Hello! Mint mondtam, meghoztam a közvetkező fejezetet. Aki olvassa, azt megkérem, hogy írjon hozzá komit, mivel az ezelőttihez sem volt egy komi sem. Hát, most az a lényeg, hogy meghoztam.
Jó olvasást!
Pusz
23. fejezet
(Prue)
Tél eleje van. Hideg. Otthon, a konyhában sertepertélek, vagyis sütit sütök. Matt egy óra múlva itt lesz, és bemutatom hivatalosan is a családomnak, utána pedig elmegyünk a falkával dumálni, vagyis tábortűzi este lesz.
*_1 óra múlva_*
Kész a négy tálca süti, és a konyha rendbe, anya most parkolt le a ház előtt, miután végzett a bevásárlással. Csigalassúsággal jött be a házba, letette a cuccait, és megkért, hogy pakoljam ki a táskákat.
- Kicsim. Nagyon nehéz most nekem. Értsd meg. –szólalt meg, miközben én a hűtőben pakolásztam.
- Tudom, Anya.
- Nem, nem tudod. Ha ugyan olyan nehéz lenne neked, mint nekem, akkor megértenél. Már képzelődök is. Ma vásárlás közben, azt, hogy Bridget egy nagy, mackószerű sráccal vásárol, a srác kezébe már vagy húsz táska, meg egy nagydoboz, vagy kép. De biztos, csak összetévesztettem valakivel. –Anya meglátta Bridget-et. És a mackó szerű srác meg Emmett lehetett. Biztos, hogy ő az. És akkor anya folytatta. – De ha Bridget lenne, akkor az képtelenség lenne, hogy nekinyomja a srácot a falnak, és megcsókolja. Tehát, képtelenség. Kezdek megőrülni. – Hajtotta le Anya a fejét, de én rájöttem. Bridget és Emmett egy pár. Ááááááááá. Majdnem felsikoltottam örömömben, de csak majdnem. Együtt érzően átöleltem Anyát, de nehezen tudtam leplezni a boldogságomat. Csengettek. Matt lesz az. Ó, ha ezt megtudja. Fel kell hívnom Alice-t is.
- Szia. –nyitottam ajtót, és csókoltam meg Matt-et.
- Szia Prue. Mi újság?- kérdezte.
- Ha te azt tudnád. –mosolyogtam fölényesen.
- Elmondod?
- Majd, ha olyan környezetben leszünk, ahol nem tudnak hallgatózni. –nevettem, majd kéne fogtam, és behúztam a házba.
- Sütöttél?- mosolygott.
- Mint mindig, ha jössz. Szeretlek.
- Én is téged. –ölelt magához.
- Akkor jó. –nevettem el magam, közben Anya és Apa lejött a lépcsőn.
- Sziasztok. –köszöntek.
- Anya, Apa. Ő itt Matthew.
- Örvendek. –nyújtott kezet apám.
- Én is Uram. –rázott vele kezet Matt.
- Nem vagyok én olyan öreg. Szólíts csak Greg-nek.
- Rendben Greg.
Leültünk az asztalhoz, és vagy fél órán keresztül csak faggatták Szerelmemet. Hihetetlen. Egy tálca süti elfogyott. Kettő tálcára tettem fóliát, és még a plusz kaját, amit csináltam is becsomagoltam. Felmentem átöltözni valami melegebbe, tehát egy fekete farmerba, sárga hosszú ujjú pólóba, és sárga sportcipőbe. A bőrdzsekimet majd odalent felveszem. Lesiettem a lépcsőn.
- Anya, Apa, nekünk mennünk kell. Bocsi. Sziasztok. –köszöntem el, és miután a Szüleim befejezték a búcsúzkodást, beültünk a kocsiba, és a sok kajával a hátsó ülésen elhajtottunk.
- Na, mi az a hír, amit a szüleid előtt nem mertél elmondani?- nevetett.
- Fel kell hívnom Alice-t. –mosolyogtam, miközben a zsebemből kivettem a mobilomat, és tárcsáztam a kis manó számát. Második csörgésre felvette.
- Szia Prue. Miért kerestél?
- Szia Alice. Hát, csak azért, hogy igaz, amit Anyu látott?
- Arra gondolsz, ami Em és Bridzs között történt?
- Igen, arra.
- Akkor igen. Igaz. Itt ülnek előttem a kanapén.
- Akkor jó. Köszi Alice. Puszilok mindenkit. Szia.
- Szia.
Letettem a telefont, és Matt felé fordultam.
