Bocsi a késésért, de most meghoztam. És elég hosszú lett, ha ez lehet a mentségem :)
Mint láthattátok, indítottunk egy novella pájázatot, amire a jelentkezéseteket várom. Tudjátok, van egy idézet:
Ha megpróbálod, még lehetsz nyertes, de ha meg sem próbálod, már veszítettél.
Vagy valahogy így van. De a lényeg ugyanaz :)
Na, puszi, és jó olvasást.
57. fejezet- Vagyis II. 16. fejezet
(Bridget)
Miután letettem a telefont, Emmett után eredtem.
- Csikizel, miközben telefonálok? Na, ezt megbosszulom. –nevettem.
- És mit kapok? –karolt át hátulról, közben belecsókolt a nyakamba.
- Még gondolkodok rajta. –fordultam meg, így meztelen testünk összesimult. –Mindjárt itt lesznek Jasper-ék.
- És? –húzta fel a szemöldökét.
- Így akarod őket fogadni? –simítottam végig felsőtestén.
- Nekem így is megfelel. –mosolygott.
- De nekem nem, és valószínűleg nekik sem, szóval öltözz. Nich és Jane még hazaugranak, és utána Nich elviszi Jane-t valahova… és mi össze tudunk készülni a bulira. –meséltem lelkesen, és a gardrób felé kezdtem el tolni Kedvesemet.
- Aha… és nincs még időnk? –biggyesztette le az ajkát, közben végigsimított nyakamon, és melleimen.
- Nincs. –ráztam meg a fejem, igaz, nem kellett sok, hogy megtörjek. –És most irány felöltözni. Jajj, Emmett. Még ki sem pakoltál.
- Nem volt rá időm. –vigyorgott. –Sok dolgunk lett hirtelen…
- De legalább mindet elintéztük. –kuncogtam, és magamra kaptam a fehérneműt, majd kerestem Kedvesemnek is egy boxert, és a kezébe dobtam, majd a sporttáskával a gardrób felé vettem az irányt, de a táskát csak betettem a végébe, mivel hallottam, ahogy jönnek.
- Emmett. –sipítottam. - Öltözz.
- Jó. Jó. - forgatta a szemeit, és kivett a táskájából egy farmert, egy fehér pólót, egy zoknit meg egy sportcipőt, és már ment is le.
Én gyorsan felvettem egy kék- koptatott farmert, egy hosszú ujjú zöld felsőt, egy zoknit, és egy sportcipőt, majd le is mentem Emmett-hez. A kanapén ült, és fehér pólója rátapadt felsőtestére, kihangsúlyozva izmos mellkasát.
- Milyen kényelmes vagy most. –csapott a fenekemre.
- Héé. –ugrottam fel, és az ölében landoltam. –Most ehhez volt kedvem. Én sem szeretek mindig kiöltözni.
- Alice ki fog nyírni. –figyelmeztetett mosolyogva.
- Nem baj, majd te megvédesz. –csókoltam meg. –És tudom, én is ettől félek.
- Nem kell félni, nem bánt a néni… - jött be Alice, de megakadt a szava- Vagy mégis…
- Segítség. –visítottam, és Em mögé bújtam, aki csak nevetett.
- Hát, sok segítség kell neked. –kerekedtek el Alice szemei.
- Jaj, Alice. Csak most ne. Egyszer lehetek kényelmes, és sportos. Nem akarok én mindig húszcentis sarkakba tipegni. – puffogtam. –És ha akarod, ha nem, én ebben maradok.
Felálltam és elé mentem.
- Fogadunk, hogy átöltöztetlek. –fújtatott előttem öt centire.
- Lányok, lányok. Nyugalom. –szóltak közbe a fiúk, és mellénk pattantak.
„Csak egy kicsit húzzuk még az agyukat. Légyszi. Csak egy kicsit…” Közben letiltottam Jasper erejét.
- Akkor is átöltözöl, ha akarod, ha nem. Előttem nem fogsz ilyen cuccokba tipegni. –emelte fel a hangját, mit igennek vettem.
- Akkor mondhatnád, ha valamilyen ősrégi, szakadt cuccot vennék fel. De ez egy divatos összeállítás, drága ruhákból. És nincs semmi beleszólásod a dolgokba. –fújtattam.
- Menj a szobába! Most! –kiabált, és belökött, szorosan magam mögött jött.
- Nem! Alice! –kiabáltam mosolyogva, és a kis manó előttem elfojtott egy kuncogást.
- Dehogynem! Mi az, hogy ilyet mondasz rám? –kiabált, és próbált indulatos hangot felvenni.
- Azt próbáld meg! –kiabáltam rá, és rácsaptam a kezemre, így úgy hallatszott, mit ha elcsattant volna egy erőteljes pofon.
Alice arckifejezését látva majdnem elröhögtem magam. A fiúk kint felpattantak és az ajtó felé jöttek.
- Alice!!! –kiabáltam, és nekiugrottam, pont akkor amikor a fiúk az ajtót törték be, én pedig nekiálltam csikizni a húgomat.
- Bridget! –nevetett. –Hagyd abba!
- Nem. –nevettem, és ledőltem a padlóra, közben mind a ketten nevettünk.
- Hát itt meg mi történt? –szólt Jasper, Em még mindig nem tudott megszólalni.
- Színészkedésből ötös. –csaptam Alice kezébe.
- Egyértelműen. –húzott fel a földről, még mindig nevetve.
- Ez meg mi volt? –mondták egyszerre a fiúk.
- Mi lett volna? –vette elő Alice az ártatlan formáját, és ugyanezt tettem én is.
- Ti… ti… verekedtetek? –nyögte ki Jasper.
- Úgy tűnik? –nevettem el magam. –Oké, Alice, megyünk színjátszó körbe.
- Ti ezt megjátszottátok? –döbbent le Emmett.
- Hát… az elején tényleg nagyon mérges voltam…de aztán játszottuk. –vigyorgott angyalian Alice, amihez csatlakoztam én is.
- Hát… - sóhajtott Szerelmem, majd Jazzre nézett. –Ez bosszúért kiált…
- Nagy bosszúért… - dörzsölték össze a tenyerüket.
Mi Alice-val összenéztünk, és egy gyors sikítás után rohantunk is. Már az udvaron voltunk, amikor utolértek minket, és ledöntöttek a lábunkról, egyenesen egy nagy sártócsába.
- Áááááááááááááááááááááá. –sikítottuk egyszerre.
- Ez… ez… ez… - dadogta Alice, amint felemelte a kezét, és meglátta, hogy mi van rajta.
- Sár. –visítottam, és már rohantam is a szaladó fiúk elől, de persze gyorsan utol értem őket.
Alice is mellém ért.
- Ugye tudjátok, hogy mi a büntetésetek? –fújtatott dühösen.
Ők csak megrázták a fejüket.
