 |
| Flaming Lamborghini |
Ahogy megígértem, hoztam is a frisst :)
Örülnék neki, ha megjutalmaznátok pár komival, és belesnétek az új blogba ;)
Puszi
61. fejezet- Vagyis II. 20. fejezet
(Bridget)
- Na, milyen ötlet? –zsongtam be.
- Én benne vagyok. –huppant le mellém a kanapéra Gil. –Kell egy kis szabadság.
- Én mindig, mindenben benne vagyok. –mondta Alice.
- Nem Jasper van benned? –értetlenkedik Emmett, és közben kajánul vigyorog.
- Hát pedig én azt hittem, hogy éjszaka kiélte a szexuális énjét. –sóhajtottam fel. –Ki jön még?
- Engem nem hagyhatsz ki egy buliból sem. –vigyorgott Felix.
- Persze, hogy nem. –nevettem fel. – Eszembe sem jutott… Habár, ha így mondod…
- Megyek, és kész. –fonta keresztbe a karjait a mellkasa előtt.
- Ne parázz. Értettem, és a világ összes kincséért sem hagynálak itthon. –nevettem.
- Ajánlom is. –kapott fel, és a levegőbe dobott.
- Felix. –nevettem továbbra is. –Tegyél le!
- Oké. –állított két lábra.
- Te meg vagy zakkanva. –mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára. –Azért el ne pirulj. –csapkodtam meg a puszim helyét.
- Furcsa lenne. –vigyorgott.
- Aha. Na, még valaki?
- Persze, hogy jövök. –mondta Jasper.
Ezután Demetri, Sophie, Jane is hasonló választ adott. Alec-nak persze nem volt választási lehetősége, ha már egyszer az ő születésnapját megyünk megünnepelni, meg persze Jane-ét.
(Bridget)
- Na, milyen ötlet? –zsongtam be.
- Én benne vagyok. –huppant le mellém a kanapéra Gil. –Kell egy kis szabadság.
- Én mindig, mindenben benne vagyok. –mondta Alice.
- Nem Jasper van benned? –értetlenkedik Emmett, és közben kajánul vigyorog.
- Hát pedig én azt hittem, hogy éjszaka kiélte a szexuális énjét. –sóhajtottam fel. –Ki jön még?
- Engem nem hagyhatsz ki egy buliból sem. –vigyorgott Felix.
- Persze, hogy nem. –nevettem fel. – Eszembe sem jutott… Habár, ha így mondod…
- Megyek, és kész. –fonta keresztbe a karjait a mellkasa előtt.
- Ne parázz. Értettem, és a világ összes kincséért sem hagynálak itthon. –nevettem.
- Ajánlom is. –kapott fel, és a levegőbe dobott.
- Felix. –nevettem továbbra is. –Tegyél le!
- Oké. –állított két lábra.
- Te meg vagy zakkanva. –mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára. –Azért el ne pirulj. –csapkodtam meg a puszim helyét.
- Furcsa lenne. –vigyorgott.
- Aha. Na, még valaki?
- Persze, hogy jövök. –mondta Jasper.
Ezután Demetri, Sophie, Jane is hasonló választ adott. Alec-nak persze nem volt választási lehetősége, ha már egyszer az ő születésnapját megyünk megünnepelni, meg persze Jane-ét.
- Na, akkor szépen szólok Aro-nak, hogy lelépünk. –mosolygok, és felpattanok. –Gil, te maradj. Felöltöztetünk.
- Oké. –mondta zavartan.
- Tudom, tudom. Nem akarod az én ruhatáramat használni. –mosolygok rá. –De én szívesen odaadom a ruháimat. Az a szerencséd, hogy egy a méretünk.
- Oké. –sóhajtott fel.
- Na, fiúk, amire visszaértem, remélem egyikőtök sem lesz itt. –kacsintottam rájuk, és már suhantam is a nagyterem felé.
- Bridget. Mi járatban? –mosolyodott el Aro.
- Hát… szeretnénk megünnepelni Alec és Jane születésnapját… és ugye nem tilthatsz meg a kedvenc testőreidtől egy kis szórakozást… - mosolyogtam rá.
- Menjetek csak. –sóhajtott fel. –És vigyázzatok magatokra.
- Oké. Köszi. Ezerszer köszi. –hálálkodtam, és vissza is suhantam a szobámba.
- Na, szerencsére elmehetünk. –mosolyogtam. –És héé. Nem azt mondtam, hogy amire visszaértem menjetek el?
- Meg kellett várnunk, amíg bejelented, hogy elmehetünk egyet szórakozni. –nyomott egy csókot Emmett a számra.
- És már megyünk is. –álltak fel a fiúk, és már ott sem voltak.
Em is csak összeszedett pár ruhát magának, majd a többiek után ment.
- Na, ti pedig menjetek magatoknak ruhát keresni, és utána irány vissza. –nevettem fel, és Gil-t a gardróbomba toltam.
Mutattam neki rengeteg ruhát, de csak kettőt próbált fel, és az elsőre esett a választásunk.
Egy kék, pánt nélküli ruha, mell alatti varrással, és puha esésű szoknya résszel.
Magamnak egy fekete, csillogó megjelenésű, pántos, mély nyakkivágású, divatos ráncolású ruha.
Közben megérkeztek a többiek is.
Alice egy mályvás színű, mell alatt egy világosabb anyagú ruhával a kezében jött. A ruha térd fölé ért. Az alsó anyag fölött van egy kicsit rövidebb rész is, ami háromszög alakban hosszabbodik, valamint Alice a kisujjára akasztotta a fekete tűsarkú szandálja pántját.
