Love Angel- 36. fejezet
Boldogság és keserűség
Boldogság és keserűség
(Izbel)
A falnak döntöttem a hátamat és próbáltam csillapítani a kezeim remegését.
- Nyugodj meg. –szorította meg Nessie a karomat.
- Ez nagyon durva volt. –suttogtam, mire halványan elmosolyodott- Nem kellett volna megtennem. Nagyon rossz voltam?
- Jó, hogy megtetted. Itt volt az ideje, hogy valaki helyre tegye őket.
Feltűnt, hogy a kérdésemre nem adott választ, így megismételtem:
- Mégis durva voltam. –jelentettem ki sóhajtva- Illetlenség volt a részemről... Esme mit gondolhat rólam.
- Áld téged. –mosolyodott el- Hidd el nekem. Boldog, hogy végre valaki beszélt a fejükkel. Valaki olyan, akire látszólag hallgatnak.
Aprót bólintottam. Kissé büszke is voltam magamra, mégis bűntudatom volt. Nem rajtuk kellett volna levezetnem a feszültséget.
Most látszólag megértették a szavaim jelentőségét. Sóhajtva, lehunyt szemmel gondoltam vissza a tíz perccel ezelőtt történt, kissé sokkoló eseményekre:
„- Nem is csodálom, hogy csak kihasználtak. –vigyorgott gúnyosan Jasper- Többre úgysem vagy jó.
- Szemét! –sikkantott fel Alice- Mit hiszel te magadról? Bármit megtehetsz?
- Egy biztos: többet érek, mint te.
Éreztem, hogy nem kell sok hozzá, hogy kiboruljak. Az agyvizem pillanatokon belül felforrt, a tekintetem lángolt. Mérges és feszült voltam. Tudtam, hogy ki fogok törni. Nem is kellett hozzá sok.
- Elhagylak!
- Oh, Alice! Azt már rég megtetted, nem érint meg az ilyesfajta fenyegetésed. –gúnyolódott Jasper.
- Elég! –kiáltottam rájuk, mire meglepődve kapták felém a pillantásukat- Mégis mire jó ez az állandó civakodás?
- Ugyan, mit tudsz te!
- Mit, Alice? Renesmee minden nap keserűen számol be arról, hogy épp merre tart a kapcsolatotok. Milyen veszekedés zajlott le köztetek, milyen tárgyat vágtatok egymáshoz. Röhejesek vagytok, komolyan mondom! Egy komédia, amit ti csináltok. Miért nem tudjátok végre felfogni, hogy felesleges a huzavona?
- Miért, szerinted én szívesen teszem?Nekem ez mind nagyon rossz!
- Ugyan, Jasper. Ne sajnáltasd magad! –dörrentem rá- Te is ugyanannyira részese vagy a veszekedésnek, mint Alice. Ha annyira utálnád Alice-t, akkor nem keverednétek konfliktusokba, ugyanis fel sem vennéd, amit mond. Mert már nem tartanád érdemlegesnek arra, hogy elítéljen téged. De te szereted őt, az Istenit!
- Az nem jelent semmi! –tiltakozott a szőke vámpír, majd megrázta a fejét.
Feldúltan néztem rá. Erre mégis mit lehetne mondani?
- Részben igazad van. –csuklott el a hangom- Ha csak az egyik fél szeret, a másik nem, akkor nem ér semmit. Tapasztalom. Ezzel ellentétben, ha viszont szeretnek, az felér mindennel, Jasper. Alice, ez neked is szól.
- Nem fogjuk megmenteni a kapcsolatunkat, mert…
- Mert? Miért, Ms. Cullen? –gúnyolódtam- Mi fontosabb dolgod van? Elmenni manikűröztetni? Vár a fodrász? Esetleg a legújabb divat szerinti ruhákat kell beszerezni, lehetőleg Párizsból? Egy elkényeztetett csitriként viselkedsz, már megbocsájts!
- Ezt kikérem magamnak!
- Kérheted. –tekertem a fejemet- Akkor, ha meg tudod magyarázni, hogy miért csináljátok ezt egymással.
Csend támadt. Se Alice, se pedig Jasper nem szólalt meg. Esme abbahagyta a pakolást a konyhában, Emmett és Rosalie pedig meglepődve, de büszkén pillantottak rám.
- Nem tudod megmagyarázni, Alice. –sóhajtottam- Szeretitek egymást, miért csináljátok ezt? Teljesen felesleges. Ha tovább folytatjátok, végleg elvesítitek egymást és nincs visszaút.
- De…
- Nincs semmi de, a fenébe is! –kiáltottam fel- Annyira elegem van! Jasper, te nekem panaszkodod, hogy mennyire hiányzik a szerelmed! Tessék, itt van! Tegyél érte valamit, a büdös életbe! Annyira nehéz lenne csinálni valamit a kapcsolatotokért? Annyira nehezetekre esne, ha egy kicsit elzárkóznátok a külvilágtól és átbeszélnétek a helyzetet?
