Új rendszeres olvasóval bővült körünk. Ateara, ezúton köszönöm, hogy RSZO-m lettél. Ez a fejezet neked, és Eveliin-nek küldöm, aki mindíg, minden fejezethez ír. Köszönöm szépen nekik.
Puszi. Jó olvasást!
25. fejezet.
(Bridget)
*_Pár nap múlva_*
(Bridget)
*_Pár nap múlva_*
A vadászat tovább tartott, mint gondoltuk. Eléggé megfogyatkozott a vadállomány, nem lesz sok dolguk a vadőröknek, kapnak egy kis szabadságot, hála nekünk. Hárman vagyunk itthon. A többiek suliba. Vadászat után nem volt sok idejük itthon. Fél óra maximum, és indulniuk is kellett. De jó, hogy én mentesítve vagyok ilyen dolgoktól. Na jó, nem teljesen, mert minden könyvet el kell olvasnom. Ohh… Ez is Jasper ötlete volt, és miért? Jasper szavait idézve: „Azért, hogy te is tudj valamit, ne csak az emberi baromságokat, és hogy vissza tudj vágni Emmett-nek. Ennyi Hugi. Ja, és unatkoznál itthon.” Ennyi, mondhatom. Már vagy ezer könyvet elolvastam, de Carlisle könyvtárának még az egyötödét sem. Tehát, még jó pár könyv hátra van. Ja, és a hecc kedvéért, mert Jasper tanáros kedvében van, mindegyikbe belekérdez. Kedves. Mint az oviban. Most délelőtt is egy könyvet tartok kezemben, de legalább nem sokára vége lesz. Üvöltő szelek. Bella kedvence. Nekem nem igazán tetszik. Nem az én stílusom. Emmett megint egy horrorfilmet akar nézetni velünk. Nekem igazából semmi bajom sincs a horrorfilmekkel, de annyira nem valósak. Ahogy mondjuk egy vaslemez levágja egy ember fejét, és még a vére sem folyik. Na ne röhögtessenek.
- Gyertek! Kezdődiiiik! –kiabált fel.
- Nem kell kiabálni. –mentem le a lépcsőn, mögöttem Jasper.
- Mi a szenvedésünk tárgya ezúttal? –kérdezte Jaz.
- Vámpírok éjszakája. Valami vámpíííros. –nevetett úgy, mint Drakula a filmekben. Hiába, tegnap azt néztük.
- Oké. Miről szól?
- Nagyon szexi vámpír lányok vannak a borítón, fehér göncben.
- Áhh, szóval mint mindig, most is a borító alapján választottál. Akkor már miért nem pornó?- kérdeztem, miközben Jasper-rel leültünk a kanapéra, én középen, Jasper pedig egyik oldalamra.
- Most nincs kedvem pornóhoz. –ült le mellénk, mi pedig komoly arcot felvéve Jaz-zel egymásra néztünk, és utána Emmett-re.
- Te lázas vagy?- fogtam meg a fejét.
- Nem. Most nem akarok pornót.
- Oké. –válaszolta teljes higgadtsággal a hangjában Jasper, amire végképp végem lett. Kitört belőlem, Jasper-rel egy időben a nevetés.
- Tiszta Edward. – nyökögtem még mindig nevetve. Erre csak dühös arcot vágott, és beindította a filmet.
- Emmett? Drágááám? Hahóó? Sajnáljuk. De ez…- mondtam, miközben fejét felém fordítottam, és szemébe néztem, majd megcsókoltam. Folytattam volna tovább, hisz ez szinte csak egy szájra puszi volt, de Jasper elkezdett mellettünk köhögni.
- El se kezd. –fordultam vissza a helyemre, és néztük a filmet.
Közben nagyokat nevettünk, hisz ilyen nincs. Egy vámpír elkezdi szívni egy ember vérét, és az az ember meg úgy viselkedne vele, mint egy zombival? Ja, és az emberek meg a „szolgálatukba” állnának? Na ne! Valami színt is vihetnének a vámpírvilágba. Legalább most nem égtek a napon. Csak másfél órát kellett szenvednünk. Az emberek ebben a tévhitben élnek, de ha tudnák az igazat.
Esme most ment el, és vitte el a tortát az árvaházba. Felkeltem, és felhúztam Em-et a szobámba. Jaspert megkértem, hogy ne hallgatózzon. Fent leültem Em mellé az ágyra, és felé fordultam.
