Először is, nagyon sajnálom, hogy késtem a fejezettel. Nem akarok mentegetőzni, de azt hiszem komoly okom van, amiért nem tartottam be a "határidőt". Ugyanis az egészségügyi állapotom az utóbbi pár napban nem volt valami fényes, így nem volt erőm a fejezetre koncentrálni, remélem megértitek. :)
Köszönöm a három kommentet :)
Jó olvasást!
Ui.: Az utolsó pár sorral elővezetném az elkövetkezendő fejezeteket ;)
Love Angel- 34. fejezet
Alakul…
(Izbel)
Reggel a sulinál Kevin karjaival takartam be magamat. Élveztem az ölelését, mélyen beszívtam az illatát.
- Páran még mindig csodálkozva néznek, ha meglátnak minket együtt. –dörmögte Kevin, mire vigyorogva felnéztem az arcába.
- Hidd el, nem csodálkozásról van szó. Inkább féltékenységtől. Féltenem kéne téged. –kacsintottam- A végén még lecsapnak a kezemről.
- Ugyan, Honey. –csókolt meg- Egy nő sem tud elhódítani tőled.
- Ezt ne feledd. –kacsintottam.
Jobbra kaptam a pillantásomat. A fekete sportkocsi gyakorlott mozdulatokkal hajtott be a parkolóba majd megállt az egyik üres helyen. Demetri kiszállt a vezető ülés felől, majd kinyitotta a túloldali ajtót. Renesmee boldogan pattant ki az autóból, majd összekulcsolta az ujjait a barátjáéval. Elmosolyodtam. A diákok most őket tüntették ki a figyelmükkel. Dem Nessie mellé lépett, majd a derekára simította a kezét és a lány táskáját a kezében tartva indultak el felénk.
- Páran még mindig csodálkozva néznek, ha meglátnak minket együtt. –dörmögte Kevin, mire vigyorogva felnéztem az arcába.
- Hidd el, nem csodálkozásról van szó. Inkább féltékenységtől. Féltenem kéne téged. –kacsintottam- A végén még lecsapnak a kezemről.
- Ugyan, Honey. –csókolt meg- Egy nő sem tud elhódítani tőled.
- Ezt ne feledd. –kacsintottam.
Jobbra kaptam a pillantásomat. A fekete sportkocsi gyakorlott mozdulatokkal hajtott be a parkolóba majd megállt az egyik üres helyen. Demetri kiszállt a vezető ülés felől, majd kinyitotta a túloldali ajtót. Renesmee boldogan pattant ki az autóból, majd összekulcsolta az ujjait a barátjáéval. Elmosolyodtam. A diákok most őket tüntették ki a figyelmükkel. Dem Nessie mellé lépett, majd a derekára simította a kezét és a lány táskáját a kezében tartva indultak el felénk.
- Jó reggelt. –köszöntek, mire elvigyorodtam.
- Ahogy elnézem nektek jobb nem is lehetne. –mondtam, majd Nessie tincseire böktem- Tiszta kóc vagy. Úgy gondolom, hogy nem a reggeli fésülködést felejtetted el.
- Atya ég. –túrt bele a hajába- Nagyon látszik?
- Egy kefe mindent megold. –kacsintottam- Addig meg ne nagyon fosztorgasd. Ha te nem törődsz vele, más szeme sem fog megakadni rajta. Hidd el.
- Akkor ezt teszem. –sóhajtott, majd az oldala mellé szorította a kezeit.
- Végre nem mi vagyunk a látványosság. –mosolygott elégedetten Szerelmem- Gyakran már úgy éreztem magam, mintha én lennék egy cirkusz fő látványossága. Zavaró.
- Engem nem túlzottan izgat. –vont vállat Dem- Ha akarnak, nézzenek minket. Büszkén felvállalom Renesmee-t.
- Én sem szégyenkezem Izbel miatt, ne érts félre. –szólt közbe Kevin, mire egy apró bólintást kapott.
- Írunk valamiből? –kérdezte Nessie, mire aprót bólintottam- Ne már! Miből?
- József Attila költészete. –vontam meg a vállamat- Én megtanultam, vagyis tudom. Majd összehozzuk.
- Robert úgyis mellénk fogja húzni a padját. –mosolyodott el Nessie- Neki is segítesz?