Megilletődve tekintettek rám. Renesmee biztatóan megszorította a kezemet, majd rám mosolygott.
- Higgyétek el, nincs annál rosszabb, mintha elveszítitek azt, akit szerettek. Kétszer megtapasztaltam, hosszasan tudnék róla mesélni. –rándult össze az arcom, majd végfolyt rajta egy könnycsepp- El sem tudjátok képzelni, hogy milyen érzés.
- Izbel…
- Ezt még a leggonoszabb ellenségemnek sem kívánnám. –töröltem meg az arcomat- Szedjétek össze magatokat és gondolkodjatok el rajta.”
- Nyugodj meg. –szorította meg Nessie a karomat.
- Ez nagyon durva volt. –suttogtam, mire halványan elmosolyodott- Nem kellett volna megtennem. Nagyon rossz voltam?
- Jó, hogy megtetted. Itt volt az ideje, hogy valaki helyre tegye őket.
Feltűnt, hogy a kérdésemre nem adott választ, így megismételtem:
- Mégis durva voltam. –jelentettem ki sóhajtva- Illetlenség volt a részemről... Esme mit gondolhat rólam.
- Áld téged. –mosolyodott el- Hidd el nekem. Boldog, hogy végre valaki beszélt a fejükkel. Valaki olyan, akire látszólag hallgatnak.
Aprót bólintottam. Kissé büszke is voltam magamra, mégis bűntudatom volt. Nem rajtuk kellett volna levezetnem a feszültséget.
Most látszólag megértették a szavaim jelentőségét. Sóhajtva, lehunyt szemmel gondoltam vissza a tíz perccel ezelőtt történt, kissé sokkoló eseményekre:
„- Nem is csodálom, hogy csak kihasználtak. –vigyorgott gúnyosan Jasper- Többre úgysem vagy jó.
- Szemét! –sikkantott fel Alice- Mit hiszel te magadról? Bármit megtehetsz?
- Egy biztos: többet érek, mint te.
Éreztem, hogy nem kell sok hozzá, hogy kiboruljak. Az agyvizem pillanatokon belül felforrt, a tekintetem lángolt. Mérges és feszült voltam. Tudtam, hogy ki fogok törni. Nem is kellett hozzá sok.
- Elhagylak!
- Oh, Alice! Azt már rég megtetted, nem érint meg az ilyesfajta fenyegetésed. –gúnyolódott Jasper.
- Elég! –kiáltottam rájuk, mire meglepődve kapták felém a pillantásukat- Mégis mire jó ez az állandó civakodás?
- Ugyan, mit tudsz te!
- Mit, Alice? Renesmee minden nap keserűen számol be arról, hogy épp merre tart a kapcsolatotok. Milyen veszekedés zajlott le köztetek, milyen tárgyat vágtatok egymáshoz. Röhejesek vagytok, komolyan mondom! Egy komédia, amit ti csináltok. Miért nem tudjátok végre felfogni, hogy felesleges a huzavona?
- Miért, szerinted én szívesen teszem?Nekem ez mind nagyon rossz!
- Ugyan, Jasper. Ne sajnáltasd magad! –dörrentem rá- Te is ugyanannyira részese vagy a veszekedésnek, mint Alice. Ha annyira utálnád Alice-t, akkor nem keverednétek konfliktusokba, ugyanis fel sem vennéd, amit mond. Mert már nem tartanád érdemlegesnek arra, hogy elítéljen téged. De te szereted őt, az Istenit!
- Az nem jelent semmi! –tiltakozott a szőke vámpír, majd megrázta a fejét.
Feldúltan néztem rá. Erre mégis mit lehetne mondani?
- Részben igazad van. –csuklott el a hangom- Ha csak az egyik fél szeret, a másik nem, akkor nem ér semmit. Tapasztalom. Ezzel ellentétben, ha viszont szeretnek, az felér mindennel, Jasper. Alice, ez neked is szól.
- Nem fogjuk megmenteni a kapcsolatunkat, mert…
- Mert? Miért, Ms. Cullen? –gúnyolódtam- Mi fontosabb dolgod van? Elmenni manikűröztetni? Vár a fodrász? Esetleg a legújabb divat szerinti ruhákat kell beszerezni, lehetőleg Párizsból? Egy elkényeztetett csitriként viselkedsz, már megbocsájts!
- Ezt kikérem magamnak!
- Kérheted. –tekertem a fejemet- Akkor, ha meg tudod magyarázni, hogy miért csináljátok ezt egymással.
Csend támadt. Se Alice, se pedig Jasper nem szólalt meg. Esme abbahagyta a pakolást a konyhában, Emmett és Rosalie pedig meglepődve, de büszkén pillantottak rám.
