 |
| Izbel |
Meghoztam a fejezetet :) Egészen hosszúra sikeredett =)
Jó olvasást, Puszii
Love Angel- 12. fejezet
Buli a parton 1/2
(Izbel)
Buli a parton 1/2
(Izbel)
- Verseny hazáig? –ajánlotta.
- Bármikor. –válaszoltam, és már szaladtunk is.
- Bármikor. –válaszoltam, és már szaladtunk is.
~
Kacagva huppantunk le a dús pázsitra.
- Döntetlen? –fordultam Nessie felé.
- Legyen.
- Te bajkeverő! Mindenki téged keresett. –állt az ajtóban Marie, kezében egy főzőkanállal, amivel előszeretettel mutogatott –Aggódtam miattad. Minek tűnsz el mindig?
- Nem is én lennék, ha nem csinálnák valami hülyeséget. –válaszoltam vigyorogva.
- Akkor legalább kapd el. –sóhajtott fel, majd felém dobott két flakon ásványvizet.
Az egyiket továbbítottam Nessie-nek, majd nagyot kortyoltam a sajátomból.
- Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire ki voltam szomjazva. –mosolyodtam el.
- Nekem sem. –motyogta, majd visszatekerte a félig lévő üvegére a kupakot –Mennünk kellene készülődni. Nem fogunk végezni, amire a többiek menni akarnak.
Percekkel később már a szobában voltunk, és azon morfondíroztunk, hogy mit vegyünk fel.
- Nem tudom. –válaszoltam sokadszorra –Neked valami ötleted?
- Nincs. –motyogta.
- Menj zuhanyozni. Addig én kerítek valamit. –álltam fel végül, és hosszú lépteimmel a gardróbba mentem.
Csípőre tett kézzel álltam meg a sorok között. Mégis mit lehetne ilyenkor felvenni?
Végül Nessie-nek elővettem egy pánt nélküli, combközépig érő lenge, halványkék ruhát. Az anyagon csavart mintha futott felfelé. A ruha háta teljesen nyitott volt.
Magamnak nehezebb volt választani. Sok morfondírozás és keresgélés után végül egy nyakba akasztós, selymes anyagú ruha mellett döntöttem. A combom közepéig ért, és több színű volt. A narancssárga több árnyalata, barna és fekete nagyon szép összhangban voltak rajta. A ruhát a zöld virágok még jobban feldobták.
Már csak a cipők keresése volt hátra. Magamnak egy egyszerű papucsot választottam. Az elején a vékony pántok masnit alkottak, és arany színben pompáztak. Nessie-nek pedig egy vékony pántokból álló szandált találtam.
Elégedetten tettem ki őket az ágyra, pont akkor, amikor Renesmee kijött a fürdőszobából. Köntösbe burkolt testét párafelhő lengte körbe, haját törölközőbe csavarta.
- Ez gyönyörű. –mosolygott elégedetten –Honnan vetted elő?
- A te ruháid közül. –válaszoltam –Nem is tudtál róla, hogy ilyened is van?
Csak megrázta a fejét, és halkan elsuttogta, hogy: Alice…
Kacagva huppantunk le a dús pázsitra.
- Döntetlen? –fordultam Nessie felé.
- Legyen.
- Te bajkeverő! Mindenki téged keresett. –állt az ajtóban Marie, kezében egy főzőkanállal, amivel előszeretettel mutogatott –Aggódtam miattad. Minek tűnsz el mindig?
- Nem is én lennék, ha nem csinálnák valami hülyeséget. –válaszoltam vigyorogva.
- Akkor legalább kapd el. –sóhajtott fel, majd felém dobott két flakon ásványvizet.
Az egyiket továbbítottam Nessie-nek, majd nagyot kortyoltam a sajátomból.
- Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire ki voltam szomjazva. –mosolyodtam el.
- Nekem sem. –motyogta, majd visszatekerte a félig lévő üvegére a kupakot –Mennünk kellene készülődni. Nem fogunk végezni, amire a többiek menni akarnak.
Percekkel később már a szobában voltunk, és azon morfondíroztunk, hogy mit vegyünk fel.
- Nem tudom. –válaszoltam sokadszorra –Neked valami ötleted?
- Nincs. –motyogta.
- Menj zuhanyozni. Addig én kerítek valamit. –álltam fel végül, és hosszú lépteimmel a gardróbba mentem.
Csípőre tett kézzel álltam meg a sorok között. Mégis mit lehetne ilyenkor felvenni?
