Nos, a Halott álom című történet mégsem hozott akkora közönséget, mint számítottam rá. De ennek ellenére a következő részét a jövő hét közepén mégis felteszem.
Jó olvasást a fejezethez.
Love Angel- 49. fejezet
Nyertem!
(Izbel)
Nyertem!
(Izbel)
Pár nappal később
Renesmee keltett. Hajnalban. Az ágyamon ugrálva. Visongatva. Tehát, nem indult
valami fényesen a reggelem.
Főleg, hogy hajnalban jöttem haza, miután a srácokkal egész éjszaka Emily-ék házán dolgoztunk, míg őket elküldtük lazítani. Így kissé fáradt voltam még, de kikeltem az ágyból. Nem is tehettem mást, Renesmee rendkívül kitartónak bizonyult. Miután én a fürdőm felé indultam, ő már Robert szobájában hangoskodott.
Szinte megszédültem a pörgésétől. Sejtettem, hogy a tegnapi randevújától van így felvillanyozva. Mire ő hazaért, én már házat mázoltam. Így azóta nem tudtunk beszélni. Tudtam, hogy most jött el az ideje a részletes beszámolónak.
Hiába kérte Nessie, hogy siessek, legalább húsz percet álltam a zuhany alatt. Tíz perc a hajam szárításával telt el, további tizet pedig a gardróbomban töltöttem. Végül az idő miatt hosszúnadrágot vettem fel, szűk, hosszú ujjú felsővel.
Lecsattogtam a papucsomban a nappaliba, majd levetettem magam a kanapéra. Hiába nyúltam el rajta kényelmesen, egy perccel később már a földön voltam.
- Nem azért keltettelek fel, hogy aztán visszaaludj –dörmögte Nessie, majd leült.
- Fent vagyok –jelentettem ki, majd megdörzsöltem a szemeimet- Mi volt tegnap?
- Ezt akarom elmesélni. –vigyorogta- Tökéletes volt. Annyira, de annyira…
Csak mesélt. Mondta, mondta, mondta és mondta. Közbeszólni sem volt időm, annyira nagy hanggal és beleéléssel adta elő a tegnap estét. Szinte tényleg előadta. Mint egy színdarabot, vagy mintha csak egy könyvet olvasnék. Mindent részletesen elmesélt, egy másodpercet sem hagyott ki. Jacob főzött neki, utána hosszasan beszélgettek, elmentek sétálni, végül filmet néztek és hajnalban palacsintát sütöttek.
Hiába tudta a farkas fiú, hogy Nessie mennyire vonzódik hozzá, ő mégsem támadta le. Pedig tudtam, hogy ő ugyan annyira meg akarja csókolni a lányt. De mégis, visszafogta magát.
Kissé féltem, hogy Embry-nek igaza lesz. Nem a pénz miatt akartam megnyerni, nekem elég maga a tény, hogy nyertem.
Főleg, hogy hajnalban jöttem haza, miután a srácokkal egész éjszaka Emily-ék házán dolgoztunk, míg őket elküldtük lazítani. Így kissé fáradt voltam még, de kikeltem az ágyból. Nem is tehettem mást, Renesmee rendkívül kitartónak bizonyult. Miután én a fürdőm felé indultam, ő már Robert szobájában hangoskodott.
Szinte megszédültem a pörgésétől. Sejtettem, hogy a tegnapi randevújától van így felvillanyozva. Mire ő hazaért, én már házat mázoltam. Így azóta nem tudtunk beszélni. Tudtam, hogy most jött el az ideje a részletes beszámolónak.
Hiába kérte Nessie, hogy siessek, legalább húsz percet álltam a zuhany alatt. Tíz perc a hajam szárításával telt el, további tizet pedig a gardróbomban töltöttem. Végül az idő miatt hosszúnadrágot vettem fel, szűk, hosszú ujjú felsővel.
Lecsattogtam a papucsomban a nappaliba, majd levetettem magam a kanapéra. Hiába nyúltam el rajta kényelmesen, egy perccel később már a földön voltam.
- Nem azért keltettelek fel, hogy aztán visszaaludj –dörmögte Nessie, majd leült.
- Fent vagyok –jelentettem ki, majd megdörzsöltem a szemeimet- Mi volt tegnap?
- Ezt akarom elmesélni. –vigyorogta- Tökéletes volt. Annyira, de annyira…
Csak mesélt. Mondta, mondta, mondta és mondta. Közbeszólni sem volt időm, annyira nagy hanggal és beleéléssel adta elő a tegnap estét. Szinte tényleg előadta. Mint egy színdarabot, vagy mintha csak egy könyvet olvasnék. Mindent részletesen elmesélt, egy másodpercet sem hagyott ki. Jacob főzött neki, utána hosszasan beszélgettek, elmentek sétálni, végül filmet néztek és hajnalban palacsintát sütöttek.
Hiába tudta a farkas fiú, hogy Nessie mennyire vonzódik hozzá, ő mégsem támadta le. Pedig tudtam, hogy ő ugyan annyira meg akarja csókolni a lányt. De mégis, visszafogta magát.
Kissé féltem, hogy Embry-nek igaza lesz. Nem a pénz miatt akartam megnyerni, nekem elég maga a tény, hogy nyertem.
Délután újra
Emily-ékhez mentünk. Egy külön tervünk volt, a hétre elküldtük a szerelmeseket
otthonról, hogy kényünk-kedvünk szerint dolgozhassunk. Lebontottunk pár falat.
Tágasabb lett a konyha, a srácoknak nagyobb helyük lett a falka-gyűlésekre.
Valamint építettünk egy plusz szobát, esetleges- nagyon reméltük, hogy
megtörténik- babaáldás miatt.