- Velünk fogtok jönni vásárolni. –mondtam azonnal. –Amint visszajöttem Volterrából, már megyünk is. És nincs menekvés.
- Mész Volterrába? –suttogta Alice.
- Valami gond van, haza kell kísérnem Jane-t. –mosolyogtam rá. –Hihetetlen, hogy két hetet sem bírnak nélkülem. Nem tudom, hogy most mi lehet a baj. Melyikük haja szála görbült meg? –forgattam a szemem, de mosolyogtam.
- Én sem tudom. –mosolygott Emmett, és meg akart ölelni.
- Azt próbáld meg!- tartottam fel a mutatóujjam. –Hozzám nem érsz most. Először megyek, és megfürdünk Alice-val. Addig egyikőtök sem ér hozzánk, vagy szól hozzánk. Érthető voltam? –vettem elő a komoly formám, mire Alice csak kuncogott.
- Igen. –bólintottak egyszerre.
Kézen fogtam Alice-t, és behúztam a fürdőmbe. Ott ledobtam a ruháim, magam köré tekertem egy törölközőt, és a gardróbomba szaladtam. Ott kivettem két köntöst, és fehér neműket, majd visszamentem a fürdőbe, ahol már a lezuhanyozott Alice várt.
- Ez gyors volt. –mosolyogtam rá.
- Tudom. –rántotta meg a vállát. –Ha akarok, gyors vagyok.
Miközben Alice a hajával bajlódott, én is gyorsan lezuhanyoztam, megtörölköztem, magamra vettem a fehérneműket, felvettem a köntöst, megszárítottam a hajam, és kimentünk. A párjaink ott ültek, és megkövülten néztek minket, amint leültünk eléjük, és percekig meg sem szólaltunk, csak néztünk dühösen és megbántottan.
- Hát itt meg mi történt? –jött be az ajtón Nich és Jane.
- Sár. –sziszegtem.
- Megfürdettek minket a sárban. - szűrte ki a fogai között Alice.
- És most ezért néztek ti rájuk úgy, mintha meg akarnátok ölni őket? –fordult felénk Jane.
- Ti pedig mintha a temetésetekre mennétek. –mondta a bűnösöknek Nich.
- Igen. –mondtuk egyszerre.
- Jaj, ne már. Most komolyan. Mit csináltak, hogy belelöktétek őket a sárba? –sóhajtott Jane.
- Eljátszották, hogy összevesztek. –mormogták.
- Mert össze is vesztünk. –mondtuk Alice-val egyszerre.
- Akkor figyuzzatok ide. Egy-egy az állás. Ti átvertétek őket, ők beledobtak titeket a sárba. –mondta Nich békítően. –Tehát ne durcizzatok, veszekedjetek, és ilyesmik. Minden a legnagyobb rendben van. Ruhát tudtok újakat venni, pénzetek van, és még a gardrób is tele. – mondta egy szuszra, közben mosolygott.
- Oké. –sóhajtottunk fel.
- Ja, és hogy mindent tisztázzunk, nem voltunk megsértődöttek, csak speciel én azon elmélkedtem, hogy mikor lenne legjobb egy fél napos vásárlás. –vigyorgott angyalian Alice.
- Egyértelműen a jövő héten… - mosolyogtam.
- És hogy be tudjunk neked is vásárolni a sulira… - kezdett bele Alice, és folytatta is, de beleszóltam.
- Mi az, hogy bevásárolni NEKEM a sulira? –húztam fel a szemöldököm.
- Jaj, ne mond. Úgy is tudom, hogy velünk fogsz suliba járni. –mosolygott. –Nem bírnád ki Em nélkül. És ezt te is tudod.
- Ennyire látszik? –sipítoztam.
- Igen. –kuncogott.
- Hé. Kibírtam én több mint tizenhat évet nélküle. –mosolyogtam.
- És ezen mosolyogni kell? –szólt közbe Jasper.
- Nem. Én nem azon mosolygok. –nevettem fel. – Azon sosem mosolyogtam. Ugye Jane?
- Legalább fél év volt, mire sikerült igazán megnevettetni. –gondolkozott el. –Egy igazi mosolyt is körülbelül akkor sikerült kiszedni belőle. A többi csak ilyen jól vagyok mosoly volt. Megjátszott maszk. De jól ment neki… legalább is egy darabig…
- Oké. Elég lesz. –szóltam közbe.
- Jó. –mosolygott Jane. –De te is tudod, hogy ez csak egy része volt a történetnek…
- Igen, épp ezért hagyjuk most abba. –vigyorogtam rá.
(Bridget)
Miután letettem a telefont, Emmett után eredtem.
- Csikizel, miközben telefonálok? Na, ezt megbosszulom. –nevettem.
- És mit kapok? –karolt át hátulról, közben belecsókolt a nyakamba.
- Még gondolkodok rajta. –fordultam meg, így meztelen testünk összesimult. –Mindjárt itt lesznek Jasper-ék.
- És? –húzta fel a szemöldökét.
- Így akarod őket fogadni? –simítottam végig felsőtestén.
- Nekem így is megfelel. –mosolygott.
- De nekem nem, és valószínűleg nekik sem, szóval öltözz. Nich és Jane még hazaugranak, és utána Nich elviszi Jane-t valahova… és mi össze tudunk készülni a bulira. –meséltem lelkesen, és a gardrób felé kezdtem el tolni Kedvesemet.
- Aha… és nincs még időnk? –biggyesztette le az ajkát, közben végigsimított nyakamon, és melleimen.
- Nincs. –ráztam meg a fejem, igaz, nem kellett sok, hogy megtörjek. –És most irány felöltözni. Jajj, Emmett. Még ki sem pakoltál.
- Nem volt rá időm. –vigyorgott. –Sok dolgunk lett hirtelen…
- De legalább mindet elintéztük. –kuncogtam, és magamra kaptam a fehérneműt, majd kerestem Kedvesemnek is egy boxert, és a kezébe dobtam, majd a sporttáskával a gardrób felé vettem az irányt, de a táskát csak betettem a végébe, mivel hallottam, ahogy jönnek.
- Emmett. –sipítottam. - Öltözz.
- Jó. Jó. - forgatta a szemeit, és kivett a táskájából egy farmert, egy fehér pólót, egy zoknit meg egy sportcipőt, és már ment is le.
Én gyorsan felvettem egy kék- koptatott farmert, egy hosszú ujjú zöld felsőt, egy zoknit, és egy sportcipőt, majd le is mentem Emmett-hez. A kanapén ült, és fehér pólója rátapadt felsőtestére, kihangsúlyozva izmos mellkasát.
- Milyen kényelmes vagy most. –csapott a fenekemre.
- Héé. –ugrottam fel, és az ölében landoltam. –Most ehhez volt kedvem. Én sem szeretek mindig kiöltözni.
