Meghoztam a 18.-dik fejezetet.
És örömmel jelentem be, hogy a látogatószámláló 15:40-kor 400-at jelzett :)
Tehát, visszatérve, köszönöm annak a két embernek, hogy írtak komit. Puszi
Ui.: Komit légyszi. :)
18.fejezet
(Bridget)
Petric-cal még sokáig beszélgettünk, amikor betoppant Matt.
-Helo. –mondtam halkan, és visszafordultam újdonsült barátom felé.- Tehát, akkor mivel társaságba nem járhatok, mivel már kapar a torkom- vigyorogtam, miközben Matt-ra mutattam. Szerintem érti.
-Ja. Persze.- vigyorgott ő is. Akkor érti.
-Tehát, majd itt a határnál. –mosolyogtam. – Gondolom menned kell, hisz már besötétedett.
-Tényleg. Hát, igen, an. Otthon már biztos várnak.- nevetett, majd megölelt, és én visszaöleltem. Kicsit sem volt kényelmetlen, és szerintem neki sem, hiszen még mindig nem remegett. Matt meg majdnem hátast dobott.
-Haver- veregette hátba Pet. –Nehogy itt hátra ess nekem. –nevetett, majd intett nekem, és elfutott.
-Ez meg? Itt meg mi történt? –kérdezte hüledezve, miközben leült.
-Minek látszik? Beszélgettünk. Inkább azt mond, hogy fogadta Prue!
-Jól. Nagyon jól. Elvileg már sejtette. –mosolygott a végére.
-Tehát jobban fogadta, mint gondoltam. És…rólam mit mondtál?
-Csak nehogy elpirulj a végére.- hallatszott Petric hangja.
-Fogd be!- kiabáltam vissza.
-Hát, nem szépítettem semmit. Azt mondtam, hogy te egy gyilkos lennél, ha nem élnél állat véren, hogy halhatatlan vagy…satöbbi.
-Tehát, vámpírt, vagy vérszopót mondtál?
-Szerinted? Egyértelmű. A második.
-Oké, köszi. Akkor én megyek is. Még lehet, hogy pakolnom is kell.
-Hahóó, itt vagyok, és hallak, és megígértél egyet s mást. –hallatszott a hangja az erdő mélyéről.
-Figyelj, Petric, fogd be! És ha már beszélgetünk, akkor gyere ki a fák közül – nevettem.
-Oké. –Kilépett a fák közül, és nem volt rajta semmi. Gyorsan elfordultam. Ez nagyon ciki.
-Te barom! Irány vissza! És öltözz fel! Te Jó Ég! –és erre mind emlékezni fogok. Ohh, ne!
-Oké, tessék, már van rajtam nadrág.- nevetett.
-Matthew, biztos?
(Bridget)
Petric-cal még sokáig beszélgettünk, amikor betoppant Matt.
-Helo. –mondtam halkan, és visszafordultam újdonsült barátom felé.- Tehát, akkor mivel társaságba nem járhatok, mivel már kapar a torkom- vigyorogtam, miközben Matt-ra mutattam. Szerintem érti.
-Ja. Persze.- vigyorgott ő is. Akkor érti.
-Tehát, majd itt a határnál. –mosolyogtam. – Gondolom menned kell, hisz már besötétedett.
-Tényleg. Hát, igen, an. Otthon már biztos várnak.- nevetett, majd megölelt, és én visszaöleltem. Kicsit sem volt kényelmetlen, és szerintem neki sem, hiszen még mindig nem remegett. Matt meg majdnem hátast dobott.
-Haver- veregette hátba Pet. –Nehogy itt hátra ess nekem. –nevetett, majd intett nekem, és elfutott.
-Ez meg? Itt meg mi történt? –kérdezte hüledezve, miközben leült.
-Minek látszik? Beszélgettünk. Inkább azt mond, hogy fogadta Prue!
-Jól. Nagyon jól. Elvileg már sejtette. –mosolygott a végére.
-Tehát jobban fogadta, mint gondoltam. És…rólam mit mondtál?
-Csak nehogy elpirulj a végére.- hallatszott Petric hangja.
-Fogd be!- kiabáltam vissza.
-Hát, nem szépítettem semmit. Azt mondtam, hogy te egy gyilkos lennél, ha nem élnél állat véren, hogy halhatatlan vagy…satöbbi.
-Tehát, vámpírt, vagy vérszopót mondtál?
-Szerinted? Egyértelmű. A második.
-Oké, köszi. Akkor én megyek is. Még lehet, hogy pakolnom is kell.
