Fekete férfi zöld szemekkel…
(Izbel)
Az, hogy meg kell
keresnem egy férfit, elsőre könnyűnek tűnt. Főleg, hogy úgy tudtam, a közeli
városok egyikében rejtőzködik. Egy egész nap alatt kutattam át Port Angelest,
de semmit sem találtam. Kivéve az este, a parkban bandázó fiatalokat, akik
drogtól voltak felpörögve, a tetemes mennyiségű alkoholtól pedig meglehetősen
bűzlöttek. Így nem csodáltam, hogy mikor elhaladtam mellettük, hangosan
zajongva eredtek a nyomomba. Én pedig mást nem is tehettem, csak gyorsabban
szedtem a lábaimat, és eldöntöttem, hogy többet ide sötétedés után be nem
teszem a lábamat.
El sem tudtam képzelni, hogy itt mennyi erőszak történhet egy éjszaka alatt. Sajnáltam azokat a nőket, akik a kemény és kíméletlen, kegyetlen férfiak áldozatául esnek.
El sem tudtam képzelni, hogy itt mennyi erőszak történhet egy éjszaka alatt. Sajnáltam azokat a nőket, akik a kemény és kíméletlen, kegyetlen férfiak áldozatául esnek.
Újra és újra
átolvastam Amelia levelét. Értettem, hogy rendkívül fontos neki ez a férfi…
Csak azt az egy dolog nem volt tiszta, hogy miért pont engem állított rá az
ügyre. Egy ilyen, nem csak számomra ismeretlen férfit megkeresni… Ráébredve
iszonyat nehéz, meg kellett tapasztalnom. Már szinte reményt vesztettem.
Legszívesebben felhívtam volna Alice Cullent, hogy legyen szíves kisegíteni… de
ezt mégsem tehettem. Sajnos.
Másnap újra felkutatásra kényszerültem, ezúttal Seattle
volt a célváros. Mai napra már tanultam a tegnapi hibámból: a magassarkút
lecseréltem kényelmes sportcipőre, pulcsit vettem, sőt, a kis retikülöm helyett
oldaltáskát akasztottam magamra, amibe pár szelet keksz is helyet kapott. Sőt,
inkább a hajamat is leengedtem. Mintha ezzel kicsit is el tudnám fedni a kilétemet.
Dél környékén beültem egy kényelmes étterembe, rendeltem magamnak egy olaszos salátát, és egy pohár üdítő mellett elfogyasztottam. Közben meredten szuggeráltam a körülöttem lévőket- hátha, netalántán Damien ott van mellettem egy karnyújtásnyira. De nem volt ott, szóval tovább is állhattam.
Délután még lenyomtam egy isteni fagylaltkelyhet a torkomon. A hideg édességet egy forró gyümölcsteával öblítettem le. A pincérek nagyot is néztek, mikor az üres tálkát kicserélték a gőzölgő csészére. Én persze jót derültem az egészen.
Ezután kaptam egy aranyos kis mms-t Roberttől, amin Embryvel ketten takarítják a házat. Nos igen, most Robon volt a sor, de sosem gondoltam volna, hogy a fiatal farkast is rászedi erre. Ráadásul az, hogy kis pöttyös köténykében, kendőt a fejükre kötve, tollseprűvel a kezükben még egy képet is készítsenek… Sajnáltam, hogy nem lehettem otthon. Biztos voltam benne, hogy jó kis izomlázat kaptam volna a sok nevetéstől. A rekeszizmom bizonyára elküldött volna a fenébe.
Dél környékén beültem egy kényelmes étterembe, rendeltem magamnak egy olaszos salátát, és egy pohár üdítő mellett elfogyasztottam. Közben meredten szuggeráltam a körülöttem lévőket- hátha, netalántán Damien ott van mellettem egy karnyújtásnyira. De nem volt ott, szóval tovább is állhattam.
Délután még lenyomtam egy isteni fagylaltkelyhet a torkomon. A hideg édességet egy forró gyümölcsteával öblítettem le. A pincérek nagyot is néztek, mikor az üres tálkát kicserélték a gőzölgő csészére. Én persze jót derültem az egészen.
Ezután kaptam egy aranyos kis mms-t Roberttől, amin Embryvel ketten takarítják a házat. Nos igen, most Robon volt a sor, de sosem gondoltam volna, hogy a fiatal farkast is rászedi erre. Ráadásul az, hogy kis pöttyös köténykében, kendőt a fejükre kötve, tollseprűvel a kezükben még egy képet is készítsenek… Sajnáltam, hogy nem lehettem otthon. Biztos voltam benne, hogy jó kis izomlázat kaptam volna a sok nevetéstől. A rekeszizmom bizonyára elküldött volna a fenébe.
A város utcáit róva eléggé gyakran
nézegettem magam mögé. A környék nem volt kifejezetten a rossz fiúk területe,
mégis úgy éreztem, hogy nem vagyok biztonságban. De mégis... mi bántódásom
eshetne fényes nappal egy jókora városban? Jó, be kell valljam, már nem volt
fényes ez a nappal. Ráadásul a kimutatások szerint a nagyobb városokban
gyakrabban esnek meg az erőszakok, rablások, bűncselekmények. Mondjuk ez
teljesen logikus. Nem is értem, hogy miért riasztgatom magam ezzel. Hisz ha
bárki megtámadna, a rossz fél biztos megilletődne attól, hogy a semmiből
netalántán ott teremne mellettem egy két méter magas, izomkolosszus férfi, aki
az én védelmemet szolgálná. Vagy egy kés a kezemben. Mondjuk az utóbbi biztos,
hogy nem szolgálna akkora megdöbbenéssel, hogy elszaladjon. Maradok a kétajtós szekrénynél: a férfi
testőrömnél.
Hajnalban értem haza. Egy gyors zuhanyzás után be is dőltem az ágyba. Reggel, pár óra alvás után viszonylat fitten keltem. Így csináltam reggelit, kávét és teát főztem, sőt, még meg is terítettem. Mire mindennel készen voltam, Nessie és Rob is letántorgott a lépcsőn.
Kócosan és álmos tekintettel. Nem tudtam, hogy egy félvámpír lány hogy tud ennyit aludni. Robertet még megértettem; növő szervezet, tinédzser. Ráadásul ki tudja, hogy este alvás helyett miket művel. Nem akartam tisztában lenni vele.
Hajnalban értem haza. Egy gyors zuhanyzás után be is dőltem az ágyba. Reggel, pár óra alvás után viszonylat fitten keltem. Így csináltam reggelit, kávét és teát főztem, sőt, még meg is terítettem. Mire mindennel készen voltam, Nessie és Rob is letántorgott a lépcsőn.
Kócosan és álmos tekintettel. Nem tudtam, hogy egy félvámpír lány hogy tud ennyit aludni. Robertet még megértettem; növő szervezet, tinédzser. Ráadásul ki tudja, hogy este alvás helyett miket művel. Nem akartam tisztában lenni vele.
Délelőtt újabb bevásárlás volt beprogramozva. Meg persze
Robertet bezavartam abba a boltba, amelyik kirakatát apró darabokra törte. A
saját testével. Ezen azóta sem tettem túl magam. Miután elnézést kért a tulajdonostól,
egy táskával jött ki a boltból.
- Támogatom Mr. Newtont –vigyorogta- Segített bakancsot választani. Ha netalántán túrázni mennénk. Nektek nem vettem, bocs.
- Ki is dobtalak volna vele.
- Búvárszemüveget is vettem –folytatta a srác. Meg volt elégedve magával.
Az utca közepén, fényes nappal felvette. Mi csak kultúráltan kuncogtunk Renesmee-vel.
- Na, hogy áll?
- Békatalpat nem vettél?
- Nem. Na, válaszoljatok!
