Köszönöm a három darab kommentet :) Nem is húzom az időt. Jó olvasást!
Puszi
 |
| Izbel |
Love Angel- 7. fejezet
Vásárolni Kevinnel- Jól meggondoltam ezt?
(Izbel)
- Balra kell menni. –mondtam sóhajtva.
- De én jobbra szeretnék. –válaszolta.
- Kevin. Könyörgök. Balra van az élelmiszerbolt.
- Jobbra pedig filmeket lehet kapni.
- És? Nekünk kaját kell vennünk a kirándulásra. Valamint szeszesitalokat, és ki tudja, még mit. Az a legfontosabb.
- Az alapanyagokat már megrendeltem. –morogta –A közelből fogják odaszállítani. És ne aggódj: biztos minőség.
- Alkohol? –húztam fel a szemöldökömet –Nem lehet elvinni úgy egy csapat tizenévest kirándulni, hogy nincs pia.
- Igazad van. Akkor azt veszünk. De filmet is akarnak majd nézni. –állította az igazát.
- Oda is el fogunk menni. De kérlek, először azt intézzük el, ami feltétlen szükséges.
- A ruháim nem szükségesek. –vágta rá.
- Oké. Egyezkedjünk. –ajánlottam fel, mire bólintott –Bemegyünk az élelmiszerboltba, aztán levisszük a táskákat a kocsiba.
- De!
Feltartottam az ujjamat, és eléggé dühösen néztem rá. Ez már nekem is sok. Rosszabb, mint egy tízéves kisgyerek, aki egy műanyag traktorért húzza az édesanyját.
- Aztán elmegyünk filmeket venni neked. Ezután megveszed magadnak a ruhákat, és én is a sajátomat. Végül pedig bemegyünk olyan helyekre, ami nem feltétlenül fontos.
- Hát… –dörzsölte meg a tarkóját –Oké.
- Köszönöm. –néztem az ég felé –De ne hisztizz nekem.
- Rendben. –vigyorgott, majd átkarolta a vállamat.
Balra indultunk, az élelmiszerbolt felé. Kevin egy bevásárlókocsit irányított, míg én előkotortam a táskámból a bevásárló listát.
- Harper kérésére bolognai spagetti lesz vacsorára. –jegyeztem meg, miközben a listámat futottam át –Úgy emlékeztem, hogy szereted.
- Igen. –kuncogott –De nem kell mindig a kedvemre tenni. Ugyan olyan vagyok, mint bárki más.
- Ha nem lennél vezető is megkérdezném, hogy szereted-e a vacsorát, amit főzni fogok. –mosolyogtam rá.
- Rendben. –csillogott a szeme –Mi kell hozzá?
- Tészta, hús, paradicsompüré… A többit meg majd mondom.
Miközben én a kocsiba pakoltam a szükséges dolgokat, ő jót mulatott rajtam.
Gyakran nem tudtam eldönteni, hogy melyik gyártótól származó termék a jobb.
De most komolyan. Elénk tesznek két csomag tésztát. Árban minimális eltéréssel. Kinézetre ugyan olyanok, csak épp a gyártójuk más. Melyiket választod?
Ezeket a kérdéseimet rendszerint Kevin döntötte el. Találomra megfogta az egyiket, és beledobta a többi termék közé, miközben vigyorgott.
- Milyen alkoholokra gondoltál? –kérdeztem közben.
- Mi az, amit nem tudok megrendelni?
- Nem tudom. –mosolyogtam.
- De én jobbra szeretnék. –válaszolta.
- Kevin. Könyörgök. Balra van az élelmiszerbolt.
- Jobbra pedig filmeket lehet kapni.
- És? Nekünk kaját kell vennünk a kirándulásra. Valamint szeszesitalokat, és ki tudja, még mit. Az a legfontosabb.
- Az alapanyagokat már megrendeltem. –morogta –A közelből fogják odaszállítani. És ne aggódj: biztos minőség.
- Alkohol? –húztam fel a szemöldökömet –Nem lehet elvinni úgy egy csapat tizenévest kirándulni, hogy nincs pia.
- Igazad van. Akkor azt veszünk. De filmet is akarnak majd nézni. –állította az igazát.
- Oda is el fogunk menni. De kérlek, először azt intézzük el, ami feltétlen szükséges.
- A ruháim nem szükségesek. –vágta rá.
- Oké. Egyezkedjünk. –ajánlottam fel, mire bólintott –Bemegyünk az élelmiszerboltba, aztán levisszük a táskákat a kocsiba.
