Azon lepődtem volna meg, ha megrendel magának egy nagy, családi pizzát…
- Tudod… nem csak a nagy semmiért hoztalak el pizzázni… –motyogta a fűszereket pakolászva- Egy kicsit… ki akartam szabadulni a környezetemből. És úgy gondoltam, hogy te vagy az, aki megértesz engem…
- De mi történt, Jasper?
- Alice meg sem engedi, hogy hozzáérjek. Szinte hozzám sem szól. –mondta keseregve- Egyszerűen… Hihetetlen. Még sosem volt ilyen. Ha hozzáérek, megcsókolom mindig egy… lotyót hoz fel. Hogy inkább őt tapogassam.
- Rám gondol… –nyögtem.
- Ez hülyeség, Izbel!
- Nem. Jasper, csak hallgasd meg. Figyelj. Akkor kezdett ilyen lenni, amikor az estélyen táncoltunk. Akkor már láttam a szemeiben az egészet.
- Igazad van.
- Féltékeny. –mondtam- Beszélgess vele sokat, vidd el olyan helyekre, ahol még nem voltatok. Legyetek kettesben, lepd meg. Sokat jelentene neki minden apróság is. Csak éreztesd vele, hogy szereted.
- De nagyon jól tudja, hogy szeretem.
- Jaj, Jasper. Ő egy lány. Arra van szüksége, hogy éreztessék vele.
- De miért gondolja azt, hogy… van köztünk valami?
- Azt nem nekem kell tudnom. –mosolyogtam sejtelmesen- Amúgy szerintem azért, mert kivételes barátságot alakítasz ki velem, ami gyanús számára.
- Hát igen… ilyen közvetlen ritkán vagyok.
- Akkor örülök a megtiszteltetésnek. –mosolyodtam el- Ne félj, Alice majd meglátja, ami valójában van.
- Remélem, hogy mi hamarabb észreveszi az igazságot. –sóhajtott- Nagyon nehéz nélküle.
- Tapasztaltam ezt az érzést, tudom, hogy milyen. De ne félj, Jasper. Szeretitek egymást, minden rendben lesz.
Csak elmosolyodott, miközben megkérdezte az épp arra járó pincértől, hogy mikor hozzák ki az italomat. Én csak elvigyorodtam rajta. Kis türelmetlen!
~
Napokkal később a helyzet változatlan volt. Jasper egyre kétségbeesettebb volt. Megpróbálta megbeszélni Alice-val a dolgokat- megjegyzem többször is-, de Alice hajthatatlan volt. Meg sem próbálta megérteni, hogy a szerelme mit mond neki, csak kifigurázta a szavait, végül otthagyta.
Jasper reménytelennek érezte a helyzetet, pedig mindent megtett. Én pedig tudtam, hogy Alice szereti őt. Ha nem szeretné, csak vigyorogva tűrné, hogy elvegyem tőle Jasper. Legalább is ezt hinné. Oh, Alice… hogy lehetsz féltékeny…
Nem tudtam mit mondani. Bíztattam Jasper, de új szavak nem jöttek a számra. Ugyan azt kántáltam: Minden rendben van; rá fog ébredni a dolgokra…
Ilyen, és ehhez hasonló mondatokat mondtam neki, de úgy látszott, hogy már nem is hisz nekem. Nem csodáltam.
Napok elteltével egyre rosszabb volt a helyzet. Jasper beszámolt arról, hogy Alice úgy találkozgat idegen srácokkal, hogy nyíltan meséli el a családtagjainak a dolgot, ügyelve arra, hogy Jazz minden szót halljon…
Ezek voltak a forgatások. A tőr Jasper szívében már kezdettől megvolt, Alice így pedig csavart rajta egyet.
