Love Angel- 48. fejezet

Sziasztok!
Nyaralok, mégis van alkalmam feltenni nektek a fejezetet, persze jóval előbb =) Remélem örültök neki.
Jó olvasás!

Love Angel- 48. fejezet
Jacob
(Izbel)

Robert újabb fantasztikus ötlettel rukkolt elő: horrorfilm, ismerkedés és kínai.
A kínait mi rendeltük meg Renesmee-vel, valamint hozattunk három családi méretű pizzát is. Mivel Seth és Embry is hivatalos volt ma estére, úgy gondoltam, hogy ez elég lesz. Jacobot is hívtuk, ő viszont visszautasította. Úgy gondoltam, hogy a döntése hátterében egy bizonyos Renesmee Cullen áll. Nem zargattam vele. Emily-nek is megemlítettem a dolgot, neki viszont tervei vannak az éjszakára, így Sam is kihúzódott a listáról.
A két farkas nyolc óra környékén állított be, engem egy-egy puszival köszöntöttek. Embry rávette az édesanyját, hogy süssön egy tepsi süteményt, így édességben sem voltunk híján. Seth pedig egy letakart tállal érkezett.
- Leah és Kevin sütöttek. –fintorogta- Túl sokat is. Ráadásul gyümölcsös!
A kezembe nyomta a tálat, majd lehuppant a kanapéra- az én helyemre!
Leah és Kevin kibékültek. Igaz, csak másnap reggel, miután Kevin egész éjszaka Leah ablaka alatt ült és beszélt hozzá. Nos igen, erről Seth hosszasan mesélt, ugyanis ő is kénytelen volt végighallgatni. Mivel a hangos, és be nem fejeződő beszéd folyton felzavarta, aludni sem tudott.
Seth hozta ételt letettem az üvegasztalra.
- Nos, Seth… Akár fel is állhatsz! –vigyorogtam rá.
- Mert?
- A kanapé hátrébb lesz tolva, matracokat teszünk a földre. Nem akarunk kanapén ücsörögni, így az ételt is könnyebben elérjük.
- Jó gondolatmenet. –kacsintott Embry- Pattanj, Kölyök! Tegyük hátrébb a kanapét.
Seth bólintott egyet, majd már tették is arrébb a bútort. Robert és Renesmee felmentek az emeletre pár pokrócért, valamint a dvd lemezekért.
Én pedig addig angyali erőmet bevetve, egy másodperc alatt berendeztem a helyet. Egy óriási méretű, puha matracot tettem le, majd jókora párnahalmokat.
- Ezt sosem fogom megszokni. –dörmögte Seth, majd nevetve átkarolt- Lenyűgöző!
- Ugye? –kuncogtam- Még jó, hogy én már megszoktam. De pszt!
Vigyorogva bólintott egyet, majd játékosan összehúzta a száján a cipzárt. Embry hasonlóan tett, majd vigyorogva lehuppant a földre.
- Kényelmes. –nyúlt el, majd elkapta a bokámat, és maga mellé rántott- Ugye?
- Persze. Széttörtem a fél testemet, hála neked. –kuncogtam.
- Képzelem. –forgatta a szemeit, majd kirúgta Seth lábait, aki ennek következtében fenékre esett.
- Arra kell lejönnünk, hogy itt vérre menő harcok folynak? –vigyorogta Renesmee, majd mindhármunkat fejbekólintott egy-egy párnával. Kemény párnával. Legalább is annak tűnt, mikor belevájódott a szemembe.
- Megvakítottál. –jegyeztem meg.
- Képzelem. –kuncogta, majd gonosz módon összekócolta a hajamat- Akkor jól se nézz ki!
- Még át kell öltöznöm, ahhoz pedig fel kell találnom az emeletre. Nincs mese, a te segítségedet kell kérnem.
- Én segítek. –vállalkozott Rob- Még a ruháidat is leveszem. Azt nem garantálom, hogy vissza is húzom rád…
- Robert! –pirítottam rá.
- Jó, bocs. –nevette.

