Mivel, ha úgy vesszük, hogy megvan a kettő komi, Eveliin írásával, és az új RSZO-val (Rendszeres olvasó), Rosalie Stanley- vel együtt megvan a kettő. Mivel úgy döntöttem, hogy most őt is beleszámolom a kettőbe.
Ja, és mivel meghosszabbítottam az őszi szünetemet egy héttel, egy kis betegség miatt, jól előre haladtam a fejezetekkel. Így felteszem, és ha meglesz legalább egy komi, akkor még hétvégén is egyet.
Tehát, köszönöm Eveliin hogy írtál, és neked is Rosalie Stanley, hogy rendszeres olvasó lettél.
Puszii <3 Jó olvasást.
Ui.: Komiiii :D
Ja, és ez csak egy kis átvezető rész. Semmi érdekes nem fog történni benne. :D Na, most már tényleg abbahagyom a "szövegelést". Jó mulatást!
24. fejezet
(Bridget)
Megcsörrent Alice telefontja, de a manó egy csörgés után felvette.
- Szia Prue. Miért kerestél?
- Szia Alice. Hát, csak azért, hogy igaz, amit Anyu látott?
- Arra gondolsz, ami Em és Bridzs között történt? –sandított ránk, én pedig alig bírtam visszatartani a nevetésem.
- Igen, arra.
- Akkor igen. Igaz. Itt ülnek előttem a kanapén.
- Akkor jó. Köszi Alice. Puszilok mindenkit. Szia.
- Szia.
Amikor letette, végkép elnevettem magam. Puszil mindenkit? Mi van már?
- Te meg min nevetsz? Anyád meglátott. –morgolódott Edward.
- Nem hallottad Prue-t?- kérdeztem két nevetőgörcs közben.
- Hallottam. –mondta, én pedig a fejemre koppintottam, és elmagyaráztam neki az egészet. A végére ő is nevetett, a többiek pedig csak értetlenül nézték.
- Elmondatok nekünk is? –kérdezték a többiek, mire csak feltartottam a mutatóujjam, jelezve, várjanak.
- Oké. Kész vagyok. Mondom. –kezdtem bele úgy fél perc múlva. –Tehát, Anya meglátott, de még milyen szerencse, hogy nem jött oda, mert azt hitte, hogy összetévesztett valakivel. De most képzeljétek el. Odajön, felismer, lerángat Emmett-ről, majd egy pofont is kaptam volna, ahogy képzelem, és akkor hazaráncigált volna, de előbb az egész pláza visszhangzott volna, de előtte Em-nek is lekevert volna egyet, hogy milyen jogon csókolózok egy vad idegennel, a plázába, amikor meghaltam. És hazaráncigált volna, otthon tömött volna emberi kajával, meg minden egyéb, a síromat lebontanák. Meg minden. Ez még nem is olyan vicces, tudom. De várjatok csak. Beállítanák a suliba, veletek, halottan, értitek, és mindenki kérdezné, hogy miért haltam meg? Én meg mindenkit szemközt röhögnék. Ja, és akkor még a legjobbat nem mondtam. Apám valószínűleg meglátott volna otthon, és elájul Uhh, de megnézném. És akkor Prue elkezdi a telefonba: Puszilok mindenkit. –próbáltam utánozni a hangját, teljes sikerrel. – Mert ha nem tudná, hogy mik vagyunk. Még egy ilyen flúgos családot. Ja, és abból következtettem volna a plázás incidensre, hogy volt már ilyen, csak akkor egy külön lakásban laktam, de hazaráncigáltak. Vicces volt. – mosolyogtam. –Emmett, akarsz te egy ilyen flúgos, őrült, dilis családot?- nevettem.
- Feltétlenül. –nevetett, és megcsókolt.
- Áá. Hol marad a vicc? Most olyan Edwardos voltál. Már bocs. –néztem az említett felé, aki csak mosolygott.
- Hát igen, az öcsinek külön stílusa van.
- Ne feledd Drágám, hogy kezdesz hasonlítani rá. –mosolyogtam, közben felpattantam a kanapéról, és felhúztam Alice-t is.
