 |
| Bridget |
Köszönöm a négy darab kommentet. Tudjátok, megtehetném, hogy nem hozom nektek a frisst mondjuk... 6 komi alatt. De nem teszem meg. Mert időpontokhoz vagyok kötve, hogy a tervezett időpontra be tudjam fejezni a történetet. Annyit elárulok, hogy most tartunk a 92. fejezetnél( ez az!), és összesen 100 fejezetes lesz a történet :)
Jó olvasást,
Puszii
92. fejezet- Vagyis II. 51. fejezet
(Bridget)
Sóhajtva csuktam vissza a szememet, miközben szorosabban fontam a karjaimat köré. Meztelen testünk összesimult, én pedig jólesően megborzongtam, mikor a hátamat kezdte el simogatni. A vörös selyemhuzatos takarónkat Em még jó pár perccel ezelőtt rántott ránk.
- Kifelé a szobából. –visította Alice, miközben kilökte az ajtót.
- Alice, Drágám. –mutattam rá a tényre–Teljesen meztelenek vagyunk.
- Emmett. Kifelé. –utasította.
- Ahogy kívánod. –vigyorgott, és felállt.
A takaró lecsúszott róla, így fedetlenül hagyva legékesebb testrészét. Alice pedig gyorsan megpördült, és a falat kezdte el bámulni.
- Bridget-el ellentétben, én nem szeretnélek meztelenül bámulni, úgyhogy ha megkérhetlek, öltözz fel, és menj ki. –utasította Alice.
Elnevettem magam, és Emmett is hasonlóan tett. Közben magára kapott egy alsógatyát, egy farmert, a pólóját pedig a kezébe kapta.
- Jó mulatást, Kicsim. –lépett hozzám, és hosszú csókot nyomott az ajkaimra.
- Neked is, Szívem. –mosolyogtam rá, s ezután kiment, és becsukta maga mögött az ajtót.
- Ez a vőlegény. –tekerte a fejét Alice, és elvigyorodott –Ideje készülni. Sok dolgunk van.
- És mi lenne az a sok dolog? –kérdeztem vissza.
- Oh… úgy egy és negyed óránk van elkészülni. –villantott egy mosolyt, és elsuhant, majd visszatérve hozzám, ledobott elém egy táskát.
(Bridget)
Sóhajtva csuktam vissza a szememet, miközben szorosabban fontam a karjaimat köré. Meztelen testünk összesimult, én pedig jólesően megborzongtam, mikor a hátamat kezdte el simogatni. A vörös selyemhuzatos takarónkat Em még jó pár perccel ezelőtt rántott ránk.
- Kifelé a szobából. –visította Alice, miközben kilökte az ajtót.
- Alice, Drágám. –mutattam rá a tényre–Teljesen meztelenek vagyunk.
- Emmett. Kifelé. –utasította.
- Ahogy kívánod. –vigyorgott, és felállt.
A takaró lecsúszott róla, így fedetlenül hagyva legékesebb testrészét. Alice pedig gyorsan megpördült, és a falat kezdte el bámulni.
- Bridget-el ellentétben, én nem szeretnélek meztelenül bámulni, úgyhogy ha megkérhetlek, öltözz fel, és menj ki. –utasította Alice.
Elnevettem magam, és Emmett is hasonlóan tett. Közben magára kapott egy alsógatyát, egy farmert, a pólóját pedig a kezébe kapta.
- Jó mulatást, Kicsim. –lépett hozzám, és hosszú csókot nyomott az ajkaimra.
- Neked is, Szívem. –mosolyogtam rá, s ezután kiment, és becsukta maga mögött az ajtót.
- Ez a vőlegény. –tekerte a fejét Alice, és elvigyorodott –Ideje készülni. Sok dolgunk van.
- És mi lenne az a sok dolog? –kérdeztem vissza.
- Oh… úgy egy és negyed óránk van elkészülni. –villantott egy mosolyt, és elsuhant, majd visszatérve hozzám, ledobott elém egy táskát.
 |
| Bridget ruhája |
Kivettem a benne lévő ruhákat, és elvigyorodva forgattam a kezemben. Egy fekete, francia bugyi méretű rövidnadrág volt benne, amin láncok tekeregtek. Előkerült még egy rózsaszín felső is, ami spagetti pántos volt, és középről indult egy csík, ami csillogó kövekkel volt kirakva, és végment a mellkasom közepén, egyenesen a ruha széléig, ahol aztán a mell-résznél elkanyarodott, és a szegély mentén végment, egyenesen hátra. Maga a felső is rövidebb volt, a köldökömig épp, hogy csak leért, és a kövekkel kirakott csíknál fel volt gyűrögetve az anyag.
