 |
| Bridget |
Köszönöm szépen a kommenteket :)
Jó olvasást =)
Puszii
84. fejezet- Vagyis II. 43. fejezet
(E/3)
(E/3)
Július közepe táján már mindenki gondolata a nagy esemény körül forgott.
A meghívók kibontásával furcsa érzelmek és reakciók száguldottak át a meghívottakon.
Sophie és Alec az ágyban feküdtek, hátukat az ágytámlának támasztották, Sophie pedig szorosan bújt Szerelme ölelésébe. A ragasztó felszabásának hangja betöltötte a csendes helyiséget, és a nyugalmat már csak a papír hangja zargatta meg. Mosolyogva futatták szemüket a sorok között, számítottak erre a hírre.
- Nem lepődtem meg. –kuncogta el magát a végére a lány, és beletúrt a barna hajába, ami ettől még dúsabbnak hatott. A fiúnak tetszett a látvány. Nem gondolta volna, hogy még jobban belehabarodhat ebbe a csodálatos nőbe, mégis egyre jobban lepi el az agyát az a bizonyos rózsaszín felhő.
- Én sem. Amikor kibékültek már tudtam, hogy ez lesz. –csókolt bele Sophie nyakába, ami következtében a lány testén forró bizsergés futott végig…
A meghívók kibontásával furcsa érzelmek és reakciók száguldottak át a meghívottakon.
Sophie és Alec az ágyban feküdtek, hátukat az ágytámlának támasztották, Sophie pedig szorosan bújt Szerelme ölelésébe. A ragasztó felszabásának hangja betöltötte a csendes helyiséget, és a nyugalmat már csak a papír hangja zargatta meg. Mosolyogva futatták szemüket a sorok között, számítottak erre a hírre.
- Nem lepődtem meg. –kuncogta el magát a végére a lány, és beletúrt a barna hajába, ami ettől még dúsabbnak hatott. A fiúnak tetszett a látvány. Nem gondolta volna, hogy még jobban belehabarodhat ebbe a csodálatos nőbe, mégis egyre jobban lepi el az agyát az a bizonyos rózsaszín felhő.
- Én sem. Amikor kibékültek már tudtam, hogy ez lesz. –csókolt bele Sophie nyakába, ami következtében a lány testén forró bizsergés futott végig…
A három vezető a Nagy teremben beszélgetve kapta meg a hófehér borítékokat. Mindegyikük nevére külön ki volt állítva egy példány, így külön-külön, de mégis egyszerre bontották ki, és olvasták el a meghívót.
Caius szívét melegség járta át, őszintén örült a kedvenc Húga boldogságának. Még ha ilyen rövid idő óta- tizenhat éve- is ismeri őt, mindig, első perctől kezdve a húgának érzi. Zavartan túrt bele szőke hajába, és nem tudta, hogy mit tegyen. Igaz, sok ilyen eseményen esett már át, ez még is más volt. Az ő kis Hugicája férjhez megy…el lesz kötelezve. Annyira furcsa dolog ez, amibe még belegondolni is nehéz.
Aro és Marcus reakciója ugyan az volt. Levázolták maguk előtt a lehetőségeket. Elmennek, ez egyértelmű volt. Elképzelték a szőke lányt, ahogy az oltár elé vonul hófehér ruhában, kezében a csokorral, arcán boldog mosollyal. Tudták, hogy Bridget tökéletesen boldog a választottja mellett, ebben egy percig sem kételkedtek. Örültek annak, hogy a negyedik Volturi vezető megtiszteli őket azzal, hogy meghívja őket élete legfontosabb napjára.
Caius szívét melegség járta át, őszintén örült a kedvenc Húga boldogságának. Még ha ilyen rövid idő óta- tizenhat éve- is ismeri őt, mindig, első perctől kezdve a húgának érzi. Zavartan túrt bele szőke hajába, és nem tudta, hogy mit tegyen. Igaz, sok ilyen eseményen esett már át, ez még is más volt. Az ő kis Hugicája férjhez megy…el lesz kötelezve. Annyira furcsa dolog ez, amibe még belegondolni is nehéz.
Aro és Marcus reakciója ugyan az volt. Levázolták maguk előtt a lehetőségeket. Elmennek, ez egyértelmű volt. Elképzelték a szőke lányt, ahogy az oltár elé vonul hófehér ruhában, kezében a csokorral, arcán boldog mosollyal. Tudták, hogy Bridget tökéletesen boldog a választottja mellett, ebben egy percig sem kételkedtek. Örültek annak, hogy a negyedik Volturi vezető megtiszteli őket azzal, hogy meghívja őket élete legfontosabb napjára.
Felix arcán pajzán mosollyal tette le az asztalra az elolvasott levelet. De mit is várunk tőle? Gondolatai az olvasás végére már nem a szertartás körül forogtak. Jobban izgatta a fantáziáját a nászút és a nászéjszaka…
Dem és Nancy együtt tértek vissza a várba. A tekintetükben lángolt a vágy, a ruháik gyűröttek voltak, hajuk kócos. Most épp egy közös vadászat közepette estek egymásnak (Dem Nancy kedvéért próbálkozik az állati vérrel), és mint az utóbbi időben, most sem bírtak magukkal. Kiélvezik egymást, és a közös perceket. Fiatalok, és szeretik egymást. Ez a természet rendje.
Igaz, volt egy alkalom, amikor nem tették meg. Az akkor volt, amikor kiderült, hogy Dem szerelme az egykori feleségének a lánya. Elszaladt, a lány pedig utána ment, beleestek egy alagútba, és azon végig csúszva egy tónál kötöttek ki. Ott először, és utoljára volt ereje Dem-nek eltolni magától a lányt, mert nem úgy érezte, hogy itt kell megtenniük először. Nancy-t elkápráztatta a fiú természete. Pár nappal később mégis megtették.
