Rettentően sajnálom, hogy ilyen későn hoztam. Vagy korán? Hajnali kettő van. Egész nap alig fértem a géphez, annyi dolgom volt, és egyikre sem számítottam.
Úgy döntöttem, hogy ezt a fejezetet két részletben teszem fel. A második felét még ma este megkapjátok, vagy szerdán hajnalban. Ki tudja ;D
Puszii
89.fejezet- Vagyis II. 48. fejezet
(Bridget)
Miután megérkeztek a farkasok, sorban bemutatkoztak, és helyet foglaltak az óriási ebédlőasztal körül.
- Tehát… Bridget arra szeretne megkérni minket, hogy…
- Beleegyezzetek, hogy itt, Forks-ban tarthassuk meg az esküvőnket.
- La Push-ban? –kérdezte az egyik farkasfiú.
- Dehogy. –tekertem a fejemet –Természetesen a Cullen birtokon.
- De neked, és Emmett-nek szabad átjárásotok van, nem? –jött a kérdés.
- Igen, Ben. –mosolyogtam rá –Petric adta meg nekünk, még annak idején.
- És?
- És… szeretnénk titeket meghívni az esküvőre, valamit az azt követőn rendezvényre is. –mondtam ki végül.
Nem kis meglepődés suhant át a társaságon. És nem csak az engem alig ismerő falkatagokon, hanem Petric-en, az unokaöcsémen és húgomon, és voltaképp mindenkin.
Egyedül Emmett vigyorgott mellettem, mint a tejbe tök. Ő említette meg nekem még otthon, hogy meghívhatnánk őket. Az egy emlékezetes este volt…:
(Bridget)
Miután megérkeztek a farkasok, sorban bemutatkoztak, és helyet foglaltak az óriási ebédlőasztal körül.
- Tehát… Bridget arra szeretne megkérni minket, hogy…
- Beleegyezzetek, hogy itt, Forks-ban tarthassuk meg az esküvőnket.
- La Push-ban? –kérdezte az egyik farkasfiú.
- Dehogy. –tekertem a fejemet –Természetesen a Cullen birtokon.
- De neked, és Emmett-nek szabad átjárásotok van, nem? –jött a kérdés.
- Igen, Ben. –mosolyogtam rá –Petric adta meg nekünk, még annak idején.
- És?
- És… szeretnénk titeket meghívni az esküvőre, valamit az azt követőn rendezvényre is. –mondtam ki végül.
Nem kis meglepődés suhant át a társaságon. És nem csak az engem alig ismerő falkatagokon, hanem Petric-en, az unokaöcsémen és húgomon, és voltaképp mindenkin.
Egyedül Emmett vigyorgott mellettem, mint a tejbe tök. Ő említette meg nekem még otthon, hogy meghívhatnánk őket. Az egy emlékezetes este volt…:
„Pihegő, meztelen testemet a mellkasára vonta, és azután a hátamat simogatta. Én a mellkasára hajtottam a fejemet, és ujjaimmal a hasán lévő kockáit kezdtem el körberajzolgatni.
- Jó ötlet volt ez a kikötözés. -jegyezte meg.
Aprót kuncogtam, és felderengett előttem az elmúlt órák képe, és kellemes emléke.
- Igen, nekem is tetszett. Főleg, hogy nem én voltam az ágy végéhez kötözve. -vigyorodtam el.
- Olyan kis…domina vagy.
Halkan felnevettem a szavai hallatán, és egy csókot loptam ajkairól.
- Már nem azért, de simán széttéphetted volna ezt a… selyem szalagot. -emeltem fel a vörös anyagot, ami az ágy szélén hevert.
- Kitartottam. Élveztem. Minek szakítsam meg a jó pillanatokat?
Elmosolyodtam. Ez teljesen Emmett-es volt. Nem, mintha nem szeretném ezt a stílusát is.
- Szeretlek. -mosolyogtam rá.
- Én is téged, Kicsim. -csókolt meg.
- Jó ötlet volt ez a kikötözés. -jegyezte meg.
Aprót kuncogtam, és felderengett előttem az elmúlt órák képe, és kellemes emléke.