Így hiába festettük le a házat. Aznap csak a falakat állítottuk fel. Ez is meglehetősen megterhelő munkának bizonyult, főleg ennyi farkassal. Olyan farkasokkal, akik jelen helyzetben a szórakozást tolerálják a munka helyett. Márpedig kikötöttem nekik, hogy először húzzuk fel azokat a nyamvadt falakat, utána pedig kényük-kedvük szerint mókázhatnak.
Mire végeztünk, már besötétedett. Robert- beugrott délután segíteni nekünk- hullafáradtan huppant be a kocsiba, haza érve szinte rugdosnom kellett, hogy végre kiszálljon. Noha alig múlt el kilenc óra, ő már az ágyában szuszogott.
- Ez gáz. –jegyezte meg Renesmee- Még nagyon kora van!
- Meg sem lepődök. –vontam meg a vállamat.
- Hát… ez a hónap nem úgy fog eltelni, ahogy az eddigiek.
- Ez nem is kérdés, Ness. –mosolyogtam rá- Neked ott van Jacob, én segítek Emilyék házában, Robert pedig ahhoz csapódik, aki épp ráér.
- Nem lehet túl jó szórakozás számára.
- Furdal is a lelkiismeret, hogy rosszul érzi magát. –sóhajtottam- Tennünk kell ellene valamit.
- Benne vagyok. –vigyorogta izgatottan, majd belecsapott a feltartott tenyerembe.
Másnap délutánra egy közös programot szerveztünk. Kissé hideg volt, fújt a szél, így pont tökéletes idő volt a szörfözésre.
Az autóm mellett álltunk, nagyra tágult szemekkel figyeltük a vizet.
- Felhúzná valaki? –kérdezte Renesmee végül, majd a háta felé bökött. Robert elé is lépett, megragadta a cipzárt, majd egy gyors mozdulattal felkanyarintotta.
- Kész. –mondta aztán, majd megragadta a deszkáját- Nem tudom, hogy ti jöttök-e, de én kiúszok.
Ezután már ott sem volt, kocogni kezdett a víz felé. Mi Nessie-vel egymásra néztünk, nyeltünk egyet, majd utána iramodtunk.
Így hiába festettük le a házat. Aznap csak a falakat állítottuk fel. Ez is meglehetősen megterhelő munkának bizonyult, főleg ennyi farkassal. Olyan farkasokkal, akik jelen helyzetben a szórakozást tolerálják a munka helyett. Márpedig kikötöttem nekik, hogy először húzzuk fel azokat a nyamvadt falakat, utána pedig kényük-kedvük szerint mókázhatnak.
Mire végeztünk, már besötétedett. Robert- beugrott délután segíteni nekünk- hullafáradtan huppant be a kocsiba, haza érve szinte rugdosnom kellett, hogy végre kiszálljon. Noha alig múlt el kilenc óra, ő már az ágyában szuszogott.
- Ez gáz. –jegyezte meg Renesmee- Még nagyon kora van!
- Meg sem lepődök. –vontam meg a vállamat.
- Hát… ez a hónap nem úgy fog eltelni, ahogy az eddigiek.
- Ez nem is kérdés, Ness. –mosolyogtam rá- Neked ott van Jacob, én segítek Emilyék házában, Robert pedig ahhoz csapódik, aki épp ráér.
- Nem lehet túl jó szórakozás számára.
- Furdal is a lelkiismeret, hogy rosszul érzi magát. –sóhajtottam- Tennünk kell ellene valamit.
- Benne vagyok. –vigyorogta izgatottan, majd belecsapott a feltartott tenyerembe.
Másnap délutánra egy közös programot szerveztünk. Kissé hideg volt, fújt a szél, így pont tökéletes idő volt a szörfözésre.
Az autóm mellett álltunk, nagyra tágult szemekkel figyeltük a vizet.
- Felhúzná valaki? –kérdezte Renesmee végül, majd a háta felé bökött. Robert elé is lépett, megragadta a cipzárt, majd egy gyors mozdulattal felkanyarintotta.
- Kész. –mondta aztán, majd megragadta a deszkáját- Nem tudom, hogy ti jöttök-e, de én kiúszok.
Ezután már ott sem volt, kocogni kezdett a víz felé. Mi Nessie-vel egymásra néztünk, nyeltünk egyet, majd utána iramodtunk.
Este estünk haza,
át voltunk fagyva. Mindegyikünk a fürdőjét vette irányba, szinte egyszerre
engedtük meg a csapot is. Vizesen futottunk végig a házon, odakint ugyanis
megeredt az eső, ezzel tetőzve fázós érzésünket.
Emiatt úgy döntöttünk, hogy begyújtunk a nappaliban álló kandallóba. Míg Robert meggyújtotta a tüzet, Renesmee párnákat cipelt le az emeletről, majd a tűz elé pakolta őket. Én a konyhában egy tálkába öntöttem több zacskó mályvacukrot, majd az egyik fiókban három nyársat is találtam hozzá. Aranyos, szürkés színük volt, faragott fa nyéllel. Mindhárom végén egy-egy színfolt volt, ezzel is megkülönböztetve őket. Visszacaplattam a nappaliba, majd mosolyogva figyeltem, hogy Robert törökülésben ült a kandalló előtt, arca vörössé vált a melegtől, Renesmee pedig halványan mosolyogva döntötte a fejét a vállára, közben karjaival átfonta a kezét.
- Meghoztam a cukrot. –jelentettem ki melléjük pattanva, a magasba emelve az átlátszó üvegtálkát. Nessie azonnal el is húzódott, mintha szégyellné, hogy bármiféle érzéseket táplál a fiú felé. Még ha azok pusztán barátiak voltak is.