Igaz, volt egy alkalom, amikor nem tették meg. Az akkor volt, amikor kiderült, hogy Dem szerelme az egykori feleségének a lánya. Elszaladt, a lány pedig utána ment, beleestek egy alagútba, és azon végig csúszva egy tónál kötöttek ki. Ott először, és utoljára volt ereje Dem-nek eltolni magától a lányt, mert nem úgy érezte, hogy itt kell megtenniük először. Nancy-t elkápráztatta a fiú természete. Pár nappal később mégis megtették.
A kanapéra heveredtek le, és Dem egy határozott mozdulattal tépte fel a borítékot, és felolvasta szerelmének a meghívót.
- De kedves. –mosolyodott el a lány.
- Erre még csak most jöttél rá? –kuncogott a férfi, és átkarolta szerelmét- Mindig ilyen volt. De hisz ezt meséltem is.
- De kedves. –mosolyodott el a lány.
- Erre még csak most jöttél rá? –kuncogott a férfi, és átkarolta szerelmét- Mindig ilyen volt. De hisz ezt meséltem is.
- Emlékszek.
Még tovább beszélgettek, határozottan örültek a pár boldogságának.
Még tovább beszélgettek, határozottan örültek a pár boldogságának.
A Denali klán tagjai a nappaliban ültek, és a borítékjaikat bontogatták. Bridget és Emmett külön gondolt a párokra, és külön meghívókat küldtek nekik.
Jenny és Chris meglepődve olvasták a sorokat. Nem is tudták, hogy kibékültek, azt meg végképp nem, hogy az esküvőt tervezgetik. Igaz, ez az ő hibájuk is. Szinte teljesen elzárkóztak tőlük. Nem érdeklődtek felőlük, nem is igazán érdekelte őket, hogy mi újság velük. Ez most így utólag bántotta őket, főleg, hogy Bridget hozta őket a családba, ő segített nekik.
Tanya és férje örült, hogy végre megismerheti Bridgetet, Emmett párját.
Kate és Garreth is örültek a pár boldogságának, hiszen tudták, hogy min mentek keresztül az elmúlt időben.
Carmen és Elezar véleménye hasonlított Kate és Garreth véleményéhez. Örültek a boldogságuknak. Igaz, ők már találkoztak a menyasszonnyal, de akkor nem volt a legboldogabb, hisz akkor volt a nagy szakításuk Emmett-el. Akkor is csak azért látogatta meg őket, mert a Volturi arrafelé küldte a csapatot.
Tanya és férje örült, hogy végre megismerheti Bridgetet, Emmett párját.
Kate és Garreth is örültek a pár boldogságának, hiszen tudták, hogy min mentek keresztül az elmúlt időben.
Carmen és Elezar véleménye hasonlított Kate és Garreth véleményéhez. Örültek a boldogságuknak. Igaz, ők már találkoztak a menyasszonnyal, de akkor nem volt a legboldogabb, hisz akkor volt a nagy szakításuk Emmett-el. Akkor is csak azért látogatta meg őket, mert a Volturi arrafelé küldte a csapatot.
Csak Irina öröme nem volt teljes. Szívét ellepte a féltékenység, és a keserűség. Rég óta szemet szúrt neki a szingli Emmett. Figyelte, ahogy bánik a kicsi Nich-el, ahogy óvón magához öleli. Féltékeny volt Bridget-re, és mérges rá. Emmett azután is visszafogadta, hogy elment… megérdemli egyáltalán?
Carmennek szemet szúrt Irina furcsa arckifejezése, miközben a levelet olvasta. Irina elárulta neki a gondjait, és Carmen hallgatta azokat. Próbálta megemészteni a dolgokat, végül rájött, hogy igen, Irina tényleg furcsa tekintettel szokta méregetni az eddig szingli Cullen fiút. Megértően vigasztalta meg a keserű lányt, és bíztatta, hogy egyszer úgyis találni fog magának egy hozzá való fiút.
Emmett mostani osztálytársai meglepődve vették át a futártól a borítékot. Mindegyikük, egytől-egyig furcsán méregetve forgatták az ujjaik között a levelet. Nem értették, hogy kitől jött, és egyáltalán miért. Felbontották a borítékot, és kihúzták belőle a díszített levélpapírt, majd annak elolvasása után kétféle reakciójuk volt.
A fiúk elnevették magukat, és röhögve hívták fel a haverjaikat, hogy elújságolják a másiknak, hogy a nagy Emmett Cullen igába hajtja a fejét.
A lányok mosolyogva olvasták el még egyszer a sorokat, majd a név alapján megpróbálták elképzelni a szerencsés menyasszonyt. Bridget Hale. Mindegyikük másként képzelte el az arát. Az egyikük alacsony, barna hajú, szemüveges és okos lánynak, a másikuk magas, szőkés hajú lánynak, aki a bájával bűvölte el a híres Cullen srácot, és így tovább, rengeteg variáció akadt még.
A fiúk elnevették magukat, és röhögve hívták fel a haverjaikat, hogy elújságolják a másiknak, hogy a nagy Emmett Cullen igába hajtja a fejét.
A lányok mosolyogva olvasták el még egyszer a sorokat, majd a név alapján megpróbálták elképzelni a szerencsés menyasszonyt. Bridget Hale. Mindegyikük másként képzelte el az arát. Az egyikük alacsony, barna hajú, szemüveges és okos lánynak, a másikuk magas, szőkés hajú lánynak, aki a bájával bűvölte el a híres Cullen srácot, és így tovább, rengeteg variáció akadt még.
A lányok tovább kutattak a borítékban, de már az első pillanatban megtapintották a fénykép furcsa anyagát, vagyis a ujjaik a csúszós felületre siklottak. Kihúzták a fotót, és megcsodálták a boldogságtól sugárzó párt.
Nos igen, Alice mindenre gondolt…
Nos igen, Alice mindenre gondolt…
Alice pörgése a tetőfokára hágott, ahogy Bridget is egyre energikusabb lett. Izgatott volt az esküvő miatt, és rettentően várta már azt a bizonyos augusztusi napot.
Ők ketten épp most a nappaliban ültek, a kanapén, és beszélgettek. Alice ölében ott volt a jegyzetfüzete, kezében a tolla.
- Gyűrű?
- Megvan. –válaszolta Bridget.