- De!
Feltartottam az ujjamat, és eléggé dühösen néztem rá. Ez már nekem is sok. Rosszabb, mint egy tízéves kisgyerek, aki egy műanyag traktorért húzza az édesanyját.
- Aztán elmegyünk filmeket venni neked. Ezután megveszed magadnak a ruhákat, és én is a sajátomat. Végül pedig bemegyünk olyan helyekre, ami nem feltétlenül fontos.
- Hát… –dörzsölte meg a tarkóját –Oké.
- Köszönöm. –néztem az ég felé –De ne hisztizz nekem.
- Rendben. –vigyorgott, majd átkarolta a vállamat.
Balra indultunk, az élelmiszerbolt felé. Kevin egy bevásárlókocsit irányított, míg én előkotortam a táskámból a bevásárló listát.
- Harper kérésére bolognai spagetti lesz vacsorára. –jegyeztem meg, miközben a listámat futottam át –Úgy emlékeztem, hogy szereted.
- Igen. –kuncogott –De nem kell mindig a kedvemre tenni. Ugyan olyan vagyok, mint bárki más.
- Ha nem lennél vezető is megkérdezném, hogy szereted-e a vacsorát, amit főzni fogok. –mosolyogtam rá.
- Rendben. –csillogott a szeme –Mi kell hozzá?
- Tészta, hús, paradicsompüré… A többit meg majd mondom.
Miközben én a kocsiba pakoltam a szükséges dolgokat, ő jót mulatott rajtam.
Gyakran nem tudtam eldönteni, hogy melyik gyártótól származó termék a jobb.
De most komolyan. Elénk tesznek két csomag tésztát. Árban minimális eltéréssel. Kinézetre ugyan olyanok, csak épp a gyártójuk más. Melyiket választod?
Ezeket a kérdéseimet rendszerint Kevin döntötte el. Találomra megfogta az egyiket, és beledobta a többi termék közé, miközben vigyorgott.
- Milyen alkoholokra gondoltál? –kérdeztem közben.
- Mi az, amit nem tudok megrendelni?
- Nem tudom. –mosolyogtam.
- Mindent megtudok. –kuncogott –De ezt nem akartam neked mondani. Annyira beleélted magad, úgyhogy inkább hagytam, hadd élvezd a helyzetet.
Meglepődve fordultam felé, de csak a jókedvet láttam az arcán. Az őszinteség csak úgy sütött a szemeiből.
Mikor felfogtam, hogy voltaképp mit is mondott, a nyakába ugrottam, és szorosan magamhoz öleltem.
- Édes vagy. –suttogtam a nyakába.
- De azért ne kóstolj meg. –kuncogott, mire én is felnevettem.
- Nem volt szándékomban.
- Kár. –kacsintott.
Jókedvűen forgattam meg a szemeimet,majd tovább keresgéltem a termékek között, míg a kocsi egészen meg nem telt.
- Azt hiszem minden megvan… –mondtam elgondolkodva.
- Na, add csak ide a papírost. –kapta ki a kezemből a listát.
Felháborodva néztem rá, de ő csak mosolygott, majd halkan olvasni kezdte, és közben a szemével kutakodott.
- Nem vettél csokit. –jelentette ki végül.
- Tényleg?
- Igen.
- Hát… oké, akkor keressünk csokit. –vettem ki a kezéből a listát.
Elsőre megtalálta azt a sort, amin az édességek voltak. A csokikhoz irányított, és egy kis mérlegelés után levett legalább háromféle, óriási táblát.
- Amúgy… a csoki fel sincs írva. –mosolyogtam rá.
- Tudom. –kuncogott –De szeretem a csokit.
Felnevettem a kisfiús arckifejezésén, és végigsimítottam az álla vonalán. Ujjaim nyomán megborsódzott a bőre. Mélyen belenéztem a szemeibe, közben enyhén oldalra döntöttem a fejemet, miközben elnyílt a szám.
Arca egyre közelebb került az enyémhez, és enyhén elmosolyodott.
- Kevin!
A hang hirtelen jött, de közelről. Léptem hátra egy kisebb lépést, és arcomat elöntötte a pír. Ilyen tényleg nincs!
Meglepődve fordultam felé, de csak a jókedvet láttam az arcán. Az őszinteség csak úgy sütött a szemeiből.
Mikor felfogtam, hogy voltaképp mit is mondott, a nyakába ugrottam, és szorosan magamhoz öleltem.
- Édes vagy. –suttogtam a nyakába.
- De azért ne kóstolj meg. –kuncogott, mire én is felnevettem.
