19.fejezet
(Petric)
Apu lecseszet…Miért? Azért, mert Matt beárult, hogy egy vámpírral haverkodok. Ebben nem értem, hogy mi a baj…De persze erre is megadta a választ: „Azért, fiam, mert ők az ősi ellenségeink. Bármikor becsaphatnak, és akkor megölnek. Nem arra teremtettek minket, hogy barátkozzunk velünk, hanem hogy megöljük őket. Most pedig irány a szobád!”Hát igen, most is a szobámba ülök, már három órája ugyan ott, az ágyamon, szinte mozdulatlanul. Hat óra van, a nap még csak most kelt fel, és én semmit nem aludtam. Szerencse, hogy hétvége van… Így nem kell suliba mennem, és elunnom magam, miután a suliba a csajok stírölnek… azt hiszik, hogy nem veszem észre…Meg amiket sugdolóznak…az már túlmegy minden határon…
Most van a reggeli őrjárat…hallom, ahogy elfutnak. Most még átváltoznom sem kell, legalább nem turkálnak a fejemben. Habár szerintem Matt értesíti a többieket a „Szabályszegés”-ről. Persze, minthogyha Jacob bácsi nem haverkodott volna Bellával, amikor még farkas volt.
Gondolkodásomat Liz, az egyetlen farkas lány szakította félbe.
-Petric! Petriic!- kiabált.
-Nem tudom, minek kiabálnod, amikor nagyon jól tudod, hogy hallom ha csak simán mondod is.- közben kiugrottam az ablakon. Mostanában mindig ezt csinálom.
-Tudom, de így murisabb is, és hatásosabb is.- nevetett.
(Petric)
Apu lecseszet…Miért? Azért, mert Matt beárult, hogy egy vámpírral haverkodok. Ebben nem értem, hogy mi a baj…De persze erre is megadta a választ: „Azért, fiam, mert ők az ősi ellenségeink. Bármikor becsaphatnak, és akkor megölnek. Nem arra teremtettek minket, hogy barátkozzunk velünk, hanem hogy megöljük őket. Most pedig irány a szobád!”Hát igen, most is a szobámba ülök, már három órája ugyan ott, az ágyamon, szinte mozdulatlanul. Hat óra van, a nap még csak most kelt fel, és én semmit nem aludtam. Szerencse, hogy hétvége van… Így nem kell suliba mennem, és elunnom magam, miután a suliba a csajok stírölnek… azt hiszik, hogy nem veszem észre…Meg amiket sugdolóznak…az már túlmegy minden határon…
Most van a reggeli őrjárat…hallom, ahogy elfutnak. Most még átváltoznom sem kell, legalább nem turkálnak a fejemben. Habár szerintem Matt értesíti a többieket a „Szabályszegés”-ről. Persze, minthogyha Jacob bácsi nem haverkodott volna Bellával, amikor még farkas volt.
Gondolkodásomat Liz, az egyetlen farkas lány szakította félbe.
-Petric! Petriic!- kiabált.
-Nem tudom, minek kiabálnod, amikor nagyon jól tudod, hogy hallom ha csak simán mondod is.- közben kiugrottam az ablakon. Mostanában mindig ezt csinálom.
-Tudom, de így murisabb is, és hatásosabb is.- nevetett.
-Na jó, hagyjuk. Nehéz napom van… Miért jöttél?
-Ezt a határnál találtam, egy vámpír hagyta ott, még érzem rajta a szagát.- mondta, és átnyújtotta a borítékot. Bridget illata volt a papírnak.
-Köszi. Most visszamegyek, mielőtt még Apu felkapja a vizet. Szia.- visszaugrottam a házba. Leültem az ágyamra, és kibontottam a levelet. Végig olvastam, és ledöbbentem. Tehát, ha jól értem, akkor Cullenék miatt ment el. Nem hiszem el. Oké, még nem lehet annyira messze.