Öt perc múlva már a pizsamaként használatos toppomban és shortomban ültem lent. A farkasokon csak egy rövidnadrág volt, így Robert is levette a pólóját. Alkalmazkodott. Ezen jót nevettünk Renesmee-vel.
- Nos, Édes Robertünk. –vigyorogta a lány, majd szorosan leült Rob mellé- Nem akarlak piszkálni, de te nem igazán büszkélkedhetsz izmokkal.
Közben megbökdöste a hasfalát, utána megtapogatta a bicepszét is. Robert tényleg nem volt annyira izmos, mint a farkasok, de nem is vártam tőle. Pont úgy volt jó, ahogy volt. Igaz, Renesmee ezt a helyzetet könyörtelenül kihasználta.
- Jó vagyok én így. Azért látod kevésnek, mert nem vagyok olyan izomagy, mint ezek ketten. –bökött a mellettem ülő két srácra.
Ők csak nevetve hallgatták a történteket, majd inkább felálltak.
- Pattogtatunk ki popcornt, Izzie? –ragadta meg a karomat Embry- Tudom, hogy te is akarod!
- Milyen tájékozott vagy. –ingattam a fejemet- Kár, hogy a nevemet tévesen tudod. Így hogy’ bízzak meg benned?
- Hát, babám… Ez nekem is rejtély. –válaszolta.

Durván négy perc múlva két óriási tál popcorn, jó pár üveg üdítő, pohár és chips társaságában huppantunk le a többiek közé, akik már elhelyezkedve, izgatottan vártak minket. Robert a távirányítót forgatta a kezében, Renesmee pedig hanyatt fekve lóbálta a plafon felé a lábait. Seth ránk emelte a pillantását, majd feltápászkodott, hogy segítsen lepakolni nekünk.
Épp, hogy elkezdődött a film, már csengettek is. Elégedetlen morgás közepette tápászkodtam fel.
- Állítsátok le. Stop gomb. Igen, Robert: Pont az, amin rajta van az ujjad. –utasítottam.
A pizzafutár elégedett pillantással szemlélt, ahogy átvettem tőle az óriási dobozokat.
- Amúgy… Nem akar valaki segíteni? –kiáltottam a többieknek. Meg is hallottam négy láb erőteljes dobogását, ahogy mellém értek. Seth rövid versengés után kikapta a kezemből a papírdobozokat, Embry pedig a vállamat karolta át.
- Nehogy megfázz. –kuncogta elégedetten, mire megtekertem a fejemet.
- Szörnyű!
- Oh, Brian! –vigyorogta Embry, majd egy baráti kézfogással köszöntötte az ismerősét- Mi szél hozott ide?
- Ostoba kérdés volt. –tekertem a fejemet, majd átbújtam Embry karja alatt, hogy felmarkolhassam a pénztárcámat.
- Jó csajod van, haver! –szólt a pizzafutár, majd vállon veregette a nevető farkasunkat.
- Áh, nem vagyunk együtt. –tiltakozott Embry, majd rám pillantva kissé kimeresztette a szemeit.
- Ahogy elnézem, ez az állapot nem tart soká. –ciccegte a Brian, majd megigazította a fején a sapkát.
- Mivel tartozunk? –kérdeztem, ő pedig azonnal rávágta az árat. Jó kis borravalót adtam, ő pedig egy gyors számolás és apró fütty után becipzárazta az övtáskájába.
- Hát, akkor köszönjük. –mosolyogtam- Örültem a találkozásnak.
- Hát még én! –vigyorogta, majd egy kacsintást küldött a mellettem álldogáló farkas felé, végül hátrafordult és visszament a kocsijához.

