Nem is tudom, hogy mikor volt legutoljára, mikor pénteken hoztam a fejezetet és nem szombaton :) Noha ennek is megvan az oka: holnap gép közelében sem leszek. És mivel nem akartam késni a fejezettel, megírtam ma :)
A Real Madrid drukkerektől előre elnézést kérek, de az én szívem a Barcelonához húz. Tehát nézzétek el nekem a fejezetben feltűnő focicsapat iránti rajongásomat :) Picit ki is vetítettem :) (Igaz, nekem nem Xavi a kedvenc játékosom ;))
Jó olvasást! :)
Love Angel- 45. fejezet
Barcelona
(Izbel)
Barcelona
(Izbel)
A Nap már lenyugodott, mire
kikecmeregtünk a szállodából. Első utunk így is egy étterembe vezetett- reggel
óta nem ettünk. Vagyis Robert evett: teletömte magát szendviccsel a
repülőgépen. Így is Robert nyavalygott különösen, ezzel is ki idegelve minket.
Így aztán feladtuk, megragadtuk a kezét, és már húztuk is az egyik étterem
felé. Neki csak az volt a kikötése, hogy ételt lehessen kapni. Ezek az elvárások alapján könnyen választottunk
helyet.
Sötét volt már, az étteremben csak a lámpák világítottak. Vasárnap este révén tizenegykor szokás itt vacsorázni- mint a többi mediterrán városban is.
Tetemes mennyiségű ételt mind Robert rendelte, mi pedig csak néztük az ételhalmot. Végül nekiestünk, majd teli hassal ballagtunk a szállodába.
Sötét volt már, az étteremben csak a lámpák világítottak. Vasárnap este révén tizenegykor szokás itt vacsorázni- mint a többi mediterrán városban is.
Tetemes mennyiségű ételt mind Robert rendelte, mi pedig csak néztük az ételhalmot. Végül nekiestünk, majd teli hassal ballagtunk a szállodába.
Mind a huszonketten felsorakoztak. Mezük
elütött a zöld gyeptől. Az edző parancsoló illetve javasló hangja átütött a
tömeg hangos kiáltásain. Láttam a szemeikben felkészülést: a harc, a kihívás és
a küzdelem tüze lángolt az íriszükben.
A bíró sípja közvetlenül a himnuszok után törte meg a pillanatnyi csendet. A meccs elkezdődött, Robert pedig ezzel együtt ugrott fel a székről.
- El sem hiszem, hogy ki tudtatok ide hozni. –lelkesedett- Ráadásul az arany-szekcióba. El vagyok ájulva!
- Jó kapcsolataim vannak. –mosolyogtam- Sajnos az elzárt részre már nem tudtam jegyet szerezni.
- Ugyan. Oda csak öltönybe lehet belépni. –legyintett- Én pedig nem fogok megválni a pólómtól!
Gránátvörös-kék csíkos pólója rátapadt a mellkasára. Gyanítottam, hogy egyel nagyobb méret kellett volna belőle, de nem kértem számon. A haja ugyancsak be volt fújva a Barcelona fc színeivel, arcára pedig egy-egy zászlót festettünk fel.
- Úgy nézel ki, mint egy cirkuszi bohóc. –nevette Nessie- Mondjuk ezek a csíkok nekem is tetszenek.
Nos igen, Robert a mi hajunkat is befestette. Igaz, csak pár tincset- többet nem engedtünk neki.
A büfében feltankolt üdítővel és nasival. Noha tudtuk, hogy úgysem fogja megenni. Hisz az ordítozás majd bőven elveszi az idejét és a figyelmét.
Mi Renesmee-vel csak egy csomag rágót ragadtunk magunkhoz. Én speciel azzal bőven elleszek egész meccs alatt.
Az első helyzetek meghozták a hangulatot, Robert megállás nélkül ordított és ugrált. Ránk is átragadt a lelkesedés, mi is felugrottunk egy-egy feszült pillanatban.
Az első Barcelona gól után a játékosok pont előttünk kötöttek ki, Rob pedig önkívületi állapotba került. Ugrált, ordított, mindezt óriási vigyorral az arcán tette. Mi is mosolyogtunk rajta, lehetetlen volt nem azt tenni.
A bíró sípja közvetlenül a himnuszok után törte meg a pillanatnyi csendet. A meccs elkezdődött, Robert pedig ezzel együtt ugrott fel a székről.
- El sem hiszem, hogy ki tudtatok ide hozni. –lelkesedett- Ráadásul az arany-szekcióba. El vagyok ájulva!