- Hát ellen lehet neki állni? –kérdeztem fejrázva- Képtelenség. Tudod, túl sokszor veti be azokat a csábító szempilláit.
- Féltékenynek kellene lennem? –dörmögte a fülembe Kevin, mire mosolyogva megráztam a fejemet.
- Annyira szeretlek, hogy nem lenne lelkem megcsalni téged. –csókoltam meg.
- Én is imádlak téged, Honey.
- Nem azért, szerelmetes barátnőm, de be kellene mennünk a zárdába. –poénkodott.
Hosszasan elbúcsúzott Demetritől, majd karon ragadott.
Bent már az osztály java a teremben ült. Robert is helyet foglalt. Renesmee-nek igaza volt: Rob tényleg a mi asztalunkhoz tolta a sajátját. Igaz, az volt az igazi furcsaság, hogy tanult. Tényleg, rendesen bújta a könyvet.
- Hú és ha. –huppantam le mellé- Lázas vagy, vagy csak valami front közeledik?
- Nem tanultam semmi! –fakadt ki- Segítsetek!
- Ne pánikolj! –paskoltam meg a karját.
- Apa engedélyezte a kapcsolatunkat. –bökte ki Renesmee minden előzmény nélkül- Ráadásul van ötletem Alice és Jasper kapcsolatának javítására is.
El sem akartam hinni, amit mond. Azt fentről még láttam, ahogy Edward lerántja Demetri fejét.... na de hogy áldását adja a párra... Kicsit abszurdnak éreztem. De tudtam, hogy tőle minden kitelik.
Renesmee boldogan csillogó szemeibe pillantva tudtam, hogy igazán élvezi most élete minden percét.
Az, hogy együtt dolgozhatunk ezen a projekten csak még jobban meghozta az életkedvét és az aktivitását. Oh, Demetri el lesz ragadtatva!
- Ahogy elnézem nektek jobb nem is lehetne. –mondtam, majd Nessie tincseire böktem- Tiszta kóc vagy. Úgy gondolom, hogy nem a reggeli fésülködést felejtetted el.
- Atya ég. –túrt bele a hajába- Nagyon látszik?
- Egy kefe mindent megold. –kacsintottam- Addig meg ne nagyon fosztorgasd. Ha te nem törődsz vele, más szeme sem fog megakadni rajta. Hidd el.
- Akkor ezt teszem. –sóhajtott, majd az oldala mellé szorította a kezeit.
- Végre nem mi vagyunk a látványosság. –mosolygott elégedetten Szerelmem- Gyakran már úgy éreztem magam, mintha én lennék egy cirkusz fő látványossága. Zavaró.
- Engem nem túlzottan izgat. –vont vállat Dem- Ha akarnak, nézzenek minket. Büszkén felvállalom Renesmee-t.
- Én sem szégyenkezem Izbel miatt, ne érts félre. –szólt közbe Kevin, mire egy apró bólintást kapott.
- Írunk valamiből? –kérdezte Nessie, mire aprót bólintottam- Ne már! Miből?
- József Attila költészete. –vontam meg a vállamat- Én megtanultam, vagyis tudom. Majd összehozzuk.
- Robert úgyis mellénk fogja húzni a padját. –mosolyodott el Nessie- Neki is segítesz?
- Hát ellen lehet neki állni? –kérdeztem fejrázva- Képtelenség. Tudod, túl sokszor veti be azokat a csábító szempilláit.
- Féltékenynek kellene lennem? –dörmögte a fülembe Kevin, mire mosolyogva megráztam a fejemet.
- Annyira szeretlek, hogy nem lenne lelkem megcsalni téged. –csókoltam meg.
- Én is imádlak téged, Honey.
- Nem azért, szerelmetes barátnőm, de be kellene mennünk a zárdába. –poénkodott.
Hosszasan elbúcsúzott Demetritől, majd karon ragadott.
Bent már az osztály java a teremben ült. Robert is helyet foglalt. Renesmee-nek igaza volt: Rob tényleg a mi asztalunkhoz tolta a sajátját. Igaz, az volt az igazi furcsaság, hogy tanult. Tényleg, rendesen bújta a könyvet.
- Hú és ha. –huppantam le mellé- Lázas vagy, vagy csak valami front közeledik?
