Meghoztam a fejezetet. Az igazat megvallva már előbb is feltettem volna, de nemrég értem haza, így csak most jutottam gépközelbe :)
Köszönöm a kommenteket :) Kérdezte egyikőtök, hogy chat-ben is elfogadom-e a komit. Ez nem is kérdés =) Természetesen igen. Chatben, komiban, vagy akár e-mailban.
Jó olvasást
Puszii
Love Angel- 13. fejezet
Buli a parton 2/2
(Izbel)
Buli a parton 2/2
(Izbel)
Vigyorogva ültem le Nessie mellé, miközben Tiffany rám kacsintott. Robert eléggé érdekes pillantást vetett rám, igaz, már nem ült Nessie mellett. De a haverjai körében is rajtam tartotta a szemeit.
- Mi történt? –kérdezte kíváncsian Renesmee.
Válaszul csak felnevettem.
- Az, hogy Tiffany rendes csaj. –mosolyogtam –És fifikás.
- Magyarázatot akarok.
- Van egy tervünk.
- Igen? És mi?
- Az, hogy Kevint az őrületbe fogjuk kergetni. –kuncogtam –Pontosabban én fogom az őrületbe kergetni.
- De hogyan?
- Nem ismered Kevint. Szereti a táncos csajokat. Ha valaki neki táncol, hm… –kacsintottam –Majd meglátod.
- Alig várom. –vigyorgott –És? Mi volt még Tiffanyval? A terven kívül.
- Bocsánatot kért.
- Ch, bocsánatot…
- Nem, komolyan. Láttam a szemeiben a megbánást. –bizonygattam –És a barátja megcsalta a legjobb barátnőjével. Most magányos.
- Igen? Nekem nem úgy tűnik. –intett Tif felé, aki most boldognak látszott a srácok társaságában.
- Nincs normális barátnője. –mondtam.
- És mi legyünk azok? –kérdezte végül, egy apró sóhaj kíséretében, mire bólintottam egyet –De csak azért, mert ilyen jóttét lélek vagyok.
- Imádlak, Renesmee. –öleltem meg.
- Tudom. –kuncogott.
- De ha az agyamra megy, akkor én…
- Nem fog. –szakítottam félbe –Hidd el. Rendes csaj. Tényleg az. Csak kicsit… szeleburdi. És talán szétszórt… és túl lelkes. De ez előnyére is válhat. Csak kicsit vissza kellene fognunk.
- Kicsit?
Elvigyorodtam. Nem kicsit. De nem változtathatjuk meg őt. Csak felnőtt embert kellene neveltünk belőle. Habár ha belegondolok… ez úgysem fog összejönni.
- Valami egyéb ötlete is van? –kérdezte Nessie.
Hallottam a hangján, hogy nem bízik Tif tervének sikerében. Én bízok benne. Nagyon is bízok.
- Igen. Van. –mosolyogtam –De azokat hagyjuk a többi napra. Adagolni kell neki. Sorban, egymás után.
- Igaz. Hisz… ha egyszerre zúdítod rá az összeset, akkor nagy lesz a kezdeti sokk, viszont hamar kilábal belőle. Sokkal jobb, ha húzod a dolgot, és minden nap teszel valamit, így a megdöbbenés megmarad.
- Oh, nem a megdöbbentés a célunk.
- Nem az a lényeg, hogy Kevin ráébredjen, hogy mit hagyott ki? –értetlenkedett –Hisz… azt akarod, hogy rájöjjön, hogy saját hibájából kínozza magát.
- Az is. Viszont csábításban jobb vagyok. –kacsintottam, mire elvigyorodott –Meg fogom őrjíteni ezt a pasit.
- Igaz. Pasik elcsábításában Tiffany a szakértő. –kuncogott.
- Pontosan. A nagy hírű múltja előnyünkre válik.
Elmosolyodtam a szavaim körítése ként.
- Most tök szép az óceán. –huppant le mellém Robert.
- Bizony. –bámultam a csillogó víz felszínére.
- A fiúkkal fogadtunk. –pillantott maga mögé –Méghozzá abba, hogy nem tudom megszerezni a mobilszámodat.
Nessie felkuncogott mögöttem, de próbálta leplezni. Elmosolyodtam, és kivettem Rob kezéből a telefonját, majd beírtam a számomat.
- Megnyerted a fogadást. –kacsintottam.
- Köszönöm. Örök hálám. –nyomott egy puszit az arcomra, majd vigyorogva felállt –El sem tudnád képzelni, hogy mit kellett volna csinálnom.