- Alice ki fog nyírni. –figyelmeztetett mosolyogva.
- Nem baj, majd te megvédesz. –csókoltam meg. –És tudom, én is ettől félek.
- Nem kell félni, nem bánt a néni… - jött be Alice, de megakadt a szava- Vagy mégis…
- Segítség. –visítottam, és Em mögé bújtam, aki csak nevetett.
- Hát, sok segítség kell neked. –kerekedtek el Alice szemei.
- Jaj, Alice. Csak most ne. Egyszer lehetek kényelmes, és sportos. Nem akarok én mindig húszcentis sarkakba tipegni. – puffogtam. –És ha akarod, ha nem, én ebben maradok.
Felálltam és elé mentem.
- Fogadunk, hogy átöltöztetlek. –fújtatott előttem öt centire.
- Lányok, lányok. Nyugalom. –szóltak közbe a fiúk, és mellénk pattantak.
„Csak egy kicsit húzzuk még az agyukat. Légyszi. Csak egy kicsit…” Közben letiltottam Jasper erejét.
- Akkor is átöltözöl, ha akarod, ha nem. Előttem nem fogsz ilyen cuccokba tipegni. –emelte fel a hangját, mit igennek vettem.
- Akkor mondhatnád, ha valamilyen ősrégi, szakadt cuccot vennék fel. De ez egy divatos összeállítás, drága ruhákból. És nincs semmi beleszólásod a dolgokba. –fújtattam.
- Menj a szobába! Most! –kiabált, és belökött, szorosan magam mögött jött.
- Nem! Alice! –kiabáltam mosolyogva, és a kis manó előttem elfojtott egy kuncogást.
- Dehogynem! Mi az, hogy ilyet mondasz rám? –kiabált, és próbált indulatos hangot felvenni.
- Azt próbáld meg! –kiabáltam rá, és rácsaptam a kezemre, így úgy hallatszott, mit ha elcsattant volna egy erőteljes pofon.
Alice arckifejezését látva majdnem elröhögtem magam. A fiúk kint felpattantak és az ajtó felé jöttek.
- Alice!!! –kiabáltam, és nekiugrottam, pont akkor amikor a fiúk az ajtót törték be, én pedig nekiálltam csikizni a húgomat.
- Bridget! –nevetett. –Hagyd abba!
- Nem. –nevettem, és ledőltem a padlóra, közben mind a ketten nevettünk.
- Hát itt meg mi történt? –szólt Jasper, Em még mindig nem tudott megszólalni.
- Színészkedésből ötös. –csaptam Alice kezébe.
- Egyértelműen. –húzott fel a földről, még mindig nevetve.
- Ez meg mi volt? –mondták egyszerre a fiúk.
- Mi lett volna? –vette elő Alice az ártatlan formáját, és ugyanezt tettem én is.
- Ti… ti… verekedtetek? –nyögte ki Jasper.
- Úgy tűnik? –nevettem el magam. –Oké, Alice, megyünk színjátszó körbe.
- Ti ezt megjátszottátok? –döbbent le Emmett.
- Hát… az elején tényleg nagyon mérges voltam…de aztán játszottuk. –vigyorgott angyalian Alice, amihez csatlakoztam én is.
- Hát… - sóhajtott Szerelmem, majd Jazzre nézett. –Ez bosszúért kiált…
- Nagy bosszúért… - dörzsölték össze a tenyerüket.
Mi Alice-val összenéztünk, és egy gyors sikítás után rohantunk is. Már az udvaron voltunk, amikor utolértek minket, és ledöntöttek a lábunkról, egyenesen egy nagy sártócsába.
- Áááááááááááááááááááááá. –sikítottuk egyszerre.
- Ez… ez… ez… - dadogta Alice, amint felemelte a kezét, és meglátta, hogy mi van rajta.
- Sár. –visítottam, és már rohantam is a szaladó fiúk elől, de persze gyorsan utol értem őket.
Alice is mellém ért.
- Ugye tudjátok, hogy mi a büntetésetek? –fújtatott dühösen.
Ők csak megrázták a fejüket.
- Velünk fogtok jönni vásárolni. –mondtam azonnal. –Amint visszajöttem Volterrából, már megyünk is. És nincs menekvés.
- Mész Volterrába? –suttogta Alice.
- Valami gond van, haza kell kísérnem Jane-t. –mosolyogtam rá. –Hihetetlen, hogy két hetet sem bírnak nélkülem. Nem tudom, hogy most mi lehet a baj. Melyikük haja szála görbült meg? –forgattam a szemem, de mosolyogtam.
- Én sem tudom. –mosolygott Emmett, és meg akart ölelni.
- Azt próbáld meg!- tartottam fel a mutatóujjam. –Hozzám nem érsz most. Először megyek, és megfürdünk Alice-val. Addig egyikőtök sem ér hozzánk, vagy szól hozzánk. Érthető voltam? –vettem elő a komoly formám, mire Alice csak kuncogott.
- Igen. –bólintottak egyszerre.
Kézen fogtam Alice-t, és behúztam a fürdőmbe. Ott ledobtam a ruháim, magam köré tekertem egy törölközőt, és a gardróbomba szaladtam. Ott kivettem két köntöst, és fehér neműket, majd visszamentem a fürdőbe, ahol már a lezuhanyozott Alice várt.
- Ez gyors volt. –mosolyogtam rá.
- Tudom. –rántotta meg a vállát. –Ha akarok, gyors vagyok.
Miközben Alice a hajával bajlódott, én is gyorsan lezuhanyoztam, megtörölköztem, magamra vettem a fehérneműket, felvettem a köntöst, megszárítottam a hajam, és kimentünk. A párjaink ott ültek, és megkövülten néztek minket, amint leültünk eléjük, és percekig meg sem szólaltunk, csak néztünk dühösen és megbántottan.
- Hát itt meg mi történt? –jött be az ajtón Nich és Jane.
- Sár. –sziszegtem.
- Megfürdettek minket a sárban. - szűrte ki a fogai között Alice.
- És most ezért néztek ti rájuk úgy, mintha meg akarnátok ölni őket? –fordult felénk Jane.
- Ti pedig mintha a temetésetekre mennétek. –mondta a bűnösöknek Nich.
- Igen. –mondtuk egyszerre.
- Jaj, ne már. Most komolyan. Mit csináltak, hogy belelöktétek őket a sárba? –sóhajtott Jane.
- Eljátszották, hogy összevesztek. –mormogták.
- Mert össze is vesztünk. –mondtuk Alice-val egyszerre.
- Akkor figyuzzatok ide. Egy-egy az állás. Ti átvertétek őket, ők beledobtak titeket a sárba. –mondta Nich békítően. –Tehát ne durcizzatok, veszekedjetek, és ilyesmik. Minden a legnagyobb rendben van. Ruhát tudtok újakat venni, pénzetek van, és még a gardrób is tele. – mondta egy szuszra, közben mosolygott.