- Nem volt szándékomban.
- Kár. –kacsintott.
Jókedvűen forgattam meg a szemeimet,majd tovább keresgéltem a termékek között, míg a kocsi egészen meg nem telt.
- Azt hiszem minden megvan… –mondtam elgondolkodva.
- Na, add csak ide a papírost. –kapta ki a kezemből a listát.
Felháborodva néztem rá, de ő csak mosolygott, majd halkan olvasni kezdte, és közben a szemével kutakodott.
- Nem vettél csokit. –jelentette ki végül.
- Tényleg?
- Igen.
- Hát… oké, akkor keressünk csokit. –vettem ki a kezéből a listát.
Elsőre megtalálta azt a sort, amin az édességek voltak. A csokikhoz irányított, és egy kis mérlegelés után levett legalább háromféle, óriási táblát.
- Amúgy… a csoki fel sincs írva. –mosolyogtam rá.
- Tudom. –kuncogott –De szeretem a csokit.
Felnevettem a kisfiús arckifejezésén, és végigsimítottam az álla vonalán. Ujjaim nyomán megborsódzott a bőre. Mélyen belenéztem a szemeibe, közben enyhén oldalra döntöttem a fejemet, miközben elnyílt a szám.
Arca egyre közelebb került az enyémhez, és enyhén elmosolyodott.
- Kevin!
A hang hirtelen jött, de közelről. Léptem hátra egy kisebb lépést, és arcomat elöntötte a pír. Ilyen tényleg nincs!
- David! –vigyorgott Kev –Milyen rég láttalak. Mi újság veled?
- Semmi különös, minden megy a megszokott kerékvágásában. –válaszolta a srác.
Barna haja oldalt tövidre volt nyírva, viszont középen az ég felé meredt. Kapásból meg tudtam volna mondani, hogy mennyi időt tölt reggel a tükör előtt. Rengeteget.
Megfordultam, és előre felé indultam.
- Iz, hová mész? –szólt utánam Kev.
- Van egy kis dolgom még.
- Ne már. –karolta át a derekam –Most mi a baj?
- Semmi különös, minden megy a megszokott kerékvágásában. –válaszolta a srác.
Barna haja oldalt tövidre volt nyírva, viszont középen az ég felé meredt. Kapásból meg tudtam volna mondani, hogy mennyi időt tölt reggel a tükör előtt. Rengeteget.
Megfordultam, és előre felé indultam.
- Iz, hová mész? –szólt utánam Kev.
- Van egy kis dolgom még.
- Ne már. –karolta át a derekam –Most mi a baj?
- Semmi. –fordultam szembe vele.
- Akkor?
- Tényleg. Nincs semmi baj.
- Az a baj, hogy David odajött hozzám? –susogta a fülembe.
- Nem. Tényleg. Csak még…keresnem kell egy dolgot. –mosolyogtam rá.
- Rendben. Itt foglak várni. –puszilta meg az arcomat.
- Sietek.
Elvigyorodta magát. Gyorsan megfordultam, és csak mentem előre. Mégis mit vegyek pluszba?
Hirtelen ötlettől vezérelve a gyertyák, a füstölők és a párologtatók felé vettem az irányt. Igaz, alig találtam meg őket. Először kerestem őket a kerámiáknál, majd az illatszereknél. Végül egy eldugott kis sarokban leltem rájuk.
Csodásabbnál csodásabb illatúakat találtam. Végül gyertyákkal felpakolva indultam vissza Kevinhez. Ő vigyorogva figyelte zsákmányomat, majd segített belepakolni őket a kosárba.
- Bocsi, hogy az előbb nem mutatkoztam be. –fordultam a srác felé –Izbel White vagyok.
Miután megrázta a kezemet, elmondta a saját nevét is, és megeresztett egy sármosnak mondható mosolyt.
- Hát, Kevin… Megfogtad az Isten lábát. Egy angyalian szép csajt találtál magadnak. –mondta elismerően a srác, miközben megveregette Kev hátát.
- Nem vagyunk együtt. –válaszolta csüggedten.
- Oh, hát akkor szia cicus. –karolt át David.
- Látsz rajtam füleket? –kérdeztem ingerülten –Esetleg szőrt? Vagy netán dorombolok?
- Mi van? –értetlenkedett.
- Ezzel arra akar célozni, hogy ő nem egy macska, így ne is hívd annak.
Kevin, miután elmondta a magyarázatot, magához húzott, aminek következtében David keze leomlott a vállamról.