- Neki sem lett több esze. –gúnyolódott Embry, miután visszaültünk a többiek közé- Ugyan olyan kiakasztó, mint volt. Belemászott a képembe.
- Nagyon jók a hangulatingadozásaid. –fintorogtam- Az elején még ölelgetted szegény gyereket.
- Ugyan. –legyintett.
- Én is láttam! –kelt védelmemre Seth, majd elégedetten rám vigyorgott- Mintha egykori szeretők lettetek volna. Csak úgy forrt a levegő.
- Az agyvizem, na, az forrt! De te is fogsz, ha így folytatod! –fenyegette Embry- Méghozzá tűz fölött. Botra kötözve. Úgy foglak forgatni, mint egy grillcsirkét!
- Kár volt kipattogtatni a kukoricát. –jegyezte meg Renesmee, szinte ügyet sem vetve a vitatkozó farkasokra. Robert viszont annál nagyobb élvezettel figyelte a tettlegességbe is átcsapongó szópárbajt.
- Igen. Meg fog hűlni, úgy pedig már nem jó. –fintorogtam, majd félretettem a tálakat- Na, srácok! Itt a pizza. Rövidesen megjön a kínai is.
Épp, hogy kimondtam, már nyílt is az ajtó. Elégedetlenül sóhajtottam, majd feltápászkodtam. De hiába is vettem használatba a lábaimat, Robert már az ajtó előtt áll és perkált. Egy perc múlva már le is tette elénk a dobozokat.
Így a filmet már óriási köhögésrohamok közepette nézhettük. Egy-egy rémes jelenetnél cigányútra tévedt a falat, többször könnyezni is kezdtem miatta. Igaz, a nagy riadalmamat nem csak a puszta film okozta, hanem a két mellettem terpeszkedő farkas rémítgetései is közre játszottak.
A kínait a két film végéig eszegettük, a pizza viszont már az első után elfogyott. Így hát újra előkerült a sok-sok nasi, a Seth által hozott édesség, és az alkohol is. Az utóbbi Robert erősködése miatt kötött ki a matracon.
A nagy rágcsálás és röhögés miatt a filmet sem hallottuk. Renesmee-vel tehetetlenül néztünk egymásra, végül feljebb nyomtuk a hangerőt. De a sokadik nyerítés után már feladtuk: Lestoppoltuk a filmet és szigorú arccal tekintettünk a körülöttünk fetrengő fiúkra.
- Egy filmnézés nem abból áll, hogy anyósvicceket meséltek egymásnak. –okította őket Renesmee- Ha ennyire viccmesélős kedvetekbe vagytok, akkor menjetek fel az emeletre, zárkózzatok be egy szobába. Viszont mi kíváncsiak vagyunk arra, hogy ennek az idegesítően liba csajnak hogyan trancsírozzák szét az agyát! Szóval, ha kérhetem…
- Bocs. –válaszolták egyszerre.
Elégedetten néztem Nessie-re, majd újra a képernyő felé fordítottam a tekintetemet.

Végül a filmezés tökéletesen sikeredett. Nem is aludtunk éjszaka, a farkasok csak délben mentek haza. Robert ekkor már hulla fáradt volt, elaludt az asztalnál. Ezt a két farkas tökéletesen kihasználta: alkoholos filccel teleírogatták az arcát.
Robert ennek az ébredése után nem igazán örült, acetonnal mosta a bőrét. Hiába magyaráztuk neki, hogy ezt nem kéne… Hajthatatlan volt.

Másnap este Embry hívott meg minket a partra. A falka pár tagja bulizik egyet a parton, várnak minket is- legalább is ezt mondta nekünk.
Így este lesétáltunk. Nem is igazán tudtuk, hogy hova kell menni… Igaz, az éles fény, amit a tűz okozott, meglehetősen feltűnő és árulkodó volt. Meg persze hogyan tévedhetne el az, akinek egy komplett térkép van a fejében, ráadásul gondolatolvasói tehetséggel rendelkezik? Tehát óriási égés lenne, ha nem találnék meg egy öt kilométerrel arrébb fekvő helyet.