- Azt tudom, hogy megvan. De még nem mutattad meg. –duzzogott a lány, és erejét újra aktiválni akarta. Most sikerült is, és meg is látta a képet, ahogy Emmett Bridget ujjára húzza az a bizonyos arany gyűrűt.
- Nagyon szép… -mondta elbűvölve, miután aprót rázott a fején, hogy kiűzze a látomást a tudatából.
- Nekem is tetszik. –helyeselt Bridget.
- A virágokat elintéztem.
- Nem árulsz el semmit, még mindig? –kérdezte a szőke vámpírlány esdeklő hangon, lebiggyesztett ajkakkal.
- Nem. Megbeszéltük, hogy a díszítés az én dolgom lesz, és abba nem szeretnélek beavatni.
Alice válasza könyörtelen volt, és rombolta Bridget illúzióját, miszerint sikerül kiszednie legjobb barátnőjéből a díszítés részleteit.
- Oké, haladjunk. –mosolyodott el a szőke lány, miközben kisöpört az arcából egy tincset.
- Rendben. –kuncogott Alice.
- A ruhákat elintézted? –kérdezett a menyasszony.
- Hát persze. Azokat, amiket megálmodtál.–vett elő Alice egy albumot, amivel az esküvő részletei voltak ábrázolva.
Végigpörgette az albumot, de a húszadik oldalon megállt, és a barátnője felé fordította, hogy ő aztán megcsodálhassa a koszorúslány ruhákat.
- Rendben. –kuncogott Alice.
- A ruhákat elintézted? –kérdezett a menyasszony.
- Hát persze. Azokat, amiket megálmodtál.–vett elő Alice egy albumot, amivel az esküvő részletei voltak ábrázolva.
Végigpörgette az albumot, de a húszadik oldalon megállt, és a barátnője felé fordította, hogy ő aztán megcsodálhassa a koszorúslány ruhákat.
Végigmentek az egész listán, és megnyugodtak, hogy minden megvan.
- Igaz, már csak pár hét van az esküvőig…de minden megvan. Alice, megcsináltad. –ölelte meg a szőke lány a barátnőjét.
- De még nem volt meg a rendezvény. Addig még millió baj lehet. –mondta gondterhelten a szervezőzseni, miközben letette a jegyzettömbjét az asztalra, és rádobta a tollát is.
- Jaj, örülj már egy kicsit. –kuncogott a Bather lány.
- Örülök is. Ilyen rövid idő alatt nem szoktam megszervezni egy esküvőt sem. –húzta ki magát büszkén.
- Látod, pontosan ezt mondtam. Örülj egy kicsit. –kuncogott a menyasszony, és felpattant –Ennek örömére pedig elmehetnénk moziba.
- És mit néznénk meg?
- A Karib tenger kalózai 3-at. –ajánlotta Bridget.
- Nem lehet. Két óra múlva az estélyen kell lennünk... –mondta sajnálkozva a barna kobold –De majd máskor bepótoljuk.
- Tényleg, ez ki is ment a fejemből. –komorodott el –De akkor már készülődnünk is kellene.
- Igen… ahogy Carlisle-t ismerem, előbb ott kellene lennünk. –mosolygott Alice, és felpattant a kényelmes bőrkanapéról.
- De hol vannak a többiek?
- Vadásznak… -mosolyodott el a manó.
- És nekem miért nem szóltak? –kérdezett vissza Bridget, és az emelet felé indult.
- Azért, mert mi tegnap délután voltunk, másrészt, amikor elindultak, mi még javában a plázát jártuk.
- Igaz, már csak pár hét van az esküvőig…de minden megvan. Alice, megcsináltad. –ölelte meg a szőke lány a barátnőjét.
- De még nem volt meg a rendezvény. Addig még millió baj lehet. –mondta gondterhelten a szervezőzseni, miközben letette a jegyzettömbjét az asztalra, és rádobta a tollát is.
- Jaj, örülj már egy kicsit. –kuncogott a Bather lány.
- Örülök is. Ilyen rövid idő alatt nem szoktam megszervezni egy esküvőt sem. –húzta ki magát büszkén.
- Látod, pontosan ezt mondtam. Örülj egy kicsit. –kuncogott a menyasszony, és felpattant –Ennek örömére pedig elmehetnénk moziba.
- És mit néznénk meg?
- A Karib tenger kalózai 3-at. –ajánlotta Bridget.
- Nem lehet. Két óra múlva az estélyen kell lennünk... –mondta sajnálkozva a barna kobold –De majd máskor bepótoljuk.
- Tényleg, ez ki is ment a fejemből. –komorodott el –De akkor már készülődnünk is kellene.
- Igen… ahogy Carlisle-t ismerem, előbb ott kellene lennünk. –mosolygott Alice, és felpattant a kényelmes bőrkanapéról.
- De hol vannak a többiek?
- Vadásznak… -mosolyodott el a manó.
- És nekem miért nem szóltak? –kérdezett vissza Bridget, és az emelet felé indult.
- Azért, mert mi tegnap délután voltunk, másrészt, amikor elindultak, mi még javában a plázát jártuk.
- Igazad van, Alice. –mosolyodott el Bridget.
És tényleg igaza volt. A család most is fontosnak tartotta őket, de az utóbbi napokban teljesen belefeledkeztek az esküvő körüli teendők lebonyolításába. Így nem volt meglepő, hogy ma nem szóltak nekik. Ez bántotta Bridget-et, míg Alice továbbra is boldogan ugrott fel a lépcsőkorlátra, és egymás elé tette a lábait.
- Te nem érzed úgy, hogy ez egy kissé gonoszság tőlünk?
- Mármint micsoda? –kérdezett vissza Alice, miközben megfordult a korláton, hogy szembe kerülhessen barátnőjével.
Innentől hátrafelé ment, és így is tökéletesen csinálta. Végül is, vámpír, vagy mi a fene.
- Az, hogy így elhanyagoljuk a többieket. Legalább is mostanában.
- Téged marcangol a bűntudat. –állapította meg a korláton lépdelő lány.