- Tökéletes. Le se venném a helyedbe –kacsintottam rá, majd belekaroltam a nevető barátnőmbe.
- Akciós volt. Nem hagyhattam ott.
- Aha. Ha egy doboz fogamzásgátló tabletta is akciós, azt sem hagyod ott? –kérdezte fel vont szemöldökkel Nessie, mire Robert újra elvigyorodott.
- Ki tudja, lehet, hogy még jól jön.
Erre csak egy rosszalló, kissé kiakadt fejrázással válaszoltunk. Végül Renesmee mondta ki konkrétan a véleményünket:
- Szörnyű!
- Támogatom Mr. Newtont –vigyorogta- Segített bakancsot választani. Ha netalántán túrázni mennénk. Nektek nem vettem, bocs.
- Ki is dobtalak volna vele.
- Búvárszemüveget is vettem –folytatta a srác. Meg volt elégedve magával.
Az utca közepén, fényes nappal felvette. Mi csak kultúráltan kuncogtunk Renesmee-vel.
- Na, hogy áll?
- Békatalpat nem vettél?
- Nem. Na, válaszoljatok!
- Tökéletes. Le se venném a helyedbe –kacsintottam rá, majd belekaroltam a nevető barátnőmbe.
- Akciós volt. Nem hagyhattam ott.
- Aha. Ha egy doboz fogamzásgátló tabletta is akciós, azt sem hagyod ott? –kérdezte fel vont szemöldökkel Nessie, mire Robert újra elvigyorodott.
- Ki tudja, lehet, hogy még jól jön.
Erre csak egy rosszalló, kissé kiakadt fejrázással válaszoltunk. Végül Renesmee mondta ki konkrétan a véleményünket:
- Szörnyű!
Délután viszont elmentem futni. Úgy gondoltam, hogy egy
kis fix testmozgás kikapcsol majd kicsit. Akkor talán eszembe jut egypár
hadművelet a férfi felderítését illetően. Legalább is engem reménykedtem.
Így hát futócipőben caplattam körbe a seattlei parkot. Nem is értettem, hogy miért mentem ilyen távolba, hisz La push partja tökéletes lett volna. De mégis, valami oda vonzott. Talán az, hogy tegnap láttam pár mókust felszaladni egy fára, ráadásul vonz egy igazán vonzó kávézó, és minden célom az volt, hogy megigyak egy forró csokit egy áfonyás muffin társaságában. Cél… persze Damien megtalálásán kívül. Noha azt most félretettem, megfogadtam, hogy holnap újra útra kelek. Hogy hova… azt még nem is sejtettem.
Mikor a második kört futottam, egy apró izzadtságcsepp gyöngyöződött a homlokomon. Kénytelen voltam letörölni, közben a másik kezemmel átváltottam egy másik számra a zenelejátszómon, a lábam viszont megállíthatatlanul haladt előre. Valami mégis megállította: egy erős test, amit nekem csattant. Én pedig szerencsétlen módon kötöttem ki a földön, természetesen a fenekemre érkeztem. Hova máshova?!
Dühödt morgás közepette tápászkodtam fel, a dühömet még inkább tetézte azt, hogy a varázslatos illatú idegent- ütközéskor az orromba kúszott a mámorító aroma- még arra sem nevelték meg a szülei, hogy ilyen esetekben felsegítse a sértett felet. Az pedig nem is kérdés, én voltam!
Leporoltam a fenekemet, a combjaimat, majd a copfomat is meghúztam.
- Vigyázhatnál! –dörrentem az előttem álldogáló férfira, de továbbra sem néztem rá; jobban lefoglalt az, hogy újrakössem a cipőfűzőmet.
- Te jöttél nekem!
- Hogy mi? –csattantam fel- Én haladtam egyenesen, a te bazi nagy tested volt az, aki az enyémnek pattant. Bocsánatot kellene kérned, amiért ellöktél. Nem pedig vádaskodni. Bunkó!
Az utolsó szót persze csak suttogtam.
- Hogy minek neveztél? –kérdezte dühödten, közben közelebb lépett hozzám. Hát, ezek szerint nem voltam eléggé halk.
Megragadta a kezemet, ezzel is kényszerítve arra, hogy felnézzek rá.
Nos, ekkor állt el az idő. Fekete férfi zöld szemekkel… Ilyen nincs is!
- Nem hallottad tisztán? –kérdeztem vissza kissé visszafogottan, noha legszívesebben továbbra is kiabáltam volna vele. Ahogy ő is tette velem.
- Reméltem, hogy nem hallottam jól –szűrte a fogai között- Egy idegen picsa ilyeneket mond nekem… Húha, igazán remek! Bizonyára megtapasztaltad közelebbről, hogy…
- Menj. Tőlem. Minimum. Egy. Méterre –tagoltam neki, ő pedig lángoló szemeimet látva meg is tette- Igen, képzeld! ÉN megtapasztaltam! Te löktél fel vagy én mentem neked, teljesen mindegy! Tudod, hogy mit kellett volna tenned, nagyokos? Odalépni elém, és legalább a kezed nyújtani. Vagy megkérdezni, hogy minden oké-e. Egy hazug bocs szócskával is megelégedtem volna! Nem pedig azt vártam, hogy egy női nemi szervvel azonosíts! Ha nem értenéd, ezzel arra akartam utalni, hogy trágár módon lepicsáztál!
- Bocs –mondta gúnyosan.
Idegesen szusszantottam, megforgattam a szemeimet, majd távolabb léptem tőle. Az egy méternél is távolabb, majd hátat fordítottam neki és felkotortam a földről az elejtett zenejátszómat. Még mindig tutult belőle a zene.
- Ráadásul egy ilyen helyen el is zárod a külvilágot? Nem aggódsz, hogy egy rossz bácsi elkap és elvisz?
- Nem vagyok olyan védtelen, mint hiszed! –válaszoltam szemtelenül, ami hallatán megvillant a szeme.
- Igazán? –gúnyolódott- Szőke hosszú tincsek, fehér bőr, kék szemek! Mondd csak: mennyit jársz te plázába?
- Épp annyit, mint te! –vágtam vissza- Gonosz vagy. Te sem ismersz engem!
- Addig jó!
Válaszul hátat fordítottam, majd visszatettem a fülembe a fülhallgatómat és futni kezdtem. Ő pedig jött utánam, mellettem kocogott. Így dühösen is be kellett ismernem, hogy Damien Dearman iszonyatosan szexi és kívánatos férfi. A hangja pedig levett a lábamról, ezt már az első pillanatban éreztem.
- Mióta futsz? –kérdezte.
Nem válaszoltam.
- Miért futsz?
Néma maradtam.
- Hm… Direkt nem figyelsz arra, amit mondok, vagy csak otthon hagytad a hallókészülékedet?
Csökönyösen zártam össze az ajkaimat. Elvigyorodott.
- Találkozzunk ma este.
- Akkor leszállsz rólam? –kérdeztem vissza kissé lihegve. Az ő hangja persze meg sem remegett.
- Le. Ha megállunk ott egy pillanatra, felírom neked a címet –válaszolta vigyorogva.
- Nem megyek fel hozzád. Kizárt –tekertem a fejemet- Nyilvános hely. Ahol minimum harmincan vannak. Veszélyes vagy.
- Ezt jól gondolod –vigyorogta, majd az újságárushoz kocogott.
Kénytelen voltam utána menni. Túlságosan is jól mulatott. Ez mind kiült jóképű arcára.
- Elnézést, kaphatnék egy tollat egy pillanatra?
Furcsán illedelmes volt, az újságárus hölgy viszont nem volt képes fél percre adni neki egy tollat. Így kihúzott a cipőjéből -!!- egy apró zacskót, abból pedig pénz emelt ki. Letette a nő elé, a kezéből pedig kikapta a tollat. Csak néztem.