- Nem tudod megmagyarázni, Alice. –sóhajtottam- Szeretitek egymást, miért csináljátok ezt? Teljesen felesleges. Ha tovább folytatjátok, végleg elvesítitek egymást és nincs visszaút.
- De…
- Nincs semmi de, a fenébe is! –kiáltottam fel- Annyira elegem van! Jasper, te nekem panaszkodod, hogy mennyire hiányzik a szerelmed! Tessék, itt van! Tegyél érte valamit, a büdös életbe! Annyira nehéz lenne csinálni valamit a kapcsolatotokért? Annyira nehezetekre esne, ha egy kicsit elzárkóznátok a külvilágtól és átbeszélnétek a helyzetet?
Megilletődve tekintettek rám. Renesmee biztatóan megszorította a kezemet, majd rám mosolygott.
- Higgyétek el, nincs annál rosszabb, mintha elveszítitek azt, akit szerettek. Kétszer megtapasztaltam, hosszasan tudnék róla mesélni. –rándult össze az arcom, majd végfolyt rajta egy könnycsepp- El sem tudjátok képzelni, hogy milyen érzés.
- Izbel…
- Ezt még a leggonoszabb ellenségemnek sem kívánnám. –töröltem meg az arcomat- Szedjétek össze magatokat és gondolkodjatok el rajta.”
- Legalább már beszélgetnek. –sóhajtotta kissé megkönnyebbülten Renesmee- Nyugodt hangnemet ütnek meg. Kész csoda!
- A végén még helyre jön köztük a dolog. –mosolyodtam el.
Renesmee hevesen bólogatott, majd boldogan elemezgetni kezdte az okokat, hogy miért is lenne jó…
Esme lehívott minket vacsorázni. Isteni bolognai-t csinált, és csodák csodájára én is ettem belőle. Egész nap egy falatot sem tudtam letolni a torkomon. Ahogy bármiféle ételre még csak gondoltam is, elfogott az undor. Hihetetlen, hogy a szerelmi bánat mikre képes…
Még magam is ledöbbenek rajta, pedig sokszor szinte testközelből láthattam és érezhettem. Ez pedig már a második eset, mikor rajtam is úrrá lesz.
- Mit csinálunk éjszaka? –tudakolta Nessie, mire érdekes pillantást vetettem rá.
- Te hívtál meg, neked kellene tudnod. –kuncogtam, majd újabb falatot emeltem a számhoz.
- Hm… Rendben. Valami pikáns horrort fogunk nézni, teletömjük magunkat popcorn-nal, megetetlek egy rakat csokival, végül az éjszakát egy-egy doboz fagylalttal koronázzuk meg.
- Akkor indulok a boltba.
Esme mosolyogva pattant fel. Hiába tiltakoztam, már indult is, hogy bevásároljon.
- Most haza fog hozni minimum tíz féle fagylaltot. –nevetett fel Nessie- Úgyhogy még válogathatunk is!
- Nem akarom, hogy miattam feleslegesen költekezzetek. –tekertem a fejemet- Ez zavarba hoz. Ti nem is esztek ilyesmiket!
- Épp ez az! –vigyorgott- Én egyedül szeretem az egészségtelen ételeket. Végre van alkalmam degeszre enni magam belőlük. El leszek kényeztetve!
- Most is el vagy, Ness-Renesmee! –ugrattam nevetve, mire egy összegyűrt szalvétát hajított felém.
- Hé! –hajoltam el vigyorogva- Milyen filmet is terveztél?
- Nem tudom. Ebben Emmett a szakértő. Majd ő javasol nekünk párat. Esetleg be is ül hozzánk. –mosolygott.
- Mintha a nevemet hallottam volna. –jött le Em, majd lehuppant közén az egyik székre- Miről van szó, Szépségeim?
Renesmee nevetve felvisított a megnevezésen, majd kérdőn nézett a Nagybátyjára.
- Mi vagyunk a szívedben, Bátyus? –gúnyolódott.
- Csak Rose-baby meg ne tudja! –sipította Emmett, majd játékosan magához ölelt minket.
- Arról lecsúsztál, Édes.
Rosalie mint mindig, most is csodálatosan nézett ki. Kizártnak tartottam ugyan, hogy titokban lehessen előtte tartani bármit is, de azért ártatlanul elmosolyodtam.
- Nincs miért féltékenynek és dühösnek lenned, Baby!
- Tudom, Emmett. Renesmee a húgunk, csaknem kezdesz ki egy családtaggal. Izbel pedig foglalt. Biztosan nem hagyná ott a barátját.
A tüdőmben akadt a levegő. Renesmee mélyet sóhajtott- hallottam, hogy élesen beszívta a levegőt. Az arcom elé hullott a hajam, miközben lehajtottam a fejemet. Most erre mit reagáljak? „Bocs, Rosalie. Kevin más társaságát élvezi. Tudod, bevéste egy farkas!” Vagy mégis mit?