Végül Nessie-nek elővettem egy pánt nélküli, combközépig érő lenge, halványkék ruhát. Az anyagon csavart mintha futott felfelé. A ruha háta teljesen nyitott volt.
Magamnak nehezebb volt választani. Sok morfondírozás és keresgélés után végül egy nyakba akasztós, selymes anyagú ruha mellett döntöttem. A combom közepéig ért, és több színű volt. A narancssárga több árnyalata, barna és fekete nagyon szép összhangban voltak rajta. A ruhát a zöld virágok még jobban feldobták.
Már csak a cipők keresése volt hátra. Magamnak egy egyszerű papucsot választottam. Az elején a vékony pántok masnit alkottak, és arany színben pompáztak. Nessie-nek pedig egy vékony pántokból álló szandált találtam.
Elégedetten tettem ki őket az ágyra, pont akkor, amikor Renesmee kijött a fürdőszobából. Köntösbe burkolt testét párafelhő lengte körbe, haját törölközőbe csavarta.
- Ez gyönyörű. –mosolygott elégedetten –Honnan vetted elő?
- A te ruháid közül. –válaszoltam –Nem is tudtál róla, hogy ilyened is van?
Csak megrázta a fejét, és halkan elsuttogta, hogy: Alice…
Elvigyorodtam rajta. Igen, gondolhattam volna, hogy az egyik kedvenc nagynénije az utolsó pillanatban kicserélte a ruháit. De ennek most csak örülök.
~
Bő húsz perc múlva törölközőbe burkolva léptem ki a fürdőszobából. Igaz, utánam nem szállt párafelhő- hideg vízzel zuhanyoztam-, de úgy festettem, mint Renesmee.
- Te mit csinálsz a hajaddal? –kérdezte, miközben próbálta kifésülni még kissé nedves tincseit.
- Megszárítom. –válaszoltam –Azon kívül semmit. Jó lesz most göndörön is.
- Igaz. –bólintott.
Felöltöztem, és megszárítottam a hajamat, előttem Nessie ugyan így tett.
Már csak a smink volt hátra. Renesmee kijelentette, hogy nem sminkeli ki magát, mert úgyis elfolyna.
- Drágám. –kuncogtam –Szerinted miért is találták ki a vízálló sminket?
Válaszul csak megforgatta a szemeit, és kikapta a kezem közül a szemceruzát. Elvigyorodtam, és megcsináltam a saját sminkemet is.
- Rúzs? –kérdezte.
Felé dobtam a sminkes dobozomat, és rá bíztam a választást.
A gardróbomból előhúztam az összekészített táskámat, és megálltam Nessie előtt, aki épp ekkor húzta fel a szandálját.
- Én kész vagyok. –mosolyodtam el, majd beletúrtam a hajamba.
- Ki mondta, hogy én nem? –kérdezte, majd a vállára akasztotta a táskáját –Menjünk. Szerintem késésben vagyunk. Elmúlt fél kilenc. Kevin nyolckor legkésőbb indulni akart.
- Semmi gond sem lesz, ha késünk egy kicsit. –kacsintottam –Igaz, nem szeretek késni, de ebben az esetben elnézem magamnak.
Percekkel később a ház előtt álltunk, ahol a többiek gyülekeztek. Mosolyogva néztem, ahogy hangosan kacagnak, miközben beszélgetnek.
- Hello Királylány. –karolt át Rob –Hová tűntél? Egy csomóan kerestek.
- Futottam egyet. –vontam meg a vállamat, majd halványan rámosolyogtam –Tényleg… holnap reggel is elmegyek. Velem tartasz, Nessie?
- Persze. –kuncogott ő, majd barna haját a füle mögé tűrte –Csak ne olyan tempót diktáltass, mint ma.
- Én is mehetek, csajok? Vagy ez olyan tipikus lányos program lesz?
- Természetesen jöhetsz, Robert. –mosolyogtam –Ugye Renesmee?
- Igen, nekem sincs semmi ellenvetésem, Robert. –hangsúlyozta ki a nevet.
- Mit csináltam, hogy az egész nevemen szólítotok? –emelte fel a kezét.
- Semmit. –kuncogtam, majd kibújtam a karjai közül –Meg kéne tudakolni, hogy Kevin készül-e alkohollal…
- Remélem ez nem is kérdés. –villantotta meg a szemeit Tiffany, ahogy elém ért –Izé… Izbel. Beszélhetnénk majd?
Láttam, ahogy barna szemei bánatosan villannak meg, és kérlelést tükröztek. A válaszom határozott bólogatás volt, mire nem is húzta tovább az időt: Sarkon fordult, és visszalépdelt a barátnőjéhez.
