Love Angel- 55.
fejezet
Ötven
(Izbel)
Ötven
(Izbel)
A péntek esti összeruccanást ismét a nappalinkba
repítettük. A fél falka összegyűlt nálunk, hangosan nevettek és viccelgettek.
Mikor lehuppantunk Renesmee-vel közéjük, épp Embry mesélt.
- Igen, hozzá mentünk, a lakására. Kibontott egy üveg bort, én pedig kikéredzkedtem a mosdóba, tudjátok, befújni magam sprayvel, belőni a hajamat, meg ilyenek. Mire visszamentem a nappaliba, ott állt! Sosem találjátok ki, hogy mit találtam ott!
- Kiborította a bort, ezért nem volt pia? –találgatott Seth.
- Oh, közel sincs hozzá!
- Eltüntette a távirányítót, véletlenül kiborította a táskáját és kiborult belőle a doboz tampon?
- Egyre bénábbak ezek a tippek –súgtam Nessie fülébe. Vigyorogva, egyetértően bólintott.
- Nem, dehogy! –tiltakozott Embry, majd diadalittasan felnevetett- Meztelen volt! Teljesen, bármiféle ruha nélkül! Pucér, haver!
Ez volt az a pillanat, amikor Nessie-vel együtt inkább felpattantunk, hogy odatelefonáljunk a pizzériának a rendelésünkről kérdezve. Én pedig egy kis jattot felajánlva köteleztem őket arra, hogy sürgősen hozzák az óriáspizzákat.
Tíz perc múlva meg is szólalt a csengő.
- Ez ügyes volt –dicsért meg Renesmee, majd kivette a kezemből a nagy halom felét- Na, szerinted Embry elmesélte már az éjszakáját, vagy az orgazmust nekünk is hallanunk kell?
- Ha tíz percen keresztül csak erről mesélt, akkor fix, hogy kilenc és fél perc kamu.
- Igaz.
- Igen, hozzá mentünk, a lakására. Kibontott egy üveg bort, én pedig kikéredzkedtem a mosdóba, tudjátok, befújni magam sprayvel, belőni a hajamat, meg ilyenek. Mire visszamentem a nappaliba, ott állt! Sosem találjátok ki, hogy mit találtam ott!
- Kiborította a bort, ezért nem volt pia? –találgatott Seth.
- Oh, közel sincs hozzá!
- Eltüntette a távirányítót, véletlenül kiborította a táskáját és kiborult belőle a doboz tampon?
- Egyre bénábbak ezek a tippek –súgtam Nessie fülébe. Vigyorogva, egyetértően bólintott.
- Nem, dehogy! –tiltakozott Embry, majd diadalittasan felnevetett- Meztelen volt! Teljesen, bármiféle ruha nélkül! Pucér, haver!
Ez volt az a pillanat, amikor Nessie-vel együtt inkább felpattantunk, hogy odatelefonáljunk a pizzériának a rendelésünkről kérdezve. Én pedig egy kis jattot felajánlva köteleztem őket arra, hogy sürgősen hozzák az óriáspizzákat.
Tíz perc múlva meg is szólalt a csengő.
- Ez ügyes volt –dicsért meg Renesmee, majd kivette a kezemből a nagy halom felét- Na, szerinted Embry elmesélte már az éjszakáját, vagy az orgazmust nekünk is hallanunk kell?
- Ha tíz percen keresztül csak erről mesélt, akkor fix, hogy kilenc és fél perc kamu.
- Igaz.
Mint kiderült, az élménybeszámoló már tényleg
befejeződött. Viszont előkerült egy jegyzettömb, Robert pedig hevesen írogatott
bele.
- Békülős!
- Kíváncsiság miatti!
- Vita-megoldó…
- Oké, írd fel a feszültség levezetőt is!
- Egyszerűen mert a húgod egyetemi szobatársa túl szexi ahhoz, hogy igaz legyen?
- Embry! –hitetlenkedtek a többiek, mire ő megvonta a vállát.