Jane egy fehér nagyon rövidnadrágot, és lila, pánt nélküli felsőt választott, lila tűsarkú cipővel.
Sophie egy fekete, nyakba akasztós, V kivágású, gyűrűdíszítéses ruhát cipelt. Ez mell alatti varrással, csipkedíszítéssel, és ferde aljjal rendelkezett. A kezében volt még egy fekete magassarkú is.
Mindenki lepakolt, és nekiálltunk készülődni. Mindenki a frizurájával volt elfoglalva. Jane haját begöndörítettük, Sophie, Gil, és Alice maradt természetes, míg az én hajamnak nekiestünk hajvasalóval, és hajsütővel.
Miután mindenki feltett magának egy kis sminket, és felöltöztünk.
Épp kész voltunk, amikor beállítottak a fiúk is, akik heves bókolgatásba kezdtek. Persze Gil rendesen elpirult, mi pedig csak nevettünk rajta.
- Jaj, ne már! Nektek könnyű. –kezdett el nyavalyogni. –Ti nem vagytok képesek elpirulni.
- Ne duzzogj. –nevetett rajta Felix.
- Ne veszekedjetek. –szólt Alice.
- Indulni kellene. –mosolyodtam el, és a többieket az ajtó felé kezdtem el tolni.
- Hány kocsival megyünk? –szökkent mellém Sophie.
- Nem tudom. Amennyibe beférünk. –nevettem fel. –Te mehetsz Alec-al.
- Öhm… - mondta zavartan. –Nem kell. Megyek a többiekkel.
- Ugyan. –legyintettem. –Te is tudod, hogy tudom, hogy együtt vagytok, szóval ha kérhetlek, ne strapáljátok magatokat a két méter távolsággal. Habár elég vicces, ahogy próbáltok egyre távolabb lenni egymástól. Na, de tényleg ne szenvedjetek. Jane mindent elmondott. Te is tudod, hogy a testvérével kapcsolatban szinte semmi titkot sem tud megtartani.
- Igen, és köszi. –ölelt meg hirtelen.
- Szívesen. –nevettem fel.
Végre leértünk a garázsba, és bepattantunk pár kocsiba. Szám szerint háromba. Az egyikben Alice, Jasper, Emmett és Én. A második kocsiba Alec és Sophie szállt be, míg a harmadik járműt Gil, Jane, Felix és Dem foglalta el, és már száguldottunk is.
- Jó, tudom. Szeretsz gyorsan vezetni, de nem sok egy kicsit? –dugta előre a fejét Alice.
- Nem. Egyáltalán nem gyors. –nevettem fel. –Motorral még sokkal gyorsabban szoktam menni.
- Vámpír létemre bele sem merek gondolni. –huppant vissza az ülésre, és belefészkelte magát szerelme karjaiba.
- Jaj, ne nyavalyogj. Gil még megtehetné, mert ő félhetne, hogy mi lesz vele, ha karambolozunk, ami ugye képtelenség. De te, Alice. Te vámpír vagy. Nehogy már beparázz egy kis száguldozástól. –kacagtam, és már le is parkoltam az ismert szórakozóhely előtt.
Kiszálltam, és az ajtó előtt bevártam a többieket, akik sietősen közeledtek felénk.
- Ez nem az a hely? –mosolyodott el Felix.
- Oh, dehogynem. –nevettem fel. –Ide jöttünk karácsony után.
- Amikor olyan váratlanul le kellett lépned? –élénkült fel Sophie.
- Jaj, hagyjátok már. Ez az a hely. –mosolygok rá. –Ahol karácsony után voltunk bulizni, ahonnan le kellett lépnem, mert váratlan látogatók akadtak… - sandítottam Emmett és Jasper párosára.
- Hé. Én csak meg akartalak keresni. –tette fel a kezeit Em védekezésképpen.
- Engem meg magával rángatott. –forgatta a szemeit Jasper.
- Jól van. Jól van. –nevettem fel. –Nem kéne bemenni?
- De, induljunk. –adta ki a parancsot Alice.
- Jé, fiúk, milyen rég láttalak titeket. –mosolyodott el a biztonsági őr.
Alec, Dem és Felix kezet is rázott vele.
- Tudom, tudom. Nem akarod az én ruhatáramat használni. –mosolygok rá. –De én szívesen odaadom a ruháimat. Az a szerencséd, hogy egy a méretünk.
- Oké. –sóhajtott fel.
- Na, fiúk, amire visszaértem, remélem egyikőtök sem lesz itt. –kacsintottam rájuk, és már suhantam is a nagyterem felé.
- Bridget. Mi járatban? –mosolyodott el Aro.
- Hát… szeretnénk megünnepelni Alec és Jane születésnapját… és ugye nem tilthatsz meg a kedvenc testőreidtől egy kis szórakozást… - mosolyogtam rá.
- Menjetek csak. –sóhajtott fel. –És vigyázzatok magatokra.
- Oké. Köszi. Ezerszer köszi. –hálálkodtam, és vissza is suhantam a szobámba.
- Na, szerencsére elmehetünk. –mosolyogtam. –És héé. Nem azt mondtam, hogy amire visszaértem menjetek el?
- Meg kellett várnunk, amíg bejelented, hogy elmehetünk egyet szórakozni. –nyomott egy csókot Emmett a számra.
- És már megyünk is. –álltak fel a fiúk, és már ott sem voltak.
Em is csak összeszedett pár ruhát magának, majd a többiek után ment.
- Na, ti pedig menjetek magatoknak ruhát keresni, és utána irány vissza. –nevettem fel, és Gil-t a gardróbomba toltam.
Mutattam neki rengeteg ruhát, de csak kettőt próbált fel, és az elsőre esett a választásunk.
