 |
| Izbel |
Meghoztam a fejezetet :) A fejezet címe: "Nyaralunk, Nessie!" Azt hiszem ez mindent elárul =)
Köszönöm a kommentárokat.
Jó olvasást mindenkinek! =)
Love Angel- 10. fejezet
„Nyaralunk, Nessie!”
(Izbel)
„Nyaralunk, Nessie!”
(Izbel)
Pénteken reggel fitten ébredtem. Igaz, alig aludtam valamit. Az egész éjszakát végig társalogtuk. Kevin, Marie és én a teraszon ültünk. Borozgattunk, és elmélyülten beszélgettünk. Nem voltunk álmosak, vagy fáradtak. Belemerültünk, és nem is figyeltünk másra. A bor is segített elfeledtetni a gondjainkat, és hajnalra önfeledten nevettünk. Marie kicsit többet ivott a kelleténél. A vendégszobába is alig tudott besétálni.
Persze az éjszaka folyamán többször megfordult a fejemben, hogy otthagyom a jól mulató Kevin-t. Egyszer kikosaraz, máskor pedig már boldogan nevet velem? Milyen jó is, hogy ennyire könnyen tudom elrejteni az érzéseimet. Nem fogom engedni neki, hogy lássa, hogy esetlegesen megtörtem. Nem jár ki neki az az élvezet, hogy röhögjön rajtam.
Sajnálom. Tényleg sajnálom, hogy nem lehetünk együtt. Rettentően bánom, hogy ilyen helyzetbe hoztam magunkat. De nem fogom magamat okolni. Hisz… nyaralni megyünk. Kikapcsolódni, elszakadni a gondoktól. Azt is fogom tenni.
Továbbra is úgy fogok viselkedni Kevinnel, mint eddig. Boldog leszek, ahogyan ő is.
Elmosolyodtam, és gondolatban megdicsértem magam az eszmefuttatásomért.
Pizsamában rohantam le a konyhába, hogy magamhoz vegyek valami táplálékot.
Épp a hűtőből pakoltam ki a pultra. Egy valamit nem találtam. Tejet.
- Jó reggelt. –mosolygott rám Kevin.
- Szia. –kuncogtam –Reggelizel velem?
- Természetesen.
Halkan dudorászva kutattam tovább a hűtő belsejében, és ráncoltam a szemöldökömet.
- Keresel valamit?
- Aha. –bólogattam –Nem találom a tejet.
- Izbel. –nevetett fel Kev, és hátrább húzott –Az ajtón van.
- Oh. –emeltem le a hűtőajtóról a tejet, majd becsuktam –Köszönöm.
- Ahogy elnézem eléggé figyelmetlen vagy ma. –mondta –Csak nem hatással van rád a tegnap este?
- Ez annyira… diplomatikus volt. És komoly. –mosolyogtam, mire az ő ajkai is felfelé görbültek –A másnaposságra gondolsz?
- Miért, szerinted mire?
- Tehát arra. Nem vagyok másnapos. Tökéletesen jól vagyok. Semmi fejfájás, semmi végtagzsibbadás, fülzúgás. –kuncogtam.
- Bár elmondhatnám én is.
Az ajtó felé kaptuk a tekintetünket. Ott Marie állt, eléggé nyúzottan. Az egyik kezével a fejét fogta, másikat pedig a szeme elé tartotta, hogy a nap sugarai ne tűzzenek bele.
- Hasogat a fejem. –nyögte.
Kevinnel felkuncogtunk.
- Kellett neked annyit inni. –mosolygott rá Kev, és a szekrényhez ment.
- Ne legyél tiszteletlen. –nyökögte Marie, és leült az egyik székre –Idősebb vagyok nálad.
- És felelősségteljesebb is. Meg előrelátóbb. –piszkálta.
Én csak mulattam rajtuk. Kevin egy tablettát tett a másnaposunk elé, aki egy pohár víz segítségével le is nyelte azt.
- El sem hiszem, hogy láttalak becsípve. –mondtam jókedvűen.
- Úgysem lesz többet ilyen. –válaszolta, és fejét a márványpultra döntötte.
- Fél tíz van, Iz. –jelezte Kevin.
- És?
- Tízre a reptéren kellene lennünk. –mosolygott.
- Ohh, hogy az a…
Felpattantam, és rohanni kezdtem.
- Ne siess annyira! El fogsz esni!
Kevin hangja sebesen száguldott utánam. A lépcsőn siettem fel, és épp megbotlottam. Oldalra fordultam, és esés helyett a lépcsőre ültem. De így is nagy puffanást idéztem elő.
- Jól vagyok. –kiáltottam nekik, majd mosolyogva siettem tovább a szobám felé.