- Na, mit? –kérdezte Nessie.
- Meztelenül végigfutnom a parton, majd felállni egy fadarabra, és azt csinálni, mintha szörföznék, majd elénekelnem a Barbie Girl számát. –fintorodott el –Úgyhogy rettentően köszönöm, hogy megóvtál ettől a megaláztatástól.
- Semmiség. –legyintettem.
Rob visszament a barátaihoz, és büszkén mutogatta a zsákmányát.
- Ezek is meg vannak őrülve. –tekerte a fejét Nessie –Most nézd meg, hogy Rob milyen elégedett fejet vág. Mintha csak megszerzett volna.
- Igaz…
- Olyan, mintha versengés folyna érted. –merengett el –Nagyon érdekes. Azt hiszem izgalmas lesz ez a hét.
- Remélem is. –kacsintottam.
- Épp most fognak felhívni. –jegyezte meg Renesmee.
Épp ekkor éreztem meg, hogy az oldalamnál, a táskámban rezegni kezd az Iphone-om. Kivettem onnan, és felmutattam.
- Megvolt a tesztelés, jó számot adtam meg. –szóltam a fiúknak, akik többsége röhögésben tört ki.
Elutasítottam a hívást, és a készüléket visszatettem a táskámba.
- Cica, elmenthetem a számodat? –kiáltottak oda nekem.
Sóhajtva döntöttem előre a fejemet.
- Azt hiszem tényleg jó lesz ez a hét. –kacagott Nessie.
- Elmentheted. –szóltam hátra, majd a mellettem nevető lányra sandítottam –Nem olyan vicces ám! Majd ha téged találnak meg ilyen szerencsétlenek, nem fogod ilyen jó kedvvel fogadni.
- De engem nem találnak meg. –kacsintott.
- Megtaníthatnál, hogy hogyan bújjak el előlük. –mosolyogtam.
- Na, gyere, cica. –húzott fel Nessie.
- Ne szólíts így! –kérleltem.
- Menjünk valami üdítőért. Szomjas vagyok.
Vigyorogtam. Mintha meg sem hallotta volna, hogy neki szólok.
- Valami gond van, Csajok? –kérdezte Kevin, mikor elé értünk.
- Csak üdítőért jöttünk. –mondtam.
- Izbel rajongói színre léptek. –jegyezte meg Nessie képletesen.
- Renesmee. –szóltam rá.
- Ezt hogy érted?
- Robert elkérte a mobilszámát, a többi gyerek pedig megszerezte. Miután cicának hívták Izt, ő inkább megadta magát. –kuncogott –Amúgy is. Ez tök jó. Megpróbálja meghódítani Robert, de szerintem a másik srác is ki fogja vetni rá a hálóját.
Mintha itt sem lennék! Nessie annyira beleélte magát a magyarázkodásba, hogy nem tűnt fel neki, hogy Kevin kigúvadt szemekkel nézni.
- Ki tudja… Iz be is adhatja valamelyiknek a derekát. –kacsintott rám Renesmee.
Ez Kevinnél betette a kaput, túlcsordult nála a pohár. A kezében lévő üvegpohár az erős szorítás miatt végül megadta magát, és darabjaira tört. Fájón felszisszent, majd kiengedte ökölbe szorított kezét. Az üvegszilánkokon kívül jókora vércseppek is estek le a kezéből.
- Atya ég! Te nem vagy normális! –kiáltottam hisztérikusan.
Elkaptam a kezét, őt magát pedig lenyomtam a székbe. Nessie sokkosan lépdelt hátrébb, majd szája elé kapta a kezét.
- Hozok… kötszert. –szaladt el.
- Neki csábító a véred? –kérdeztem.
- Persze. A tiéd is. –mosolyodott el –Intézkedtem, hogy ne legyen gyanús Jaspernek sem.
- Jó lesz észben tartanom.
Egy ronggyal próbáltam felitatni a vérét. Nem nagy sikerrel, ugyanis a sebek eléggé mélyek voltak. Nessie visszatért, kezében az elsősegély-doboz, valamint egy csipesz. A vörös dobozt az asztalra tette, az ezüst csipeszt pedig a kezembe nyomta.
- Köszi, Nessie. –mosolyogtam hálásan.
Közben ő egy zsebkendőt terített az asztalra, hogy abba szórjam bele a szilánkokat.
- Tele van a tenyered üveggel. –mondtam megrovón.