-Hahóó, itt vagyok, és hallak, és megígértél egyet s mást. –hallatszott a hangja az erdő mélyéről.
-Figyelj, Petric, fogd be! És ha már beszélgetünk, akkor gyere ki a fák közül – nevettem.
-Oké. –Kilépett a fák közül, és nem volt rajta semmi. Gyorsan elfordultam. Ez nagyon ciki.
-Te barom! Irány vissza! És öltözz fel! Te Jó Ég! –és erre mind emlékezni fogok. Ohh, ne!
-Oké, tessék, már van rajtam nadrág.- nevetett.
-Matthew, biztos?
-Biztos. Visszafordulhatsz. – nevetett.
-Ez egy kicsit sem vicces. Belegondoltál abba, hogy én erre mind emlékezni fogok?- fogtam a fejem.- Ja, és egy kicsit sem akarok. Amúgy most megyek. Még dolgom van.- hangsúlyoztam ki a dolgom szót.
-Szia Bridget.- énekelte az a hülye.
-Szia Bridget.- mondta az Alfa, tehát Matt.
-Sziasztok. Talán még találkozunk.- nevettem, ráztam a fejem, és elfutottam, vissza a házhoz. Hamar visszaértem, és bementem a házba. Senkit sem zavarta, hogy hazajöttem, ügyet sem vetettek rám. Csak Esme, és Carlisle, akik köszöntek, és felmentek a szobájukba. Leültem a nappaliba, a TV elé, és bekapcsoltam. Erre már mindenki felment. Kapcsolgattam- kapcsolgattam- kapcsolgattam, és semmi. Semmi normális adás nincs. Ez elkeserítő. Nem, nem is elkeserítő, hanem kiakasztó. Végül is, még csak fél 2 van. Na jó, inkább elmegyek. Úgysem csinálok itt semmit. Felmentem a szobámba, elővettem egy kisebb sporttáskát, és dobtam bele pár ruhát. Miután végeztem, kiugrottam az ablakon. Majd talán Alice értesít mindenkit. Elkezdtem futni az egyetlen helyre, ami valamit is jelent nekem. A határ…egy új barát… Leültem egy fa tövébe, és összekuporodtam. Egy új barát…miután a régiek elhagytak, vagy inkább cserbenhagytak, miközben most lenne a legnagyobb szükségem rájuk. Most, hogy elvesztettem a vér szerinti családomat, sohasem láthatom már őket, a barátaimat is cserbenhagytam, és most még az egyetlen farkas barátomat is elhagyom. Pedig Cullenék ellen semmi sem tettem…legalább is semmi rosszat, hacsak nem akaratom ellenére. Ügyet sem vetnek rám… Tehát, most ennyire berágtak rám, hogy levegőnek néznek, amire ugyebár nincs szükségük, vagy csak valamit terveznek…
Addig ültem, és gondolkodtam a határnál, amíg kivilágosodott. Kerestem a táskámból egy papírt, és egy tollat, írtam egy levelet:„Petric!
Sajnálom, de el kellett mennem. Majd még visszajövök. Ha kíváncsi vagy az okokra, akkor kérdezd Cullenéket, hogy miért nem vesznek észre. Próbálok mihamarabb visszatérni, és akkor megkereslek…
Sok szerencsét mindenhez, szeretném, ha mire visszajövök, legalább egyel feljebb lépnél a ranglistán.
Ölelés, és puszi: Bridget
U.i.: Sajnálom, hogy nem tartottam be az ígéretemet…”A levelet egy borítékba tettem, és ráírtam újdonsült barátom nevét. Ha a farkasok járőröznek, akkor majd megtalálják, és odaadják neki. Letettem a határra, felkaptam a táskámat, és elkezdtem az ellenkező irányba futni. Szerencsémre senki nem követett. Csak futottam, és futottam. Nem néztem a táblákat, sem azt, hogy merre tartok. Naponta megálltam vadászni. Egyszer csak elértem egy városhoz. Volterra. Hát, elég sokat mentem… Bementem a városba, szerencsére a nap nem sütött, a szemem már nem volt vörös, tehát a törvényt meg nem szegem…hacsak az nincs benne, hogy nem lehet az utcákon császkálni. Körbenéztem a városba, és mivel már közel 5 hónapja vámpír vagyok, az emberek jelenléte sincs rám rossz hatással. Kivettem az egyik legdrágább szállodában egy szobát, mivel a bankkártyámat nem hagytam otthon, a mobilomat sem, amit persze a századik hívás után belehajítottam egy folyóba. Bementem a szobába, ledobtam a táskámat, és lezuhanyoztam. Nem, mintha kiizadtam volna, de pár nap futás után poros, és koszos lettem. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, és felöltöztem. Lefeküdtem az ágyba, és gondolkodtam. Már hajnali négy volt, amikor két alak ugrott be az ablakomon…
-Ez egy kicsit sem vicces. Belegondoltál abba, hogy én erre mind emlékezni fogok?- fogtam a fejem.- Ja, és egy kicsit sem akarok. Amúgy most megyek. Még dolgom van.- hangsúlyoztam ki a dolgom szót.