- Igen, nekem is tetszett. Főleg, hogy nem én voltam az ágy végéhez kötözve. -vigyorodtam el.
- Olyan kis…domina vagy.
Halkan felnevettem a szavai hallatán, és egy csókot loptam ajkairól.
- Már nem azért, de simán széttéphetted volna ezt a… selyem szalagot. -emeltem fel a vörös anyagot, ami az ágy szélén hevert.
- Kitartottam. Élveztem. Minek szakítsam meg a jó pillanatokat?
Elmosolyodtam. Ez teljesen Emmett-es volt. Nem, mintha nem szeretném ezt a stílusát is.
- Szeretlek. -mosolyogtam rá.
- Én is téged, Kicsim. -csókolt meg.
Újra visszahajtottam a fejem kőkemény, hideg mellkasára. Mármint… kinek hideg? A mi testhőmérsékletünk megegyezik. Talán csak az embereket és a farkasokat rázza ki a hideg, ha hozzájuk érünk.
- Van egy jó ötletem. -szólalt meg hirtelen.
- Ha az, hogy én legyek kikötözve, akkor azt most vessük el, majd máskor. -nevettem fel.
- Ez is jó ötlet, de voltaképp nem erre gondoltam.
- Hanem?
- Meghívhatnánk a farkasokat.
- Mi? -kérdeztem vissza.
- Mármint… nem csak a családodat, hanem az egész… falkát, vagy mit. -magyarázta.
- Ez…
- Oké, tudom. Nem kellett volna megemlítenem. -mondta azonnal, és folytatta volna a magyarázkodás.
- Szívem. Már megint nem hagyod, hogy befejezzem a mondataimat. -mosolyogtam rá.
- Tessék, mond csak. -sóhajtott, és arca szegletében megjelentek a mosoly közben keletkező gödröcskék.
- Imádom ezeket. -simítottam végig az arca oldalán elhelyezkedő apró bemélyedéseken -De visszatérve a témára. Szerintem csodás ötlet. Biztos jobban éreznék magukat, ha nem egyedül kellene eljönniük. Mármint farkasoknak. Mindig jobban érzik magukat, ha csoportban vannak.
- Igaz. -vigyorodott el.
- Szóval… szólhatunk Alice-nek, hogy változtatunk a listán? -mosolyogtam rá.
- Már elintéztem. -kiabált fel.
- Köszi, Alice. -hadartuk egyszerre Emmett-el, mire mindketten felkacagtunk.
- Teljesen egymásra vagyunk hangolódva. -mosolyodtam el.
- Mindig is így volt. -simított végig az arcomon, és egy szerelmes csókot nyomott az ajkaimra.”
- Van egy jó ötletem. -szólalt meg hirtelen.
- Ha az, hogy én legyek kikötözve, akkor azt most vessük el, majd máskor. -nevettem fel.
- Ez is jó ötlet, de voltaképp nem erre gondoltam.
- Hanem?
- Meghívhatnánk a farkasokat.
- Mi? -kérdeztem vissza.
- Mármint… nem csak a családodat, hanem az egész… falkát, vagy mit. -magyarázta.
- Ez…
- Oké, tudom. Nem kellett volna megemlítenem. -mondta azonnal, és folytatta volna a magyarázkodás.
- Szívem. Már megint nem hagyod, hogy befejezzem a mondataimat. -mosolyogtam rá.
- Tessék, mond csak. -sóhajtott, és arca szegletében megjelentek a mosoly közben keletkező gödröcskék.
- Imádom ezeket. -simítottam végig az arca oldalán elhelyezkedő apró bemélyedéseken -De visszatérve a témára. Szerintem csodás ötlet. Biztos jobban éreznék magukat, ha nem egyedül kellene eljönniük. Mármint farkasoknak. Mindig jobban érzik magukat, ha csoportban vannak.
- Igaz. -vigyorodott el.
- Szóval… szólhatunk Alice-nek, hogy változtatunk a listán? -mosolyogtam rá.
- Már elintéztem. -kiabált fel.
- Köszi, Alice. -hadartuk egyszerre Emmett-el, mire mindketten felkacagtunk.