- Elmegyek, hozok fertőtlenítőt. –sietett el Nessie.
- Miért kellett ez? –kérdeztem azonnal.
- Micsodát?
- Összetörni ezt a poharat. Miért húztad fel ennyire magad?
Közben továbbra is a szilánkokat szedegettem a méretes sebekből.
- Nem húztam fel magam. –állította.
- Nem érdemes hazudnod. –tekertem a fejemet –Miért tetted, Kevin?
- Beadod nekik a derekad?
- Nem kérdést szerettem volna. A tényt akarom, amiért ennyire mérges lettél. –jelentettem ki.
Igaz, tudtam, hogy miért tette. Ezt a visszakérdezése is bizonyította, de hallani akartam. Tőle. Az ő szájából.
- Nem lehetsz másé. Nem adlak másnak. –suttogta megtörten.
- Értem.
- Mit értesz, Izbel? Mit értesz? Semmit!
- A férfiak és a birtoklási vágyuk. –suttogtam halkan, halványan mosolyogva.
- Nem tudsz semmit! –emelte fel a hangját –Nem tudod, hogy mit érzek!
- Oh, dehogynem. A tudtomra adtad, amikor visszautasítottál. –jegyeztem meg a szavába vágva.
- Az kamu volt, csak hazugság!
- Nem hiszem el. –hazudtam.
- De el kell hinned. –kapta el a kezemet, majd megszorította azt, hogy szavainak nyomatékot adjon.
A szemembe nézett. Azon a kék szemek most annyi megbánást sugároztak, hogy letaglóztak.
- Kérlek.
- Ne, Kevin. –szóltam rá lágyan–Hadd kössem be a kezedet.
Megadóan visszatette az asztalra a kezét, én pedig kiszedtem a maradék szilánkot. Nessie eközben visszaért a spray-vel, de inkább elment. Láttam rajta, hogy nehezen bírja a vér közelségét, így inkább nem is tartottam a vérző seb mellett. Mikor a vágásban nem találtam több üvegdarabot, lefertőtlenítettem. Férfiak. Láttam, hogy az izmai befeszülnek, és félrefordította a fejét, miközben szüntelenül sziszegett. Fájdalom. Ezt nem bírják elviselni? Ez csak fertőtlenítés. Csíp egy kicsit, de semmi extra.
- Fújjak még rá? –emeltem fel a sprayt.
- Nehogy. –kapta ki a kezemből.
Felkacagtam, és betadint kentem a sebre. Gézt tettem a tenyerére, majd körbetekertem és pár csík ragasztóval is rögzítettem, nehogy leessen.
Igaz, nem is kellene ilyen kötés. Körülbelül tíz perc múlva már nyoma sem lesz.
- Ha lehet ne vedd le. –szóltam –És egy kis heg nem ártana.
- Majd meglátom, hogy mit tehetek. –állt fel –Köszönöm.
- Nincs mit. –keltem fel én is.
Láttam, hogy Nessie minket néz. A parton ült, mellette pedig Robert és még egy srác. Neki beszéltek, viszont ő nem igen válaszolt. Legalább is ahogy elnézem.
- Majd elpakolok. –jegyezte meg Kevin –Menj csak.
Bólintottam egyet, és elindultam. Ahogy Nessie észrevette, hogy hozzá megyek felpattant, és felém indult el. A fiúk csak értetlenül néztek, de nem álltak fel.
- Jól van?
- Persze. –kuncogtam –Minden szilánkot kivettem a sebből, bekötöttem. Holnap nyoma sem lesz.
- Akkor jó. –nyugodott meg –Kórházba nem viszed?
- Minek? Ők sem tudnának mást csinálni. –mosolyogtam –Annyira nem mély a vágás, hogy varrni kellene.
- Akkor jó. –válaszolta –Visszaülünk a fiúkhoz?
- Ki az a másik srác? –kérdeztem vissza.
- Robert mellett? Daniel. Szóval megyünk?
- Ha szeretnéd. –mosolyogtam, majd újra Robert és a haverja társaságát élvezhettük.
~
Pár órával később már óriási hangfalakból szólt a zene, az alkohol megállhatatlanul fogyott. A fényt a Hold, valamint a homokba leszúrt fáklyák szolgáltatták.
A tanárok sötétedés után valamivel inkább elindultak a házhoz. Nem akarták látni a sok fiatalt bódult állapotban táncolni a homokban.