- Mi a fene folyik itt?
- Osztom a véleményed, Ness. Erre én is kíváncsi lennék, fiúk!
- Felírjuk, hogy mi miatt lehet szexelni valakivel –vonta meg a vállát Paul, majd elvigyorodott- Ötvenet össze akarunk írni. Csak negyvenkettő van, egyenlőre.
- Ez… elképesztő, fiúk! –hitetlenkedtem.
- Ugyan, bébi! –tekerte a fejét Robert- Ne csináld már! Ezek csak pusztán férfias beszélgetések, szálljatok be ti is!
- Búcsúzó-szex. Írd, Rob! –kiáltotta Nessie.
- Na ne már! Te is beállsz a sorba? –kérdeztem, ő pedig felnevetett- Bú-elűző egy ismeretlennel.
- Ez meg mikor volt? –tudakolta Renesmee, miután a kezembe nyomott egy üveg sört- Na, idd! Ha már lesüllyedtünk a szintjükre.
Csak megvontam a vállamat, majd meghúztam az alkoholt. Neki sem kell mindent tudnia! Főleg nem a Matthew halála utáni sötét korszakomat.
Idő közben a kartondobozok teteje is kicsapódott, a pizzák friss illata belepte a szobát. A szeletek villámgyorsan csúsztak le a torkunkon, azokat pedig követték az üveg italok.
- Te konzervatív vagy, ennyi!
- Jó, hogy nem kikiáltasz egy frigid, prűd kiscsajnak! –rikácsoltam kissé mérges hangon, karjaimat összefonva magam előtt- Ugyan, Robert! Ennyire szörnyű emberismerő még te sem lehetsz!
- Ugyan, Izbel…
- Csak azért, mert én nem fekszek le minden hétvégén mással, mint egyesek, még nem vagyok teljesen középkori! –tiltakoztam- Csak már voltam igazán szerelmes. Ha ti is azok lesztek, a szexet a szerelemhez kötitek. Ahogy utána is, az esetek kilencvennyolc százalékában.
- Igaza van –ismerte el Jacob, majd meghúzta az üvegét.
- Ugyan, Black! –tekerte a fejét Embry- Te még érintetlen vagy, el ne kezdj nekünk a szexről felvilágosítást tartani!
- Reggel felébredsz, mi jut először eszedbe? Gondolkodtál valaha azon, hogy mi reggel az első gondolatod? Visszaemlékeztél egyszer is az ébrenlét első másodperceire? Legalább megpróbáltad?
A többiek kissé hitetlenkedve néztek rám. Rájöttem, hogy ez a gyenge, pitiáner kis figyelemelterelés nagyon nem jött be.
- Szűz vagyok, és? Egyszerűen vártam az igazira –pillantott le Nessie-re-, akit épp a karjaimban tartok. Megegyeztünk, hogy együtt veszítjük el. Ez egy újabb pecsét lesz a kapcsolatunknak. Nem tudom, hogy ezt miért nem tudjátok megérteni!
Renesmee rám, majd a mellettem feszengő Robertre pillantott. Rob elhúzta a száját, félrebiccentette a fejét, nagyokat kortyolt az alkoholjából. Én a nyakamra simítottam a kezemet, megdörzsöltem a bőrömet, majd én is meghúztam a sörömet.
Na, Renesmee Cullen… ezt hogy fogod kimagyarázni?
- Békülős!
- Kíváncsiság miatti!
- Vita-megoldó…
- Oké, írd fel a feszültség levezetőt is!
- Egyszerűen mert a húgod egyetemi szobatársa túl szexi ahhoz, hogy igaz legyen?
- Embry! –hitetlenkedtek a többiek, mire ő megvonta a vállát.
- Mi a fene folyik itt?
- Osztom a véleményed, Ness. Erre én is kíváncsi lennék, fiúk!
- Felírjuk, hogy mi miatt lehet szexelni valakivel –vonta meg a vállát Paul, majd elvigyorodott- Ötvenet össze akarunk írni. Csak negyvenkettő van, egyenlőre.