~
Bő tizenöt perc múlva elégedetten vizslattam magam a tükörben. A hajam loknikban omlott a vállamra. Egy laza smink díszelgett az arcomon. Egy világos farmer miniszoknya volt rajtam, ami a combom közepéig is alig ért le. Egy világos lila, pánt nélküli, eléggé szűk felsőt viseltem. A mell alatt ez kicsit szűkebb volt, és egy világosabb szalag húzódott ott, ami elöl- középen- egy masniba végződött. A lábamat ezüstszínű körömcipőbe bújtattam, és a vállamra akasztottam egy fehér táskát. Ebben az apró táskában minden fontos dolgom benne volt. Pénztárca- abban a bankkártya, pénz és igazolványok- telefon, és sminkfelszerelések is.
- Mehetünk? –nézett be az ajtón Kevin.
- Persze. –pattantam fel.
Belekaroltam a kezébe, és lehunytam a szemeimet. Éreztem, ahogy súlytalan leszek, majd a lábam már nem érinti a talajt.
Mikor kinyitottam a szemeimet, már a reptér liftjében álltunk.
- A többiek kint várnak minket.
Bólintottam, és elmosolyodtam.
- Kész vagy bevállalni, hogy ezek a tinik barbár mód tönkreteszik a villát? –tettem fel a kérdést.
- Azt merjék megpróbálni. –vigyorgott –Amúgy… ha megtörténne sem vernék le nagy balhét. Rendbe tudom hozatni.
Persze az éjszaka folyamán többször megfordult a fejemben, hogy otthagyom a jól mulató Kevin-t. Egyszer kikosaraz, máskor pedig már boldogan nevet velem? Milyen jó is, hogy ennyire könnyen tudom elrejteni az érzéseimet. Nem fogom engedni neki, hogy lássa, hogy esetlegesen megtörtem. Nem jár ki neki az az élvezet, hogy röhögjön rajtam.
Sajnálom. Tényleg sajnálom, hogy nem lehetünk együtt. Rettentően bánom, hogy ilyen helyzetbe hoztam magunkat. De nem fogom magamat okolni. Hisz… nyaralni megyünk. Kikapcsolódni, elszakadni a gondoktól. Azt is fogom tenni.
Továbbra is úgy fogok viselkedni Kevinnel, mint eddig. Boldog leszek, ahogyan ő is.
Elmosolyodtam, és gondolatban megdicsértem magam az eszmefuttatásomért.
Pizsamában rohantam le a konyhába, hogy magamhoz vegyek valami táplálékot.
Épp a hűtőből pakoltam ki a pultra. Egy valamit nem találtam. Tejet.
- Jó reggelt. –mosolygott rám Kevin.
- Szia. –kuncogtam –Reggelizel velem?
- Természetesen.
Halkan dudorászva kutattam tovább a hűtő belsejében, és ráncoltam a szemöldökömet.
- Keresel valamit?
- Aha. –bólogattam –Nem találom a tejet.
- Izbel. –nevetett fel Kev, és hátrább húzott –Az ajtón van.
- Oh. –emeltem le a hűtőajtóról a tejet, majd becsuktam –Köszönöm.
- Ahogy elnézem eléggé figyelmetlen vagy ma. –mondta –Csak nem hatással van rád a tegnap este?
- Ez annyira… diplomatikus volt. És komoly. –mosolyogtam, mire az ő ajkai is felfelé görbültek –A másnaposságra gondolsz?
- Miért, szerinted mire?
- Tehát arra. Nem vagyok másnapos. Tökéletesen jól vagyok. Semmi fejfájás, semmi végtagzsibbadás, fülzúgás. –kuncogtam.
- Bár elmondhatnám én is.
Az ajtó felé kaptuk a tekintetünket. Ott Marie állt, eléggé nyúzottan. Az egyik kezével a fejét fogta, másikat pedig a szeme elé tartotta, hogy a nap sugarai ne tűzzenek bele.
- Hasogat a fejem. –nyögte.
Kevinnel felkuncogtunk.
- Kellett neked annyit inni. –mosolygott rá Kev, és a szekrényhez ment.
- Ne legyél tiszteletlen. –nyökögte Marie, és leült az egyik székre –Idősebb vagyok nálad.
- És felelősségteljesebb is. Meg előrelátóbb. –piszkálta.
Én csak mulattam rajtuk. Kevin egy tablettát tett a másnaposunk elé, aki egy pohár víz segítségével le is nyelte azt.
- El sem hiszem, hogy láttalak becsípve. –mondtam jókedvűen.
- Úgysem lesz többet ilyen. –válaszolta, és fejét a márványpultra döntötte.
- Fél tíz van, Iz. –jelezte Kevin.
- És?
- Tízre a reptéren kellene lennünk. –mosolygott.
- Ohh, hogy az a…
Felpattantam, és rohanni kezdtem.