A táska aljáról előkerült még egy pink tűsarkú is, amit vékony, fekete csipkeháló fedett be.
- Ezt komolyan gondoltad? –vigyorogtam rá.
- Teljesen komolyan. –mosolygott –A fiúk fél órán belül elmennek, szóval nem látják az öltözetedet. Mondjuk jobb is, mert nem hiszem, hogy a te drága vőlegényed elengedne ebben a cuccban bárhová is.
Elmosolyodtam, és a takarómba csavarva a fürdőmbe mentem.
- Lezuhanyozok, és megmosom a hajamat. Tegyél te is így, húsz perc múlva ugyanitt találkozunk. –adtam ki az utasítást, és villantottam egy vigyort, majd becsuktam a fürdőm ajtaját.
Úgy tettem, ahogy mondtam. Beálltam a forró vízsugár alá, a tusfürdőmmel átdörzsöltem magam, samponnal és balzsammal megmostam a hajamat, majd elállítottam a vizet, törölközőbe csavartam a testemet és a hajamat is, majd belebújtam a kikészített fehérneműimbe, és a szobámba sétáltam.
Alice épp akkor nyitott be a szobába. Egy póló volt rajta, short-tal, a feje tetején ugyancsak egy turbán volt, törölközőből, benne pedig a vizes tincsei.
Lenyomott a fésülködőasztalom elé a székbe, és nekiállt megcsinálni a hajamat. Először hajszárítóval megszárította, majd kivasalta a tincseimet. Végül lágy loknikat varázsolt belőle,és egy kis hajlakk segítségével tökéletes lett. Valami furcsa sprayt fújt rá, s mint később kiderült, ez csillám volt.
Én is megcsináltam a haját, a szokásos formára, majd ugyan azt a csillámos sprayt használatba véve fújtam a tincseire.
- Tökéletesen fogsz kinézni. –vigyorgott, és visszanyomott a székbe –Szemeket le.
Úgy tettem, ahogy mondta, és hallottam, ahogy kipattintja a szemfestékek tetejét. Éreztem, ahogy kihúzza a szememet, majd a szemhéjamat festi ki, végül a számra vitt fel rúzst.
- Nyithatod. –motyogta.
Ahogy gondoltam, Alice tökéletes munkát végzett. A rózsaszín árnyalataival dolgozott, egy kis füstös színnel megfűszerezve. Szemceruzával is kihúzta a szememet, és dús, fekete szempillákat varázsolt nekem.
Én hasonlóan tettem, csak a zöld színt használtam. A végeredmény hasonló lett, mint az enyém.
- Van tíz percünk. –mosolyodott el –És nagyon jó lett a sminkem, köszönöm.
- Én köszönöm. –öleltem meg –Akkor menj öltözni.
Elsuhant, és én is öltözködni kezdtem. Durván egy perc múlva már teljesen felöltözve álltam a szoba közepén, és épp a fekete kistáskámba dobáltam bele a legszükségesebb dolgokat.
Természetesen helyet kapott benne rúzs, szem-ceruza és spirál, parfüm, pénz és bankkártya, személyi, telefon, és papír zsebkendő.
Épp behúztam a cipzárt a táskán, amikor autók parkoltak le a ház előtt.
Kinéztem az ablakon, és megláttam a Denali klán női tagjait, valamint a másik kocsiból kipattanó Elisabeth-et és Caroline-t, végül pedig kiszállt Prue.
- Alice, ez a te műved? –kiáltottam ki vigyorogva.
- Inkább gyere le, és üdvözöld a vendégeidet.
Halványan megráztam a fejemet, majd a táskámat a karomra akasztva mentem le a nappaliba, ahol már a többiek vártak.
- Sziasztok. –vigyorogtam rájuk, és sorban megölelgettem mindenkit.
Nem voltunk sokan, csak tizenheten. Alice, Bella, Esme, Prue, Elisabeth, Betsy, Caroline, Carmen, Kate, Tanya, Irina, Jenny, Jane, Sophie, Nancy, Gil, és végül én.