- Hallgatlak drágám. –mondta teljes komolysággal az arcán.
- Figyelj. Emlékszel még a régi Emmett-re? –erre elég értetlenül nézett.
- Nem kell kiabálni. –mentem le a lépcsőn, mögöttem Jasper.
- Mi a szenvedésünk tárgya ezúttal? –kérdezte Jaz.
- Vámpírok éjszakája. Valami vámpíííros. –nevetett úgy, mint Drakula a filmekben. Hiába, tegnap azt néztük.
- Oké. Miről szól?
- Nagyon szexi vámpír lányok vannak a borítón, fehér göncben.
- Áhh, szóval mint mindig, most is a borító alapján választottál. Akkor már miért nem pornó?- kérdeztem, miközben Jasper-rel leültünk a kanapéra, én középen, Jasper pedig egyik oldalamra.
- Most nincs kedvem pornóhoz. –ült le mellénk, mi pedig komoly arcot felvéve Jaz-zel egymásra néztünk, és utána Emmett-re.
- Te lázas vagy?- fogtam meg a fejét.
- Nem. Most nem akarok pornót.
- Oké. –válaszolta teljes higgadtsággal a hangjában Jasper, amire végképp végem lett. Kitört belőlem, Jasper-rel egy időben a nevetés.
- Tiszta Edward. – nyökögtem még mindig nevetve. Erre csak dühös arcot vágott, és beindította a filmet.
- Emmett? Drágááám? Hahóó? Sajnáljuk. De ez…- mondtam, miközben fejét felém fordítottam, és szemébe néztem, majd megcsókoltam. Folytattam volna tovább, hisz ez szinte csak egy szájra puszi volt, de Jasper elkezdett mellettünk köhögni.
- El se kezd. –fordultam vissza a helyemre, és néztük a filmet.
Közben nagyokat nevettünk, hisz ilyen nincs. Egy vámpír elkezdi szívni egy ember vérét, és az az ember meg úgy viselkedne vele, mint egy zombival? Ja, és az emberek meg a „szolgálatukba” állnának? Na ne! Valami színt is vihetnének a vámpírvilágba. Legalább most nem égtek a napon. Csak másfél órát kellett szenvednünk. Az emberek ebben a tévhitben élnek, de ha tudnák az igazat.
Esme most ment el, és vitte el a tortát az árvaházba. Felkeltem, és felhúztam Em-et a szobámba. Jaspert megkértem, hogy ne hallgatózzon. Fent leültem Em mellé az ágyra, és felé fordultam.
- Hallgatlak drágám. –mondta teljes komolysággal az arcán.
- Figyelj. Emlékszel még a régi Emmett-re? –erre elég értetlenül nézett.
- Persze hogy emlékszek. Hisz én vagyok.
- Nem Édesem. Nem. Te egy másfajta Emmett vagy. Hol a humorod? A perverz fantáziád? Én ezt mind bírtam benned. És hiányzik. –néztem most már feketén csillogó szemébe.
- Azt akarod, hogy visszatérjen? –kérdezte, mire én bólintottam. –Akkor ezen könnyen segíthetünk. –mondta, miközben lenyomott az ágyba, és vadul csókolózni kezdtünk. Már épp melegedtünk volna bele, ha meg nem halljuk Alice sikkantását. Em lemászott rólam, és beleültem az ölébe.
- Majd folytatjuk máskor. –kacsintottam rá, miközben Alice berontott a szobába.
- Ti meg? Mi? Hogy?- dadogta meglepetten.
- Mi a baj Alice? Milyen hogy? Meg mi? –tettettem az értetlent.
- Azt láttam, hogy ti épp vadul csókolóztok, erre itt beszélgettek.
- Hát, Alice, talán ha nem hallanánk azt az éles sikításodat...- oktatta ki Emmett, mire Alice bánatosan fújtatva kiballagott a szobából.
- Menjünk le. –pattantam ki Em öléből, Őt is felhúzva. Lesiettünk a lépcsőn, és leültem Jazz mellé, aki csak vigyorgott.
- Semmi nevetséges nem történt. –mondtam.
- Oké. Oké. –mondta, miközben az ölébe ülő Alice-t megcsókolta.
- Látod, Jazz. Ez a természet folyamata. –nevettem, miközben Emmett átkarolt, és játszadozott egy tincsemmel.