Egy kék, pánt nélküli ruha, mell alatti varrással, és puha esésű szoknya résszel.
Magamnak egy fekete, csillogó megjelenésű, pántos, mély nyakkivágású, divatos ráncolású ruha.
Közben megérkeztek a többiek is.
Alice egy mályvás színű, mell alatt egy világosabb anyagú ruhával a kezében jött. A ruha térd fölé ért. Az alsó anyag fölött van egy kicsit rövidebb rész is, ami háromszög alakban hosszabbodik, valamint Alice a kisujjára akasztotta a fekete tűsarkú szandálja pántját.
Jane egy fehér nagyon rövidnadrágot, és lila, pánt nélküli felsőt választott, lila tűsarkú cipővel.
Sophie egy fekete, nyakba akasztós, V kivágású, gyűrűdíszítéses ruhát cipelt. Ez mell alatti varrással, csipkedíszítéssel, és ferde aljjal rendelkezett. A kezében volt még egy fekete magassarkú is.
Mindenki lepakolt, és nekiálltunk készülődni. Mindenki a frizurájával volt elfoglalva. Jane haját begöndörítettük, Sophie, Gil, és Alice maradt természetes, míg az én hajamnak nekiestünk hajvasalóval, és hajsütővel.
Miután mindenki feltett magának egy kis sminket, és felöltöztünk.
Épp kész voltunk, amikor beállítottak a fiúk is, akik heves bókolgatásba kezdtek. Persze Gil rendesen elpirult, mi pedig csak nevettünk rajta.
- Jaj, ne már! Nektek könnyű. –kezdett el nyavalyogni. –Ti nem vagytok képesek elpirulni.
- Ne duzzogj. –nevetett rajta Felix.
- Ne veszekedjetek. –szólt Alice.
- Indulni kellene. –mosolyodtam el, és a többieket az ajtó felé kezdtem el tolni.
- Hány kocsival megyünk? –szökkent mellém Sophie.
- Nem tudom. Amennyibe beférünk. –nevettem fel. –Te mehetsz Alec-al.
- Öhm… - mondta zavartan. –Nem kell. Megyek a többiekkel.
- Ugyan. –legyintettem. –Te is tudod, hogy tudom, hogy együtt vagytok, szóval ha kérhetlek, ne strapáljátok magatokat a két méter távolsággal. Habár elég vicces, ahogy próbáltok egyre távolabb lenni egymástól. Na, de tényleg ne szenvedjetek. Jane mindent elmondott. Te is tudod, hogy a testvérével kapcsolatban szinte semmi titkot sem tud megtartani.
- Igen, és köszi. –ölelt meg hirtelen.
- Szívesen. –nevettem fel.
Végre leértünk a garázsba, és bepattantunk pár kocsiba. Szám szerint háromba. Az egyikben Alice, Jasper, Emmett és Én. A második kocsiba Alec és Sophie szállt be, míg a harmadik járműt Gil, Jane, Felix és Dem foglalta el, és már száguldottunk is.
- Jó, tudom. Szeretsz gyorsan vezetni, de nem sok egy kicsit? –dugta előre a fejét Alice.
- Nem. Egyáltalán nem gyors. –nevettem fel. –Motorral még sokkal gyorsabban szoktam menni.
- Vámpír létemre bele sem merek gondolni. –huppant vissza az ülésre, és belefészkelte magát szerelme karjaiba.
- Jaj, ne nyavalyogj. Gil még megtehetné, mert ő félhetne, hogy mi lesz vele, ha karambolozunk, ami ugye képtelenség. De te, Alice. Te vámpír vagy. Nehogy már beparázz egy kis száguldozástól. –kacagtam, és már le is parkoltam az ismert szórakozóhely előtt.
Kiszálltam, és az ajtó előtt bevártam a többieket, akik sietősen közeledtek felénk.
- Ez nem az a hely? –mosolyodott el Felix.
- Oh, dehogynem. –nevettem fel. –Ide jöttünk karácsony után.
- Amikor olyan váratlanul le kellett lépned? –élénkült fel Sophie.
- Jaj, hagyjátok már. Ez az a hely. –mosolygok rá. –Ahol karácsony után voltunk bulizni, ahonnan le kellett lépnem, mert váratlan látogatók akadtak… - sandítottam Emmett és Jasper párosára.
- Hé. Én csak meg akartalak keresni. –tette fel a kezeit Em védekezésképpen.
- Engem meg magával rángatott. –forgatta a szemeit Jasper.
- Jól van. Jól van. –nevettem fel. –Nem kéne bemenni?
- De, induljunk. –adta ki a parancsot Alice.
- Jé, fiúk, milyen rég láttalak titeket. –mosolyodott el a biztonsági őr.
Alec, Dem és Felix kezet is rázott vele.
- Jé, hát elhoztátok a kis barátnőtöket? –csillantak fel a szemei, és kezet csókolt nekem.
- Én is nagyon örülök. –nevettem fel.
- Melyikkőtök az a mázlista, aki elhalászta az orrom elől? –nézett körbe.
- Én vagyok. –lépett mögém szerelmem, és átkarolta a derekam.
- És fiúk, ti kit fogtatok ki magatoknak? –érdeklődött továbbra is a haverjai felé fordulva.
- Én megnyertem a főnyereményt. –húzta magához szerelmét Alec. –A többiek szinglik.
- Szinglik? Na ne? –döbbent le. –A kis Jane is?
- Nem. Van pasim. –böki mellkason az embert.
- Na, Gideon… Ne szórakozz. –türelmetlenkedett Felix –Bemehetünk már? Tudod… kéne keresni valaki éjszakára.