Ahogy elnéztem, mint a nappaliban vártak rám, mire Alice megjelent egy dobozzal a kezében.
Az én drága szervezőzsenim is hasonló öltözetbe bújt, mint én. Egy fehér farmerrövidnadrág volt rajta, rózsaszín csipkés felső, ami szinte teljesen átlátszott, csak a mellrésznél volt még anyag. Hosszú, térd fölé érő bőrcsizmát viselt, tíz centis sarkakkal.
- Mindenki vegyen egyet. Ez viszont a menyasszonyé. –vigyorodott el, és a hajamba nyomott egy ördögszarvakkal felszerelt hajpántot, a többiek fejére pedig fehér illetve pink színű nyuszifül került.
- Alice, nem gondolod, hogy egy kicsit… –kezdtem.
- Túllövök a célon? –vigyorgott –Nem. És nem fogsz megállítani. Az évszázad legjobb leánybúcsúja lesz megtartva ma éjszaka, és ezt senki sem állíthatja meg.
Elvigyorodtam, és épp készültem megölelni, amikor egy óriási kocsi gurult be a ház elé, aztán dudálni kezdett.
- Itt a fuvarunk. Na, indulás csajok. –vigyorodott el, és kézen ragadott, majd kihúzott, egyenesen a kocsihoz.
Egy pink limuzin állt előttem. Az elegáns ruhába öltözött férfi sofőr épp kinyitotta az ajtaját, majd Alice belökött rajta, és ő is utánam szállt. Csodás volt odabent. Fekete-rózsaszín bőr ülőalkalmatosság volt beépítve mindkét oldalára, de óriási volt. A kocsi végében volt egy minibár-szerűség, ami dugig volt töltve italokkal.
Sorban ültek be a többiek is, még miután az utolsó csajszi után becsukódott az ajtó, körbenéztem. Mindenki mosolyogva figyelt, és ahhoz képest, hogy tizenhatan ültünk a kocsiban, bőven volt még hely.
- Akkor mehet a menet. –sikkantotta Alice, és elvigyorodott.
Poharak kerültek elő, kétféle itallal, ahogy elnéztem. Az egyikben vér volt –vagyis egy kis vízzel kikeverve, ahogy elnéztem-, a másikban pedig vörösbor.
Természetesen az embereknek, illetve farkaslánynak ment a bor, míg mi, vámpírok a higított vért kaptuk. Alice mindenre gondolt.
- És most koccintsunk a mi drága menyasszonyunkra, Bridget-re. Ez az utolsó bulid az esküvő előtt, mondhatni utolsó szabad éjszakád, úgyhogy most kell kirúgni a hámból. Mindent bele, csajok, számítok rátok is. –vigyorgott az én drága szervezőzsenim, és mindenki koccintásra emelte a poharát, majd középen összekoccant az összes kristálypohár, és mindenki meghúzta az italát.
Furcsa volt a higított vér, de elment. Legalább nem emberi ital. Így Caroline-nek sem tűnt fel, hogy nem bort iszunk, mert a két ital színe és állaga teljesen megegyezett.
- Kisasszony, oda mennek, amit megbeszéltünk telefonon? –kérdezte a vezető.
- Igen, George, amit mondtam. –vigyorgott Alice.
- Mi az úti cél? –kérdeztem.
- Ohh, majd megtudod. –kacsintott.
A karomat összefontam a mellkasom előtt, és morcosan néztem rá.
- Ne csináld. Úgysem hatsz meg minket. –szólt rám Bells.
- Mi? Már Bella is tudja? –sipítottam –Mindenki tudja, csak én nem?
- Nem. Csak Bells és Én tudjuk a célállomást. –vigyorgott rám.
Mosolyogva megráztam a fejemet, és lehúztam a pohár alján maradt italomat.
Hirtelen megcsörrent a mobilom, én pedig gyorsan kikaptam a táskámból, felvettem, és a fülemhez emeltem.
- Igen? –szóltam bele.
- Szia Kicsim. –hallottam Emmett hangját –Mi újság?
- Na de Bridget. –kiáltotta Prue –Úgy beszélgetni a jövendőbeliddel, hogy közben mások csókolgatnak? Ráadásul ilyen helyes, olaszos valakik? Na, ez nem semmi. Oh, ez a tejszínhab lenyalós dolgot én is akarom! A következő én leszek!