- Igen. Igaza van. –jött be az ajtón Edward, Bellával karöltve.
- Na, mondtam én. Na, és milyen volt a suli?- mosolyogtam.
- Király. Új diák, mindenki rajtunk csodálkozik. Ja, és Emmett, képzeld, Elisabeth hiányol. –nevetett Edward.
- Féltékenynek kellene lennem?- húztam fel a szemöldököm.
- Mindenképp. –nevetett Bella.
- Bells, mintha érted nem rajonganának? –húztam fel a szemöldököm, mire Edward mérgesen fújtatott egyet.
- Nyugi Ed. –nevetett Jazz.
- Eltaláltaaam. –ujjongtam.
- Nem Édesem. Nem. Te egy másfajta Emmett vagy. Hol a humorod? A perverz fantáziád? Én ezt mind bírtam benned. És hiányzik. –néztem most már feketén csillogó szemébe.
- Azt akarod, hogy visszatérjen? –kérdezte, mire én bólintottam. –Akkor ezen könnyen segíthetünk. –mondta, miközben lenyomott az ágyba, és vadul csókolózni kezdtünk. Már épp melegedtünk volna bele, ha meg nem halljuk Alice sikkantását. Em lemászott rólam, és beleültem az ölébe.
- Majd folytatjuk máskor. –kacsintottam rá, miközben Alice berontott a szobába.
- Ti meg? Mi? Hogy?- dadogta meglepetten.
- Mi a baj Alice? Milyen hogy? Meg mi? –tettettem az értetlent.
- Azt láttam, hogy ti épp vadul csókolóztok, erre itt beszélgettek.
- Hát, Alice, talán ha nem hallanánk azt az éles sikításodat...- oktatta ki Emmett, mire Alice bánatosan fújtatva kiballagott a szobából.
- Menjünk le. –pattantam ki Em öléből, Őt is felhúzva. Lesiettünk a lépcsőn, és leültem Jazz mellé, aki csak vigyorgott.
- Semmi nevetséges nem történt. –mondtam.
- Oké. Oké. –mondta, miközben az ölébe ülő Alice-t megcsókolta.
- Látod, Jazz. Ez a természet folyamata. –nevettem, miközben Emmett átkarolt, és játszadozott egy tincsemmel.
- Igen. Igaza van. –jött be az ajtón Edward, Bellával karöltve.
- Na, mondtam én. Na, és milyen volt a suli?- mosolyogtam.
- Király. Új diák, mindenki rajtunk csodálkozik. Ja, és Emmett, képzeld, Elisabeth hiányol. –nevetett Edward.
- Féltékenynek kellene lennem?- húztam fel a szemöldököm.
- Mindenképp. –nevetett Bella.
- Bells, mintha érted nem rajonganának? –húztam fel a szemöldököm, mire Edward mérgesen fújtatott egyet.
- Nyugi Ed. –nevetett Jazz.
- Eltaláltaaam. –ujjongtam.
- El. Eltaláltad. –mondta már egy kicsit nyugodtabban Ed.
- Na, és elolvastad a könyvet? –érdeklődött az egyik kedvenc könyve felől Bells.
- Már csak egy fejezet. Szerencsére.
- Szerencsére? –húzta fel a szemöldökét Bella.
- Részvétem Bella. Nem szeretem ezt a könyvet.
- Én sem. –nevetett mögöttem Jazz.
- Hát jó. –huppant le az előttem lévő fotelba.
*_3 perc múlva_*
- Ne már Emm! –kértem Kedvesemet.
- De. És mindenki játszik.
- Kötelező? –húzta fel a szemöldökét Jazz.
- Igen. Kötelező. Szóval, mindenki irány a szőnyeg. –adta ki az utasítást.
- Oké, most már bánom, hogy visszatért a régi Emmett. –ültem le Jazz mellé. Közben Emm felment a szobájába a cuccokért.
- Oké. Gondolom senki nem használhatja az erejét. Úgyhogy, Alice, kérlek mellőzd egy kicsit.
- Rendben. Megpróbálom. –mosolygott.
- Na, és elolvastad a könyvet? –érdeklődött az egyik kedvenc könyve felől Bells.
- Már csak egy fejezet. Szerencsére.
- Szerencsére? –húzta fel a szemöldökét Bella.
- Részvétem Bella. Nem szeretem ezt a könyvet.
- Én sem. –nevetett mögöttem Jazz.