- Oké. –sóhajtottunk fel.
- Ja, és hogy mindent tisztázzunk, nem voltunk megsértődöttek, csak speciel én azon elmélkedtem, hogy mikor lenne legjobb egy fél napos vásárlás. –vigyorgott angyalian Alice.
- Egyértelműen a jövő héten… - mosolyogtam.
- És hogy be tudjunk neked is vásárolni a sulira… - kezdett bele Alice, és folytatta is, de beleszóltam.
- Mi az, hogy bevásárolni NEKEM a sulira? –húztam fel a szemöldököm.
- Jaj, ne mond. Úgy is tudom, hogy velünk fogsz suliba járni. –mosolygott. –Nem bírnád ki Em nélkül. És ezt te is tudod.
- Ennyire látszik? –sipítoztam.
- Igen. –kuncogott.
- Hé. Kibírtam én több mint tizenhat évet nélküle. –mosolyogtam.
- És ezen mosolyogni kell? –szólt közbe Jasper.
- Nem. Én nem azon mosolygok. –nevettem fel. – Azon sosem mosolyogtam. Ugye Jane?
- Legalább fél év volt, mire sikerült igazán megnevettetni. –gondolkozott el. –Egy igazi mosolyt is körülbelül akkor sikerült kiszedni belőle. A többi csak ilyen jól vagyok mosoly volt. Megjátszott maszk. De jól ment neki… legalább is egy darabig…
- Oké. Elég lesz. –szóltam közbe.
- Jó. –mosolygott Jane. –De te is tudod, hogy ez csak egy része volt a történetnek…
- Igen, épp ezért hagyjuk most abba. –vigyorogtam rá.
- Jó. Most, hogy vége a mesedélutánnak, ideje lesz összekészülnöd. –tolta a szoba felé Nich.
- Hova mentek? –szóltam utánuk.
- Körbevezetem a városban, sétálgatunk egyet, beülünk egy moziba, és dicsekedek vele a barátaimnak. –szólt ki Nich nevetve.
- Jó kis terv. Én is dicsekednék a helyedbe. –mondta Em.
- Héé. –fontam karba a kezem a mellkasomon.
- Veled dicsekednék, nem a kis barátnőddel. –húzott magához, és megcsókolt.
- Na, látod, ezért nem bírnátok ki, ha Bridzs nem járna suliba. –szólt Alice.
- Bölcs megállapítás. –nevetett Jasper.
- Csak úgy megjegyzésképp: Milyen kis? –szólt Jane a szobából, közben átöltözött.
Kijött, és csodálatosan nézett ki. Egy koptatott világoskék farmer volt rajta, egy fehér magassarkúval, és egy babarózsaszínes árnyalatú csőtoppal. A haja csigákban omlott vállaira, és egyszerűen csodásan nézett ki. Kezében ott volt egy fehér kistáska.
Mindegyikünk álla a padlón volt, de mégis megszólaltunk.
- Ez… - ennyi telt Szerelmemtől.
- Valami mesésen festesz. –ujjongott Alice.
- Jaj, hogy miért nem tudsz te állandóan így öltözködni… –sóhajtottam, és megöleltem. –Érezzétek jól magatokat.
- Megpróbáljuk. –karolta át a derekát Nich, és az ajtó felé tolta.
Ott Jane felkapta az új fehér kabátját, majd már a kocsiba is voltak, és elhajtottak.
Alice-val gyorsan felöltöztünk, egy egyszerű ruhába, majd a nappaliban is teremtünk.
- Na, ugorjunk neki. Hol tartsuk? –ugrott fel Alice, és kiment a kocsijához, és behordta a cuccokat a házba.
- Nem tudom. Kint, vagy bent? –ugrottam én is fel, és a vendégszobából kihoztam a cuccokat.
- Fogalmam sincs. Szerintem mind a kettő tökéletes. –mondta, majd behunyta a szemét.
Pár másodpercig állt, és koncentrált, majd jött is a látomás, és egy papírt meg egy ceruzát véve a kezébe rajzolni kezdett, és egy csodálatos kép lett belőle.
- Pontosan ilyennek kell lennie, szóval ugorjunk neki. –futott ki az udvarra, és felállítottuk a lyukacsos fa tetőt, és az oszlopokra, valamint a tetejére feltekertünk sárga izzókat, és felkötöttük a lufikat, és az egyéb díszeket is. Közben meghozták a megrendelt dolgokat. Alice. Sok dolgot kell neki meghálálnom. Kitették az óriási asztalt, a székeket, egy óriási szülinapi tortát.
- Alice, az meg minek? –böktem a sütemény felé.
- Nem lenne szülinap, torta nélkül… - rántotta meg a vállát, és tovább díszítgetett.
Miután végeztünk, átöltöztünk, és kocsiba pattantunk.
- Irány megvenni az ajándékokat. Nich kiadta, hogy mit kell vennünk. –mondta Alice, és lába a gázon volt, és már száguldottunk is.
- De én mit vegyek neki? –gondolkodtam el. –Megvan. Én majd csak a buli végén fogom odaadni. Veszünk egy fényképalbumot, és egész éjjel kattintgatni fogom a gépet, majd kinyomtatjuk őket, és beletesszük.
- Ez nagyon jó ötlet. –ujjongott. –Én maradok a ruháknál.
- Oké…
***___Három órával, és az ajándékok megvételével később.___***
- Irány haza. –ugrott be Alice a kocsiba, és már hajtottunk is haza.
Otthon a fiúk kitörő lelkesedéssel fogadtak, karjukba kaptak minket, és nevetve megcsókoltak.
- Hozzá tudnák szokni ehhez a fogadtatásnak. –nevettem fel.
- Mivel érdemeltük ezt ki? –mosolygott Alice.
- Szeretünk titeket. Nem elég az? –csókolt meg Em, és letett. –Na, készüljetek össze.
- Hova mentek? –szóltam utánuk.
- Körbevezetem a városban, sétálgatunk egyet, beülünk egy moziba, és dicsekedek vele a barátaimnak. –szólt ki Nich nevetve.
- Jó kis terv. Én is dicsekednék a helyedbe. –mondta Em.
- Héé. –fontam karba a kezem a mellkasomon.
- Veled dicsekednék, nem a kis barátnőddel. –húzott magához, és megcsókolt.
- Na, látod, ezért nem bírnátok ki, ha Bridzs nem járna suliba. –szólt Alice.
- Bölcs megállapítás. –nevetett Jasper.
- Csak úgy megjegyzésképp: Milyen kis? –szólt Jane a szobából, közben átöltözött.
Kijött, és csodálatosan nézett ki. Egy koptatott világoskék farmer volt rajta, egy fehér magassarkúval, és egy babarózsaszínes árnyalatú csőtoppal. A haja csigákban omlott vállaira, és egyszerűen csodásan nézett ki. Kezében ott volt egy fehér kistáska.
