Köszönteném az új rendszeres olvasót, Evelyn-t. :)
Ezt a fejezetet neked ajánlom, meg persze azoknak, akik komit írtak az utóbbi fejezetekhez.
Puszi
Ui.: Komit légyszii <3 :)
26. fejezet
(Bridget)
(Bridget)
Reggel, a csodálatos éjszaka után kézen fogva mentünk vissza a házba, végig mosolyogva. Ott felsiettünk a szobáinkba, és én nekiálltam átöltözni, közben az ajtó elől Edward lépteit hallottam. Fehér csipkés melltartóban; fekete csőfarmerban; és fehér magas sarkúban álltam a szoba közepén, mosolyogva, miközben Edward benyitott, és zavarában gyorsan vissza is csukta a szobaajtót. Elnevettem magam, miközben felvettem az előre kiválasztott, fehér, tapadós, hosszított felsőt.
- Gyere Ed, persze csak akkor, ha már összeszedted magad. –nevettem.
- Oké. –lépett be az ajtó.
- Miért jöttél? –húztam fel a szemöldököm.
- Azért, hogy kérem az erőm. –mondta, mosolyogva.
- Mi van Ed? Talán így jobban nézek ki, mint melltartóban? –nevettem.
- Hát, nem is tudom…- húzta el a mondat végét, mire Em berontott az ajtón, a falhoz nyomva Ed-et.
- Em, nyugi. Macim. Nyugi. –fogtam meg a kezét, mire a fejét felém fordította, és lassan fekete írisze visszaváltozott a megszokott arany barnára. Elengedte Ed-et, és megölelt. –Nyugi Drágám.
- Bocs, Ed, de ez egy kicsit félreérthető volt. –mondta, miközben egy csókot nyomott ajkaimra.
- Tudom, de csak vicceltünk. Bridget. –mondta, miközben rám sandított. Én csak megforgattam a szemeimet, és visszaadtam az erejét.
- Megfelel?
- Sokkal jobb. –válaszolta, miközben Bells belépett a szobába.
- Mi van itt? Kisgyűlés? –mosolyogott.
- Most már te is itt vagy, tehát három fő felett már nagygyűlés. –válaszoltam.
- Oké. Na, Szerelmem, indulni kell suliba. Jazz elviszi Alice-t, mi meg egy másik kocsival. Így ők ketten is el tudnak értünk jönni. –mutatott ránk.
- Ohh, tényleg. Jasper ma alakít. –nevettem. –Alice! Jasper-nek ruhát készíts ki légy szíves. Majd a haját, meg a sminket megcsinálom én. –kiabáltam át.
- Oké. –szólt vissza.
- Nahm, sziasztok. Megyünk. –ölelt meg Bella. Elmentek, és már csak az autók hangját hallottuk.
- Szegény Jasper. –nevettem, miközben megnéztem a délutáni öltözékét. Egy nagyon-nagyon feszülős pink bőr hatású nadrág, egy szűk, zöld felső, sportcipővel. Végül is buzinak kell kinéznie, nem prostinak.
- Na, ez nagyon buli lesz. –nevetett.
- Szerintem is. –mosolyogtam. –Csináljunk valamit. Nekem van egy kis ötletem.
- Ohh? –karolt át.
- Nem talált. Nem az éjszakai programunkra gondoltam. –nevettem. – Film?
- Oké. Mit nézzünk?
- Hát…
- Tehát nem tudod.
- Nem.
- De amúgy milyenre gondolsz? Horror? Thriller? Romantikus? Szokásos?
- Nem is tudom. Legyen vígjáték, és horror.
- Oké.
Két perc múlva a házimozi-rendszer előtt ültünk, és néztük a Horrorra akadva –t. Hát… Elég jól mulattunk. A huszadik percnél Jasper is velünk együtt nevetett. Megnéztük utána a második, és harmadik részt is.
- Na, Jazz. Gyere. Nem fogunk végezni. –mosolyogtam, közben megfogtam az ingnyakát, és felhúztam a lépcsőn. Belöktem a szobába. –Öltözz. Nem nézek. –mondtam.