- Oh, bocs, ci… vagyis Izbel. –masszírozta meg a tarkóját.
Csak elvigyorodtam.
- Még beszélgetni fogtok egy darabig, igaz? –kérdeztem Kevint, mire ő bólogatni kezdett.
- Tudod, rég találkoztunk, meg minden…
- Nem kell magyarázkodni. –szakítottam félbe –A bankkártyád nálad van, igaz?
- Természetesen.
- Akkor jó. Az lesz, hogy te szépen ezt mind ki fogod fizetni.
- És leviszem neked a kocsiba? –mosolygott szemöldök felhúzva.
- Pontosan. Addig én elmegyek pár boltba, hogy ne kelljen annyit szenvedned.
- Egyre jobb ötleteid vannak, Angyalom. –kuncogott.
- Akkor megegyeztünk?
- Persze. –mosolygott, majd az arcomra nyomott egy puszit.
- Majd keress meg. Vagy hívj. Szia David. Örvendek a találkozásnak. –köszöntem el.
- Én is, Izbel. –mosolygott.
Vigyorogva hagytam magam mögött őket. Kisiettem az üzletből, és a ruhaboltok keresésére indultam.
~
Miután vagy hat táska volt a kezemre aggatva, egy újabb üzletbe mentem be. Fehérnemű bolt. Oda vagyok az ilyen üzletekért. A pultnál a hölgynek odaadtam a táskáimat, aki mosolyogva vette át azt.
- Segítsek valamiben? –kérdezte.
- Nem kell, köszönöm.
A lány elmosolyodott, és bólintott egyet. Fekete haja kontyba volt tűzve, ajkán vörös rúzs díszelgett. Fekete ingéhez egy vörös nyakkendőt viselt, fekete miniszoknyával, és piros magas sarkúval.
Először a fekete darabokhoz mentem, és megigézve néztem a csipkék mintáját.
Aztán végjártam az egész boltot, és rengeteg fehérneműt begyűjtöttem, és egy üres fülkébe mentem.
Csak egy darabot akartam felpróbálni, amint az eladó lány hozott nekem hátulról. Egy fekete fűző volt, amin halványrózsaszín csipke futott. A melltartó-részének tetején egy rózsaszín szalag futott végig, akárcsak a fűző legalján.
Elégedetten néztem magam a tükörbe, amikor a függöny váratlanul elhúzódott.
- Mi a…? –sikkantottam fel.
- Oh, bocs. Azt hittem, hogy már… –kezdett bele Kevin, de váratlanul elhallgatott.
Behúzta maga mögött a függönyt, és közelebb lépett hozzám. Én hátráltam egy lépést, mire teljesen hozzám préselődött. Az egyik kezét a tarkómra simította, a másikkal pedig a combomat fogta meg.
Lélegzetét megéreztem a kulcscsontomon, amint apró csókokat hint oda. Halkan felnyögtem, és beletúrtam a hajába. A nyakam csókolgatásáról áttért az arcomra, majd a szám sarkába.
- Hölgyem, jó a méret? –kérdezte kintről az eladó.
Kevin felsóhajtott, majd elengedett. Pár másodperc múlva kilépett a fülkéből, és a meglepődött eladó szemébe nézett, majd köhintett egyet és ezt mondta:
- Tökéletes.
- Akkor?
- Tényleg. Nincs semmi baj.
- Az a baj, hogy David odajött hozzám? –susogta a fülembe.
- Nem. Tényleg. Csak még…keresnem kell egy dolgot. –mosolyogtam rá.
- Rendben. Itt foglak várni. –puszilta meg az arcomat.
- Sietek.
Elvigyorodta magát. Gyorsan megfordultam, és csak mentem előre. Mégis mit vegyek pluszba?
Hirtelen ötlettől vezérelve a gyertyák, a füstölők és a párologtatók felé vettem az irányt. Igaz, alig találtam meg őket. Először kerestem őket a kerámiáknál, majd az illatszereknél. Végül egy eldugott kis sarokban leltem rájuk.
Csodásabbnál csodásabb illatúakat találtam. Végül gyertyákkal felpakolva indultam vissza Kevinhez. Ő vigyorogva figyelte zsákmányomat, majd segített belepakolni őket a kosárba.
- Bocsi, hogy az előbb nem mutatkoztam be. –fordultam a srác felé –Izbel White vagyok.
Miután megrázta a kezemet, elmondta a saját nevét is, és megeresztett egy sármosnak mondható mosolyt.