Mosolyogva néztem Nessie-t, ahogy Roberttel táncol. Nessie jól táncolt, Rob pedig inkább csak Renesmee mozgó testét figyelte, és dülöngélt.
- Valami szörnyű táncos. –huppant le mellém Daniel.
Barna haja fel volt zselézve, karakteres arca tökéletesen sima volt. Mosoly virított az arcán, tökéletes és hófehér fogsorán megcsillant a napfény.
- Robert? Igen. –bólintottam.
Daniel kacagni kezdett. A barátján nevetett. Rob épp a csípőjét próbálta rázni. Nem sok sikerrel. Engem is elfogott a kacagás. Egy részeg, aki táncolni próbál.
- Fel kellene venni videóra.
- Nem is rossz ötlet. –kuncogtam, majd benyúltam a táskámba.
Beleteremtettem egy videokamerát, majd Daniel orra elé nyomtam.
- Dan, felveszed te? –kérdeztem.
- Még szép. –kacsintott, majd kikapta a kezemből a készüléket, és a parkett felé sietett.
Felkuncogtam. Dan próbálta megközelíteni bódult állapotban lévő barátját. Sikerült neki. Ott állt tőle pár méterre, és vette fel, ahogy haverja az őrült táncát járja.
- Jössz táncolni? –nyújtotta a kezét Tiffany.
- Nem-nem. –tekertem a fejemet.
- Miért nem? Légy szíves. Lécci! –kérlelt.
- Miért olyan fontos?
- Kevin ott ül szélül. Tökéletesen látna minket. Itt az ideje a tervünknek. –kacsintotta.
Vigyorogva felálltam, majd megragadtam Tif kezét, és a többiekhez húztam. Úgy helyezkedtünk, hogy Kevin lásson minket. Táncolni kezdtünk, és kacagva ráztuk a csípőnket. Hallottam magam mögött egy fojtott nyögést és egy apró sóhajt.
De Tiffany ezt nem hallhatta. Vigyorogva vette észre, ahogy Daniel a hátam mögé szlalomozik, és átkarolja a csípőmet. Engedékenyen simultam hozzá, és hagytam, hogy ő mozgassa a testemet. Hallottam egy dühös fújtatást magunk mögül, de nem is foglalkoztam vele. Csak élveztem a pillanatot, ahogy az izmos férfitest a hátamnak nyomódik. Daniel tovább ment. A vállamra hintett apró csókokat, majd a nyakamba is nyomott egyet.
- Khm. Bocsi. –jött a dühödt hang mögülünk.
- Igen? –kérdezett vissza Dan –Van valami gond?
- Szeretném Izbelt elrabolni egy percre. –mondta –Jönnél?
- Nem sokára visszajövök. –suttogtam Daniel fülébe, aki csak jókedvűen bólintott.
- Várlak.
Láttam, ahogy Kevin eltűnik mellettünk, és a part egyik sötét részéhez megy, majd ott vár. Apró sóhajt engedtem csak meg magamnak, majd utána indultam. Lassan mentem, de így sem volt több, mint másfél perc az út.
- Mi a baj? –kérdeztem hozzá érve.
- Az a gyerek a baj!
- Danielre gondolsz? Ő tök rendes. –mosolyogtam halványan.
- Épp ez az!
- Na jó. Most már végképp nem értelek. –tekertem a fejemet.
- Mit nem értesz ezen? –emelte fel a hangját –Ennyire ostoba lennél?
- Ne emeld fel a hangodat. És végképp ne ostobázz le.
- Sajnálom. –mondta engesztelőn –Nem akartam. Csak már annyi feszültség van bennem…
Beletúrt a hajába, majd mélyet sóhajtott.
- Mi történt? –kérdezte kíváncsian Renesmee.
Válaszul csak felnevettem.
- Az, hogy Tiffany rendes csaj. –mosolyogtam –És fifikás.
- Magyarázatot akarok.
- Van egy tervünk.
- Igen? És mi?
- Az, hogy Kevint az őrületbe fogjuk kergetni. –kuncogtam –Pontosabban én fogom az őrületbe kergetni.
- De hogyan?
- Nem ismered Kevint. Szereti a táncos csajokat. Ha valaki neki táncol, hm… –kacsintottam –Majd meglátod.
- Alig várom. –vigyorgott –És? Mi volt még Tiffanyval? A terven kívül.
- Bocsánatot kért.
- Ch, bocsánatot…
- Nem, komolyan. Láttam a szemeiben a megbánást. –bizonygattam –És a barátja megcsalta a legjobb barátnőjével. Most magányos.