- Nem tanultam semmi! –fakadt ki- Segítsetek!
- Ne pánikolj! –paskoltam meg a karját.
- Apa engedélyezte a kapcsolatunkat. –bökte ki Renesmee minden előzmény nélkül- Ráadásul van ötletem Alice és Jasper kapcsolatának javítására is.
El sem akartam hinni, amit mond. Azt fentről még láttam, ahogy Edward lerántja Demetri fejét.... na de hogy áldását adja a párra... Kicsit abszurdnak éreztem. De tudtam, hogy tőle minden kitelik.
Renesmee boldogan csillogó szemeibe pillantva tudtam, hogy igazán élvezi most élete minden percét.
Az, hogy együtt dolgozhatunk ezen a projekten csak még jobban meghozta az életkedvét és az aktivitását. Oh, Demetri el lesz ragadtatva!
Végül a dolgozatot is sikeresen megírtuk. Reményeim szerint mindhármunknak jól sikerült…
A következő óráim nem voltak velük közösek. Mondjuk csodálkoztam is volna, ha Robert felveszi az emelt- franciát vagy a biológiát. Renesmee pedig inkább a történelem és a filozófia felé húzott.
A következő óráim nem voltak velük közösek. Mondjuk csodálkoztam is volna, ha Robert felveszi az emelt- franciát vagy a biológiát. Renesmee pedig inkább a történelem és a filozófia felé húzott.
A nap további részében szinte nem is találkoztunk egymással. Csak épp, hogy köszöntünk egymásnak, majd rohantunk is a következő óránkra.
Ebédszünetben az egyik kicsi asztalhoz lehuppanva vártam őket. Robert érkezett meg elsőnek.
- Őrjítő volt a mai nap. –sóhajtott, majd az asztal lapjára döntötte a fejét- Írattak németből, feleltetett a tanárnő irodalomból.
- Hogy sikerült?
- A német nem lett valami jó. –tekerte a fejét- De irodalomból négyest kaptam.
Hirtelen pedig az ölelésében találtam magam, majd éreztem, ahogy az arcomra nyom egy csókot.
- Hála neked. –ült vissza a helyére- Te vettél rá, hogy elolvassam azt a novellát. Sőt, még az író életrajzából is megmaradt pár mozzanat. Úgyhogy minden hálám a tiéd.
- Ugyan. –legyintettem- Legalább kaptál egy jó jegyet. Ezt nem kell megköszönnöd, sem visszaadnod. Csak együtt tanultunk, ennyi.
- Neked csak ennyi. Nekem több. –vigyorgott- Így talán megkapom a hármast évvégre.
- Ha írsz még pár jó dolgozatot, akkor talán még a négyest is. –kacsintottam.
- Aha, szóval mikor érsz rá legközelebb tanulni velem? –nézett rám nagy, érdeklődő szemekkel, mire felkuncogtam.
- Oh, rád bármikor!
Pár perc múlva már Renesmee is felbukkant, kissé kócosan ült le közénk.
Ebédszünetben az egyik kicsi asztalhoz lehuppanva vártam őket. Robert érkezett meg elsőnek.
- Őrjítő volt a mai nap. –sóhajtott, majd az asztal lapjára döntötte a fejét- Írattak németből, feleltetett a tanárnő irodalomból.
- Hogy sikerült?
- A német nem lett valami jó. –tekerte a fejét- De irodalomból négyest kaptam.
Hirtelen pedig az ölelésében találtam magam, majd éreztem, ahogy az arcomra nyom egy csókot.
- Hála neked. –ült vissza a helyére- Te vettél rá, hogy elolvassam azt a novellát. Sőt, még az író életrajzából is megmaradt pár mozzanat. Úgyhogy minden hálám a tiéd.
- Ugyan. –legyintettem- Legalább kaptál egy jó jegyet. Ezt nem kell megköszönnöd, sem visszaadnod. Csak együtt tanultunk, ennyi.
- Neked csak ennyi. Nekem több. –vigyorgott- Így talán megkapom a hármast évvégre.
- Ha írsz még pár jó dolgozatot, akkor talán még a négyest is. –kacsintottam.