- Ez… elképesztő, fiúk! –hitetlenkedtem.
- Ugyan, bébi! –tekerte a fejét Robert- Ne csináld már! Ezek csak pusztán férfias beszélgetések, szálljatok be ti is!
- Búcsúzó-szex. Írd, Rob! –kiáltotta Nessie.
- Na ne már! Te is beállsz a sorba? –kérdeztem, ő pedig felnevetett- Bú-elűző egy ismeretlennel.
- Ez meg mikor volt? –tudakolta Renesmee, miután a kezembe nyomott egy üveg sört- Na, idd! Ha már lesüllyedtünk a szintjükre.
Csak megvontam a vállamat, majd meghúztam az alkoholt. Neki sem kell mindent tudnia! Főleg nem a Matthew halála utáni sötét korszakomat.
Idő közben a kartondobozok teteje is kicsapódott, a pizzák friss illata belepte a szobát. A szeletek villámgyorsan csúsztak le a torkunkon, azokat pedig követték az üveg italok.
- Te konzervatív vagy, ennyi!
- Jó, hogy nem kikiáltasz egy frigid, prűd kiscsajnak! –rikácsoltam kissé mérges hangon, karjaimat összefonva magam előtt- Ugyan, Robert! Ennyire szörnyű emberismerő még te sem lehetsz!
- Ugyan, Izbel…
- Csak azért, mert én nem fekszek le minden hétvégén mással, mint egyesek, még nem vagyok teljesen középkori! –tiltakoztam- Csak már voltam igazán szerelmes. Ha ti is azok lesztek, a szexet a szerelemhez kötitek. Ahogy utána is, az esetek kilencvennyolc százalékában.
- Igaza van –ismerte el Jacob, majd meghúzta az üvegét.
- Ugyan, Black! –tekerte a fejét Embry- Te még érintetlen vagy, el ne kezdj nekünk a szexről felvilágosítást tartani!
- Reggel felébredsz, mi jut először eszedbe? Gondolkodtál valaha azon, hogy mi reggel az első gondolatod? Visszaemlékeztél egyszer is az ébrenlét első másodperceire? Legalább megpróbáltad?
A többiek kissé hitetlenkedve néztek rám. Rájöttem, hogy ez a gyenge, pitiáner kis figyelemelterelés nagyon nem jött be.
- Szűz vagyok, és? Egyszerűen vártam az igazira –pillantott le Nessie-re-, akit épp a karjaimban tartok. Megegyeztünk, hogy együtt veszítjük el. Ez egy újabb pecsét lesz a kapcsolatunknak. Nem tudom, hogy ezt miért nem tudjátok megérteni!
Renesmee rám, majd a mellettem feszengő Robertre pillantott. Rob elhúzta a száját, félrebiccentette a fejét, nagyokat kortyolt az alkoholjából. Én a nyakamra simítottam a kezemet, megdörzsöltem a bőrömet, majd én is meghúztam a sörömet.
Na, Renesmee Cullen… ezt hogy fogod kimagyarázni?
Még aznap hajnalban Nessie a szobájába rángatott.
- Mégis mit kellene tennem?
- Ne hazudj neki! –kiáltottam, majd lejjebb vettem a hangerőt- Ő annyira lelkiismeretesen veszi a kapcsolatotokat, te pedig elhallgattad előle, hogy az egyik legjobb barátom, aki mellesleg olasz, pár hónappal ezelőtt megfektetett! Jacob pedig vár rád, Renesmee!
- Én várok rá! –tiltakozott- Tegnap reggel kitalálta, hogy várni akar az esküvőig! Az esküvőig!
- Hát és?
- Ez bizarr! Bé-í-zé-a-r!
- A bizarr két r –szóltam közbe, ő pedig kissé dühösen intett le.