- Jó kapcsolataim vannak. –mosolyogtam- Sajnos az elzárt részre már nem tudtam jegyet szerezni.
- Ugyan. Oda csak öltönybe lehet belépni. –legyintett- Én pedig nem fogok megválni a pólómtól!
Gránátvörös-kék csíkos pólója rátapadt a mellkasára. Gyanítottam, hogy egyel nagyobb méret kellett volna belőle, de nem kértem számon. A haja ugyancsak be volt fújva a Barcelona fc színeivel, arcára pedig egy-egy zászlót festettünk fel.
- Úgy nézel ki, mint egy cirkuszi bohóc. –nevette Nessie- Mondjuk ezek a csíkok nekem is tetszenek.
Nos igen, Robert a mi hajunkat is befestette. Igaz, csak pár tincset- többet nem engedtünk neki.
A büfében feltankolt üdítővel és nasival. Noha tudtuk, hogy úgysem fogja megenni. Hisz az ordítozás majd bőven elveszi az idejét és a figyelmét.
Mi Renesmee-vel csak egy csomag rágót ragadtunk magunkhoz. Én speciel azzal bőven elleszek egész meccs alatt.
Az első helyzetek meghozták a hangulatot, Robert megállás nélkül ordított és ugrált. Ránk is átragadt a lelkesedés, mi is felugrottunk egy-egy feszült pillanatban.
Az első Barcelona gól után a játékosok pont előttünk kötöttek ki, Rob pedig önkívületi állapotba került. Ugrált, ordított, mindezt óriási vigyorral az arcán tette. Mi is mosolyogtunk rajta, lehetetlen volt nem azt tenni.
A Barcelona fc végül három-null arányban
nyerte meg a meccset. Az utolsó húsz-huszonöt percben feljött két fiatal
játékos is, így mi Renesmee-vel olvadozhattunk a székben. Ráadásul a játékuk is
csodálatos volt, gól is született a helyzetükből.
- Marc. –álmodozta, mikor lehuppant a szálloda ágyára.
- Azért Christian és Alexis sem semmi. –tettem hozzá, mikor lehúztam magamról a sörös pólómat. Az egyik szurkoló igazán aranyosan nyakon öntött egy nagypohár hűsítővel. Hát igen, azonnal lehűltem. Igaz, ez a pillanatnyi lefagyás is csak addig tartott, míg fel nem ugrottam a székről, hogy csöppet kiabáljak a mögöttem ülővel. Igaz, mikor a spanyol pasi felém nyújtott pár zsebkendőt, és szánakozó pillantással itatni kezdte a vállamról az alkoholt, inkább hagytam a fenébe az egészet. Igaz, lehet, hogy a gyors hangulatváltozásomba közre játszott a férfi csodálatosan kék szeme és gyermeteg mosolya.
- Ti mindig csak arra tudtok gondolni, hogy hogyan néznek ki a játékosok. –jött be Robert a szobába- Jól áll a melltartód, Izbel. Szexi az a vörös csipke rajta.
Megszólalni sem tudtam, csak magamra kaptam a tiszta felsőmet.
- Ez nem igaz! –tiltakozott Renesmee- Mármint a focistás megrovásod. Igenis néztük a játékukat is. Igazán jól vezetgették a labdát, a cselezésük pedig lélegzetelállító volt. De azért a csodálatunkhoz hozzá tartozik a szexi mosolyuk is…
- Nem is láthattad olyan távolról a mosolyát!
- Dehogynem. –dörmögte a lány, majd kihúzta a hajából a hajgumit- Hidd el, ha lányfoci lett volna, te is a csajok mellét és fenekét nézegetted volna.
- Ebben igazad van. –vallotta be.
- Ha homo lenne, ezen a meccsen is velünk együtt olvadozott volna. –szóltam közbe- Én figyeltem a játékra is. Egyet kellett veled értenem mondjuk a lesgólba. Az nem volt les. Legalább volt még fél méter ott!
- Na végre valaki! –sóhajtott fel a férfi- Mindenki látta, a kivetítő is mutatta, hogy ez szabályos volt. Csak azok a vaksi bírók nem. Komolyan, néhány meccset én jobban levezetnék, mint bármelyik ilyen spori.
- Imádom, amikor ilyen vagy. –nevetett Nessie, és játékosan összeborzolta Rob haját- Olyan lehetetlen helyzetekbe akarod magad beleképzelni.
- Most miért? Lehet, hogy egyszer én leszek a világ legjobb játékvezetője. –húzta ki magát.
- Álmodik a nyomor. –válaszolta Renesmee.