- Aha, szóval mikor érsz rá legközelebb tanulni velem? –nézett rám nagy, érdeklődő szemekkel, mire felkuncogtam.
- Oh, rád bármikor!
Pár perc múlva már Renesmee is felbukkant, kissé kócosan ült le közénk.
- Tesink volt. –szólt azonnal- Az egyik lány nem bírt magával és egész órán futottunk. Most úgy beverném annak a csajnak a képét. Úgyis csak javítana a kinézetén.
Roberttel egyszerre kezdtünk el nevetni. Renesmee is elmosolyodott, de azért tekerni kezdte a fejét, majd azt mondta:
- Ti aztán sosem változtok!
Mi tagadás, igaza volt. Helyeslően bólogattam, aztán nagyot haraptam az almámból.
- Nos csajok, mivel az ezelőtti focira nem mentünk, mostanában lesz. –jelentette ki Robert- Remélem számíthatok rátok.
- Az ezelőttire is szívesen mentünk volna. –vigyorgott Renesmee- Most sem fogunk cserben hagyni.
- Reméltem is.
Ezután Robert hosszasan ecsetelni kezdte, hogy az ezelőtti miért marad el. Közre játszott a rémes idő, valamint az, hogy Robot nem engedte el az Édesanyja. Megértem.
Roberttel egyszerre kezdtünk el nevetni. Renesmee is elmosolyodott, de azért tekerni kezdte a fejét, majd azt mondta:
- Ti aztán sosem változtok!
Mi tagadás, igaza volt. Helyeslően bólogattam, aztán nagyot haraptam az almámból.
- Nos csajok, mivel az ezelőtti focira nem mentünk, mostanában lesz. –jelentette ki Robert- Remélem számíthatok rátok.
- Az ezelőttire is szívesen mentünk volna. –vigyorgott Renesmee- Most sem fogunk cserben hagyni.
- Reméltem is.
Ezután Robert hosszasan ecsetelni kezdte, hogy az ezelőtti miért marad el. Közre játszott a rémes idő, valamint az, hogy Robot nem engedte el az Édesanyja. Megértem.
~
Otthon Kevin süteménnyel várt. Meg is lepődtem. Igaz, a konyha koszban úszott, a mosogató tele volt. Kedvesem hajában azonosíthatatlan dolgok voltak, ahogy elnéztem valami féle nyers tészta lehetett. Az arca lisztes volt, pólója pedig felismerhetetlen lett. Nevetve csókoltam meg, majd leültem az asztalhoz, és vártam, hogy letegye elém a süteményt.
- Créme brulée. –vigyorgott, majd egy evőeszközt nyomott a kezembe.
A fehér szuflétálkába mélyítettem a kanalamat, majd a számhoz emeltem a falatot. Isteni volt!
- Magnifico!* –mondtam elégedetten, majd újra kanalaztam.
- Örülök, hogy ízlik, Édes. –vigyorogott, majd a vállára csapta a konyharuháját –Megyek, rendbe teszem a konyhát.
- Utána zuhanyozz le! –szóltam utána két falat között.
- Miért?
- Olyan vagy, mint egy kétéves kisgyerek, aki először eszik csokoládéfagylaltot.
- Vagyis? Tudod, még sosem volt gyerekem…
- Mintha nekem lett volna. –forgattam meg a szemeimet, majd elmosolyodtam- A hajad tele van nyers tésztával, az arcodon azonosíthatatlan dolgok vannak… A fekete felsődet pedig fehér foltok díszítik. De ne aggódj, ugyan olyan helyes vagy, mint mindig.
- Créme brulée. –vigyorgott, majd egy evőeszközt nyomott a kezembe.
A fehér szuflétálkába mélyítettem a kanalamat, majd a számhoz emeltem a falatot. Isteni volt!
- Magnifico!* –mondtam elégedetten, majd újra kanalaztam.
- Örülök, hogy ízlik, Édes. –vigyorogott, majd a vállára csapta a konyharuháját –Megyek, rendbe teszem a konyhát.
- Utána zuhanyozz le! –szóltam utána két falat között.
- Miért?
- Olyan vagy, mint egy kétéves kisgyerek, aki először eszik csokoládéfagylaltot.