-Szia Bridget.- énekelte az a hülye.
-Szia Bridget.- mondta az Alfa, tehát Matt.
-Sziasztok. Talán még találkozunk.- nevettem, ráztam a fejem, és elfutottam, vissza a házhoz. Hamar visszaértem, és bementem a házba. Senkit sem zavarta, hogy hazajöttem, ügyet sem vetettek rám. Csak Esme, és Carlisle, akik köszöntek, és felmentek a szobájukba. Leültem a nappaliba, a TV elé, és bekapcsoltam. Erre már mindenki felment. Kapcsolgattam- kapcsolgattam- kapcsolgattam, és semmi. Semmi normális adás nincs. Ez elkeserítő. Nem, nem is elkeserítő, hanem kiakasztó. Végül is, még csak fél 2 van. Na jó, inkább elmegyek. Úgysem csinálok itt semmit. Felmentem a szobámba, elővettem egy kisebb sporttáskát, és dobtam bele pár ruhát. Miután végeztem, kiugrottam az ablakon. Majd talán Alice értesít mindenkit. Elkezdtem futni az egyetlen helyre, ami valamit is jelent nekem. A határ…egy új barát… Leültem egy fa tövébe, és összekuporodtam. Egy új barát…miután a régiek elhagytak, vagy inkább cserbenhagytak, miközben most lenne a legnagyobb szükségem rájuk. Most, hogy elvesztettem a vér szerinti családomat, sohasem láthatom már őket, a barátaimat is cserbenhagytam, és most még az egyetlen farkas barátomat is elhagyom. Pedig Cullenék ellen semmi sem tettem…legalább is semmi rosszat, hacsak nem akaratom ellenére. Ügyet sem vetnek rám… Tehát, most ennyire berágtak rám, hogy levegőnek néznek, amire ugyebár nincs szükségük, vagy csak valamit terveznek…
Addig ültem, és gondolkodtam a határnál, amíg kivilágosodott. Kerestem a táskámból egy papírt, és egy tollat, írtam egy levelet:„Petric!
Sajnálom, de el kellett mennem. Majd még visszajövök. Ha kíváncsi vagy az okokra, akkor kérdezd Cullenéket, hogy miért nem vesznek észre. Próbálok mihamarabb visszatérni, és akkor megkereslek…
Sok szerencsét mindenhez, szeretném, ha mire visszajövök, legalább egyel feljebb lépnél a ranglistán.
Ölelés, és puszi: Bridget
U.i.: Sajnálom, hogy nem tartottam be az ígéretemet…”A levelet egy borítékba tettem, és ráírtam újdonsült barátom nevét. Ha a farkasok járőröznek, akkor majd megtalálják, és odaadják neki. Letettem a határra, felkaptam a táskámat, és elkezdtem az ellenkező irányba futni. Szerencsémre senki nem követett. Csak futottam, és futottam. Nem néztem a táblákat, sem azt, hogy merre tartok. Naponta megálltam vadászni. Egyszer csak elértem egy városhoz. Volterra. Hát, elég sokat mentem… Bementem a városba, szerencsére a nap nem sütött, a szemem már nem volt vörös, tehát a törvényt meg nem szegem…hacsak az nincs benne, hogy nem lehet az utcákon császkálni. Körbenéztem a városba, és mivel már közel 5 hónapja vámpír vagyok, az emberek jelenléte sincs rám rossz hatással. Kivettem az egyik legdrágább szállodában egy szobát, mivel a bankkártyámat nem hagytam otthon, a mobilomat sem, amit persze a századik hívás után belehajítottam egy folyóba. Bementem a szobába, ledobtam a táskámat, és lezuhanyoztam. Nem, mintha kiizadtam volna, de pár nap futás után poros, és koszos lettem. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, és felöltöztem. Lefeküdtem az ágyba, és gondolkodtam. Már hajnali négy volt, amikor két alak ugrott be az ablakomon…