- Alice, egy ilyen ruhába nem mehetsz három napos vadászatra. És plusz ruha kell. – néztem az említett felé, közben felsiklottunk a szobámba. Elővettem egy fekete farmert; egy szürke, virágmintás, kivágott hosszú ujjút; és a fekete bőrkabátomat; valamint egy magas sarkú csizmát. Felöltöztem, még a kabátot is felvettem. Tél van. Mondják a többiek. Jahm, ők már suliba járnak. Csak Emm, Rosalie, és Jasper nem. Ők már kimaradtak. Legalább délelőtt sem vagyok egyedül itthon. Mondjuk itt van még Chriss és Jenny is, de ők legtöbbször egymással vannak elfoglalva, vagy csak elmennek az erdőbe. Nem sokat tartózkodnak itthon. Legalább is már Rosalie nincs itt. Egy táskába beledobtam még egy sportcipőt, farmert, és felsőt. Lementem a többiekhez, de senkit sem találtam itt. Hallgatóztam. Mindenki a szobájában csinálja a dolgát. Legalább is Alice válogat a ruhái közül, mert csak ezt hallom: Nem jó, Nem jó, Jasper, szerinted? Nem, ez sem. Ez jó lesz. Jazz? Persze Jazz mindig ugyan azt válaszolta: Tökéletes Kicsim. Nagyon jó. Változatos szövegkörnyezet. Leültem a kanapéra, és elkezdtem olvasni a Glamour-t. Hát persze, három perc alatt mindent elolvastam, és letettem az újságot.
Edward! Még tíz percet várok, többet nem! Szóval, fejezzétek be eddigi tevékenységeteket, és toljátok le a csinos kis popótokat a nappaliba, táskával a kezetekbe, vagy én húzlak le titeket. – üzentem gondolatban, amire csak egy kis nevetés volt a válasz, majd idézte Bells-nek.
- Bridget! Légy szíves! Mindjárt megyünk. –mondta, és fojtatták tovább a csókolózást, de egy kicsit finomabb formában, mint az előbb. Chriss-éket nem is hallom. Meglógtak, na szép. Oké, akkor ők nem jönnek vadászni. Miért nem jön velem senki? Ilyen rossz társaság lennék?
- Igen. –kiabált le Edward a gondolatmenetemre.
- Baszd meg! –kiabáltam vissza, és kiindultam. Emberi tempóban mentem, és valaki elém ugrott. Pontosabban valami. Egy nagy, puha farkas.
- Szia Petric! Mi újság veled?- kérdeztem, miközben megsimogattam a fejét. A fejét az erdő felé fordította, majd eltűnt. Pár perc múlva visszatért emberi alakban, egy rövid farmerban. Megöleltem, és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
- Szia Bridget! Te is hiányoztál!
- Miért jöttél? –kérdeztem.
- Azért, hogy elhívjalak a rezervátumba egy kis esti sütögetésre. Kaja, üdítő, süti, meg minden.
- Hahóó. –mutattam végig magamon, és a szeme megállt a dekoltázsomnál. –Drága haverom, ha a szemedet le nem veszed onnan, én magam veszem le. –mosolyogtam rá, mire elvörösödött, és egy ideges fújtatást hallottam meg magam mögül. Emmett.
- Á, szia Emmett. Tehát, most mi van?- köszönt a farkas.
- Az van, hogy vámpír vagyok. Netán elfelejtetted?
(Bridget)
Megcsörrent Alice telefontja, de a manó egy csörgés után felvette.
- Szia Prue. Miért kerestél?
- Szia Alice. Hát, csak azért, hogy igaz, amit Anyu látott?
- Arra gondolsz, ami Em és Bridzs között történt? –sandított ránk, én pedig alig bírtam visszatartani a nevetésem.
- Igen, arra.
- Akkor igen. Igaz. Itt ülnek előttem a kanapén.
- Akkor jó. Köszi Alice. Puszilok mindenkit. Szia.
- Szia.
Amikor letette, végkép elnevettem magam. Puszil mindenkit? Mi van már?
- Te meg min nevetsz? Anyád meglátott. –morgolódott Edward.
- Nem hallottad Prue-t?- kérdeztem két nevetőgörcs közben.
- Hallottam. –mondta, én pedig a fejemre koppintottam, és elmagyaráztam neki az egészet. A végére ő is nevetett, a többiek pedig csak értetlenül nézték.
- Elmondatok nekünk is? –kérdezték a többiek, mire csak feltartottam a mutatóujjam, jelezve, várjanak.