- Vagyis? Tudod, még sosem volt gyerekem…
- Mintha nekem lett volna. –forgattam meg a szemeimet, majd elmosolyodtam- A hajad tele van nyers tésztával, az arcodon azonosíthatatlan dolgok vannak… A fekete felsődet pedig fehér foltok díszítik. De ne aggódj, ugyan olyan helyes vagy, mint mindig.
- Reméltem is.
Így aztán tíz perc múlva elégedetten állt meg előttem, majd elvette előlem a kis tálat.
- Kész a konyha. Büszke lehet rám.
- Az is vagyok. Zuhany? –szóltam újra.
- Lehet, hogy a segítségeddel előbb lejönne a sok piszok.
- Hm… igazad lehet. –kacsintottam, majd engedtem, hogy az emeletre húzzon.
Nos, ilyen jót talán még sosem zuhanyoztam…
Így aztán tíz perc múlva elégedetten állt meg előttem, majd elvette előlem a kis tálat.
- Kész a konyha. Büszke lehet rám.
- Az is vagyok. Zuhany? –szóltam újra.
- Lehet, hogy a segítségeddel előbb lejönne a sok piszok.
- Hm… igazad lehet. –kacsintottam, majd engedtem, hogy az emeletre húzzon.
Nos, ilyen jót talán még sosem zuhanyoztam…
~
- Szóval az a bizonyos ötletem támadt, ami remélhetőleg megoldja a problémát. –vigyorgott- Jasper, Alice!
Renesmee hangos kiáltását szerintem még az út végéről is hallották. A két említett perceken belül jelent meg Carlisle vizsgálójában.
- Találtam ott egy egeret. –hisztizett Nessie, majd mellém szaladt és belém csimpaszkodott- Légy szíves, találjátok meg!
- Renesmee. –sóhajtott Alice.
- Most! –sikkantotta a lány- Mi megyünk Izbellel, és hozunk valami… Mivel lehet megfogni? Mindegy, valami olyasmi hozunk.
Kilépett a szobából, majd becsukta az óriási ajtót és rájuk zárta.
- Ez elég pitiáner volt. –jegyeztem meg.
- Attól még bejött. –vonta meg a vállát, majd elvigyorodott.
- Renesmee! –hallatszott Jasper dühös hangja- Azonnal engedj ki minket.
- Nem. Addig nem jöttök ki, míg meg nem beszélitek a gondjaitokat. Mindenkinek elege van az állandó huzavonából. –dörmögte a lány mérgesen- Rosalie és Emmett az udvaron vannak, mellettem pedig itt van Izbel. Ismétlem: Itt van Izbel!
Nos igen, én egy eléggé nyomós ok voltam, ahogy elnéztem. Mivel az egész család embernek hitt, így egyikük sem tett jelenlétemben semmi természetfelettit. Ez most kapóra jött Renesmee-nek.
- Lemegyek popcornért és üdítőért. A magazinokat és a tankönyveket már bekészítettem. –intett oldalra- Azt hiszem itt fogunk ülni pár órát.
- Meglehet.
Nessie percek múlva tért vissza, kezében egy óriási tálcával. Azon volt nassolni való, édesség és üdítő is. Lenyomott az egyik babzsák fotelbe, majd közénk húzta az asztalt.
- Kezdjük a történelemmel. Az a legdurvább.
Egyet értettem vele, így kivettem a kezéből a felém nyújtott vaskos tankönyvet. Nekiálltunk tanulni.
Mikor az összes magolással megvoltunk, rápillantottunk a folyosón lévő órára.
- Még csak másfél órája vannak bent. –dörmögtem.
- Még meg sem szólaltak! –sóhajtott Renesmee.
- Hidd el nekem, meg sem fognak. –paskoltam meg a karját.
- Hoztam egy kis ételt, lányok. –jött fel Esme, majd elénk tett egy nagy tálcát, tele házilag sütött pizzával.
- Nagyon köszönjük, Mrs. Cullen. –mosolyogtam rá, mire megtekerte a fejét.
- Nem mondtam még, hogy hívj csak Esme-nek és lehetőleg tegezz?
- Lehet, hogy említetted már. –válaszoltam halványan elpirulva- Ez esetben bocsánat, Esme.
Erre csak legyintett egyet, majd jó étvágyat kívánva lesétált a lépcsőn.