A délutánok egy részét így hát a szőke vámpírunk társaságában töltöttem. Legtöbbször Renesmee is hozzánk csapódott. Jazz ilyenkor számolt be arról, hogy Szerelme mit csinált legújabban… Láttam Jasperen, hogy szenved. Ahogy elnéztem egy ideje vadászni sem volt, de nem tudtam utasítani, hogy menjen el. Nem is tudok a vámpírságáról! Elméletben…
Egyszer majdnem elszóltam magam, miszerint:
- Ne aggódj, Jasper! Alice szeret téged. Hisz tudod, a vámpírok egy életre választanak párt.
De nem tettem. Még időben kijavítottam a vámpír szót, ahogy láttam, észre sem vette.
Megnyugtatott a tudat, hogy nem volt gyanús neki, de mégis elrettentett. Egy vámpír, aki ilyeneket nem vesz észre? Oh, itt óriási gondok vannak! Jó, igaz, ezt eddig is tudtam…
Pár nappal később az iskola parkolójában beszélgettünk. Úgy gondolta, hogy most délután oda fogja kötözni a székhez a Szerelmét, de akkor is elmondja neki, amit akar. Díjaztam, hogy ennyire határozott Jasper. Büszke voltam rá- részben…
Kevin a derekamat karolta át, én pedig boldogan simultam a karjaiba. Renesmee Jasper mellett ült a padon, közben mesélt. Arról, hogy milyen volt a mai dolgozat, amit persze tökéletesen oldott meg. Azt is megjegyezte, hogy utálja a történelemtanárt, amiért négyest adott neki a feleletére. Meg tudtam érteni.
Közben újra Kevinre mosolyogtam. A keze a derekamon pihent, a homlokomra nyomott egy csókot. Szerettem, mondjuk ez nem újdonság...
Éles hang csapta meg a fülemet. Összetéveszthetetlen éles és csilingelően magas hang. Jasper azonnal arra kapta a fejét, és kimeresztette a szemeit. Meglepődve fordultam a hang felé, majd ledöbbentem. A szemeim elkerekedtek, és hirtelen egy hang sem jött ki a torkomon. Jasper megfeszült mellettem, és a kezei ökölbe szorultak. Elé kellett volna állnom, vagy elrángatnom innen, de nem ment. A döbbenet túlságosan nagy volt ahhoz, hogy bármit is tegyek.
Renesmee halkan sikkantott egyet, az én reakcióm is hasonló volt. Jasper ebben a pillanatban pattant fel, és dühös fújtatás kíséretében indult el arra. Felugrottam és mellé szaladtam, majd Nessie is utánunk iramodott. Talán ketten érünk valamit.
- Jasper, állj már meg! –kiabáltam rá, majd sikeresen elkaptam a karját.
- Nem! Az a…
- Hagyd abba! –szólt Renesmee is- Igen, az Alice. Én is meg vagyok döbbenve, dühös vagyok. De nem futhatsz oda, hogy beverd a srác képét.
- Az… tényleg Alice, ahogy azzal a sráccal csókolózik?
- Kevin! Ezzel nem segítesz. –teremtettem le, majd újra Jazz felé fordultam.
Rám nézett, én pedig azonnal szembesültem a dolgokkal. Jasper érzi, hogy a srác élvezi a dolgot. Talán még Alice-ben is fellobbant a szikra… Bele sem merek gondolni…
Jazz szeme feketén villant, majd kirántotta a karját a szorításomból. Halkan sikkantottam egyet, majd elé ugrottam.
- Egy okot mondj, amiért ne verjem be a srác képét. Csak egyet! –morogta fojtott hangon.
- Alice miatt. –mondtam, és újra megragadtam a karját.
- Nem érdekel Alice. Igen! Bizony! –ordította- Nem érdekel Alice! Tessék, Alice Cullen, halld csak! Nem érdekelsz! Ezt műveled? Az orrom előtt csalsz meg engem? Hát gratulálok. Ennyit ért a kapcsolatunk…
Jasper ordítása mindenkit elrettentett. Alice is elszakadt a pasitól, majd ijedt pillantást vetett Jasperre. Éreztem, hogy nem ez volt Alice célja. Nem az volt a lényeg, hogy elüldözze magától Jazzt, hanem hogy féltékennyé tegye. Azt hiszem ezt meglehetősen elrontotta. Kétségbeesetten közeledett felénk. Kevin mellém lépett, hogy megakadályozza az esetleges balhét, esetleg ha szükséges megvédjen engem.