- Hát, Kevin… Megfogtad az Isten lábát. Egy angyalian szép csajt találtál magadnak. –mondta elismerően a srác, miközben megveregette Kev hátát.
- Nem vagyunk együtt. –válaszolta csüggedten.
- Oh, hát akkor szia cicus. –karolt át David.
- Látsz rajtam füleket? –kérdeztem ingerülten –Esetleg szőrt? Vagy netán dorombolok?
- Mi van? –értetlenkedett.
- Ezzel arra akar célozni, hogy ő nem egy macska, így ne is hívd annak.
Kevin, miután elmondta a magyarázatot, magához húzott, aminek következtében David keze leomlott a vállamról.
- Oh, bocs, ci… vagyis Izbel. –masszírozta meg a tarkóját.
Csak elvigyorodtam.
- Még beszélgetni fogtok egy darabig, igaz? –kérdeztem Kevint, mire ő bólogatni kezdett.
- Tudod, rég találkoztunk, meg minden…
- Nem kell magyarázkodni. –szakítottam félbe –A bankkártyád nálad van, igaz?
- Természetesen.
- Akkor jó. Az lesz, hogy te szépen ezt mind ki fogod fizetni.
- És leviszem neked a kocsiba? –mosolygott szemöldök felhúzva.
- Pontosan. Addig én elmegyek pár boltba, hogy ne kelljen annyit szenvedned.
- Egyre jobb ötleteid vannak, Angyalom. –kuncogott.
- Akkor megegyeztünk?
- Persze. –mosolygott, majd az arcomra nyomott egy puszit.
- Majd keress meg. Vagy hívj. Szia David. Örvendek a találkozásnak. –köszöntem el.
- Én is, Izbel. –mosolygott.
Vigyorogva hagytam magam mögött őket. Kisiettem az üzletből, és a ruhaboltok keresésére indultam.
~
Miután vagy hat táska volt a kezemre aggatva, egy újabb üzletbe mentem be. Fehérnemű bolt. Oda vagyok az ilyen üzletekért. A pultnál a hölgynek odaadtam a táskáimat, aki mosolyogva vette át azt.
- Segítsek valamiben? –kérdezte.
- Nem kell, köszönöm.
A lány elmosolyodott, és bólintott egyet. Fekete haja kontyba volt tűzve, ajkán vörös rúzs díszelgett. Fekete ingéhez egy vörös nyakkendőt viselt, fekete miniszoknyával, és piros magas sarkúval.
Először a fekete darabokhoz mentem, és megigézve néztem a csipkék mintáját.
Aztán végjártam az egész boltot, és rengeteg fehérneműt begyűjtöttem, és egy üres fülkébe mentem.
Csak egy darabot akartam felpróbálni, amint az eladó lány hozott nekem hátulról. Egy fekete fűző volt, amin halványrózsaszín csipke futott. A melltartó-részének tetején egy rózsaszín szalag futott végig, akárcsak a fűző legalján.
Elégedetten néztem magam a tükörbe, amikor a függöny váratlanul elhúzódott.
- Mi a…? –sikkantottam fel.
- Oh, bocs. Azt hittem, hogy már… –kezdett bele Kevin, de váratlanul elhallgatott.
Behúzta maga mögött a függönyt, és közelebb lépett hozzám. Én hátráltam egy lépést, mire teljesen hozzám préselődött. Az egyik kezét a tarkómra simította, a másikkal pedig a combomat fogta meg.
Lélegzetét megéreztem a kulcscsontomon, amint apró csókokat hint oda. Halkan felnyögtem, és beletúrtam a hajába. A nyakam csókolgatásáról áttért az arcomra, majd a szám sarkába.
- Hölgyem, jó a méret? –kérdezte kintről az eladó.
Kevin felsóhajtott, majd elengedett. Pár másodperc múlva kilépett a fülkéből, és a meglepődött eladó szemébe nézett, majd köhintett egyet és ezt mondta:
- Tökéletes.
Elvörösödtem, és visszahúztam a függönyt. Átöltöztem, összeszedtem a kifizetendő darabokat, és elhúztam a függönyt. Kevin előttem állt, és az elpirult arcomat fürkészte.
- Megyek fizetni. –makogtam, és a pulthoz mentem –Bocsi a… fülkében történt jelenetért.
- Semmi gond. –válaszolta –Jó lett a méret?
- Persze. –mosolyodtam el –És még ezek is lesznek.
Bólintott egyet, és mindet felszámlázta, majd egy táskába pakolt. Átnyújtottam a kártyámat, és lehúzta róla a pénzt.