- Igen? Nekem nem úgy tűnik. –intett Tif felé, aki most boldognak látszott a srácok társaságában.
- Nincs normális barátnője. –mondtam.
- És mi legyünk azok? –kérdezte végül, egy apró sóhaj kíséretében, mire bólintottam egyet –De csak azért, mert ilyen jóttét lélek vagyok.
- Imádlak, Renesmee. –öleltem meg.
- Tudom. –kuncogott.
- De ha az agyamra megy, akkor én…
- Nem fog. –szakítottam félbe –Hidd el. Rendes csaj. Tényleg az. Csak kicsit… szeleburdi. És talán szétszórt… és túl lelkes. De ez előnyére is válhat. Csak kicsit vissza kellene fognunk.
- Kicsit?
Elvigyorodtam. Nem kicsit. De nem változtathatjuk meg őt. Csak felnőtt embert kellene neveltünk belőle. Habár ha belegondolok… ez úgysem fog összejönni.
- Valami egyéb ötlete is van? –kérdezte Nessie.
Hallottam a hangján, hogy nem bízik Tif tervének sikerében. Én bízok benne. Nagyon is bízok.
- Igen. Van. –mosolyogtam –De azokat hagyjuk a többi napra. Adagolni kell neki. Sorban, egymás után.
- Igaz. Hisz… ha egyszerre zúdítod rá az összeset, akkor nagy lesz a kezdeti sokk, viszont hamar kilábal belőle. Sokkal jobb, ha húzod a dolgot, és minden nap teszel valamit, így a megdöbbenés megmarad.
- Oh, nem a megdöbbentés a célunk.
- Nem az a lényeg, hogy Kevin ráébredjen, hogy mit hagyott ki? –értetlenkedett –Hisz… azt akarod, hogy rájöjjön, hogy saját hibájából kínozza magát.
- Az is. Viszont csábításban jobb vagyok. –kacsintottam, mire elvigyorodott –Meg fogom őrjíteni ezt a pasit.
- Igaz. Pasik elcsábításában Tiffany a szakértő. –kuncogott.
- Pontosan. A nagy hírű múltja előnyünkre válik.
Elmosolyodtam a szavaim körítése ként.
- Most tök szép az óceán. –huppant le mellém Robert.
- Bizony. –bámultam a csillogó víz felszínére.
- A fiúkkal fogadtunk. –pillantott maga mögé –Méghozzá abba, hogy nem tudom megszerezni a mobilszámodat.
Nessie felkuncogott mögöttem, de próbálta leplezni. Elmosolyodtam, és kivettem Rob kezéből a telefonját, majd beírtam a számomat.
- Megnyerted a fogadást. –kacsintottam.
- Köszönöm. Örök hálám. –nyomott egy puszit az arcomra, majd vigyorogva felállt –El sem tudnád képzelni, hogy mit kellett volna csinálnom.
- Na, mit? –kérdezte Nessie.
- Meztelenül végigfutnom a parton, majd felállni egy fadarabra, és azt csinálni, mintha szörföznék, majd elénekelnem a Barbie Girl számát. –fintorodott el –Úgyhogy rettentően köszönöm, hogy megóvtál ettől a megaláztatástól.
- Semmiség. –legyintettem.
Rob visszament a barátaihoz, és büszkén mutogatta a zsákmányát.
- Ezek is meg vannak őrülve. –tekerte a fejét Nessie –Most nézd meg, hogy Rob milyen elégedett fejet vág. Mintha csak megszerzett volna.
- Igaz…
- Olyan, mintha versengés folyna érted. –merengett el –Nagyon érdekes. Azt hiszem izgalmas lesz ez a hét.
- Remélem is. –kacsintottam.
- Épp most fognak felhívni. –jegyezte meg Renesmee.
Épp ekkor éreztem meg, hogy az oldalamnál, a táskámban rezegni kezd az Iphone-om. Kivettem onnan, és felmutattam.
- Megvolt a tesztelés, jó számot adtam meg. –szóltam a fiúknak, akik többsége röhögésben tört ki.
Elutasítottam a hívást, és a készüléket visszatettem a táskámba.
- Cica, elmenthetem a számodat? –kiáltottak oda nekem.
Sóhajtva döntöttem előre a fejemet.
- Azt hiszem tényleg jó lesz ez a hét. –kacagott Nessie.