- Ne siess annyira! El fogsz esni!
Kevin hangja sebesen száguldott utánam. A lépcsőn siettem fel, és épp megbotlottam. Oldalra fordultam, és esés helyett a lépcsőre ültem. De így is nagy puffanást idéztem elő.
- Jól vagyok. –kiáltottam nekik, majd mosolyogva siettem tovább a szobám felé.
~
Bő tizenöt perc múlva elégedetten vizslattam magam a tükörben. A hajam loknikban omlott a vállamra. Egy laza smink díszelgett az arcomon. Egy világos farmer miniszoknya volt rajtam, ami a combom közepéig is alig ért le. Egy világos lila, pánt nélküli, eléggé szűk felsőt viseltem. A mell alatt ez kicsit szűkebb volt, és egy világosabb szalag húzódott ott, ami elöl- középen- egy masniba végződött. A lábamat ezüstszínű körömcipőbe bújtattam, és a vállamra akasztottam egy fehér táskát. Ebben az apró táskában minden fontos dolgom benne volt. Pénztárca- abban a bankkártya, pénz és igazolványok- telefon, és sminkfelszerelések is.
- Mehetünk? –nézett be az ajtón Kevin.
- Persze. –pattantam fel.
Belekaroltam a kezébe, és lehunytam a szemeimet. Éreztem, ahogy súlytalan leszek, majd a lábam már nem érinti a talajt.
Mikor kinyitottam a szemeimet, már a reptér liftjében álltunk.
- A többiek kint várnak minket.
Bólintottam, és elmosolyodtam.
- Kész vagy bevállalni, hogy ezek a tinik barbár mód tönkreteszik a villát? –tettem fel a kérdést.
- Azt merjék megpróbálni. –vigyorgott –Amúgy… ha megtörténne sem vernék le nagy balhét. Rendbe tudom hozatni.
- Egy hős vagy. –nyomtam egy puszit az arcára, és pont kinyitódott a liftajtó,mi pedig kiléptünk belőle –De… te mit is fogsz csinálni ezalatt a pár nap alatt?
- Drágám, még ennyi fantáziád sincs? –kacsintott, mire jókedvűen megráztam a fejemet –Hát a nyakadon fogok lógni.
Egy pillanatra megdermedtem, mire felkacagott.
- Csak vicceltem. Ne aggódj. Lesz társaságom.
- Örülök neki. Nem akarom, hogy miattunk unatkozz.
- Nem fogok, hidd el. –mosolyodott el.
- De ne félj. Szerintem Nessie sem fogja bánni, hogy veled leszünk.
- Mintha a nevemet hallottam volna. –tűnt fel az említett, és köszönt.
- Igen. Épp arról beszéltem, hogy nem szabad hagyni, hogy Kevin egyedül legyen, ergó, unatkozzon.
- Igen. Nem fogjuk magára hagyni. –jelentette ki eltökélten.
Csíntalanul összenéztünk, míg Kevin csak állt előttünk, és mosolygott.
- Drágám, még ennyi fantáziád sincs? –kacsintott, mire jókedvűen megráztam a fejemet –Hát a nyakadon fogok lógni.
Egy pillanatra megdermedtem, mire felkacagott.
- Csak vicceltem. Ne aggódj. Lesz társaságom.
- Örülök neki. Nem akarom, hogy miattunk unatkozz.
- Nem fogok, hidd el. –mosolyodott el.
- De ne félj. Szerintem Nessie sem fogja bánni, hogy veled leszünk.
- Mintha a nevemet hallottam volna. –tűnt fel az említett, és köszönt.
- Igen. Épp arról beszéltem, hogy nem szabad hagyni, hogy Kevin egyedül legyen, ergó, unatkozzon.
- Igen. Nem fogjuk magára hagyni. –jelentette ki eltökélten.
Csíntalanul összenéztünk, míg Kevin csak állt előttünk, és mosolygott.
- Ohh, csajok. –karolt át mindkettőnket –Azt hiszem fel kellene szállni a gépre.
Elvigyorodtunk, majd az egész csapat összegyűlt, és felszálltunk Kevin magángépére.
Mindenki elbűvölve nézte a repülőt. Belülről hihetetlenül szép volt. Bőrülések, plazma televízió, minibár, és még sorolhatnám. Én és Nessie előre ültünk le, Kevin pedig leült elénk. Miután mindenki elfoglalta a helyét- és bekapcsolta az övét- felszállt a gép. Mikor megfelelő magasságba értünk, Kev felállt, és a hangosbemondóhoz sétált. Vagy rádióhoz.
- Sziasztok. –kezdett beszélni –Mindenkit köszöntök. Ugye várjátok már, hogy odaérjünk? Fantasztikus kirándulás elé néztek, remélem mindenki örül neki.