Pár perc múlva egy pizzázóban ültem. Kevin épp elment megvenni a kaját, én pedig addig elfoglaltam egy boxot.
- Ez gyors volt. –jegyeztem meg, mikor leült velem szemben.
- Pont akkor lett kész a pizza, amit még telefonon rendeltem. –kuncogott.
- Okos.
- Köszönöm. –mosolygott.
Kivett egy szeletet, ahogy én is tettem. Finom volt. Sonka, sajt, ananász és kukorica. Valamint a felén gomba is. Jólesően hümmögtem.
Amíg az óriási pizzát elfogyasztottuk, beszélgettünk. Felhőtlenül és zavartalanul. Egyikünk sem hozta fel a fehérnemű boltban történt eseményeket. De látszólag zavarban volt, ahogy én is.
~
Már jóval elmúlt hat óra, és az üzletek a záráshoz közeledtek. Kevin és én már dél óta csatangoltunk a plázában. Megvettük neki és magamnak a ruhákat is. A csomagtartó megtelt a szatyrokkal. Gyors elhatározás miatt hazaindultunk.
Kevin vezetett. Én az elsuhanó fák látványával voltam elfoglalva. A fejemet az ablaknak döntöttem. Vízcseppek csorogtak végig az üvegen, és az idő is hidegebbre fordult. A szél feltámadt, és tépte a fákat. A világos felhőket felváltotta egy sötét, feketés és sűrű felhőréteg. Dörgés hasított bele a csendbe, és villámlás szántotta az eget.
- Utálom a vihart. –dörmögtem.
- Nyugi, nem sokára haza érünk. –mosolygott rám Kevin, és megsimogatta a kezemet.
Igaza volt. Bő öt perc múlva zuhogó esőben álltunk be a garázsba.
- Majd később bepakoljuk a ruhákat. Most elég bevinni a romlandót.
Kevin csak elmosolyodta magát. Megfogadta a tanácsomat, így a csomagok négyötödét bent hagyta a csomagtartóban.
- Kérsz valamit? –kérdeztem, miközben a konyhában pakoltam.
- Nem, köszönöm. –mosolygott.
- Nem néznéd meg, hogy van-e itthon valaki?
- De, persze.
Miközben ő elegedet tett a kérésemnek, én puncspudingot főztem magunknak. Rég ettem, és szerettem is. Mire Kevin visszaért, már épp levettem a sütőlapról.
- Blaise olvas. Teljesen belemerült. Harper és Tod valami új edzéstervet próbál ki.
- Rendben. –bólintottam, majd három tálkába öntöttem a rózsaszín ételt.
Egyet Kevin kezébe nyomtam, kanállal együtt, egyet pedig felvittem Blaise-nek.
- Köszi, Iz. –nyomott egy puszit az arcomra.
- Nincs mit köszönnöd. Mit olvasol?
- Orvosi szakkönyv.
A tipikus blaises vigyorát villantotta meg, majd lapozott egyet.
- Akkor nem is zavarlak. –álltam fel, és jó éjt kívánva neki elhagytam a szobát.
Lementem Kevin-hez. A nappaliban ült, a kanapén. Az én pudingomat is a kezében tartotta, kanállal együtt. Leültem mellé, és egy plédbe burkolóztam. A plazma TV be volt kapcsolva, és valami vígjáték ment rajta.
Újabb dörgés rázta meg a házat, majd megjelent a villámlás okozta fényesség is, ami rögtön el is aludt.
Ijedtemben közelebb ugrottam Kevhez, aki vigyorogva ölelt magához. Én végül a mellkasára fektettem a fejemet, míg ő átvetette a kezét a vállaimon, és a derekamat simogatta.
Így néztük tovább a vígjátékot.
~
A film végeztével a konyhába mentünk, hogy megcsináljuk a vacsorát. Ugyanis ez teljesen kiment a fejemből. Kevin és én sürögtünk-forogtunk a konyhában, de teljes összhangban voltunk. Míg ő a tésztát főzte meg, én a szószt csináltam. Az ízesítést ketten hoztuk össze.
- Hello!
Tod és Harper hangjára az ajtó felé kaptuk a fejünket. Ők álltak ott, kezükben az edzőcuccukkal. Látszólag el voltak fáradva.
- Sziasztok! –köszöntem mosolyogva –A vacsora mindjárt kész.
- Arra elkészülünk. –nyomott egy puszit Harper az arcomra.
- Bizony. Egy ilyen finom kaját nem lehet kihagyni. –szagolt bele Tod a szószba –Nagyon jó illata van.
