Love Angel- 46. fejezet
Hideg, csapadékos…
(Izbel)
Hideg, csapadékos…
(Izbel)
A ház elé hozott minket a taxis, ott pedig segített kivenni a méteres
bőröndjeinket. A bejárati ajtó előtt megálltunk, míg kikotortam a táskámból a
kulcsot.
Mikor végre bejutottunk a lakásba, csak letettük a csomagjainkat és sóhajtottunk egy nagyot.
- Hát… üdv’ itthon. –mosolyogtam rájuk.
Boldogan bólogattak, majd körbenéztek. Megbámulták a plazma TV-t, benéztek a konyhába, és lehuppantak az ebédlőben lévő kényelmes székekre.
- Szobák? –kérdezték.
Én pedig alig bírtam elhadarni a választ, már szaladtak is az emeletre. Nekem mindegy volt, hogy melyik szobába telepszek be erre a hónapra. Talán többre is, mint egy hónap… ki tudja, hogy mit hoz a jövő.
Mikor végre bejutottunk a lakásba, csak letettük a csomagjainkat és sóhajtottunk egy nagyot.
- Hát… üdv’ itthon. –mosolyogtam rájuk.
Boldogan bólogattak, majd körbenéztek. Megbámulták a plazma TV-t, benéztek a konyhába, és lehuppantak az ebédlőben lévő kényelmes székekre.
- Szobák? –kérdezték.
Én pedig alig bírtam elhadarni a választ, már szaladtak is az emeletre. Nekem mindegy volt, hogy melyik szobába telepszek be erre a hónapra. Talán többre is, mint egy hónap… ki tudja, hogy mit hoz a jövő.
- Gyönyörű a ház. –jegyezte meg Robert- Nem tudtam, hogy van egy saját
házad… Itt, a világ végén!
- Hé! –tiltakozott Renesmee- Ez nem a világ vége!
- Ha te mondod. –vonta meg a vállát a férfi, majd felállt az asztaltól és a hűtőhöz sasszézott- Semmi sincs itthon!
- Bocs, nem volt időm bevásárolni. –vigyorogtam- Tudod, el voltam foglalva…
Bólintott egyet, majd felkapta a pultról a kocsi kulcsomat.
- Akkor irány vásárolni. Ness-Renesmee, jössz?
- Hé! –tiltakozott Renesmee- Ez nem a világ vége!
- Ha te mondod. –vonta meg a vállát a férfi, majd felállt az asztaltól és a hűtőhöz sasszézott- Semmi sincs itthon!
- Bocs, nem volt időm bevásárolni. –vigyorogtam- Tudod, el voltam foglalva…
Bólintott egyet, majd felkapta a pultról a kocsi kulcsomat.
- Akkor irány vásárolni. Ness-Renesmee, jössz?
Hárman róttuk az élelmiszerboltot, különböző ételek után kutatva. Robert
természetesen minden apró, felesleges dolgot beleszólt a bevásárlókocsiba.
Általa alkohol is helyt kapott, mert szerinte ez bármikor jól jön. Részben
egyet értettünk vele.
Egy óra múlva négy teli szatyorral léptünk ki az üzletből. Ezeket betettük a csomagtartóba, majd mentünk is haza.
Egy óra múlva négy teli szatyorral léptünk ki az üzletből. Ezeket betettük a csomagtartóba, majd mentünk is haza.
Robert főzött vacsorát. Így minket eltávolított a konyhából, be sem
tehettük oda a lábunkat. Emiatt úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a házat is,
nehogy kísértésbe essünk. Renesmee-nek már üzentek a farkasok a szerződés
miatt, így megvolt a programja. Én pedig azt terveztem, hogy kihallgatom őket. Nem
volt semmi bonyolult a dologban: csak beálltam az erdőbe és álcáztam magamat.
Persze nem ágakat dugdostam a hajamba és terepszínű ruhát vettem fel… Ez a
farkasok, és vámpírok ellen semmit sem érne.
- Renesmee Carlie Cullen. –jött elő Sam, majd utána kilépdelt a többi farkas is- Üdvözlünk a köreinkben. Mi szél hozott erre?