- Nos. Még egy ilyen rémesen rossz tollat is kényszerültem venni –fintorogta.
- Nem kerülte el a figyelmemet.
- Nem bírod az üres fecsegést?
- A te fecsegésedet nem bírom –vágtam vissza továbbra is morcosan. Emésztette a belsőmet a lelkemig hatoló beszólása. Ha! Ő viszont elmosolyodott. Édes, féloldalas mosollyal. Aztán megragadta a kezemet és a kézfejem külső oldalára felirkált egy címet. Alig olvasható, apró betűkkel.
- Este tíz –tette hozzá, majd diadalittasan távozott.
- Feltéve, hogy elmegyek…
- Eljössz –jelentette ki továbbra is távolodva tőlem.
- A nevemet sem tudod! –kiáltottam utána mérgesen, tehetetlenül.
- Nem is érdekel –fordult meg, majd vigyorogva tárta szét a karjait.
- HA azt hiszed, hogy szexelek veled, akkor rosszul gondolod!
Válaszul felnevetett, egy kacsintást megengedett magának, majd megfordult és elfutott. Engem pedig minimum tíz ember figyelt nagyra tágult szemekkel, döbbent arckifejezéssel. Valamint egy férfi mosolygott, szinte felfalta a testemet a szemével. Hirtelen rosszul éreztem magam, majd hátat fordítottam nekik és elszaladtam.
Végül kihagytam a forrócsokit és a muffint. Csak haza akartam menni és felhívni Amelia-t. Felhívni… inkább felmenni hozzá! Ugyan annyira kézenfekvő, mint a telefon.
Így hát futócipőben caplattam körbe a seattlei parkot. Nem is értettem, hogy miért mentem ilyen távolba, hisz La push partja tökéletes lett volna. De mégis, valami oda vonzott. Talán az, hogy tegnap láttam pár mókust felszaladni egy fára, ráadásul vonz egy igazán vonzó kávézó, és minden célom az volt, hogy megigyak egy forró csokit egy áfonyás muffin társaságában. Cél… persze Damien megtalálásán kívül. Noha azt most félretettem, megfogadtam, hogy holnap újra útra kelek. Hogy hova… azt még nem is sejtettem.
Mikor a második kört futottam, egy apró izzadtságcsepp gyöngyöződött a homlokomon. Kénytelen voltam letörölni, közben a másik kezemmel átváltottam egy másik számra a zenelejátszómon, a lábam viszont megállíthatatlanul haladt előre. Valami mégis megállította: egy erős test, amit nekem csattant. Én pedig szerencsétlen módon kötöttem ki a földön, természetesen a fenekemre érkeztem. Hova máshova?!
Dühödt morgás közepette tápászkodtam fel, a dühömet még inkább tetézte azt, hogy a varázslatos illatú idegent- ütközéskor az orromba kúszott a mámorító aroma- még arra sem nevelték meg a szülei, hogy ilyen esetekben felsegítse a sértett felet. Az pedig nem is kérdés, én voltam!
Leporoltam a fenekemet, a combjaimat, majd a copfomat is meghúztam.
- Vigyázhatnál! –dörrentem az előttem álldogáló férfira, de továbbra sem néztem rá; jobban lefoglalt az, hogy újrakössem a cipőfűzőmet.
- Te jöttél nekem!
- Hogy mi? –csattantam fel- Én haladtam egyenesen, a te bazi nagy tested volt az, aki az enyémnek pattant. Bocsánatot kellene kérned, amiért ellöktél. Nem pedig vádaskodni. Bunkó!
Az utolsó szót persze csak suttogtam.
- Hogy minek neveztél? –kérdezte dühödten, közben közelebb lépett hozzám. Hát, ezek szerint nem voltam eléggé halk.
Megragadta a kezemet, ezzel is kényszerítve arra, hogy felnézzek rá.
Nos, ekkor állt el az idő. Fekete férfi zöld szemekkel… Ilyen nincs is!
- Nem hallottad tisztán? –kérdeztem vissza kissé visszafogottan, noha legszívesebben továbbra is kiabáltam volna vele. Ahogy ő is tette velem.
- Reméltem, hogy nem hallottam jól –szűrte a fogai között- Egy idegen picsa ilyeneket mond nekem… Húha, igazán remek! Bizonyára megtapasztaltad közelebbről, hogy…
- Menj. Tőlem. Minimum. Egy. Méterre –tagoltam neki, ő pedig lángoló szemeimet látva meg is tette- Igen, képzeld! ÉN megtapasztaltam! Te löktél fel vagy én mentem neked, teljesen mindegy! Tudod, hogy mit kellett volna tenned, nagyokos? Odalépni elém, és legalább a kezed nyújtani. Vagy megkérdezni, hogy minden oké-e. Egy hazug bocs szócskával is megelégedtem volna! Nem pedig azt vártam, hogy egy női nemi szervvel azonosíts! Ha nem értenéd, ezzel arra akartam utalni, hogy trágár módon lepicsáztál!
- Bocs –mondta gúnyosan.
Idegesen szusszantottam, megforgattam a szemeimet, majd távolabb léptem tőle. Az egy méternél is távolabb, majd hátat fordítottam neki és felkotortam a földről az elejtett zenejátszómat. Még mindig tutult belőle a zene.
- Ráadásul egy ilyen helyen el is zárod a külvilágot? Nem aggódsz, hogy egy rossz bácsi elkap és elvisz?
- Nem vagyok olyan védtelen, mint hiszed! –válaszoltam szemtelenül, ami hallatán megvillant a szeme.
- Igazán? –gúnyolódott- Szőke hosszú tincsek, fehér bőr, kék szemek! Mondd csak: mennyit jársz te plázába?
- Épp annyit, mint te! –vágtam vissza- Gonosz vagy. Te sem ismersz engem!
- Addig jó!
Válaszul hátat fordítottam, majd visszatettem a fülembe a fülhallgatómat és futni kezdtem. Ő pedig jött utánam, mellettem kocogott. Így dühösen is be kellett ismernem, hogy Damien Dearman iszonyatosan szexi és kívánatos férfi. A hangja pedig levett a lábamról, ezt már az első pillanatban éreztem.
- Mióta futsz? –kérdezte.
Nem válaszoltam.
- Miért futsz?
Néma maradtam.
- Hm… Direkt nem figyelsz arra, amit mondok, vagy csak otthon hagytad a hallókészülékedet?
Csökönyösen zártam össze az ajkaimat. Elvigyorodott.
- Találkozzunk ma este.
- Akkor leszállsz rólam? –kérdeztem vissza kissé lihegve. Az ő hangja persze meg sem remegett.
- Le. Ha megállunk ott egy pillanatra, felírom neked a címet –válaszolta vigyorogva.
- Nem megyek fel hozzád. Kizárt –tekertem a fejemet- Nyilvános hely. Ahol minimum harmincan vannak. Veszélyes vagy.
- Ezt jól gondolod –vigyorogta, majd az újságárushoz kocogott.
Kénytelen voltam utána menni. Túlságosan is jól mulatott. Ez mind kiült jóképű arcára.
- Elnézést, kaphatnék egy tollat egy pillanatra?
Furcsán illedelmes volt, az újságárus hölgy viszont nem volt képes fél percre adni neki egy tollat. Így kihúzott a cipőjéből -!!- egy apró zacskót, abból pedig pénz emelt ki. Letette a nő elé, a kezéből pedig kikapta a tollat. Csak néztem.
- Nos. Még egy ilyen rémesen rossz tollat is kényszerültem venni –fintorogta.
- Nem kerülte el a figyelmemet.
- Nem bírod az üres fecsegést?