- Ne legyél olyan, mint Edward! Ő is állandóan kioktat! De térjünk vissza a szívszerelmemre! Izbel! Te sem gondolod komolyan, hogy két-három-négy-öt évig kibírja szex nélkül! Vagy oké, beszéljünk rólam! Csütörtökön majdnem rávetettem magamat! Ez már annyira gáz!
- Egyetértek –nevettem, ő pedig gyengén a karomra csapott- Beszélj vele. Tálalj ki. Szerintem ő csak téged akar védeni… meg a golyóit az apád elől.
- Ugyan, ő nem ilyen –mosolyodott el- Mármint Apu.
- Tudom. Akkor Demetri már nem élne.
- Tökéletesen igazad van. Milyen kár lenne érte…
- Nekem mondod? –vigyorodtam el.
- Tényleg… ti… nem feküdtetek le?
- Húha, Renesmee! Komoly elvonási tüneteid lehetnek, ha már ilyen elméleteket gyártasz. De a lényeg: nem, nem feküdtem le vele. Egyszer majdnem… de nem. Időben megjött az eszünk.
- Értem –bólintott- Annyira kíváncsi vagyok Jacobra! De ő… igazából nem tudom, hogy mit akar. Csak maga miatt cölibátust fogadni, vagy azért, mert nem akar meggyalázni engem…
- Meggyalázni? –visítottam nevetve, mire egy durcás grimaszt kaptam válaszul- Ma délután kérdezd meg még egyszer, de ha kitart az apáca-életmód mellett, akkor mindent mondj el neki. De tényleg. Demetritől kezdve egészen idáig. Megérdemli, hogy őszinte legyél vele.
- Tudom…
- Ha viszont azután sem hajlandó lefeküdni veled, akkor igazán meggondolnám, hogy Jacob nem-e olyan, mint a tengerpart… Tudod, meleg és homokos!
- Ugyan! Tudom, hogy akar engem, csak… hát, igazából olyan komoly ötletem nincs, hogy miért talált ki egy ilyen aranyos kis elméletet. Szinte már a rögeszméjévé vált!
- Hogy érted?
- Csók. Ennyi. Csak megcsókolhatom. Nem vehetem le róla a pólóját, nem simogathatom meg a mellkasát, szinte már a haja is tabu számomra.
- Menthetetlen! –tekertem a fejemet, majd felnevettem- Ugyan, Nessie! Csak beszéld meg vele a dolgokat. Ő halálosan beléd van esve, el nem hiszem, hogy nem úgy fekszik le este, hogy rólad álmodozna…
- Meg reggel é vagyok az első gondolata, mi? –forgatta meg a szemeit- Tényleg. Tanulhatnál jobb figyelemelterelést is. Elég béna volt.
- Nem jutott más eszembe –vontam meg a vállamat.
- Lekaphattad volna a felsődet, majd meglengethetted volna a fejed fölött. Fix, hogy sikert aratott volna! –kacagta, mire a párnát az arcába vágtam- Hé! Ez háború!
- Mégis mit kellene tennem?
- Ne hazudj neki! –kiáltottam, majd lejjebb vettem a hangerőt- Ő annyira lelkiismeretesen veszi a kapcsolatotokat, te pedig elhallgattad előle, hogy az egyik legjobb barátom, aki mellesleg olasz, pár hónappal ezelőtt megfektetett! Jacob pedig vár rád, Renesmee!
- Én várok rá! –tiltakozott- Tegnap reggel kitalálta, hogy várni akar az esküvőig! Az esküvőig!
- Hát és?
- Ez bizarr! Bé-í-zé-a-r!
- A bizarr két r –szóltam közbe, ő pedig kissé dühösen intett le.
- Ne legyél olyan, mint Edward! Ő is állandóan kioktat! De térjünk vissza a szívszerelmemre! Izbel! Te sem gondolod komolyan, hogy két-három-négy-öt évig kibírja szex nélkül! Vagy oké, beszéljünk rólam! Csütörtökön majdnem rávetettem magamat! Ez már annyira gáz!
- Egyetértek –nevettem, ő pedig gyengén a karomra csapott- Beszélj vele. Tálalj ki. Szerintem ő csak téged akar védeni… meg a golyóit az apád elől.