- Sziasztok. –köszönt kissé esetlenül, majdnem felkuncogtam rajta- Kirándulok két barátommal. Augusztust itt szeretnénk tölteni. Természetesen csak én vagyok vámpír, ők ketten emberek.
Itt közbe szerettem volna szólni, hogy csak Rob ember, de nem tettem.
- A határvonalak ugyan ott vannak, mint eddig –mondta Sam- Szeretném, ha nem lépnéd át őket.
- Rendben. A partra… egy kis szakaszra sem mehetnék le?
- Nem! –dörrent rá egy hátulról jövő, erőteljes hang.
- Paul! –pirított rá Sam- Azonnal hagyd abba! Renesme…
Végül az alfa beadta a derekát Nessie kérlelésének, és kijelölt egy útvonalat, amit használhat a vámpírlány. Emiatt roppant boldogan hagyta el a rétet.
Én még maradtam egy keveset. Egy ismerős személy feltűnte indokot adott a maradásra. Szemei azonnal rám siklottak, bólintott egy aprót nekem- így köszönt.
- Kevin! –sikkantotta Leah, majd a bevésődése karjaiba ugrott és intenzív csókban részesítette- Mit keresel itt?
- Errefelé sétálgattam, aztán megláttalak titeket. Reméltem, hogy nem zavarok senkit. –magyarázta- De ha igen, akkor mehetek is…
- Igazából most megbeszélésünk van. –mondta a lány- De mi megyünk is vissza a házhoz, hogy nyugodt körülmények között vitathassuk meg a dolgokat. Várj meg itt, maximum fél óra és visszajövök.
- Rendben. –bólintott Kevin, majd magához ölelte a lányt.
Öt perc múlva már hallótávolságon kívül volt a falka, én pedig előmerészkedtem az erdőből.
- Újra Forks? –fintorogtam- Azt hittem, hogy maradtok Londonban.
- Csak kikapcsolódott ott. A falkának szüksége van rá itthon. –mondta.
- Jól titkolózol. –jegyeztem meg- Egy bevésődött farkas elől eltitkolni a kilétedet… Őszinte gratulációm.
- Muszáj volt. –vonta meg a vállát. Arcán megfejthetetlen érzelmek cikáztak ide-oda- Még korai lett volna elmondanom. Most pedig miattad nem tehetem. Áthúztad a számításaimat.
- Sajnálom. –mondtam gúnyolódva- Amúgy… mi újság mostanában bundás barátainkkal?
- Vámpírok. Jó sok. –sóhajtotta- Nem tudom kideríteni, hogy honnan jönnek, ki teremti őket. Pedig sokat kutattam utánuk, elhiheted. Jacob Black most is elutazott, hogy más falkáktól kérdezze meg, nem-e tudnak valamit. Már egy hónapja úton van, a héten vissza kell jönnie.
- Fel sem tűnt, hogy nincs itt. –motyogtam- Szívesen segítek nekik. Gondolom te is ezt tennéd.
- Igen. –bólintott- Viszont akkor fel kell fednünk a kilétünket.
- Várjuk meg Jacobot. –javasoltam- Hátha megtudott valamit.
- Nem. –tekerte a fejét- Egy árva szóval sem fog többet tudni, mint mikor elment. Holnap délután gyere át, Leah fog járőrözni. Akkor megbeszéljük a részleteket.
- Rendben. –egyeztem bele- Megyek, mielőtt Nessie előbb hazaér, mint én.
Intettem egyet neki, majd visszaillantam a szobámba. Renesmee épp ekkor állt be a garázsba. Lesiettem a lépcsőn, megtorpantam a konyhaajtóban.
- Bejöhetek? –kérdeztem nevetve, mire egy határozott igen volt a válasz.
A konyhában isteni illatok terjengtek, a Dubarry az asztalon gőzölgött, Rob már meg is terített.
- Épp készen lettem. –húzta ki magát- Azon gondolkodtam, hogy a sót kihagytam-e…. Na mindegy, megsózni még meglehet.
- Igazad van. –mosolyogtam rá, majd leültem- Jó illata van, szerintem tökéletes lett.
- Addig ne ítéld meg, míg meg nem kóstoltad. –szólt- Renesmee merre van?
- Renesmee most ért haza. –jelent meg a konyhaajtóban, s miközben beszélt, elsasszézott az asztalig- Mit főztél, Szakácsok gyöngye? Csak mert isteni illata van.