- A te fecsegésedet nem bírom –vágtam vissza továbbra is morcosan. Emésztette a belsőmet a lelkemig hatoló beszólása. Ha! Ő viszont elmosolyodott. Édes, féloldalas mosollyal. Aztán megragadta a kezemet és a kézfejem külső oldalára felirkált egy címet. Alig olvasható, apró betűkkel.
- Este tíz –tette hozzá, majd diadalittasan távozott.
- Feltéve, hogy elmegyek…
- Eljössz –jelentette ki továbbra is távolodva tőlem.
- A nevemet sem tudod! –kiáltottam utána mérgesen, tehetetlenül.
- Nem is érdekel –fordult meg, majd vigyorogva tárta szét a karjait.
- HA azt hiszed, hogy szexelek veled, akkor rosszul gondolod!
Válaszul felnevetett, egy kacsintást megengedett magának, majd megfordult és elfutott. Engem pedig minimum tíz ember figyelt nagyra tágult szemekkel, döbbent arckifejezéssel. Valamint egy férfi mosolygott, szinte felfalta a testemet a szemével. Hirtelen rosszul éreztem magam, majd hátat fordítottam nekik és elszaladtam.
Végül kihagytam a forrócsokit és a muffint. Csak haza akartam menni és felhívni Amelia-t. Felhívni… inkább felmenni hozzá! Ugyan annyira kézenfekvő, mint a telefon.
Amelia szobájában járkáltam. Ő az ágya szélén ült,
meredten követett a szemével.
- Mit gondolsz?
- Piszok nehéz dolgom van –adtam meg a választ, majd nagyot sóhajtottam- Miért pont én?
- Nem tudom –vonta meg a vállát- Te mindenre képes vagy, Izbel. Sohasem adsz fel semmit. Ő pedig… sok kitartást igényel. Rá kell venned, hogy…
- Vég se mondd még egyszer! –intettem le- Mennyit...mondhatok el neki?
- Mindent. Ő is közülünk való lesz, szeretném, ha tisztában lenne a dolgokkal. Részben… ezért kértünk fel téged is. Mert te már átélted ezt egyszer.
- Engem nem készített fel senki –jegyeztem meg hidegen, ő pedig gyászosan bólintott.
- Tudom. Ezért nem is győzünk elégszer bocsánatot kérni –mondta- Kérlek…
- Megcsinálom –szóltam közbe- Mikor…
- Szilveszter. Úgy ítéltük meg, hogy akkorra felkészült lesz. De ha nem a terved szerint haladnak a dolgok, akkor természetesen…eltolhatjuk az időpontot. Minden a te kezedben van.
- Rendben –bólintottam gondterhelten, majd hátat fordítottam neki és elindultam az ajtó felé.
- Oh, Izbel! –szólt utánam, ezzel megállásra kényszerítve- Ma este a klubjába vagy hivatalos. Csak hogy tudd…
- Mit gondolsz?
- Piszok nehéz dolgom van –adtam meg a választ, majd nagyot sóhajtottam- Miért pont én?
- Nem tudom –vonta meg a vállát- Te mindenre képes vagy, Izbel. Sohasem adsz fel semmit. Ő pedig… sok kitartást igényel. Rá kell venned, hogy…
- Vég se mondd még egyszer! –intettem le- Mennyit...mondhatok el neki?
- Mindent. Ő is közülünk való lesz, szeretném, ha tisztában lenne a dolgokkal. Részben… ezért kértünk fel téged is. Mert te már átélted ezt egyszer.
- Engem nem készített fel senki –jegyeztem meg hidegen, ő pedig gyászosan bólintott.
- Tudom. Ezért nem is győzünk elégszer bocsánatot kérni –mondta- Kérlek…
- Megcsinálom –szóltam közbe- Mikor…
- Szilveszter. Úgy ítéltük meg, hogy akkorra felkészült lesz. De ha nem a terved szerint haladnak a dolgok, akkor természetesen…eltolhatjuk az időpontot. Minden a te kezedben van.
- Rendben –bólintottam gondterhelten, majd hátat fordítottam neki és elindultam az ajtó felé.
- Oh, Izbel! –szólt utánam, ezzel megállásra kényszerítve- Ma este a klubjába vagy hivatalos. Csak hogy tudd…
Kissé értetlenül álltam a dolgok előtt. Renesmee az én
szobámban futkosott fel és alá. Be a gardróbomba, át a fürdőbe, az ágyon
keresztül az ékszeres dobozaimhoz, vissza a fürdőbe… Esküszöm, ő jobban be van
pörögve, mint én.
Mikor kijelentettem, hogy este bulizni megyünk, azonnal készülődni kezdett. Végül megtudta, hogy úgy hívtak meg engem, ő maga kijött a fürdőből és belökött engem. Az ő fürdőjébe… Hirtelen nem is értettem, hogy mi a probléma az enyémmel.
Az volt az egyetlen szerencsém, hogy nem tudta, hogy kivel találkozom. Azt hiszem akkor lemondhattam volna a nadrágról. Valamint szerintem a melltartóról is… ahogy én Renesmee-t ismerem…
Végül kiegyeztünk egy nagyon szűk, szürke farmerben, egy királykék felsőben. A vállam és a hátam egy része szabad maradt, de szerencsére a göndörön leomló tincseim elfedték a bőröm egy részét.
A sminket letudtam egy kis szempillaspirállal és tussal. A rúzst egy az egybe kihagytam, viszont egy szájfényt dobtam a táskámba.
Renesmee viszont- az én átlagos kinézetemmel szemben- csodálatosan nézett ki: babarózsaszín miniruhát vett fel, kizárólag fehér kiegészítőkkel. Fehér bőrére pirosítót lehelt, csillogó barna szemeit a sminkkel tökéletesen kiemelte.
Ragyogott.
Úgy gondoltam, hogy ehhez köze van egy bizonyos Jacob Blackhez, aki ugyancsak velünk tart ma este. Ahogy Robert és Embry is. Ki tudja, lehet, hogy a többi farkas is tiszteletét teszi…
Rob elhűlve nézett ránk, miközben lecaplattunk a lépcsőn. Ő sötét farmert viselt, világos inggel. Furcsálltam, hisz még sohasem láttam ingben- az évzárót kivéve.
- Jól nézel ki. Jól áll –dicsértem meg, közben gyengén megráncigáltam az ingét.
- Én pedig csak döbbenten állok –ismerte be- Még a szavam is elállt.
- Ezt bóknak vesszük –vigyorogta Nessie, majd fülelni kezdett- Itt vannak a többiek!
Igazán izgatott volt. Mi Roberttel csak egymásra pillantottunk, végül megvontuk a vállunkat és kisiettünk utána az autófeljáróra.
Jacob és Embry álltak a kocsinak dőlve, előttük Seth vigyorgott. Jake nyakában már Renesmee csüngött, akinek ugyancsak nagyon jó volt a kedve.
- Bébi! –vigyorogta elismerően Embry, majd lazán magához ölelt- Csodálatosan nézel ki; ilyen jól talán még sosem!
- Ezt most sértésnek vagy bóknak vegyem?
- Kizárólag az utóbbinak –bólogatott, majd átengedett Seth-nek, akitől újabb bókokat hallhattam. Így nem volt csoda, hogy az arcomat meglehetősen feltűnő pír borította el.
- Na, szálljunk be! –utasítottam inkább a többieket. Robert automatikusan bepattant a kocsim anyósülésére, Seth és Embry pedig hátra.
- Nahát, mindenki velem utazik? –vigyorogtam hátra, majd Rob kezébe nyomtam a kék tűsarkúimat- Ilyen cipő nélkül könnyebb vezetni.
- Gondolom –helyeselte, majd az ég felé emelte a tekintetét- Csak azt érteném egyszer meg, hogy akkor miért vesztek fel ti ilyen lábbelit.