Barátnője… Ch. Álbarátnő. Fentről figyeltem őt is egy kicsit. Tiffany eléggé rendesen át lett verve. Csak azt tudnám, hogy miért a legjobb barátnője tette ezt vele…
- Na, megkérdezed a piát? –húzott ki a gondolataim tengeréből az ismerős hang. Robert. Láttam a szemeiben a játékos csillogást, valamint az arcán elterülő terebélyes vigyor láttán sem tudtam azt mondani, hogy nem.
- Persze. –válaszoltam inkább.
Nagyon nyeltem, majd a házba indultam. Épp szembe találkoztam Kevinnel. Ő, mikor meglátott aprót rázott a fején, majd megszaporázta a lépteit, hogy mihamarabb elérjen hozzám.
- Épp téged kerestelek. –szóltam hozzá.
- Miben állhatok rendelkezésedre? –mosolygott rám, majd oldalasan nekidőlt a falnak.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy alkohollal szolgálni fogsz-e a parton. –hadartam le.
- Lassabban is elmondhatnád. Nem értettem semmit. –kuncogott.
- Lesz a parton alkohol? –kérdeztem meg kissé lassabb tempóban is.
- Te mondtad, hogy kell nekik, nem?
- De. Épp ezért kérdem.
- Lesz. Megnyugtathatod őket, lesz. –mondta mogorván –Csak ezért kerestél?
- Miért, mit hittél? –kérdeztem szemöldök felvonva.
- Hát… hogy mondjuk megbeszéljük a kirohanásodat. –motyogta őzsuta szemekkel.
Válaszul megráztam a fejemet, majd tekintetemet az arcára függesztettem.
- Azon tudtommal nincs mit megbeszélni.
- Rosszul tudod. –szűrte a fogai között –Nagyon sok mindent meg kell beszélnünk azzal kapcsolatban.
- Csak te akarsz beszélni róla. –motyogtam halkan –Ezzel ellentétben én nem. Úgyhogy legyél szíves tiszteletben tartani az akaratomat, és ne hozd fel többször. Kényes téma, mélyen érint.
- Kérlek.
- Ne. Szerintem mindent megtudhattál abból, amit akkor elmondtam. Nem kell tovább kínoznod vele. Hallhattad, hogy mit gondolok rólad. Elégedj meg vele, és ne nyúzz ezzel.
- Nem úszod meg ennyivel. –susogta –Egyszer úgyis kiszedem belőled, hogy mit gondolsz valójában.
- Majd meglátjuk. –mosolyodtam el.
~
Bő húsz perccel később a partra értünk. A diáktársaim- a nevelőkkel együtt- elbűvölve bámulták az eléjük táruló csodát.
Fehér homokba ért a lábuk, amely selymesen simogatta a meztelen talpat.
A vízen megcsillant a meleg napfény, amely ezáltal arany csillogással terítette be a víz felszínét.
~
Bő húsz perc múlva törölközőbe burkolva léptem ki a fürdőszobából. Igaz, utánam nem szállt párafelhő- hideg vízzel zuhanyoztam-, de úgy festettem, mint Renesmee.
- Te mit csinálsz a hajaddal? –kérdezte, miközben próbálta kifésülni még kissé nedves tincseit.
- Megszárítom. –válaszoltam –Azon kívül semmit. Jó lesz most göndörön is.
- Igaz. –bólintott.
Felöltöztem, és megszárítottam a hajamat, előttem Nessie ugyan így tett.
Már csak a smink volt hátra. Renesmee kijelentette, hogy nem sminkeli ki magát, mert úgyis elfolyna.
- Drágám. –kuncogtam –Szerinted miért is találták ki a vízálló sminket?
Válaszul csak megforgatta a szemeit, és kikapta a kezem közül a szemceruzát. Elvigyorodtam, és megcsináltam a saját sminkemet is.
- Rúzs? –kérdezte.
Felé dobtam a sminkes dobozomat, és rá bíztam a választást.
A gardróbomból előhúztam az összekészített táskámat, és megálltam Nessie előtt, aki épp ekkor húzta fel a szandálját.
- Én kész vagyok. –mosolyodtam el, majd beletúrtam a hajamba.
- Ki mondta, hogy én nem? –kérdezte, majd a vállára akasztotta a táskáját –Menjünk. Szerintem késésben vagyunk. Elmúlt fél kilenc. Kevin nyolckor legkésőbb indulni akart.
- Semmi gond sem lesz, ha késünk egy kicsit. –kacsintottam –Igaz, nem szeretek késni, de ebben az esetben elnézem magamnak.