- Gyere, Jasper. Menjünk innen. –szóltam rá határozottan, mire mérgesen pillantott rám. Renesmee húzni kezdte, mire Jazz mérgesen szusszantott egyet, és rámorgott az Unokahúgára. Nessie nem kicsit lepődött meg. Látszott rajta, hogy az egyik kedvenc Nagybátyja sosem tette még ezt. Legalább is vele nem…
- Édesem… –Alice hangja egész közelről jött. Csak pár méterre volt tőlünk, és nagyokat pislogott.
- Ne merészelj így hívni. –remegett meg Jasper- Vagy netán azt szeretnéd, ha jelenetet rendeznék ennyi ember előtt?
Közelebb lépett Alice-hez, tudtam, hogy nem fog semmit tenni. Közel hajolt hozzá, és az arcába sziszegte:
- Sikerült a terved.
- Haver, gyere. Húzzunk el. –javasolta Kevin, mire Jazz bólintott.
- Te mész el otthonról, vagy én? –kérdezte- Oh, tudod mit? Hagyd csak, Alice. Nekem úgyis kevesebb cuccom van, majd költözök én.
Elképedve néztem rá. Renesmee hasonló arckifejezést vágott, Jasper pedig pókerarccal nézett. Alice ajkait egy sikkantás hagyta el.
- Elhagysz? És mégis kihez mész? –visította.
- Bárhová. Van több lakásom is, vagy akár mehetnék Izbelhez is. Szerintem ő nem bánná. –morogta vissza Jaz.
- Megint ezt a csajt hozod fel! –kiáltotta, majd rám villantotta a szemeit- Nem veszed észre, hogy sikerült elérnie, amit akart?!
- Na miért, mégis mit akart? –kérdezte Jasper, holott tudtam, hogy egy szavát sem hiszi el.
- Azt, hogy szétmenjünk. Azt, hogy vele legyél, és végre szakítsunk!
- Teljesen poénos vagy, Alice néni. –suttogta Renesmee.
- Te az ő oldalára állsz? –visította.
- Őt ismerem. Téged jelenleg nem. Ez az éned távol áll tőlem. –válaszolta Nessie, majd sóhajtott- Te érted el a célodat. Elüldözted magad mellől Jaspert, és ezért csak magadat hibáztatod. Rettentően viselkedtél az utóbbi napokban. Meg sem hallgattad a szerelmed szavait, csak hajtottad az igazadat. Mégis mit gondolsz, Jazz képes lenne megcsalni téged? Nem, és tudod, hogy miért nem? Azért, mert szeret téged. De te látszólag nem érzed ezt. Épp az orra előtt smároltál le egy srácot, akit alig ismersz. Rád sem ismerek, Alice néni…
A kis manó döbbenten állt. Csak nézett, látszólag felfogta, hogy mit tett az utóbbi napokban. Esdeklőn nézett Jasperre, aki hátra arcot vágott, és beült a kocsijába.
- Nem egyedül fog költözni. –suttogta Nessie könnyes szemmel- Vele megyek. Nem fogom hagyni, hogy magába zuhanjon miattad. Csalódtam benned, Alice néni…
Megfordult és elviharzott. Kevinnel maradtunk ott, hogy megláthassuk Alice bosszúszomjas arcát.
- Ezt még meg fogod bánni, boszorka! Tudom, hogy a te kezed van a dologban. –sziszegte.
- Túlságosan is paranoiás vagy, Alice. –sóhajtottam- Nem veszed észre, hogy mindezt magad művelted. Jasper ma délután akart veled mindent megbeszélni. Elképzelni sem tudod, hogy milyen módszereket tervezett…
- Nem érdekel! Viszont félj. –morogta- Még megbánod.