- Mert jól akarunk kinézni- tudjuk, hogy mi áll jól nekünk, Robert.
- Meglepődnék, ha nem így lenne, Izbel.
A hátsó ülésen lévő két csirkefogó csak nevetve hallgattak minket, míg mi tovább fűztük a fonalat- a női öltözködés fonalát.
Mikor kijelentettem, hogy este bulizni megyünk, azonnal készülődni kezdett. Végül megtudta, hogy úgy hívtak meg engem, ő maga kijött a fürdőből és belökött engem. Az ő fürdőjébe… Hirtelen nem is értettem, hogy mi a probléma az enyémmel.
Az volt az egyetlen szerencsém, hogy nem tudta, hogy kivel találkozom. Azt hiszem akkor lemondhattam volna a nadrágról. Valamint szerintem a melltartóról is… ahogy én Renesmee-t ismerem…
Végül kiegyeztünk egy nagyon szűk, szürke farmerben, egy királykék felsőben. A vállam és a hátam egy része szabad maradt, de szerencsére a göndörön leomló tincseim elfedték a bőröm egy részét.
A sminket letudtam egy kis szempillaspirállal és tussal. A rúzst egy az egybe kihagytam, viszont egy szájfényt dobtam a táskámba.
Renesmee viszont- az én átlagos kinézetemmel szemben- csodálatosan nézett ki: babarózsaszín miniruhát vett fel, kizárólag fehér kiegészítőkkel. Fehér bőrére pirosítót lehelt, csillogó barna szemeit a sminkkel tökéletesen kiemelte.
Ragyogott.
Úgy gondoltam, hogy ehhez köze van egy bizonyos Jacob Blackhez, aki ugyancsak velünk tart ma este. Ahogy Robert és Embry is. Ki tudja, lehet, hogy a többi farkas is tiszteletét teszi…
Rob elhűlve nézett ránk, miközben lecaplattunk a lépcsőn. Ő sötét farmert viselt, világos inggel. Furcsálltam, hisz még sohasem láttam ingben- az évzárót kivéve.
- Jól nézel ki. Jól áll –dicsértem meg, közben gyengén megráncigáltam az ingét.
- Én pedig csak döbbenten állok –ismerte be- Még a szavam is elállt.
- Ezt bóknak vesszük –vigyorogta Nessie, majd fülelni kezdett- Itt vannak a többiek!
Igazán izgatott volt. Mi Roberttel csak egymásra pillantottunk, végül megvontuk a vállunkat és kisiettünk utána az autófeljáróra.
Jacob és Embry álltak a kocsinak dőlve, előttük Seth vigyorgott. Jake nyakában már Renesmee csüngött, akinek ugyancsak nagyon jó volt a kedve.
- Bébi! –vigyorogta elismerően Embry, majd lazán magához ölelt- Csodálatosan nézel ki; ilyen jól talán még sosem!
- Ezt most sértésnek vagy bóknak vegyem?
- Kizárólag az utóbbinak –bólogatott, majd átengedett Seth-nek, akitől újabb bókokat hallhattam. Így nem volt csoda, hogy az arcomat meglehetősen feltűnő pír borította el.
- Na, szálljunk be! –utasítottam inkább a többieket. Robert automatikusan bepattant a kocsim anyósülésére, Seth és Embry pedig hátra.
- Nahát, mindenki velem utazik? –vigyorogtam hátra, majd Rob kezébe nyomtam a kék tűsarkúimat- Ilyen cipő nélkül könnyebb vezetni.
- Gondolom –helyeselte, majd az ég felé emelte a tekintetét- Csak azt érteném egyszer meg, hogy akkor miért vesztek fel ti ilyen lábbelit.
- Mert jól akarunk kinézni- tudjuk, hogy mi áll jól nekünk, Robert.
- Meglepődnék, ha nem így lenne, Izbel.
A hátsó ülésen lévő két csirkefogó csak nevetve hallgattak minket, míg mi tovább fűztük a fonalat- a női öltözködés fonalát.
A klub előtt beálltunk a méretes sorba, és várakoztunk.
Csak pár percet kellett ott ácsorognunk. Igaz, ezt sem bántuk, hisz nagyon jól
elbeszélgettünk időközben.
- Miss. White?
A biztonsági őr, illetve kidobó –ki hogyan nevezi- állt meg mellettem, kezében egy dossziéval, amit épp előttem csukott be.
- Igen –válaszoltam halkan. Nem is kell mondanom, mindenki elnémult körülöttünk.
- Legyen szíves befáradni –mosolyodott el, noha próbált komoly maradni.
- De… Miért?
- Hölgyem, én csak a parancsot teljesítem. Fel van írva a listára –bökött a bőr dossziéra, majd kivezetett a sorból. A többiek pedig követtek engem.
Kezdtem megérteni, hogy miért engedtek be minket előbb. Komoly érzésem volt azzal kapcsolatban, hogy bizony Dearman keze van a dologban. Mondjuk ez az ő klubja, azt tesz, amit akar.
- Mi a fene…
- Igen. Én is így érzem, Embry –helyeseltem- Gyönyörű hely.
Valóban az volt. Óriási tér volt. A plafon irtó magasan volt, az sem a szokásos kialakítású volt. Hullámot alkotott a plafon, sőt, nem csak egy hullámot. Minimum négyet-ötöt, amik a hullámzás különböző fázisaiban voltak ’megörökítve’. A falak is ilyenek voltak, a lámpák a résekből világítottak.
A bár a túloldalon volt, meglehetősen ki volt világítva. Rengeteg ember nyüzsgött ott, a pult mögött lévő személyzet pedig megállás nélkül szolgálta ki a személyeket.
Renesmee gyanakodva nézett rám, majd belém karolt és elhúzott a többiektől. Ő közben találtak egy üres boxot, oda le is huppantak.
- Lehet köze ennek a mai randidhoz?
- Nem randi –szűrtem a fogaim közt- De igen, lehet köze a nem-randihoz. Ő a klub…tulaja.
- Húha! Megfogtad az Isten lábát.
- Ne túlozz –intettem le- Tipikus rosszfiú. Illegális tevékenységek, balhék… Szörnyű személyiség.
- Ugyan!
- Majd meglátod –bólogattam nyomatékosításként, majd visszakormányoztam a többiekhez.
Tíz óra már elmúlt, de őt még sehol sem láttam, így elmentem italokért. Kicsit sértett is a gondolat, hogy ő megszab minden körülményt, mégis késik. Mire visszaértem, a szingli férfiak a társaságunkból már javában táncoltak. Ismeretlenekkel. Renesmee és Jacob egymáshoz bújva ücsörögtek, egymásnak romantikus szavakat suttogtak. Leültem melléjük, majd eléjük toltam a poharakat.
- Egy sör és egy mojíto neked, Renesmee. Jacob, jut eszembe, te nem vezetsz haza? Csak az alkohol miatt gondolom.
- Nem ülök kocsiba –tekerte a fejét- Örülnék, ha Nessiet hazavinnéd, én majd sétálok. Vagy futok. Majd kiderül.
Erősen sugallta, hogy farkasos tevékenységei lesznek hajnal-tájt. Bólintottam egyet.
- Hozok neked még egyet –állt fel Jacob, majd megfogta az üres poharat- Hihetetlen, hogy milyen gyorsan megittad.
- Szomjas voltam! –tiltakozott a lány, majd elvigyorodott.
Nézegette egy ideig Jacobot, majd mikor úgy érezte, hogy elég távol került tőlünk, közelebb csúszott hozzám.
- Azt a lenyűgözően sármos pasit nézd! Valakit nagyon keres. Iszonyatosan… kívánatos!