Percekkel később a ház előtt álltunk, ahol a többiek gyülekeztek. Mosolyogva néztem, ahogy hangosan kacagnak, miközben beszélgetnek.
- Hello Királylány. –karolt át Rob –Hová tűntél? Egy csomóan kerestek.
- Futottam egyet. –vontam meg a vállamat, majd halványan rámosolyogtam –Tényleg… holnap reggel is elmegyek. Velem tartasz, Nessie?
- Persze. –kuncogott ő, majd barna haját a füle mögé tűrte –Csak ne olyan tempót diktáltass, mint ma.
- Én is mehetek, csajok? Vagy ez olyan tipikus lányos program lesz?
- Természetesen jöhetsz, Robert. –mosolyogtam –Ugye Renesmee?
- Igen, nekem sincs semmi ellenvetésem, Robert. –hangsúlyozta ki a nevet.
- Mit csináltam, hogy az egész nevemen szólítotok? –emelte fel a kezét.
- Semmit. –kuncogtam, majd kibújtam a karjai közül –Meg kéne tudakolni, hogy Kevin készül-e alkohollal…
- Remélem ez nem is kérdés. –villantotta meg a szemeit Tiffany, ahogy elém ért –Izé… Izbel. Beszélhetnénk majd?
Láttam, ahogy barna szemei bánatosan villannak meg, és kérlelést tükröztek. A válaszom határozott bólogatás volt, mire nem is húzta tovább az időt: Sarkon fordult, és visszalépdelt a barátnőjéhez.
Barátnője… Ch. Álbarátnő. Fentről figyeltem őt is egy kicsit. Tiffany eléggé rendesen át lett verve. Csak azt tudnám, hogy miért a legjobb barátnője tette ezt vele…
- Na, megkérdezed a piát? –húzott ki a gondolataim tengeréből az ismerős hang. Robert. Láttam a szemeiben a játékos csillogást, valamint az arcán elterülő terebélyes vigyor láttán sem tudtam azt mondani, hogy nem.
- Persze. –válaszoltam inkább.
Nagyon nyeltem, majd a házba indultam. Épp szembe találkoztam Kevinnel. Ő, mikor meglátott aprót rázott a fején, majd megszaporázta a lépteit, hogy mihamarabb elérjen hozzám.
- Épp téged kerestelek. –szóltam hozzá.
- Miben állhatok rendelkezésedre? –mosolygott rám, majd oldalasan nekidőlt a falnak.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy alkohollal szolgálni fogsz-e a parton. –hadartam le.
- Lassabban is elmondhatnád. Nem értettem semmit. –kuncogott.
- Lesz a parton alkohol? –kérdeztem meg kissé lassabb tempóban is.
- Te mondtad, hogy kell nekik, nem?
- De. Épp ezért kérdem.
- Lesz. Megnyugtathatod őket, lesz. –mondta mogorván –Csak ezért kerestél?
- Miért, mit hittél? –kérdeztem szemöldök felvonva.
- Hát… hogy mondjuk megbeszéljük a kirohanásodat. –motyogta őzsuta szemekkel.
Válaszul megráztam a fejemet, majd tekintetemet az arcára függesztettem.
- Azon tudtommal nincs mit megbeszélni.
- Rosszul tudod. –szűrte a fogai között –Nagyon sok mindent meg kell beszélnünk azzal kapcsolatban.
- Csak te akarsz beszélni róla. –motyogtam halkan –Ezzel ellentétben én nem. Úgyhogy legyél szíves tiszteletben tartani az akaratomat, és ne hozd fel többször. Kényes téma, mélyen érint.
- Kérlek.
- Ne. Szerintem mindent megtudhattál abból, amit akkor elmondtam. Nem kell tovább kínoznod vele. Hallhattad, hogy mit gondolok rólad. Elégedj meg vele, és ne nyúzz ezzel.
- Nem úszod meg ennyivel. –susogta –Egyszer úgyis kiszedem belőled, hogy mit gondolsz valójában.
- Majd meglátjuk. –mosolyodtam el.
~
Bő húsz perccel később a partra értünk. A diáktársaim- a nevelőkkel együtt- elbűvölve bámulták az eléjük táruló csodát.
Fehér homokba ért a lábuk, amely selymesen simogatta a meztelen talpat.
A vízen megcsillant a meleg napfény, amely ezáltal arany csillogással terítette be a víz felszínét.
A csapongó hullámokkal szemben már dús erdő borította a dombokat. A kettő között viszont több tíz méteres terület terült el.