- Elmentheted. –szóltam hátra, majd a mellettem nevető lányra sandítottam –Nem olyan vicces ám! Majd ha téged találnak meg ilyen szerencsétlenek, nem fogod ilyen jó kedvvel fogadni.
- De engem nem találnak meg. –kacsintott.
- Megtaníthatnál, hogy hogyan bújjak el előlük. –mosolyogtam.
- Na, gyere, cica. –húzott fel Nessie.
- Ne szólíts így! –kérleltem.
- Menjünk valami üdítőért. Szomjas vagyok.
Vigyorogtam. Mintha meg sem hallotta volna, hogy neki szólok.
- Valami gond van, Csajok? –kérdezte Kevin, mikor elé értünk.
- Csak üdítőért jöttünk. –mondtam.
- Izbel rajongói színre léptek. –jegyezte meg Nessie képletesen.
- Renesmee. –szóltam rá.
- Ezt hogy érted?
- Robert elkérte a mobilszámát, a többi gyerek pedig megszerezte. Miután cicának hívták Izt, ő inkább megadta magát. –kuncogott –Amúgy is. Ez tök jó. Megpróbálja meghódítani Robert, de szerintem a másik srác is ki fogja vetni rá a hálóját.
Mintha itt sem lennék! Nessie annyira beleélte magát a magyarázkodásba, hogy nem tűnt fel neki, hogy Kevin kigúvadt szemekkel nézni.
- Ki tudja… Iz be is adhatja valamelyiknek a derekát. –kacsintott rám Renesmee.
Ez Kevinnél betette a kaput, túlcsordult nála a pohár. A kezében lévő üvegpohár az erős szorítás miatt végül megadta magát, és darabjaira tört. Fájón felszisszent, majd kiengedte ökölbe szorított kezét. Az üvegszilánkokon kívül jókora vércseppek is estek le a kezéből.
- Atya ég! Te nem vagy normális! –kiáltottam hisztérikusan.
Elkaptam a kezét, őt magát pedig lenyomtam a székbe. Nessie sokkosan lépdelt hátrébb, majd szája elé kapta a kezét.
- Hozok… kötszert. –szaladt el.
- Neki csábító a véred? –kérdeztem.
- Persze. A tiéd is. –mosolyodott el –Intézkedtem, hogy ne legyen gyanús Jaspernek sem.
- Jó lesz észben tartanom.
Egy ronggyal próbáltam felitatni a vérét. Nem nagy sikerrel, ugyanis a sebek eléggé mélyek voltak. Nessie visszatért, kezében az elsősegély-doboz, valamint egy csipesz. A vörös dobozt az asztalra tette, az ezüst csipeszt pedig a kezembe nyomta.
- Köszi, Nessie. –mosolyogtam hálásan.
Közben ő egy zsebkendőt terített az asztalra, hogy abba szórjam bele a szilánkokat.
- Tele van a tenyered üveggel. –mondtam megrovón.
- Elmegyek, hozok fertőtlenítőt. –sietett el Nessie.
- Miért kellett ez? –kérdeztem azonnal.
- Micsodát?
- Összetörni ezt a poharat. Miért húztad fel ennyire magad?
Közben továbbra is a szilánkokat szedegettem a méretes sebekből.
- Nem húztam fel magam. –állította.
- Nem érdemes hazudnod. –tekertem a fejemet –Miért tetted, Kevin?
- Beadod nekik a derekad?
- Nem kérdést szerettem volna. A tényt akarom, amiért ennyire mérges lettél. –jelentettem ki.
Igaz, tudtam, hogy miért tette. Ezt a visszakérdezése is bizonyította, de hallani akartam. Tőle. Az ő szájából.
- Nem lehetsz másé. Nem adlak másnak. –suttogta megtörten.
- Értem.
- Mit értesz, Izbel? Mit értesz? Semmit!
- A férfiak és a birtoklási vágyuk. –suttogtam halkan, halványan mosolyogva.
- Nem tudsz semmit! –emelte fel a hangját –Nem tudod, hogy mit érzek!
- Oh, dehogynem. A tudtomra adtad, amikor visszautasítottál. –jegyeztem meg a szavába vágva.
- Az kamu volt, csak hazugság!
- Nem hiszem el. –hazudtam.
- De el kell hinned. –kapta el a kezemet, majd megszorította azt, hogy szavainak nyomatékot adjon.
A szemembe nézett. Azon a kék szemek most annyi megbánást sugároztak, hogy letaglóztak.
- Kérlek.