- Köszönjük. –vigyorgott Kevin.
Még váltottunk pár szót, majd elmentek lezuhanyozni és átöltözni.
- Kíváncsi leszek erre az edzéstervre. –szólt Kev.
- Én is.
- Megterítsek?
- Megtennéd? –néztem rá mosolyogva.
- Hát hogyne, Angyalom. –vigyorgott.
Bő tíz perc múlva már az asztalnál ültünk, és a vacsoránkat falatoztuk.
- Iz, ez tényleg isteni lett. –dörmögte teli szájjal Blaise.
- Kevin érdeme is.
- Ugyan. –vigyorgott Kev –Én csak segítettem.
- Jó párost alkottok. –jegyezte meg Tod –Kíváncsi lennék, hogy más téren is ilyen összhangban mozogtok-e.
A mondatot megtoldotta egy kacsintással, és egy pimasz vigyorral. Így nem volt kérdés, hogy mire gondol: A szexre.
Nem válaszoltam. Ehelyett újabb falatot emeltem a számhoz.
- Erre én is kíváncsi lennék. –szólt később Kevin.
A falat, amit épp lenyeltem, félre ment. Köhögve álltam fel az asztaltól. A többiek ijedt és kíváncsi tekintetével találtam szembe magam. Kisiettem a konyhába. Ott kiköhögtem magam, majd egy pohár vizet is lehúztam.
- Jól vagy? –jött utánam Kev.
- Persze. –mosolyogtam rá –Semmi gond sincs. Menj vissza enni. Én is megyek, nemsokára.
- Beszélnünk kellene.
- Miért?
- Tudom, hogy nem csak én érzem a szikrákat, a vonzódást. És ami köztünk történt eddig...azt meg kell beszélni. Vacsora után. A szobádban. Nem fogadok el kifogást.
A szó is a torkomon akadt. Bólintottam egyet, mire egyet mosolygott, és kiment. Riadt tekintetemet az ablak felé irányítottam, és kinéztem a sötétben.
Nehéz lesz ez az éjszaka…
- Megyek fizetni. –makogtam, és a pulthoz mentem –Bocsi a… fülkében történt jelenetért.
- Semmi gond. –válaszolta –Jó lett a méret?
- Persze. –mosolyodtam el –És még ezek is lesznek.
Bólintott egyet, és mindet felszámlázta, majd egy táskába pakolt. Átnyújtottam a kártyámat, és lehúzta róla a pénzt.
Pár perc múlva egy pizzázóban ültem. Kevin épp elment megvenni a kaját, én pedig addig elfoglaltam egy boxot.
- Ez gyors volt. –jegyeztem meg, mikor leült velem szemben.
- Pont akkor lett kész a pizza, amit még telefonon rendeltem. –kuncogott.
- Okos.
- Köszönöm. –mosolygott.
Kivett egy szeletet, ahogy én is tettem. Finom volt. Sonka, sajt, ananász és kukorica. Valamint a felén gomba is. Jólesően hümmögtem.
Amíg az óriási pizzát elfogyasztottuk, beszélgettünk. Felhőtlenül és zavartalanul. Egyikünk sem hozta fel a fehérnemű boltban történt eseményeket. De látszólag zavarban volt, ahogy én is.
~
Már jóval elmúlt hat óra, és az üzletek a záráshoz közeledtek. Kevin és én már dél óta csatangoltunk a plázában. Megvettük neki és magamnak a ruhákat is. A csomagtartó megtelt a szatyrokkal. Gyors elhatározás miatt hazaindultunk.
Kevin vezetett. Én az elsuhanó fák látványával voltam elfoglalva. A fejemet az ablaknak döntöttem. Vízcseppek csorogtak végig az üvegen, és az idő is hidegebbre fordult. A szél feltámadt, és tépte a fákat. A világos felhőket felváltotta egy sötét, feketés és sűrű felhőréteg. Dörgés hasított bele a csendbe, és villámlás szántotta az eget.
- Utálom a vihart. –dörmögtem.
- Nyugi, nem sokára haza érünk. –mosolygott rám Kevin, és megsimogatta a kezemet.
Igaza volt. Bő öt perc múlva zuhogó esőben álltunk be a garázsba.
- Majd később bepakoljuk a ruhákat. Most elég bevinni a romlandót.
Kevin csak elmosolyodta magát. Megfogadta a tanácsomat, így a csomagok négyötödét bent hagyta a csomagtartóban.
- Kérsz valamit? –kérdeztem, miközben a konyhában pakoltam.