A diáksereg már le is telepedett. Tekintettel arra, hogy a Nap már lemenőben volt, csak ültünk a homokban, és néztük, ahogy a part vöröses fénybe burkolózik.
Fel sem tűnt, ahogy Nessie felállt mellőlem. Csak azt vettem észre, hogy visszatér két pohárral a kezében.
- Malibu-koktél. Kevin küldi. –mosolygott, majd a kezembe nyomta az egyik hófehér poharat.
- Köszi.
Aprót kortyoltam az italból, és elbűvölt az íze. Finom volt. Sőt, Isteni. Kevin tudja, hogy mi a kedvencem…
- Hm… ez kókuszos. –suttogta elégedetten Nessie.
- Igen.
- Rettentően finom. –kortyolt újra.
- Csak nehogy a fejedbe szálljon. –kuncogtam.
- Ennyi alkohol? Ugyan. –legyintett.
- Ha sokat iszol belőle, akkor megteszi a hatását. –kacsintottam.
- Vigyázok.
- Remélem is. Nem akarlak hazacipelni. –álltam fel –Megyek, megkérdem, hogy mikor kezdődik a sütögetés.
- Csak nem éhes vagy? –mosolygott.
- Én? Soha. –válaszoltam ártatlan mosollyal.
A papucsomat levettem, és az ujjaim közé fogtam. Csodálatos érzés a puha homokban sétálgatni. Ahogy lágyan körülölelik a lábujjaidat…
- Renesmee-nek ízlik a koktélod. –értem Kevin mellé.
- Örülök neki. Hát neked? –kérdezte incselkedve.
- Mint mindig, tökéletes koktélokat keversz. –mosolyodtam el –A fákat már összeszedted?
- Még szép. Csak egy pillanat volt. –kacsintott.
Értettem mire gondol. Csak egy gondolatába került, és máris össze voltak szedve a méretes fadarabok. Angyali erő… hol is lenne nélküle.
- Teljesen el fogsz puhulni, ha így folytatod. –róttam meg játékosan.
- Amúgy… miért is kérdezted? Csak nem éhes vagy már megint?
Megforgattam a szemeimet, és megráztam a fejemet.
- Nem szoktam éhes lenni. –válaszoltam egy kis hezitálás után –De nem csak magamra kell gondolnom. Sok emberre kell felügyelnünk.
- Most kezdett lemenni a Nap. Alig sötétedik. –vélte –Addig minek megnyújtani, amíg teljesen világos van?
- Kevin. Teljes lángon nem lehet szalonnát pirítani. Sem sonkát, sem semmi ilyesmit, amit ti terveztek. –okítottam –Azt parázson lehet, legalább is kis lángon.
- Akkor… úgy meg fog felelni, ha jó nagy tüzet rakunk, és szedünk ki szélre parazsat? Vagy égő tuskókat.
- Nekem mindegy. –vontam meg a vállamat –De ne gyere hozzám panaszkodni, ha a lányok nyavalyognak neked.
Hátra arcot vágtam, majd visszaindultam Nessie felé. Egy kar ragadta meg a derekamat; megállásra kényszerített. Kevin leheletét éreztem meg a fülem mögött.
- Ha valaki éhes lesz, mielőtt sütögetni lehetne, akkor teremtek ide valamit. –susogta a fülembe.
- Ahogy érzed.
Éreztem, ahogy a karja lecsúszik a derekamról, majd hátra lép egyet. Hátra sem fordulva indultam Nessie felé. Minket nézett. Szemeiben láttam, hogy aggódik értem, arcán viszont kíváncsiság jele is kiütközött. Láttam, ahogy Robert továbbra is engem figyel. Ahogy egész eddig is tette.
- Na, most kérdezd. –huppantam le Nessie mellé.
- Mi történt?
- Megkérdeztem, hogy hogyan tervezi a tüzet és a kaját. –válaszoltam.
- És azért tartott vissza ekkora szenvedéllyel?
- Szenvedély?
- Aha. –mosolygott.
- Hol volt szenvedély?
- Te nem látod. –tekerte a fejét –De minden kívülálló igen. Vonzódtok egymáshoz. Hihetetlen módon. A kivonulásod után még Tiffany is visszavonulót fújt. Látta Kevinen, hogy mennyire… megdöbbentették a szavaid. Beszélgetett vele pár percet, majd együtt érzőn megsimogatta az arcát, aztán visszaült közénk. Látnod kellett volna Tiffany arcát ezután. El sem tudom mondani.
- Oh… –suttogtam megdöbbenve.