- Ugyan, ő nem ilyen –mosolyodott el- Mármint Apu.
- Tudom. Akkor Demetri már nem élne.
- Tökéletesen igazad van. Milyen kár lenne érte…
- Nekem mondod? –vigyorodtam el.
- Tényleg… ti… nem feküdtetek le?
- Húha, Renesmee! Komoly elvonási tüneteid lehetnek, ha már ilyen elméleteket gyártasz. De a lényeg: nem, nem feküdtem le vele. Egyszer majdnem… de nem. Időben megjött az eszünk.
- Értem –bólintott- Annyira kíváncsi vagyok Jacobra! De ő… igazából nem tudom, hogy mit akar. Csak maga miatt cölibátust fogadni, vagy azért, mert nem akar meggyalázni engem…
- Meggyalázni? –visítottam nevetve, mire egy durcás grimaszt kaptam válaszul- Ma délután kérdezd meg még egyszer, de ha kitart az apáca-életmód mellett, akkor mindent mondj el neki. De tényleg. Demetritől kezdve egészen idáig. Megérdemli, hogy őszinte legyél vele.
- Tudom…
- Ha viszont azután sem hajlandó lefeküdni veled, akkor igazán meggondolnám, hogy Jacob nem-e olyan, mint a tengerpart… Tudod, meleg és homokos!
- Ugyan! Tudom, hogy akar engem, csak… hát, igazából olyan komoly ötletem nincs, hogy miért talált ki egy ilyen aranyos kis elméletet. Szinte már a rögeszméjévé vált!
- Hogy érted?
- Csók. Ennyi. Csak megcsókolhatom. Nem vehetem le róla a pólóját, nem simogathatom meg a mellkasát, szinte már a haja is tabu számomra.
- Menthetetlen! –tekertem a fejemet, majd felnevettem- Ugyan, Nessie! Csak beszéld meg vele a dolgokat. Ő halálosan beléd van esve, el nem hiszem, hogy nem úgy fekszik le este, hogy rólad álmodozna…
- Meg reggel é vagyok az első gondolata, mi? –forgatta meg a szemeit- Tényleg. Tanulhatnál jobb figyelemelterelést is. Elég béna volt.
- Nem jutott más eszembe –vontam meg a vállamat.
- Lekaphattad volna a felsődet, majd meglengethetted volna a fejed fölött. Fix, hogy sikert aratott volna! –kacagta, mire a párnát az arcába vágtam- Hé! Ez háború!
Embry az egyik hajnali futás után rávett, hogy üljek be
vele egy reggelire. Nem számított neki, hogy futós cuccban, enyhén izzadtan
ültünk be a büfébe. Elterelgetett egy asztalhoz, majd lenyomott a székre, de
nem ült le.
- Én rendelek neked is –jelentette ki- Biztos ízleni fog.
- Ajánlom is –mosolyogtam rá. Szalutált egyet, majd odasétált a pulthoz, ahol a középkori nő egy meleg öleléssel köszöntötte.
Nem sokra rá vissza is tért, noha ételek nélkül.
- Csak dumálni akartam veled… nyugodt körülmények között –tette hozzá.
- Hallgatlak.
- Tudom –vigyorodott el- Szóval… nyilván nem titok számodra, hogy hallottam a beszélgetésedet Damiennel.
- Tudtam, hogy minden egyes szót hallotok –bólintottam- De miért olyan jó téma ez számodra?
- Kell neked a pasi?
- Miért, ha nem kell, rástartolsz? –vontam fel a szemöldökömet, mire az égnek emelte a pillantását.
- Izbel. Ha valamit akarsz tőle, akkor el kell mondanod neki mindent.
- Ígyis-úgyis ki kell tálalnom.
- Merthogy?
- Olyan lesz, mint én.
- Hú… hát, ez alapjaiban változtatja meg a történetet.