- Renesmee Carlie Cullen. –jött elő Sam, majd utána kilépdelt a többi farkas is- Üdvözlünk a köreinkben. Mi szél hozott erre?
- Sziasztok. –köszönt kissé esetlenül, majdnem felkuncogtam rajta- Kirándulok két barátommal. Augusztust itt szeretnénk tölteni. Természetesen csak én vagyok vámpír, ők ketten emberek.
Itt közbe szerettem volna szólni, hogy csak Rob ember, de nem tettem.
- A határvonalak ugyan ott vannak, mint eddig –mondta Sam- Szeretném, ha nem lépnéd át őket.
- Rendben. A partra… egy kis szakaszra sem mehetnék le?
- Nem! –dörrent rá egy hátulról jövő, erőteljes hang.
- Paul! –pirított rá Sam- Azonnal hagyd abba! Renesme…
Végül az alfa beadta a derekát Nessie kérlelésének, és kijelölt egy útvonalat, amit használhat a vámpírlány. Emiatt roppant boldogan hagyta el a rétet.
Én még maradtam egy keveset. Egy ismerős személy feltűnte indokot adott a maradásra. Szemei azonnal rám siklottak, bólintott egy aprót nekem- így köszönt.
- Kevin! –sikkantotta Leah, majd a bevésődése karjaiba ugrott és intenzív csókban részesítette- Mit keresel itt?
- Errefelé sétálgattam, aztán megláttalak titeket. Reméltem, hogy nem zavarok senkit. –magyarázta- De ha igen, akkor mehetek is…
- Igazából most megbeszélésünk van. –mondta a lány- De mi megyünk is vissza a házhoz, hogy nyugodt körülmények között vitathassuk meg a dolgokat. Várj meg itt, maximum fél óra és visszajövök.
- Rendben. –bólintott Kevin, majd magához ölelte a lányt.
Öt perc múlva már hallótávolságon kívül volt a falka, én pedig előmerészkedtem az erdőből.
- Újra Forks? –fintorogtam- Azt hittem, hogy maradtok Londonban.
- Csak kikapcsolódott ott. A falkának szüksége van rá itthon. –mondta.
- Jól titkolózol. –jegyeztem meg- Egy bevésődött farkas elől eltitkolni a kilétedet… Őszinte gratulációm.
- Muszáj volt. –vonta meg a vállát. Arcán megfejthetetlen érzelmek cikáztak ide-oda- Még korai lett volna elmondanom. Most pedig miattad nem tehetem. Áthúztad a számításaimat.
- Sajnálom. –mondtam gúnyolódva- Amúgy… mi újság mostanában bundás barátainkkal?
- Vámpírok. Jó sok. –sóhajtotta- Nem tudom kideríteni, hogy honnan jönnek, ki teremti őket. Pedig sokat kutattam utánuk, elhiheted. Jacob Black most is elutazott, hogy más falkáktól kérdezze meg, nem-e tudnak valamit. Már egy hónapja úton van, a héten vissza kell jönnie.
- Fel sem tűnt, hogy nincs itt. –motyogtam- Szívesen segítek nekik. Gondolom te is ezt tennéd.
- Igen. –bólintott- Viszont akkor fel kell fednünk a kilétünket.
- Várjuk meg Jacobot. –javasoltam- Hátha megtudott valamit.
- Nem. –tekerte a fejét- Egy árva szóval sem fog többet tudni, mint mikor elment. Holnap délután gyere át, Leah fog járőrözni. Akkor megbeszéljük a részleteket.
- Rendben. –egyeztem bele- Megyek, mielőtt Nessie előbb hazaér, mint én.
Intettem egyet neki, majd visszaillantam a szobámba. Renesmee épp ekkor állt be a garázsba. Lesiettem a lépcsőn, megtorpantam a konyhaajtóban.
- Bejöhetek? –kérdeztem nevetve, mire egy határozott igen volt a válasz.
A konyhában isteni illatok terjengtek, a Dubarry az asztalon gőzölgött, Rob már meg is terített.
- Épp készen lettem. –húzta ki magát- Azon gondolkodtam, hogy a sót kihagytam-e…. Na mindegy, megsózni még meglehet.