Újra kiugrottam az ablakon, igaz, most már farkas alakba. Rohantam, és rohantam. Átléptem a határt, de nem törődtem vele. Matt utánam futott, és kiabált a fejemben, majd elővette az alfa hangot.
-Petric, Állj! – mondta, és kénytelen voltam megállni. „Petric, te is lehetsz alfa, Bridget is megmondta.” Mondogattam magamban. Ekkor elindultam, és újra folytattam utamat. Tehát ellent tudok mondani az alfának. Ez jó. Uhh, mit kapok ezért otthon. Betoppantam a Cullen ház előtti erdőbe, visszaváltoztam, felvettem a vádlimra kötött nadrágomat, és beléptem a nappaliba.
-Gyertek ide, mert nem állok jót magamért.- kiáltottam. Ilyen még nem voltam.
-Mit keres itt egy rühes kutya?- jött le a lépcsőről Rosalie.
-Titeket.- mondtam mérgesen, és a nagymennyiségű vámpírszagtól remegni kezdtem.
-Mind itt vagyunk.- mondta Carlisle, miközben lejött a lépcsőn. De egy vámpír hiányzott.
-Bridget?
-Elment.- vont vállat Alice.
-És mégis miért hagytátok?- kérdeztem indulatosan.
-Mi van, a kis átverős csaj talált magának egy pasit?- mondta gúnyosan Rosalie. Erre átváltoztam, és rámorogtam. „Edward! Követelem, hogy mondjátok el, mit csinált, hogy ennyire megutáltátok!!” üzentem gondolatban.
-Mit csinált? Hogy mit?- mondta a család gondolatolvasója elég mérgesen, mire Bella odaállt hozzá, és megölelte.
-Azt csinálta, hogy elment a Volturihoz.- mondta Jasper.
-Azért, hogy feladjon minket. –mondta Emmett.
-Ja, és azzal az indokkal, hogy mi összeesküvést szervezünk.- kiáltott Alice. Elém állt, és elég mérgesen nézett rám. „És mégis ezt honnan szedtétek?” üzentem.
-Onnan szedtük, hogy Rosalie-nak elmondta. –válaszolt a család gondolatolvasója. Ez nem igaz. Sohasem tenne ilyet.
-Dehogynem, már megteszi, pár óra múlva Volterrába ér. Látta Alice.- mondta megint. Ez nem lehet igaz. Itt valami sántít. Rosalie mondta a többieknek, Rosalie-nak pedig Bridget mondta. De Bridzs nekem azt mondta, nincsenek valami bizalmas viszonyba Rosalie-val. Ekkor összeállt a fejemben a kép, és elkezdtem rohanni. El a határhoz, ahol először találkoztunk. Ott megleltem a szagát, és követtem. Követtem, és valaki utánam jött. Nem törődtem vele, csak futottam, és futottam. Egyszer csak rám ugrottak, és lefogtak. Na ki volt az, na ki?
-Emmett, Jasper, le rólam. –kiabáltam volna, de csak vakkantás jött ki a torkomon. Francba is. Meg nem haraphatom őket, de még karmolni sem szabad. Leszálltak rólam, és így én is fel tudtam tápászkodni.
- Sajnáljuk. Edward kiolvasott mindent Rosalie fejéből. Az egészet kitalálta azért, mert féltékeny volt. – morgott Emmett. Elkezdtem morogni, ezzel jelezve, hogy nem érdekel a magyarázat, mert ha lett volna egy kicsi eszük is, akkor először megkérdik Bridzs-et, és utána háborodnak fel. Elkezdtem futni, Volterra felé, immár két társammal együtt…csak azt nem tudom, hogy ki mondta nekik, hogy jöjjenek velem…
Már félúton tarthattunk, és körülbelül Emmett-ét a 100-adik telefonhívásnál, amikor nem tudták elérni. Ez semmi jót nem jelent. Én pedig már fáradok. Pedig most kéne gyorsabb tempóra kapcsolnunk. Gyorsítottunk is, amikor nagyon rossz érzésem támadt. Felvonyítottam, és még gyorsabban mentem.