- Nagyon jó. Nem edzek, ráadásul állandóan tömtök valamivel! –jelentette ki önérzetesen- Mire visszamegyünk suliba, olyan puhány leszek, hogy edzésen fél perc alatt kiszórnak. Még egy kört sem fogok tudni lefutni! Ráadásul elveszítem az alakomat, és…
- Húzd fel a pólód! –parancsoltam rá.
- Mi?
- Csak tornázd fel a nyakadig! –utasítottam. Értetlenül lesett rám, ezzel ellentétben Nessie nagyban vigyorgott. Sóhajtottam egyet, majd az alhasára simítottam a tenyeremet, hogy felhúzzam a pólóját.
- Ezzel felizgatsz, Szöszke. –jelentette ki mosolyogva.
Halványan elpirultam, noha már megszokhattam volna a tőle származó egyértelmű kijelentéseket. Minden nap bombázott hasonló szavakkal, igaz, egyszer sem vettem igazán komolyan őket. Pedig tudtam, hogy igencsak komolyan gondolja őket, láttam rajta. Csak… nem akartam foglalkozni a dologgal.
- A hasad ugyan olyan tökéletes, mint mindig. –mondtam körberajzolva az egyik izomkockáját- Tessék, ebből is megvan mind a nyolc. Hiába próbálsz kifogásokat találni a közös programok ellen, nem fog összejönni, ugyanis tőlünk nem menekülsz.
- Egy szóval sem mondtam, hogy azt akarom tenni, bébi. –suttogta a fülembe, majd a hasára simította a kezemet- Érzed ezt?
- Mégis mire gondolsz, mit kéne éreznem?
- Az izmot. –mondta, majd hátrapillantott a válla felett Renesmee-re. Ő nem figyelt, látszólag le volt foglalva azzal, hogy meredten bámulta a pattogó lángokat. Persze láttam a szája sarkában a mosolyt, a nyaka megfeszült, így próbálta visszafojtani a kuncogását. Azzal is tisztában voltam, hogy minden szavunkat tökéletesen hallja. Végül egy pitiáner kis indokkal felállt és kiment a teraszra.
- Tudod miért vannak ezek itt? –kérdezte érzéki hangon, mire egy apró fejrázás volt a válaszom- Hogy magamba bolondíthassam a nőket. A legtöbb lány egyetlen pillanat alatt elalél a testemtől, te vagy az első, akit ez teljesen hidegen hagy. Jó, igaz: a Jégkirálynőről, itt mögöttünk, ne is beszéljünk. Őt csak a forró pasija köti le.
- Robert… Én nem egy meghódítható valami vagyok.
- Tudom. –mosolyogta sejtelmesen- Épp ezért érzek kényszert arra, hogy megkapjalak. Persze ez veszett ügy, de úgy gondoltam, hogy jobb, ha tudod, hogy ez így van. Én nem szoktam üres szavakat elkántálni, bébi.
- Robert…
- Nem vagyok beléd esve, félre ne érts! –tiltakozott halkan nevetve- Egyszerűen… Megmagyarázhatatlan. Vonzódást érzek, ami megállhatatlanul húz hozzád. Kicsit gáznak is érzem a helyzetet, de hát… Mégis melyik pasi nem álmodozik egy olyan csajról, mint te?
- Miért…
- Gyönyörű kék szemek. –szakított félbe a magyarázatával- Hosszú szőke haj, kerek mellek, formás fenék. Ezzel persze együtt jár a tökéletes alak is… Tökéletes jellem, jó humor, nem utolsó sorban mindenki elalél a mosolyodtól. De te ezt nem vetted észre, igaz? Ne is válaszolj!
Elhallgatott. Aszimmetrikus mosollyal pillantott a tűzre, ott elidőzött a tekintette. Végül az ajkai enyhén elnyíltak, ebből tudtam, hogy még van mondanivalója.
- Nem azért mondtam el mindezt, hogy zavarban érezd a közelemben magadat. –tekerte a fejét- Nem akarom, hogy így legyen. Jó vagy, mint barát. Nem is akarok többet. Na, nem azt mondom, hogyha netalántán…
Inkább nem mondta végig, noha tekintete mindent elárult. Még a gondolataiban sem kellett olvasom ahhoz, hogy tudjam, milyen képek vetítődnek le a tekintete előtt. Kizárólag- persze- az ő és én főszereplésemmel. Esetenként mellékszereplőként felvetődhet egy erős kendő, bilincs, nem is beszélve a meleg, olvadt csokoládéról.
- Nem fogok másként bánni veled, Rob. –mosolyodtam el végül- Tudtam, hogy így gondolod… Na jó, igazából sejtettem. Csak nem akartam beismerni magamnak. Most jobb, hogy tisztáztuk a dolgot.
Bólintott egyet, Nessie pedig perceken belül visszatért. Mikor hallotta, hogy egy ideje nem szólalunk meg, valamint árulkodó, cuppogó hang sem szűrődött ki, már nyílt is az ajtó.
Egészen hajnalig sütögettünk, beszélgettünk. Végül csak eldőltünk, mint egy liszteszsák, s már aludtunk is.
Emiatt úgy döntöttünk, hogy begyújtunk a nappaliban álló kandallóba. Míg Robert meggyújtotta a tüzet, Renesmee párnákat cipelt le az emeletről, majd a tűz elé pakolta őket. Én a konyhában egy tálkába öntöttem több zacskó mályvacukrot, majd az egyik fiókban három nyársat is találtam hozzá. Aranyos, szürkés színük volt, faragott fa nyéllel. Mindhárom végén egy-egy színfolt volt, ezzel is megkülönböztetve őket. Visszacaplattam a nappaliba, majd mosolyogva figyeltem, hogy Robert törökülésben ült a kandalló előtt, arca vörössé vált a melegtől, Renesmee pedig halványan mosolyogva döntötte a fejét a vállára, közben karjaival átfonta a kezét.