Elnevettem magam, és Kevin mellkasának dőltem. Éreztem rajta, hogy feszült, és bármelyik pillanatban robban. De nem szólt bele. Tudta jól, hogy magam is el tudom intézni…
- Alig várom már, Alice. –mondtam mosolyogva, és Kevin kezét megragadva húzni kezdtem.
Beültünk a kocsiba, Szerelmem pedig már indított is. Végignéztünk a döbbent diákseregen, akik az egész beszélgetés fültanúi voltak, majd elszáguldottunk.
- Nem félsz tőle? –kérdezte Kev, mire egy csókot nyomtam az ajkaira.
- Nagyon édes vagy, hogy ennyire aggódsz. –mosolyogtam rá. De ne félj. Nincs okom rettegni tőle. Nem fog semmit tenni. Pár héten belül hozzám fog jönni, és kérni fogja a segítségemet. Figyeld csak meg…
- Remélem igazad lesz. –motyogta, majd összekulcsolta az ujjainkat- Nem akarlak elveszíteni.
- Nem fogsz, ígérem. –mondtam, és megsimogattam az arcát- Viszont ki kellene találnunk, hogy mi legyen Jasperrel.
- Egy hosszas beszélgetés azt hiszem nem ártana így… Mióta vámpír, még sosem láttam ilyennek. Egyszer sem.
- Remélem igazad lesz. –motyogta, majd összekulcsolta az ujjainkat- Nem akarlak elveszíteni.
- Nem fogsz, ígérem. –mondtam, és megsimogattam az arcát- Viszont ki kellene találnunk, hogy mi legyen Jasperrel.
- Egy hosszas beszélgetés azt hiszem nem ártana így… Mióta vámpír, még sosem láttam ilyennek. Egyszer sem.
- Azt hiszem ezzel jár, ha csalódik a szerelmében. –motyogtam, és sóhajtottam egyet.
Jasper nagyon ki lehet bukva… Valószínűleg épp a bőröndjeibe szórja bele a cuccait, és alig várja már, hogy elhagyhassa a házat. Közben a család többi tagja eszeveszettül győzködi, hogy maradjon. De hajthatatlan. Renesmee pedig eközben rábeszéli a szüleit, hogy ő is mehessen… Edward és Bella döntését nem is sejtem… De remélem jól döntenek… Ugyanis Jaspernek szüksége van az unokahúgára. Szüksége van egy támaszra, aki ezekben az időkben mellette áll… Persze ott leszek én is, de az mégsem ugyan az.
Magamnak is nehéz volt bevallanom… Féltem. Féltem attól, hogy Jasper mit fog tenni, és rettegtem Alice tetteitől… Ki tudja, hogy meddig menne el addig, hogy bosszút álljon…
De egy valami megnyugtatott. Kevin mellettem volt, vigyázott rám, szeretett. Tudtam, hogyha ő velem van, nem lesz semmi gond…
Jasper nagyon ki lehet bukva… Valószínűleg épp a bőröndjeibe szórja bele a cuccait, és alig várja már, hogy elhagyhassa a házat. Közben a család többi tagja eszeveszettül győzködi, hogy maradjon. De hajthatatlan. Renesmee pedig eközben rábeszéli a szüleit, hogy ő is mehessen… Edward és Bella döntését nem is sejtem… De remélem jól döntenek… Ugyanis Jaspernek szüksége van az unokahúgára. Szüksége van egy támaszra, aki ezekben az időkben mellette áll… Persze ott leszek én is, de az mégsem ugyan az.
Magamnak is nehéz volt bevallanom… Féltem. Féltem attól, hogy Jasper mit fog tenni, és rettegtem Alice tetteitől… Ki tudja, hogy meddig menne el addig, hogy bosszút álljon…
De egy valami megnyugtatott. Kevin mellettem volt, vigyázott rám, szeretett. Tudtam, hogyha ő velem van, nem lesz semmi gond…