_***_
(Bridget)
Két vámpír ugrott be az ablakomon, és az egyik nekem esett. De miért??? Elkezdtünk verekedni, kettő egy ellen. Hát, nagyon érvényes. Hála a harci tudásomnak, az egyiket gyorsan megfosztottam a karjaitól, de az egész szoba romokban hevert. Ezt hogy fogom megmagyarázni… Közben a másik rám ugrott, és ki akarta tekerni a nyakam, de nem sikerült neki, mert lerántottam magamról. Erősebbek voltak nálam, de nem taktikásabbak. Miután az egyikkel végeztem, a fal majdnem kiborult. A másikkal kiugrottam az ablakon, ahol még két vámpír várt. Nem hiszem el! És az egyikük nagyon hasonlított valakire, de nem figyeltem, így beazonosítani sem tudtam. A ruhám már cafatokban lógott, úgy nézhettem ki mint egy hajléktalan. A másik vámpír, aki beugrott a szobámba, leszorított a földre, és épp le akarta tépni a karjaimat, de meg tudtam fordulni, így megtartva minden testrészemet, viszont így az egyik karja bánta. Ekkor a másik kettő is beleavatkozott, de így nem volt sok esélyem. Erősebb voltam, mint gondoltam. Még jött egy vámpír, aki szintén ismerős volt. Megöltem azt, akit már megsebeztem, mire mindegyikük egyre dühösebb lett. Gondolom az a nő volt a vezető. Hát, már nem fog vezetni, hacsak nem mennek utána a máglyára. Ami szerintem egy kicsit hülyeség lenne a részükről. Tehát, ha önként nem mennek, akkor majd segítek nekik. A egyik férfira ugrottam, aki kétszer akkora volt, mint én. Kidöntöttem úgy hét fát, végül egy nagy kőtömb maradványain találtuk magunkat. Ez a vámpír bevetette ellenem az erejét, és én nem tudtam semmit csinálni. Megbénított. Még szerencse, hogy nekem is van erőm. Ezzel elvettem az erejét, de mozdulatlan maradtam. Odajött hozzám, és elkezdett körözni körülöttem.
-Mi van, kislány? Így már nem vagy olyan nagy mi? –nevetett. –Jó dolog bénának lenni ugye? Ezt pedig a feleségemért kapod!- ezzel be akart verni, de megfogtam a kezét, ő pedig csak döbbenten nézett.
- Hát, nekem más az erőm! Élveszem a tiédet! – Ezzel én vertem be neki egyet, de erősebb volt, és lefogott. A keze már a nyakamnál volt, már tekerte volna ki, amikor lerántották rólam, és már csak a csontok ropogását, és a tűz sercegését hallottam, majd egy farkas dörgölőzött hozzám, oldalán egy méretes sebbel. Azonnal felismertem.
-Petric! Annyira sajnálom! –öleltem meg, majd felugrottam, és elkezdtem futni a másik két vámpír felé. A férfinek megragadtam a nyakát, de a nő lerúgott róla. Elkezdtem kiabálni.
-Petric miattatok sérült meg! Ezt még megkapjátok!- mondtam indulatosan, eközben láttam, hogy Emmett, Jasper és Petric felém tart. Az utóbbi biceg. Jasper nyugalmat küldött felém, de elvettem az erejét, és dühösen néztem rá. Visszafordultam a két ellenségem felé, akik megkövülten álltak, és engem néztek…és akkor felismertem őket…
-Ti meg…hogy?...
-Ezt a határnál találtam, egy vámpír hagyta ott, még érzem rajta a szagát.- mondta, és átnyújtotta a borítékot. Bridget illata volt a papírnak.