Igaza volt. Én sosem lennék képes ott hagyni. Csakhogy ez sem rajtam múlt. Ahogy Matthew halála sem. Hiába győzködtem őt… Ugyan úgy elveszítettem, mint Kevint. Talán a legutóbbi szakítás volt a legrosszabb… Hisz Matthew visszatéréséért nem tehettem semmit, tudtam, hogy meghalt. Viszont Kevin továbbra is éli mindennapjait, és boldogabb, mint valaha…
- Elnézést. –dörmögtem.
Ezután felpattantam és a fürdőbe siettem. Ott nekitámaszkodtam a márvány pultnak, majd mély levegőket vettem. Kellett pár perc, míg kicsit múlt a nagy sajgás a szívemben…
A csaphoz lépve megengedtem a hideg vizet és leöblítettem az arcomat. Hallottam, hogy Renesmee az ajtó elé sétál, majd kopogásra emeli a kezét, de végül visszasüllyeszti az oldala mellé.
Megszólalt a csengő. Hallottam az ajtó nyitódását illetve hangos csattanását, mikor becsukták. Majd a halk susmorgást, végül azt, hogy kopognak a fürdőszobába.
- Én vagyok az, Izbel. –nyomta le a kilincset Demetri.
Hupsz, nem zártam be… Dem könnyedén surrant be az ajtón, majd becsukta maga mögött.
- Jól vagy? –kérdezte, közben magához ölelt.
- Úgy nézek én ki? –sóhajtottam, majd a mellkasába fúrtam az arcomat- Ráadásul nem sokára te is elmész.
- Azzal most ne foglalkozz. –nyögte magához szorítva- Sírtál már a szakítás óta??
- Úgy ismersz, mintha nem tettem volna meg?
- Igazad van, sajnálom. –dörmögte a hajamba- Jobban leszel. Pár hét és már új pasik fognak utánad futni. Bocsánat, ez téves. Most is futnak utánad, ahogy mindig is tették, csak te nem foglalkozol velük. De majd fogsz.
- Legyen úgy, Demetri. Minél előbb. –mosolyodtam el- Mikor indulsz haza?
Válaszul csak megrázta a fejét. Nem akart róla beszélni, meg is értettem.
- Telefonáltak már, hogy…
- Nem. –szakított félbe.
- Rendben. –bólintottam- Nessie-hez jöttél? Mert én szívesen elmegyek és kettesben hagylak titeket…
- Felejtsd el! –hallottam Renesmee hangját- Maradsz, Izbel! Demetri pedig majd dönt.
- Te hallgatózol? –szóltam ki mosolyogva.
- Én? Dehogy. Hogy gondolhatsz rólam ilyet? –gúnyolódott ártatlan hangon.
- Itt hagylak titeket, nem maradok. Tartsatok egy csajos éjszakát.
Válaszul bólintottam.
- A végén még helyre jön köztük a dolog. –mosolyodtam el.
Renesmee hevesen bólogatott, majd boldogan elemezgetni kezdte az okokat, hogy miért is lenne jó…
Esme lehívott minket vacsorázni. Isteni bolognai-t csinált, és csodák csodájára én is ettem belőle. Egész nap egy falatot sem tudtam letolni a torkomon. Ahogy bármiféle ételre még csak gondoltam is, elfogott az undor. Hihetetlen, hogy a szerelmi bánat mikre képes…
Még magam is ledöbbenek rajta, pedig sokszor szinte testközelből láthattam és érezhettem. Ez pedig már a második eset, mikor rajtam is úrrá lesz.
- Mit csinálunk éjszaka? –tudakolta Nessie, mire érdekes pillantást vetettem rá.
- Te hívtál meg, neked kellene tudnod. –kuncogtam, majd újabb falatot emeltem a számhoz.
- Hm… Rendben. Valami pikáns horrort fogunk nézni, teletömjük magunkat popcorn-nal, megetetlek egy rakat csokival, végül az éjszakát egy-egy doboz fagylalttal koronázzuk meg.
- Akkor indulok a boltba.
Esme mosolyogva pattant fel. Hiába tiltakoztam, már indult is, hogy bevásároljon.
- Most haza fog hozni minimum tíz féle fagylaltot. –nevetett fel Nessie- Úgyhogy még válogathatunk is!
- Nem akarom, hogy miattam feleslegesen költekezzetek. –tekertem a fejemet- Ez zavarba hoz. Ti nem is esztek ilyesmiket!
- Épp ez az! –vigyorgott- Én egyedül szeretem az egészségtelen ételeket. Végre van alkalmam degeszre enni magam belőlük. El leszek kényeztetve!
- Most is el vagy, Ness-Renesmee! –ugrattam nevetve, mire egy összegyűrt szalvétát hajított felém.
- Hé! –hajoltam el vigyorogva- Milyen filmet is terveztél?