- Cöh. –dörmögte Rob- A csapattársaim el sem fogják hinni, hogy ott voltunk. A Camp Nou aranyrészleges székeiben ülhettem. Leo előttem rúgott gólt, a szemem láttára!
Én eközben kinyitottam az ajtót. A szobaszolgálatos férfi betolta rajta a kis kocsiját, majd elfogadta a felé nyújtott pénzt és elhagyta a szobát.
- Hozattam késői vacsit. –mosolyogtam- Azért lenyűgöző, hogy éjfélkor még szolgálnak fel valamit is. Szeretem ezt a hotelt.
A többiek is egyet értettek velem, mikor egy-egy tányért elvettek a kocsiról. Spagetti terült el a hófehér tányérokon, igazán finom volt.
- Ez mind a fenekemre fog menni. –jegyezte meg Nessie a vacsora befejeztével. Mintha ez megtörténhetne nála bármikor is.
- Ugyan. Ne bánkódj miatta. –legyintett Robert- Legalább lesz mit fogni rajtad.
- Hé! –kiáltott fel Renesmee, majd fejbe kólintotta a nevető férfit egy párnával- Gonosz vagy.
- Tudom. És irtózatos módon élvezem.
Én csak vigyorogva néztem őket, majd elvettem tőlük a tányérokat.
- Ugye nem akartok még egy múzeumba elvinni, mint ma délelőtt? –pillantott ránk Rob. Nagy, esdeklő szemeinek nem igazán tudtunk ellenállni. Végül megráztuk a fejünket, ő pedig boldogan felugrott az ágyon.
- Imádlak titeket! –kántálta, majd leugrott az ágyról- Reménykedjetek, hogy honlap lesz hangom. Egy ilyen meccs után nem lenne meglepő, ha nem tudnék megszólalni. Jó éjt, csajok.
Mi is elköszöntünk tőle, majd egymásra pillantottunk.
- Reménykedjünk. –mondtam.
- Abban, hogy elmegy a hangja, és nem idegesít tovább minket. –fejezte be a mondatomat Nessie.
- Ez is gonosz volt. –jegyeztem meg.
- De valld be, hogy te is erre gondoltál legelőször!
Nem tudtam ellenkezni, igaza volt. Tökéletesen igaza.
- Marc. –álmodozta, mikor lehuppant a szálloda ágyára.
- Azért Christian és Alexis sem semmi. –tettem hozzá, mikor lehúztam magamról a sörös pólómat. Az egyik szurkoló igazán aranyosan nyakon öntött egy nagypohár hűsítővel. Hát igen, azonnal lehűltem. Igaz, ez a pillanatnyi lefagyás is csak addig tartott, míg fel nem ugrottam a székről, hogy csöppet kiabáljak a mögöttem ülővel. Igaz, mikor a spanyol pasi felém nyújtott pár zsebkendőt, és szánakozó pillantással itatni kezdte a vállamról az alkoholt, inkább hagytam a fenébe az egészet. Igaz, lehet, hogy a gyors hangulatváltozásomba közre játszott a férfi csodálatosan kék szeme és gyermeteg mosolya.
- Ti mindig csak arra tudtok gondolni, hogy hogyan néznek ki a játékosok. –jött be Robert a szobába- Jól áll a melltartód, Izbel. Szexi az a vörös csipke rajta.
Megszólalni sem tudtam, csak magamra kaptam a tiszta felsőmet.
- Ez nem igaz! –tiltakozott Renesmee- Mármint a focistás megrovásod. Igenis néztük a játékukat is. Igazán jól vezetgették a labdát, a cselezésük pedig lélegzetelállító volt. De azért a csodálatunkhoz hozzá tartozik a szexi mosolyuk is…
- Nem is láthattad olyan távolról a mosolyát!
- Dehogynem. –dörmögte a lány, majd kihúzta a hajából a hajgumit- Hidd el, ha lányfoci lett volna, te is a csajok mellét és fenekét nézegetted volna.
- Ebben igazad van. –vallotta be.
- Ha homo lenne, ezen a meccsen is velünk együtt olvadozott volna. –szóltam közbe- Én figyeltem a játékra is. Egyet kellett veled értenem mondjuk a lesgólba. Az nem volt les. Legalább volt még fél méter ott!
- Na végre valaki! –sóhajtott fel a férfi- Mindenki látta, a kivetítő is mutatta, hogy ez szabályos volt. Csak azok a vaksi bírók nem. Komolyan, néhány meccset én jobban levezetnék, mint bármelyik ilyen spori.