- Igazad van. –mosolyogtam rá, majd leültem- Jó illata van, szerintem tökéletes lett.
- Addig ne ítéld meg, míg meg nem kóstoltad. –szólt- Renesmee merre van?
- Renesmee most ért haza. –jelent meg a konyhaajtóban, s miközben beszélt, elsasszézott az asztalig- Mit főztél, Szakácsok gyöngye? Csak mert isteni illata van.
- Majd meglátod. –kacsintott a
férfi, majd mert nekünk az ételből.
Nem tévedtem egy csöppet sem,
mikor kijelentettem, hogy tökéletes lett. Tényleg az lett. Így a mosogatást mi
vállaltuk el, Robert pedig büszkén ücsörgött a pulton.
Robert reggeli
után elment a közeli boltba egy napilapért. Mire hazaért, már el is olvasta.
- Képzeljétek, egy vonat ütközött egy hajóval! –huppant le a kanapéra.
Renesmee-vel összevont szemekkel bámultunk egymásra, mire megértettük, hogy hol a szövegben a hiba.
- Aha… Szóval a vonat közlekedett a vízen, vagy a hajó a síneken? –kérdeztem vontatottan.
Rob elhúzta a száját, aztán elvigyorodott.
- Bocs. –nevette- Szóval egy vonat egy autóval. Csak miközben elkiabáltam magam, egy hajós viccet olvastam. Értsétek meg, ez csak egy árva összekeveredés volt.
- Aha…
- Képzeljétek, egy vonat ütközött egy hajóval! –huppant le a kanapéra.
Renesmee-vel összevont szemekkel bámultunk egymásra, mire megértettük, hogy hol a szövegben a hiba.
- Aha… Szóval a vonat közlekedett a vízen, vagy a hajó a síneken? –kérdeztem vontatottan.
Rob elhúzta a száját, aztán elvigyorodott.
- Bocs. –nevette- Szóval egy vonat egy autóval. Csak miközben elkiabáltam magam, egy hajós viccet olvastam. Értsétek meg, ez csak egy árva összekeveredés volt.
- Aha…
Másnap délután
Kevin kanapéján kötöttem ki. Teával kínált, én viszont gyorsan
visszautasítottam, és kértem, hogy inkább beszéljük meg gyorsan a dolgokat.
- Tehát… Mint említettem, még nem tudják, hogy van egy harmadik természetfeletti faj is. –mondta- Egyenlőre… Húzni akartam, hogy Leah jobban bízzon bennem. Nem akartam, hogy téves következtetéseket vonjon le.
- Értem.
- Viszont… Már itt lesz az ideje, hogy megtudja. Rengeteget gyanakszik, ráadásul ez a sorozatos vámpírtámadás csak rátesz egy lapáttal. Segíteni akarok nekik, de így nehezen fog menni.
- Rendben. –bólintottam- Ha Jacob megjön, hívj fel, és elmondjuk nekik.
- Renesmee-nek nem szabad megtudnia. –mondta- Egyenlőre, természetesen.
- Ha megesketed a farkasokat, nekem mindegy. Egész jól tudom titkolni, nem fog nehézséget okozni. –vontam meg a vállamat- Leah mikor jön?
- Nem tudom, hogy meddig húzódik el a mai járőrözés. –ráncolta a szemöldökeit- Van, amikor csak késő este jön haza, pedig már délben elment…
- Összeköltöztetek? –pillantottam körbe.
- Igen. –válaszolta zavartan- Egy bevésődött farkasnak nehéz távol lennie a bevésődésétől, ahogy…
- Ahogy fordítva is igaz. –szóltam közbe- Megértem. Tényleg. Találkoztam már a bevésődés erejével. Nem meglepő.
