Sziasztok!
Tudjátok, nem értelek titeket. Tényleg nem.
Az iskola ideje alatt azt mondtátok, hogy tanultok, nincs időtök olvasni és komizni, majd nyáron. És tessék. Itt a nyár, lassan annak is vége. És egyetlen egy kommentet kaptam a fejezethez.... EGYET! Nem értem, hogy miért csináljátok velem ezt.
Utálok hisztizni és könyörögni. És nem is fogom ezt megtenni. Hónapokkal ezelőtt eltöröltem a komihatárt, mert úgy éreztem, hogy tartatok annyira, hogy legalább egy sorocskát leírjatok. És akkor még kaptam véleményeket.
Tudjátok... közeledik a történet vége. Semmit sem szeretnék ezzel kapcsolatban elárulni, de pontosan meg van tervezve, hogy mikor teszek fel fejezetet, és az miről fog szólni. Így... nem is fogom átrendezni a dolgokat. Maximum kimarad egy-egy fejezet, de úgy érzem nem is bánnátok a dolgot, hisz nem érdekel titeket a történet...
Megint nekiállhatnám magyarázni, hogy nekünk, íróknak milyen szarul esik, ha nem kapunk véleményt, de ezt már annyiszor elmondtam, hogy nem is tulajdonítotok neki figyelmet.
Szóval... remélem holnapig összehoztok még pár komit, és akkor nyugodsz szívvel teszem fel nektek a fejezet.
Puszii