- Nem tudom. Ebben Emmett a szakértő. Majd ő javasol nekünk párat. Esetleg be is ül hozzánk. –mosolygott.
- Mintha a nevemet hallottam volna. –jött le Em, majd lehuppant közén az egyik székre- Miről van szó, Szépségeim?
Renesmee nevetve felvisított a megnevezésen, majd kérdőn nézett a Nagybátyjára.
- Mi vagyunk a szívedben, Bátyus? –gúnyolódott.
- Csak Rose-baby meg ne tudja! –sipította Emmett, majd játékosan magához ölelt minket.
- Arról lecsúsztál, Édes.
Rosalie mint mindig, most is csodálatosan nézett ki. Kizártnak tartottam ugyan, hogy titokban lehessen előtte tartani bármit is, de azért ártatlanul elmosolyodtam.
- Nincs miért féltékenynek és dühösnek lenned, Baby!
- Tudom, Emmett. Renesmee a húgunk, csaknem kezdesz ki egy családtaggal. Izbel pedig foglalt. Biztosan nem hagyná ott a barátját.
A tüdőmben akadt a levegő. Renesmee mélyet sóhajtott- hallottam, hogy élesen beszívta a levegőt. Az arcom elé hullott a hajam, miközben lehajtottam a fejemet. Most erre mit reagáljak? „Bocs, Rosalie. Kevin más társaságát élvezi. Tudod, bevéste egy farkas!” Vagy mégis mit?
Igaza volt. Én sosem lennék képes ott hagyni. Csakhogy ez sem rajtam múlt. Ahogy Matthew halála sem. Hiába győzködtem őt… Ugyan úgy elveszítettem, mint Kevint. Talán a legutóbbi szakítás volt a legrosszabb… Hisz Matthew visszatéréséért nem tehettem semmit, tudtam, hogy meghalt. Viszont Kevin továbbra is éli mindennapjait, és boldogabb, mint valaha…
- Elnézést. –dörmögtem.
Ezután felpattantam és a fürdőbe siettem. Ott nekitámaszkodtam a márvány pultnak, majd mély levegőket vettem. Kellett pár perc, míg kicsit múlt a nagy sajgás a szívemben…
A csaphoz lépve megengedtem a hideg vizet és leöblítettem az arcomat. Hallottam, hogy Renesmee az ajtó elé sétál, majd kopogásra emeli a kezét, de végül visszasüllyeszti az oldala mellé.
Megszólalt a csengő. Hallottam az ajtó nyitódását illetve hangos csattanását, mikor becsukták. Majd a halk susmorgást, végül azt, hogy kopognak a fürdőszobába.
- Én vagyok az, Izbel. –nyomta le a kilincset Demetri.
Hupsz, nem zártam be… Dem könnyedén surrant be az ajtón, majd becsukta maga mögött.
- Jól vagy? –kérdezte, közben magához ölelt.
- Úgy nézek én ki? –sóhajtottam, majd a mellkasába fúrtam az arcomat- Ráadásul nem sokára te is elmész.
- Azzal most ne foglalkozz. –nyögte magához szorítva- Sírtál már a szakítás óta??
- Úgy ismersz, mintha nem tettem volna meg?
- Igazad van, sajnálom. –dörmögte a hajamba- Jobban leszel. Pár hét és már új pasik fognak utánad futni. Bocsánat, ez téves. Most is futnak utánad, ahogy mindig is tették, csak te nem foglalkozol velük. De majd fogsz.
- Legyen úgy, Demetri. Minél előbb. –mosolyodtam el- Mikor indulsz haza?
Válaszul csak megrázta a fejét. Nem akart róla beszélni, meg is értettem.
- Telefonáltak már, hogy…
- Nem. –szakított félbe.
- Rendben. –bólintottam- Nessie-hez jöttél? Mert én szívesen elmegyek és kettesben hagylak titeket…
- Felejtsd el! –hallottam Renesmee hangját- Maradsz, Izbel! Demetri pedig majd dönt.
- Te hallgatózol? –szóltam ki mosolyogva.
- Én? Dehogy. Hogy gondolhatsz rólam ilyet? –gúnyolódott ártatlan hangon.
- Itt hagylak titeket, nem maradok. Tartsatok egy csajos éjszakát.
Válaszul bólintottam.
Hajnali ötöt mutatott az óra. Már féltem felállni a kanapéról, Renesmee csakugyan így volt. Pedig én irtóra szomjas voltam, Nessie hasa pedig hangosan korgott.
- Teletömted magad kukoricával. Hihetetlen, hogy éhes vagy! –sóhajtottam- Félek felállni. Félek megmozdulni. Levegőt venni is félek. Renesmee, veled soha, de soha többé nem nézek horrort! Ha mégis vállalkoznék rá, légy szíves csapj felbe!
- Meglesz. –bólintott- Még hátra van egy film. Valami… Kaptár a címe.