Újabb egy óra múlva sóhajtva döntöttem neki a fejemet a falnak.
- Renesmee, ez reménytelen. –jelentettem ki- Ehhez ne fűzz semmilyen reményt. Úgysem fognak normálisan beszélgetni egymással.
- Ma is sértegették egymást. –nyögte a lány, majd megdörzsölte könnybe lábadt szemeit- Annyira elegem van már ebből! Csak szidni tudják a másikat, egymást hibáztatják minden apró dologért.
- Majd lesz jobb is, ne aggódj. –öleltem magamhoz- De nekem mennem kellene.
- Mert hogy?
- Találkozóm van Kevinnel. –mosolyogtam- Sétálgatunk egyet a parkban. Ilyenkor annyira szép.
- Oh, tudom én azt. –bólintott- Igazából lassan én is itt hagyom őket. Demetri vár éjszakára.
- Ez esetben add át neki üdvözletemet. –kacsintottam, majd felkaptam a táskámat- Reggel a suliban?
- Mindenkép. Jó éjt, Izbel.
- Neked is, Csajszi.
~
Renesmee hangos kiáltását szerintem még az út végéről is hallották. A két említett perceken belül jelent meg Carlisle vizsgálójában.
- Találtam ott egy egeret. –hisztizett Nessie, majd mellém szaladt és belém csimpaszkodott- Légy szíves, találjátok meg!
- Renesmee. –sóhajtott Alice.
- Most! –sikkantotta a lány- Mi megyünk Izbellel, és hozunk valami… Mivel lehet megfogni? Mindegy, valami olyasmi hozunk.
Kilépett a szobából, majd becsukta az óriási ajtót és rájuk zárta.
- Ez elég pitiáner volt. –jegyeztem meg.
- Attól még bejött. –vonta meg a vállát, majd elvigyorodott.
- Renesmee! –hallatszott Jasper dühös hangja- Azonnal engedj ki minket.
- Nem. Addig nem jöttök ki, míg meg nem beszélitek a gondjaitokat. Mindenkinek elege van az állandó huzavonából. –dörmögte a lány mérgesen- Rosalie és Emmett az udvaron vannak, mellettem pedig itt van Izbel. Ismétlem: Itt van Izbel!
Nos igen, én egy eléggé nyomós ok voltam, ahogy elnéztem. Mivel az egész család embernek hitt, így egyikük sem tett jelenlétemben semmi természetfelettit. Ez most kapóra jött Renesmee-nek.
- Lemegyek popcornért és üdítőért. A magazinokat és a tankönyveket már bekészítettem. –intett oldalra- Azt hiszem itt fogunk ülni pár órát.
- Meglehet.
Nessie percek múlva tért vissza, kezében egy óriási tálcával. Azon volt nassolni való, édesség és üdítő is. Lenyomott az egyik babzsák fotelbe, majd közénk húzta az asztalt.
- Kezdjük a történelemmel. Az a legdurvább.
Egyet értettem vele, így kivettem a kezéből a felém nyújtott vaskos tankönyvet. Nekiálltunk tanulni.
Mikor az összes magolással megvoltunk, rápillantottunk a folyosón lévő órára.
- Még csak másfél órája vannak bent. –dörmögtem.
- Még meg sem szólaltak! –sóhajtott Renesmee.
- Hidd el nekem, meg sem fognak. –paskoltam meg a karját.
- Hoztam egy kis ételt, lányok. –jött fel Esme, majd elénk tett egy nagy tálcát, tele házilag sütött pizzával.
- Nagyon köszönjük, Mrs. Cullen. –mosolyogtam rá, mire megtekerte a fejét.
- Nem mondtam még, hogy hívj csak Esme-nek és lehetőleg tegezz?
- Lehet, hogy említetted már. –válaszoltam halványan elpirulva- Ez esetben bocsánat, Esme.
Erre csak legyintett egyet, majd jó étvágyat kívánva lesétált a lépcsőn.
Újabb egy óra múlva sóhajtva döntöttem neki a fejemet a falnak.
- Renesmee, ez reménytelen. –jelentettem ki- Ehhez ne fűzz semmilyen reményt. Úgysem fognak normálisan beszélgetni egymással.