- Imádom, amikor ilyen vagy. –nevetett Nessie, és játékosan összeborzolta Rob haját- Olyan lehetetlen helyzetekbe akarod magad beleképzelni.
- Most miért? Lehet, hogy egyszer én leszek a világ legjobb játékvezetője. –húzta ki magát.
- Álmodik a nyomor. –válaszolta Renesmee.
- Cöh. –dörmögte Rob- A csapattársaim el sem fogják hinni, hogy ott voltunk. A Camp Nou aranyrészleges székeiben ülhettem. Leo előttem rúgott gólt, a szemem láttára!
Én eközben kinyitottam az ajtót. A szobaszolgálatos férfi betolta rajta a kis kocsiját, majd elfogadta a felé nyújtott pénzt és elhagyta a szobát.
- Hozattam késői vacsit. –mosolyogtam- Azért lenyűgöző, hogy éjfélkor még szolgálnak fel valamit is. Szeretem ezt a hotelt.
A többiek is egyet értettek velem, mikor egy-egy tányért elvettek a kocsiról. Spagetti terült el a hófehér tányérokon, igazán finom volt.
- Ez mind a fenekemre fog menni. –jegyezte meg Nessie a vacsora befejeztével. Mintha ez megtörténhetne nála bármikor is.
- Ugyan. Ne bánkódj miatta. –legyintett Robert- Legalább lesz mit fogni rajtad.
- Hé! –kiáltott fel Renesmee, majd fejbe kólintotta a nevető férfit egy párnával- Gonosz vagy.
- Tudom. És irtózatos módon élvezem.
Én csak vigyorogva néztem őket, majd elvettem tőlük a tányérokat.
- Ugye nem akartok még egy múzeumba elvinni, mint ma délelőtt? –pillantott ránk Rob. Nagy, esdeklő szemeinek nem igazán tudtunk ellenállni. Végül megráztuk a fejünket, ő pedig boldogan felugrott az ágyon.
- Imádlak titeket! –kántálta, majd leugrott az ágyról- Reménykedjetek, hogy honlap lesz hangom. Egy ilyen meccs után nem lenne meglepő, ha nem tudnék megszólalni. Jó éjt, csajok.
Mi is elköszöntünk tőle, majd egymásra pillantottunk.
- Reménykedjünk. –mondtam.
- Abban, hogy elmegy a hangja, és nem idegesít tovább minket. –fejezte be a mondatomat Nessie.
- Ez is gonosz volt. –jegyeztem meg.
- De valld be, hogy te is erre gondoltál legelőször!
Nem tudtam ellenkezni, igaza volt. Tökéletesen igaza.
Másnap tíz óra környékén kezdtük el
végigjárni a várost. A Sagrada Familia előtt kötöttünk ki. Jó párszor
körbejártuk az épületet. Megcsodáltuk egyéni és jellegzetes kialakítást,
kinézetét.
- Teljesen olyan, mintha cseppkövekből lett volna kialakítva. –töprengett Rob, majd elkattintgatta a fényképezőgépet- Álljatok be elé. Legyen valami jó is a képen.
Csak megráztuk a fejünket, majd inkább tettük, amit mondott.
- Teljesen olyan, mintha cseppkövekből lett volna kialakítva. –töprengett Rob, majd elkattintgatta a fényképezőgépet- Álljatok be elé. Legyen valami jó is a képen.
Csak megráztuk a fejünket, majd inkább tettük, amit mondott.
Aznap ebéd után hiába akartuk
kifosztani a boltokat: a szieszta idejére a legtöbb, kisebb bolt bezárt. Így
várnunk kellett egészen négyig. Ezután viszont egészen zárásig meg sem álltunk,
csak úgy költöttük a pénzt.
- Robert, mai napra van egy kis
meglepetésem. –szóltam egyik reggel.
- Nem szeretem a meglepetéseket. –válaszolta.
- Ez tetszeni fog. –bíztattam mosolyogva, Renesmee pedig bólogatott mellettem.
- Áruld el. –kérte.
- Nem. Azután már nem lenne meglepetés. –kacsintottam- Egész délelőtt ott leszünk, szóval kérlek, kapd össze magad.
Robertnek be sem állt a szája, míg oda nem értünk. Végig hajtotta, hogy áruljuk el, de egy szót sem tudott kiszedni belőlünk. Viszont mikor odaértünk, elakadt még a lélegzete is. Nekem pedig volt pár pillanatom megnyugodni. Nem múlt sokon, hogy rá ne ordítsak. Igazán idegesített az állandó kérdezgetése.