Én pedig arra néztem, amerre ő bökött a fejével. Ő pedig ott állt. Teljesen feketébe burkolózva. Csak a smaragdzöld szeme világított. Felém kapta a pillantását, mintha megérezte volna, hogy nézem. Csibészesen elvigyorodott, én pedig lejjebb süllyedtem ültömben.
- Ide tart! –sikkantotta Renesmee, majd nagyra tágult szemekkel nézett rám- Nem mondod, hogy ő…
- De –szakítottam félbe.
- Ez jobb, mint gondoltam –fészkelődött izgatottan- Megyek, megkeresem Jacob-ot!
- Renesmee! Ne hagyj itt!
- Dehogynem! –vigyorogta, majd már el is sietett.
Damien pedig továbbra is felém tartott, végül lehuppant velem szembe. Engem vizslatott nagy, gyönyörű szemeivel, a mosolya továbbra is az arcát díszítette.
- Szia. Hát eljöttél…
- Mertem volna megtenni, hogy nem jövök –forgattam meg a szemeimet- Megkerestettél volna a kidobóiddal, akikkel berángattattál a klubodba.
- Én csak kedvességből felírattalak a listára –mondta- Ez olyan, mintha valami óriási bűnt követtem volna el.
Megvontam a vállamat.
- Tudod a nevemet.
- Persze, hogy tudom –vigyorogta, majd kihúzott valamit a zsebéből- Elhagytad. Én meg megtaláltam, és elraktam.
- Nem hogy visszaadtad volna –fintorogtam az ujjaim között forgatva a személyimet- Hogy veszíthettem el…
- Valószínűleg az esés közben kiesett a nadrágodból.
- Lehet, Damien.
- Te is tudod az én nevemet –csodálkozott.
- Nem csak a nevedet tudom, Mr. Dearman –dörmögtem, majd belecsúsztattam a táskámba az iratomat.
- Kíváncsi vagyok arra, hogy mit tud, Miss. White –válaszolta utasítóan.
- Mindent a maga idejében. Legyen türelemmel, Mr.
Bólintott egyet, de láttam rajta, hogy kicsit sem törődött bele a dologba. Gondolom nehéz volt hozzászoknia ahhoz, hogy most más parancsol, nem pedig ő. Valószínűleg az évek alatt hozzászokhatott, hogy ő az uralkodó fél. Bandavezér, klubtulaj, illegális versenyek nyertese…
- Hozhatok neked valamit?
- Még mindig az első kólámat iszogatom, de köszönöm –halványan rámosolyogtam. Újabb bólintás volt a válasza.
- Nagyon tartózkodónak tűnsz –jelentette ki végül.
- Ezt én is mondhatnám –mosolyogtam- Te még nálam is szótfukarabb van. Gratulálok hozzá, nagy teljesítmény.
- Az –aprót kuncogott- Jól áll a kék. Összhangban van a szemeddel.
- Köszönöm –elpirultam. Húha!
- Én csak a tényeket közlöm. Nem bókolok.
- Persze, hogy nem –vigyorogtam fejtekerés mellett- Mióta van meg ez a hely?
- Öt éve –válaszolta, majd körbenézett- Hét éve költöztem ide. San Francisco volt a születési helyem. Mihamarabb eljöttem onnan. Ahogyan csak tehettem… De húsz évesen szabadultam el, végül. Addig… pénz gyűjtöttem, hogy itt bérelhessek egy laskást. Itt pedig összejöttek a dolgaim. Nem is értem, hogy miért mondom el neked ezeket.
- Én nem bánom –vontam meg a vállamat, majd elmosolyodtam- De nem foglak faggatni. Akkor úgysem mondanál el semmit a múltaddal kapcsolatban.
- Jól gondolod –ismerte el- Ostobábbnak hittelek. Sokkal… önzőbbnek, minthogy ilyeneket észrevegyél.
- Hidd el, nem vagyok az –mosolyodtam el- Ha tudnád, amit nem sokan tudnak, akkor szerintem két lépés távolságot akarnál tartani. Kettőt? Azt hiszem keveset is mondtam.
- Vonzanak a titokzatos nők, Édes –dörmögte fojtott hangon, én pedig elnyomtam a diadalittas vigyoromat. A belső istennőm ujjongott, két lábon ugrált felfelé.
- Ha elárulom azt, hogy hozzád is köze van, vagyis nem sokára lesz, akkor azzal ráteszek még egy lapáttal?
- Nem egyel, minimum tízzel.
Újabb mosolyt eresztettem meg. Noha nem volt tervbe véve, hogy ma elmondom neki a dolgot, nem volt kizárt, hogy megteszem. Igaz, ez nem lenne túl okos gondolat. Hm… Tanakodtam ezen még egy kicsit, majd újra a szemeibe feledkeztem.
- Nem szeretnél táncolni? Nyomaszt, hogy mindenki ugrál, mi pedig itt ülünk.
Egyet kellett értenem vele.
- Kárba fog veszni a kólám.
- Ez legyen a legkevesebb problémád –égnek emelte a tekintetét, majd megfogta a kezemet- Gyere!
Maga után húzott, majd intett valamit a DJ-nek, aki át is kapcsolta a zenét egy latinosabb ritmusra. Hiába próbáltam elterelni a figyelmemet, képtelen voltam megfeledkezni a kezemből áradó bizsergésre- a bőre az enyémhez simult és energiát gerjesztett. Legalább is így éreztem.
Magához húzott, majd mozogni kezdtünk a kezére. Nem is volt kérdés, hogy itt is uralkodni szeret, sőt, akar. Én pedig megadtam neki ezt az örömöt.
- Miss. White?
A biztonsági őr, illetve kidobó –ki hogyan nevezi- állt meg mellettem, kezében egy dossziéval, amit épp előttem csukott be.
- Igen –válaszoltam halkan. Nem is kell mondanom, mindenki elnémult körülöttünk.
- Legyen szíves befáradni –mosolyodott el, noha próbált komoly maradni.
- De… Miért?
- Hölgyem, én csak a parancsot teljesítem. Fel van írva a listára –bökött a bőr dossziéra, majd kivezetett a sorból. A többiek pedig követtek engem.
Kezdtem megérteni, hogy miért engedtek be minket előbb. Komoly érzésem volt azzal kapcsolatban, hogy bizony Dearman keze van a dologban. Mondjuk ez az ő klubja, azt tesz, amit akar.
- Mi a fene…
- Igen. Én is így érzem, Embry –helyeseltem- Gyönyörű hely.
Valóban az volt. Óriási tér volt. A plafon irtó magasan volt, az sem a szokásos kialakítású volt. Hullámot alkotott a plafon, sőt, nem csak egy hullámot. Minimum négyet-ötöt, amik a hullámzás különböző fázisaiban voltak ’megörökítve’. A falak is ilyenek voltak, a lámpák a résekből világítottak.
A bár a túloldalon volt, meglehetősen ki volt világítva. Rengeteg ember nyüzsgött ott, a pult mögött lévő személyzet pedig megállás nélkül szolgálta ki a személyeket.
Renesmee gyanakodva nézett rám, majd belém karolt és elhúzott a többiektől. Ő közben találtak egy üres boxot, oda le is huppantak.
- Lehet köze ennek a mai randidhoz?
- Nem randi –szűrtem a fogaim közt- De igen, lehet köze a nem-randihoz. Ő a klub…tulaja.
- Húha! Megfogtad az Isten lábát.
- Ne túlozz –intettem le- Tipikus rosszfiú. Illegális tevékenységek, balhék… Szörnyű személyiség.
- Ugyan!
- Majd meglátod –bólogattam nyomatékosításként, majd visszakormányoztam a többiekhez.