- Azt már láttam. Nem olyan durva. –legyintettem, majd magam köré tekertem a pokrócot.
Emmett kihúzta a kanapét, hogy kényelmesen elférjünk. Mivel itt volt a házimozi rendszer, itt néztük a horrorfilmeket.
- A Frászkarika jó volt. Ne is tagadd. –mosolygott- A vége nagyot ütött. Ez a: „Ne tegyetek olyat, amit én sem tennék!” Na, nem mintha köze lenne a fiatalok szexuális életéhez!
- Részben megmentette őket. De igazad van. –bólogattam- Megyünk a konyhába, vagy sem?
- Szeretnél?
- Mivel a torkomon akadt a kukorica az utolsó másodpercekben, az üdítő elfogyott a közelünkből és fulladozok, igen. Nagyon szeretnék kimenni a konyhába és letolni a torkomon egy pohár vizet.
- Jó.
Megfogta a kezemet és görcsösen szorított magához. Egyszerre keltünk fel és próbáltunk nesz nélkül a konyhába menni. Sikerült is.
Ott Renesmee rengeteg ételt szedett ki a hűtőből. Én nagy vacillálás után az egyik csirkés salátát fogadtam el, Nessie pedig megragadta a másikat.
Épp a villát vettem ki a fiókból, Renesmee pedig a salátaöntet után kutatott- lekapcsolódott a villany. Nessie azonnal mellém ugrott és belém karolt. Én az egyik villát tartottam magam elé. Na, nem mintha olyan rendkívüli önvédelmi eszköz lett volna. Mégis, ez volt kéznél. Csak nem kutattam gyorsan egy kés után.
Hallottuk, hogy mellettünk megreccsen a parketta, majd az egyik virág levele susogni kezd. Remegés futott végig rajtunk. Hallottuk magunk mögött a lépteket, így a másodperc tört része alatt pördültünk meg. Ugyan ebben a pillanatban valaki megragadta a vállunkat, így éktelen sikoltozásba törtünk ki.
Felhangzott egy boldog, sikerrel teli kacag. Renesmee-t öleltem magamhoz, még mind a ketten remegtünk. A lámpák újra felkapcsolódtak.
- Ezt még megbánod, Emmett McCartney Cullen! –rivallt rá Nessie, majd mérgesen ütött bele a nagybátyja bicepszébe- Te szemét! A szívbajt hoztad ránk! Már lepergett előttem az életem!
- Ezek az arcok… És ez a sikoly!
Emmett továbbra is rajtunk nevetett. Megértettem. Tényleg röhejesen lehettünk.
- Izbel! Te komolyan egy villával akartál leszúrni? –gúnyolódott vigyorogva- Pontosítok: Bárkit villával leszúrni? Nem okoztál volna komoly sérülést. Mellesleg egy szellemnek meg sem kottyan. Neki semmi sem árt!
- Nem fogom még egyszer megnézni a Paranormal Activiti-t. –döntöttem el- Soha többé!
- A hármat még nem is láttátok. –tekerte a fejét Em- Mit hagytok ki!
- Valószínűleg egy szívrohamot, több rémálmot és talán éjszakánként ki merek majd menni a mosdóba. Meg lesz alkalmam még aludni. Kihagyhatatlan…
- Ugyan, Izbel. Merészebbnek gondoltalak.
- Elég volt nekünk egymás után megnézni az első két részét. –szólt közbe Renesmee- Nem igaz?
- De. –értettem egyet- Utána pedig egy horror-vígjátékot levezetésképp. Az jó volt.
- Neked is ajánlom, Bátyus!
Emmett csak lemondóan rázta a fejét. Majd a plafon felé emelte a pillantását és hangosan felkacagott.
- Ahogy észlelem Jasper és Alice kibékültek.
Renesmee és én egy pillanat alatt vörösödtünk el. Én is hallottam és ő is. Ne már!
Tudtuk, hogy egész éjszaka beszélgettek. Pontosítok: Elmentek és az erdőben végigbeszéltek mindent.
Inkább visszaültünk a tévé elé és felhangosítottuk. Nessie választott filmet, Emmett pedig hozott nekünk nasit. Három zacskó paprikás chips-et és valami csípős mogyorót. Még sosem kóstoltam, de Nessie ezt eszi tonna számra.
A film végére minden apróságon kacagtunk. Emmett érdekes tekintettel nézett ránk, végül ő is becsatlakozott hozzánk. Ragadós volt a jókedvünk.
- Hét óra van. –szóltam- Nem kellene aludnunk?
- Áh, minek! –legyintett Nessie- Anya már nekiállt a reggelinek. Csak nem hagyjuk ki a palacsintát.
- Azt? Soha!
- Teletömted magad kukoricával. Hihetetlen, hogy éhes vagy! –sóhajtottam- Félek felállni. Félek megmozdulni. Levegőt venni is félek. Renesmee, veled soha, de soha többé nem nézek horrort! Ha mégis vállalkoznék rá, légy szíves csapj felbe!