- Sokkal bonyolultabb lesz, igaz? –mosolyogtam rá, mire bólintott egyet- Igazából… nagyon húzni akarom, ameddig csak lehet. Egy ilyen információ… meglehetősen sokkoló.
- Tapasztaltad…
- Nem –tekertem a fejemet- Én meghaltam, utána lettem az, ami vagyok. A szüleimmel, a húgommal együtt. Őket nem mentették meg. Egyedül engem. Nekem ez volt a legsokkolóbb dolog, amit valaha tapasztalnom kellett. Ja. Matthew elvesztése nagyjából ugyan arra a szintre sorolható.
- Matthew –ismételte- Annyiszor emlegeted fel a nevét, mégsem mondtad el, hogy ki ő.
- Életem szerelme –jelentettem ki egyszerűen- Egyenlőre legyen ennyi elég. Majd… egy jobb pillanatomban, frissen lezuhanyozva, hajat mosva, illatos ruhákba bújva elmondom. De így a közérzetem valahol az elefánt feneke alatt van.
- Tökéletes illatod van, bébi. A tincseid úgy állnak, mint mindig. A ruhád pedig pluszpontot érdemel. Senki sem mondaná meg, hogy több kilométert futottunk percekkel ezelőtt.
- Pluszpont a ruhámnak? –értetlenkedtem.
- Egyre több bókot csikarsz ki magadnak –tekerte a fejét, majd elnevette magát- Izgatóan szűk ez a nadrág, a felsődről nem is beszélve.
- Ugyan! –legyintettem.
- Nem hiszed? –vonta fel a szemöldökét- Hm… elég bizonyítás lenne az, hogy igazán szívesen kipróbálnám veled a harminchatos pontot?
- Az melyik?
- Nyilvános helyen való szex, lehetőleg egy olyan bomba nővel, akivel jóban vagy. Mintegy kíváncsiság miatt, vagy azért, mert már a hidegzuhany sem segíthet.
Halványan elpirulva süllyedtem le a székben. Rosszallóan tekertem a fejemet, majd az égnek emeltem a szemeimet.
- Menthetetlen vagy.
- Majd a bevésődés segít –vigyorogta- Képes lennék változni, ha lenne kiért.
- Majd ő is eljön, Embry –bíztattam- Hidd el nekem.
- Mennyit vártam már…
- Hát, ha még egy száz-kétszáz évet kibírsz így, akkor biztos megtalálod –kuncogtam, mire elmosolyodott. Megszorítottam a kezét az asztalon, ezzel is kötelezve arra, hogy a reményvesztett hangulatából villámgyorsan szabaduljon ki.
Palacsintát rendelt reggelire. Nekem eperrel, neki juharsziruppal. Igaza volt: tényleg isteni reggeli, ráadásul a szakácsnő nagyon ízlésesen tálalta.
- Hiába is futottunk –tettem hozzá- Ez egy kalóriabomba.
- Nem tudok meghízni –vonta meg a vállát- Te megtudsz?
- Kétlem. Majd egyszer kipróbálom, ha nagyon unatkozok.
- Olyan időszak sosem lesz.
- Tisztába vagyok vele, ezért mondtam –vigyorogtam.
Mire a palacsinta felét legyűrtem, Embry rendelt magának egy újabb adagot. Meg sem lepődtem rajta.
- Na de a lényeg… Ma este randid lesz.
- És mégis kivel? –kérdeztem kissé számonkérően.
- Damiennel.
- Én rendelek neked is –jelentette ki- Biztos ízleni fog.
- Ajánlom is –mosolyogtam rá. Szalutált egyet, majd odasétált a pulthoz, ahol a középkori nő egy meleg öleléssel köszöntötte.
Nem sokra rá vissza is tért, noha ételek nélkül.
- Csak dumálni akartam veled… nyugodt körülmények között –tette hozzá.
- Hallgatlak.
- Tudom –vigyorodott el- Szóval… nyilván nem titok számodra, hogy hallottam a beszélgetésedet Damiennel.