- Jöhetsz. Végeztem. –állt a szoba közepén, a ruhába, mire én próbáltam komoly lenni. Leültettem Alice asztala elé, és addig vasaltam a haját, amíg szög egyenesen nem állt. Utána kisminkeltem, és csodálattal néztem a művemet. Megfogtam a kezét, és lehúztam a lépcsőn. Addig még nem mutattam meg neki, hogy néz ki.
- Na, Jazz. Uhh, jól nézel ki buziként. –röhögött Emmett.
- Szerintem is. Jók vagyunk Alice-al.- nevettem, miközben Jazz-t odahúztam egy tükörhöz. Kidülledt szemekkel nézte magát. Mi csak Em-mel nevettünk a háttérben. Lassan hátrafordult, és végigmutatott magán.
- Most komoly? –kérdezte.
- Mennünk kell. –mondtam, miközben a garázsból tolattam ki a kocsival. Megálltam a ház előtt, és hátraültem. Mind a ketten beszálltak, Emmett hátra hozzám, Jasper pedig a vezető ülésbe. Em-el kézen fogva nevettük végig az utat. Hihetetlen, hogy Jasper hogy néz ki. Megálltunk a suli előtt, jól észrevehető helyen, a perkolóban. Emmett kiszállt, és kihúzta Jazz-t is a kocsiból. Emm nekitámaszkodott a kocsinak, közel hozzám. Kicsengettek, és az emberek özönlöttek a parkolóba, és mindenki lefagyva nézte Jazz-t. Én próbáltam halkan nevetni a kocsiban. Emmett kint mosolyogott, többször nézett be a sötétített ablakon. Egyszer csak egy barna hajú lány táncolt oda Emmett-hez, és nagyon rázta magát előtte.
Minden fiú a parkolóban őt nézte, gondolom ő lehet az iskola kedvence.
- Szia Emmett. Hogy vagy mostanában? –kérdezte nyálas hangon, miközben megrebegtette a pilláit.
- Szia Elisabeth. Jól vagyok, köszönöm. Te?
- Én is tökéletesen, főleg, mióta itt vagy; köszönöm. –mosolygott rá csábosan.
- Suli hogy megy? –kérdezte Szerelmem.
- Egész jól. Csak hát a biológia. Kellene egy korepetítor. Nem korrepetálnál Emmett? –kérte meg egy nagyon csábító mosoly kíséretében, erre Jasper elnevette magát, nekem meg egy dühös morgás hagyta el torkomat.
- Hát, nem is tudom….- vakarta tarkóját Emmett, mire Jazz még hangosabban nevetett.
- Bocs, Emmett, bemutatnál a barátodnak? –kérdezte édes hangnemben Elisabeth, mire hangosan felnevettem.
- Testvéremnek Eli. Ő Jasper. –nevetett Emmett.
- Nahm, Jasper, csak nem stílust váltottál? Vagy átmentél buziba? –húzta fel a szemöldökét Elisabeth.
- Nem. –morgott Jaz.
- Emberek! Ő itt Jasper! –kiabálta el magát Elisabeth, mire mindenki nevetésben tört ki. – Szóval, Emmett, ha nem korrepetálsz, akkor egy randiban benne vagy? –vette elő újra a hódító oldalát, mire megint morogtam. Szerencséje van, hogy nem szállhatok ki a kocsiból. A végén még véradás lenne.
- Nem Elisabeth. Más áldozatot kell keresned. Nekem komoly kapcsolatom van.
- Ohh… De hát nincs itt a barátnőd. Egy körben biztos benne lennél. –tette kezét Em mellkasára. Na, a csaj gyorsan állítsa le magát, vagy nem állok jót magamért.
- De. Itt van. És nem fogom megcsalni. Ahhoz túlságosan szeretem.
- Még mindig együtt vagy Rosalie-val?- húzta fel a szemöldökét.
- Nem, nem vagyok. Annál egy sokkal jobb, szebb, okosabb és becsületesebb nőt találtam, és nem akarom elveszíteni. –mosolygott.