- Erre is kíváncsi lennék, hogy hogyan intézted el. –rebegte.
- Mint említettem már, jók a kapcsolataim. –mosolyogtam rá- Na, menjünk. Csak kettőig van időnk.
Öt óra alatt tudtuk csak végigjárni a Camp Nou-t. Robert mindenhol megállt, körbeszaglászott, majd fényképezett, és ment tovább. Igazából csak egyetlen egy telefonomba került, és már el is intéztem a körbevezetést. A vezetőnket ismertem is, így nem okozott gondot, hogy boldogan beszélgessünk közben. David és én pár éve találkoztunk, a szimpátiánk az első perctől kezdve kölcsönös volt. Megismertetett a jegyesével is, végül én lettem az esküvőjükön az egyik koszorúslány.
- Robert megállt a mezeknél. –jegyeztem meg felé fordulva- Sikerült…
- Igen. –mosolyogta, majd átnyújtott egy táskát- Megemlítettem nekik, hogy te kérted. Azonnal belementek.
- Nagyon köszönöm. De…Nem is ismernek. –sandítottam rá.
- Mutattam egy fényképet. –vigyorogta- Alexis el volt ájulva.
- Add át neki üdvözletem. –legyintettem nevetve- De nem kezdek sztárpalántákkal. Túl sok hírnév lenne az nekem.
Kuncogva bólintott egyet. Végül kikísért minket az épületből. Én még egyszer, hálásan elrebegtem neki egy köszönöm-sorozatot, végül egy csókot nyomtam az arcára.
- Nem szeretem a meglepetéseket. –válaszolta.
- Ez tetszeni fog. –bíztattam mosolyogva, Renesmee pedig bólogatott mellettem.
- Áruld el. –kérte.
- Nem. Azután már nem lenne meglepetés. –kacsintottam- Egész délelőtt ott leszünk, szóval kérlek, kapd össze magad.
Robertnek be sem állt a szája, míg oda nem értünk. Végig hajtotta, hogy áruljuk el, de egy szót sem tudott kiszedni belőlünk. Viszont mikor odaértünk, elakadt még a lélegzete is. Nekem pedig volt pár pillanatom megnyugodni. Nem múlt sokon, hogy rá ne ordítsak. Igazán idegesített az állandó kérdezgetése.
- Erre is kíváncsi lennék, hogy hogyan intézted el. –rebegte.
- Mint említettem már, jók a kapcsolataim. –mosolyogtam rá- Na, menjünk. Csak kettőig van időnk.
Öt óra alatt tudtuk csak végigjárni a Camp Nou-t. Robert mindenhol megállt, körbeszaglászott, majd fényképezett, és ment tovább. Igazából csak egyetlen egy telefonomba került, és már el is intéztem a körbevezetést. A vezetőnket ismertem is, így nem okozott gondot, hogy boldogan beszélgessünk közben. David és én pár éve találkoztunk, a szimpátiánk az első perctől kezdve kölcsönös volt. Megismertetett a jegyesével is, végül én lettem az esküvőjükön az egyik koszorúslány.
- Robert megállt a mezeknél. –jegyeztem meg felé fordulva- Sikerült…
- Igen. –mosolyogta, majd átnyújtott egy táskát- Megemlítettem nekik, hogy te kérted. Azonnal belementek.
- Nagyon köszönöm. De…Nem is ismernek. –sandítottam rá.
- Mutattam egy fényképet. –vigyorogta- Alexis el volt ájulva.
- Add át neki üdvözletem. –legyintettem nevetve- De nem kezdek sztárpalántákkal. Túl sok hírnév lenne az nekem.
Kuncogva bólintott egyet. Végül kikísért minket az épületből. Én még egyszer, hálásan elrebegtem neki egy köszönöm-sorozatot, végül egy csókot nyomtam az arcára.
Robertnek Renesmee is vett
ajándékot. Így este már csak az volt a dolgunk, hogy becsomagoljuk őket. A
tortát megrendeltem, pontosan tíz órakor az ajtó előtt fog várni minket.
Rob pedig semmit sem sejtett. Szerintem el is felejtette, hogy bizony ma van a születésnapja! Kilenc óra ötvenkilenc perckor Renesmee-vel izgatottan keringtünk az ajtó előtt. Robert a tévé előtt ült és egy krimit nézegetett. Elég izgatott és elégedett pillantással vizslatta a filmet, kezeit összefonta a mellkasa előtt.
A hotel egyik dolgozója kopogott, én pedig azonnal fel is téptem az ajtót. Átvettem a tortát, Renesmee pedig elindította a zenét. A televíziót kikapcsoltam- Robtól elloptam a távirányítót, mikor nem figyelt.