- Oké. Kész vagyok. Mondom. –kezdtem bele úgy fél perc múlva. –Tehát, Anya meglátott, de még milyen szerencse, hogy nem jött oda, mert azt hitte, hogy összetévesztett valakivel. De most képzeljétek el. Odajön, felismer, lerángat Emmett-ről, majd egy pofont is kaptam volna, ahogy képzelem, és akkor hazaráncigált volna, de előbb az egész pláza visszhangzott volna, de előtte Em-nek is lekevert volna egyet, hogy milyen jogon csókolózok egy vad idegennel, a plázába, amikor meghaltam. És hazaráncigált volna, otthon tömött volna emberi kajával, meg minden egyéb, a síromat lebontanák. Meg minden. Ez még nem is olyan vicces, tudom. De várjatok csak. Beállítanák a suliba, veletek, halottan, értitek, és mindenki kérdezné, hogy miért haltam meg? Én meg mindenkit szemközt röhögnék. Ja, és akkor még a legjobbat nem mondtam. Apám valószínűleg meglátott volna otthon, és elájul Uhh, de megnézném. És akkor Prue elkezdi a telefonba: Puszilok mindenkit. –próbáltam utánozni a hangját, teljes sikerrel. – Mert ha nem tudná, hogy mik vagyunk. Még egy ilyen flúgos családot. Ja, és abból következtettem volna a plázás incidensre, hogy volt már ilyen, csak akkor egy külön lakásban laktam, de hazaráncigáltak. Vicces volt. – mosolyogtam. –Emmett, akarsz te egy ilyen flúgos, őrült, dilis családot?- nevettem.
- Feltétlenül. –nevetett, és megcsókolt.
- Áá. Hol marad a vicc? Most olyan Edwardos voltál. Már bocs. –néztem az említett felé, aki csak mosolygott.
- Hát igen, az öcsinek külön stílusa van.
- Ne feledd Drágám, hogy kezdesz hasonlítani rá. –mosolyogtam, közben felpattantam a kanapéról, és felhúztam Alice-t is.
- Alice, egy ilyen ruhába nem mehetsz három napos vadászatra. És plusz ruha kell. – néztem az említett felé, közben felsiklottunk a szobámba. Elővettem egy fekete farmert; egy szürke, virágmintás, kivágott hosszú ujjút; és a fekete bőrkabátomat; valamint egy magas sarkú csizmát. Felöltöztem, még a kabátot is felvettem. Tél van. Mondják a többiek. Jahm, ők már suliba járnak. Csak Emm, Rosalie, és Jasper nem. Ők már kimaradtak. Legalább délelőtt sem vagyok egyedül itthon. Mondjuk itt van még Chriss és Jenny is, de ők legtöbbször egymással vannak elfoglalva, vagy csak elmennek az erdőbe. Nem sokat tartózkodnak itthon. Legalább is már Rosalie nincs itt. Egy táskába beledobtam még egy sportcipőt, farmert, és felsőt. Lementem a többiekhez, de senkit sem találtam itt. Hallgatóztam. Mindenki a szobájában csinálja a dolgát. Legalább is Alice válogat a ruhái közül, mert csak ezt hallom: Nem jó, Nem jó, Jasper, szerinted? Nem, ez sem. Ez jó lesz. Jazz? Persze Jazz mindig ugyan azt válaszolta: Tökéletes Kicsim. Nagyon jó. Változatos szövegkörnyezet. Leültem a kanapéra, és elkezdtem olvasni a Glamour-t. Hát persze, három perc alatt mindent elolvastam, és letettem az újságot.
Edward! Még tíz percet várok, többet nem! Szóval, fejezzétek be eddigi tevékenységeteket, és toljátok le a csinos kis popótokat a nappaliba, táskával a kezetekbe, vagy én húzlak le titeket. – üzentem gondolatban, amire csak egy kis nevetés volt a válasz, majd idézte Bells-nek.
- Bridget! Légy szíves! Mindjárt megyünk. –mondta, és fojtatták tovább a csókolózást, de egy kicsit finomabb formában, mint az előbb. Chriss-éket nem is hallom. Meglógtak, na szép. Oké, akkor ők nem jönnek vadászni. Miért nem jön velem senki? Ilyen rossz társaság lennék?