- Ja, persze. Nem akartalak feltartani.–áll félre az útból, mire a kint várakozó emberek heves fújozásba, és káromlásba kezdtek.
- Valami nem tetszik? El lehet menni! –hallottam még Gideon hangját.
- Na, vámpírok. –fordulok feléjük. –Azt csináltok, amit akartok, csak figyeljetek egymásra, és a mi kis emberbarátunkra főképp. Gil, vigyázz magadra, Caius megöl, ha hajad szála görbül.
- Vigyázunk rá. –karolta át Felix.
- Oké. Üljetek le egy asztalhoz, hozok Gil-nek egy kis üdítőt. –mondtam gyorsan.
- De valami alkoholt is. –utasított.
- Persze. - mosolyodtam el, és már mentem is a pulthoz.
- Szia Cica. –mondta a pultos fiú, közben elég rendesen stírölte a dekoltázsom.
- Hello. Egy kólát kérek. –mosolyodtam el.
- Valami erőset nem kérsz? –tette le elém az üdítőt.
- Én is nagyon örülök. –nevettem fel.
- Melyikkőtök az a mázlista, aki elhalászta az orrom elől? –nézett körbe.
- Én vagyok. –lépett mögém szerelmem, és átkarolta a derekam.
- És fiúk, ti kit fogtatok ki magatoknak? –érdeklődött továbbra is a haverjai felé fordulva.
- Én megnyertem a főnyereményt. –húzta magához szerelmét Alec. –A többiek szinglik.
- Szinglik? Na ne? –döbbent le. –A kis Jane is?
- Nem. Van pasim. –böki mellkason az embert.
- Na, Gideon… Ne szórakozz. –türelmetlenkedett Felix –Bemehetünk már? Tudod… kéne keresni valaki éjszakára.
- Ja, persze. Nem akartalak feltartani.–áll félre az útból, mire a kint várakozó emberek heves fújozásba, és káromlásba kezdtek.
- Valami nem tetszik? El lehet menni! –hallottam még Gideon hangját.
- Na, vámpírok. –fordulok feléjük. –Azt csináltok, amit akartok, csak figyeljetek egymásra, és a mi kis emberbarátunkra főképp. Gil, vigyázz magadra, Caius megöl, ha hajad szála görbül.
- Vigyázunk rá. –karolta át Felix.
- Oké. Üljetek le egy asztalhoz, hozok Gil-nek egy kis üdítőt. –mondtam gyorsan.
- De valami alkoholt is. –utasított.
- Persze. - mosolyodtam el, és már mentem is a pulthoz.
- Szia Cica. –mondta a pultos fiú, közben elég rendesen stírölte a dekoltázsom.
- Hello. Egy kólát kérek. –mosolyodtam el.
- Valami erőset nem kérsz? –tette le elém az üdítőt.
- Egy Cosmopolitan-t. Kezdésnek jó lesz. –nevettem fel.
- Egy pillanat. –állt neki készíteni. –Egyedül vagy itt?
- Egy pillanat. –állt neki készíteni. –Egyedül vagy itt?
- Nem. A barátaimmal. Egyedül sosem bulizok. –nevettem fel.
- Furcsa. Azt hittem, hogy az ilyen szép nők egyedül jönnek, és itt keresnek partnert éjszakára. –mondta, közben kivillantotta a fogsorát.
- A partnerem már megvan. –mosolyodtam el.
- Oh, akkor bemelegíteni jöttetek?
- Mondhatjuk úgy is. –gondolkodtam el, és felnevettem. Bemelegedni? Vámpírok melegedni. Hát…
- Kész is. –tette le elém az üdítőt.
- Köszi. –nyújtottam át a pénzt, és már mentem is az asztalunk felé.
- Mit hoztál? –kérdezte Gil, amint letettem elé az üdítőit.
- Egy kólát, és egy Cosmopolitan-t. –mosolyogtam rá.
- Az mi? –értetlenkedett Alice.
- Hát… vodka, trimple sec, limelé, áfonya. –ültem le Szerelmem mellé.
- Nem tűnik valami erősnek… - jegyezte meg Felix.
- Nem akarom leitatni. –rántottam meg a vállamat.
- Na, majd én. –húzta ki magát Felix.
- Gyere. –húzta fel Sophie a párját.
- Hova? –értetlenkedett Alec.
- Hát táncolni, hova máshova? –nevetett.
- Na, mi is menjünk. –húztam fel szerelmemet, és a táncparkett felé mentünk.
- Tudtad, hogy szeretlek? –karolta át a derekamat hátulról.
- Persze. –nevettem fel, és nekiálltunk táncolni.
*5 óra múlva*
- Hozok neki valami… bármit. –álltam fel az asztaltól, és a táncparketten nevetgélő, és táncolni próbáló Gil felé böktem, aki mostanság nem igazán jött az asztalhoz, vagy csak akkor, amikor én nem voltam ott.
- Jövök veled. –pattant fel Alice. –Láttam valamit, ezt meg kell valósítanom.
- Oké. –nevettem fel, és a pulthoz mentem, ahol már a kihívóan mosolygó pultos várt.
- Kevin. Mi az ajánlatod? –nevetek fel.
- Nem is tudom… - gondolkodott el. – Egy B’52-t?
- Egy Orgazmus-t. –vágja rá Alice.
- Hogy mit? –döbbenek le.
- Bízz bennem. –nevet fel.
- Furcsa kérés… Oké… - kerekedtek ki a pultos szemei, de már neki is állt csinálni a koktélt.
- Milyen szerencse, hogy itt van koktélpult is. –nevetett fel Alice.
- Alice. –dörrenek rá. –Te normális vagy? Hogy kérhettél ilyet?