Énekelni kezdtük neki a boldog születésnapot, majd vigyorogva elé oldalaztunk. Ő elégedetten hátradőlt, majd inkább izgatottan dőlt előre. Letettük elé a tortás dobozt. Hagytuk, hogy lehúzza róla a szalagot és kinyissa. Elkerekedtek a szemei, Renesmee pedig gyorsan lekapta a pillanatot.
Egy aranycipőt csináltattam neki tortából. Marcipánnal van bevonva, és teljesen úgy néz ki, mintha egy igazi aranycipőt kapott volna.
- Ez… El sem hiszem. –dadogta, majd felpattant és a karjaiba zárt minket- Annyira köszönöm, lányok.
- Még semmit sem láttál. –mosolyogtam, majd eltoltam magamtól- Ülj csak vissza, a java most jön.
Először Renesmee nyújtotta át neki a papírba burkolt dobozkát.
- Tudom, hogy nem nagy ajándék. Nem akartam olyat venni, ami már van, vagy ilyesmi. –hadarta- Ezt pedig láttam, hogy mennyire álmodozva nézegetted.
Rob szó nélkül ölelte meg a lányt, és egy cuppanós puszit nyomott az arcára.
- Köszönöm, Renesmee. –mondta kissé elérzékenyülve, majd felcsatolta az órát.
- Ha itt bekönnyeztél, zokogó görcsöt kapsz, ha meglátod Iz ajándékát. –jegyezte meg Nessie, majd lehuppant a kanapéra.
- Igen? Kíváncsi vagyok rá. –termett előttem.
- Hát… Boldog tizennyolcat! –mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam a arcára és átadtam neki a dobozomat- Remélem tetszeni fog.
- Ha ez nem fog tetszeni neki, akkor semmi sem! –fintorgott Renesmee.
Robert lehuppant a közeli fotelba, majd az ölébe tette a méretes dobozt. Letépte róla a ezüst csomagolást, majd óvatosan leemelte a tetejét. Elámulva bámult a dobozba, majd légies mozdulatokkal kiemelte belőle A mezt. A szája elnyílt, a szeme kitágult. Csak bámulta a ruhadarabot, majd a dobozt lerúgta az öléből és a térdére terítette.
Olvasgatni kezdte a rajta lévő írásokat. Mikor az elejével végzett, megfordította. A 6-os számú mez a Xavi feliratot viselte. Tudtam, hogy ez az Ő kedvenc játékosa. Alatta egy nagyobb betűkkel körmölt sorban a játékos pár szóval felköszöntötte a szülinapost, majd egy kecses és olvashatatlan aláírás is odabiggyesztett. Ahogy a többi játékos kéznyomát is viselte a mez.
- Látod, velem már nem is foglalkozik. –huppantam le Renesmee mellé- Mindjárt megszagolgatja. Fogadunk?
- Nem. Nincs értelme fogadni, úgyis megcsinálja. –vonta meg a vállát, majd figyeltük, ahogy az orrához emeli az anyagot. Elnevettük magunkat.
- Mint egy megszállott csitri. –jegyeztem meg- Hozok kést és tányérokat.
- Szerintem nem fog tortát enni. –okított Nessie- Csak a pólót fogja bámulni egész éjszaka.
- Le fogok tolni a torkán egy szeletet. –bíztam el magam- Ez az ő szülinapi tortája, olyan nincs, hogy nem eszik belőle!
- Utána a mezzel töröljük meg a száját. –nevetett. Erre Rob nyomban felkapta a fejét.
- Hozzá nem érsz ehhez! –húzódott távolabb, majd visszafektette a dobozba az ajándékát- Izbel. Nem tudom, hogy ezt hogyan intézted el. Igazából nem is akarom tudni, biztos valami piszkos üggyel csináltad… De rendkívül boldog vagyok. Ilyen boldog talán még soha. Nagyon köszönöm.
Miután mindezt érzelmesen lehadarta, a karjaiba zárt és szorosan ölelt magához.
- Szeretlek. –mondta- Mindkettőtöket.
Mi pedig csak álltunk oldalra biccentett fejjel, mosolyogva.
- Mi is téged. –mondtunk Renesmee-vel egyszerre, majd újra megöleltük.
Rob pedig semmit sem sejtett. Szerintem el is felejtette, hogy bizony ma van a születésnapja! Kilenc óra ötvenkilenc perckor Renesmee-vel izgatottan keringtünk az ajtó előtt. Robert a tévé előtt ült és egy krimit nézegetett. Elég izgatott és elégedett pillantással vizslatta a filmet, kezeit összefonta a mellkasa előtt.