- Mit csinálnak? –kérdezte Emmett.
- És most szépen kikapcsoljuk a telefonokat. –vigyorgott Alice, és kikapta a kezemből az Iphone 4-emet, majd egy határozott mozdulattal kivette az akkumulátorját, az alól pedig a SIM kártyámat, amit a táskájába rejtett, a telóm többi részét pedig a kezembe nyomta.
- Így nincs kísértés, hogy visszakapcsold. –mosolygott rám Bella ártatlanul.
- Esme, ez összeesküvés. –mondtam hisztis hangon.
- Ez van, kicsim. –simogatta meg az arcomat.
Hirtelen megállt a Limo, és Esme és Carmen felállt.
- Jó mulatást, Lányok. –mosolyogtak.
- Hová mentek? –értetlenkedtem.
- Nekünk Carmennel ma este más programunk van. –magyarázta Esme–És hidd el, Bridget, jól fogtok mulatni. Ha ott lennénk, nem tudnátok magatokat rendesen elengedni. Úgy hogy… jó mulatást. Sziasztok. –mosolygott, letették a fejükből a nyuszifüleket, és kiszálltak, és a sofőr becsukta a Limuzin ajtaját, majd visszaszállt a vezető ülésbe, és már robogtunk is tovább.
- Tizenöten maradtunk. –mosolygott Lisa –Anya, remélem ki fogsz rúgni a hámból.
- Ígérem, úgy fogok viselkedni, mint ti. –vigyorgott –Mellesleg régen buliztam, itt az ideje egy rendes kiruccanásnak. Tehát Bridget, köszönöm a meghívást.
- Semmiség, Prue. –mosolyogtam.
- Amúgy is. Szükségetek van egy emberre, aki mindent megörökít. –vette elő a táskájából a kamerát, Carol táskájából pedig egy fényképezőgép került elő –Vagyis kettő.
- A-a. Caroline ki fog rúgni a hámból. Nem fogja megúszni arra hivatkozva, hogy neki fényképeznie kell. –mondta Alice sértődötten –Különben is. Szerintetek erre nem gondoltam?
- Alice. Ez felesleges kérdés volt. –mosolygott Tanya –Te mindig, mindenre gondolsz.
- Tudom. Épp ezért, Carol, nem hivatkozhatsz erre. –vigyorgott.
Carol elmosolyodott, majd visszamélyesztette a táskájába a gépét, és inkább egy kis szájfényt vitt fel ajkaira.
- Ígérem, az este folyamán hozzá sem fogok érni a fényképezőgépemhez. –jelentette ki.
- Örülök neki. –vigyorgott diadalittasan Alice.
- Megjöttünk, Kisasszony. –nyitotta ki az ajtót George.
A táska aljáról előkerült még egy pink tűsarkú is, amit vékony, fekete csipkeháló fedett be.
- Ezt komolyan gondoltad? –vigyorogtam rá.
- Teljesen komolyan. –mosolygott –A fiúk fél órán belül elmennek, szóval nem látják az öltözetedet. Mondjuk jobb is, mert nem hiszem, hogy a te drága vőlegényed elengedne ebben a cuccban bárhová is.
Elmosolyodtam, és a takarómba csavarva a fürdőmbe mentem.
- Lezuhanyozok, és megmosom a hajamat. Tegyél te is így, húsz perc múlva ugyanitt találkozunk. –adtam ki az utasítást, és villantottam egy vigyort, majd becsuktam a fürdőm ajtaját.
Úgy tettem, ahogy mondtam. Beálltam a forró vízsugár alá, a tusfürdőmmel átdörzsöltem magam, samponnal és balzsammal megmostam a hajamat, majd elállítottam a vizet, törölközőbe csavartam a testemet és a hajamat is, majd belebújtam a kikészített fehérneműimbe, és a szobámba sétáltam.
Alice épp akkor nyitott be a szobába. Egy póló volt rajta, short-tal, a feje tetején ugyancsak egy turbán volt, törölközőből, benne pedig a vizes tincsei.
Lenyomott a fésülködőasztalom elé a székbe, és nekiállt megcsinálni a hajamat. Először hajszárítóval megszárította, majd kivasalta a tincseimet. Végül lágy loknikat varázsolt belőle,és egy kis hajlakk segítségével tökéletes lett. Valami furcsa sprayt fújt rá, s mint később kiderült, ez csillám volt.