Embry már nagyban rendezkedett. A tűz mellé pakolták az óriási fatönköket, amik padként szolgálnak. Tetszett, hogy ilyen egyszerűen oldották meg.
- Segítsek? –léptem mellé, ő pedig egy csibészes kacsintás után felállt, magához ölelt és nemlegesen rázta a fejét.
- El sem bírod, Izzie! –jelentette ki elégedetten vigyorogva.
- Ch! –tiltakoztam gyengén a vállára csapva- Gonosz vagy. Ráadásul direkt kínozol, mert tudod, hogy most úgysem fitogtathatom az erőmet. De tudod mit? Holnap. Éjszaka. Az erdőben.
- Húha, ez felkérés egy tangóra? –kuncogta.
- Akkora… áh! –tekertem a fejemet- Megmutatom, hogy a mi fajtánk hogyan játszik. Legyen ott mindenki.
- Hát, babám… Mi éjszaka aludni szoktunk. –tekerte a fejét lemondóan, mire egy mérges pillantást vetettem rá- De érted bármit! Elintézem.
- El is várom. –szűkítettem össze a szemeimet, majd sarkon fordultam.
Renesmee az asztaloknál álldogált, az általunk hozott dobozokból pakolta ki az ételt. Elég lassan mozgott. Nem is volt kérdés számomra, hogy elég intenzíven gondolkodik valamin. Mellé sétáltam és az asztalnak támaszkodtam.
- Furcsa érzésem van. –jelentette ki- Tippem sincs, hogy miért. Összeszorult a gyomrom, mégis pillangók szaladgálnak benne. Nézd meg a kezeimet: Remegnek!
- Nyugi. –mosolyogtam rá- Csak furcsa, hogy ennyi emberrel kell megismerkednek egy este. De ne aggódj, ez nem kötelező. Választhatod egy ember társaságát is, sőt, ha férfi mellé csapódsz, még büszke is leszek rád. De azért szögezzük le, hogy ne Robert legyen az. Tényleg ne.
- Házinyúlra nem lövünk. –ingatta a fejét, majd elvigyorodott. Bólogattam.
Renesmee oldalra fordította a pillantását, majd egy pillanatra kimeresztette a szemeit. Követtem a tekintetét, majd elégedetten görbültek felfelé az ajkaim. Nessie zavartan nézett vissza rám, majd inkább visszafordult az asztal felé.
- Ő Jacob Black –mondtam.
- Bella… Mesélt róla. Sokat. –bólogatta.
- Gondolom. –kuncogtam, majd a ránk néző farkasnak integettem- Szia, Jake! Szeretnék bemutatni valakit!
Ő pedig illedelmességének hála felénk vette az irányt. Mondjuk először sóhajtott, de szerintem a szíve erősen Nessie felé húzta. Annyira tudtam, hogy mi lesz a vége!
- Jacob Black, bemutatom neked Renesmee Carlie Cullent. –vigyorogtam.
 A vámpírlány továbbra is az asztalt támasztotta- hassal.
- Szia. Jake vagyok. –nyújtotta a kezét, Nessie pedig egy apró sóhaj után fordult csak szembe a farkassal.
Azonnal megtörtént. Épp, hogy egymás szemébe pillantottak, már meg is volt a nagy bumm! Szinte éreztem, ahogy a hirtelen jött érzéseik kicsapongó hullámai ledöntenek a lábaimról. Örömömbe szinte szárnyaltam.
Ők pedig csak néztek egymásra. Ellágyult tekintetük mindent elárult. Tudtam, hogy a földhöz ragasztott köteleik már rég elszakadtak, most már csak a másik számít nekik.
Aprót tapsikoltam, majd eloldalaztam mellőlük. Embryt találtam meg elsőként, nem is röstelltem a nyakába ugrani.
- Húha, mi történt? –kérdezte megtartva a derekamat- Leszakadt a talaj, hogy nem állsz rá?
- Oda süss! –böktem a fejemmel a némán ácsorgó páros felé.
- Nem semmi. –füttyentett.
- Seth-nek igaza lett. –vigyorogtam.
- Miben lett igazam? –kérdezte az említett. A tűz túloldaláról ordított át.
- Nézz oldalra, te balfácán! Elrontod a pillanatomat! –dörmögte vissza Embry, én pedig kikászálódtam a karjaiból.
- Milyen pillanat? –kérdeztem vissza tudatlanságot tettetve, majd hátrébb léptem egyet- Na, szerinted mennyi idő kell ahhoz, hogy összejöjjenek?
- Egy hetet tippelek. Jacob töketlen. –válaszolta.
- Maximum hat nap. De szerintem három is elég. –kötekedtem, majd kacsintottam- Renesmee nem töketlen.
- Negyven dolcsi?
- Duplázom –vigyorogtam. Kezet ráztunk, Embry pedig elő is kapta a telefonját- Mit csinálsz?
- Felírom a mai dátumot. Nehogy elfelejtsük.
- Ugyan, ezt nem lehet! –legyintettem, majd leellenőriztem, hogy senki sem figyel, aztán arrébb tettem az egyik fatönköt.

Embry és Seth később elrángatták a bétát, hogy rendesen kifaggassák. Én addig Renesmee-hez szaladtam, majd egy mélyre ható kérdést tettem fel neki:
- Na, mi újság?
- Jacob! –mondta elaléltan. Nos igen, nekem ez mindent megmagyarázott.
- Rendes srác? –kérdeztem felvont szemöldökkel- Sokat beszélgettetek, ahogy elnéztem.
- Igen, nagyon rendes. És okos. És illedelmes. És gyönyörű a mosolya. –áradozta, én pedig elégedett vigyorral szemléltem az arcát.
- Akkor jó. Szerelem első látásra?
- Az azért nem. –válaszolta. Hazudott. Nem is kérdés. A bevésődés ereje őt is ledöntötte a lábáról. Hiába próbálkozta az ellenkezőjét beadni nekem. Úgysem jött össze.