A hotel egyik dolgozója kopogott, én pedig azonnal fel is téptem az ajtót. Átvettem a tortát, Renesmee pedig elindította a zenét. A televíziót kikapcsoltam- Robtól elloptam a távirányítót, mikor nem figyelt.
Énekelni kezdtük neki a boldog születésnapot, majd vigyorogva elé oldalaztunk. Ő elégedetten hátradőlt, majd inkább izgatottan dőlt előre. Letettük elé a tortás dobozt. Hagytuk, hogy lehúzza róla a szalagot és kinyissa. Elkerekedtek a szemei, Renesmee pedig gyorsan lekapta a pillanatot.
Egy aranycipőt csináltattam neki tortából. Marcipánnal van bevonva, és teljesen úgy néz ki, mintha egy igazi aranycipőt kapott volna.
- Ez… El sem hiszem. –dadogta, majd felpattant és a karjaiba zárt minket- Annyira köszönöm, lányok.
- Még semmit sem láttál. –mosolyogtam, majd eltoltam magamtól- Ülj csak vissza, a java most jön.
Először Renesmee nyújtotta át neki a papírba burkolt dobozkát.
- Tudom, hogy nem nagy ajándék. Nem akartam olyat venni, ami már van, vagy ilyesmi. –hadarta- Ezt pedig láttam, hogy mennyire álmodozva nézegetted.
Rob szó nélkül ölelte meg a lányt, és egy cuppanós puszit nyomott az arcára.
- Köszönöm, Renesmee. –mondta kissé elérzékenyülve, majd felcsatolta az órát.
- Ha itt bekönnyeztél, zokogó görcsöt kapsz, ha meglátod Iz ajándékát. –jegyezte meg Nessie, majd lehuppant a kanapéra.
- Igen? Kíváncsi vagyok rá. –termett előttem.
- Hát… Boldog tizennyolcat! –mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam a arcára és átadtam neki a dobozomat- Remélem tetszeni fog.
- Ha ez nem fog tetszeni neki, akkor semmi sem! –fintorgott Renesmee.
Robert lehuppant a közeli fotelba, majd az ölébe tette a méretes dobozt. Letépte róla a ezüst csomagolást, majd óvatosan leemelte a tetejét. Elámulva bámult a dobozba, majd légies mozdulatokkal kiemelte belőle A mezt. A szája elnyílt, a szeme kitágult. Csak bámulta a ruhadarabot, majd a dobozt lerúgta az öléből és a térdére terítette.
Olvasgatni kezdte a rajta lévő írásokat. Mikor az elejével végzett, megfordította. A 6-os számú mez a Xavi feliratot viselte. Tudtam, hogy ez az Ő kedvenc játékosa. Alatta egy nagyobb betűkkel körmölt sorban a játékos pár szóval felköszöntötte a szülinapost, majd egy kecses és olvashatatlan aláírás is odabiggyesztett. Ahogy a többi játékos kéznyomát is viselte a mez.
- Látod, velem már nem is foglalkozik. –huppantam le Renesmee mellé- Mindjárt megszagolgatja. Fogadunk?
- Nem. Nincs értelme fogadni, úgyis megcsinálja. –vonta meg a vállát, majd figyeltük, ahogy az orrához emeli az anyagot. Elnevettük magunkat.
- Mint egy megszállott csitri. –jegyeztem meg- Hozok kést és tányérokat.
- Szerintem nem fog tortát enni. –okított Nessie- Csak a pólót fogja bámulni egész éjszaka.
- Le fogok tolni a torkán egy szeletet. –bíztam el magam- Ez az ő szülinapi tortája, olyan nincs, hogy nem eszik belőle!
- Utána a mezzel töröljük meg a száját. –nevetett. Erre Rob nyomban felkapta a fejét.
- Hozzá nem érsz ehhez! –húzódott távolabb, majd visszafektette a dobozba az ajándékát- Izbel. Nem tudom, hogy ezt hogyan intézted el. Igazából nem is akarom tudni, biztos valami piszkos üggyel csináltad… De rendkívül boldog vagyok. Ilyen boldog talán még soha. Nagyon köszönöm.
Miután mindezt érzelmesen lehadarta, a karjaiba zárt és szorosan ölelt magához.
- Szeretlek. –mondta- Mindkettőtöket.
Mi pedig csak álltunk oldalra biccentett fejjel, mosolyogva.