- Igen. Mert mostanában egy délutánt sem töltöttem Emmett-el. Nem csodálkoznák, ha be lenne sértődve. Ahogy bármelyik egyéb családtag sem.
És tényleg igaza volt. A család most is fontosnak tartotta őket, de az utóbbi napokban teljesen belefeledkeztek az esküvő körüli teendők lebonyolításába. Így nem volt meglepő, hogy ma nem szóltak nekik. Ez bántotta Bridget-et, míg Alice továbbra is boldogan ugrott fel a lépcsőkorlátra, és egymás elé tette a lábait.
- Te nem érzed úgy, hogy ez egy kissé gonoszság tőlünk?
- Mármint micsoda? –kérdezett vissza Alice, miközben megfordult a korláton, hogy szembe kerülhessen barátnőjével.
Innentől hátrafelé ment, és így is tökéletesen csinálta. Végül is, vámpír, vagy mi a fene.
- Az, hogy így elhanyagoljuk a többieket. Legalább is mostanában.
- Téged marcangol a bűntudat. –állapította meg a korláton lépdelő lány.
- Igen. Mert mostanában egy délutánt sem töltöttem Emmett-el. Nem csodálkoznák, ha be lenne sértődve. Ahogy bármelyik egyéb családtag sem.
- Ne emészd magad ezen. Tudják, hogy sok dolgunk van. És Esme is besegít nekünk. –mosolygott a manó –Ezen ne aggódj. Emmett-et meg majd kiengeszteled.
A lány kacsintására Bridget elnevette magát, de boldogsága nem volt töretlen.
- Na, irány készülődni. Fél óra múlva a szobádba vagyok. Addig készíts ki a ruhát…
- A cipőt, a táskát. Zuhanyozzak le, és mossam meg a hajamat.
- Pontosan. De az sem lenne rossz, ha megszárítanád.
- Oké. De akkor ne késs. –mosolyodott el a lány, és beletúrt szőke hajába.
Ezután a szobájába ment, és hosszú percekig folyatta magára a meleg vizet.
Utána megmosta a haját a kókusz illatú samponjával, és átdörzsölte a testét a mézes-tusfürdőjével, majd kiszállt a meleg vízsugár alól. A pamut törölközőjével áttörölte a testét, magára kapott pár ruhát, és nekiállt megszárítani a haját. Hosszú percekig fújatta a meleg levegőt a nedves tincseire, míg végül mind megszáradt.
A szomszédos szobába Alice ugyan így tett. Csak ő sokkal… mesésebben. Tánclépésekkel járta be a szobát, énekelve vette ki a szekrényéből a rózsaszín ruháját, és lágy mozdulatokkal kapta magára a köntösét, majd megcsinálta a haját, és átballagott a rá váró Bather lányhoz.
- Nos, kész vagy? –mosolygott a barátnőjére.
- Persze. –állt fel Bridget, és letette a kezéből a fésűjét.
- Azon gondolkodtam… Hogy kivasalom a hajadat, és utána beloknizom… -képzelte el –Oké, tökéletes lesz.
- Nekem mindegy. Úgyis tudod, hogy mi a jó nekem. –mosolyodott el Bridget, és a kedvenc Nővére parancsára visszaült a székébe, és hagyta, hogy Alice tegye a dolgát.
Alice fürgén mozgott a testvére körül, kezei állandóan a hajában matattak. Igaz, Bridget szerette, ha a tincseivel babrálnak, kellemes érzéssel töltötte el ez.
- Ki is sminkelhetlek? –kérdezte izgatottan.
Igazából tudta a választ, és már rámolta is ki az asztalra a szükséges dolgokat.
- Alice, ezt még megkérdezed?
- Mint látod. –kuncogta el magát a lány a barátnője válaszára –De tudtam, hogy megengednéd, de tudod, illedelmes lány vagyok…
- Inkább akaratos. –javította ki Bridget.
A lány kacsintására Bridget elnevette magát, de boldogsága nem volt töretlen.
- Na, irány készülődni. Fél óra múlva a szobádba vagyok. Addig készíts ki a ruhát…
- A cipőt, a táskát. Zuhanyozzak le, és mossam meg a hajamat.
- Pontosan. De az sem lenne rossz, ha megszárítanád.
- Oké. De akkor ne késs. –mosolyodott el a lány, és beletúrt szőke hajába.
Ezután a szobájába ment, és hosszú percekig folyatta magára a meleg vizet.
Utána megmosta a haját a kókusz illatú samponjával, és átdörzsölte a testét a mézes-tusfürdőjével, majd kiszállt a meleg vízsugár alól. A pamut törölközőjével áttörölte a testét, magára kapott pár ruhát, és nekiállt megszárítani a haját. Hosszú percekig fújatta a meleg levegőt a nedves tincseire, míg végül mind megszáradt.
A szomszédos szobába Alice ugyan így tett. Csak ő sokkal… mesésebben. Tánclépésekkel járta be a szobát, énekelve vette ki a szekrényéből a rózsaszín ruháját, és lágy mozdulatokkal kapta magára a köntösét, majd megcsinálta a haját, és átballagott a rá váró Bather lányhoz.
- Nos, kész vagy? –mosolygott a barátnőjére.
- Persze. –állt fel Bridget, és letette a kezéből a fésűjét.
- Azon gondolkodtam… Hogy kivasalom a hajadat, és utána beloknizom… -képzelte el –Oké, tökéletes lesz.
- Nekem mindegy. Úgyis tudod, hogy mi a jó nekem. –mosolyodott el Bridget, és a kedvenc Nővére parancsára visszaült a székébe, és hagyta, hogy Alice tegye a dolgát.
Alice fürgén mozgott a testvére körül, kezei állandóan a hajában matattak. Igaz, Bridget szerette, ha a tincseivel babrálnak, kellemes érzéssel töltötte el ez.
- Ki is sminkelhetlek? –kérdezte izgatottan.
Igazából tudta a választ, és már rámolta is ki az asztalra a szükséges dolgokat.
- Alice, ezt még megkérdezed?
- Mint látod. –kuncogta el magát a lány a barátnője válaszára –De tudtam, hogy megengednéd, de tudod, illedelmes lány vagyok…
- Inkább akaratos. –javította ki Bridget.