- Teljesen egymásra vagyunk hangolódva. -mosolyodtam el.
- Mindig is így volt. -simított végig az arcomon, és egy szerelmes csókot nyomott az ajkaimra.”
- Ott leszünk. -mosolygott Danny –Köszönjük a meghívást.
- Ugyan, semmiség. –legyintettem.
- Mi lenne, ha elmennénk vásárolni? –ajánlotta fel Prue.
- Benne vagyok. –mosolyogtam rá.
- Betsy, eljössz velünk? –kérdezte a farkaslány felé fordulva Prue.
- Ugyan, semmiség. –legyintettem.
- Mi lenne, ha elmennénk vásárolni? –ajánlotta fel Prue.
- Benne vagyok. –mosolyogtam rá.
- Betsy, eljössz velünk? –kérdezte a farkaslány felé fordulva Prue.
- Ha nem gond… –motyogta.
- Dehogy gond. –mosolyogtam rá.
- Mi úgyis megyünk. –állt fel Ben és Danny –Járőrözés. Még egyszer köszönjük a meghívást, ott leszünk.
- Engem meg vár otthon Anyu. –indult az ajtó felé Josh –Valami… fontos takarítanivalót akar rám sózni. –fintorodott el –Vagyis asszem… rendbe kell tennem a szobámat.
- Itt az ideje. Olyan az a hely, mintha bomba vágott volna be. –vigyorgott Betsy.
- És ezt te honnan tudod? –incselkedett vele Thim.
- Képzeld, ma reggel vele járőröztem. –boxolt a vállába a lány, és kinyújtott rá a nyelvét.
- Én is zúzok. –pattant fel Zac.
- Dehogy gond. –mosolyogtam rá.
- Mi úgyis megyünk. –állt fel Ben és Danny –Járőrözés. Még egyszer köszönjük a meghívást, ott leszünk.
- Engem meg vár otthon Anyu. –indult az ajtó felé Josh –Valami… fontos takarítanivalót akar rám sózni. –fintorodott el –Vagyis asszem… rendbe kell tennem a szobámat.
- Itt az ideje. Olyan az a hely, mintha bomba vágott volna be. –vigyorgott Betsy.
- És ezt te honnan tudod? –incselkedett vele Thim.
- Képzeld, ma reggel vele járőröztem. –boxolt a vállába a lány, és kinyújtott rá a nyelvét.
- Én is zúzok. –pattant fel Zac.
Szőke tincsei az arcába hullottak, élénkzöld szemeit ránk emelte, nagyokat pislantott, majd tekintete újra az órájára vándorolt.
- Baze! Késésben vagyok. –sipítozott –Laura megöl, ha elkések.
- Akkor menj. –lökte az ajtó felé Petric –Add át az üdvözletemet.
- Meglesz. –vigyorodott el, és már be is csapta maga mögött az ajtót.
- Hihetetlen. –tekertem a fejemet jókedvűen.
- Nem hihetetlen, csak szerelmes. –mosolygott rám Emmett –Te is ilyen voltál.
- A-a. –tagadtam –Én sosem voltam ilyen. Maximum te.
A mellkasára böktem, mire ő lefogta a kezeimet, és a fülembe susogott:
- Én sem.
- Akkor ezen nincs is mit megvitatni. –vigyorogtam rá, és egy apró csókot nyomtam az ajkaira.
- Akkor mehetünk? –mosolygott.
- Persze, Betsy. –állt fel Prue –Megyek, átöltözök. Bridget, amire lejövök, vedd rá a fiúkat.
- Meglesz. –kacsintottam rá.
- Nem. Ki van csukva. –tekerte a fejét Thim.
- Kérlek…
Felálltam, és elé sétáltam.
- Thim. Az egyetlen nagynénéd vagyok. –pislogtam rá sűrűn –Nem tennél meg ennyit az egyetlen egy, szeretetteljes, és alig látott nagynénédért?
- Átkozott Nőszemély! Miért büntet engem az isten. –sóhajtott fel cinikusan –Örülhetsz.