- Szeretlek Em. –suttogtam úgy, hogy csak Ő hallhatta, vagy maximum Jaz.
- Én is téged Bridget. –suttogta ő is.
- Én nem látom sehol azt a hülye csajt. Te látod? –kérdezte. Én hülye?
- Na jó, Elisabeth. Eddig hagytam magam. –emelte fel a hangját Szerelmem. –Most elszakadt a cérna. Azt még elviseltem, hogy el akarsz csábítani. Oké. Kit nem? –kiabált már a végére. – Még az is elmegy, hogy rá akarsz venni egyes dolgokra. De az, hogy a barátnőmet le hülyézed, amikor egy, nem is ismered; kettő, akkor sem mondhatnád rá,ha ismernéd. Ez kiütötte a biztosítékot. Kinek gondolod magad? Oké, te vagy az iskola ügyeletes kurvája, minden pasi rajong érted, és meg akar szerezni, de vannak kivételek. És én nem vagyok benne egy akcióban. Megértetted? Most pedig menj innen, vagy nagyon megbánod. –kiabált, mire a csaj eliszkolt, és a tömeg csendben hallgatta végig Emmett akcióját. A végén bepattant a kocsiba, és megölelt.
- Sajnálom. –suttogta bele a csókunkba.
- Én is. Szeretlek. –öleltem meg.
- Én is. Mindennél jobban.
- Jajj, Emmett, milyen érzelgős lettél mostanság. –pattant be a kocsiba Alice és Jasper, miután páran lefotózták a buzinak öltözött Cullen gyereket. Elhajtottunk. Otthon, míg Jasper átöltözött, és hajat mosott, Alice-val beszélgettünk.
- Ügyes vagy Emmett. Elisabeth végre leállította magát. –mosolygott Alice. –Igaz, hogy utána a lány WC-ben sírt úgy tíz percig, de az már nem lényeges.
- Szerintem sem. Aki ilyet mond, az sírjon csak. –lépett be az ajtón Bella. –Jó voltál Jasper. Most mindenki ezzel lesz elfoglalva egy hétig.
- Tovább. Az egyik gyerek ki fogja nyomtatni a képet úgy ezer példányba, és végigszórja a folyosón. Legalább is azt tervezi. - mosolyogott Alice.
- Na ne! - Hallatszott Jasper hangja az emeletről.
- Na de! Még szerencse, hogy nem jársz, vagyis járunk már oda. –szóltam vissza neki. Két perc múlva már lent ült közöttünk a nappaliba, rendesen, normális öltözetben, smink és hajvasalás nélkül.
- Még jó, hogy lefényképeztem. –adta át a képeket Alice.
- Egyet kinagyítatnál nekem? –kérdeztem.
- Persze. Hívom is stúdiót. –mondta, majd felkapta a telefont, és elment. Két perc múlva visszajött. – Egy óra múlva itt lesznek. –mosolygott.
- Köszi Alice. –öleltem meg.
*_1 óra múlva_*
- Köszönjük. –csukta be az ajtót a fényképszállító után Alice, és három óriási dobozt hozott be.
- Itt van Alice? –vettem ki az egyik kezéből a dobozt.
- Igen. Bekereteztetve. Az egyik Carlisle irodájába megy, a másik hozzád, a harmadik pedig tartalék. –mosolygott.
- Ohh, köszi. Akkor gyere, tegyük fel. –mondtam, és felhúztam a lépcsőn Alice-t. Carlisle irodájában letettük a képet az íróasztalára, és átmentünk a szobámba. Ott feltettük a falra, a Tv fölé, jól látható helyre. Lefeküdtem az ágyra, és csak néztem a képet. A háttérben ott voltak a régi osztálytársaim is. Ekkor Em lépteit hallottam, és ajtónyitódást, meg hogy besüpped mellettem az ágy.
- Jól vagy? –kérdezte.
- Lehetne máshogy egy vámpír? –néztem tovább a képet.
- Hát, nem igazán. De én nem úgy gondoltam. –mosolyogott.