- Ne, Kevin. –szóltam rá lágyan–Hadd kössem be a kezedet.
Megadóan visszatette az asztalra a kezét, én pedig kiszedtem a maradék szilánkot. Nessie eközben visszaért a spray-vel, de inkább elment. Láttam rajta, hogy nehezen bírja a vér közelségét, így inkább nem is tartottam a vérző seb mellett. Mikor a vágásban nem találtam több üvegdarabot, lefertőtlenítettem. Férfiak. Láttam, hogy az izmai befeszülnek, és félrefordította a fejét, miközben szüntelenül sziszegett. Fájdalom. Ezt nem bírják elviselni? Ez csak fertőtlenítés. Csíp egy kicsit, de semmi extra.
- Fújjak még rá? –emeltem fel a sprayt.
- Nehogy. –kapta ki a kezemből.
Felkacagtam, és betadint kentem a sebre. Gézt tettem a tenyerére, majd körbetekertem és pár csík ragasztóval is rögzítettem, nehogy leessen.
Igaz, nem is kellene ilyen kötés. Körülbelül tíz perc múlva már nyoma sem lesz.
- Ha lehet ne vedd le. –szóltam –És egy kis heg nem ártana.
- Majd meglátom, hogy mit tehetek. –állt fel –Köszönöm.
- Nincs mit. –keltem fel én is.
Láttam, hogy Nessie minket néz. A parton ült, mellette pedig Robert és még egy srác. Neki beszéltek, viszont ő nem igen válaszolt. Legalább is ahogy elnézem.
- Majd elpakolok. –jegyezte meg Kevin –Menj csak.
Bólintottam egyet, és elindultam. Ahogy Nessie észrevette, hogy hozzá megyek felpattant, és felém indult el. A fiúk csak értetlenül néztek, de nem álltak fel.
- Jól van?
- Persze. –kuncogtam –Minden szilánkot kivettem a sebből, bekötöttem. Holnap nyoma sem lesz.
- Akkor jó. –nyugodott meg –Kórházba nem viszed?
- Minek? Ők sem tudnának mást csinálni. –mosolyogtam –Annyira nem mély a vágás, hogy varrni kellene.
- Akkor jó. –válaszolta –Visszaülünk a fiúkhoz?
- Ki az a másik srác? –kérdeztem vissza.
- Robert mellett? Daniel. Szóval megyünk?
- Ha szeretnéd. –mosolyogtam, majd újra Robert és a haverja társaságát élvezhettük.
~
Pár órával később már óriási hangfalakból szólt a zene, az alkohol megállhatatlanul fogyott. A fényt a Hold, valamint a homokba leszúrt fáklyák szolgáltatták.
A tanárok sötétedés után valamivel inkább elindultak a házhoz. Nem akarták látni a sok fiatalt bódult állapotban táncolni a homokban.
Mosolyogva néztem Nessie-t, ahogy Roberttel táncol. Nessie jól táncolt, Rob pedig inkább csak Renesmee mozgó testét figyelte, és dülöngélt.
- Valami szörnyű táncos. –huppant le mellém Daniel.
Barna haja fel volt zselézve, karakteres arca tökéletesen sima volt. Mosoly virított az arcán, tökéletes és hófehér fogsorán megcsillant a napfény.
- Robert? Igen. –bólintottam.
Daniel kacagni kezdett. A barátján nevetett. Rob épp a csípőjét próbálta rázni. Nem sok sikerrel. Engem is elfogott a kacagás. Egy részeg, aki táncolni próbál.
- Fel kellene venni videóra.
- Nem is rossz ötlet. –kuncogtam, majd benyúltam a táskámba.
Beleteremtettem egy videokamerát, majd Daniel orra elé nyomtam.
- Dan, felveszed te? –kérdeztem.
- Még szép. –kacsintott, majd kikapta a kezemből a készüléket, és a parkett felé sietett.
Felkuncogtam. Dan próbálta megközelíteni bódult állapotban lévő barátját. Sikerült neki. Ott állt tőle pár méterre, és vette fel, ahogy haverja az őrült táncát járja.
- Jössz táncolni? –nyújtotta a kezét Tiffany.
- Nem-nem. –tekertem a fejemet.
- Miért nem? Légy szíves. Lécci! –kérlelt.
- Miért olyan fontos?
- Kevin ott ül szélül. Tökéletesen látna minket. Itt az ideje a tervünknek. –kacsintotta.