- Csak annyira rosszul érzem magam emiatt. –vallotta be- Mármint, hogy… neked beszélek erről. Hisz a múltunkra visszatekintve…
- Azt inkább tegyük félre. –ajánlottam nehezen- Ez egy olyan téma, amit szeretnék mélyen elfelejteni. Részben örülök, amiért megtaláltad az örök szerelmet, meg ilyesmi… csak nehéz. Hisz bármennyire is nehéz bevallanom, szerettelek. Igaz, ezt tudtad nagyon jól… Meglehetősen rémes érzés volt, amiért őt választottad. De ez természetes, hisz a bevésődés… azt hiszem nem is kell elmagyaráznom. Tehát csak azt szeretném, ha boldog lennél. Ne törődj azzal, hogy én mit érzek… A szerelem és a szeretet képviselem, mégis önző módon viselkedtem. Most viszont tényleg betartom a munkám kötelességeit, és javaslom, hogy tényleg legyél boldog vele. Irtó nagyot fogsz kapni tőlem, ha megbántod. Ezt komolyan mondom. Még ha nem is volt először szimpatikus nekem a farkaslány, de őszintén szeret téged.
- Én is őt. –szólt közbe.
- Tudom. –sóhajtottam- Az angyalságot majd segítek beadni. Az egész falkának.
- Reméltem is, hogy így lesz. –mosolyogta- Megjött Leah.
- Uh… Akkor sietek. –ugrottam fel- Nem szeretnék vele összefutni, félre fogja érteni.
- Dehogy fogja. –legyintett- Megérti. Majd elmagyarázom neki.
- Rendben. –bólintottam, miközben az ajtóhoz sasszéztam. Mire odaértem, már nyílt előttem a nyílászáró, és egy megilletődött nő lépett be rajta. Leah arcán azonnal kiütközött a gyanú, majd kikerült engem, és a kezét nyújtotta.
- Leah Clearwater.
- Izbel White. –ráztam meg a kezét- Örülök a találkozásnak, Leah. De sajnos sietnem kell. Kevin, akkor még… találkozunk.
- Izbel. –szólt utánam, mire hátrafordultam- Tényleg sajnálom.
Bólintottam egy aprót, majd még egyszer elköszöntem tőlük, és elhajtottam az autómmal. Nem akartam hallani, hogy mennyire röstelli, amiért a lelkembe taposott. Arra még nem voltam kész.
- Tehát… Mint említettem, még nem tudják, hogy van egy harmadik természetfeletti faj is. –mondta- Egyenlőre… Húzni akartam, hogy Leah jobban bízzon bennem. Nem akartam, hogy téves következtetéseket vonjon le.
- Értem.
- Viszont… Már itt lesz az ideje, hogy megtudja. Rengeteget gyanakszik, ráadásul ez a sorozatos vámpírtámadás csak rátesz egy lapáttal. Segíteni akarok nekik, de így nehezen fog menni.
- Rendben. –bólintottam- Ha Jacob megjön, hívj fel, és elmondjuk nekik.
- Renesmee-nek nem szabad megtudnia. –mondta- Egyenlőre, természetesen.
- Ha megesketed a farkasokat, nekem mindegy. Egész jól tudom titkolni, nem fog nehézséget okozni. –vontam meg a vállamat- Leah mikor jön?
- Nem tudom, hogy meddig húzódik el a mai járőrözés. –ráncolta a szemöldökeit- Van, amikor csak késő este jön haza, pedig már délben elment…
- Összeköltöztetek? –pillantottam körbe.
- Igen. –válaszolta zavartan- Egy bevésődött farkasnak nehéz távol lennie a bevésődésétől, ahogy…
- Ahogy fordítva is igaz. –szóltam közbe- Megértem. Tényleg. Találkoztam már a bevésődés erejével. Nem meglepő.
- Csak annyira rosszul érzem magam emiatt. –vallotta be- Mármint, hogy… neked beszélek erről. Hisz a múltunkra visszatekintve…
- Azt inkább tegyük félre. –ajánlottam nehezen- Ez egy olyan téma, amit szeretnék mélyen elfelejteni. Részben örülök, amiért megtaláltad az örök szerelmet, meg ilyesmi… csak nehéz. Hisz bármennyire is nehéz bevallanom, szerettelek. Igaz, ezt tudtad nagyon jól… Meglehetősen rémes érzés volt, amiért őt választottad. De ez természetes, hisz a bevésődés… azt hiszem nem is kell elmagyaráznom. Tehát csak azt szeretném, ha boldog lennél. Ne törődj azzal, hogy én mit érzek… A szerelem és a szeretet képviselem, mégis önző módon viselkedtem. Most viszont tényleg betartom a munkám kötelességeit, és javaslom, hogy tényleg legyél boldog vele. Irtó nagyot fogsz kapni tőlem, ha megbántod. Ezt komolyan mondom. Még ha nem is volt először szimpatikus nekem a farkaslány, de őszintén szeret téged.