- Jól persze, csak ma a suliban mérhetetlen vágyat éreztem, hogy kiszálljak és letekerjem annak a csajnak a fejét. –nevettem el magam.
- Csak nem féltékeny vagy? –húzta fel a szemöldökét.
- Dehogynem. –mosolyogtam rá, mire édes csókkal jutalmazott, amit én nagyon szívesen viszonoztam is, majd folytattuk a tegnap éjszakai programunkat.
- Gyere Ed, persze csak akkor, ha már összeszedted magad. –nevettem.
- Oké. –lépett be az ajtó.
- Miért jöttél? –húztam fel a szemöldököm.
- Azért, hogy kérem az erőm. –mondta, mosolyogva.
- Mi van Ed? Talán így jobban nézek ki, mint melltartóban? –nevettem.
- Hát, nem is tudom…- húzta el a mondat végét, mire Em berontott az ajtón, a falhoz nyomva Ed-et.
- Em, nyugi. Macim. Nyugi. –fogtam meg a kezét, mire a fejét felém fordította, és lassan fekete írisze visszaváltozott a megszokott arany barnára. Elengedte Ed-et, és megölelt. –Nyugi Drágám.
- Bocs, Ed, de ez egy kicsit félreérthető volt. –mondta, miközben egy csókot nyomott ajkaimra.
- Tudom, de csak vicceltünk. Bridget. –mondta, miközben rám sandított. Én csak megforgattam a szemeimet, és visszaadtam az erejét.
- Megfelel?
- Sokkal jobb. –válaszolta, miközben Bells belépett a szobába.
- Mi van itt? Kisgyűlés? –mosolyogott.
- Most már te is itt vagy, tehát három fő felett már nagygyűlés. –válaszoltam.
- Oké. Na, Szerelmem, indulni kell suliba. Jazz elviszi Alice-t, mi meg egy másik kocsival. Így ők ketten is el tudnak értünk jönni. –mutatott ránk.
- Ohh, tényleg. Jasper ma alakít. –nevettem. –Alice! Jasper-nek ruhát készíts ki légy szíves. Majd a haját, meg a sminket megcsinálom én. –kiabáltam át.
- Oké. –szólt vissza.
- Nahm, sziasztok. Megyünk. –ölelt meg Bella. Elmentek, és már csak az autók hangját hallottuk.
- Szegény Jasper. –nevettem, miközben megnéztem a délutáni öltözékét. Egy nagyon-nagyon feszülős pink bőr hatású nadrág, egy szűk, zöld felső, sportcipővel. Végül is buzinak kell kinéznie, nem prostinak.
- Na, ez nagyon buli lesz. –nevetett.
- Szerintem is. –mosolyogtam. –Csináljunk valamit. Nekem van egy kis ötletem.
- Ohh? –karolt át.
- Nem talált. Nem az éjszakai programunkra gondoltam. –nevettem. – Film?
- Oké. Mit nézzünk?
- Hát…
- Tehát nem tudod.
- Nem.
- De amúgy milyenre gondolsz? Horror? Thriller? Romantikus? Szokásos?
- Nem is tudom. Legyen vígjáték, és horror.
- Oké.
Két perc múlva a házimozi-rendszer előtt ültünk, és néztük a Horrorra akadva –t. Hát… Elég jól mulattunk. A huszadik percnél Jasper is velünk együtt nevetett. Megnéztük utána a második, és harmadik részt is.
- Na, Jazz. Gyere. Nem fogunk végezni. –mosolyogtam, közben megfogtam az ingnyakát, és felhúztam a lépcsőn. Belöktem a szobába. –Öltözz. Nem nézek. –mondtam.
- Jöhetsz. Végeztem. –állt a szoba közepén, a ruhába, mire én próbáltam komoly lenni. Leültettem Alice asztala elé, és addig vasaltam a haját, amíg szög egyenesen nem állt. Utána kisminkeltem, és csodálattal néztem a művemet. Megfogtam a kezét, és lehúztam a lépcsőn. Addig még nem mutattam meg neki, hogy néz ki.