Én is megcsináltam a haját, a szokásos formára, majd ugyan azt a csillámos sprayt használatba véve fújtam a tincseire.
- Tökéletesen fogsz kinézni. –vigyorgott, és visszanyomott a székbe –Szemeket le.
Úgy tettem, ahogy mondta, és hallottam, ahogy kipattintja a szemfestékek tetejét. Éreztem, ahogy kihúzza a szememet, majd a szemhéjamat festi ki, végül a számra vitt fel rúzst.
- Nyithatod. –motyogta.
Ahogy gondoltam, Alice tökéletes munkát végzett. A rózsaszín árnyalataival dolgozott, egy kis füstös színnel megfűszerezve. Szemceruzával is kihúzta a szememet, és dús, fekete szempillákat varázsolt nekem.
Én hasonlóan tettem, csak a zöld színt használtam. A végeredmény hasonló lett, mint az enyém.
- Van tíz percünk. –mosolyodott el –És nagyon jó lett a sminkem, köszönöm.
- Én köszönöm. –öleltem meg –Akkor menj öltözni.
Elsuhant, és én is öltözködni kezdtem. Durván egy perc múlva már teljesen felöltözve álltam a szoba közepén, és épp a fekete kistáskámba dobáltam bele a legszükségesebb dolgokat.
Természetesen helyet kapott benne rúzs, szem-ceruza és spirál, parfüm, pénz és bankkártya, személyi, telefon, és papír zsebkendő.
Épp behúztam a cipzárt a táskán, amikor autók parkoltak le a ház előtt.
Kinéztem az ablakon, és megláttam a Denali klán női tagjait, valamint a másik kocsiból kipattanó Elisabeth-et és Caroline-t, végül pedig kiszállt Prue.
- Alice, ez a te műved? –kiáltottam ki vigyorogva.
- Inkább gyere le, és üdvözöld a vendégeidet.
Halványan megráztam a fejemet, majd a táskámat a karomra akasztva mentem le a nappaliba, ahol már a többiek vártak.
- Sziasztok. –vigyorogtam rájuk, és sorban megölelgettem mindenkit.
Nem voltunk sokan, csak tizenheten. Alice, Bella, Esme, Prue, Elisabeth, Betsy, Caroline, Carmen, Kate, Tanya, Irina, Jenny, Jane, Sophie, Nancy, Gil, és végül én.
Ahogy elnéztem, mint a nappaliban vártak rám, mire Alice megjelent egy dobozzal a kezében.
Az én drága szervezőzsenim is hasonló öltözetbe bújt, mint én. Egy fehér farmerrövidnadrág volt rajta, rózsaszín csipkés felső, ami szinte teljesen átlátszott, csak a mellrésznél volt még anyag. Hosszú, térd fölé érő bőrcsizmát viselt, tíz centis sarkakkal.
- Mindenki vegyen egyet. Ez viszont a menyasszonyé. –vigyorodott el, és a hajamba nyomott egy ördögszarvakkal felszerelt hajpántot, a többiek fejére pedig fehér illetve pink színű nyuszifül került.
- Alice, nem gondolod, hogy egy kicsit… –kezdtem.
- Túllövök a célon? –vigyorgott –Nem. És nem fogsz megállítani. Az évszázad legjobb leánybúcsúja lesz megtartva ma éjszaka, és ezt senki sem állíthatja meg.
Elvigyorodtam, és épp készültem megölelni, amikor egy óriási kocsi gurult be a ház elé, aztán dudálni kezdett.
- Itt a fuvarunk. Na, indulás csajok. –vigyorodott el, és kézen ragadott, majd kihúzott, egyenesen a kocsihoz.
Egy pink limuzin állt előttem. Az elegáns ruhába öltözött férfi sofőr épp kinyitotta az ajtaját, majd Alice belökött rajta, és ő is utánam szállt. Csodás volt odabent. Fekete-rózsaszín bőr ülőalkalmatosság volt beépítve mindkét oldalára, de óriási volt. A kocsi végében volt egy minibár-szerűség, ami dugig volt töltve italokkal.
Sorban ültek be a többiek is, még miután az utolsó csajszi után becsukódott az ajtó, körbenéztem. Mindenki mosolyogva figyelt, és ahhoz képest, hogy tizenhatan ültünk a kocsiban, bőven volt még hely.
- Akkor mehet a menet. –sikkantotta Alice, és elvigyorodott.