- Köszönöm. –visítottam, és a nyakába ugrottam.
Szorosan megölelgettem, majd visszaültem Szerelmem mellé.
- Nem is ellenkezek. –dörmögte.
Elvigyorodtam, és egy csókot nyomtam az ajkaira.
- Imádlak. –suttogtam a szájába.
- Ohh, tudom én azt. –mosolyodott el.
- Petric? –fordultam felé.
- Jövök. Nem érdemes Elisabeth-al ellenkezni. –mondta szerelmesen.
- Apa? –kérdezte Lisa.
- Itthon maradok a nagyanyádékkal. –mosolyodott el.
Látszólag élvezte, hogy nem kell eljönnie. Jó kis kibúvót talált.
~
A pláza ajtaján belépve újra elöntött a jó érzés. Mármint… az a vásárlási-érzés. Régen vásároltam.
Tudtuk, hogy hova megyünk először. Az egyik kedvenc alkalmi-,estélyi-ruha boltomba.
A mozgólépcsőről lelépve ismerős alakokat pillantottunk meg a butik bejáratánál. Elmosolyodtam, és megszorítottam Emmett kezét.
- Baze! Késésben vagyok. –sipítozott –Laura megöl, ha elkések.
- Akkor menj. –lökte az ajtó felé Petric –Add át az üdvözletemet.
- Meglesz. –vigyorodott el, és már be is csapta maga mögött az ajtót.
- Hihetetlen. –tekertem a fejemet jókedvűen.
- Nem hihetetlen, csak szerelmes. –mosolygott rám Emmett –Te is ilyen voltál.
- A-a. –tagadtam –Én sosem voltam ilyen. Maximum te.
A mellkasára böktem, mire ő lefogta a kezeimet, és a fülembe susogott:
- Én sem.
- Akkor ezen nincs is mit megvitatni. –vigyorogtam rá, és egy apró csókot nyomtam az ajkaira.
- Akkor mehetünk? –mosolygott.
- Persze, Betsy. –állt fel Prue –Megyek, átöltözök. Bridget, amire lejövök, vedd rá a fiúkat.
- Meglesz. –kacsintottam rá.
- Nem. Ki van csukva. –tekerte a fejét Thim.
- Kérlek…
Felálltam, és elé sétáltam.
- Thim. Az egyetlen nagynénéd vagyok. –pislogtam rá sűrűn –Nem tennél meg ennyit az egyetlen egy, szeretetteljes, és alig látott nagynénédért?
- Átkozott Nőszemély! Miért büntet engem az isten. –sóhajtott fel cinikusan –Örülhetsz.
- Köszönöm. –visítottam, és a nyakába ugrottam.
Szorosan megölelgettem, majd visszaültem Szerelmem mellé.
- Nem is ellenkezek. –dörmögte.
Elvigyorodtam, és egy csókot nyomtam az ajkaira.
- Imádlak. –suttogtam a szájába.
- Ohh, tudom én azt. –mosolyodott el.
- Petric? –fordultam felé.
- Jövök. Nem érdemes Elisabeth-al ellenkezni. –mondta szerelmesen.
- Apa? –kérdezte Lisa.
- Itthon maradok a nagyanyádékkal. –mosolyodott el.
Látszólag élvezte, hogy nem kell eljönnie. Jó kis kibúvót talált.
~
A pláza ajtaján belépve újra elöntött a jó érzés. Mármint… az a vásárlási-érzés. Régen vásároltam.
Tudtuk, hogy hova megyünk először. Az egyik kedvenc alkalmi-,estélyi-ruha boltomba.
A mozgólépcsőről lelépve ismerős alakokat pillantottunk meg a butik bejáratánál. Elmosolyodtam, és megszorítottam Emmett kezét.
**--**
(Jenny)
- Tanya, ez a ruha jó lesz? –pördültem meg előtte.
A piros ruhám pörgött körülöttem, viszont a felső, pánt nélküli része teljesen ráfeszült a mellkasomra.
- Olyan egyszerű, de csodálatos. Nagyon szép ez a csipkeminta. –simított végig a ruha anyagán.
- Akkor ez lesz. –mosolyodtam el.