- Én is őt. –szólt közbe.
- Tudom. –sóhajtottam- Az angyalságot majd segítek beadni. Az egész falkának.
- Reméltem is, hogy így lesz. –mosolyogta- Megjött Leah.
- Uh… Akkor sietek. –ugrottam fel- Nem szeretnék vele összefutni, félre fogja érteni.
- Dehogy fogja. –legyintett- Megérti. Majd elmagyarázom neki.
- Rendben. –bólintottam, miközben az ajtóhoz sasszéztam. Mire odaértem, már nyílt előttem a nyílászáró, és egy megilletődött nő lépett be rajta. Leah arcán azonnal kiütközött a gyanú, majd kikerült engem, és a kezét nyújtotta.
- Leah Clearwater.
- Izbel White. –ráztam meg a kezét- Örülök a találkozásnak, Leah. De sajnos sietnem kell. Kevin, akkor még… találkozunk.
- Izbel. –szólt utánam, mire hátrafordultam- Tényleg sajnálom.
Bólintottam egy aprót, majd még egyszer elköszöntem tőlük, és elhajtottam az autómmal. Nem akartam hallani, hogy mennyire röstelli, amiért a lelkembe taposott. Arra még nem voltam kész.
Pár nappal később
bekopogtak hozzánk, Robert nyitott ajtót. Renesmeevel én a nappaliban ültem,
tökéletes rálátást nyertünk a bejárati ajtóra.
A nőn aerobik cucc volt, a hasa teljesen kilátszott. Úgy véltem, hogy túl hideg van ehhez.
- Bocsánat a zavarásért. –mondta, közben nekitámaszkodott az ajtókeretnek. Szőke tincsei a szoláriumozott arca elé hullottak, noha vöröslő ajkai a haján is túlütöttek- Láttam, ahogy hazajöttél. Beragadt az ajtóm, nem tudom kinyitni.
- Röhög a vakbelem. –tettem hozzá halkan, mire Renesmee felkuncogott.
- Hát, ha… festett, akkor egy csavarhúzóval könnyen meg lehet oldani. –mondta Rob, közben erősen koncentrált, hogy csak a lány szemeibe nézzen.
- Már próbáltam, nem jött be. –tárta szét a karjait- Nem jönnél át segíteni?
- Minden előzmény nélkül. –döbbent le Renesmee- El akarja csábítani Robot?
- Úgy tűnik. –helyeseltem.
- Igazából vacsoraterveim vannak. –válaszolta Robert.
- Ő pedig visszautasítja. –kommentáltam döbbenten.
- Nálam kapsz desszertet. –kacsintott a lány, mire Robert nagyokat pislogott.
- Belehánytam a számba. –súgtam Renesmee-nek, mire ő hangosan felnevetett.
- Kimentem őt. –döntötte el Nessie, majd felállt a kanapéról. Felkötötte a melle alá az ingét, a nadrágját kicsit lejjebb tolta- Jó leszek így?
- Tökéletes. –válaszoltam vigyorogva.
- Roby! –lépdelt az ajtó felé- Oda fog égni a hús, ha… Oh, szia. Renesmee vagyok.
- Carol. –válaszolta a megdöbbent lány- Akkor nem is zavarok. Majd… megkeresem a hátsó ajtó kulcsát. De azért köszönöm…
- Robert. –mondta Rob, miközben beletúrt a hajába.
- Köszönöm, Robert. –bólintott a lány, Renesmee pedig vigyorogva becsukta az ajtót.
- Ez...ez –dadogta a férfi, majd lehuppant mellém a kanapéra.
- El akart csábítani. –vontam vállat.
- Csak tornászott. –tiltakozott a férfi.
- Nem. Ha tornázni akart volna, akkor nem push-up melltartó öltött volna magára. Akkor lenyomni kell, nem megemelni! –szólt közbe Renesmee- Mi a gond, Robert? Még nem próbáltak meg elcsábítani?
- Az igazat megvallva nem. –válaszolta, mi pedig megdöbbenve néztünk rá. Megvonta a vállát- Köszönöm a kimentést, Nessie.