- Honlap találkoznak. –jelentette ki Embry.
- Tudom. Renesmee-t már kifaggattam. –mosolyogtam- Megnyertem a fogadást. Már most.
- Ugyan! –legyintett- Nem fognak ők olyan gyorsan haladni… Jacob régimódi.
- Viszont Nessie mindent megkap, amit akar. –kacsintottam- Most pedig a falkatársadat akarja. Ez nyílt titok.
- Majd meglátjuk. –vonta meg a vállát- Szerintem az elmúlt napokban mást sem fogsz hallani, mint: Jacob így, Jacob úgy, Jacob mosolya csodálatos, Jacob nevetett, Jacob teste tökéletes, Jacob okos, Jacob, Jacob, Jacob…
- Én is ettől félek. –nevettem- De ne aggódj, te is megkapod majd a dicséret áradatot.
- Azért remélem, hogy nem Renesmee fog hozzám is jönni. –vágott ijedt képet- Elég lesz nekem Jake, nem kell egy hisztis tyúk is!
- Hé! –tiltakoztam- Ez nem igaz, Nessie nem hisztis tyúk!
- Tudom. –nevette- De olyan jó hadakozni veled. Látom rajtad, hogy egy pillanat alatt felfut az agyvized.
- Hogy ebbe mi az élvezetes…
- Áh, ti nők ezt sosem értitek meg. –szólt közbe Seth- Ez nekünk külön szórakozás. El sem tudod hinni, hogy milyen jó. Hm… Hogyan tudnám elmagyarázni… Jobb, mint egy szombat esti sörözés a haverokkal, miközben a focit bámuljuk a házimozin.
- Azért ne túlozzunk! –intette le Embry.
- Collin és Brady? –kapta fel a fejét Seth- Hova a francba tűntek már megint?
- Megdöntik a csajukat pár kilométerrel odébb –válaszolta Embry, minek következtében egy jókora tockost kapott egyenesen Seth-től.
- Olyan gáz vagy, haver. –jelentette ki a fiatal farkas, mire az idősebb elégedetlenül hápogni kezdett.
- Mind a ketten azok vagytok. –mondtam- Emily?
- Otthon maradt Sammel. Gyerekproject, tudod…
Bólintottam egyet, majd felkeltem egy-egy italért magunknak.

Tényleg úgy lett, ahogy Embry megjósolta. Renesmee ajkait más el sem hagyta, mint Jacob. Meg persze a megfelelő körítés a névhez.
Robert ki is volt akadva miatta. Megértettem, hogy így érez. Én el voltam ragadtatva, hogy összejött a tervem, de ő erről nem tudott. Nem tudott minek örülni. Mikor Rob konkrétan rákérdezett arra, hogy mi van köztük, Nessie leforrázva tagadott mindent. Persze hozzátette, hogy ő az ég világon semmit sem érez Jacob Black iránt. Semmit tényleg nem érez, ezzel ellentétben minden pozitívot igen. De nem akartam beleszólni a gyors lefolyású vitájukba (Robert természetesen nem hitte el neki, így kötekedni kezdett), így inkább magukra hagytam őket a konyhában.
Épp, hogy lehuppantam a kanapéra, már csengettek is. Nyögve álltam fel, majd baktattam az ajtóhoz. Jacob állt az ajtófélfának dőlve, mosollyal az arcán.
- Nessie-t keresed, igaz? –kérdeztem, mire bólogatni kezdett- Veszekedik.
- Oh…
- Mindennapos dolog. Robbal mindenen összekapnak. Én már csak nevetek rajtuk. –vontam meg a vállamat- Addig beszélgetünk nyugodt körülmények között?
- Mi számít annak? –vonta fel a szemöldökét.
- Négy fül között…
- Persze. –bólogatott.
- Akkor gyere. –intettem neki.
Hátravezettem a ház mögé, majd lehuppantunk a hintaszékbe. Ő azonnal lökni kezdte az ülőszerkezetet, én pedig elégedetten döntöttem hátra a fejemet.
- Nos, Jacob. –mosolyogtam- Csak arra szerettelek volna megkérni, hogy Renesmee-nek semmiképp se áruld el, hogy mik vagyunk.
- Tudod, hogy milyen nehéz neki hazudnom. –húzta el a száját.
- Tudom, Jake. De muszáj megtenned. –mondtam- Tudunk rád ’varázslatot’ is tenni. Seth nevezi így, ne akadj fenn rajta.
- Pedig már bele is akartam kötni. –vigyorogta- De rendben. Megpróbálkozok elhallgatni a dolgot. De abban nem vagyok biztos, hogyha konkrétan rákérdez, akkor a szemébe tudok hazudni.
- Nem fog rákérdezni. –biztosítottam.
- Akkor jó. Viszont most megyek, nehogy valami kivetnivalót találjon bennem.
- Nem fog. Jó szórakozást. –intettem neki.

Jacob, Jacob… Remélem, hogy nem húzod keresztül a számításaimat!