Mindegyikünk álla a padlón volt, de mégis megszólaltunk.
- Ez… - ennyi telt Szerelmemtől.
- Valami mesésen festesz. –ujjongott Alice.
- Jaj, hogy miért nem tudsz te állandóan így öltözködni… –sóhajtottam, és megöleltem. –Érezzétek jól magatokat.
- Megpróbáljuk. –karolta át a derekát Nich, és az ajtó felé tolta.
Ott Jane felkapta az új fehér kabátját, majd már a kocsiba is voltak, és elhajtottak.
Alice-val gyorsan felöltöztünk, egy egyszerű ruhába, majd a nappaliban is teremtünk.
- Na, ugorjunk neki. Hol tartsuk? –ugrott fel Alice, és kiment a kocsijához, és behordta a cuccokat a házba.
- Nem tudom. Kint, vagy bent? –ugrottam én is fel, és a vendégszobából kihoztam a cuccokat.
- Fogalmam sincs. Szerintem mind a kettő tökéletes. –mondta, majd behunyta a szemét.
Pár másodpercig állt, és koncentrált, majd jött is a látomás, és egy papírt meg egy ceruzát véve a kezébe rajzolni kezdett, és egy csodálatos kép lett belőle.
- Pontosan ilyennek kell lennie, szóval ugorjunk neki. –futott ki az udvarra, és felállítottuk a lyukacsos fa tetőt, és az oszlopokra, valamint a tetejére feltekertünk sárga izzókat, és felkötöttük a lufikat, és az egyéb díszeket is. Közben meghozták a megrendelt dolgokat. Alice. Sok dolgot kell neki meghálálnom. Kitették az óriási asztalt, a székeket, egy óriási szülinapi tortát.
- Alice, az meg minek? –böktem a sütemény felé.
- Nem lenne szülinap, torta nélkül… - rántotta meg a vállát, és tovább díszítgetett.
Miután végeztünk, átöltöztünk, és kocsiba pattantunk.
- Irány megvenni az ajándékokat. Nich kiadta, hogy mit kell vennünk. –mondta Alice, és lába a gázon volt, és már száguldottunk is.
- De én mit vegyek neki? –gondolkodtam el. –Megvan. Én majd csak a buli végén fogom odaadni. Veszünk egy fényképalbumot, és egész éjjel kattintgatni fogom a gépet, majd kinyomtatjuk őket, és beletesszük.
- Ez nagyon jó ötlet. –ujjongott. –Én maradok a ruháknál.
- Oké…
***___Három órával, és az ajándékok megvételével később.___***
- Irány haza. –ugrott be Alice a kocsiba, és már hajtottunk is haza.
Otthon a fiúk kitörő lelkesedéssel fogadtak, karjukba kaptak minket, és nevetve megcsókoltak.
- Hozzá tudnák szokni ehhez a fogadtatásnak. –nevettem fel.
- Mivel érdemeltük ezt ki? –mosolygott Alice.
- Szeretünk titeket. Nem elég az? –csókolt meg Em, és letett. –Na, készüljetek össze.
- Oké. –surrantam is a gardróbomba, Alice pedig egy ruhadobozzal a kezében jött utánam.
Ott levetkőztem, egy köntösbe mentem a fürdőbe, és egy gyors zuhany és hajmosás után megcsináltam a hajam.
Kivasaltam, és begöndörítettem a végét, majd kifestettem magam. Alice is rendbe hozta magát, majd felöltöztünk. Én felvettem a sárga ruhámat, és hozzá egy aranyszínű magassarkú szandált, Alice pedig felvette a fehér szoknyáját, és hozzá egy magassarkú, ezüst körömcipőt.
Kimentünk a nappaliba, ott pedig becsomagoltuk a rengetek ajándékot. Végül is a ruhából és a fényképalbumból lett még ékszer, táska, és még több ruha. Alec-nak is vettem ajándékot, méghozzá egy gyémántberakásos kulcstartót.
Tehát becsomagoltuk a rengetek ajándékot, és mindegyik tetejére egy óriási masni került, majd kivittük őket az óriási pavilon alá.
Így mindennel kész lettünk, és mosolyogva ültünk le.
***___***
(Jane) /Eközben/
- Ez nagyon jó film volt. –jöttünk ki a moziból.
- Horrorra nem igazán hasonlított, de sebaj. –kuncogtam.
- De nem láttad az egyik a sorunkban ülő csaj arcát? Azt hittem, kidől a székből. Meg ahogy sikítozott. –forgatta a szemét Kedvesem.
- Hát igen… aki megijed egy kis horrortól. Ha igazi horrort akar, megmutathatom neki. De abban nem lesz köszönet.–mosolyogtam, és éreztem, ahogy szétmállik a kontaktlencsém. – Megyek a mosdóba.
- Rendben. Idekint megvárlak. –mosolygott rám, és egy gyors csókot nyomott ajkaimra, majd elsiettem a mellékhelyiségbe.
Bementem a mosdóba, és a tükörhöz sasszéztam, majd kivettem a táskámból a kontaktlencsés dobozomat, és újakat tettem be, így vörös szemeimből újra lilás lett. Közben két lány beszélgetését hallottam.
- Nem értem, hogy a többi csaj mit eszik Cullenéken. Olyan semmirekellők. Jó, van pénzük, meg jól néznek ki, de nem az én eseteim, és olyan bunkó parasztok. –dörmögte az egyik.
- Ezt csak azért mondod, mert nem tudtál összejönni Emmett-el, sőt, még Nich is elutasított. –szólt közbe a másik.
- Pedig a szőke nem lehet rossz az ágyban. –kacagott a másik.
Eléjük léptem, és elmosolyodtam. Két szőke cicababával találtam szembe magam, akik olyan csipkeszerkóba feszítettek, amiből mindenük kiállt. Az egész arcuk le volt mázolva, a veszélyes magasságú magassarkújukba állni is alig tudtak.
- Jól gondoltad, az is. –vigyorogtam rájuk, közben megnyaltam az ajkam. –Jobb, mint te képzelnéd. És akármelyik áldozatodnál is jobb lehet. Sokkal jobb.
Még ha nem is tudtam biztosra, hogy így van, de jó volt húzni az agyát.
- És ezt te honnan tudod? –címezte nekem a kérdést.
- Oh, volt időm megtapasztalni a barátnője révén. –mosolyogtam rá, és elindultam kifelé. –Pá.
Még visszaintettem, majd kuncogva mentem szerelmem mellé, aki eközben egy asztalnál ült, és egy pasival beszélgetett.
- És, milyen magántanulónak lenni? –kérdezte tőle az egyik.