- Meghoztam a cukrot. –jelentettem ki melléjük pattanva, a magasba emelve az átlátszó üvegtálkát. Nessie azonnal el is húzódott, mintha szégyellné, hogy bármiféle érzéseket táplál a fiú felé. Még ha azok pusztán barátiak voltak is.
- Nagyon jó. Nem edzek, ráadásul állandóan tömtök valamivel! –jelentette ki önérzetesen- Mire visszamegyünk suliba, olyan puhány leszek, hogy edzésen fél perc alatt kiszórnak. Még egy kört sem fogok tudni lefutni! Ráadásul elveszítem az alakomat, és…
- Húzd fel a pólód! –parancsoltam rá.
- Mi?
- Csak tornázd fel a nyakadig! –utasítottam. Értetlenül lesett rám, ezzel ellentétben Nessie nagyban vigyorgott. Sóhajtottam egyet, majd az alhasára simítottam a tenyeremet, hogy felhúzzam a pólóját.
- Ezzel felizgatsz, Szöszke. –jelentette ki mosolyogva.
Halványan elpirultam, noha már megszokhattam volna a tőle származó egyértelmű kijelentéseket. Minden nap bombázott hasonló szavakkal, igaz, egyszer sem vettem igazán komolyan őket. Pedig tudtam, hogy igencsak komolyan gondolja őket, láttam rajta. Csak… nem akartam foglalkozni a dologgal.
- A hasad ugyan olyan tökéletes, mint mindig. –mondtam körberajzolva az egyik izomkockáját- Tessék, ebből is megvan mind a nyolc. Hiába próbálsz kifogásokat találni a közös programok ellen, nem fog összejönni, ugyanis tőlünk nem menekülsz.
- Egy szóval sem mondtam, hogy azt akarom tenni, bébi. –suttogta a fülembe, majd a hasára simította a kezemet- Érzed ezt?
- Mégis mire gondolsz, mit kéne éreznem?
- Az izmot. –mondta, majd hátrapillantott a válla felett Renesmee-re. Ő nem figyelt, látszólag le volt foglalva azzal, hogy meredten bámulta a pattogó lángokat. Persze láttam a szája sarkában a mosolyt, a nyaka megfeszült, így próbálta visszafojtani a kuncogását. Azzal is tisztában voltam, hogy minden szavunkat tökéletesen hallja. Végül egy pitiáner kis indokkal felállt és kiment a teraszra.
- Tudod miért vannak ezek itt? –kérdezte érzéki hangon, mire egy apró fejrázás volt a válaszom- Hogy magamba bolondíthassam a nőket. A legtöbb lány egyetlen pillanat alatt elalél a testemtől, te vagy az első, akit ez teljesen hidegen hagy. Jó, igaz: a Jégkirálynőről, itt mögöttünk, ne is beszéljünk. Őt csak a forró pasija köti le.
- Robert… Én nem egy meghódítható valami vagyok.
- Tudom. –mosolyogta sejtelmesen- Épp ezért érzek kényszert arra, hogy megkapjalak. Persze ez veszett ügy, de úgy gondoltam, hogy jobb, ha tudod, hogy ez így van. Én nem szoktam üres szavakat elkántálni, bébi.
- Robert…
- Nem vagyok beléd esve, félre ne érts! –tiltakozott halkan nevetve- Egyszerűen… Megmagyarázhatatlan. Vonzódást érzek, ami megállhatatlanul húz hozzád. Kicsit gáznak is érzem a helyzetet, de hát… Mégis melyik pasi nem álmodozik egy olyan csajról, mint te?
- Miért…
- Gyönyörű kék szemek. –szakított félbe a magyarázatával- Hosszú szőke haj, kerek mellek, formás fenék. Ezzel persze együtt jár a tökéletes alak is… Tökéletes jellem, jó humor, nem utolsó sorban mindenki elalél a mosolyodtól. De te ezt nem vetted észre, igaz? Ne is válaszolj!
Elhallgatott. Aszimmetrikus mosollyal pillantott a tűzre, ott elidőzött a tekintette. Végül az ajkai enyhén elnyíltak, ebből tudtam, hogy még van mondanivalója.
- Nem azért mondtam el mindezt, hogy zavarban érezd a közelemben magadat. –tekerte a fejét- Nem akarom, hogy így legyen. Jó vagy, mint barát. Nem is akarok többet. Na, nem azt mondom, hogyha netalántán…
Inkább nem mondta végig, noha tekintete mindent elárult. Még a gondolataiban sem kellett olvasom ahhoz, hogy tudjam, milyen képek vetítődnek le a tekintete előtt. Kizárólag- persze- az ő és én főszereplésemmel. Esetenként mellékszereplőként felvetődhet egy erős kendő, bilincs, nem is beszélve a meleg, olvadt csokoládéról.
- Nem fogok másként bánni veled, Rob. –mosolyodtam el végül- Tudtam, hogy így gondolod… Na jó, igazából sejtettem. Csak nem akartam beismerni magamnak. Most jobb, hogy tisztáztuk a dolgot.
Bólintott egyet, Nessie pedig perceken belül visszatért. Mikor hallotta, hogy egy ideje nem szólalunk meg, valamint árulkodó, cuppogó hang sem szűrődött ki, már nyílt is az ajtó.
Egészen hajnalig sütögettünk, beszélgettünk. Végül csak eldőltünk, mint egy liszteszsák, s már aludtunk is.
Reggel túl korán szólalt meg a csengő éles
hangja. Nyöszörögtem egy nagyot, majd a fejemre rántottam az egyik takarót. A
hátam enyhén sajgott a kemény padlótól. Robert fordult egyet, majd nagyot
nyögött, mikor a homloka a parkettának csapódott. Egy apró káromkodás szaladt
ki a száján, majd a combomra hajtotta a fejét.
