Mai nap ez a harmadik bejegyzésem =) Ezt csak úgy mondtam :)
Az új történet bevezetője :) Az első fejezet még a hét elején felkerül :)
Puszii
Love Angel –Bevezető
Ti hisztek a természetfelettiben? Hisztek az angyalokban? Hisztek abban, hogy vannak hófehér, szárnnyal rendelkező letisztult lények, akik fentről minden lépésünket figyelik? Segítenek… vigyáznak ránk, és nem utolsó sorban szeretnek. Mert az élethez szeretet is kell. Szeretni kell a pillangót, hogy ha meglátjuk akkor egy pillanatra melegség öntsön el… szeretni kell a csokit, hogy a rosszabb napjainkon legyen valami, ami segít… szeretni kell a barátainkat, akik a nehéz időszakokat átvészelik velünk, és segítenek a továbbélésben, illetve a továbblépésben…és így tovább, rengeteg példát állíthatnák még szem elé.
De tényleg fel kell ezt sorolni? Mindenkinek meg kell mutatatni, hogy észrevegye, ami ott van, a szeme előtt, egy karnyújtásnyira? Mert az emberek gyakran átsiklanak a fontos dolgok felett. Afelett, hogy mindig ott van egy barát, akit támogat egy-egy nehezebb lépésünkkor... mindig ott van a család, aki segít nekünk mindenben, ott vannak a szülők, akik állandó szeretetükkel elárasztanak. És így tovább…
Egymás szemére lehetne hányni, hogy valami fontos dolgot nem vesz észre… és ilyenkor jön az, hogy tekintsünk vissza. Mi mennyi dolog felett siklottunk át? Mennyi boldog pillanatot mulasztottunk el a saját csökönyösségünk árán?
Szeretni.
Fontos dolog. Senki sem él szeretet nélkül. Mindenkinek szüksége van rá. Mondhatni életfeltétel.
De mi van, ha valakinek mégsem adatik meg, hogy szerethessen, hogy szerelembe eshessen?
Nos… ilyenkor jönnek a természetfelettik.
Ti hisztek a természetfelettiben? Hisztek az angyalokban? Hisztek abban, hogy vannak hófehér, szárnnyal rendelkező letisztult lények, akik fentről minden lépésünket figyelik? Segítenek… vigyáznak ránk, és nem utolsó sorban szeretnek. Mert az élethez szeretet is kell. Szeretni kell a pillangót, hogy ha meglátjuk akkor egy pillanatra melegség öntsön el… szeretni kell a csokit, hogy a rosszabb napjainkon legyen valami, ami segít… szeretni kell a barátainkat, akik a nehéz időszakokat átvészelik velünk, és segítenek a továbbélésben, illetve a továbblépésben…és így tovább, rengeteg példát állíthatnák még szem elé.
De tényleg fel kell ezt sorolni? Mindenkinek meg kell mutatatni, hogy észrevegye, ami ott van, a szeme előtt, egy karnyújtásnyira? Mert az emberek gyakran átsiklanak a fontos dolgok felett. Afelett, hogy mindig ott van egy barát, akit támogat egy-egy nehezebb lépésünkkor... mindig ott van a család, aki segít nekünk mindenben, ott vannak a szülők, akik állandó szeretetükkel elárasztanak. És így tovább…
Egymás szemére lehetne hányni, hogy valami fontos dolgot nem vesz észre… és ilyenkor jön az, hogy tekintsünk vissza. Mi mennyi dolog felett siklottunk át? Mennyi boldog pillanatot mulasztottunk el a saját csökönyösségünk árán?
Szeretni.
Fontos dolog. Senki sem él szeretet nélkül. Mindenkinek szüksége van rá. Mondhatni életfeltétel.
De mi van, ha valakinek mégsem adatik meg, hogy szerethessen, hogy szerelembe eshessen?
Nos… ilyenkor jönnek a természetfelettik.