- Bridget és Emmett esküvőjére? –kérdezte –Mert azt még nem árultad el, hogy milyen alkalomból kellett elutaznunk, hogy aztán végigjárjuk az egész plázát.
- Igen. Az esküvő miatt. –bólintottam, és visszaléptem a fülkébe.
Átöltöztem, a karomra fektettem a ruhát, felkaptam a táskámat, és a pénztárhoz mentem.
- Úgy látom talált magának ruhát. –mondta illedelmesen a fiatal nő, és kedvesen elmosolyodott. Szürkéskék szemeivel a tekintetemet kereste. A szemeimbe nézve arca ellágyult, és a halvány mosolya cseppet erősebb lett, és barátságosabb.
- Igen. –bólintottam.
Kedves, illedelmes és pozitív kisugárzású lány volt. Szőkés, természetes haja a feje tetejére volt tűzve. Pár tincs kicsúszott a többitől, így azt is láthattam, hogy vállnál pár centivel tovább érő, göndör haja van. Nem is értem, hogy miért rejti el. Korban pár évvel fiatalabb lehetett, mint én, mármint amennyi én voltam az átváltoztatásomkor. Halvány mosollyal az arcán írta be a kódot a számítógépbe, majd a blokkal együtt a ruhát egy dobozba tette, majd azt egy táskába.
- De azért azt elárulhatnád, hogy miért ragaszkodtál ehhez a bolthoz. Seattle…
- Jaj, Tanya. Ne csináld már. Tudod, hogy milyen vagyok. Szeretem ezt a boltot, és mindig is szerettem. Elköltöztünk, na és? Attól én még szeretek ide járni. –vigyorogtam rá.
- Tudom. Javíthatatlan vagy. –mosolyodott el –De mindegy is.
A pultnál álló lány aprót köhintett.
- A bankkártyája… –makogta.
- Jaj, bocsánat, Caroline. –olvastam le a nevét a felcsíptetett kártyájáról, majd rámosolyogtam, és átnyújtottam a kezemben tartott lapos műanyag kártyát.
Nyomban le is vette a számlámról a pénzt, majd visszaadta a kártyámat.
Kifelé indultunk a boltból, amikor ismerős alakokat pillantottunk meg.
- Bridget. –vigyorodtam el.
Látszólag meglepődött a jelenlétemen, viszont mosoly csúszott az arcára.
- Szia, Jenny. –jött oda hozzám, és megölelt, majd Tanya-hoz fordult, és őt is ölelésben részesítette.
Sorban bemutatta az őt követő embereket. Érdekes… a családja. Farkas és ember?!
***---***
(Bridget)
Miután a Deneali klán tagjai elmentek, a boltba mentünk, és akkor, amikor átléptük a hangulatos üzlet küszöbét, Thim lemerevedett mellettem. Gyanakodva követtem az ellágyult tekintetét egyenesen a pultig, ahonnan az eladólány nézett vissza, egyenesen Timothy szemeibe.
- Bevésődött. –suttogtam Emmett fülébe, majd átkaroltam a nyakát,és boldogan csókoltam meg.
- Tök jó. –mosolyodott el.
- Nem. Ez csúcs. –vigyorogtam.
Lisa aprót lökött a lefagyott Thim-en, mire ő vigyorogva megrázta a fejét, és egyenesen a pulthoz ment. A lány még mindig őt csodálta, vagyis valószínűleg most már a csodálatos mosolyában veszett el. Arcán apró pír jelent meg, és egy halvány mosoly is megjelent az ajkain. Bevésődés. Milyen csodálatos egy dolog ez. Igaz, még sosem éltem át, de az elmondásokból, és az észrevételeimből leszűrve…
~
Miután Betsy, Elisabeth, és Prue is választott estélyit, elkoboztam tőlük a drága -mármint nekik drága -ruhákat, és a pénztárhoz siettem.
Thim még mindig ott beszélgetett a lánnyal.
Idő közben már számot is cseréltek, és Timothy épp most hívta el egy találkozóra.
- Thim, egy percre hagyj már szabad időt szegény lánynak. –szóltam rá jókedvűen.