- Igen. –kiabált le Edward a gondolatmenetemre.
- Baszd meg! –kiabáltam vissza, és kiindultam. Emberi tempóban mentem, és valaki elém ugrott. Pontosabban valami. Egy nagy, puha farkas.
- Szia Petric! Mi újság veled?- kérdeztem, miközben megsimogattam a fejét. A fejét az erdő felé fordította, majd eltűnt. Pár perc múlva visszatért emberi alakban, egy rövid farmerban. Megöleltem, és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
- Szia Bridget! Te is hiányoztál!
- Miért jöttél? –kérdeztem.
- Azért, hogy elhívjalak a rezervátumba egy kis esti sütögetésre. Kaja, üdítő, süti, meg minden.
- Hahóó. –mutattam végig magamon, és a szeme megállt a dekoltázsomnál. –Drága haverom, ha a szemedet le nem veszed onnan, én magam veszem le. –mosolyogtam rá, mire elvörösödött, és egy ideges fújtatást hallottam meg magam mögül. Emmett.
- Á, szia Emmett. Tehát, most mi van?- köszönt a farkas.
- Az van, hogy vámpír vagyok. Netán elfelejtetted?
-Ohh, bocsi. Tényleg. Akkor azért gyere el, hogy velem legyél. Kell a társaság. Ja, és a húgod is ott lesz.
-Oké. Hát, én nem mehetek. Egy: a határ túloldalán van; kettő: elrontanám a kedveteket. Legalább is a farkasokét biztos.
- Nem. Az engedélyt megkaptad, és biztos, ha megismernének, szeretnének.
- Figyelj. Farkasok. Ahogy te is, és ez is kész csoda, hogy te itt vagy. Szóval, a többiek kényelmetlenül éreznék magukat.
- Légysziiiii. Úgysincs más programod. –nézett ám kiskutya szemekkel, és az még rátett egy lapáttal, hogy csodálatos barna szemei vannak.
- Nem. Megyek vadászni. Habár előtte még van egy kicsi dolgom. –született meg fejemben a terv. Megöleltem Petrci-et.
- Majd máskor. Ígérd meg! Legközelebb te is eljössz.
- Rendben. Pet.
- Ígérd.
- Ígérem.
- Mindenki életére.
- Jajj, már, ez olyan gyerekes. –nyafogtam. Erre dühösen nézett. –Ígérem mindenki életére. Ja, és a te nyakadat fogom kitekerni. Most jó?
- Tökéletes. –indult el, és már el is tűnt az erdőben. Visszaindultam a házba, Emmett-et kikerülve, de megállított.
- Mi a baj?
- Semmi. Sietnem kell. –indultam, de megfogta a kezem.
- Mond. –fordított maga felé.
- Semmi, tényleg. Vadászat lefújva. Senkinek sem kell jönni. Te mehetsz vissza a tévé elé, Edward-ék fojtathatják a szex-et, és Alice a gardróbját pakolászhatja ezentúl is. Nyugodtan. De nekem most dolgom van. –fejtettem le a kezem az enyémről.
-Oké. Hát, én nem mehetek. Egy: a határ túloldalán van; kettő: elrontanám a kedveteket. Legalább is a farkasokét biztos.
- Nem. Az engedélyt megkaptad, és biztos, ha megismernének, szeretnének.
- Figyelj. Farkasok. Ahogy te is, és ez is kész csoda, hogy te itt vagy. Szóval, a többiek kényelmetlenül éreznék magukat.
- Légysziiiii. Úgysincs más programod. –nézett ám kiskutya szemekkel, és az még rátett egy lapáttal, hogy csodálatos barna szemei vannak.
- Nem. Megyek vadászni. Habár előtte még van egy kicsi dolgom. –született meg fejemben a terv. Megöleltem Petrci-et.
- Majd máskor. Ígérd meg! Legközelebb te is eljössz.
- Rendben. Pet.
- Ígérd.
- Ígérem.
- Mindenki életére.
- Jajj, már, ez olyan gyerekes. –nyafogtam. Erre dühösen nézett. –Ígérem mindenki életére. Ja, és a te nyakadat fogom kitekerni. Most jó?
- Tökéletes. –indult el, és már el is tűnt az erdőben. Visszaindultam a házba, Emmett-et kikerülve, de megállított.
- Mi a baj?