- Mi történt köztetek? Kerülitek egymást.
- Semmi sem történt… –hazudtam.
- Az igazat akarom hallani. –nézett a szemeimbe.
- Én… –makogtam –Tettem valamit.
- Mit, Izbel? Mit?
- Megcsókoltam. Még a nyaralás előtt… aztán… tovább is mentünk volna, de kopogtattak. Végül… kiment, és már másként jött vissza. Elutasító volt, és végül… pofára estem. Elvesztettem. A saját hibámból –susogtam elkeseredve.
- Ugyan. –ölelt meg – Ő utasított el. Csakis az ő hibája. Kevin egy tapló.
- Nem igaz. Ez a legelkeserítőbb. –mosolyodtam el –Hogy ő egy jóttét lélek. El sem tudod képzelni, hogy milyen…
- De megpróbálhatom. –kacsintott –Amúgy… a kiborulásod után, mikor beszélt Tiffany-val, látszott az arcán, hogy megvilágosodott. De tényleg. Felderült az arca, mégis elkomorodott. Szerintem… rájött, hogy rosszul tette, hogy elutasított.
- Majd kiderül…
- Sziasztok csajok. –huppant le mellém Rob –Netán zavarok?
- Igen. –mondta Nessie.
- Nem. –barna barátnőmmel egy időben mondtam ki én is –Maradj csak, Robert.
- Ha zavarok, tényleg elmehetek… –mutatott maga mögé.
- Tényleg maradhatsz. –mosolyogtam rá –Ugye, Nessie?
- Persze. –dörmögte.
- Ő… csak kíváncsi voltam. –motyogta zavartan a srác, miközben a hajába túrt.
- Mire?
- Arra, hogy honnan is ismeritek egymást ezzel a… Coore gyerekkel.
- Hát… –húztam az időt –Végül is elég régen megismerkedtünk. A szüleink jóban… voltak.
- Értem…
- Bocsi a zavarásért.
- Semmi gond, Tiffany. –válaszoltam.
- Beszélhetnénk? –kérdezte félve.
- Persze.
Felálltam, és megfelelő távolságra vezettem, hogy senki se halljon minket. Se vámpír, se angyal, ember meg még úgy se.
- Sajnálom, hogy olyan…ostobán viselkedtem. –kezdte.
- Ugyan, semmi gond. –mosolyogtam rá.
- Nagyon sajnálom, hogy… ennyire kurvás voltam. Tényleg. Utólag alig ismerek magamra.
- Tényleg semmi.
- Csak –folytatta, mintha nem is hallotta volna a szavaimat –Egyszerűen annyira rémes most az életem.
- Elhiszem.
- A barátnőm becsapott. Lefeküdt a pasimmal. Vagyis most már az expasimmal. –forgatta meg a szemeit –Tudod mikor tudtam meg?
- Nem, de úgyis elmondod…
- A repülőgépen. Ott ült mellettem, én pedig beleláttam az üzenetébe. Pontosabban úgy tartotta, hogy lássam. És ez annyira…szar érzés.
- Tudom. –öleltem át.
- És annyira gázul érzem magam. Azért, mert ezt tettem. Tudod…
- Igen. Igen. Tisztáztuk már. –hallgattattam el –Nem léphetnénk tovább? Elhiszem, hogy megbántad. Megbocsájtottam. És vége.
- Bocsi. –biggyesztette le az ajkát.
- Ugyan. –legyintettem.
- Jut eszembe. Rob elég rendes csávó. –kacsintott.
- Én nem… –makogtam –Nem kezdek vele.
- Remélem is. –lökte meg a vállamat –Rendes gyerek, tényleg az… de nem a csajok álma. Nem valami… okos.
Felkacagtam. Nem okos? Valahogy gondoltam.
- Gyere, menjünk vissza. –kezdtem el húzni.
- De várj. –állított meg –Mi van közted és Kevin között?
- Semmi. Tényleg nincs semmi. –kuncogtam.
- De ha lesz…
- Tudni fogsz róla. –hadartam.
- Az király. –mondta boldogan –Van egy csodás ötletem.
- Méghozzá? –kérdeztem mosolyogva.
- Mi lenne, ha ma megőrjítenéd Kevint? –húzogatta a szemöldökét.
- Ezt hogy érted? Vagyis… hogyan valósítsam meg?
- Tánc. Tudsz táncolni, igaz?
- Persze. –bólogattam kíváncsian.