Alice percek alatt végzett a tökéletes sminkkel, és miután Bridget is kikente barátnőjét, lehuppantak az ágyra, és átlapozták az aznapi magazinokat.
- Hol vannak már a többiek? –dörmögte Bridget, és tekinteték az erdőre szegezte, hallását pedig kiélesítette. Semmi. Semmit olyat sem hallott, vagy látott, ami arra utalna, hogy közelednek.
- Ne aggódj. Kettő perc múlva itthon vannak. –nyugtatta meg Alice.
Bridget ezután felpattant, és miközben a szőnyeget koptatta, magában számolt. Egy…kettő…három… minden lépés egy számot jelentett.
- Hol vannak már? –dörmögte barátnője felé- Már száznál tartok.
- Akkor számolj csak tovább. –mosolygott Alice, és tekintetét újra a magazinnak szentelte.
Háznégy…háztizenkettő…száztizennyolc.
- Száztizenkilenc, és kétszáz. –huppant le az ágyra Bridget –És sehol sem vannak.
- Dehogynem. Nézz csak ki az ablakon. –intett kifelé Alice.
Bridget épp akkor pillantott ki az ablakon, amikor Emmett kilépett a fák takarásából. A lány azonnal az ablakhoz lépett, szélesre tárta azt, és kiugrott rajta. A lágy földet érés után azonnal Szerelméhez szaladt, aki már kitárt karokkal várta a felé igyekvő szőkeséget.
- Hiányoztál. –ugrott a karjaiba Bridget, és hosszú csókot nyomott Emmett ajkaira.
- Te is nekem. –mosolyodott el a srác –Pedig csak egy délutánra mentem el…
- Szólhattál volna. Régen khm… vadásztunk kettesben. –mondta incselkedőn, de bűntudattal a hangjában Bridget.
Emmett kihallotta, hogy bántja valami egyetlen Szerelmét, és öles lépteivel a hálószobába ment, ahonnan Alice már lelépett, látva ennek a beszélgetésnek a jövőjét.
- Mi a baj, Kicsim? –simogatta a kulcscsontját Emmett.
- Semmi, semmi…
- Hallom, hogy valami baj van. Nekem nyugodtan elmondhatod. –győzködte Emmett, míg végül megeredt a lány nyelve:
- Annyira, de annyira sajnálom, hogy elhanyagoltalak mostanában. Annyira rossz érzésem van emiatt.
- Jaj, dehogy…
- Emmett. Csitt. –tette az ujját Emmett szája elé, jelzésként, most ő beszél –Ne is mond, hogy nem így volt. Az utóbbi időben annyira rémesen viselkedtem. Alice és én beleástuk magunkat a szervezkedésbe, és nem is figyeltem rád. Az elmúlt pár hétben nem is romantikáztunk, és nem csináltunk semmit, persze a csókon kívül… Rémesen érzem magam, annyira sajnálom.
- Kicsim. –vigyorodott el Emmett- Nincs semmi baj. Megértettem én, hogy el vagy havazva.
- Igazából nem. Már kész vagyok. –mondta büszkén Bridget- Csak az öltönyeitek nincsenek meg, de azt mondtad, azokat intézitek ti.
- Már az is kész van.
- Akkor jó. Nincs is más dolgunk, mint a maradék meghívót elvinni Forks-ba…
- Megoldjuk, nyugi. –mosolygott a fiú a lány boldogsága láttán.
- Örülök, hogy nem haragszol rám.
Bridget mélyen Emmett szemeibe nézett, elmosolyodott, és végigsimított a mellkasán. Emmett a ruha anyagán keresztül is érezte a lágy simogatást, majd a forró csókot, amit Bridget adott neki. Teste azonnal reagált Szerelme közelségére. Hiába, régen voltak együtt.
Emmett nem tétlenkedett. Lágy mozdulattal nyúlt be szerelme pólója alá, és a csípőjét kezdte el simogatni, miközben ajkai már a nyakát csókolgatták.
- Sajnálom, most nem lehet. –sóhajtott fel a lány –Készülődnünk kell.
- Tíz perc múlva indulunk. –visította el magát Alice.
Igaz, már a garázsban volt, hangja mégis tisztán csengett. Mindenki hallotta a szavait. Egyrészt, mert magas hangja az egész házban elhallatszik, és mivel vámpírok élnek itt, a természetfeletti adottságaiknak köszönhetően az apróbb suttogást is meghallanák.
- Viszont van egy ajándékom. –pattant ki Bridget Szerelme öléből, és a szekrényéhez szaladt.
A lány érezte, hogy arca bizsereg, de tudta, hogy a pirulás többet nem fog meglátszani az arcán. Még nem adott ilyen ajándékot… pont itt az ideje.
- Apróság. –mosolyodott el, és átnyújtotta Emmett-nek a kicsike dobozt.
- Mi ez? –kérdezte kíváncsian.
- Felnyitod, és meglátod.
Emmett nem is várt tovább. Furdalta a kíváncsiság. Felkattintotta a doboz tetejét, és szeme elé tárult jó pár darab zseton…
- Mire valók? –nézett a lányra értetlenül.
- Találsz benne egy papírt. Olvasd el, és megtudod. –nyomott egy csókot a megilletődött szerelme ajkára, majd megfogva a ruháját, Alice szobájába ment.
- Nem gond, ha itt öltözök fel? –kérdezte bekukkantva az ajtón.
- Dehogy, gyere csak. –intett.
Ő már csak a végső simításokat végezte magán. Még egyszer megigazította a haját és a sminkjét.
- Jasper? –csomagolta ki Bridget a ruhát.
- Már lent van. –mosolyodott el Alice.
A maradék készülődést is beszélgetés közben tették meg. Bridget felvette a ruháját és a cipőjét,majd Alice mellé állt, és megcsodálták magukat és egymást a tükörben.
Mindkettejük ruhája rózsaszín volt. Bridget egy egyszerűbb darabot választott. A lágy anyag a térdéig ért, és a mell alatti rész egy fekete szalaggal volt átkötve.