- Na, Jazz. Uhh, jól nézel ki buziként. –röhögött Emmett.
- Szerintem is. Jók vagyunk Alice-al.- nevettem, miközben Jazz-t odahúztam egy tükörhöz. Kidülledt szemekkel nézte magát. Mi csak Em-mel nevettünk a háttérben. Lassan hátrafordult, és végigmutatott magán.
- Most komoly? –kérdezte.
- Mennünk kell. –mondtam, miközben a garázsból tolattam ki a kocsival. Megálltam a ház előtt, és hátraültem. Mind a ketten beszálltak, Emmett hátra hozzám, Jasper pedig a vezető ülésbe. Em-el kézen fogva nevettük végig az utat. Hihetetlen, hogy Jasper hogy néz ki. Megálltunk a suli előtt, jól észrevehető helyen, a perkolóban. Emmett kiszállt, és kihúzta Jazz-t is a kocsiból. Emm nekitámaszkodott a kocsinak, közel hozzám. Kicsengettek, és az emberek özönlöttek a parkolóba, és mindenki lefagyva nézte Jazz-t. Én próbáltam halkan nevetni a kocsiban. Emmett kint mosolyogott, többször nézett be a sötétített ablakon. Egyszer csak egy barna hajú lány táncolt oda Emmett-hez, és nagyon rázta magát előtte.
Minden fiú a parkolóban őt nézte, gondolom ő lehet az iskola kedvence.
- Szia Emmett. Hogy vagy mostanában? –kérdezte nyálas hangon, miközben megrebegtette a pilláit.
- Szia Elisabeth. Jól vagyok, köszönöm. Te?
- Én is tökéletesen, főleg, mióta itt vagy; köszönöm. –mosolygott rá csábosan.
- Suli hogy megy? –kérdezte Szerelmem.
- Egész jól. Csak hát a biológia. Kellene egy korepetítor. Nem korrepetálnál Emmett? –kérte meg egy nagyon csábító mosoly kíséretében, erre Jasper elnevette magát, nekem meg egy dühös morgás hagyta el torkomat.
- Hát, nem is tudom….- vakarta tarkóját Emmett, mire Jazz még hangosabban nevetett.
- Bocs, Emmett, bemutatnál a barátodnak? –kérdezte édes hangnemben Elisabeth, mire hangosan felnevettem.
- Testvéremnek Eli. Ő Jasper. –nevetett Emmett.
- Nahm, Jasper, csak nem stílust váltottál? Vagy átmentél buziba? –húzta fel a szemöldökét Elisabeth.
- Nem. –morgott Jaz.
- Emberek! Ő itt Jasper! –kiabálta el magát Elisabeth, mire mindenki nevetésben tört ki. – Szóval, Emmett, ha nem korrepetálsz, akkor egy randiban benne vagy? –vette elő újra a hódító oldalát, mire megint morogtam. Szerencséje van, hogy nem szállhatok ki a kocsiból. A végén még véradás lenne.
- Nem Elisabeth. Más áldozatot kell keresned. Nekem komoly kapcsolatom van.
- Ohh… De hát nincs itt a barátnőd. Egy körben biztos benne lennél. –tette kezét Em mellkasára. Na, a csaj gyorsan állítsa le magát, vagy nem állok jót magamért.
- De. Itt van. És nem fogom megcsalni. Ahhoz túlságosan szeretem.
- Még mindig együtt vagy Rosalie-val?- húzta fel a szemöldökét.
- Nem, nem vagyok. Annál egy sokkal jobb, szebb, okosabb és becsületesebb nőt találtam, és nem akarom elveszíteni. –mosolygott.
- Szeretlek Em. –suttogtam úgy, hogy csak Ő hallhatta, vagy maximum Jaz.
- Én is téged Bridget. –suttogta ő is.
- Én nem látom sehol azt a hülye csajt. Te látod? –kérdezte. Én hülye?