Belém karolt, és lassan sétálni kezdtünk, miközben halkan beszélni kezdett:
- Nos. Akkor a terv a következő…
A diáksereg már le is telepedett. Tekintettel arra, hogy a Nap már lemenőben volt, csak ültünk a homokban, és néztük, ahogy a part vöröses fénybe burkolózik.
Fel sem tűnt, ahogy Nessie felállt mellőlem. Csak azt vettem észre, hogy visszatér két pohárral a kezében.
- Malibu-koktél. Kevin küldi. –mosolygott, majd a kezembe nyomta az egyik hófehér poharat.
- Köszi.
Aprót kortyoltam az italból, és elbűvölt az íze. Finom volt. Sőt, Isteni. Kevin tudja, hogy mi a kedvencem…
- Hm… ez kókuszos. –suttogta elégedetten Nessie.
- Igen.
- Rettentően finom. –kortyolt újra.
- Csak nehogy a fejedbe szálljon. –kuncogtam.
- Ennyi alkohol? Ugyan. –legyintett.
- Ha sokat iszol belőle, akkor megteszi a hatását. –kacsintottam.
- Vigyázok.
- Remélem is. Nem akarlak hazacipelni. –álltam fel –Megyek, megkérdem, hogy mikor kezdődik a sütögetés.
- Csak nem éhes vagy? –mosolygott.
- Én? Soha. –válaszoltam ártatlan mosollyal.
A papucsomat levettem, és az ujjaim közé fogtam. Csodálatos érzés a puha homokban sétálgatni. Ahogy lágyan körülölelik a lábujjaidat…
- Renesmee-nek ízlik a koktélod. –értem Kevin mellé.
- Örülök neki. Hát neked? –kérdezte incselkedve.
- Mint mindig, tökéletes koktélokat keversz. –mosolyodtam el –A fákat már összeszedted?
- Még szép. Csak egy pillanat volt. –kacsintott.
Értettem mire gondol. Csak egy gondolatába került, és máris össze voltak szedve a méretes fadarabok. Angyali erő… hol is lenne nélküle.
- Teljesen el fogsz puhulni, ha így folytatod. –róttam meg játékosan.
- Amúgy… miért is kérdezted? Csak nem éhes vagy már megint?
Megforgattam a szemeimet, és megráztam a fejemet.
- Nem szoktam éhes lenni. –válaszoltam egy kis hezitálás után –De nem csak magamra kell gondolnom. Sok emberre kell felügyelnünk.
- Most kezdett lemenni a Nap. Alig sötétedik. –vélte –Addig minek megnyújtani, amíg teljesen világos van?
- Kevin. Teljes lángon nem lehet szalonnát pirítani. Sem sonkát, sem semmi ilyesmit, amit ti terveztek. –okítottam –Azt parázson lehet, legalább is kis lángon.
- Akkor… úgy meg fog felelni, ha jó nagy tüzet rakunk, és szedünk ki szélre parazsat? Vagy égő tuskókat.
- Nekem mindegy. –vontam meg a vállamat –De ne gyere hozzám panaszkodni, ha a lányok nyavalyognak neked.
Hátra arcot vágtam, majd visszaindultam Nessie felé. Egy kar ragadta meg a derekamat; megállásra kényszerített. Kevin leheletét éreztem meg a fülem mögött.
- Ha valaki éhes lesz, mielőtt sütögetni lehetne, akkor teremtek ide valamit. –susogta a fülembe.
- Ahogy érzed.
Éreztem, ahogy a karja lecsúszik a derekamról, majd hátra lép egyet. Hátra sem fordulva indultam Nessie felé. Minket nézett. Szemeiben láttam, hogy aggódik értem, arcán viszont kíváncsiság jele is kiütközött. Láttam, ahogy Robert továbbra is engem figyel. Ahogy egész eddig is tette.
- Na, most kérdezd. –huppantam le Nessie mellé.
- Mi történt?
- Megkérdeztem, hogy hogyan tervezi a tüzet és a kaját. –válaszoltam.
- És azért tartott vissza ekkora szenvedéllyel?
- Szenvedély?
- Aha. –mosolygott.
- Hol volt szenvedély?
- Te nem látod. –tekerte a fejét –De minden kívülálló igen. Vonzódtok egymáshoz. Hihetetlen módon. A kivonulásod után még Tiffany is visszavonulót fújt. Látta Kevinen, hogy mennyire… megdöbbentették a szavaid. Beszélgetett vele pár percet, majd együtt érzőn megsimogatta az arcát, aztán visszaült közénk. Látnod kellett volna Tiffany arcát ezután. El sem tudom mondani.
- Oh… –suttogtam megdöbbenve.