Alice ruhája bonyolultabb volt. A hossza ugyan akkora volt, mint a Bridgeten lévő darabé, viszont a mell alatt egy vastag csík futott, csupa fekete csipkéből, és a szoknya alsó részén is fut egy csipkecsík. Mindkettejük lábán fekete magassarkú volt, karjukon pedig fekete kistáska.
- Indulnunk kéne. –pördült meg Alice.
- Igen, kellene. –mosolyodott el Bridget.
Pár perc múlva már az autóban ültek. Jasper és Alice elől, Bridget és Emmett hátul.
- Jó ötlet volt a zseton… -súgta szerelme fülébe Emmett, miközben átkarolta annak fedetlen vállát.
- Majd felhasználhatod. –kacsintott Bridget.
- Milyen zseton? –kérdezte Jasper.
- Végül is, elmondhatnánk nekik… -kacsintott Emmett –Úgyis meghallják, ha beváltok egyet.
- Miért, mire jó? –kérdezte ismét a szőke srác a volánnál.
- Ha beváltok egyet, akkor eléggé szenvedélyes éjszaka elé nézünk. –kuncogott a barna hajú srác, miközben egy csókot nyomott szerelme ajkaira.
Innentől Jasper inkább nem kérdezett, így is úgy érezte, hogy többet tud, mint kellene. Nem kíváncsi a kedvenc húga szexuális életére. Elég neki a hangokat hallani. Szerencsére éreznie nem kell, mert Bridget erre az időre megoldja a gondot.
A rövidke kis utat végig beszélgették, mint mindig. Igaz, voltaképpen a két fiú csak hallgatta a csajok dumálását. Emmett mosolyogva nézte szerelmét, ahogy be sem áll a szája. Örült, hogy végre boldog. Jasper is hasonló érzésekkel figyelte a mellette ficánkoló Alice-t, aki már alig várta, hogy végre odaérjenek. Így aztán amikor leparkolt az autó, és Jaz behúzta a kéziféket, Alice ugrott ki legelőször a kocsiból.
A Cullen család többi tagja már bent volt, csak a drága luxusautók voltak kint a parkolóban.
Emmett mosolyogva karolta át szerelme derekát, Jasper pedig összekulcsolta szerelmével az ujjait. Egyszerre súgták Szerelmük fülébe a dicsérő szavakat:
- Gyönyörű vagy. –hangzott mindkét férfi szájából.
A lányok megköszönték, forró csókot váltottak párjukkal, és bementek a helyiségbe. A feldíszített teremben már zajlott a parti. Egyenesen az asztalukhoz mentek, és mivel mindenki a táncparketten lassúzott, leültek.
- Amúgy mi is ez? –súgta Alice-nek Bridget.
- Valami… támogatói bál. Pénzfelajánlást lehet tenni a város számára. –rántotta meg a vállát- Mi pedig természetesen eljöttünk.
- Unalmas lesz. –sóhajtott Emmett.
- Nem baj. Táncolunk egyet, írunk egy jó sok számjegyből álló csekket… -kezdte Bridget.
- És persze mindenkinek elújságolom, hogy pár hét múlva a feleségem leszel… -tette hozzá Emmett, és egy hosszú csókot nyomott szerelme ajkaira.
- Na szóval. Gondolom azután hazamentek. –szólt bele Alice.
- Igen. –mosolyodtak el –Van dolgunk otthon. Végül is, ha egyedül miénk lesz a ház…
- Ne siessetek. –kacsintott Emmett.
- Nem fogunk. –biztosították őket.
- Nich?
- A csajával. –dörmögte Jasper, és rosszindulatúan fordult a tánctér felé –Katheryn. Rühellem.
- De miért?
- Nem tudom… egyszerűen rossz érzésem van a közelében. A vére sem csábító. Olyan… rossz. –fintorodott el.
- Nézd a jó oldalát. Nem kell attól félned, hogy nekiesel. –mosolyodott el Emmett.
- Nekem ez durva. Ennyire hamar átesett volna a Jane elvesztése okozta traumán?
- Szerintem vele pótolja. –nézett a csajra Emmett –Csak figyeld meg a lányt. Tiszta olyan, mint Jane.
- Hol vannak már a többiek? –dörmögte Bridget, és tekinteték az erdőre szegezte, hallását pedig kiélesítette. Semmi. Semmit olyat sem hallott, vagy látott, ami arra utalna, hogy közelednek.
- Ne aggódj. Kettő perc múlva itthon vannak. –nyugtatta meg Alice.
Bridget ezután felpattant, és miközben a szőnyeget koptatta, magában számolt. Egy…kettő…három… minden lépés egy számot jelentett.
- Hol vannak már? –dörmögte barátnője felé- Már száznál tartok.
- Akkor számolj csak tovább. –mosolygott Alice, és tekintetét újra a magazinnak szentelte.
Háznégy…háztizenkettő…száztizennyolc.
- Száztizenkilenc, és kétszáz. –huppant le az ágyra Bridget –És sehol sem vannak.
- Dehogynem. Nézz csak ki az ablakon. –intett kifelé Alice.
Bridget épp akkor pillantott ki az ablakon, amikor Emmett kilépett a fák takarásából. A lány azonnal az ablakhoz lépett, szélesre tárta azt, és kiugrott rajta. A lágy földet érés után azonnal Szerelméhez szaladt, aki már kitárt karokkal várta a felé igyekvő szőkeséget.
- Hiányoztál. –ugrott a karjaiba Bridget, és hosszú csókot nyomott Emmett ajkaira.
- Te is nekem. –mosolyodott el a srác –Pedig csak egy délutánra mentem el…
- Szólhattál volna. Régen khm… vadásztunk kettesben. –mondta incselkedőn, de bűntudattal a hangjában Bridget.
Emmett kihallotta, hogy bántja valami egyetlen Szerelmét, és öles lépteivel a hálószobába ment, ahonnan Alice már lelépett, látva ennek a beszélgetésnek a jövőjét.
- Mi a baj, Kicsim? –simogatta a kulcscsontját Emmett.