- Hát jó. –huppant le az előttem lévő fotelba.
*_3 perc múlva_*
- Ne már Emm! –kértem Kedvesemet.
- De. És mindenki játszik.
- Kötelező? –húzta fel a szemöldökét Jazz.
- Igen. Kötelező. Szóval, mindenki irány a szőnyeg. –adta ki az utasítást.
- Oké, most már bánom, hogy visszatért a régi Emmett. –ültem le Jazz mellé. Közben Emm felment a szobájába a cuccokért.
- Oké. Gondolom senki nem használhatja az erejét. Úgyhogy, Alice, kérlek mellőzd egy kicsit.
- Rendben. Megpróbálom. –mosolygott.
- Nekem marad az erőm. Én nem tudom kikapcsolni.
- Ezen könnyen változtathatunk. –vettem el az erejét, mire mérgesen fújtatott. – Ugye, mennyire jó normális, gondolatolvasás nélküli vámpírnak lenni? –nevettem arckifejezésén.
- Nagyon jó. –morogta.
- Ugye? Szerintem is. –nevetett velem együtt mindenki. Közben Emmett leballagott a lépcsőn, és leült közénk.
- Na? –kérdeztem végül én.
- Ne örüljetek. Itt van. –nevetett, és elővette a játékot.
- Muszáj?
- Ezen könnyen változtathatunk. –vettem el az erejét, mire mérgesen fújtatott. – Ugye, mennyire jó normális, gondolatolvasás nélküli vámpírnak lenni? –nevettem arckifejezésén.
- Nagyon jó. –morogta.
- Ugye? Szerintem is. –nevetett velem együtt mindenki. Közben Emmett leballagott a lépcsőn, és leült közénk.
- Na? –kérdeztem végül én.
- Ne örüljetek. Itt van. –nevetett, és elővette a játékot.
- Muszáj?
- Muszáj. Tehát, a játékszabály. Végülis nincs semmi komoly. Csak a szokásos. Erő nincs, a fogadást be kell tartani. Ennyi. Mivel ezt a játékot én kreáltam, én leszek a bíró.
- Emm, mit kell csinálni? –kérdezte Bells.
- Mit? Ohh, hát azt még nem mondtam? Vannak benne kártyák, azokra kell válaszolni. Egyedül lesztek, és a vesztesnek csinálnia kell valamit. –nevetett. –Szóval, van egy könnyű kérdés benne. Az az első lépés. Ha nem tudod, akkor düntetés, rosszabb dolgok, mint a másiknál. Ha tudod, akkor van egy másik pakli, nehezebb kérdésekkel; és ha azt is tudod, akkor léphetsz, ha nem, akkor merned kell. Végül is, olyan mint a felelsz- vagy mersz? , csak egy bonyolultabb, Emmett féle változat. Mint láthatjátok a borítón, a kártyákon, és a lapon is. –mutatta a dolgokat, amiken egy-egy kép van róla.
- Na jó, ha valamit nem tudunk, akkor majd megkérdezzük. –mondtam.
- Játszunk végre. Úgy sincs semmi élet bennetek. –nevetett Emm.
- Nem vicces Emmett. Kicsit sem. –oktatta ki bátyát Bella.
- Szerintem sem. –szálltunk be mi is.
- Na jó, ahelyett, hogy engem bántanátok, jobb lenne, ha inkább játszanánk. –védte magát.
- Oké. Ki kezdjen? –kérdezte Jazz.
- Nekem mindegy. Valaki?
- Kezdek én. –mondta Alice.
- Rendben. Húzz. –mondta Emm, miközben megmutatta neki a kártyapaklit. Alice húzott, és elvigyorodott.
- Bridget mikor született? –olvasta fel a kérdést. –Ohh, hát ez könnyű. 1992. Július 30.
- Talált. –mondtam. Ez túl könnyű volt.
- Oké. Alice, most itt a másik pakli. Ebből is húzz. –mondta a „játékmester”.
- Ki szexelt utoljára (férfi)? Hát, Carlisle szerintem. –erre elnevettem magam, és alig bírtam abbahagyni.
- Nem jó a válasz. –nevettem. Hihetetlen. Szerintem abba Emmett nem gondolt bele, hogy belecsempésztem pár kérdést.
- Várjunk csak, te belecsempésztél pár kérdést? –nézett rám, mire én bólogattam.