- Na jó, Elisabeth. Eddig hagytam magam. –emelte fel a hangját Szerelmem. –Most elszakadt a cérna. Azt még elviseltem, hogy el akarsz csábítani. Oké. Kit nem? –kiabált már a végére. – Még az is elmegy, hogy rá akarsz venni egyes dolgokra. De az, hogy a barátnőmet le hülyézed, amikor egy, nem is ismered; kettő, akkor sem mondhatnád rá,ha ismernéd. Ez kiütötte a biztosítékot. Kinek gondolod magad? Oké, te vagy az iskola ügyeletes kurvája, minden pasi rajong érted, és meg akar szerezni, de vannak kivételek. És én nem vagyok benne egy akcióban. Megértetted? Most pedig menj innen, vagy nagyon megbánod. –kiabált, mire a csaj eliszkolt, és a tömeg csendben hallgatta végig Emmett akcióját. A végén bepattant a kocsiba, és megölelt.
- Sajnálom. –suttogta bele a csókunkba.
- Én is. Szeretlek. –öleltem meg.
- Én is. Mindennél jobban.
- Jajj, Emmett, milyen érzelgős lettél mostanság. –pattant be a kocsiba Alice és Jasper, miután páran lefotózták a buzinak öltözött Cullen gyereket. Elhajtottunk. Otthon, míg Jasper átöltözött, és hajat mosott, Alice-val beszélgettünk.
- Ügyes vagy Emmett. Elisabeth végre leállította magát. –mosolygott Alice. –Igaz, hogy utána a lány WC-ben sírt úgy tíz percig, de az már nem lényeges.
- Szerintem sem. Aki ilyet mond, az sírjon csak. –lépett be az ajtón Bella. –Jó voltál Jasper. Most mindenki ezzel lesz elfoglalva egy hétig.
- Tovább. Az egyik gyerek ki fogja nyomtatni a képet úgy ezer példányba, és végigszórja a folyosón. Legalább is azt tervezi. - mosolyogott Alice.
- Na ne! - Hallatszott Jasper hangja az emeletről.
- Na de! Még szerencse, hogy nem jársz, vagyis járunk már oda. –szóltam vissza neki. Két perc múlva már lent ült közöttünk a nappaliba, rendesen, normális öltözetben, smink és hajvasalás nélkül.
- Még jó, hogy lefényképeztem. –adta át a képeket Alice.
- Egyet kinagyítatnál nekem? –kérdeztem.
- Persze. Hívom is stúdiót. –mondta, majd felkapta a telefont, és elment. Két perc múlva visszajött. – Egy óra múlva itt lesznek. –mosolygott.
- Köszi Alice. –öleltem meg.
*_1 óra múlva_*
- Köszönjük. –csukta be az ajtót a fényképszállító után Alice, és három óriási dobozt hozott be.
- Itt van Alice? –vettem ki az egyik kezéből a dobozt.
- Igen. Bekereteztetve. Az egyik Carlisle irodájába megy, a másik hozzád, a harmadik pedig tartalék. –mosolygott.
- Ohh, köszi. Akkor gyere, tegyük fel. –mondtam, és felhúztam a lépcsőn Alice-t. Carlisle irodájában letettük a képet az íróasztalára, és átmentünk a szobámba. Ott feltettük a falra, a Tv fölé, jól látható helyre. Lefeküdtem az ágyra, és csak néztem a képet. A háttérben ott voltak a régi osztálytársaim is. Ekkor Em lépteit hallottam, és ajtónyitódást, meg hogy besüpped mellettem az ágy.
- Jól vagy? –kérdezte.
- Lehetne máshogy egy vámpír? –néztem tovább a képet.
- Hát, nem igazán. De én nem úgy gondoltam. –mosolyogott.
- Jól persze, csak ma a suliban mérhetetlen vágyat éreztem, hogy kiszálljak és letekerjem annak a csajnak a fejét. –nevettem el magam.
- Csak nem féltékeny vagy? –húzta fel a szemöldökét.
- Dehogynem. –mosolyogtam rá, mire édes csókkal jutalmazott, amit én nagyon szívesen viszonoztam is, majd folytattuk a tegnap éjszakai programunkat.