Vigyorogva felálltam, majd megragadtam Tif kezét, és a többiekhez húztam. Úgy helyezkedtünk, hogy Kevin lásson minket. Táncolni kezdtünk, és kacagva ráztuk a csípőnket. Hallottam magam mögött egy fojtott nyögést és egy apró sóhajt.
De Tiffany ezt nem hallhatta. Vigyorogva vette észre, ahogy Daniel a hátam mögé szlalomozik, és átkarolja a csípőmet. Engedékenyen simultam hozzá, és hagytam, hogy ő mozgassa a testemet. Hallottam egy dühös fújtatást magunk mögül, de nem is foglalkoztam vele. Csak élveztem a pillanatot, ahogy az izmos férfitest a hátamnak nyomódik. Daniel tovább ment. A vállamra hintett apró csókokat, majd a nyakamba is nyomott egyet.
- Khm. Bocsi. –jött a dühödt hang mögülünk.
- Igen? –kérdezett vissza Dan –Van valami gond?
- Szeretném Izbelt elrabolni egy percre. –mondta –Jönnél?
- Nem sokára visszajövök. –suttogtam Daniel fülébe, aki csak jókedvűen bólintott.
- Várlak.
Láttam, ahogy Kevin eltűnik mellettünk, és a part egyik sötét részéhez megy, majd ott vár. Apró sóhajt engedtem csak meg magamnak, majd utána indultam. Lassan mentem, de így sem volt több, mint másfél perc az út.
- Mi a baj? –kérdeztem hozzá érve.
- Az a gyerek a baj!
- Danielre gondolsz? Ő tök rendes. –mosolyogtam halványan.
- Épp ez az!
- Na jó. Most már végképp nem értelek. –tekertem a fejemet.
- Mit nem értesz ezen? –emelte fel a hangját –Ennyire ostoba lennél?
- Ne emeld fel a hangodat. És végképp ne ostobázz le.
- Sajnálom. –mondta engesztelőn –Nem akartam. Csak már annyi feszültség van bennem…
Beletúrt a hajába, majd mélyet sóhajtott.
- Annyira hiányzol. –motyogta.
- És még, hogy te nem értesz engem. –mondtam dühösen –Elegem van, Kevin. Megint én leszek a végén a rossz? Hogy nem voltam veled, amikor kellett volna? Ohh, nem is! Azért leszek rossz, mert nem veled voltam. Értem már. Nem akarsz, de azt sem akarod, hogy másé legyek. Igazán logikus.
- Én nem mondtam, hogy nem akarlak! –tiltakozott.
- Ne hazudj! –kiáltottam rá –Te jelentetted ki, hogy nem akarsz tőlem semmit. Te magad mondtad. A saját szádból hallottam. Visszautasítottál, kerek perec kimondtad, hogy nincs szükséged rám. Én ezt teljesen megértettem, és más társaságát keresem. Ennyi. Hagyj élni. Ha nem veled, akkor mással leszek boldog. De az leszek.
- Ne már! –próbált tiltakozni, de eléggé erőtlenül –Én nem akarom, hogy…
- Nem érdekel, hogy mit akarsz és mit sem. Lemondottál rólam, Kevin. Másoknak is adok lehetőséget, neked is adtam. Te viszont nem éltél vele.
- És ha én mégis akarok élni vele?
- Ez a vonat nem jön kétszer, Kevin. –ráztam meg a fejemet, majd elindultam a többiek felé, vissza, miközben halkan susogtam: Ugyanis még mindig vár rád…
- Én nem mondtam, hogy nem akarlak! –tiltakozott.
- Ne hazudj! –kiáltottam rá –Te jelentetted ki, hogy nem akarsz tőlem semmit. Te magad mondtad. A saját szádból hallottam. Visszautasítottál, kerek perec kimondtad, hogy nincs szükséged rám. Én ezt teljesen megértettem, és más társaságát keresem. Ennyi. Hagyj élni. Ha nem veled, akkor mással leszek boldog. De az leszek.
- Ne már! –próbált tiltakozni, de eléggé erőtlenül –Én nem akarom, hogy…
- Nem érdekel, hogy mit akarsz és mit sem. Lemondottál rólam, Kevin. Másoknak is adok lehetőséget, neked is adtam. Te viszont nem éltél vele.
- És ha én mégis akarok élni vele?
- Ez a vonat nem jön kétszer, Kevin. –ráztam meg a fejemet, majd elindultam a többiek felé, vissza, miközben halkan susogtam: Ugyanis még mindig vár rád…