A csoport heves éljenzésbe kezdett. Én csak kacagtam, ahogy Nessie is.
- Tudom, hogy jó lesz a hangulat. Elvárom tőletek, hogy jól érezzétek magatokat. Csak egyre kérlek titeket. A házat hagyjátok egybe. A tiszteletetekre felújíttattam, és szeretném, ha egy hét múlva is így nézne ki.
- Na de Kevin, Drágám. –szóltam neki –Hol marad az, amit beszéltünk?
- Mivel Iz felhozta, ezt is elmondom. –vigyorgott– Ha bármilyen baleset folytán megsérül valami, ne féljetek szólni. Nem lesz belőle semmi gond. Ha kitörik egy ablak, vagy leöntötök valamivel egy falat vagy esetleg szőnyeget sincs semmi gond, nem fogom kiverni a hepajt. Csak szóljatok, én pedig azonnal orvosolom majd a bajt.
- Hozzá kell tenni, hogy semmilyen kártérítést sem fizettet veletek. –szóltam hangosan.
- Persze. Én majd a fizetséget behajtom Izbel-en. –kacsintott rám Kev, mire Nessie és én is hangosan felkacagtunk.
- Ha odaértünk a villához kérek mindenkit hogy maradjon a kertben. Először mindent el fogok magyarázni, aztán mehettek elfoglalni a szobátokat. Jó utat!
Válaszul a fiúk hangosan tapsolni kezdték, és egyszerre, ritmikusan kántálták hangosan, hogy: Köszönjük, Kevin!
Kev halványan elpirult, ahogy leült. Látszott rajta, hogy nem gyakran kerül ilyen helyzetbe.
- Oh, csak nem zavarban vagy, Drága? –kuncogtam.
Elmosolyodott, és inkább kinézett az ablakon. Mi is ezt tettük Nessie-vel. Tetszett a felhők fölötti világ.
~
Pár óra múlva a villa előtt álltunk. Egy repülőúton, egy hajóúton és egy buszozáson is túl voltunk, mire ideértünk. De senki sem bánta. A hangulat csodás volt. A buszon- amit Kevin bérelt ki a hétre- még gitár is előkerült.
Miután mindenki megtalálta a bőröndjeit, Nessie az árnyékba bújt, és Kevin beszélni kezdett:
- Nos… Ez lenne a villa. Kettő emeletes, és óriási. Az előre elmondom, hogy a konyhát bármikor meglátogathatjátok, ha éhesek vagytok. –mosolygott –A villában tizenöt szoba áll rendelkezésetekre. Mindegyikben van kettő franciaágy, így egy-egy szoba négy személyes. Minden szobához tartozik egy fürdőszoba és egy gardrób.
- A földszinten van öt szoba. –vettem át a szót Kevintől, mikor láttam, hogy elakadt –Kettő a bal oldali részben, három pedig a túloldalon. Szerintem úgyis mindenki az emeletre fog vágyni, ugyanis ott tíz van.
- A földszinten van egy jakuzzi és egy szauna is, valamit egy fedett, kisebb medence. A nagy, és szabadtéri medence itt. –intett felé –Az étkezés nem a házban lesz, hanem a ház mögötti részben. Majd meglátjátok este. A földszinten van még egy terem, amit csak holnap fogunk birtokba venni.
Kíváncsian néztem rá. Erről még én sem tudtam semmit.
- Holnap este, hogy pontosabb legyek. –folytatta –Egy horror filmet fogunk nézni, mondhatni egy mozi teremben. Tíz sor fotel, mintha csak a moziban lennétek. Óriás kivetítő, rengeteg falba épített hangfal.
A fiúk izgatottan kurjantottak fel, és látszott rajtuk, hogy már várják a holnap estét. A lányok többsége csodálkozva meredt a szőke angyalomra, de végül elvigyorodtak.
- Ja, és szeretnénk bemutatni a főszakácsunkat. Ő Marie. –mutattam felé.
- Tessék vele udvariasan viselkedni. –kuncogott Kev.
- Nem vagyok olyan öreg, Kevin. –tiltakozott.
- És nem szabad megerőltetni. –folytatta a szőke hajú angyal.
Marie elé sétált, és egy tockost adott neki, miközben élénken kacagott.
- És most menjetek. Keressetek magatoknak szobát. –szólt Kevin, mire a nagy tömeg eltódult.
Egymást lökdösve próbáltak előbb bejutni a házba.
- Nessie, te hová mész? –kaptam el a karját.
- Hát… valahová csak beférek negyediknek. –mosolyodott el keserűen.
- Ennyivel nem úszod meg. Magával az ördöggel leszel együtt. –kuncogott Kevin.
- Gonosz. –sandítottam Kevre –Velem leszel.