- Mi történt köztetek? Kerülitek egymást.
- Semmi sem történt… –hazudtam.
- Az igazat akarom hallani. –nézett a szemeimbe.
- Én… –makogtam –Tettem valamit.
- Mit, Izbel? Mit?
- Megcsókoltam. Még a nyaralás előtt… aztán… tovább is mentünk volna, de kopogtattak. Végül… kiment, és már másként jött vissza. Elutasító volt, és végül… pofára estem. Elvesztettem. A saját hibámból –susogtam elkeseredve.
- Ugyan. –ölelt meg – Ő utasított el. Csakis az ő hibája. Kevin egy tapló.
- Nem igaz. Ez a legelkeserítőbb. –mosolyodtam el –Hogy ő egy jóttét lélek. El sem tudod képzelni, hogy milyen…
- De megpróbálhatom. –kacsintott –Amúgy… a kiborulásod után, mikor beszélt Tiffany-val, látszott az arcán, hogy megvilágosodott. De tényleg. Felderült az arca, mégis elkomorodott. Szerintem… rájött, hogy rosszul tette, hogy elutasított.
- Majd kiderül…
- Sziasztok csajok. –huppant le mellém Rob –Netán zavarok?
- Igen. –mondta Nessie.
- Nem. –barna barátnőmmel egy időben mondtam ki én is –Maradj csak, Robert.
- Ha zavarok, tényleg elmehetek… –mutatott maga mögé.
- Tényleg maradhatsz. –mosolyogtam rá –Ugye, Nessie?
- Persze. –dörmögte.
- Ő… csak kíváncsi voltam. –motyogta zavartan a srác, miközben a hajába túrt.
- Mire?
- Arra, hogy honnan is ismeritek egymást ezzel a… Coore gyerekkel.
- Hát… –húztam az időt –Végül is elég régen megismerkedtünk. A szüleink jóban… voltak.
- Értem…
- Bocsi a zavarásért.
- Semmi gond, Tiffany. –válaszoltam.
- Beszélhetnénk? –kérdezte félve.
- Persze.
Felálltam, és megfelelő távolságra vezettem, hogy senki se halljon minket. Se vámpír, se angyal, ember meg még úgy se.
- Sajnálom, hogy olyan…ostobán viselkedtem. –kezdte.
- Ugyan, semmi gond. –mosolyogtam rá.
- Nagyon sajnálom, hogy… ennyire kurvás voltam. Tényleg. Utólag alig ismerek magamra.
- Tényleg semmi.
- Csak –folytatta, mintha nem is hallotta volna a szavaimat –Egyszerűen annyira rémes most az életem.
- Elhiszem.
- A barátnőm becsapott. Lefeküdt a pasimmal. Vagyis most már az expasimmal. –forgatta meg a szemeit –Tudod mikor tudtam meg?
- Nem, de úgyis elmondod…
- A repülőgépen. Ott ült mellettem, én pedig beleláttam az üzenetébe. Pontosabban úgy tartotta, hogy lássam. És ez annyira…szar érzés.
- Tudom. –öleltem át.
- És annyira gázul érzem magam. Azért, mert ezt tettem. Tudod…
- Igen. Igen. Tisztáztuk már. –hallgattattam el –Nem léphetnénk tovább? Elhiszem, hogy megbántad. Megbocsájtottam. És vége.
- Bocsi. –biggyesztette le az ajkát.
- Ugyan. –legyintettem.
- Jut eszembe. Rob elég rendes csávó. –kacsintott.
- Én nem… –makogtam –Nem kezdek vele.
- Remélem is. –lökte meg a vállamat –Rendes gyerek, tényleg az… de nem a csajok álma. Nem valami… okos.
Felkacagtam. Nem okos? Valahogy gondoltam.
- Gyere, menjünk vissza. –kezdtem el húzni.
- De várj. –állított meg –Mi van közted és Kevin között?
- Semmi. Tényleg nincs semmi. –kuncogtam.
- De ha lesz…
- Tudni fogsz róla. –hadartam.
- Az király. –mondta boldogan –Van egy csodás ötletem.
- Méghozzá? –kérdeztem mosolyogva.
- Mi lenne, ha ma megőrjítenéd Kevint? –húzogatta a szemöldökét.
- Ezt hogy érted? Vagyis… hogyan valósítsam meg?
- Tánc. Tudsz táncolni, igaz?
- Persze. –bólogattam kíváncsian.
Belém karolt, és lassan sétálni kezdtünk, miközben halkan beszélni kezdett:
- Nos. Akkor a terv a következő…