- A többit nem láttam, csak ezeket nyugi. De ez jól jött ki. –nevettem tovább, de a többiek nem értették, hogy miért. – Alice, olvasd csak a választ. – Kinyitotta a kártyához csatolt kis borítékot, és…
- De hisz, ez…- nevetett ő is velem együtt, már a földön feküdtünk, és nem bírtuk abbahagyni. –Ez lehetetlen. Itt valaki tévedett. –nevetett.
- Nem. Nem tévedett. –ültem vissza az eredeti testhelyzetembe.
- Biztos?
- Igen, száz százalék. –mosolyogtam, mire Emm dühösen fújtatott mellettem.
- Rendben. Akkor nagyérdekű közönség, most figyeljetek, a válasz. Bridget te mondod. –imitált egy kis dobpörgést.
- Emmett.. –mondtam ki a választ, mire mindenki nevetett, persze Emm-en kívül. De nem rajtam.
- Nem hiszem el. –szólalt meg Bella 2 perc múlva.
- Komolyan mondom. Akkor, hogy ne csak Em-et égessük, nekem utoljára 1 éve, mielőtt idejöttünk volna, volt ilyen kapcsolatom. Rosalie-val Emmett fél éve feküdt le utoljára. –mondtam el a magyarázatot.
- Tényleg. Furcsa csend volt a házban. –mosolygott Edward.
- Ha, ha, ha, ha, ha. Most, hogy végre ki van tárgyalva a fél éve nem létező szexuális életem, akár folytathatnánk a játékot. Alice, mivel nem jól válaszoltál, ebből a pakliból, vagyis a büntetésből is húzz egyet. – Alice húzott egy olyan kártyát, amire az ő neve volt biggyesztve, és azonnal lefagyott az arcáról a mosoly. –Ja, igen. Észrevehettétek, hogy mindenkinek külön van büntetése. Mindenkinek ott van a neve.
- Emmett. Ezt nem teszem meg. Ez…- dadogta.
- Olvasd fel Alice. –mondtam kedvesen.
- A feladat: Az egyik legkedvesebb ruhadarabodon had úszkáljanak a kacsák, a tavon.
- Emmett. Ez gonosz volt tőled. –néztem rá.
- Tőled is az, amit tettél. –vette elő a gonoszabbik énjét.
- Nyugi emberek. Vagy vámpírok. Folytassuk. –mondta Jasper. Visszafordultunk a játékhoz. Jasper húzott, és…
- Hányadik házassági évfordulójukon vált el Emmett és Rosalie. –olvasta fel a kérdést. – A válasz szerintem az 50.
- Nem Jasper. Még el sem váltunk. –mondta Emmett, miközben átkarolt.
- Ohh, tényleg.
- Jasper, büntetés. Egy nehezebb változat. –mosolygott. Jasper húzott, és…
- Nem. Nem csinálom. Ezt nem. –nyavajgott, mire én elvettem tőle a kártyát, elolvastam, és nevettem. Most jobban, mint ezelőtt. Alice elvette tőlem, és ő is nevetett, de nem mutatta meg másnak. Csak nevettünk, és nevettünk. A végén megsúgtam Bellának, aki velünk együtt nevetett.
- Mondjátok már el! –utasított minket Edward. Ű
- Oké. –fújtam ki a levegőt. –Jaspernek buzinak kell öltöznie, vagyis szűk rózsaszín nadrág, rózsaszín tapadós felsővel, hajvasalás, rúzs, szem, és mehet értetek holnap suliba. De mi sem hagyjuk ki. Ezt látnom kell. –nevettem, és velem együtt mindenki, persze az áldozatot kivéve.
- Oké, megteszem, mivel muszáj. Te jössz Bridzs.
Óó. Én vagyok. Húzok egy kártyát és…
- Olvasd fel. –utasított Edward.
- Oké. A kérdés: Mi Alice legkedvesebb dolga?
- Hé, ez nem ér. –szólt közbe Jasper.
- Dehogynem. A válasz a gardrób. –mondtam.
- Mit? Ohh, hát azt még nem mondtam? Vannak benne kártyák, azokra kell válaszolni. Egyedül lesztek, és a vesztesnek csinálnia kell valamit. –nevetett. –Szóval, van egy könnyű kérdés benne. Az az első lépés. Ha nem tudod, akkor düntetés, rosszabb dolgok, mint a másiknál. Ha tudod, akkor van egy másik pakli, nehezebb kérdésekkel; és ha azt is tudod, akkor léphetsz, ha nem, akkor merned kell. Végül is, olyan mint a felelsz- vagy mersz? , csak egy bonyolultabb, Emmett féle változat. Mint láthatjátok a borítón, a kártyákon, és a lapon is. –mutatta a dolgokat, amiken egy-egy kép van róla.