- Nagyon jó. Oda utazok, ahova akarok, meg ilyesmik. Szabad vagyok. –dőlt hátra Szerelmem a székben. –De lehetséges, hogy visszajövök a suliba… Még nem tudom…
- Nézz csak oda. –füttyentett az ember. –Ilyen jó csajt még életemben nem láttam.
Kedvesem rám pillantott, és elmosolyodott.
- Fogadunk, hogy ha intek neki, idejön? –mondta az embernek.
- Oké. Nézzük. –villantotta meg szemeit.
Nich felkuncogott, és a mellette lévő székre mutatott. Én mosolyogva mentem oda hozzá, és a mellette ülő pasi szeme elkerekedett.
- Szia Kicsim. –csókolt meg Kedvesem.
- Látod, mondtam, hogy sietek. –kuncogtam.
- Ti ismeritek egymást? –váltogatta az ember a szemeit köztünk.
- Igen, viszont én nem ismerlek téged. –mosolyogtam rá. –Jane.
- Daniel. –nyújtotta a kezét, mire én gyorsan megráztam, és inkább Nich kezét fogtam meg.
- És, a verekedésből felgyógyultál rendesen? –kérdezte Daniel Kedvesemet.
- Jobb vagyok, mint új koromban. –mosolygott Nich. –Sokkal jobb.
- Akkor jó. –veregette hátba Daniel.
- Mennünk kellene. Nemsokára indul a gépem. –jajdultam fel.
- Hova utazol? –fordult felém Daniel.
Ott levetkőztem, egy köntösbe mentem a fürdőbe, és egy gyors zuhany és hajmosás után megcsináltam a hajam.
Kivasaltam, és begöndörítettem a végét, majd kifestettem magam. Alice is rendbe hozta magát, majd felöltöztünk. Én felvettem a sárga ruhámat, és hozzá egy aranyszínű magassarkú szandált, Alice pedig felvette a fehér szoknyáját, és hozzá egy magassarkú, ezüst körömcipőt.
Kimentünk a nappaliba, ott pedig becsomagoltuk a rengetek ajándékot. Végül is a ruhából és a fényképalbumból lett még ékszer, táska, és még több ruha. Alec-nak is vettem ajándékot, méghozzá egy gyémántberakásos kulcstartót.
Tehát becsomagoltuk a rengetek ajándékot, és mindegyik tetejére egy óriási masni került, majd kivittük őket az óriási pavilon alá.
Így mindennel kész lettünk, és mosolyogva ültünk le.
***___***
(Jane) /Eközben/
- Ez nagyon jó film volt. –jöttünk ki a moziból.
- Horrorra nem igazán hasonlított, de sebaj. –kuncogtam.
- De nem láttad az egyik a sorunkban ülő csaj arcát? Azt hittem, kidől a székből. Meg ahogy sikítozott. –forgatta a szemét Kedvesem.
- Hát igen… aki megijed egy kis horrortól. Ha igazi horrort akar, megmutathatom neki. De abban nem lesz köszönet.–mosolyogtam, és éreztem, ahogy szétmállik a kontaktlencsém. – Megyek a mosdóba.
- Rendben. Idekint megvárlak. –mosolygott rám, és egy gyors csókot nyomott ajkaimra, majd elsiettem a mellékhelyiségbe.
Bementem a mosdóba, és a tükörhöz sasszéztam, majd kivettem a táskámból a kontaktlencsés dobozomat, és újakat tettem be, így vörös szemeimből újra lilás lett. Közben két lány beszélgetését hallottam.
- Nem értem, hogy a többi csaj mit eszik Cullenéken. Olyan semmirekellők. Jó, van pénzük, meg jól néznek ki, de nem az én eseteim, és olyan bunkó parasztok. –dörmögte az egyik.
- Ezt csak azért mondod, mert nem tudtál összejönni Emmett-el, sőt, még Nich is elutasított. –szólt közbe a másik.
- Pedig a szőke nem lehet rossz az ágyban. –kacagott a másik.
Eléjük léptem, és elmosolyodtam. Két szőke cicababával találtam szembe magam, akik olyan csipkeszerkóba feszítettek, amiből mindenük kiállt. Az egész arcuk le volt mázolva, a veszélyes magasságú magassarkújukba állni is alig tudtak.
- Jól gondoltad, az is. –vigyorogtam rájuk, közben megnyaltam az ajkam. –Jobb, mint te képzelnéd. És akármelyik áldozatodnál is jobb lehet. Sokkal jobb.
Még ha nem is tudtam biztosra, hogy így van, de jó volt húzni az agyát.
- És ezt te honnan tudod? –címezte nekem a kérdést.
- Oh, volt időm megtapasztalni a barátnője révén. –mosolyogtam rá, és elindultam kifelé. –Pá.
Még visszaintettem, majd kuncogva mentem szerelmem mellé, aki eközben egy asztalnál ült, és egy pasival beszélgetett.
- És, milyen magántanulónak lenni? –kérdezte tőle az egyik.
- Nagyon jó. Oda utazok, ahova akarok, meg ilyesmik. Szabad vagyok. –dőlt hátra Szerelmem a székben. –De lehetséges, hogy visszajövök a suliba… Még nem tudom…
- Nézz csak oda. –füttyentett az ember. –Ilyen jó csajt még életemben nem láttam.
Kedvesem rám pillantott, és elmosolyodott.
- Fogadunk, hogy ha intek neki, idejön? –mondta az embernek.
- Oké. Nézzük. –villantotta meg szemeit.
Nich felkuncogott, és a mellette lévő székre mutatott. Én mosolyogva mentem oda hozzá, és a mellette ülő pasi szeme elkerekedett.
- Szia Kicsim. –csókolt meg Kedvesem.
- Látod, mondtam, hogy sietek. –kuncogtam.
- Ti ismeritek egymást? –váltogatta az ember a szemeit köztünk.
- Igen, viszont én nem ismerlek téged. –mosolyogtam rá. –Jane.
- Daniel. –nyújtotta a kezét, mire én gyorsan megráztam, és inkább Nich kezét fogtam meg.
- És, a verekedésből felgyógyultál rendesen? –kérdezte Daniel Kedvesemet.
- Jobb vagyok, mint új koromban. –mosolygott Nich. –Sokkal jobb.
- Akkor jó. –veregette hátba Daniel.
- Mennünk kellene. Nemsokára indul a gépem. –jajdultam fel.
- Hova utazol? –fordult felém Daniel.
- Haza. Olaszországba.
- És azon belül hova? –érdeklődött továbbra is.
- Firenzébe. –szólt közbe Nich, és jelentősen rám nézett.
- Igen. Firenzébe. –hazudtam. –Szép hely.
- Ahhoz képest egy kicsit fehér vagy. –nézett végig rajtam az ember.
- Betegség. –rántottam meg a vállam, és felálltam.
- Milyen betegség? –kíváncsiskodott.
- Vérszegénység és napallergia. –forgattam a szemem.–Viszont most mennünk kell.