-Köszi. Most visszamegyek, mielőtt még Apu felkapja a vizet. Szia.- visszaugrottam a házba. Leültem az ágyamra, és kibontottam a levelet. Végig olvastam, és ledöbbentem. Tehát, ha jól értem, akkor Cullenék miatt ment el. Nem hiszem el. Oké, még nem lehet annyira messze.
Újra kiugrottam az ablakon, igaz, most már farkas alakba. Rohantam, és rohantam. Átléptem a határt, de nem törődtem vele. Matt utánam futott, és kiabált a fejemben, majd elővette az alfa hangot.
-Petric, Állj! – mondta, és kénytelen voltam megállni. „Petric, te is lehetsz alfa, Bridget is megmondta.” Mondogattam magamban. Ekkor elindultam, és újra folytattam utamat. Tehát ellent tudok mondani az alfának. Ez jó. Uhh, mit kapok ezért otthon. Betoppantam a Cullen ház előtti erdőbe, visszaváltoztam, felvettem a vádlimra kötött nadrágomat, és beléptem a nappaliba.
-Gyertek ide, mert nem állok jót magamért.- kiáltottam. Ilyen még nem voltam.
-Mit keres itt egy rühes kutya?- jött le a lépcsőről Rosalie.
-Titeket.- mondtam mérgesen, és a nagymennyiségű vámpírszagtól remegni kezdtem.
-Mind itt vagyunk.- mondta Carlisle, miközben lejött a lépcsőn. De egy vámpír hiányzott.
-Bridget?
-Elment.- vont vállat Alice.
-És mégis miért hagytátok?- kérdeztem indulatosan.
-Mi van, a kis átverős csaj talált magának egy pasit?- mondta gúnyosan Rosalie. Erre átváltoztam, és rámorogtam. „Edward! Követelem, hogy mondjátok el, mit csinált, hogy ennyire megutáltátok!!” üzentem gondolatban.
-Mit csinált? Hogy mit?- mondta a család gondolatolvasója elég mérgesen, mire Bella odaállt hozzá, és megölelte.
-Azt csinálta, hogy elment a Volturihoz.- mondta Jasper.
-Azért, hogy feladjon minket. –mondta Emmett.
-Ja, és azzal az indokkal, hogy mi összeesküvést szervezünk.- kiáltott Alice. Elém állt, és elég mérgesen nézett rám. „És mégis ezt honnan szedtétek?” üzentem.
-Onnan szedtük, hogy Rosalie-nak elmondta. –válaszolt a család gondolatolvasója. Ez nem igaz. Sohasem tenne ilyet.
-Dehogynem, már megteszi, pár óra múlva Volterrába ér. Látta Alice.- mondta megint. Ez nem lehet igaz. Itt valami sántít. Rosalie mondta a többieknek, Rosalie-nak pedig Bridget mondta. De Bridzs nekem azt mondta, nincsenek valami bizalmas viszonyba Rosalie-val. Ekkor összeállt a fejemben a kép, és elkezdtem rohanni. El a határhoz, ahol először találkoztunk. Ott megleltem a szagát, és követtem. Követtem, és valaki utánam jött. Nem törődtem vele, csak futottam, és futottam. Egyszer csak rám ugrottak, és lefogtak. Na ki volt az, na ki?
-Emmett, Jasper, le rólam. –kiabáltam volna, de csak vakkantás jött ki a torkomon. Francba is. Meg nem haraphatom őket, de még karmolni sem szabad. Leszálltak rólam, és így én is fel tudtam tápászkodni.
- Sajnáljuk. Edward kiolvasott mindent Rosalie fejéből. Az egészet kitalálta azért, mert féltékeny volt. – morgott Emmett. Elkezdtem morogni, ezzel jelezve, hogy nem érdekel a magyarázat, mert ha lett volna egy kicsi eszük is, akkor először megkérdik Bridzs-et, és utána háborodnak fel. Elkezdtem futni, Volterra felé, immár két társammal együtt…csak azt nem tudom, hogy ki mondta nekik, hogy jöjjenek velem…
Már félúton tarthattunk, és körülbelül Emmett-ét a 100-adik telefonhívásnál, amikor nem tudták elérni. Ez semmi jót nem jelent. Én pedig már fáradok. Pedig most kéne gyorsabb tempóra kapcsolnunk. Gyorsítottunk is, amikor nagyon rossz érzésem támadt. Felvonyítottam, és még gyorsabban mentem.