- Rob! –szóltam rá, de ő nem reagált. Megpróbáltam lelökni magamról, ő válaszul a lábam köré fonta a karjait.
- Basszus! –suttogtam- Robert! Csengettek, engedj el!
- Nem. –válaszolta álmosan, mire egy párna landolt a fején- Jó, jó!
Fél perc múlva már az ajtót tártam ki, majd meglepődve tántorodtam hátra egyet. Zavaromban összefontam a mellkasom előtt a kezemet. Csak egy póló volt rajtam, az is Robert ruhatárából.
- Embry. –szólítottam meg- Jó reggelt, mi szél hozott erre?
- Emily és Sam ma este hazajön. –hadarta- A ház félkészen áll, így nem láthatják meg!
- Uf! –túrtam bele a hajamba, majd megdörzsöltem a szemeimet- Öt perc múlva ott vagyok. Megvársz?
- Persze. Gyalog jöttem. –vallotta be- Reménykedtem is benne, hogy elviszel.
- Természetesen elviszlek. –mosolyogtam rá, majd beterelgettem a hidegből- Pár perc és itt vagyok.
- Felkísérlek. –mondta váratlanul, majd utánam eredt a lépcsőn.
Nagyra tágult szemekkel pillantottam rá, mire fejével az alvó páros felé bökött, végül kijelentette:
- Csak beszélni…
- Jó. De ha lesni fogsz, olyat nem érsz!
Válaszul csibészesen elvigyorodott, majd átkarolta a derekamat és a szobám felé vezetett. Tippem sem volt, hogy honnan tudja, hogy merre van az én kis birodalmam, de elnéztem neki.
Bent lehuppant az ágyamra, hátra dőlt azon, a feje alá hajtotta az egyik karját, így bámulta a plafont.
- Ígérem, nem nézek oda. –jelentette ki- Amúgy jól áll ez a cucc. Csak megjegyeztem.
Nem szóltam rá semmit. A gardróbból előkotortam egy kényelmes farmert, pólót, pulcsit és zoknit, majd beiramodtam a fürdőbe. Fél perc alatt magamra kaptam a ruháimat, majd visszamentem hozzá.
- Melletted van a fésűm. Idedobnád? –kértem, mire lendítette is felém az említett tárgyat- Közben mondd ám, amit szerettél volna. Figyelek rád.
- Igazából nem akartam őket felkelteni, ennyi. –vonta meg a vállát- Amúgy a farkasok megbíztak, hogy tegyek fel neked pár kérdést.
- Állok elébe. –mondtam- Közbe kikeresek egy cipőt, de mondd csak, rád összpontosítok.
- Milyen színű legyen a ház?
- Tippem sincs. –vallottam be- Mi lenne, ha fával vonnánk be?
- A tető is abból készülne?
- Gondolom igen. –mondtam- Nem tudom, Embry. Nem tudom, hogy mi tetszene az alfátoknak. Tényleg nincs ötletem. Ti jobban ismeritek, nem?
- Őt ez sosem érdekelte. –magyarázta- Emily-t igen, viszont eddig… nem igazán telt nekik arra, hogy átalakítsák az egész házat.
- Neki milyen álma volt?
- Konkrétan semmi. Csak egy takaros házikót akart, nagy ablakokkal, virágokkal a párkányokon, óriási konyhával és étkezővel, hogy az egész falka beférhessen.
- Ezt megkapja. –mosolyogtam a farkasra, majd felrántottam a lábamra a cipőket- Gyere, menjünk.
- Húzz fel –kérte kacsintva, mire a kezét nyújtottam felé. Egy ideig ugyan tudtam húzni, de végül maga mellé rántott, és elégedetten fonta össze a csípőm körül a kezeit.
- Tudod mit álmodott még? –kérdezte a fülembe susogva, mire nemlegesen ráztam a fejembe.
- Ötletem sincs.
- Azt, hogy lesz egy kislánya. –mosolyogta- Tudom, hogy Sam mennyire fiút akar, viszont Em egy lányért álmodik. Nem tudom, hogy mennyit tudsz tenni az ügy érdekében, viszont…
- Ebbe mi nem tudunk beleszólni, Embry. –néztem fel a szemeibe.
Láttam, hogy egy pillanatra elkomorodik, majd lehunyja a szemeit. A hajamba fúrta az arcát, nagyot szippantott az illatomból és közelebb húzott magához.
- Csak már annyira szeretnénk, hogy igazán boldogok legyenek. Szerintem ezt úgyis megérted. Megérdemelnék, hogy végre összejöjjön nekik egy baba.
- Tudom. –bólogattam.
- Jacob lelépett. –mondta- Nem lesz ott a munkánál, tegnap este járőrözés közben jelentette ki. Elmegy valahova farkasként, nem mondta konkrétan, hogy hova megy. Azt mondta, hogy át kell gondolnia egy-két dolgot.
- Renesmee-vel kapcsolatosak, igaz?
- Igen.
Elhallgattunk. Egyszerre emelkedett és süllyedt a mellkasunk, végül felült. Magával húzott és kirángatott a szobából, le a kocsimhoz. Elkobozta a kocsi kulcsomat, majd bepattant a kormány elé.
Így a Jacob-témát ünnepélyesen elhalasztottuk.
- Rob! –szóltam rá, de ő nem reagált. Megpróbáltam lelökni magamról, ő válaszul a lábam köré fonta a karjait.
- Basszus! –suttogtam- Robert! Csengettek, engedj el!
- Nem. –válaszolta álmosan, mire egy párna landolt a fején- Jó, jó!