- Semmi, semmi…
- Hallom, hogy valami baj van. Nekem nyugodtan elmondhatod. –győzködte Emmett, míg végül megeredt a lány nyelve:
- Annyira, de annyira sajnálom, hogy elhanyagoltalak mostanában. Annyira rossz érzésem van emiatt.
- Jaj, dehogy…
- Emmett. Csitt. –tette az ujját Emmett szája elé, jelzésként, most ő beszél –Ne is mond, hogy nem így volt. Az utóbbi időben annyira rémesen viselkedtem. Alice és én beleástuk magunkat a szervezkedésbe, és nem is figyeltem rád. Az elmúlt pár hétben nem is romantikáztunk, és nem csináltunk semmit, persze a csókon kívül… Rémesen érzem magam, annyira sajnálom.
- Kicsim. –vigyorodott el Emmett- Nincs semmi baj. Megértettem én, hogy el vagy havazva.
- Igazából nem. Már kész vagyok. –mondta büszkén Bridget- Csak az öltönyeitek nincsenek meg, de azt mondtad, azokat intézitek ti.
- Már az is kész van.
- Akkor jó. Nincs is más dolgunk, mint a maradék meghívót elvinni Forks-ba…
- Megoldjuk, nyugi. –mosolygott a fiú a lány boldogsága láttán.
- Örülök, hogy nem haragszol rám.
Bridget mélyen Emmett szemeibe nézett, elmosolyodott, és végigsimított a mellkasán. Emmett a ruha anyagán keresztül is érezte a lágy simogatást, majd a forró csókot, amit Bridget adott neki. Teste azonnal reagált Szerelme közelségére. Hiába, régen voltak együtt.
Emmett nem tétlenkedett. Lágy mozdulattal nyúlt be szerelme pólója alá, és a csípőjét kezdte el simogatni, miközben ajkai már a nyakát csókolgatták.
- Sajnálom, most nem lehet. –sóhajtott fel a lány –Készülődnünk kell.
- Tíz perc múlva indulunk. –visította el magát Alice.
Igaz, már a garázsban volt, hangja mégis tisztán csengett. Mindenki hallotta a szavait. Egyrészt, mert magas hangja az egész házban elhallatszik, és mivel vámpírok élnek itt, a természetfeletti adottságaiknak köszönhetően az apróbb suttogást is meghallanák.
- Viszont van egy ajándékom. –pattant ki Bridget Szerelme öléből, és a szekrényéhez szaladt.
A lány érezte, hogy arca bizsereg, de tudta, hogy a pirulás többet nem fog meglátszani az arcán. Még nem adott ilyen ajándékot… pont itt az ideje.
- Apróság. –mosolyodott el, és átnyújtotta Emmett-nek a kicsike dobozt.
- Mi ez? –kérdezte kíváncsian.
- Felnyitod, és meglátod.
Emmett nem is várt tovább. Furdalta a kíváncsiság. Felkattintotta a doboz tetejét, és szeme elé tárult jó pár darab zseton…
- Mire valók? –nézett a lányra értetlenül.
- Találsz benne egy papírt. Olvasd el, és megtudod. –nyomott egy csókot a megilletődött szerelme ajkára, majd megfogva a ruháját, Alice szobájába ment.
- Nem gond, ha itt öltözök fel? –kérdezte bekukkantva az ajtón.
- Dehogy, gyere csak. –intett.
Ő már csak a végső simításokat végezte magán. Még egyszer megigazította a haját és a sminkjét.
- Jasper? –csomagolta ki Bridget a ruhát.
- Már lent van. –mosolyodott el Alice.
A maradék készülődést is beszélgetés közben tették meg. Bridget felvette a ruháját és a cipőjét,majd Alice mellé állt, és megcsodálták magukat és egymást a tükörben.
Mindkettejük ruhája rózsaszín volt. Bridget egy egyszerűbb darabot választott. A lágy anyag a térdéig ért, és a mell alatti rész egy fekete szalaggal volt átkötve.
Alice ruhája bonyolultabb volt. A hossza ugyan akkora volt, mint a Bridgeten lévő darabé, viszont a mell alatt egy vastag csík futott, csupa fekete csipkéből, és a szoknya alsó részén is fut egy csipkecsík. Mindkettejük lábán fekete magassarkú volt, karjukon pedig fekete kistáska.
- Indulnunk kéne. –pördült meg Alice.
- Igen, kellene. –mosolyodott el Bridget.
Pár perc múlva már az autóban ültek. Jasper és Alice elől, Bridget és Emmett hátul.
- Jó ötlet volt a zseton… -súgta szerelme fülébe Emmett, miközben átkarolta annak fedetlen vállát.
- Majd felhasználhatod. –kacsintott Bridget.
- Milyen zseton? –kérdezte Jasper.
- Végül is, elmondhatnánk nekik… -kacsintott Emmett –Úgyis meghallják, ha beváltok egyet.
- Miért, mire jó? –kérdezte ismét a szőke srác a volánnál.
- Ha beváltok egyet, akkor eléggé szenvedélyes éjszaka elé nézünk. –kuncogott a barna hajú srác, miközben egy csókot nyomott szerelme ajkaira.
Innentől Jasper inkább nem kérdezett, így is úgy érezte, hogy többet tud, mint kellene. Nem kíváncsi a kedvenc húga szexuális életére. Elég neki a hangokat hallani. Szerencsére éreznie nem kell, mert Bridget erre az időre megoldja a gondot.
A rövidke kis utat végig beszélgették, mint mindig. Igaz, voltaképpen a két fiú csak hallgatta a csajok dumálását. Emmett mosolyogva nézte szerelmét, ahogy be sem áll a szája. Örült, hogy végre boldog. Jasper is hasonló érzésekkel figyelte a mellette ficánkoló Alice-t, aki már alig várta, hogy végre odaérjenek. Így aztán amikor leparkolt az autó, és Jaz behúzta a kéziféket, Alice ugrott ki legelőször a kocsiból.
A Cullen család többi tagja már bent volt, csak a drága luxusautók voltak kint a parkolóban.