- Anyukád mit látott? És mi van Bridget-tel. Petric értesült már róla?
- Petric? Még életemben nem hallottam róla.
- Na ne! Nem hallottad még, hogy Bridget elment egy hétre, és Petric hozta vissza?
- Nem.
- Ouuu. Akkor most már tudod. Petric-nek nagyon sokat jelent a Nővéred, még akkor is, ha egy vérszopó, míg Pet farkas. Azóta, amióta elment, újra falkatag lett, és ellen tud mondani nekem. De a falka legalább visszavette. Ő is itt lesz ma este.
- Oké. Azt hiszem, sok mindenről lemaradtam. Tehát, az történt Bridget-tel, hogy már nem magányos. –szinte énekeltem.
- Prue. Nyugi. Ki a párja?
- Hát Emmett. Ennyire te sem lehetsz hülye. –nevetett.
- Ohh, értem már. –húztam el a számat.
- Akkor jó.
- Mondjuk éreztem, hogy elválnak Rosalie-val. Rose megcsalta.
- Hogy mi?- néztem rá értetlenül.
- Emmett-et. Láttam egyszer egy tisztáson voltak a nomáddal. Undorító volt.
- Elhiszem. Szegény Emm.
- Gyorsan kiengesztelődött úgy tűnik.
- Matthew!
- Bocsi. Itt vagyunk. Gyere. Már várnak rád. Főleg Jinny.
- Itt van?
- Igen. Harry meghívta. Pontosabban már tud a farkas létről, meg a bevésődésről, meg minden apróságról. Szóval, igen itt lesz.
- Ez azz!- nevettem örömömben, miközben megfogtam a kettő sütis tálcát, így Matt-re maradt a három tál hús, meg egyéb. Lementünk a partra, már szinte mindenki ott volt, és Jinny üdvözölt is.
- Szia Prue. Rég láttalak. Hiányoztál. –ölelt meg, miközben a tálakat lepakoltuk az asztal még üres helyeire.
- Te is nekem. És…milyen tudni?
- A titkot? Én először azt hittem, hogy Harry megcsal, és azért van annyit távol. De most már…sokkal jobban érzem magam. –mosolygott.
- Hát, én nem gondoltam volna, hogy megcsalnak. Az nem vallana Matt-re. A tisztelettudó Alfára. - nevettem, és becsatlakozott a nevetésünkbe egy harmadik személy, majd egy negyedik is.
- Nagyon vicces, mondhatom. - dünnyögött mögöttem Matt, mire hátrafordultam, és megcsókoltam,
- Tudom. –énekeltem jókedvűen.
- Tehát, Prue, drágám, ő itt Petric. Harryt meg már ismered. –mosolygott.
- Szia. Prue vagyok. –mosolyogtam, miközben kezet nyújtottam.
- Hello, híres Hugica. Örvendek. –ölelt meg.
- Hugica?- értetlenkedtem.
- Igen. Tudod. Bridget. –kopogtatott a fejemre. Ááá, ő az, aki visszahozta Bridzs-et. Kedves.
- Köszi, hogy visszarángattad a dilis Nővéremet. Tiszta eszement. –mosolyogtam.
- Szerintem nem az. És jogosan tette. – ült le az egyik farönkre, amit közben idehozott a falka, a másik tizenegy mellett.
- Miért? Mi történt? –értetlenkedtem.
- Kérdezd a barátodat. –mondta, és ezzel lezártnak tekintette a témát.
- Matt? –fordultam az említett felé.
- Most nincs itt ennek az ideje. – ölelt meg, majd a fülembe súgta. –Majd ha egyedül leszünk.
- Szavadon foglak. –nevettem a karjaiban, mire egy mézédes csókkal jutalmazott. A többiek a torkukat köszörülték. Elszakadtam ajakitól, és hátrafordultam.
- Csak nem fáj a torkotok, netán megfáztatok? Nem mondtam még eleget, hogy ne mászkáljatok meztelen felső testel? De hallgattok én rám? – ültem le Petric mellé. A többiek csak nevettek, majd Jake, az ifjabb Jackob Black felkapott és megpörgetett a levegőben. A hirtelen térváltozástól- na meg a sebességtől, ja, és attól, hogy nincs talaj a lábam alatt- felsikítottam. Majd letett, én pedig a karjaiba kapaszkodtam, mert annyira elszédültem, hogy ha nagy volt rá az esély, hogy hátraesek. És akkor persze nevetség tárgya lennék. Végre elmúlt a szédülés.