- Na jó, ha valamit nem tudunk, akkor majd megkérdezzük. –mondtam.
- Játszunk végre. Úgy sincs semmi élet bennetek. –nevetett Emm.
- Nem vicces Emmett. Kicsit sem. –oktatta ki bátyát Bella.
- Szerintem sem. –szálltunk be mi is.
- Na jó, ahelyett, hogy engem bántanátok, jobb lenne, ha inkább játszanánk. –védte magát.
- Oké. Ki kezdjen? –kérdezte Jazz.
- Nekem mindegy. Valaki?
- Kezdek én. –mondta Alice.
- Rendben. Húzz. –mondta Emm, miközben megmutatta neki a kártyapaklit. Alice húzott, és elvigyorodott.
- Bridget mikor született? –olvasta fel a kérdést. –Ohh, hát ez könnyű. 1992. Július 30.
- Talált. –mondtam. Ez túl könnyű volt.
- Oké. Alice, most itt a másik pakli. Ebből is húzz. –mondta a „játékmester”.
- Ki szexelt utoljára (férfi)? Hát, Carlisle szerintem. –erre elnevettem magam, és alig bírtam abbahagyni.
- Nem jó a válasz. –nevettem. Hihetetlen. Szerintem abba Emmett nem gondolt bele, hogy belecsempésztem pár kérdést.
- Várjunk csak, te belecsempésztél pár kérdést? –nézett rám, mire én bólogattam.
- A többit nem láttam, csak ezeket nyugi. De ez jól jött ki. –nevettem tovább, de a többiek nem értették, hogy miért. – Alice, olvasd csak a választ. – Kinyitotta a kártyához csatolt kis borítékot, és…
- De hisz, ez…- nevetett ő is velem együtt, már a földön feküdtünk, és nem bírtuk abbahagyni. –Ez lehetetlen. Itt valaki tévedett. –nevetett.
- Nem. Nem tévedett. –ültem vissza az eredeti testhelyzetembe.
- Biztos?
- Igen, száz százalék. –mosolyogtam, mire Emm dühösen fújtatott mellettem.
- Rendben. Akkor nagyérdekű közönség, most figyeljetek, a válasz. Bridget te mondod. –imitált egy kis dobpörgést.
- Emmett.. –mondtam ki a választ, mire mindenki nevetett, persze Emm-en kívül. De nem rajtam.
- Nem hiszem el. –szólalt meg Bella 2 perc múlva.
- Komolyan mondom. Akkor, hogy ne csak Em-et égessük, nekem utoljára 1 éve, mielőtt idejöttünk volna, volt ilyen kapcsolatom. Rosalie-val Emmett fél éve feküdt le utoljára. –mondtam el a magyarázatot.
- Tényleg. Furcsa csend volt a házban. –mosolygott Edward.
- Ha, ha, ha, ha, ha. Most, hogy végre ki van tárgyalva a fél éve nem létező szexuális életem, akár folytathatnánk a játékot. Alice, mivel nem jól válaszoltál, ebből a pakliból, vagyis a büntetésből is húzz egyet. – Alice húzott egy olyan kártyát, amire az ő neve volt biggyesztve, és azonnal lefagyott az arcáról a mosoly. –Ja, igen. Észrevehettétek, hogy mindenkinek külön van büntetése. Mindenkinek ott van a neve.
- Emmett. Ezt nem teszem meg. Ez…- dadogta.
- Olvasd fel Alice. –mondtam kedvesen.
- A feladat: Az egyik legkedvesebb ruhadarabodon had úszkáljanak a kacsák, a tavon.
- Emmett. Ez gonosz volt tőled. –néztem rá.
- Tőled is az, amit tettél. –vette elő a gonoszabbik énjét.
- Nyugi emberek. Vagy vámpírok. Folytassuk. –mondta Jasper. Visszafordultunk a játékhoz. Jasper húzott, és…
- Hányadik házassági évfordulójukon vált el Emmett és Rosalie. –olvasta fel a kérdést. – A válasz szerintem az 50.