Tíz óra már elmúlt, de őt még sehol sem láttam, így elmentem italokért. Kicsit sértett is a gondolat, hogy ő megszab minden körülményt, mégis késik. Mire visszaértem, a szingli férfiak a társaságunkból már javában táncoltak. Ismeretlenekkel. Renesmee és Jacob egymáshoz bújva ücsörögtek, egymásnak romantikus szavakat suttogtak. Leültem melléjük, majd eléjük toltam a poharakat.
- Egy sör és egy mojíto neked, Renesmee. Jacob, jut eszembe, te nem vezetsz haza? Csak az alkohol miatt gondolom.
- Nem ülök kocsiba –tekerte a fejét- Örülnék, ha Nessiet hazavinnéd, én majd sétálok. Vagy futok. Majd kiderül.
Erősen sugallta, hogy farkasos tevékenységei lesznek hajnal-tájt. Bólintottam egyet.
- Hozok neked még egyet –állt fel Jacob, majd megfogta az üres poharat- Hihetetlen, hogy milyen gyorsan megittad.
- Szomjas voltam! –tiltakozott a lány, majd elvigyorodott.
Nézegette egy ideig Jacobot, majd mikor úgy érezte, hogy elég távol került tőlünk, közelebb csúszott hozzám.
- Azt a lenyűgözően sármos pasit nézd! Valakit nagyon keres. Iszonyatosan… kívánatos!
Én pedig arra néztem, amerre ő bökött a fejével. Ő pedig ott állt. Teljesen feketébe burkolózva. Csak a smaragdzöld szeme világított. Felém kapta a pillantását, mintha megérezte volna, hogy nézem. Csibészesen elvigyorodott, én pedig lejjebb süllyedtem ültömben.
- Ide tart! –sikkantotta Renesmee, majd nagyra tágult szemekkel nézett rám- Nem mondod, hogy ő…
- De –szakítottam félbe.
- Ez jobb, mint gondoltam –fészkelődött izgatottan- Megyek, megkeresem Jacob-ot!
- Renesmee! Ne hagyj itt!
- Dehogynem! –vigyorogta, majd már el is sietett.
Damien pedig továbbra is felém tartott, végül lehuppant velem szembe. Engem vizslatott nagy, gyönyörű szemeivel, a mosolya továbbra is az arcát díszítette.
- Szia. Hát eljöttél…
- Mertem volna megtenni, hogy nem jövök –forgattam meg a szemeimet- Megkerestettél volna a kidobóiddal, akikkel berángattattál a klubodba.
- Én csak kedvességből felírattalak a listára –mondta- Ez olyan, mintha valami óriási bűnt követtem volna el.
Megvontam a vállamat.
- Tudod a nevemet.
- Persze, hogy tudom –vigyorogta, majd kihúzott valamit a zsebéből- Elhagytad. Én meg megtaláltam, és elraktam.
- Nem hogy visszaadtad volna –fintorogtam az ujjaim között forgatva a személyimet- Hogy veszíthettem el…
- Valószínűleg az esés közben kiesett a nadrágodból.
- Lehet, Damien.
- Te is tudod az én nevemet –csodálkozott.
- Nem csak a nevedet tudom, Mr. Dearman –dörmögtem, majd belecsúsztattam a táskámba az iratomat.
- Kíváncsi vagyok arra, hogy mit tud, Miss. White –válaszolta utasítóan.
- Mindent a maga idejében. Legyen türelemmel, Mr.
Bólintott egyet, de láttam rajta, hogy kicsit sem törődött bele a dologba. Gondolom nehéz volt hozzászoknia ahhoz, hogy most más parancsol, nem pedig ő. Valószínűleg az évek alatt hozzászokhatott, hogy ő az uralkodó fél. Bandavezér, klubtulaj, illegális versenyek nyertese…
- Hozhatok neked valamit?
- Még mindig az első kólámat iszogatom, de köszönöm –halványan rámosolyogtam. Újabb bólintás volt a válasza.
- Nagyon tartózkodónak tűnsz –jelentette ki végül.
- Ezt én is mondhatnám –mosolyogtam- Te még nálam is szótfukarabb van. Gratulálok hozzá, nagy teljesítmény.
- Az –aprót kuncogott- Jól áll a kék. Összhangban van a szemeddel.
- Köszönöm –elpirultam. Húha!
- Én csak a tényeket közlöm. Nem bókolok.
- Persze, hogy nem –vigyorogtam fejtekerés mellett- Mióta van meg ez a hely?
- Öt éve –válaszolta, majd körbenézett- Hét éve költöztem ide. San Francisco volt a születési helyem. Mihamarabb eljöttem onnan. Ahogyan csak tehettem… De húsz évesen szabadultam el, végül. Addig… pénz gyűjtöttem, hogy itt bérelhessek egy laskást. Itt pedig összejöttek a dolgaim. Nem is értem, hogy miért mondom el neked ezeket.
- Én nem bánom –vontam meg a vállamat, majd elmosolyodtam- De nem foglak faggatni. Akkor úgysem mondanál el semmit a múltaddal kapcsolatban.
- Jól gondolod –ismerte el- Ostobábbnak hittelek. Sokkal… önzőbbnek, minthogy ilyeneket észrevegyél.
- Hidd el, nem vagyok az –mosolyodtam el- Ha tudnád, amit nem sokan tudnak, akkor szerintem két lépés távolságot akarnál tartani. Kettőt? Azt hiszem keveset is mondtam.
- Vonzanak a titokzatos nők, Édes –dörmögte fojtott hangon, én pedig elnyomtam a diadalittas vigyoromat. A belső istennőm ujjongott, két lábon ugrált felfelé.
- Ha elárulom azt, hogy hozzád is köze van, vagyis nem sokára lesz, akkor azzal ráteszek még egy lapáttal?
- Nem egyel, minimum tízzel.
Újabb mosolyt eresztettem meg. Noha nem volt tervbe véve, hogy ma elmondom neki a dolgot, nem volt kizárt, hogy megteszem. Igaz, ez nem lenne túl okos gondolat. Hm… Tanakodtam ezen még egy kicsit, majd újra a szemeibe feledkeztem.
- Nem szeretnél táncolni? Nyomaszt, hogy mindenki ugrál, mi pedig itt ülünk.
Egyet kellett értenem vele.
- Kárba fog veszni a kólám.
- Ez legyen a legkevesebb problémád –égnek emelte a tekintetét, majd megfogta a kezemet- Gyere!
Maga után húzott, majd intett valamit a DJ-nek, aki át is kapcsolta a zenét egy latinosabb ritmusra. Hiába próbáltam elterelni a figyelmemet, képtelen voltam megfeledkezni a kezemből áradó bizsergésre- a bőre az enyémhez simult és energiát gerjesztett. Legalább is így éreztem.
Magához húzott, majd mozogni kezdtünk a kezére. Nem is volt kérdés, hogy itt is uralkodni szeret, sőt, akar. Én pedig megadtam neki ezt az örömöt.
Visszahuppantunk az asztalhoz, ugyanis az csodák
csodájára még mindig üresen állt. Úgy éreztem, hogy Damien keze benne van a
dologban. Felemelte a kólámat, majd eltűnt. Visszatért másik kettővel, az
egyiket letette elém és egy kis esernyőt tett az üveg nyílására.
- Aranyos. Köszönöm.
- Nincs mit –mosolyogta- Te mióta vagy itt?
- Hm… Forksban lakom. Jelenleg. Van itt is egy házam, nyárra leutaztunk páran.
- Itt is?
- Öhm… igen –motyogtam zavartan- Londonban lakom, igazából. A nyarat utazgatással töltöttük, Forkst jelöltük ki erre a hónapra. Ezen kívül van még egy-egy lakásom Los Angelesben, New Yorkban, van egy óriási nyaralóm Barcelonában és Párizsban. Meg még… pár helyen.