_***_
(Bridget)
Két vámpír ugrott be az ablakomon, és az egyik nekem esett. De miért??? Elkezdtünk verekedni, kettő egy ellen. Hát, nagyon érvényes. Hála a harci tudásomnak, az egyiket gyorsan megfosztottam a karjaitól, de az egész szoba romokban hevert. Ezt hogy fogom megmagyarázni… Közben a másik rám ugrott, és ki akarta tekerni a nyakam, de nem sikerült neki, mert lerántottam magamról. Erősebbek voltak nálam, de nem taktikásabbak. Miután az egyikkel végeztem, a fal majdnem kiborult. A másikkal kiugrottam az ablakon, ahol még két vámpír várt. Nem hiszem el! És az egyikük nagyon hasonlított valakire, de nem figyeltem, így beazonosítani sem tudtam. A ruhám már cafatokban lógott, úgy nézhettem ki mint egy hajléktalan. A másik vámpír, aki beugrott a szobámba, leszorított a földre, és épp le akarta tépni a karjaimat, de meg tudtam fordulni, így megtartva minden testrészemet, viszont így az egyik karja bánta. Ekkor a másik kettő is beleavatkozott, de így nem volt sok esélyem. Erősebb voltam, mint gondoltam. Még jött egy vámpír, aki szintén ismerős volt. Megöltem azt, akit már megsebeztem, mire mindegyikük egyre dühösebb lett. Gondolom az a nő volt a vezető. Hát, már nem fog vezetni, hacsak nem mennek utána a máglyára. Ami szerintem egy kicsit hülyeség lenne a részükről. Tehát, ha önként nem mennek, akkor majd segítek nekik. A egyik férfira ugrottam, aki kétszer akkora volt, mint én. Kidöntöttem úgy hét fát, végül egy nagy kőtömb maradványain találtuk magunkat. Ez a vámpír bevetette ellenem az erejét, és én nem tudtam semmit csinálni. Megbénított. Még szerencse, hogy nekem is van erőm. Ezzel elvettem az erejét, de mozdulatlan maradtam. Odajött hozzám, és elkezdett körözni körülöttem.
-Mi van, kislány? Így már nem vagy olyan nagy mi? –nevetett. –Jó dolog bénának lenni ugye? Ezt pedig a feleségemért kapod!- ezzel be akart verni, de megfogtam a kezét, ő pedig csak döbbenten nézett.
- Hát, nekem más az erőm! Élveszem a tiédet! – Ezzel én vertem be neki egyet, de erősebb volt, és lefogott. A keze már a nyakamnál volt, már tekerte volna ki, amikor lerántották rólam, és már csak a csontok ropogását, és a tűz sercegését hallottam, majd egy farkas dörgölőzött hozzám, oldalán egy méretes sebbel. Azonnal felismertem.
-Petric! Annyira sajnálom! –öleltem meg, majd felugrottam, és elkezdtem futni a másik két vámpír felé. A férfinek megragadtam a nyakát, de a nő lerúgott róla. Elkezdtem kiabálni.
-Petric miattatok sérült meg! Ezt még megkapjátok!- mondtam indulatosan, eközben láttam, hogy Emmett, Jasper és Petric felém tart. Az utóbbi biceg. Jasper nyugalmat küldött felém, de elvettem az erejét, és dühösen néztem rá. Visszafordultam a két ellenségem felé, akik megkövülten álltak, és engem néztek…és akkor felismertem őket…
-Ti meg…hogy?...