- Jaj, miért ne? Megkóstolja, és kész. –nevetett zavartan.
- Oké. De ha eláztatjuk, te magyarázod ki Caius-nál.
- Oké. Megy egyeztünk. –lelkesedik be, és már fel is kapja a kész koktélt, majd miután letesz egy kis pénzt a pultra, elhúz az asztal felé.
- Furcsa kérései vannak a barátnődnek.
- Ez van. –rántom meg a vállam. –Minden esetre egy kólát adhatnál. Mert ezt szerintem le kell öblíteni valamivel.
- Oké. Töltöm. –mosolyodott el, és már ott sem volt.
- Meghívhatlak valamire? –jött a kellemes, ismerős hang mellőlem.
- Austin. –fordultam meg. – Újra találkozunk. Micsoda kellemes meglepetés.
- Bridget. Megismertelek. –nevetett fel.
- Furcsa. Azt hittem, hogy az ilyen szép nők egyedül jönnek, és itt keresnek partnert éjszakára. –mondta, közben kivillantotta a fogsorát.
- A partnerem már megvan. –mosolyodtam el.
- Oh, akkor bemelegíteni jöttetek?
- Mondhatjuk úgy is. –gondolkodtam el, és felnevettem. Bemelegedni? Vámpírok melegedni. Hát…
- Kész is. –tette le elém az üdítőt.
- Köszi. –nyújtottam át a pénzt, és már mentem is az asztalunk felé.
- Mit hoztál? –kérdezte Gil, amint letettem elé az üdítőit.
- Egy kólát, és egy Cosmopolitan-t. –mosolyogtam rá.
- Az mi? –értetlenkedett Alice.
- Hát… vodka, trimple sec, limelé, áfonya. –ültem le Szerelmem mellé.
- Nem tűnik valami erősnek… - jegyezte meg Felix.
- Nem akarom leitatni. –rántottam meg a vállamat.
- Na, majd én. –húzta ki magát Felix.
- Gyere. –húzta fel Sophie a párját.
- Hova? –értetlenkedett Alec.
- Hát táncolni, hova máshova? –nevetett.
- Na, mi is menjünk. –húztam fel szerelmemet, és a táncparkett felé mentünk.
- Tudtad, hogy szeretlek? –karolta át a derekamat hátulról.
- Persze. –nevettem fel, és nekiálltunk táncolni.
*5 óra múlva*
- Hozok neki valami… bármit. –álltam fel az asztaltól, és a táncparketten nevetgélő, és táncolni próbáló Gil felé böktem, aki mostanság nem igazán jött az asztalhoz, vagy csak akkor, amikor én nem voltam ott.
- Jövök veled. –pattant fel Alice. –Láttam valamit, ezt meg kell valósítanom.
- Oké. –nevettem fel, és a pulthoz mentem, ahol már a kihívóan mosolygó pultos várt.
- Kevin. Mi az ajánlatod? –nevetek fel.
- Nem is tudom… - gondolkodott el. – Egy B’52-t?
- Egy Orgazmus-t. –vágja rá Alice.
- Hogy mit? –döbbenek le.
- Bízz bennem. –nevet fel.
- Furcsa kérés… Oké… - kerekedtek ki a pultos szemei, de már neki is állt csinálni a koktélt.
- Milyen szerencse, hogy itt van koktélpult is. –nevetett fel Alice.
- Alice. –dörrenek rá. –Te normális vagy? Hogy kérhettél ilyet?
- Jaj, miért ne? Megkóstolja, és kész. –nevetett zavartan.
- Oké. De ha eláztatjuk, te magyarázod ki Caius-nál.
- Oké. Megy egyeztünk. –lelkesedik be, és már fel is kapja a kész koktélt, majd miután letesz egy kis pénzt a pultra, elhúz az asztal felé.
- Furcsa kérései vannak a barátnődnek.
- Ez van. –rántom meg a vállam. –Minden esetre egy kólát adhatnál. Mert ezt szerintem le kell öblíteni valamivel.
- Oké. Töltöm. –mosolyodott el, és már ott sem volt.
- Meghívhatlak valamire? –jött a kellemes, ismerős hang mellőlem.
- Austin. –fordultam meg. – Újra találkozunk. Micsoda kellemes meglepetés.
- Bridget. Megismertelek. –nevetett fel.
- Hogy vagy mostanában? –mosolyogtam rá elbűvölően, mire szíve meglódult.
- Jól. –rántotta meg a vállát. –A kezem begyógyult, ha ez is érdekelne.
- A gondolataimban olvasol. –nevettem fel. –Pont ez lett volna a következő kérdésem.
- Valahogy éreztem. –dőlt neki a pultnak.
- És… mit keresel ilyen távol az otthonodtól?
- A nagymamám beteg, és őt ápolom. –szomorodott el.
- Aha… - mosolyodtam el. –Akkor nem otthon kéne lenned vele, hogy ápold. Például meleg teát vinni neki, letámogatni a lépcsőn, nehogy leessen… ilyesmik…
- Oké. Sarokba szorítottál. Az egyik haverom ide költözött, és jöttünk házavató bulira… és úgy döntöttünk, hogy inkább átugrunk ide.
- Ennyire snassz volt ott a buli? –húztam fel a szemöldököm.
- Elfogyott a pia. –rántott újra egyet a vállán, közben féloldalasan elmosolyodott.
- Alkoholista brigád. –kacagtam.
- Amúgy te mit keresel errefelé? Az Isten háta mögött?
- Oh, hát ez nem a háta mögött van. Ez az orra előtt. –mosolyodtam el. –Ez az egyik kedvenc helyem. Mármint ez az egész település, ország, vidék magával ragadó. Imádom. Amúgy itt éltem jó pár évet, és most úgy voltam, hogy ideje egy kicsit látogatni.