- Meglesz. –bólintott- Még hátra van egy film. Valami… Kaptár a címe.
- Azt már láttam. Nem olyan durva. –legyintettem, majd magam köré tekertem a pokrócot.
Emmett kihúzta a kanapét, hogy kényelmesen elférjünk. Mivel itt volt a házimozi rendszer, itt néztük a horrorfilmeket.
- A Frászkarika jó volt. Ne is tagadd. –mosolygott- A vége nagyot ütött. Ez a: „Ne tegyetek olyat, amit én sem tennék!” Na, nem mintha köze lenne a fiatalok szexuális életéhez!
- Részben megmentette őket. De igazad van. –bólogattam- Megyünk a konyhába, vagy sem?
- Szeretnél?
- Mivel a torkomon akadt a kukorica az utolsó másodpercekben, az üdítő elfogyott a közelünkből és fulladozok, igen. Nagyon szeretnék kimenni a konyhába és letolni a torkomon egy pohár vizet.
- Jó.
Megfogta a kezemet és görcsösen szorított magához. Egyszerre keltünk fel és próbáltunk nesz nélkül a konyhába menni. Sikerült is.
Ott Renesmee rengeteg ételt szedett ki a hűtőből. Én nagy vacillálás után az egyik csirkés salátát fogadtam el, Nessie pedig megragadta a másikat.
Épp a villát vettem ki a fiókból, Renesmee pedig a salátaöntet után kutatott- lekapcsolódott a villany. Nessie azonnal mellém ugrott és belém karolt. Én az egyik villát tartottam magam elé. Na, nem mintha olyan rendkívüli önvédelmi eszköz lett volna. Mégis, ez volt kéznél. Csak nem kutattam gyorsan egy kés után.
Hallottuk, hogy mellettünk megreccsen a parketta, majd az egyik virág levele susogni kezd. Remegés futott végig rajtunk. Hallottuk magunk mögött a lépteket, így a másodperc tört része alatt pördültünk meg. Ugyan ebben a pillanatban valaki megragadta a vállunkat, így éktelen sikoltozásba törtünk ki.
Felhangzott egy boldog, sikerrel teli kacag. Renesmee-t öleltem magamhoz, még mind a ketten remegtünk. A lámpák újra felkapcsolódtak.
- Ezt még megbánod, Emmett McCartney Cullen! –rivallt rá Nessie, majd mérgesen ütött bele a nagybátyja bicepszébe- Te szemét! A szívbajt hoztad ránk! Már lepergett előttem az életem!
- Ezek az arcok… És ez a sikoly!
Emmett továbbra is rajtunk nevetett. Megértettem. Tényleg röhejesen lehettünk.
- Izbel! Te komolyan egy villával akartál leszúrni? –gúnyolódott vigyorogva- Pontosítok: Bárkit villával leszúrni? Nem okoztál volna komoly sérülést. Mellesleg egy szellemnek meg sem kottyan. Neki semmi sem árt!
- Nem fogom még egyszer megnézni a Paranormal Activiti-t. –döntöttem el- Soha többé!
- A hármat még nem is láttátok. –tekerte a fejét Em- Mit hagytok ki!
- Valószínűleg egy szívrohamot, több rémálmot és talán éjszakánként ki merek majd menni a mosdóba. Meg lesz alkalmam még aludni. Kihagyhatatlan…
- Ugyan, Izbel. Merészebbnek gondoltalak.
- Elég volt nekünk egymás után megnézni az első két részét. –szólt közbe Renesmee- Nem igaz?
- De. –értettem egyet- Utána pedig egy horror-vígjátékot levezetésképp. Az jó volt.
- Neked is ajánlom, Bátyus!
Emmett csak lemondóan rázta a fejét. Majd a plafon felé emelte a pillantását és hangosan felkacagott.
- Ahogy észlelem Jasper és Alice kibékültek.
Renesmee és én egy pillanat alatt vörösödtünk el. Én is hallottam és ő is. Ne már!
Tudtuk, hogy egész éjszaka beszélgettek. Pontosítok: Elmentek és az erdőben végigbeszéltek mindent.
Inkább visszaültünk a tévé elé és felhangosítottuk. Nessie választott filmet, Emmett pedig hozott nekünk nasit. Három zacskó paprikás chips-et és valami csípős mogyorót. Még sosem kóstoltam, de Nessie ezt eszi tonna számra.
A film végére minden apróságon kacagtunk. Emmett érdekes tekintettel nézett ránk, végül ő is becsatlakozott hozzánk. Ragadós volt a jókedvünk.
- Hét óra van. –szóltam- Nem kellene aludnunk?
- Áh, minek! –legyintett Nessie- Anya már nekiállt a reggelinek. Csak nem hagyjuk ki a palacsintát.