- Nem Jasper. Még el sem váltunk. –mondta Emmett, miközben átkarolt.
- Ohh, tényleg.
- Jasper, büntetés. Egy nehezebb változat. –mosolygott. Jasper húzott, és…
- Nem. Nem csinálom. Ezt nem. –nyavajgott, mire én elvettem tőle a kártyát, elolvastam, és nevettem. Most jobban, mint ezelőtt. Alice elvette tőlem, és ő is nevetett, de nem mutatta meg másnak. Csak nevettünk, és nevettünk. A végén megsúgtam Bellának, aki velünk együtt nevetett.
- Mondjátok már el! –utasított minket Edward. Ű
- Oké. –fújtam ki a levegőt. –Jaspernek buzinak kell öltöznie, vagyis szűk rózsaszín nadrág, rózsaszín tapadós felsővel, hajvasalás, rúzs, szem, és mehet értetek holnap suliba. De mi sem hagyjuk ki. Ezt látnom kell. –nevettem, és velem együtt mindenki, persze az áldozatot kivéve.
- Oké, megteszem, mivel muszáj. Te jössz Bridzs.
Óó. Én vagyok. Húzok egy kártyát és…
- Olvasd fel. –utasított Edward.
- Oké. A kérdés: Mi Alice legkedvesebb dolga?
- Hé, ez nem ér. –szólt közbe Jasper.
- Dehogynem. A válasz a gardrób. –mondtam.
- Helyes. –mosolygott Alice.
- Oké. –húztam a következőt, és…
- Mi az? –érdeklődött Bella. Elnevettem magam, amikor ránéztem.
- Veled kapcsolatos Bells. –mosolygott Emmett, mire Bella arcáról lefagyott a mosoly.
- Mondj egy cikis, extrém, és perverz esetet Bellával. Ez a feladatom. Egyszer Emm említett olyat, hogy Bella még újszülött, úgy egy hónapos lehetett. És nem bírt uralkodni magán szexuális téren, és egy családi gyűlésen, persze Denalik is itt voltak, leteperte Edwardot, és az asztal összetörött alattuk. Jól mondom? –mosolyogtam, mire Bella lehajtotta a fejét.
- Jól mondod. –mosolygott Edward.
- Oké. –húztam a következőt, és…
- Mi az? –érdeklődött Bella. Elnevettem magam, amikor ránéztem.
- Veled kapcsolatos Bells. –mosolygott Emmett, mire Bella arcáról lefagyott a mosoly.
- Mondj egy cikis, extrém, és perverz esetet Bellával. Ez a feladatom. Egyszer Emm említett olyat, hogy Bella még újszülött, úgy egy hónapos lehetett. És nem bírt uralkodni magán szexuális téren, és egy családi gyűlésen, persze Denalik is itt voltak, leteperte Edwardot, és az asztal összetörött alattuk. Jól mondom? –mosolyogtam, mire Bella lehajtotta a fejét.
- Jól mondod. –mosolygott Edward.
- Ez az! Megúszom a büntit. –mosolyogtam.
*_Egy órával, jó pár büntetéssel, és szivatással később_*
- Szerintem hagyjuk abba. –mondtam, mikor már mindenki 2 büntetést megcsinált, csak Jasper holnapi dolga van hátra.
- Rendben.
- Én megyek, sétálok egyet az erdőben. –mosolyogtam.
- Én megyek vele. –állt fel velem együtt Emmett. Kimentünk az ajtón, be az erdőbe, azon belül pedig egy tisztásra. Kézen fogva ültünk le, én Szerelmem ölébe.
- Akarod? –csókolt meg.
- Még szép. –csókoltam vissza.
Úgy tűnik, egy csodálatos éjszaka elé nézünk…
*_Egy órával, jó pár büntetéssel, és szivatással később_*
- Szerintem hagyjuk abba. –mondtam, mikor már mindenki 2 büntetést megcsinált, csak Jasper holnapi dolga van hátra.
- Rendben.
- Én megyek, sétálok egyet az erdőben. –mosolyogtam.
- Én megyek vele. –állt fel velem együtt Emmett. Kimentünk az ajtón, be az erdőbe, azon belül pedig egy tisztásra. Kézen fogva ültünk le, én Szerelmem ölébe.
- Akarod? –csókolt meg.
- Még szép. –csókoltam vissza.
Úgy tűnik, egy csodálatos éjszaka elé nézünk…