- Semmi. Sietnem kell. –indultam, de megfogta a kezem.
- Mond. –fordított maga felé.
- Semmi, tényleg. Vadászat lefújva. Senkinek sem kell jönni. Te mehetsz vissza a tévé elé, Edward-ék fojtathatják a szex-et, és Alice a gardróbját pakolászhatja ezentúl is. Nyugodtan. De nekem most dolgom van. –fejtettem le a kezem az enyémről.
Elengedett, de morogott egy sort. Bementem a konyhába, és elővettem a muffin-hoz való dolgokat. Liszt, margarin, tojás, sütő por, és vaníliás cukor, tej, és minden más. Eldöntöttem, hogy csokis, fahéjas-almás, és sima muffint sütök. Mindenből hármat. Sok a farkas. Nevettem magamban. Lekevertem a tésztákat, begyújtottam a sütőt, és beletettem két adagot a formába. Milyen jó, hogy Esme-nek ilyen nagy sütője, és ilyen sok formája van itthon. Mindet beletöltöttem egy-egy formába, és eldöntöttem, hogy ez kevés lesz. Két csoki torta. Egy, a nagyobb az árvaháznak, és a kisebb pedig még a farkasoknak. Közben megmelegedett a sütő, és betettem két adagot sülni. Fél óra múlva a két torta lapjai is sütésre készen álltak, közben lekevertem még a tölteléket, és a tejszínt. Kivettem a kész muffint, és már tettem is be a másikat. Ezeket egy nagy dobozba tettem, közben az egyik kedvenc számomat dúdoltam. ( http://www.youtube.com/watch?v=EkHTsc9PU2A ) Miután kivettem ezt az adag muffint is, úgy döntöttem, először megsütöm a tortalapokat, így mialatt a többi sül, megcsinálom a tortákat. Fél óra múlva a tortákat töltögettem, és tiszta csoki voltam. Azt vettem észre, hogy egész hangosan, és tökéletesen éneklem a kedvenc számomat, miközben az mp4-emből csak az az egy szám szólt. A többiek a nappaliban voltak, és engem néztek. Többször idejött Alice, és megkérdezte, hogy segítsen-e, de én mindig leintettem. Újabb fél óra múlva mindennel kész voltam. Ha ember lettem volna, akkor körülbelül 6 óra lett volna, amíg ezt mind megcsinálom. Most meg volt 2 és fél. De csak amiatt, hogy ki is kellett sütni. Bepakoltam mindent egy dobozba, csak az árvaházas tortát nem, annak a tetejére még tejszínnel ráírtam, hogy: Jó étvágyat! Remélem ízleni fog! Puszi Br. Cullen
Azt is beletettem egy sokkal nagyobb tortaszállító dobozba,és betettem a hűtőbe, egy kis üzenet mellett, amit Esme-nek írtam, hogy vigye el nekik. Megfogtam a három másik dobozt, és elindultam a határhoz. Három perc múlva már La-push felé indultam, és hallottam, ahogy mindenki nevet, és beszélgetnek. Már sötétedett, így égett a tábortűz is. Egy szellő elment mellettem, így a farkasok felugrottak, mert megérezték az illatomat. Elkezdte őket irányítani Matt, de Petric leállította őket, hogy csak én vagyok. Kedves. Hamar odaértem, az erdő széléhez, ahol ők vannak. Kiértem a homokra, és intettem nekik. Emberi tempóban mentem, nem tudhat mindenki mindent.
- Szia Bridget! Hát mégis eljöttél. –ölelt volna meg Petric, de tele volt a kezem dobozokkal.
- Nem maradok. Csak beugrottam, és hoztam sütit. Az sosem elég. –mosolyogtam.
- Gyere azért, köszönj, lerakod a dobozokat, és mehetsz is. –nevetett.
- Oké. Sietni akarok. – odamentem a többiekhez, kikerültem őket, lepakoltam a dobozokat.
- Mindenki, ő itt Bridget Bather Cullen. –mutatott be Pet, miközben átölelt egyik kezét a derekamon tartva. A falka tagjaiból erre erőteljes morgás hallatszott.
- Hé, hé. Ő jó fej. Álljatok le! –mondta Matt, majd kibújt a karjai közül az a személy, akire nem számítottam volna, majd a karjaim közé vetette magát. Prue.