- Komolyan?
- Miért, mit gondoltál? –mosolyogtam.
- Azt, hogy… nem vagyunk olyan jóban, hogy befogadj a szobádba.
- Ugyan, ne viccelj. –vettem át az egyik bőröndjét–Ha nem gond, hogy csak egy óriási ágyam van, akkor…
- Dehogy. Nem zavar. –szakított félbe, mire elmosolyodtam.
- Akkor irány.
Miután átverekedtük magunkat az osztálytársainkon, előkotortam a táskámból a kulcsomat, és kinyitottam az ajtót.
- Nem tudhattam, hogy ki akarja kisajátítani a szobámat. –kacsintottam, és benyitottam.
Nessie mosolyogva járta körbe a szobát, majd lehuppant az ágyamra.
- Ez csodálatos, Iz. –mosolygott.
- Gyere, megmutatom a gardróbot. –húztam fel az ágyról –A felét üresen hagytuk neked.
Bevezettem, ő pedig ámuldozva járta körbe.
- Ez… ez óriási. –csodálkozott –Otthon sincs ekkora gardróbunk. Ha ezt a nagynéném látná…
Elmosolyodtam. Ha Alice ezt megtudná, végem lenne. És az is tudomására jutna, hogy alig van benne ruha. Egyértelműen végem lenne.
- Gyerünk. Vegyél fel valami fürdőruhát. Ráérünk később is kipakolni. –mondtam izgatottan –Csobbanjunk egyet.
Közben kerestem magamnak egy bikinit, és a fürdőbe mentem, hogy gyorsan átvegyem. A fekete bikini kihangsúlyozta világos bőrömet és szőke hajamat. Most nem törődtem azzal, hogy a tincseim vizesek lesznek. Nem tűztem fel. Hadd legyenek vizesek!
- Nyaralunk, Nessie! –visítottam izgatottan –Átöltöztél már?
- Nem. Én… –makogta.
- Na, öltözz.
Pár perc múlva kijött a fürdőből, végre egy bikiniben. Teste remegett. Talán félt, hogy lelepleződik?!
Mosolyogva ragadtam meg a kezét, miközben halkan elmormoltam a szavakat, amiket Kevin mondott nekem. Nessie-t lehúztam a földszintre, és az ajtóban elengedtem a kezét. Körbenéztem, és jókedvűen kezdtem a medence felé futni, majd sikítottam egyet, és beleugrottam. Feljöttem a víz alól, és feltűnt, hogy a diákok többsége eközben kilódult az erkélyekre, hogy engem figyeljenek.
- Nem jössz be, Nessie? –kérdeztem mosolyogva –Hidd el, nem lesz semmi baj.
- Hogy lenne. –kapta fel Kevin –Hisz nyaralunk!
Együtt csapódtak a vízbe. Mielőtt elnyelte volna Renesmee-t a víz, még hallatszott az ijedt sikoltása. Feljött a víz alól, és mély levegőt vett, majd kinyitotta a szemét. Félénken nézett körbe, majd a bőrére.
- Nem csillogok. –suttogta halkan.
- Mondtál valamit? –kérdeztem vigyorogva.
- Nem. –mosolygott boldogan.
- Ti nem is jöttök? –kiáltott fel a többiekhez Kevin.
Nem is kellett sokat várni. Pár perc múlva újabb fiatalok csapódtak a vízbe, én pedig a medence sarkához húzódtam. Kevin odajött hozzám, és a fülembe susogott:
- Semmi köszönöm?
- Nagyon hálás vagyok. –öleltem meg –Nagyon-nagyon köszönöm. És… szerintem Nessie is köszöni.
- Igen. Hisz… nézz csak rá. –mosolyodott el, ahogy felé fordított –Boldog.
Nessie épp az egyik kigyúrt osztálytársunk kezében volt, aki feldobta őt. Nessie szaltózott egyet a levegőben, majd belecsapódott a mélyvízbe.
- Remélem mindenki tud úszni. –mondta Kev aggodalmasan–Nem akarom, hogy bajuk legyenek.
- Nyugi. Figyelnek egymásra. –simítottam végig nyugtatásképp az arcán.
- Remélem is. –sóhajtott –Ez nagyobb felelősség, mint gondoltam.
- Nem neked kell ügyelni rájuk. Legalább is nem egyedül. Itt vagyok én, Marie, a tanárok. Ezek kívül te mindent elrendeztél. Tökéletes lesz ez a hét. –bíztattam –Higgy nekem.
Bólintott egyet, majd újra magához húzott, majd az arcát a nyakamba temette. Mélyet lélegzett, majd egy apró csókot hintett a kulcscsontomra. Felemelte a fejét, mélyen a szemembe nézett. Láttam a szemeiben a…szomorúságot, de mégis boldog volt. Kicsit eltolt magától, de a derekamat nem engedte el.