- Igen. Még össze is kell pakolnod. –karolta át a derekam Nich. –Szia.
- Sziasztok. –mondta, és mi már indultunk is el.
- Firenze? –súgtam a fülébe.
- Igen, Firenze. Mégsem mondhattad, hogy Volterra… Vámpírmániás a gyerek. –sóhajtott. –Csodálom, hogy eddig nem jött rá a dolgokra.
- De ha rájön, ugye tudod, hogy mi lesz? –sóhajtottam.
- Igen. –bólintott.
- És azon belül hova? –érdeklődött továbbra is.
- Firenzébe. –szólt közbe Nich, és jelentősen rám nézett.
- Igen. Firenzébe. –hazudtam. –Szép hely.
- Ahhoz képest egy kicsit fehér vagy. –nézett végig rajtam az ember.
- Betegség. –rántottam meg a vállam, és felálltam.
- Milyen betegség? –kíváncsiskodott.
- Vérszegénység és napallergia. –forgattam a szemem.–Viszont most mennünk kell.
- Igen. Még össze is kell pakolnod. –karolta át a derekam Nich. –Szia.
- Sziasztok. –mondta, és mi már indultunk is el.
- Firenze? –súgtam a fülébe.
- Igen, Firenze. Mégsem mondhattad, hogy Volterra… Vámpírmániás a gyerek. –sóhajtott. –Csodálom, hogy eddig nem jött rá a dolgokra.
- De ha rájön, ugye tudod, hogy mi lesz? –sóhajtottam.
- Igen. –bólintott.
- És ezt mind Bridget-nek kell elintéznie. Ő felelős az ilyen dolgokért… - fintorogtam.
- Tudom. De gyere, menjünk. Otthon már biztos, hogy várnak…
***___***
(Bridget)
Miután dobtunk egy SMS-t Nich-nek, - hogy jöhetnek, és hogy kösse be Jane szemét- mindennel teljesen kész lettünk. Közben megjött a család többi tagja is, és az ajándékukat lerakták az asztalra. Így már teljes volt a sor. Mindenkinek megmondtam, hogy ne szóljanak egy szót sem, amíg át nem öltöztetem Jane-t, és megkértem Esme-t, hogy fényképezzen párat a profi fényképezőgépemmel. Beleegyezett, és megtiszteltetésnek vette, én pedig mosolyogva megöleltem. Mikor meghallották, hogy jön a kocsi, meg sem szisszentek. Lefékezett a kocsi, és én barátnőmet azonnal feltoltam az emeletre. Ott levettem a szeméről a fekete kendőt, és gyorsan átöltözött, majd megcsináltam a haját, kisminkeltem.
- Mi van? –kérdezte már sokadjára, de csaknem válaszoltam neki. –Bridget. Mire készülsz?
- Majd meglátod. –mosolyogtam rá, és odakint megszólalt a hifi, az egyik kedvenc dalomat játszva, így önkéntelenül is dúdoltam. –Kész is.
- Akkor mehetünk? –kérdezte izgatottan.
- Igen. Gyere. –ragadtam karon, és kihúztam a szobából, ki az udvarra, ahol a többiek egy óriási: Boldog Szülinapot! Kiáltással fogadták.
- De hisz… ez… - dadogta meghatottan, és a nyakamba ugrott. –Köszönöm. Köszönöm. Azt hittem elfelejtetted. Köszi Bridget.
- Jaj, Jane. Sosem felejteném el a szülinapodat. –öleltem vissza. – De most ne érzelgősködjünk. Mulassunk. –kacagtam, és a táncoló Alice mellé libbentem, és nekiálltam táncolni. Közben Nich egy boldog-szülinapot csókot nyomott Jane ajkaira, és megdícsérte ruháját, és tökéletes alakját.
***___***
(Bridget)
Miután dobtunk egy SMS-t Nich-nek, - hogy jöhetnek, és hogy kösse be Jane szemét- mindennel teljesen kész lettünk. Közben megjött a család többi tagja is, és az ajándékukat lerakták az asztalra. Így már teljes volt a sor. Mindenkinek megmondtam, hogy ne szóljanak egy szót sem, amíg át nem öltöztetem Jane-t, és megkértem Esme-t, hogy fényképezzen párat a profi fényképezőgépemmel. Beleegyezett, és megtiszteltetésnek vette, én pedig mosolyogva megöleltem. Mikor meghallották, hogy jön a kocsi, meg sem szisszentek. Lefékezett a kocsi, és én barátnőmet azonnal feltoltam az emeletre. Ott levettem a szeméről a fekete kendőt, és gyorsan átöltözött, majd megcsináltam a haját, kisminkeltem.
- Mi van? –kérdezte már sokadjára, de csaknem válaszoltam neki. –Bridget. Mire készülsz?
- Majd meglátod. –mosolyogtam rá, és odakint megszólalt a hifi, az egyik kedvenc dalomat játszva, így önkéntelenül is dúdoltam. –Kész is.
- Akkor mehetünk? –kérdezte izgatottan.
- Igen. Gyere. –ragadtam karon, és kihúztam a szobából, ki az udvarra, ahol a többiek egy óriási: Boldog Szülinapot! Kiáltással fogadták.
- De hisz… ez… - dadogta meghatottan, és a nyakamba ugrott. –Köszönöm. Köszönöm. Azt hittem elfelejtetted. Köszi Bridget.
- Jaj, Jane. Sosem felejteném el a szülinapodat. –öleltem vissza. – De most ne érzelgősködjünk. Mulassunk. –kacagtam, és a táncoló Alice mellé libbentem, és nekiálltam táncolni. Közben Nich egy boldog-szülinapot csókot nyomott Jane ajkaira, és megdícsérte ruháját, és tökéletes alakját.
- Karaoke? –tátogta.
- Oké. –nevettem, és a laptopomhoz mentem, majd benyomtam egy számot, és Alice-val az ideiglenesen felállított kicsi színpadhoz mentünk, ott pedig a mikront bekapcsoltuk. A lila és a piros fények köröztek mindenhol, és beindult a szám.
Együtt énekeltünk és táncoltunk Rihanna- Please Don’t stop the Music című számára. És tökéletes volt.
A következőhöz felrángattuk Jane-t is, és nekiálltuk együtt énekelni a Cozombolis- a zenétől felforr a vérem című számát.
Persze csodásan éreztük magunkat, és önfeledten nevettünk.
A következő szám már magától, szöveggel ment, így lementünk táncolni a Arash- Bora Bora című számra. Közben a többiek is hozzánk csapódtak, de Carlisle és Esme csak mosolyogva néztek minket, és fényképeztek.
A következő számok nagyon gyorsan, és ütemesek voltak, utánuk pedig jött a Juanes- A dios le Pido.
- Minek nekem torta? –táncolt oda hozzám Jane.