- Azt? Soha!
Egy reggelivel, zuhanyzással később a nappaliban flangáltunk pizsamában. Pontosítok: Épp párnacsatát vívtunk, miközben a tv hangosan bömböltette az MTV-n leadott zeneszámokat. Nevetve kergetőztünk a kanapé körül, tollpárnákkal a kezünkben és egymást ütöttük vele. Közbe nevetve incselkedtünk a másikkal. Közbe Emmett és Jasper is becsatlakozott, így a fiúk a lányok elleni harc is kezdetét vette. Nem is kell mondanom, egy idő után az egész család becsatlakozott- persze Esme és Carlisle kivételéve, akik csak mosolyogva figyelték az eseményeket.
Jasper és Alice ebéd után elrángattak egy nyugodt és csendes szobába. Ott aztán beszélni kezdtek:
- Csak szeretnénk megköszönni mindent, amit tettél értünk. Furcsa, de nagyon sokat jelentett nekünk a kiabálásod. Ez tényleg eljutott hozzánk és rájöttünk, hogy a családunk rosszalló tekintete nem csak színjáték, hanem komolyan úgy van, ahogy gondolják. Ez felnyitotta a szemünket. Szóval köszönetet szeretnék mondani.
- Meg persze bocsánatot kérni. –tette hozzá Alice- Nagyon sajnáljuk, hogy a legrosszabb pillanatban ordítoztunk. Tudjuk, hogy nehéz időszakon mész keresztül és ez csak még nehezebbé tette.
- Nem. Igazából megkönnyebbültem. –mondtam- Örülök, hogy minden rendben van köztetek.
- Nos… Igen. –mosolygott Jasper, miközben magához ölelte kedvesét, aki boldogan simult a karjaiba.
- Sajnálom, hogy fúriaként viselkedtem veled. Mindenért bocsánatot kérek, amit ellened követtem el. A motoros dolgot sem kellett volna, azért külön bocsánatot kérek.
- Bocsánatkérés elfogadva. Már nincs semmi baj.
- Sokkal tartozunk neked.
- Ugyan. –legyintettem Alice sóhajjal körített mondatára.
- Csak szeretnénk megköszönni mindent, amit tettél értünk. Furcsa, de nagyon sokat jelentett nekünk a kiabálásod. Ez tényleg eljutott hozzánk és rájöttünk, hogy a családunk rosszalló tekintete nem csak színjáték, hanem komolyan úgy van, ahogy gondolják. Ez felnyitotta a szemünket. Szóval köszönetet szeretnék mondani.
- Meg persze bocsánatot kérni. –tette hozzá Alice- Nagyon sajnáljuk, hogy a legrosszabb pillanatban ordítoztunk. Tudjuk, hogy nehéz időszakon mész keresztül és ez csak még nehezebbé tette.
- Nem. Igazából megkönnyebbültem. –mondtam- Örülök, hogy minden rendben van köztetek.
- Nos… Igen. –mosolygott Jasper, miközben magához ölelte kedvesét, aki boldogan simult a karjaiba.
- Sajnálom, hogy fúriaként viselkedtem veled. Mindenért bocsánatot kérek, amit ellened követtem el. A motoros dolgot sem kellett volna, azért külön bocsánatot kérek.
- Bocsánatkérés elfogadva. Már nincs semmi baj.
- Sokkal tartozunk neked.
- Ugyan. –legyintettem Alice sóhajjal körített mondatára.
Végül Renesmee ott fogott egész hétvégére. Úgy vélte, hogy ne búslakodjak egyedül otthon, inkább legyek vele. Nem volt ellenemre, így ott maradtam.
Szombaton este csak pár órára mentem el. Addig Nessie Demetri társaságát élvezte.
Reméltem, hogy a vörös szemű volturi katona nem az előrelátható távozását jelentette be. Féltem, hogy itt hagyja Renesmee-t. Itt hagy engem. Ha mindketten a hiányától –igaz, különbözően- fogunk a hiányától szenvedni, akkor mégis hogy támogatjuk egymást?
Apró sóhaj hagyta el az ajkaimat. Tudtam, hogy el fog menni. Úgy is jött ide… Mégis nehéz. A kezdet is nehéz volt… és a vég is az lesz.
Szombaton este csak pár órára mentem el. Addig Nessie Demetri társaságát élvezte.
Reméltem, hogy a vörös szemű volturi katona nem az előrelátható távozását jelentette be. Féltem, hogy itt hagyja Renesmee-t. Itt hagy engem. Ha mindketten a hiányától –igaz, különbözően- fogunk a hiányától szenvedni, akkor mégis hogy támogatjuk egymást?
Apró sóhaj hagyta el az ajkaimat. Tudtam, hogy el fog menni. Úgy is jött ide… Mégis nehéz. A kezdet is nehéz volt… és a vég is az lesz.