- Szia Prue. Engedj el. Még nem olyan könnyű nekem. –mondtam, mert már kapart is a torkom. Gyorsan elengedett.
- Bridget. Óóóó Bridget. Hiányoztál. –mosolygott rám.
- Bizony rég. Most mennem kell. Várnak otthon. –mosolyogtam Petric-re, majd megpusziltam, ahogy ő is engem.
- Mégsem marad el a vadászat?- kérdezte.
- Ezt meg honnan tudod? Elmaradt, mert a többiek…ááá, hagyjuk. –mosolyogtam.
- Onnan tudtam, hogy nem tudtál volna három óra alatt ennyi mindent megsütni a vadászattal együtt.
- Igaz. Ha visszaértem, akkor megyünk.
- Akkor, ne várasd meg a lovagodat. – mosolygott, majd elengedett. Intettem a többieknek, akik még válaszra sem méltattak, Matt-en kívül.
- Szia Bridget! –mosolygott. Elmentem, pontosabban csiga lassúsággal elsétáltam, és amikor beértem az erdőbe, száguldottam. Öt perc alatt a házban voltam, és leültem a többiek közé a nappaliba. Mindenki furcsán nyugodt volt.
- Jasper. Hagyd őket. Had mondják.
- Biztos?- kérdezett vissza bátyám.
- Igen.
- Oké. Te akartad. –mondta, és a többiek már meg is ostromoltak.
- Hogy merészeltél elmenni arra a bulira? Az egy farkas buli! –kiabálták kórusba.
- Meg hogy veszélyeztethetted magad?
- Miért tetted ezt? Szabályszegés!
- Basszus, rosszabb mint gondoltam. –mosolyogtam Jazz-ra, aki csak hevesen bólogatott.
- Hallgatunk. –higgadtak le egy kicsit.
- Mivel senki sem volt hajlandó magát tartani az ígérethez, elkezdtem sütit sütni, és elvittem neki. Mint látjátok, öt percet sem voltam ott. És azt teszek, amit akarok.
- Gyerekek, igaza van. –lépett be az ajtón Esme. –Azt tesz, amit akar. És ha megkapta az engedélyt, akkor átmehetne.
- Esme. Köszönöm. Van egy meglepetés a hűtőben. –mosolyogtam rá.
- Rendben. Megnézem. –egy puszit nyomott a fejemre, majd elsuhant a hűtőhöz, és kivette a tortát. A többiek lenyugodtak, és leültek. Mellém Emmett, és a kezét nyújtotta, amit elfogadtam. Esme mosolyogva jött vissza, és ült le a másik oldalamra.
- Köszönöm Kincsem. Holnap el is viszem, mert ma már nem ehetnek édességet.
- Rendben, holnapra úgyis finomabb lesz. Jobban megkeményedik a csoki máz. –mosolyogtam rá.
- Nem akarok zavarni, de nem akarunk indulni? –szólt közbe Alice.
- Indulni?- néztem furcsán rá.
- Vadászni. Mindenkinek összepakoltam már. –mosolygott, és a hátizsákokra mutatott, és az én táskám is át volt pakolva.
- Rendben. Esme, holnap este itt leszünk. Hisz valakinek iskola. –nevettem Jasper és Emmett társaságában, míg a többiek csak dühösen fujtattak.
- Na jó, induljunk. –kaptam fel a táskámat, és utánam mindenki. Elindultunk az erdőben, közben én a nagymackóra mosolyogtam, aki a kezemet szorongatta.
Azt is beletettem egy sokkal nagyobb tortaszállító dobozba,és betettem a hűtőbe, egy kis üzenet mellett, amit Esme-nek írtam, hogy vigye el nekik. Megfogtam a három másik dobozt, és elindultam a határhoz. Három perc múlva már La-push felé indultam, és hallottam, ahogy mindenki nevet, és beszélgetnek. Már sötétedett, így égett a tábortűz is. Egy szellő elment mellettem, így a farkasok felugrottak, mert megérezték az illatomat. Elkezdte őket irányítani Matt, de Petric leállította őket, hogy csak én vagyok. Kedves. Hamar odaértem, az erdő széléhez, ahol ők vannak. Kiértem a homokra, és intettem nekik. Emberi tempóban mentem, nem tudhat mindenki mindent.