- Húha –mondta tömören, meglepődötten- Nem gondoltam volna, hogy… hogy ilyen jó munkád van.
- Még tanulok –dörmögtem- Majd… majd megérted. Ha elmondom a titkomat… titkunkat. Szóval, ez bonyolult.
- Egyre kíváncsibbá teszel.
- Az gonosz lenne, ha azt mondanám, hogy ez a célom?
- Maga flörtöl és incselkedik velem, Miss. White?
- Ez legyen a legnagyobb bűnöm, Mr. Dearman.
Bólintott egyet, összeszorította az ajkait. Láttam, hogy a tekintete lángol- nem tudtam eldönteni, hogy az esetleges dühtől vagy… mástól.
Egy meleg test huppant le mellém, majd éreztem is, ahogy egy csókot nyom az arcomra.
- Bébi! –vigyorogta Robert- Oh…
- Rob, ő…
- Damien Dearman –dörmögte engem félbeszakítva.
- Robert Darcy –válaszolta, majd rám vigyorgott.
- A kedvenc filmem –jegyeztem meg Robnak, aki értetlenül állt a kijelentésem előtt.
- Hogy mondod?
- Mr. Darcy. A Bűn és bűnhődés egyik főszereplője. A kedvenc filmem és az egyik kedvenc könyvem.
- Nem hallottam róla –fintorogta, én pedig nevetve ráztam meg a fejemet.
- Miért nem csodálkozok én ezen?
- Nos, bébi. Nem azért jöttem, hogy egy régiségről beszéljünk. Még otthon át akartam valamit adni, de elmaradt. Szóval…
A farzsebébe nyúlt és elém dobott két kis csomagot. Óvszernek tűntek, de mivel Robert egyik nap említette, hogy már mióta rendelni akart vékony, gyümölcsös ízű cukrot, ami ilyenbe van csomagolva. Külső szemlélőnek ez tényleg óvszernek tűnhetett.
- Remélem éjszaka felhasználjuk. Már meglehetősen kíváncsi vagyok –vigyorogta izgatottan.
- Mindenképp, Rob –egyeztem bele- Milyen ízű?
- Majd kiderül –vonta meg a vállát- De nem is zavarlak titeket. Jó mulatást.
Ezzel a végszóval el is sietett a boxtól. Nos igen, Damien szeme elől én is eltűntem volna jelen pillanatban.
- Miért nem mondtad, hogy barátod van? –kérdezte mogorván, élesen- Ráadásul ilyen undorító módon fitogtatni a szexuális életeteket… undorító!
Felállt. Épp ellépett az asztaltól, mikor dühösen mormogni kezdtem.
- Miért lépsz le anélkül, hogy meghallgatnád a válaszomat, Mr. Balítélet?
- Miért, van magyarázatod? –fordult vissza. Merev volt a testtartása.
- Igazán feldobja a napomat, hogy féltékeny, Mr. Dearman –mondtam- De nincs oka rá. Robert az egyik legjobb barátom, soha nem folytattunk szexuális tevékenységet. Mielőtt még megkérdezné, Mr., nem, egyéb eltitkolt partnerem sincs.
- Ez esetben elnézését kérem, Miss. White. Tényleg teljesen alaptalannak bizonyult a vádaskodásom. Viszont az Ön gondolata, miszerint féltékeny láng lobbant bennem is tévesnek bizonyul.
- Ezt csak magaddal próbálod elhitetni, Damien –megvillantottam a szemeimet.
Bólintott egy aprót és csökönyösen összezárta az ajkait.
Ekkor már teljes egészében rájöttem, hogy kivel, milyen emberrel állok szembe.
- Aranyos. Köszönöm.
- Nincs mit –mosolyogta- Te mióta vagy itt?
- Hm… Forksban lakom. Jelenleg. Van itt is egy házam, nyárra leutaztunk páran.
- Itt is?
- Öhm… igen –motyogtam zavartan- Londonban lakom, igazából. A nyarat utazgatással töltöttük, Forkst jelöltük ki erre a hónapra. Ezen kívül van még egy-egy lakásom Los Angelesben, New Yorkban, van egy óriási nyaralóm Barcelonában és Párizsban. Meg még… pár helyen.
- Húha –mondta tömören, meglepődötten- Nem gondoltam volna, hogy… hogy ilyen jó munkád van.
- Még tanulok –dörmögtem- Majd… majd megérted. Ha elmondom a titkomat… titkunkat. Szóval, ez bonyolult.
- Egyre kíváncsibbá teszel.
- Az gonosz lenne, ha azt mondanám, hogy ez a célom?
- Maga flörtöl és incselkedik velem, Miss. White?
- Ez legyen a legnagyobb bűnöm, Mr. Dearman.
Bólintott egyet, összeszorította az ajkait. Láttam, hogy a tekintete lángol- nem tudtam eldönteni, hogy az esetleges dühtől vagy… mástól.
Egy meleg test huppant le mellém, majd éreztem is, ahogy egy csókot nyom az arcomra.
- Bébi! –vigyorogta Robert- Oh…
- Rob, ő…
- Damien Dearman –dörmögte engem félbeszakítva.
- Robert Darcy –válaszolta, majd rám vigyorgott.
- A kedvenc filmem –jegyeztem meg Robnak, aki értetlenül állt a kijelentésem előtt.
- Hogy mondod?
- Mr. Darcy. A Bűn és bűnhődés egyik főszereplője. A kedvenc filmem és az egyik kedvenc könyvem.
- Nem hallottam róla –fintorogta, én pedig nevetve ráztam meg a fejemet.
- Miért nem csodálkozok én ezen?
- Nos, bébi. Nem azért jöttem, hogy egy régiségről beszéljünk. Még otthon át akartam valamit adni, de elmaradt. Szóval…
A farzsebébe nyúlt és elém dobott két kis csomagot. Óvszernek tűntek, de mivel Robert egyik nap említette, hogy már mióta rendelni akart vékony, gyümölcsös ízű cukrot, ami ilyenbe van csomagolva. Külső szemlélőnek ez tényleg óvszernek tűnhetett.
- Remélem éjszaka felhasználjuk. Már meglehetősen kíváncsi vagyok –vigyorogta izgatottan.
- Mindenképp, Rob –egyeztem bele- Milyen ízű?
- Majd kiderül –vonta meg a vállát- De nem is zavarlak titeket. Jó mulatást.
Ezzel a végszóval el is sietett a boxtól. Nos igen, Damien szeme elől én is eltűntem volna jelen pillanatban.
- Miért nem mondtad, hogy barátod van? –kérdezte mogorván, élesen- Ráadásul ilyen undorító módon fitogtatni a szexuális életeteket… undorító!
Felállt. Épp ellépett az asztaltól, mikor dühösen mormogni kezdtem.
- Miért lépsz le anélkül, hogy meghallgatnád a válaszomat, Mr. Balítélet?
- Miért, van magyarázatod? –fordult vissza. Merev volt a testtartása.
- Igazán feldobja a napomat, hogy féltékeny, Mr. Dearman –mondtam- De nincs oka rá. Robert az egyik legjobb barátom, soha nem folytattunk szexuális tevékenységet. Mielőtt még megkérdezné, Mr., nem, egyéb eltitkolt partnerem sincs.
- Ez esetben elnézését kérem, Miss. White. Tényleg teljesen alaptalannak bizonyult a vádaskodásom. Viszont az Ön gondolata, miszerint féltékeny láng lobbant bennem is tévesnek bizonyul.
- Ezt csak magaddal próbálod elhitetni, Damien –megvillantottam a szemeimet.
Bólintott egy aprót és csökönyösen összezárta az ajkait.
Ekkor már teljes egészében rájöttem, hogy kivel, milyen emberrel állok szembe.