- Tudtam, hogy minden egyes szót hallotok –bólintottam- De miért olyan jó téma ez számodra?
- Kell neked a pasi?
- Miért, ha nem kell, rástartolsz? –vontam fel a szemöldökömet, mire az égnek emelte a pillantását.
- Izbel. Ha valamit akarsz tőle, akkor el kell mondanod neki mindent.
- Ígyis-úgyis ki kell tálalnom.
- Merthogy?
- Olyan lesz, mint én.
- Hú… hát, ez alapjaiban változtatja meg a történetet.
- Sokkal bonyolultabb lesz, igaz? –mosolyogtam rá, mire bólintott egyet- Igazából… nagyon húzni akarom, ameddig csak lehet. Egy ilyen információ… meglehetősen sokkoló.
- Tapasztaltad…
- Nem –tekertem a fejemet- Én meghaltam, utána lettem az, ami vagyok. A szüleimmel, a húgommal együtt. Őket nem mentették meg. Egyedül engem. Nekem ez volt a legsokkolóbb dolog, amit valaha tapasztalnom kellett. Ja. Matthew elvesztése nagyjából ugyan arra a szintre sorolható.
- Matthew –ismételte- Annyiszor emlegeted fel a nevét, mégsem mondtad el, hogy ki ő.
- Életem szerelme –jelentettem ki egyszerűen- Egyenlőre legyen ennyi elég. Majd… egy jobb pillanatomban, frissen lezuhanyozva, hajat mosva, illatos ruhákba bújva elmondom. De így a közérzetem valahol az elefánt feneke alatt van.
- Tökéletes illatod van, bébi. A tincseid úgy állnak, mint mindig. A ruhád pedig pluszpontot érdemel. Senki sem mondaná meg, hogy több kilométert futottunk percekkel ezelőtt.
- Pluszpont a ruhámnak? –értetlenkedtem.
- Egyre több bókot csikarsz ki magadnak –tekerte a fejét, majd elnevette magát- Izgatóan szűk ez a nadrág, a felsődről nem is beszélve.
- Ugyan! –legyintettem.
- Nem hiszed? –vonta fel a szemöldökét- Hm… elég bizonyítás lenne az, hogy igazán szívesen kipróbálnám veled a harminchatos pontot?
- Az melyik?
- Nyilvános helyen való szex, lehetőleg egy olyan bomba nővel, akivel jóban vagy. Mintegy kíváncsiság miatt, vagy azért, mert már a hidegzuhany sem segíthet.
Halványan elpirulva süllyedtem le a székben. Rosszallóan tekertem a fejemet, majd az égnek emeltem a szemeimet.
- Menthetetlen vagy.
- Majd a bevésődés segít –vigyorogta- Képes lennék változni, ha lenne kiért.
- Majd ő is eljön, Embry –bíztattam- Hidd el nekem.
- Mennyit vártam már…
- Hát, ha még egy száz-kétszáz évet kibírsz így, akkor biztos megtalálod –kuncogtam, mire elmosolyodott. Megszorítottam a kezét az asztalon, ezzel is kötelezve arra, hogy a reményvesztett hangulatából villámgyorsan szabaduljon ki.
Palacsintát rendelt reggelire. Nekem eperrel, neki juharsziruppal. Igaza volt: tényleg isteni reggeli, ráadásul a szakácsnő nagyon ízlésesen tálalta.
- Hiába is futottunk –tettem hozzá- Ez egy kalóriabomba.
- Nem tudok meghízni –vonta meg a vállát- Te megtudsz?
- Kétlem. Majd egyszer kipróbálom, ha nagyon unatkozok.
- Olyan időszak sosem lesz.
- Tisztába vagyok vele, ezért mondtam –vigyorogtam.
Mire a palacsinta felét legyűrtem, Embry rendelt magának egy újabb adagot. Meg sem lepődtem rajta.
- Na de a lényeg… Ma este randid lesz.
- És mégis kivel? –kérdeztem kissé számonkérően.
- Damiennel.