- Ma is sértegették egymást. –nyögte a lány, majd megdörzsölte könnybe lábadt szemeit- Annyira elegem van már ebből! Csak szidni tudják a másikat, egymást hibáztatják minden apró dologért.
- Majd lesz jobb is, ne aggódj. –öleltem magamhoz- De nekem mennem kellene.
- Mert hogy?
- Találkozóm van Kevinnel. –mosolyogtam- Sétálgatunk egyet a parkban. Ilyenkor annyira szép.
- Oh, tudom én azt. –bólintott- Igazából lassan én is itt hagyom őket. Demetri vár éjszakára.
- Ez esetben add át neki üdvözletemet. –kacsintottam, majd felkaptam a táskámat- Reggel a suliban?
- Mindenkép. Jó éjt, Izbel.
- Neked is, Csajszi.
~
Fél óra múlva már Kevin karjai óvtak a hideg estétől.
- Remélem ízlik a forró csokid! –jelezte boldogan- Komoly küzdelmeket kellett vívnom érte.
- Nocsak, milyeneket is? –kérdeztem mosolyogva, közben újabbat kortyoltam a meleg italból.
- Az eladó lány elég kemény és célzó megjegyzéseket tett rám. –sóhajtott- Hosszasan magyaráztam neki, hogy van barátnőm. Méghozzá az a gyönyörű, szőke lány, aki a padon ül. Nem hitt nekem, így aztán gyorsan fizettem és ott hagytam őt.
- Oh, hát ezért csókoltál meg, amikor visszatértél.
- Részben. –vigyorgott- De másrészt pedig azért, mert kívántam a csókodat.
- Ennyire jó lenne a csókom? –incselkedtem, majd az ajkaira hajoltam.
- Határozottan.
- Remélem ízlik a forró csokid! –jelezte boldogan- Komoly küzdelmeket kellett vívnom érte.
- Nocsak, milyeneket is? –kérdeztem mosolyogva, közben újabbat kortyoltam a meleg italból.
- Az eladó lány elég kemény és célzó megjegyzéseket tett rám. –sóhajtott- Hosszasan magyaráztam neki, hogy van barátnőm. Méghozzá az a gyönyörű, szőke lány, aki a padon ül. Nem hitt nekem, így aztán gyorsan fizettem és ott hagytam őt.
- Oh, hát ezért csókoltál meg, amikor visszatértél.
- Részben. –vigyorgott- De másrészt pedig azért, mert kívántam a csókodat.
- Ennyire jó lenne a csókom? –incselkedtem, majd az ajkaira hajoltam.
- Határozottan.
A kezét a derekamra csúsztatta majd belecsókolt a hajamba. Újra sétálni kezdtünk, én pedig a legközelebbi szemetesbe dobtam az üres forró csokis pohárkámat.
Balra siklott a tekintetem. Tőlünk pár méterre egy magas, barna hajú kecses nő sétált. Barna, vékony dzseki volt rajta, szűk farmer és magassarkú. A haja rövid és nőies volt, hátul kicsit fel volt zselézve.
- Nagyon ismerős nekem. –dörmögte Kevin, majd továbbra is bűvölt tekintettel nézte a sötétebb bőrű nőt.
Ekkor ötlött a tudatomba egy régebbi fénykép. Egy indiánlányról, akinek vállán egy törzsi tetoválás díszelgett. Aki elég érthető módon utasított vissza minden férfit. Aki egyedül öccsébe bízott. Akinek egy ártatlan pillantás elég volt arra a bizonyos férfire, hogy örökké magához láncolja…
Balra siklott a tekintetem. Tőlünk pár méterre egy magas, barna hajú kecses nő sétált. Barna, vékony dzseki volt rajta, szűk farmer és magassarkú. A haja rövid és nőies volt, hátul kicsit fel volt zselézve.
- Nagyon ismerős nekem. –dörmögte Kevin, majd továbbra is bűvölt tekintettel nézte a sötétebb bőrű nőt.
Ekkor ötlött a tudatomba egy régebbi fénykép. Egy indiánlányról, akinek vállán egy törzsi tetoválás díszelgett. Aki elég érthető módon utasított vissza minden férfit. Aki egyedül öccsébe bízott. Akinek egy ártatlan pillantás elég volt arra a bizonyos férfire, hogy örökké magához láncolja…