- Kérdezd Alice-t. –vigyorogtam rá, és tovább táncoltam Szerelmemmel.
- Szeretném megkérni a Szülinapost, hogy mi előtt kibontaná az ajándékait, szólózzon egyet nekünk. –állt a színpadon Alice, kezében a mikrofonnal. –Bridget megmondta az egyik kedvenc számodat, szóval hajrá.
Alice lejött az színpadról, és Jane kezébe nyomta, és elindult a zene. Leona Levis- A moment like this. A hangja szárnyalt, és Nich-et elkápráztatta. Ez volt a cél. Mikor vége lett, Nich ölébe kapta barátnőmet, és szenvedélyesen megcsókolta. Párszor lefényképeztem, majd mosolyogva fúrtam a fejem Em mellkasába, aki átkarolt.
- Hiányozni fog? –suttogta.
- Igen, nagyon. –susogtam, és ha ember lettem volna, folyt volna a könnyem, hisz a szemem szúrt. –De én Nich-et sajnálom.
- Én is. –húzott magához még közelebb. –De ne aggódj. Most mulatni kell.
- Oké. –sóhajtottam egyet, és megcsókoltam.
Ő készségesen csókolt vissza, és egyre többet, meg többet akart. De én csak mosolyogva toltam el magamtól.
Alice bekapcsolt egy zenét, és halkabbra vette, majd Jane-t az ajándékok felé tolta. Én csak nevetve néztem a dolgot, majd Em-mel közelebb mentünk, az asztal mellett pedig megálltunk, és Szerelmem átkarolta a derekam, majd nevetve néztük, ahogy Jane próbálja nem széttépni a csodálatos csomagolást, majd feladja, és inkább letépi az ajándékokról. Először Esme-ék ajándékát bontotta fel, amiben két repülőjegy volt, és egy kis kártyalap, ami Esme szigetére szólt, két hétre. A következő csomagok Alice ajándékai voltak. Tehát ruhák, táskák, és egyéb dolgok. Itt én kattintgattam a fényképezőgépet, felvettem minden egyes mozdulatát. Kibontotta az összes ajándékot, és mindegyiket hálásan megköszönte. Persze amikor meglátta, hogy mit takar a csomagolópapír, ami Nichtől kapott ajándékát fedte, visítva ugrott párja nyakába. Utána Szerelme feltette az arany szívet Jane nyakába, és megcsókolta.
Ezután Alice elindított egy számot, amin Nich és Jane nekiálltak keringőzni, én pedig ezt a meghitt mozdulatsort is lencsevégre kaptam. Ezután mindenki nekiállt keringőzni, csak Em és én maradtunk. Nekidőltem mellkasának, és kattintgatni kezdtem a gépet. Miután mindenkit lekaptam, Jenny jött, és átvette tőlem a fotós szerepét, így én és Em is táncra keltünk, és összesimulva mozogtunk a zene ütemére…
- Oké. –nevettem, és a laptopomhoz mentem, majd benyomtam egy számot, és Alice-val az ideiglenesen felállított kicsi színpadhoz mentünk, ott pedig a mikront bekapcsoltuk. A lila és a piros fények köröztek mindenhol, és beindult a szám.
Együtt énekeltünk és táncoltunk Rihanna- Please Don’t stop the Music című számára. És tökéletes volt.
A következőhöz felrángattuk Jane-t is, és nekiálltuk együtt énekelni a Cozombolis- a zenétől felforr a vérem című számát.
Persze csodásan éreztük magunkat, és önfeledten nevettünk.
A következő szám már magától, szöveggel ment, így lementünk táncolni a Arash- Bora Bora című számra. Közben a többiek is hozzánk csapódtak, de Carlisle és Esme csak mosolyogva néztek minket, és fényképeztek.
A következő számok nagyon gyorsan, és ütemesek voltak, utánuk pedig jött a Juanes- A dios le Pido.
- Minek nekem torta? –táncolt oda hozzám Jane.
- Kérdezd Alice-t. –vigyorogtam rá, és tovább táncoltam Szerelmemmel.
- Szeretném megkérni a Szülinapost, hogy mi előtt kibontaná az ajándékait, szólózzon egyet nekünk. –állt a színpadon Alice, kezében a mikrofonnal. –Bridget megmondta az egyik kedvenc számodat, szóval hajrá.
Alice lejött az színpadról, és Jane kezébe nyomta, és elindult a zene. Leona Levis- A moment like this. A hangja szárnyalt, és Nich-et elkápráztatta. Ez volt a cél. Mikor vége lett, Nich ölébe kapta barátnőmet, és szenvedélyesen megcsókolta. Párszor lefényképeztem, majd mosolyogva fúrtam a fejem Em mellkasába, aki átkarolt.
- Hiányozni fog? –suttogta.
- Igen, nagyon. –susogtam, és ha ember lettem volna, folyt volna a könnyem, hisz a szemem szúrt. –De én Nich-et sajnálom.
- Én is. –húzott magához még közelebb. –De ne aggódj. Most mulatni kell.
- Oké. –sóhajtottam egyet, és megcsókoltam.
Ő készségesen csókolt vissza, és egyre többet, meg többet akart. De én csak mosolyogva toltam el magamtól.
Alice bekapcsolt egy zenét, és halkabbra vette, majd Jane-t az ajándékok felé tolta. Én csak nevetve néztem a dolgot, majd Em-mel közelebb mentünk, az asztal mellett pedig megálltunk, és Szerelmem átkarolta a derekam, majd nevetve néztük, ahogy Jane próbálja nem széttépni a csodálatos csomagolást, majd feladja, és inkább letépi az ajándékokról. Először Esme-ék ajándékát bontotta fel, amiben két repülőjegy volt, és egy kis kártyalap, ami Esme szigetére szólt, két hétre. A következő csomagok Alice ajándékai voltak. Tehát ruhák, táskák, és egyéb dolgok. Itt én kattintgattam a fényképezőgépet, felvettem minden egyes mozdulatát. Kibontotta az összes ajándékot, és mindegyiket hálásan megköszönte. Persze amikor meglátta, hogy mit takar a csomagolópapír, ami Nichtől kapott ajándékát fedte, visítva ugrott párja nyakába. Utána Szerelme feltette az arany szívet Jane nyakába, és megcsókolta.
Ezután Alice elindított egy számot, amin Nich és Jane nekiálltak keringőzni, én pedig ezt a meghitt mozdulatsort is lencsevégre kaptam. Ezután mindenki nekiállt keringőzni, csak Em és én maradtunk. Nekidőltem mellkasának, és kattintgatni kezdtem a gépet. Miután mindenkit lekaptam, Jenny jött, és átvette tőlem a fotós szerepét, így én és Em is táncra keltünk, és összesimulva mozogtunk a zene ütemére…
 |
| Alice ruhája |
 |
| Jane ruhája |
 |
| Bridget ruhája |