Fél perc múlva már az ajtót tártam ki, majd meglepődve tántorodtam hátra egyet. Zavaromban összefontam a mellkasom előtt a kezemet. Csak egy póló volt rajtam, az is Robert ruhatárából.
- Embry. –szólítottam meg- Jó reggelt, mi szél hozott erre?
- Emily és Sam ma este hazajön. –hadarta- A ház félkészen áll, így nem láthatják meg!
- Uf! –túrtam bele a hajamba, majd megdörzsöltem a szemeimet- Öt perc múlva ott vagyok. Megvársz?
- Persze. Gyalog jöttem. –vallotta be- Reménykedtem is benne, hogy elviszel.
- Természetesen elviszlek. –mosolyogtam rá, majd beterelgettem a hidegből- Pár perc és itt vagyok.
- Felkísérlek. –mondta váratlanul, majd utánam eredt a lépcsőn.
Nagyra tágult szemekkel pillantottam rá, mire fejével az alvó páros felé bökött, végül kijelentette:
- Csak beszélni…
- Jó. De ha lesni fogsz, olyat nem érsz!
Válaszul csibészesen elvigyorodott, majd átkarolta a derekamat és a szobám felé vezetett. Tippem sem volt, hogy honnan tudja, hogy merre van az én kis birodalmam, de elnéztem neki.
Bent lehuppant az ágyamra, hátra dőlt azon, a feje alá hajtotta az egyik karját, így bámulta a plafont.
- Ígérem, nem nézek oda. –jelentette ki- Amúgy jól áll ez a cucc. Csak megjegyeztem.
Nem szóltam rá semmit. A gardróbból előkotortam egy kényelmes farmert, pólót, pulcsit és zoknit, majd beiramodtam a fürdőbe. Fél perc alatt magamra kaptam a ruháimat, majd visszamentem hozzá.
- Melletted van a fésűm. Idedobnád? –kértem, mire lendítette is felém az említett tárgyat- Közben mondd ám, amit szerettél volna. Figyelek rád.
- Igazából nem akartam őket felkelteni, ennyi. –vonta meg a vállát- Amúgy a farkasok megbíztak, hogy tegyek fel neked pár kérdést.
- Állok elébe. –mondtam- Közbe kikeresek egy cipőt, de mondd csak, rád összpontosítok.
- Milyen színű legyen a ház?
- Tippem sincs. –vallottam be- Mi lenne, ha fával vonnánk be?
- A tető is abból készülne?
- Gondolom igen. –mondtam- Nem tudom, Embry. Nem tudom, hogy mi tetszene az alfátoknak. Tényleg nincs ötletem. Ti jobban ismeritek, nem?
- Őt ez sosem érdekelte. –magyarázta- Emily-t igen, viszont eddig… nem igazán telt nekik arra, hogy átalakítsák az egész házat.
- Neki milyen álma volt?
- Konkrétan semmi. Csak egy takaros házikót akart, nagy ablakokkal, virágokkal a párkányokon, óriási konyhával és étkezővel, hogy az egész falka beférhessen.
- Ezt megkapja. –mosolyogtam a farkasra, majd felrántottam a lábamra a cipőket- Gyere, menjünk.
- Húzz fel –kérte kacsintva, mire a kezét nyújtottam felé. Egy ideig ugyan tudtam húzni, de végül maga mellé rántott, és elégedetten fonta össze a csípőm körül a kezeit.
- Tudod mit álmodott még? –kérdezte a fülembe susogva, mire nemlegesen ráztam a fejembe.
- Ötletem sincs.
- Azt, hogy lesz egy kislánya. –mosolyogta- Tudom, hogy Sam mennyire fiút akar, viszont Em egy lányért álmodik. Nem tudom, hogy mennyit tudsz tenni az ügy érdekében, viszont…
- Ebbe mi nem tudunk beleszólni, Embry. –néztem fel a szemeibe.
Láttam, hogy egy pillanatra elkomorodik, majd lehunyja a szemeit. A hajamba fúrta az arcát, nagyot szippantott az illatomból és közelebb húzott magához.
- Csak már annyira szeretnénk, hogy igazán boldogok legyenek. Szerintem ezt úgyis megérted. Megérdemelnék, hogy végre összejöjjön nekik egy baba.
- Tudom. –bólogattam.
- Jacob lelépett. –mondta- Nem lesz ott a munkánál, tegnap este járőrözés közben jelentette ki. Elmegy valahova farkasként, nem mondta konkrétan, hogy hova megy. Azt mondta, hogy át kell gondolnia egy-két dolgot.
- Renesmee-vel kapcsolatosak, igaz?
- Igen.
Elhallgattunk. Egyszerre emelkedett és süllyedt a mellkasunk, végül felült. Magával húzott és kirángatott a szobából, le a kocsimhoz. Elkobozta a kocsi kulcsomat, majd bepattant a kormány elé.
Így a Jacob-témát ünnepélyesen elhalasztottuk.
A házhoz érve a
falka azonnal felpattant, tehetetlenül állva figyeltek rám.
- Na jó, srácok. Alig több, mint tizennégy óránk van. –mondtam- Két csoportra osztódunk. Az egyes csapat beborítja a házat fákkal, a tetőt is ezzel díszítjük. A társaság másik fele velem fog festeni bent.
Legnagyobb meglepetésemre Kevin is itt volt, szorosan Leah mellett állt leghátul. Így úgy döntöttünk, hogy míg én odabent figyelem a munkálatokat, addig ő kint lesz. Emiatt Leah is kint maradt, természetesen. Gonosz módon még örültem is neki, hogy úgymond „nem kell vele egy levegőt szívnom”. Újabban nyíltan fejezte ki az irántam táplált utálatát. Gúnyos megjegyzéseket tett, keresztbetett nekem, valamint éles váltásként gyakran levegőnek nézett. Ennek örültem a legjobban, így nem volt veszélye annak, hogy meglehetősen csípős hangon válaszolok neki. Mert ha megtettem ezt, akkor Kevin azonnal a barátnője mellett termett és teljes erejével őt védte. Tehát kicsikét megviseltek a találkozások.