- Nem, köszönöm. –mosolygott.
- Nem néznéd meg, hogy van-e itthon valaki?
- De, persze.
Miközben ő elegedet tett a kérésemnek, én puncspudingot főztem magunknak. Rég ettem, és szerettem is. Mire Kevin visszaért, már épp levettem a sütőlapról.
- Blaise olvas. Teljesen belemerült. Harper és Tod valami új edzéstervet próbál ki.
- Rendben. –bólintottam, majd három tálkába öntöttem a rózsaszín ételt.
Egyet Kevin kezébe nyomtam, kanállal együtt, egyet pedig felvittem Blaise-nek.
- Köszi, Iz. –nyomott egy puszit az arcomra.
- Nincs mit köszönnöd. Mit olvasol?
- Orvosi szakkönyv.
A tipikus blaises vigyorát villantotta meg, majd lapozott egyet.
- Akkor nem is zavarlak. –álltam fel, és jó éjt kívánva neki elhagytam a szobát.
Lementem Kevin-hez. A nappaliban ült, a kanapén. Az én pudingomat is a kezében tartotta, kanállal együtt. Leültem mellé, és egy plédbe burkolóztam. A plazma TV be volt kapcsolva, és valami vígjáték ment rajta.
Újabb dörgés rázta meg a házat, majd megjelent a villámlás okozta fényesség is, ami rögtön el is aludt.
Ijedtemben közelebb ugrottam Kevhez, aki vigyorogva ölelt magához. Én végül a mellkasára fektettem a fejemet, míg ő átvetette a kezét a vállaimon, és a derekamat simogatta.
Így néztük tovább a vígjátékot.
~
A film végeztével a konyhába mentünk, hogy megcsináljuk a vacsorát. Ugyanis ez teljesen kiment a fejemből. Kevin és én sürögtünk-forogtunk a konyhában, de teljes összhangban voltunk. Míg ő a tésztát főzte meg, én a szószt csináltam. Az ízesítést ketten hoztuk össze.
- Hello!
Tod és Harper hangjára az ajtó felé kaptuk a fejünket. Ők álltak ott, kezükben az edzőcuccukkal. Látszólag el voltak fáradva.
- Sziasztok! –köszöntem mosolyogva –A vacsora mindjárt kész.
- Arra elkészülünk. –nyomott egy puszit Harper az arcomra.
- Bizony. Egy ilyen finom kaját nem lehet kihagyni. –szagolt bele Tod a szószba –Nagyon jó illata van.
- Köszönjük. –vigyorgott Kevin.
Még váltottunk pár szót, majd elmentek lezuhanyozni és átöltözni.
- Kíváncsi leszek erre az edzéstervre. –szólt Kev.
- Én is.
- Megterítsek?
- Megtennéd? –néztem rá mosolyogva.
- Hát hogyne, Angyalom. –vigyorgott.
Bő tíz perc múlva már az asztalnál ültünk, és a vacsoránkat falatoztuk.
- Iz, ez tényleg isteni lett. –dörmögte teli szájjal Blaise.
- Kevin érdeme is.
- Ugyan. –vigyorgott Kev –Én csak segítettem.
- Jó párost alkottok. –jegyezte meg Tod –Kíváncsi lennék, hogy más téren is ilyen összhangban mozogtok-e.
A mondatot megtoldotta egy kacsintással, és egy pimasz vigyorral. Így nem volt kérdés, hogy mire gondol: A szexre.
Nem válaszoltam. Ehelyett újabb falatot emeltem a számhoz.
- Erre én is kíváncsi lennék. –szólt később Kevin.
A falat, amit épp lenyeltem, félre ment. Köhögve álltam fel az asztaltól. A többiek ijedt és kíváncsi tekintetével találtam szembe magam. Kisiettem a konyhába. Ott kiköhögtem magam, majd egy pohár vizet is lehúztam.
- Jól vagy? –jött utánam Kev.
- Persze. –mosolyogtam rá –Semmi gond sincs. Menj vissza enni. Én is megyek, nemsokára.
- Beszélnünk kellene.
- Miért?
- Tudom, hogy nem csak én érzem a szikrákat, a vonzódást. És ami köztünk történt eddig...azt meg kell beszélni. Vacsora után. A szobádban. Nem fogadok el kifogást.
A szó is a torkomon akadt. Bólintottam egyet, mire egyet mosolygott, és kiment. Riadt tekintetemet az ablak felé irányítottam, és kinéztem a sötétben.
Nehéz lesz ez az éjszaka…