- Hahó srácok! –kiáltotta el magát Kevin.
A többiek elcsendesültek, abbahagyták azt, amit eddig műveltek, majd Kev felé fordultak.
- Pizza megfelel egy óra múlva? –kérdezte, mire a többiek egyöntetűen kiáltották, hogy igen –Mi legyen a mai program? Itthon akartok maradni, vagy esetleg lemenni a partra?
Ebben nem tudtak dönteni. Egymást túlkiabálva próbálták a saját akaratukat érvényesíteni.
- Oké. Akkor az lesz, hogy délután itthon maradunk, este pedig lemegyünk a partra. Így mindenkinek lesz ideje kipakolni, bandázhattok egyet, hat óra felé pedig lemennénk a vízhez..
Ez mindenkinek tetszett. Mikor látták, hogy semmi fontos dolgot sem akar Kevin mondani, tovább folytatták a felelőtlen szórakozást.
- Látod, meg tudsz te egyezni velük. –suttogtam a fülébe.
- Minden csak a helyes egyensúly megteremtésének kérdése. –mosolygott.
- Csak nehogy elő gyere a karmával. –nevettem.
- Nem fogok.
- Feltűnt, hogy nemsokára eszünk? –kérdeztem.
- Igen, miért?
- A többieknek azt mondtad, hogy csak este látják azt a helyet, ahol enni fogunk. –vigyorogtam.
- Ki mondta, hogy most ott eszünk? –húzta fel a szemöldökét.
- Senki.
- Az a hely este szép. Először este, sötétben akarom megmutatni nekik. Ahogy neked is. Így itt eszünk, a medencénél. Úgysem tudnám őket kirángatni a vízből, be a házba.
- Egyre kíváncsibbá teszel azzal a helyjel kapcsolatban.
- Az a célom. –susogta a fülembe, majd egy apró csókot hintett a fülcimpám mögé, mire jólesőn megborzongtam –Az a célom…
Elvigyorodtunk, majd az egész csapat összegyűlt, és felszálltunk Kevin magángépére.
Mindenki elbűvölve nézte a repülőt. Belülről hihetetlenül szép volt. Bőrülések, plazma televízió, minibár, és még sorolhatnám. Én és Nessie előre ültünk le, Kevin pedig leült elénk. Miután mindenki elfoglalta a helyét- és bekapcsolta az övét- felszállt a gép. Mikor megfelelő magasságba értünk, Kev felállt, és a hangosbemondóhoz sétált. Vagy rádióhoz.
- Sziasztok. –kezdett beszélni –Mindenkit köszöntök. Ugye várjátok már, hogy odaérjünk? Fantasztikus kirándulás elé néztek, remélem mindenki örül neki.
A csoport heves éljenzésbe kezdett. Én csak kacagtam, ahogy Nessie is.
- Tudom, hogy jó lesz a hangulat. Elvárom tőletek, hogy jól érezzétek magatokat. Csak egyre kérlek titeket. A házat hagyjátok egybe. A tiszteletetekre felújíttattam, és szeretném, ha egy hét múlva is így nézne ki.
- Na de Kevin, Drágám. –szóltam neki –Hol marad az, amit beszéltünk?
- Mivel Iz felhozta, ezt is elmondom. –vigyorgott– Ha bármilyen baleset folytán megsérül valami, ne féljetek szólni. Nem lesz belőle semmi gond. Ha kitörik egy ablak, vagy leöntötök valamivel egy falat vagy esetleg szőnyeget sincs semmi gond, nem fogom kiverni a hepajt. Csak szóljatok, én pedig azonnal orvosolom majd a bajt.
- Hozzá kell tenni, hogy semmilyen kártérítést sem fizettet veletek. –szóltam hangosan.
- Persze. Én majd a fizetséget behajtom Izbel-en. –kacsintott rám Kev, mire Nessie és én is hangosan felkacagtunk.
- Ha odaértünk a villához kérek mindenkit hogy maradjon a kertben. Először mindent el fogok magyarázni, aztán mehettek elfoglalni a szobátokat. Jó utat!
Válaszul a fiúk hangosan tapsolni kezdték, és egyszerre, ritmikusan kántálták hangosan, hogy: Köszönjük, Kevin!
Kev halványan elpirult, ahogy leült. Látszott rajta, hogy nem gyakran kerül ilyen helyzetbe.
- Oh, csak nem zavarban vagy, Drága? –kuncogtam.
Elmosolyodott, és inkább kinézett az ablakon. Mi is ezt tettük Nessie-vel. Tetszett a felhők fölötti világ.