- Semmiség. –vigyorogta a lány, majd lebontotta az ingét- Meghálálod, ha kivasalod az ingemet.
- Ha jókora vasalófoltokat akarsz rajta látni, akkor nekiállok. –nevetett a srác zavartan. Továbbra is az események hatása alatt állt.
- Inkább tedd túl magad a két perce történt dolgokon. –javasoltam- Utána pedig megtanítunk vasalni.
Ebben egyeztünk meg. Igaz, a vasalás végül elmaradt, de nem bántuk. Helyette Robert pizzát rendelt, mintegy hálaajándékként. A pizza isteni volt, még Londonban sem lehet ilyen finomat kapni.
Ki is húztuk a tartozását a listáról, ezzel együtt a pizzéria telefonszámát feljegyeztük a fejünkben.
A nőn aerobik cucc volt, a hasa teljesen kilátszott. Úgy véltem, hogy túl hideg van ehhez.
- Bocsánat a zavarásért. –mondta, közben nekitámaszkodott az ajtókeretnek. Szőke tincsei a szoláriumozott arca elé hullottak, noha vöröslő ajkai a haján is túlütöttek- Láttam, ahogy hazajöttél. Beragadt az ajtóm, nem tudom kinyitni.
- Röhög a vakbelem. –tettem hozzá halkan, mire Renesmee felkuncogott.
- Hát, ha… festett, akkor egy csavarhúzóval könnyen meg lehet oldani. –mondta Rob, közben erősen koncentrált, hogy csak a lány szemeibe nézzen.
- Már próbáltam, nem jött be. –tárta szét a karjait- Nem jönnél át segíteni?
- Minden előzmény nélkül. –döbbent le Renesmee- El akarja csábítani Robot?
- Úgy tűnik. –helyeseltem.
- Igazából vacsoraterveim vannak. –válaszolta Robert.
- Ő pedig visszautasítja. –kommentáltam döbbenten.
- Nálam kapsz desszertet. –kacsintott a lány, mire Robert nagyokat pislogott.
- Belehánytam a számba. –súgtam Renesmee-nek, mire ő hangosan felnevetett.
- Kimentem őt. –döntötte el Nessie, majd felállt a kanapéról. Felkötötte a melle alá az ingét, a nadrágját kicsit lejjebb tolta- Jó leszek így?
- Tökéletes. –válaszoltam vigyorogva.
- Roby! –lépdelt az ajtó felé- Oda fog égni a hús, ha… Oh, szia. Renesmee vagyok.
- Carol. –válaszolta a megdöbbent lány- Akkor nem is zavarok. Majd… megkeresem a hátsó ajtó kulcsát. De azért köszönöm…
- Robert. –mondta Rob, miközben beletúrt a hajába.
- Köszönöm, Robert. –bólintott a lány, Renesmee pedig vigyorogva becsukta az ajtót.
- Ez...ez –dadogta a férfi, majd lehuppant mellém a kanapéra.
- El akart csábítani. –vontam vállat.
- Csak tornászott. –tiltakozott a férfi.
- Nem. Ha tornázni akart volna, akkor nem push-up melltartó öltött volna magára. Akkor lenyomni kell, nem megemelni! –szólt közbe Renesmee- Mi a gond, Robert? Még nem próbáltak meg elcsábítani?
- Az igazat megvallva nem. –válaszolta, mi pedig megdöbbenve néztünk rá. Megvonta a vállát- Köszönöm a kimentést, Nessie.
- Semmiség. –vigyorogta a lány, majd lebontotta az ingét- Meghálálod, ha kivasalod az ingemet.
- Ha jókora vasalófoltokat akarsz rajta látni, akkor nekiállok. –nevetett a srác zavartan. Továbbra is az események hatása alatt állt.
- Inkább tedd túl magad a két perce történt dolgokon. –javasoltam- Utána pedig megtanítunk vasalni.
Ebben egyeztünk meg. Igaz, a vasalás végül elmaradt, de nem bántuk. Helyette Robert pizzát rendelt, mintegy hálaajándékként. A pizza isteni volt, még Londonban sem lehet ilyen finomat kapni.
Ki is húztuk a tartozását a listáról, ezzel együtt a pizzéria telefonszámát feljegyeztük a fejünkben.