- Most, hogy már centrifugában is voltam, kipakolom a kajákat. –indultam az asztal felé. Tíz perc múlva kész is voltam. Visszamentem a többiekhez, de egy valaki nem volt itt. Petric.
- Petric felszívódott? Elnyelte a centrifuga?- mosolyogtam, miközben Jake-re sandítottam.
- Meg is feküdte a gyomromat. –simogatta a nagy marha a hasát. Bocsánat, farkas, nevettem magamban.
- A Piroska és a farkas. –mondtam, és visszafojtottam a nevetésem, így csak egy kuncogás lett.
- Tévedsz. Itt A Szende farkas, és a rátermett, erős, okos, és még folytathatnám, farkas. –nevetett fölényesen.
- Ohh, még jó, hogy nem a házban vagyunk. Menekíthetnétek a lebomló tető elől. –nevetett velem együtt mindenki.
- Matt, nem is tudtam, hogy ilyen jó fej, belevaló a csajod. Vigyázz, a végén még lenyúlom. –nevetett Jakob.
- Ne is próbálkozz. –ölelt át Szerelmem, én pedig kismacska módján bújtam karjaiba, majd kinyújtottam a nyelvemet Jake-ra.
- Húzd vissza, mert a végén még leharapom. –nevetett. Közben visszatért Petric.
- Na?- húzta fel a szemöldökét Matthew. –Egyedül?
- Igen. Mennek vadászni. És nem akar minket zavarni. Nem értem én ezt a lányt.
- Nem lány. Persze, hogy nem érted. –nevetett az engem ölelő személy.
- El se kezd. Nincs kedvem még egy hegyi beszédhez. Az Apámtól mindennap megkapom. –húzta el a száját.
- Oké. Csak mondom. Az engedélyt megkapta, már csak rajta múlott.
- Azt üzente, hogy jó szórakozást, és azzal magyarázta, hogy nem jön, hogy akkor mindenki feszélyezve érezné magát, és hogy inkább kimarad a buliból, minthogy elrontsa azt.
- Még ilyen önzetlen vámpírról nem hallottam. –nevetett Matt.
- Miről beszéltek? Jó lenne tudni! –húztam fel magam.
- A Testvéredről. –adta meg a kifejező választ Petric.
- Pet, te idehívtad Bridget-et? –kérdeztem, közben kezdtem örülni.
Jó olvasást!
Pusz
23. fejezet
(Prue)
Tél eleje van. Hideg. Otthon, a konyhában sertepertélek, vagyis sütit sütök. Matt egy óra múlva itt lesz, és bemutatom hivatalosan is a családomnak, utána pedig elmegyünk a falkával dumálni, vagyis tábortűzi este lesz.
*_1 óra múlva_*
Kész a négy tálca süti, és a konyha rendbe, anya most parkolt le a ház előtt, miután végzett a bevásárlással. Csigalassúsággal jött be a házba, letette a cuccait, és megkért, hogy pakoljam ki a táskákat.
- Kicsim. Nagyon nehéz most nekem. Értsd meg. –szólalt meg, miközben én a hűtőben pakolásztam.
- Tudom, Anya.
- Nem, nem tudod. Ha ugyan olyan nehéz lenne neked, mint nekem, akkor megértenél. Már képzelődök is. Ma vásárlás közben, azt, hogy Bridget egy nagy, mackószerű sráccal vásárol, a srác kezébe már vagy húsz táska, meg egy nagydoboz, vagy kép. De biztos, csak összetévesztettem valakivel. –Anya meglátta Bridget-et. És a mackó szerű srác meg Emmett lehetett. Biztos, hogy ő az. És akkor anya folytatta. – De ha Bridget lenne, akkor az képtelenség lenne, hogy nekinyomja a srácot a falnak, és megcsókolja. Tehát, képtelenség. Kezdek megőrülni. – Hajtotta le Anya a fejét, de én rájöttem. Bridget és Emmett egy pár. Ááááááááá. Majdnem felsikoltottam örömömben, de csak majdnem. Együtt érzően átöleltem Anyát, de nehezen tudtam leplezni a boldogságomat. Csengettek. Matt lesz az. Ó, ha ezt megtudja. Fel kell hívnom Alice-t is.
- Szia. –nyitottam ajtót, és csókoltam meg Matt-et.
- Szia Prue. Mi újság?- kérdezte.
- Ha te azt tudnád. –mosolyogtam fölényesen.
- Elmondod?
- Majd, ha olyan környezetben leszünk, ahol nem tudnak hallgatózni. –nevettem, majd kéne fogtam, és behúztam a házba.