Furcsa mód Embry és Seth engem védett. Őszintén meg is lepődtem ezen, nem gondoltam, hogy a falkatársukkal szembeszállnának. De boldog voltam, hogy kiálltak mellettem.
- Na jó, srácok. Alig több, mint tizennégy óránk van. –mondtam- Két csoportra osztódunk. Az egyes csapat beborítja a házat fákkal, a tetőt is ezzel díszítjük. A társaság másik fele velem fog festeni bent.
Legnagyobb meglepetésemre Kevin is itt volt, szorosan Leah mellett állt leghátul. Így úgy döntöttünk, hogy míg én odabent figyelem a munkálatokat, addig ő kint lesz. Emiatt Leah is kint maradt, természetesen. Gonosz módon még örültem is neki, hogy úgymond „nem kell vele egy levegőt szívnom”. Újabban nyíltan fejezte ki az irántam táplált utálatát. Gúnyos megjegyzéseket tett, keresztbetett nekem, valamint éles váltásként gyakran levegőnek nézett. Ennek örültem a legjobban, így nem volt veszélye annak, hogy meglehetősen csípős hangon válaszolok neki. Mert ha megtettem ezt, akkor Kevin azonnal a barátnője mellett termett és teljes erejével őt védte. Tehát kicsikét megviseltek a találkozások.
Furcsa mód Embry és Seth engem védett. Őszintén meg is lepődtem ezen, nem gondoltam, hogy a falkatársukkal szembeszállnának. De boldog voltam, hogy kiálltak mellettem.
Estére teljesen
készen volt a ház, noha egy kis angyali erőt is be kellett vetnünk, hogy a
festékek időben megszáradjanak. Igazán kellemes
meglepetés lett volna, ha első körbenézéskor minden falon rajtahagyják a
kezük lenyomatát. Így ezt megelőztük, noha Kevin kijelentette, hogy ennyi
erővel akár az egész házat felépíthettük volna kettő teljes perc alatt.
Mire Emily és Sam hazaérhetett volna, én elhagytam a terepet. Ahogy az összes többi farkas is. A kulcsot betettük az egyik újonnan szerzett virág kaspójába, ami a párkányon díszelgett. Az összes többire is tettünk egy-egy növényt, Emily álmát teljesítve. A konyha és az étkező tényleg óriási lett, ahogy az ablakok sem voltak kicsik.
Mire Emily és Sam hazaérhetett volna, én elhagytam a terepet. Ahogy az összes többi farkas is. A kulcsot betettük az egyik újonnan szerzett virág kaspójába, ami a párkányon díszelgett. Az összes többire is tettünk egy-egy növényt, Emily álmát teljesítve. A konyha és az étkező tényleg óriási lett, ahogy az ablakok sem voltak kicsik.
Mikor hazaértem, Rob
ült egyedül a konyhaasztalnál. A könyökei az asztalra voltak támasztva, a
tenyereibe a homloka volt hajtva. Nagyokat szuszogott, végül kinyújtotta a kezeit,
ellökve maga elől a kis tálka mogyorót. A homloka az asztallapon koppant, az
egyik kezével beletúrt a hajába.
Lehúztam a pulcsim cipzárját, majd levetettem magamról és fogasra akasztottam. Ennek hallatán Robert felkapta a fejét, majd egy heves mozdulattal felugrott. A szék ennek következtében csodálatos módon landolt a földön, óriási csattanással járva.
Ő pedig gyors lépteivel sietett hozzám, gyorsan magához rántva kezdett el szorongatni. Először nagyon meglepődtem az erős ölelését érezve, de mikor eleszméltem a döbbenetemből, esetlenül öleltem vissza.
- Történt valami, Roby? –kérdeztem poénosra fogva a dolgot, ő pedig dühösen tolt el magától.
- Eltűntetek. –mondta- Te és Renesmee is! Mire felkeltem, híretek-hamvatok sem volt. Megrémültem, hogy mégis mi történhetett. Tippem sem volt, hogy milyen rossz dolgot csináltam, amiért itt hagytatok. Minden rossz cselekedetem levetítődött előttem, és iszonyatosan megijedtem. Hiába hívtalak titeket, a telefonotok a nappaliban szólt, ráadásul ötletem sem volt, hogy merre keresselek. Annyira…
- Nyugi. –suttogtam neki, majd halványan mosolyogva döntöttem az arcomat a mellkasának- El kellett rohannom reggel, hogy segítsek Embry-éknek, ugyanis Sam és Emily ma jöttek haza. A ház pedig szinte romokban állt, így…
- Egy nyamvadt papírt hagyhattál volna. –susogta a hajamba, majd nyöszörögni kezdett- Az idegességtől enni sem tudtam! Most pedig a vastagbelem már eszi a vékonyat!
- Nem tudom, hogy honnan tanulsz ilyen szöveget –nevettem-, de ha a beleid múlnak rajta, azonnal összeütök valamit.
Lehúztam a pulcsim cipzárját, majd levetettem magamról és fogasra akasztottam. Ennek hallatán Robert felkapta a fejét, majd egy heves mozdulattal felugrott. A szék ennek következtében csodálatos módon landolt a földön, óriási csattanással járva.
Ő pedig gyors lépteivel sietett hozzám, gyorsan magához rántva kezdett el szorongatni. Először nagyon meglepődtem az erős ölelését érezve, de mikor eleszméltem a döbbenetemből, esetlenül öleltem vissza.