- Bocs, Bridzs. –vigyorgott.
Barna szemei úgy csillogtak, akár a gyémánt, bőre ragyogott, a mosoly pedig letörölhetetlen volt az arcáról.
- Be sem mutatsz? –kérdeztem számon kérő hangon.
- Caroline, ő Bridget. Bridzs, ő itt Caroline. –mondta el gyorsan.
- Szia. –mondta bátortalanul.
- Hello. –vigyorogtam rá –Nem kell félni tőlem. Csak húsz vagyok.
Legalább is elméletben.
- Én tizenöt. –motyogta.
- Öt év… –vigyorogtam.
- Köztünk csak kettő kerek év van. –lépett mögém Emmett, és átkarolta a hasamat.
- Amúgy… ezeket a ruhákat én fizetem.
Caroline elvette tőlem a az estélyiket, és mosolyogva húzta le őket. Miután levette a kártyámról a pénzt, a többiek nem tiltakozhattak. Nem is értem, hogy miért csinálják ezt. Nem hívhatom meg őket pár ruhára?
Mosolyogva hagytuk el a boltot, és miután Thim egy puszival, telefonszámmal, és egy csütörtöki randival többel lépett ki az üzletből, rásóztuk a táskákat, és tovább folytattuk a vásárlást.
Miután a Deneali klán tagjai elmentek, a boltba mentünk, és akkor, amikor átléptük a hangulatos üzlet küszöbét, Thim lemerevedett mellettem. Gyanakodva követtem az ellágyult tekintetét egyenesen a pultig, ahonnan az eladólány nézett vissza, egyenesen Timothy szemeibe.
- Bevésődött. –suttogtam Emmett fülébe, majd átkaroltam a nyakát,és boldogan csókoltam meg.
- Tök jó. –mosolyodott el.
- Nem. Ez csúcs. –vigyorogtam.
Lisa aprót lökött a lefagyott Thim-en, mire ő vigyorogva megrázta a fejét, és egyenesen a pulthoz ment. A lány még mindig őt csodálta, vagyis valószínűleg most már a csodálatos mosolyában veszett el. Arcán apró pír jelent meg, és egy halvány mosoly is megjelent az ajkain. Bevésődés. Milyen csodálatos egy dolog ez. Igaz, még sosem éltem át, de az elmondásokból, és az észrevételeimből leszűrve…
~
Miután Betsy, Elisabeth, és Prue is választott estélyit, elkoboztam tőlük a drága -mármint nekik drága -ruhákat, és a pénztárhoz siettem.
Thim még mindig ott beszélgetett a lánnyal.
Idő közben már számot is cseréltek, és Timothy épp most hívta el egy találkozóra.
- Thim, egy percre hagyj már szabad időt szegény lánynak. –szóltam rá jókedvűen.
- Bocs, Bridzs. –vigyorgott.
Barna szemei úgy csillogtak, akár a gyémánt, bőre ragyogott, a mosoly pedig letörölhetetlen volt az arcáról.
- Be sem mutatsz? –kérdeztem számon kérő hangon.
- Caroline, ő Bridget. Bridzs, ő itt Caroline. –mondta el gyorsan.
- Szia. –mondta bátortalanul.
- Hello. –vigyorogtam rá –Nem kell félni tőlem. Csak húsz vagyok.
Legalább is elméletben.
- Én tizenöt. –motyogta.
- Öt év… –vigyorogtam.
- Köztünk csak kettő kerek év van. –lépett mögém Emmett, és átkarolta a hasamat.
- Amúgy… ezeket a ruhákat én fizetem.
Caroline elvette tőlem a az estélyiket, és mosolyogva húzta le őket. Miután levette a kártyámról a pénzt, a többiek nem tiltakozhattak. Nem is értem, hogy miért csinálják ezt. Nem hívhatom meg őket pár ruhára?
Mosolyogva hagytuk el a boltot, és miután Thim egy puszival, telefonszámmal, és egy csütörtöki randival többel lépett ki az üzletből, rásóztuk a táskákat, és tovább folytattuk a vásárlást.
 |
| Caroline |