- Sütöttél?- mosolygott.
- Mint mindig, ha jössz. Szeretlek.
- Én is téged. –ölelt magához.
- Akkor jó. –nevettem el magam, közben Anya és Apa lejött a lépcsőn.
- Sziasztok. –köszöntek.
- Anya, Apa. Ő itt Matthew.
- Örvendek. –nyújtott kezet apám.
- Én is Uram. –rázott vele kezet Matt.
- Nem vagyok én olyan öreg. Szólíts csak Greg-nek.
- Rendben Greg.
Leültünk az asztalhoz, és vagy fél órán keresztül csak faggatták Szerelmemet. Hihetetlen. Egy tálca süti elfogyott. Kettő tálcára tettem fóliát, és még a plusz kaját, amit csináltam is becsomagoltam. Felmentem átöltözni valami melegebbe, tehát egy fekete farmerba, sárga hosszú ujjú pólóba, és sárga sportcipőbe. A bőrdzsekimet majd odalent felveszem. Lesiettem a lépcsőn.
- Anya, Apa, nekünk mennünk kell. Bocsi. Sziasztok. –köszöntem el, és miután a Szüleim befejezték a búcsúzkodást, beültünk a kocsiba, és a sok kajával a hátsó ülésen elhajtottunk.
- Na, mi az a hír, amit a szüleid előtt nem mertél elmondani?- nevetett.
- Fel kell hívnom Alice-t. –mosolyogtam, miközben a zsebemből kivettem a mobilomat, és tárcsáztam a kis manó számát. Második csörgésre felvette.
- Szia Prue. Miért kerestél?
- Szia Alice. Hát, csak azért, hogy igaz, amit Anyu látott?
- Arra gondolsz, ami Em és Bridzs között történt?
- Igen, arra.
- Akkor igen. Igaz. Itt ülnek előttem a kanapén.
- Akkor jó. Köszi Alice. Puszilok mindenkit. Szia.
- Szia.
Letettem a telefont, és Matt felé fordultam.
- Anyukád mit látott? És mi van Bridget-tel. Petric értesült már róla?
- Petric? Még életemben nem hallottam róla.
- Na ne! Nem hallottad még, hogy Bridget elment egy hétre, és Petric hozta vissza?
- Nem.
- Ouuu. Akkor most már tudod. Petric-nek nagyon sokat jelent a Nővéred, még akkor is, ha egy vérszopó, míg Pet farkas. Azóta, amióta elment, újra falkatag lett, és ellen tud mondani nekem. De a falka legalább visszavette. Ő is itt lesz ma este.
- Oké. Azt hiszem, sok mindenről lemaradtam. Tehát, az történt Bridget-tel, hogy már nem magányos. –szinte énekeltem.
- Prue. Nyugi. Ki a párja?
- Hát Emmett. Ennyire te sem lehetsz hülye. –nevetett.
- Ohh, értem már. –húztam el a számat.
- Akkor jó.
- Mondjuk éreztem, hogy elválnak Rosalie-val. Rose megcsalta.
- Hogy mi?- néztem rá értetlenül.
- Emmett-et. Láttam egyszer egy tisztáson voltak a nomáddal. Undorító volt.
- Elhiszem. Szegény Emm.
- Gyorsan kiengesztelődött úgy tűnik.
- Matthew!
- Bocsi. Itt vagyunk. Gyere. Már várnak rád. Főleg Jinny.
- Itt van?
- Igen. Harry meghívta. Pontosabban már tud a farkas létről, meg a bevésődésről, meg minden apróságról. Szóval, igen itt lesz.
- Ez azz!- nevettem örömömben, miközben megfogtam a kettő sütis tálcát, így Matt-re maradt a három tál hús, meg egyéb. Lementünk a partra, már szinte mindenki ott volt, és Jinny üdvözölt is.
- Szia Prue. Rég láttalak. Hiányoztál. –ölelt meg, miközben a tálakat lepakoltuk az asztal még üres helyeire.
- Te is nekem. És…milyen tudni?
- A titkot? Én először azt hittem, hogy Harry megcsal, és azért van annyit távol. De most már…sokkal jobban érzem magam. –mosolygott.
- Hát, én nem gondoltam volna, hogy megcsalnak. Az nem vallana Matt-re. A tisztelettudó Alfára. - nevettem, és becsatlakozott a nevetésünkbe egy harmadik személy, majd egy negyedik is.
- Nagyon vicces, mondhatom. - dünnyögött mögöttem Matt, mire hátrafordultam, és megcsókoltam,
- Tudom. –énekeltem jókedvűen.