- Itt éltél? –kerekedtek ki a szemei.
- Igen. Elég sokat. –rántottam meg a vállam, és közben felkacagtam. –Akkor költöztem vissza, amikor ügyesen fellöktelek.
- Ahhoz képest elég… fehér vagy… - gondolkodott el. –Mármint ha csak nemrég költöztél vissza, még kellene egy kicsi… napbarnított színednek lennie.
- Betegség. –magyaráztam. –Mi a kedvenc helyed?
- Nekem… hát… ez mindenképp az első háromba van. Aztán ott van L.A, meg Párizs…
- Én is szeretem az ilyen helyeket. –gondolkodtam el. –De én imádom az erdőket, és a tengerpartokat is. Ja, meg a napfelkeltét.
- A tengerpartokat én is bírom. –nevetett fel. –Az erdő… nem az én világom. Mindig eltévedek benne.
- Na, nálam az csoda lenne, ha eltévednék. –vágtam rá, és elvigyorogtam.
- Ja, ha a Napnál tartunk. Mivel én még nem sok napfelkeltét láttam, így én csak a naplementét bírom.
- Én szinte mindig a felkeltét nézem. Akkor olyan… varázslatos…
- Á, szóval te korán kelő típus vagy.
- Mondhatjuk így is. –mosolyodtam el. Korán kelő… hát… utoljára több, mint 18 éve aludtam…
- Bocsi, hogy eddig tartott. –tette le a pultra Kevin az italt.
- Köszi, és semmi gond. –mosolyogtam rá, és gyorsan megfogtam az italt.
- Viszont ott van egy kis gond. – lépett mellém Emmett, és egy csókot nyomott az ajkaimra. –Felix eláztatta a barátnődet.
- Hogy mi? –döbbentem le. –Eltűnök egy kicsit, ti pedig azonnal teletömitek mindenféle löttyel?
- Hé. Ne engem vádolj. –tette a kezeit maga elé védekezően. –Alice kezdte a keverést ezzel az Orgazmussal, vagy mivel. Igen hívogató neve van…
- Igen. Az volt a neve. –sóhajtottam fel. –Engem ki fognak nyírni. Nekem végem van. Milyen állapotban van?
- Hát… - vigyorgott Szerelmem. –Állandóan nevet, össze-vissza beszél, menni alig tud… jelen esetben azt zagyválja, hogy szédül, vagy mi. Ráadásul elbőgte magát. Ja, és hab a tortán az, hogy épp akkor rángattuk el a parkettről, amikor épp letolta a nyelvét egy pasi torkán, és gombolta ki az ingjét… szóval… Elég gázos a helyzet. Még jó, hogy Jane felfedezte, mert a végén még nekem is sok lenne a dolgokból. Pedig az csoda…
- Oké. Rosszabb, mint gondoltam. –sóhajtottam fel. –Hogy a francba fogom én eljuttatni a szobámig?
- Majd megoldjuk. –karolta át a derekam.
- Jaj, majd elfelejtettem. –csaptam a homlokomra. –Austin, ő itt Emmett. Em, ő itt Austin.
- Szia. –nyújtott kezet Szerelmem, amit az emberi barátom el is fogadott.
- Hello. Akkor mennetek is kell? –mondta a szőke „herceg”.
- Nagyon úgy tűnik. –sóhajtottam fel. –Engem tényleg meg fog nyúzni.
- Ki? – értetlenkedett Austin.
- Caius. Gil, vagyis a becsípett barátnőm pasija. Legalább is ha fogalmazhatok így. Mert hivatalosan nem vannak együtt… de… - forgattam a szemem. –Maguknak sem akarják bevallani a kész tényeket. Egymásba vannak habarodva, de teljesen tagadják a dolgokat, és hihetetlenek…
- Ez általában így van. –nevetett fel. –Na, akkor vigyázz magadra, magatokra.
- Meglesz. Bocsi, hogy csak ennyit tudtam beszélgetni veled. –indultam el. –Vigyázz magadra. –intettem még egyet, és már húztam is Emmett-et az asztalunkhoz, ahol az erősen nevető, és derült hangulatban lévő Gil-t találtam.
- Bridget. –visította. –Végre itt vagy. Képzeld, nem akarnak nekem iszit hozni. Azt akarják ezek a gonosz bácsik és nénik, hogy én úgy haljak meg, hogy szomjas vagyok. Érted? Rosszat akarnak nekem. Félek tőlük. Annyira ijesztőek. Gyere velem táncolniii. –próbált felállni, de visszahuppant a padra. –Segítsetek már. Rosszak vagyok. Miért csináljátok velem ezt? Táncolni akarok!
- Te jó ég. –kerekednek ki a szemeim. –Mi a francot itattatok ti vele?
- Hát… Öhm… Én itattam vele egy Flaming Lamborghini-t. –bökte ki Felix.
- Hogy mit? –sikkantok fel. –Az az egyik legerősebb. Nem is csodálom, hogy kidőlt.
- Haza akarok menni. –sikította becsípett barátom. –Haza akarok menni. Az… hukk… az ágyamban akarok… hukk…aludni. –sírt, és közben csuklott is.
- Hát ennél jobb már nem is lehetne. –mondtam szarkasztikusan. –Oké. Felix, szépen kapd fel a kis barátnőnket. Ideje hazaszállítani.
- Oké. –fogta meg, és a karjaiba kapta.
- Mehetünk. –állt fel Alice is.
- Jól. –rántotta meg a vállát. –A kezem begyógyult, ha ez is érdekelne.