- Történt valami, Roby? –kérdeztem poénosra fogva a dolgot, ő pedig dühösen tolt el magától.
- Eltűntetek. –mondta- Te és Renesmee is! Mire felkeltem, híretek-hamvatok sem volt. Megrémültem, hogy mégis mi történhetett. Tippem sem volt, hogy milyen rossz dolgot csináltam, amiért itt hagytatok. Minden rossz cselekedetem levetítődött előttem, és iszonyatosan megijedtem. Hiába hívtalak titeket, a telefonotok a nappaliban szólt, ráadásul ötletem sem volt, hogy merre keresselek. Annyira…
- Nyugi. –suttogtam neki, majd halványan mosolyogva döntöttem az arcomat a mellkasának- El kellett rohannom reggel, hogy segítsek Embry-éknek, ugyanis Sam és Emily ma jöttek haza. A ház pedig szinte romokban állt, így…
- Egy nyamvadt papírt hagyhattál volna. –susogta a hajamba, majd nyöszörögni kezdett- Az idegességtől enni sem tudtam! Most pedig a vastagbelem már eszi a vékonyat!
- Nem tudom, hogy honnan tanulsz ilyen szöveget –nevettem-, de ha a beleid múlnak rajta, azonnal összeütök valamit.
Másnap ebéd után
Robert elugrott a kisboltba, hogy hozzon magának valamit. Az mindegy volt, hogy mit, csak hadd menjen.
- Mindent tudni akarok! –huppantam le Renesmee-vel szemben, ő pedig zavartan elmosolyodott- Na, ne kelljen mindent harapófogóval kihúznom belőled. Tudom, hogy együtt léptetek le.
- Nem. Igazából ő elment, én pedig követtem. –kuncogott- Rólunk gondolkodott, vagyis inkább azon, hogy mit kellene tennünk.
- Erre te?
- Odamentem hozzá és megcsókoltam. –mondta, majd megvonta a vállát.
Kissé megdöbbent pillantással néztem rá, majd feltartottam a tenyeremet, ő pedig belecsapott. Felnevettünk.
- Így kell ezt csinálni!
- Igazából más nem jutott eszembe. –vallotta be- Hallottam a hangján, hogy negatív dolgot akar mondani, viszont nekem erre nem volt szükségem, szóval… a kezembe vettem a dolgokat.
- Hm… szó szerint is? –kacsintottam rá, ő pedig halványan elpirulva vágott hozzám egy párnát.
- Olyan perverz vagy! –sikkantotta, majd felkacagott- Nem, szó szerint nem. Noha tenném, de…
- Ne is mondd végig! –tiltakoztam- Inkább nem akarom tudni.
- De ha lesz valami, téged kereslek meg. –jelentette ki.
- Alig várom. –mosolyogtam.
- Te vagy a legjobb barátnőm. Szeretlek, Iz!
- Én is, Ness! –válaszoltam, majd magamhoz öleltem- Akkor most együtt vagytok?
- Hm… Igen!
Boldog sikkantását egyenesen a fülembe irányította, így egy kis fintorgással, de mosolyogva húzódtam el tőle.
- Elintézhetek egy gyors telefont, ugye?
- Persze. –bólogatott, majd kihúzta a háta mögül a készülékemet- Ide csúszott be, mikor ledobtad.
Bólintottam egyet, majd már tárcsáztam is Embry számát. Mikor meghallottam a jól ismert férfihang mély tónusát, köszönés nélkül ordítottam bele a készülékbe:
- Nyertem!
Ezután csak a kissé dühödt, de titkon boldog morgás volt a válasz.
- Mindent tudni akarok! –huppantam le Renesmee-vel szemben, ő pedig zavartan elmosolyodott- Na, ne kelljen mindent harapófogóval kihúznom belőled. Tudom, hogy együtt léptetek le.
- Nem. Igazából ő elment, én pedig követtem. –kuncogott- Rólunk gondolkodott, vagyis inkább azon, hogy mit kellene tennünk.
- Erre te?
- Odamentem hozzá és megcsókoltam. –mondta, majd megvonta a vállát.
Kissé megdöbbent pillantással néztem rá, majd feltartottam a tenyeremet, ő pedig belecsapott. Felnevettünk.
- Így kell ezt csinálni!
- Igazából más nem jutott eszembe. –vallotta be- Hallottam a hangján, hogy negatív dolgot akar mondani, viszont nekem erre nem volt szükségem, szóval… a kezembe vettem a dolgokat.
- Hm… szó szerint is? –kacsintottam rá, ő pedig halványan elpirulva vágott hozzám egy párnát.
- Olyan perverz vagy! –sikkantotta, majd felkacagott- Nem, szó szerint nem. Noha tenném, de…
- Ne is mondd végig! –tiltakoztam- Inkább nem akarom tudni.
- De ha lesz valami, téged kereslek meg. –jelentette ki.
- Alig várom. –mosolyogtam.
- Te vagy a legjobb barátnőm. Szeretlek, Iz!
- Én is, Ness! –válaszoltam, majd magamhoz öleltem- Akkor most együtt vagytok?
- Hm… Igen!
Boldog sikkantását egyenesen a fülembe irányította, így egy kis fintorgással, de mosolyogva húzódtam el tőle.
- Elintézhetek egy gyors telefont, ugye?
- Persze. –bólogatott, majd kihúzta a háta mögül a készülékemet- Ide csúszott be, mikor ledobtad.
Bólintottam egyet, majd már tárcsáztam is Embry számát. Mikor meghallottam a jól ismert férfihang mély tónusát, köszönés nélkül ordítottam bele a készülékbe:
- Nyertem!
Ezután csak a kissé dühödt, de titkon boldog morgás volt a válasz.