~
Pár óra múlva a villa előtt álltunk. Egy repülőúton, egy hajóúton és egy buszozáson is túl voltunk, mire ideértünk. De senki sem bánta. A hangulat csodás volt. A buszon- amit Kevin bérelt ki a hétre- még gitár is előkerült.
Miután mindenki megtalálta a bőröndjeit, Nessie az árnyékba bújt, és Kevin beszélni kezdett:
- Nos… Ez lenne a villa. Kettő emeletes, és óriási. Az előre elmondom, hogy a konyhát bármikor meglátogathatjátok, ha éhesek vagytok. –mosolygott –A villában tizenöt szoba áll rendelkezésetekre. Mindegyikben van kettő franciaágy, így egy-egy szoba négy személyes. Minden szobához tartozik egy fürdőszoba és egy gardrób.
- A földszinten van öt szoba. –vettem át a szót Kevintől, mikor láttam, hogy elakadt –Kettő a bal oldali részben, három pedig a túloldalon. Szerintem úgyis mindenki az emeletre fog vágyni, ugyanis ott tíz van.
- A földszinten van egy jakuzzi és egy szauna is, valamit egy fedett, kisebb medence. A nagy, és szabadtéri medence itt. –intett felé –Az étkezés nem a házban lesz, hanem a ház mögötti részben. Majd meglátjátok este. A földszinten van még egy terem, amit csak holnap fogunk birtokba venni.
Kíváncsian néztem rá. Erről még én sem tudtam semmit.
- Holnap este, hogy pontosabb legyek. –folytatta –Egy horror filmet fogunk nézni, mondhatni egy mozi teremben. Tíz sor fotel, mintha csak a moziban lennétek. Óriás kivetítő, rengeteg falba épített hangfal.
A fiúk izgatottan kurjantottak fel, és látszott rajtuk, hogy már várják a holnap estét. A lányok többsége csodálkozva meredt a szőke angyalomra, de végül elvigyorodtak.
- Ja, és szeretnénk bemutatni a főszakácsunkat. Ő Marie. –mutattam felé.
- Tessék vele udvariasan viselkedni. –kuncogott Kev.
- Nem vagyok olyan öreg, Kevin. –tiltakozott.
- És nem szabad megerőltetni. –folytatta a szőke hajú angyal.
Marie elé sétált, és egy tockost adott neki, miközben élénken kacagott.
- És most menjetek. Keressetek magatoknak szobát. –szólt Kevin, mire a nagy tömeg eltódult.
Egymást lökdösve próbáltak előbb bejutni a házba.
- Nessie, te hová mész? –kaptam el a karját.
- Hát… valahová csak beférek negyediknek. –mosolyodott el keserűen.
- Ennyivel nem úszod meg. Magával az ördöggel leszel együtt. –kuncogott Kevin.
- Gonosz. –sandítottam Kevre –Velem leszel.
- Komolyan?
- Miért, mit gondoltál? –mosolyogtam.
- Azt, hogy… nem vagyunk olyan jóban, hogy befogadj a szobádba.
- Ugyan, ne viccelj. –vettem át az egyik bőröndjét–Ha nem gond, hogy csak egy óriási ágyam van, akkor…
- Dehogy. Nem zavar. –szakított félbe, mire elmosolyodtam.
- Akkor irány.
Miután átverekedtük magunkat az osztálytársainkon, előkotortam a táskámból a kulcsomat, és kinyitottam az ajtót.
- Nem tudhattam, hogy ki akarja kisajátítani a szobámat. –kacsintottam, és benyitottam.
Nessie mosolyogva járta körbe a szobát, majd lehuppant az ágyamra.
- Ez csodálatos, Iz. –mosolygott.
- Gyere, megmutatom a gardróbot. –húztam fel az ágyról –A felét üresen hagytuk neked.
Bevezettem, ő pedig ámuldozva járta körbe.
- Ez… ez óriási. –csodálkozott –Otthon sincs ekkora gardróbunk. Ha ezt a nagynéném látná…
Elmosolyodtam. Ha Alice ezt megtudná, végem lenne. És az is tudomására jutna, hogy alig van benne ruha. Egyértelműen végem lenne.
- Gyerünk. Vegyél fel valami fürdőruhát. Ráérünk később is kipakolni. –mondtam izgatottan –Csobbanjunk egyet.
Közben kerestem magamnak egy bikinit, és a fürdőbe mentem, hogy gyorsan átvegyem. A fekete bikini kihangsúlyozta világos bőrömet és szőke hajamat. Most nem törődtem azzal, hogy a tincseim vizesek lesznek. Nem tűztem fel. Hadd legyenek vizesek!
- Nyaralunk, Nessie! –visítottam izgatottan –Átöltöztél már?
- Nem. Én… –makogta.
- Na, öltözz.
Pár perc múlva kijött a fürdőből, végre egy bikiniben. Teste remegett. Talán félt, hogy lelepleződik?!