Emmett mosolyogva karolta át szerelme derekát, Jasper pedig összekulcsolta szerelmével az ujjait. Egyszerre súgták Szerelmük fülébe a dicsérő szavakat:
- Gyönyörű vagy. –hangzott mindkét férfi szájából.
A lányok megköszönték, forró csókot váltottak párjukkal, és bementek a helyiségbe. A feldíszített teremben már zajlott a parti. Egyenesen az asztalukhoz mentek, és mivel mindenki a táncparketten lassúzott, leültek.
- Amúgy mi is ez? –súgta Alice-nek Bridget.
- Valami… támogatói bál. Pénzfelajánlást lehet tenni a város számára. –rántotta meg a vállát- Mi pedig természetesen eljöttünk.
- Unalmas lesz. –sóhajtott Emmett.
- Nem baj. Táncolunk egyet, írunk egy jó sok számjegyből álló csekket… -kezdte Bridget.
- És persze mindenkinek elújságolom, hogy pár hét múlva a feleségem leszel… -tette hozzá Emmett, és egy hosszú csókot nyomott szerelme ajkaira.
- Na szóval. Gondolom azután hazamentek. –szólt bele Alice.
- Igen. –mosolyodtak el –Van dolgunk otthon. Végül is, ha egyedül miénk lesz a ház…
- Ne siessetek. –kacsintott Emmett.
- Nem fogunk. –biztosították őket.
- Nich?
- A csajával. –dörmögte Jasper, és rosszindulatúan fordult a tánctér felé –Katheryn. Rühellem.
- De miért?
- Nem tudom… egyszerűen rossz érzésem van a közelében. A vére sem csábító. Olyan… rossz. –fintorodott el.
- Nézd a jó oldalát. Nem kell attól félned, hogy nekiesel. –mosolyodott el Emmett.
- Nekem ez durva. Ennyire hamar átesett volna a Jane elvesztése okozta traumán?
- Szerintem vele pótolja. –nézett a csajra Emmett –Csak figyeld meg a lányt. Tiszta olyan, mint Jane.
Bridget egész este ezen gondolkodott. A legjobb barátnője képe sokszor felvillan a szeme előtt. Hiányzik neki. De Nich… miért csinálja ezt?
Az este folyamán sok személynek lett bemutatja Bridget, mint Jasper ikertestvére, és mint Emmett menyasszonya. Mindenki sok boldogságot kívánt nekik, és mikor megtudták, hogy pár hét múlva örökre összekötik az életüket, mosolyogva gratuláltak. Igaz, mindegyikükben kételkedés ébredt, miszerint ennyire fiatalon nem lehet valami szerencsés örökre elkötelezni magukat.
De szerencsére ők nem hallották ezeket a gondolatokat, csak mosolyogva fogadták a gratulációkat és a jókívánságokat.
Katheryn csak elfintorodott egy-egy ilyen alkalomkor, Edward pedig felhorkant. Valószínűleg Kate gondolataira. Bridget már azért sem használta fel a gondolatolvasó erejét. A végén még nekiugrana a lánynak, és megfosztaná pár szőke tincsétől.
Nich csak védekezően karolta át a lányt, aki elégedetten bújt bele az ölelésbe.
Emmett és Bridget, megírtak egy jó nagy összegről szóló csekket, és beadták a szervező nőnek, aki mosolyogva fogadta a felajánlást, és átadta az oklevelet. Ezután a szerelmes pár ölelkezve léptek ki az épületből,és hazamentek, hogy Emmett beválthassa az első zsetonját… vagy nem is kell használnia a zsetont?
Jasper és Alice sokáig maradt. Ölelkezve táncoltak, mosolyogva duruzsoltak egymás fülébe. Csak Jasper öröme nem volt töretlen. Katheryn érzelmei bezavarták. Egyszer boldogságot érez, aztán féltékenységet, utána bánatot, majd keserűséget. Nem tud kiigazodni a szőke lányon, de a mérges és flegma pillantásai már nagyon kiakasztók számára.
Alice elintézte, hogy mindenki későn érjen haza. Itt volt az ideje, hogy végre egy kicsit kettesben legyenek…
Az este folyamán sok személynek lett bemutatja Bridget, mint Jasper ikertestvére, és mint Emmett menyasszonya. Mindenki sok boldogságot kívánt nekik, és mikor megtudták, hogy pár hét múlva örökre összekötik az életüket, mosolyogva gratuláltak. Igaz, mindegyikükben kételkedés ébredt, miszerint ennyire fiatalon nem lehet valami szerencsés örökre elkötelezni magukat.
De szerencsére ők nem hallották ezeket a gondolatokat, csak mosolyogva fogadták a gratulációkat és a jókívánságokat.
Katheryn csak elfintorodott egy-egy ilyen alkalomkor, Edward pedig felhorkant. Valószínűleg Kate gondolataira. Bridget már azért sem használta fel a gondolatolvasó erejét. A végén még nekiugrana a lánynak, és megfosztaná pár szőke tincsétől.
Nich csak védekezően karolta át a lányt, aki elégedetten bújt bele az ölelésbe.
Emmett és Bridget, megírtak egy jó nagy összegről szóló csekket, és beadták a szervező nőnek, aki mosolyogva fogadta a felajánlást, és átadta az oklevelet. Ezután a szerelmes pár ölelkezve léptek ki az épületből,és hazamentek, hogy Emmett beválthassa az első zsetonját… vagy nem is kell használnia a zsetont?
Jasper és Alice sokáig maradt. Ölelkezve táncoltak, mosolyogva duruzsoltak egymás fülébe. Csak Jasper öröme nem volt töretlen. Katheryn érzelmei bezavarták. Egyszer boldogságot érez, aztán féltékenységet, utána bánatot, majd keserűséget. Nem tud kiigazodni a szőke lányon, de a mérges és flegma pillantásai már nagyon kiakasztók számára.
Alice elintézte, hogy mindenki későn érjen haza. Itt volt az ideje, hogy végre egy kicsit kettesben legyenek…
 |
| Alice ruhája |
 |
| Bridget ruhája |