- A gondolataimban olvasol. –nevettem fel. –Pont ez lett volna a következő kérdésem.
- Valahogy éreztem. –dőlt neki a pultnak.
- És… mit keresel ilyen távol az otthonodtól?
- A nagymamám beteg, és őt ápolom. –szomorodott el.
- Aha… - mosolyodtam el. –Akkor nem otthon kéne lenned vele, hogy ápold. Például meleg teát vinni neki, letámogatni a lépcsőn, nehogy leessen… ilyesmik…
- Oké. Sarokba szorítottál. Az egyik haverom ide költözött, és jöttünk házavató bulira… és úgy döntöttünk, hogy inkább átugrunk ide.
- Ennyire snassz volt ott a buli? –húztam fel a szemöldököm.
- Elfogyott a pia. –rántott újra egyet a vállán, közben féloldalasan elmosolyodott.
- Alkoholista brigád. –kacagtam.
- Amúgy te mit keresel errefelé? Az Isten háta mögött?
- Oh, hát ez nem a háta mögött van. Ez az orra előtt. –mosolyodtam el. –Ez az egyik kedvenc helyem. Mármint ez az egész település, ország, vidék magával ragadó. Imádom. Amúgy itt éltem jó pár évet, és most úgy voltam, hogy ideje egy kicsit látogatni.
- Itt éltél? –kerekedtek ki a szemei.
- Igen. Elég sokat. –rántottam meg a vállam, és közben felkacagtam. –Akkor költöztem vissza, amikor ügyesen fellöktelek.
- Ahhoz képest elég… fehér vagy… - gondolkodott el. –Mármint ha csak nemrég költöztél vissza, még kellene egy kicsi… napbarnított színednek lennie.
- Betegség. –magyaráztam. –Mi a kedvenc helyed?
- Nekem… hát… ez mindenképp az első háromba van. Aztán ott van L.A, meg Párizs…
- Én is szeretem az ilyen helyeket. –gondolkodtam el. –De én imádom az erdőket, és a tengerpartokat is. Ja, meg a napfelkeltét.
- A tengerpartokat én is bírom. –nevetett fel. –Az erdő… nem az én világom. Mindig eltévedek benne.
- Na, nálam az csoda lenne, ha eltévednék. –vágtam rá, és elvigyorogtam.
- Ja, ha a Napnál tartunk. Mivel én még nem sok napfelkeltét láttam, így én csak a naplementét bírom.
- Én szinte mindig a felkeltét nézem. Akkor olyan… varázslatos…
- Á, szóval te korán kelő típus vagy.
- Mondhatjuk így is. –mosolyodtam el. Korán kelő… hát… utoljára több, mint 18 éve aludtam…
- Bocsi, hogy eddig tartott. –tette le a pultra Kevin az italt.
- Köszi, és semmi gond. –mosolyogtam rá, és gyorsan megfogtam az italt.
- Viszont ott van egy kis gond. – lépett mellém Emmett, és egy csókot nyomott az ajkaimra. –Felix eláztatta a barátnődet.
- Hogy mi? –döbbentem le. –Eltűnök egy kicsit, ti pedig azonnal teletömitek mindenféle löttyel?
- Hé. Ne engem vádolj. –tette a kezeit maga elé védekezően. –Alice kezdte a keverést ezzel az Orgazmussal, vagy mivel. Igen hívogató neve van…
- Igen. Az volt a neve. –sóhajtottam fel. –Engem ki fognak nyírni. Nekem végem van. Milyen állapotban van?
- Hát… - vigyorgott Szerelmem. –Állandóan nevet, össze-vissza beszél, menni alig tud… jelen esetben azt zagyválja, hogy szédül, vagy mi. Ráadásul elbőgte magát. Ja, és hab a tortán az, hogy épp akkor rángattuk el a parkettről, amikor épp letolta a nyelvét egy pasi torkán, és gombolta ki az ingjét… szóval… Elég gázos a helyzet. Még jó, hogy Jane felfedezte, mert a végén még nekem is sok lenne a dolgokból. Pedig az csoda…
- Oké. Rosszabb, mint gondoltam. –sóhajtottam fel. –Hogy a francba fogom én eljuttatni a szobámig?
- Majd megoldjuk. –karolta át a derekam.
- Jaj, majd elfelejtettem. –csaptam a homlokomra. –Austin, ő itt Emmett. Em, ő itt Austin.
- Szia. –nyújtott kezet Szerelmem, amit az emberi barátom el is fogadott.
- Hello. Akkor mennetek is kell? –mondta a szőke „herceg”.
- Nagyon úgy tűnik. –sóhajtottam fel. –Engem tényleg meg fog nyúzni.
- Ki? – értetlenkedett Austin.
- Caius. Gil, vagyis a becsípett barátnőm pasija. Legalább is ha fogalmazhatok így. Mert hivatalosan nem vannak együtt… de… - forgattam a szemem. –Maguknak sem akarják bevallani a kész tényeket. Egymásba vannak habarodva, de teljesen tagadják a dolgokat, és hihetetlenek…
- Ez általában így van. –nevetett fel. –Na, akkor vigyázz magadra, magatokra.
- Meglesz. Bocsi, hogy csak ennyit tudtam beszélgetni veled. –indultam el. –Vigyázz magadra. –intettem még egyet, és már húztam is Emmett-et az asztalunkhoz, ahol az erősen nevető, és derült hangulatban lévő Gil-t találtam.