Mosolyogva ragadtam meg a kezét, miközben halkan elmormoltam a szavakat, amiket Kevin mondott nekem. Nessie-t lehúztam a földszintre, és az ajtóban elengedtem a kezét. Körbenéztem, és jókedvűen kezdtem a medence felé futni, majd sikítottam egyet, és beleugrottam. Feljöttem a víz alól, és feltűnt, hogy a diákok többsége eközben kilódult az erkélyekre, hogy engem figyeljenek.
- Nem jössz be, Nessie? –kérdeztem mosolyogva –Hidd el, nem lesz semmi baj.
- Hogy lenne. –kapta fel Kevin –Hisz nyaralunk!
Együtt csapódtak a vízbe. Mielőtt elnyelte volna Renesmee-t a víz, még hallatszott az ijedt sikoltása. Feljött a víz alól, és mély levegőt vett, majd kinyitotta a szemét. Félénken nézett körbe, majd a bőrére.
- Nem csillogok. –suttogta halkan.
- Mondtál valamit? –kérdeztem vigyorogva.
- Nem. –mosolygott boldogan.
- Ti nem is jöttök? –kiáltott fel a többiekhez Kevin.
Nem is kellett sokat várni. Pár perc múlva újabb fiatalok csapódtak a vízbe, én pedig a medence sarkához húzódtam. Kevin odajött hozzám, és a fülembe susogott:
- Semmi köszönöm?
- Nagyon hálás vagyok. –öleltem meg –Nagyon-nagyon köszönöm. És… szerintem Nessie is köszöni.
- Igen. Hisz… nézz csak rá. –mosolyodott el, ahogy felé fordított –Boldog.
Nessie épp az egyik kigyúrt osztálytársunk kezében volt, aki feldobta őt. Nessie szaltózott egyet a levegőben, majd belecsapódott a mélyvízbe.
- Remélem mindenki tud úszni. –mondta Kev aggodalmasan–Nem akarom, hogy bajuk legyenek.
- Nyugi. Figyelnek egymásra. –simítottam végig nyugtatásképp az arcán.
- Remélem is. –sóhajtott –Ez nagyobb felelősség, mint gondoltam.
- Nem neked kell ügyelni rájuk. Legalább is nem egyedül. Itt vagyok én, Marie, a tanárok. Ezek kívül te mindent elrendeztél. Tökéletes lesz ez a hét. –bíztattam –Higgy nekem.
Bólintott egyet, majd újra magához húzott, majd az arcát a nyakamba temette. Mélyet lélegzett, majd egy apró csókot hintett a kulcscsontomra. Felemelte a fejét, mélyen a szemembe nézett. Láttam a szemeiben a…szomorúságot, de mégis boldog volt. Kicsit eltolt magától, de a derekamat nem engedte el.
- Hahó srácok! –kiáltotta el magát Kevin.
A többiek elcsendesültek, abbahagyták azt, amit eddig műveltek, majd Kev felé fordultak.
- Pizza megfelel egy óra múlva? –kérdezte, mire a többiek egyöntetűen kiáltották, hogy igen –Mi legyen a mai program? Itthon akartok maradni, vagy esetleg lemenni a partra?
Ebben nem tudtak dönteni. Egymást túlkiabálva próbálták a saját akaratukat érvényesíteni.
- Oké. Akkor az lesz, hogy délután itthon maradunk, este pedig lemegyünk a partra. Így mindenkinek lesz ideje kipakolni, bandázhattok egyet, hat óra felé pedig lemennénk a vízhez..
Ez mindenkinek tetszett. Mikor látták, hogy semmi fontos dolgot sem akar Kevin mondani, tovább folytatták a felelőtlen szórakozást.
- Látod, meg tudsz te egyezni velük. –suttogtam a fülébe.
- Minden csak a helyes egyensúly megteremtésének kérdése. –mosolygott.
- Csak nehogy elő gyere a karmával. –nevettem.
- Nem fogok.
- Feltűnt, hogy nemsokára eszünk? –kérdeztem.
- Igen, miért?
- A többieknek azt mondtad, hogy csak este látják azt a helyet, ahol enni fogunk. –vigyorogtam.
- Ki mondta, hogy most ott eszünk? –húzta fel a szemöldökét.
- Senki.
- Az a hely este szép. Először este, sötétben akarom megmutatni nekik. Ahogy neked is. Így itt eszünk, a medencénél. Úgysem tudnám őket kirángatni a vízből, be a házba.
- Egyre kíváncsibbá teszel azzal a helyjel kapcsolatban.
- Az a célom. –susogta a fülembe, majd egy apró csókot hintett a fülcimpám mögé, mire jólesőn megborzongtam –Az a célom…