- Mi is téged. –mondtunk Renesmee-vel egyszerre, majd újra megöleltük.
Utolsó este a videónapló ötlete
újra felmerült. Mind minden egyes hét után. Ez már egy bevett szokás lett. Köszönés
után Robert kezdett el hadarni:
- Most én kezdem. –jelentette ki - Tehát… Megünnepeltük a tizennyolcadik születésnapomat. Olyan ajándékokat kaptam, eldobjátok az agyatokat! Renesmee szerzett nekem egy karórát. Pontosan olyat, ami után már egy éve vágyódok. Izbel pedig egy mezt, amit aláírtak a játékosok, és…
Csak mondta, mondta és mondta. Eldicsekedett a haverjainak- meg is említette őket- mindennel, ami csak a focihoz volt köthető.
Ezután jött a mi mesénk az összes kiállításról, a templomokról, az isteni ételekről és magáról a helyről.
- Narancsot szedtünk az egyik fáról. –nevetett Rob- Narancsot!
- Emmett, ezt csak a te kedvedért említjük meg. –vigyorogta Renesmee- Voltunk erotika múzeumban!
- Onnan hoztunk neked szuvenírt. –tettem hozzá kacsintva.
- Erről többet nem mesélünk most. Mivel gondolom Anyuék is megnézik ezt, nem akarunk kellemetlen pillanatokat okozni. –somolyogta Nessie- Hiányoztok. Mindenki. Mindegyikünknek.
- Húha, ezen igazodjatok ki. –kuncogta Robert- Amúgy egyik nap esett az eső, így kénytelen voltunk zárt helyen maradni. Aznap is múzeumoztunk, noha megígértétek, hogy többe nem megyünk. Ennyit a szavatokról.
- Kiengeszteltünk a születésnapoddal. Egy szavad sem lehet. –mosolyogtam.
- De, lehet. –szűkítette össze a szemeit a férfi.
- Szűnj meg! –pirított rá Renesmee- Még egy helyre elutazunk. Ott leszünk huzamosabb ideig, augusztus utolsó hetében megyünk haza. Addig nem küldünk több videó naplót.
Mindegyikünk elköszönt a családtagjaitól, barátaitól. Elküldtük a fájlt, ezúttal több személynek, mint eddig.
- Most én kezdem. –jelentette ki - Tehát… Megünnepeltük a tizennyolcadik születésnapomat. Olyan ajándékokat kaptam, eldobjátok az agyatokat! Renesmee szerzett nekem egy karórát. Pontosan olyat, ami után már egy éve vágyódok. Izbel pedig egy mezt, amit aláírtak a játékosok, és…
Csak mondta, mondta és mondta. Eldicsekedett a haverjainak- meg is említette őket- mindennel, ami csak a focihoz volt köthető.
Ezután jött a mi mesénk az összes kiállításról, a templomokról, az isteni ételekről és magáról a helyről.
- Narancsot szedtünk az egyik fáról. –nevetett Rob- Narancsot!
- Emmett, ezt csak a te kedvedért említjük meg. –vigyorogta Renesmee- Voltunk erotika múzeumban!
- Onnan hoztunk neked szuvenírt. –tettem hozzá kacsintva.
- Erről többet nem mesélünk most. Mivel gondolom Anyuék is megnézik ezt, nem akarunk kellemetlen pillanatokat okozni. –somolyogta Nessie- Hiányoztok. Mindenki. Mindegyikünknek.
- Húha, ezen igazodjatok ki. –kuncogta Robert- Amúgy egyik nap esett az eső, így kénytelen voltunk zárt helyen maradni. Aznap is múzeumoztunk, noha megígértétek, hogy többe nem megyünk. Ennyit a szavatokról.
- Kiengeszteltünk a születésnapoddal. Egy szavad sem lehet. –mosolyogtam.
- De, lehet. –szűkítette össze a szemeit a férfi.
- Szűnj meg! –pirított rá Renesmee- Még egy helyre elutazunk. Ott leszünk huzamosabb ideig, augusztus utolsó hetében megyünk haza. Addig nem küldünk több videó naplót.
Mindegyikünk elköszönt a családtagjaitól, barátaitól. Elküldtük a fájlt, ezúttal több személynek, mint eddig.
Másnap fájó szívvel hagytuk el
Barcelonát. Tudtam, hogy a következő hely közel sem lesz ennyire jó, mint ez.
Mégis, a város különösen nagy erővel vonzott. Így jó döntés volt, hogy utolsó
pillanatban oda vettünk jegyet, és nem Mexikóba.