- Tehát, Prue, drágám, ő itt Petric. Harryt meg már ismered. –mosolygott.
- Szia. Prue vagyok. –mosolyogtam, miközben kezet nyújtottam.
- Hello, híres Hugica. Örvendek. –ölelt meg.
- Hugica?- értetlenkedtem.
- Igen. Tudod. Bridget. –kopogtatott a fejemre. Ááá, ő az, aki visszahozta Bridzs-et. Kedves.
- Köszi, hogy visszarángattad a dilis Nővéremet. Tiszta eszement. –mosolyogtam.
- Szerintem nem az. És jogosan tette. – ült le az egyik farönkre, amit közben idehozott a falka, a másik tizenegy mellett.
- Miért? Mi történt? –értetlenkedtem.
- Kérdezd a barátodat. –mondta, és ezzel lezártnak tekintette a témát.
- Matt? –fordultam az említett felé.
- Most nincs itt ennek az ideje. – ölelt meg, majd a fülembe súgta. –Majd ha egyedül leszünk.
- Szavadon foglak. –nevettem a karjaiban, mire egy mézédes csókkal jutalmazott. A többiek a torkukat köszörülték. Elszakadtam ajakitól, és hátrafordultam.
- Csak nem fáj a torkotok, netán megfáztatok? Nem mondtam még eleget, hogy ne mászkáljatok meztelen felső testel? De hallgattok én rám? – ültem le Petric mellé. A többiek csak nevettek, majd Jake, az ifjabb Jackob Black felkapott és megpörgetett a levegőben. A hirtelen térváltozástól- na meg a sebességtől, ja, és attól, hogy nincs talaj a lábam alatt- felsikítottam. Majd letett, én pedig a karjaiba kapaszkodtam, mert annyira elszédültem, hogy ha nagy volt rá az esély, hogy hátraesek. És akkor persze nevetség tárgya lennék. Végre elmúlt a szédülés.
- Most, hogy már centrifugában is voltam, kipakolom a kajákat. –indultam az asztal felé. Tíz perc múlva kész is voltam. Visszamentem a többiekhez, de egy valaki nem volt itt. Petric.
- Petric felszívódott? Elnyelte a centrifuga?- mosolyogtam, miközben Jake-re sandítottam.
- Meg is feküdte a gyomromat. –simogatta a nagy marha a hasát. Bocsánat, farkas, nevettem magamban.
- A Piroska és a farkas. –mondtam, és visszafojtottam a nevetésem, így csak egy kuncogás lett.
- Tévedsz. Itt A Szende farkas, és a rátermett, erős, okos, és még folytathatnám, farkas. –nevetett fölényesen.
- Ohh, még jó, hogy nem a házban vagyunk. Menekíthetnétek a lebomló tető elől. –nevetett velem együtt mindenki.
- Matt, nem is tudtam, hogy ilyen jó fej, belevaló a csajod. Vigyázz, a végén még lenyúlom. –nevetett Jakob.
- Ne is próbálkozz. –ölelt át Szerelmem, én pedig kismacska módján bújtam karjaiba, majd kinyújtottam a nyelvemet Jake-ra.
- Húzd vissza, mert a végén még leharapom. –nevetett. Közben visszatért Petric.
- Na?- húzta fel a szemöldökét Matthew. –Egyedül?
- Igen. Mennek vadászni. És nem akar minket zavarni. Nem értem én ezt a lányt.
- Nem lány. Persze, hogy nem érted. –nevetett az engem ölelő személy.
- El se kezd. Nincs kedvem még egy hegyi beszédhez. Az Apámtól mindennap megkapom. –húzta el a száját.
- Oké. Csak mondom. Az engedélyt megkapta, már csak rajta múlott.
- Azt üzente, hogy jó szórakozást, és azzal magyarázta, hogy nem jön, hogy akkor mindenki feszélyezve érezné magát, és hogy inkább kimarad a buliból, minthogy elrontsa azt.
- Még ilyen önzetlen vámpírról nem hallottam. –nevetett Matt.
- Miről beszéltek? Jó lenne tudni! –húztam fel magam.
- A Testvéredről. –adta meg a kifejező választ Petric.
- Pet, te idehívtad Bridget-et? –kérdeztem, közben kezdtem örülni.
- De nem jön. Hallhattad. Most pedig, itt vannak a többiek. Kezdődik a buliii. –nevetett Matthew, közben segített felállni, és köszöntötte a megérkező embereket.