- Szia Bridget! Hát mégis eljöttél. –ölelt volna meg Petric, de tele volt a kezem dobozokkal.
- Nem maradok. Csak beugrottam, és hoztam sütit. Az sosem elég. –mosolyogtam.
- Gyere azért, köszönj, lerakod a dobozokat, és mehetsz is. –nevetett.
- Oké. Sietni akarok. – odamentem a többiekhez, kikerültem őket, lepakoltam a dobozokat.
- Mindenki, ő itt Bridget Bather Cullen. –mutatott be Pet, miközben átölelt egyik kezét a derekamon tartva. A falka tagjaiból erre erőteljes morgás hallatszott.
- Hé, hé. Ő jó fej. Álljatok le! –mondta Matt, majd kibújt a karjai közül az a személy, akire nem számítottam volna, majd a karjaim közé vetette magát. Prue.
- Szia Prue. Engedj el. Még nem olyan könnyű nekem. –mondtam, mert már kapart is a torkom. Gyorsan elengedett.
- Bridget. Óóóó Bridget. Hiányoztál. –mosolygott rám.
- Bizony rég. Most mennem kell. Várnak otthon. –mosolyogtam Petric-re, majd megpusziltam, ahogy ő is engem.
- Mégsem marad el a vadászat?- kérdezte.
- Ezt meg honnan tudod? Elmaradt, mert a többiek…ááá, hagyjuk. –mosolyogtam.
- Onnan tudtam, hogy nem tudtál volna három óra alatt ennyi mindent megsütni a vadászattal együtt.
- Igaz. Ha visszaértem, akkor megyünk.
- Akkor, ne várasd meg a lovagodat. – mosolygott, majd elengedett. Intettem a többieknek, akik még válaszra sem méltattak, Matt-en kívül.
- Szia Bridget! –mosolygott. Elmentem, pontosabban csiga lassúsággal elsétáltam, és amikor beértem az erdőbe, száguldottam. Öt perc alatt a házban voltam, és leültem a többiek közé a nappaliba. Mindenki furcsán nyugodt volt.
- Jasper. Hagyd őket. Had mondják.
- Biztos?- kérdezett vissza bátyám.
- Igen.
- Oké. Te akartad. –mondta, és a többiek már meg is ostromoltak.
- Hogy merészeltél elmenni arra a bulira? Az egy farkas buli! –kiabálták kórusba.
- Meg hogy veszélyeztethetted magad?
- Miért tetted ezt? Szabályszegés!
- Basszus, rosszabb mint gondoltam. –mosolyogtam Jazz-ra, aki csak hevesen bólogatott.
- Hallgatunk. –higgadtak le egy kicsit.
- Mivel senki sem volt hajlandó magát tartani az ígérethez, elkezdtem sütit sütni, és elvittem neki. Mint látjátok, öt percet sem voltam ott. És azt teszek, amit akarok.
- Gyerekek, igaza van. –lépett be az ajtón Esme. –Azt tesz, amit akar. És ha megkapta az engedélyt, akkor átmehetne.
- Esme. Köszönöm. Van egy meglepetés a hűtőben. –mosolyogtam rá.
- Rendben. Megnézem. –egy puszit nyomott a fejemre, majd elsuhant a hűtőhöz, és kivette a tortát. A többiek lenyugodtak, és leültek. Mellém Emmett, és a kezét nyújtotta, amit elfogadtam. Esme mosolyogva jött vissza, és ült le a másik oldalamra.
- Köszönöm Kincsem. Holnap el is viszem, mert ma már nem ehetnek édességet.
- Rendben, holnapra úgyis finomabb lesz. Jobban megkeményedik a csoki máz. –mosolyogtam rá.
- Nem akarok zavarni, de nem akarunk indulni? –szólt közbe Alice.
- Indulni?- néztem furcsán rá.
- Vadászni. Mindenkinek összepakoltam már. –mosolygott, és a hátizsákokra mutatott, és az én táskám is át volt pakolva.
- Rendben. Esme, holnap este itt leszünk. Hisz valakinek iskola. –nevettem Jasper és Emmett társaságában, míg a többiek csak dühösen fujtattak.
- Na jó, induljunk. –kaptam fel a táskámat, és utánam mindenki. Elindultunk az erdőben, közben én a nagymackóra mosolyogtam, aki a kezemet szorongatta.