- Bridget. –visította. –Végre itt vagy. Képzeld, nem akarnak nekem iszit hozni. Azt akarják ezek a gonosz bácsik és nénik, hogy én úgy haljak meg, hogy szomjas vagyok. Érted? Rosszat akarnak nekem. Félek tőlük. Annyira ijesztőek. Gyere velem táncolniii. –próbált felállni, de visszahuppant a padra. –Segítsetek már. Rosszak vagyok. Miért csináljátok velem ezt? Táncolni akarok!
- Te jó ég. –kerekednek ki a szemeim. –Mi a francot itattatok ti vele?
- Hát… Öhm… Én itattam vele egy Flaming Lamborghini-t. –bökte ki Felix.
- Hogy mit? –sikkantok fel. –Az az egyik legerősebb. Nem is csodálom, hogy kidőlt.
- Haza akarok menni. –sikította becsípett barátom. –Haza akarok menni. Az… hukk… az ágyamban akarok… hukk…aludni. –sírt, és közben csuklott is.
- Hát ennél jobb már nem is lehetne. –mondtam szarkasztikusan. –Oké. Felix, szépen kapd fel a kis barátnőnket. Ideje hazaszállítani.
- Oké. –fogta meg, és a karjaiba kapta.
- Mehetünk. –állt fel Alice is.
- Várjunk csak. Te láttad ezt? –döbbentem le.
- Nem igazán. Itt van, tudod, blokkolod az erőm. Csak pár apróságot láttam. De várd csak meg, hogy mi lesz utána. –villantott egy szikrázó mosolyt, majd ki is táncolt az épületből, mi pedig utána.
- Te jó ég. –jajdultam fel. –Engem meg fognak nyúzni. De először én nyiffantalak kit téged, Felix. –mordultam fel. –Ja, és a ti kocsitokkal megy.
- Teli fogja rókázni a kocsimat. – nyavalygott Felix.
- Ez van. –rántottam egyet a vállamon. –Majd kitakarítod.
- Nem fog hányni. –szólt közbe Alice.
- Oké. –könnyebbült meg Felix, és befektette elég ittas állapotban lévő barátnőmet a kocsija hátsó ülésére.
- Induljunk. –pattantam be a kocsimba, és már fordítottam is el a kulcsot, majd miután az utasaim beszálltak, nyomtam a gázt.
- Jól leitattátok. –nevetett fel Jasper.
- Ne is mond. –kuncogtam én is. –Itt már csak arra kéne rájönnünk, hogy hogyan fogjuk mi bejuttatni a szobámba úgy, hogy senki se vegye észre?
- Ez egy jó kérdés. –szólt közbe Alice.
- De a válasznak is jónak kéne lennie. –mosolyodott el Emmett.
- Hát… ez úgymond képtelenség… - gondolkodott el Jazz. – Mivel egy vámpírokkal teli épületről beszélünk…
- Majd megoldjuk valahogy. –mondta Emmett.
- Nyugi, nem lesz gond. –jelentette ki Alice.
- Oké. De még mindig te fogod kimagyarázni Caius-nál. –határoztam el.
- De rád hallgat. Engem nem is ismer. –esett kétségbe Alice.
- Majd megoldod.
- Na de Bridget. –nyavalygott Alice.
- Oké. Oké. Egye fene, megoldjuk. –határoztam el, és ráléptem a gázra.
Mi lesz a várba? Mit fogok én mondani a szőke vezetőnek? Hogy fogom én ezt kimagyarázni?
Te jó ég. Most rendesen benne vagyunk a pácban…
- Nem igazán. Itt van, tudod, blokkolod az erőm. Csak pár apróságot láttam. De várd csak meg, hogy mi lesz utána. –villantott egy szikrázó mosolyt, majd ki is táncolt az épületből, mi pedig utána.
- Te jó ég. –jajdultam fel. –Engem meg fognak nyúzni. De először én nyiffantalak kit téged, Felix. –mordultam fel. –Ja, és a ti kocsitokkal megy.
- Teli fogja rókázni a kocsimat. – nyavalygott Felix.
- Ez van. –rántottam egyet a vállamon. –Majd kitakarítod.
- Nem fog hányni. –szólt közbe Alice.
- Oké. –könnyebbült meg Felix, és befektette elég ittas állapotban lévő barátnőmet a kocsija hátsó ülésére.
- Induljunk. –pattantam be a kocsimba, és már fordítottam is el a kulcsot, majd miután az utasaim beszálltak, nyomtam a gázt.
- Jól leitattátok. –nevetett fel Jasper.
- Ne is mond. –kuncogtam én is. –Itt már csak arra kéne rájönnünk, hogy hogyan fogjuk mi bejuttatni a szobámba úgy, hogy senki se vegye észre?
- Ez egy jó kérdés. –szólt közbe Alice.
- De a válasznak is jónak kéne lennie. –mosolyodott el Emmett.
- Hát… ez úgymond képtelenség… - gondolkodott el Jazz. – Mivel egy vámpírokkal teli épületről beszélünk…
- Majd megoldjuk valahogy. –mondta Emmett.
- Nyugi, nem lesz gond. –jelentette ki Alice.
- Oké. De még mindig te fogod kimagyarázni Caius-nál. –határoztam el.
- De rád hallgat. Engem nem is ismer. –esett kétségbe Alice.
- Majd megoldod.
- Na de Bridget. –nyavalygott Alice.
- Oké. Oké. Egye fene, megoldjuk. –határoztam el, és ráléptem a gázra.
Mi lesz a várba? Mit fogok én mondani a szőke vezetőnek? Hogy fogom én ezt kimagyarázni?
Te jó ég. Most rendesen benne vagyunk a pácban…
 |
| Alice ruhája |
 |
| Bridget ruhája |
 |
| Gillian ruhája |
 |
| Jane ruhája |
 |
| Sophie ruhája |