Poharak kerültek elő, kétféle itallal, ahogy elnéztem. Az egyikben vér volt –vagyis egy kis vízzel kikeverve, ahogy elnéztem-, a másikban pedig vörösbor.
Természetesen az embereknek, illetve farkaslánynak ment a bor, míg mi, vámpírok a higított vért kaptuk. Alice mindenre gondolt.
- És most koccintsunk a mi drága menyasszonyunkra, Bridget-re. Ez az utolsó bulid az esküvő előtt, mondhatni utolsó szabad éjszakád, úgyhogy most kell kirúgni a hámból. Mindent bele, csajok, számítok rátok is. –vigyorgott az én drága szervezőzsenim, és mindenki koccintásra emelte a poharát, majd középen összekoccant az összes kristálypohár, és mindenki meghúzta az italát.
Furcsa volt a higított vér, de elment. Legalább nem emberi ital. Így Caroline-nek sem tűnt fel, hogy nem bort iszunk, mert a két ital színe és állaga teljesen megegyezett.
- Kisasszony, oda mennek, amit megbeszéltünk telefonon? –kérdezte a vezető.
- Igen, George, amit mondtam. –vigyorgott Alice.
- Mi az úti cél? –kérdeztem.
- Ohh, majd megtudod. –kacsintott.
A karomat összefontam a mellkasom előtt, és morcosan néztem rá.
- Ne csináld. Úgysem hatsz meg minket. –szólt rám Bells.
- Mi? Már Bella is tudja? –sipítottam –Mindenki tudja, csak én nem?
- Nem. Csak Bells és Én tudjuk a célállomást. –vigyorgott rám.
Mosolyogva megráztam a fejemet, és lehúztam a pohár alján maradt italomat.
Hirtelen megcsörrent a mobilom, én pedig gyorsan kikaptam a táskámból, felvettem, és a fülemhez emeltem.
- Igen? –szóltam bele.
- Szia Kicsim. –hallottam Emmett hangját –Mi újság?
- Na de Bridget. –kiáltotta Prue –Úgy beszélgetni a jövendőbeliddel, hogy közben mások csókolgatnak? Ráadásul ilyen helyes, olaszos valakik? Na, ez nem semmi. Oh, ez a tejszínhab lenyalós dolgot én is akarom! A következő én leszek!
- Mit csinálnak? –kérdezte Emmett.
- És most szépen kikapcsoljuk a telefonokat. –vigyorgott Alice, és kikapta a kezemből az Iphone 4-emet, majd egy határozott mozdulattal kivette az akkumulátorját, az alól pedig a SIM kártyámat, amit a táskájába rejtett, a telóm többi részét pedig a kezembe nyomta.
- Így nincs kísértés, hogy visszakapcsold. –mosolygott rám Bella ártatlanul.
- Esme, ez összeesküvés. –mondtam hisztis hangon.
- Ez van, kicsim. –simogatta meg az arcomat.
Hirtelen megállt a Limo, és Esme és Carmen felállt.
- Jó mulatást, Lányok. –mosolyogtak.
- Hová mentek? –értetlenkedtem.
- Nekünk Carmennel ma este más programunk van. –magyarázta Esme–És hidd el, Bridget, jól fogtok mulatni. Ha ott lennénk, nem tudnátok magatokat rendesen elengedni. Úgy hogy… jó mulatást. Sziasztok. –mosolygott, letették a fejükből a nyuszifüleket, és kiszálltak, és a sofőr becsukta a Limuzin ajtaját, majd visszaszállt a vezető ülésbe, és már robogtunk is tovább.
- Tizenöten maradtunk. –mosolygott Lisa –Anya, remélem ki fogsz rúgni a hámból.
- Ígérem, úgy fogok viselkedni, mint ti. –vigyorgott –Mellesleg régen buliztam, itt az ideje egy rendes kiruccanásnak. Tehát Bridget, köszönöm a meghívást.
- Semmiség, Prue. –mosolyogtam.
- Amúgy is. Szükségetek van egy emberre, aki mindent megörökít. –vette elő a táskájából a kamerát, Carol táskájából pedig egy fényképezőgép került elő –Vagyis kettő.
- A-a. Caroline ki fog rúgni a hámból. Nem fogja megúszni arra hivatkozva, hogy neki fényképeznie kell. –mondta Alice sértődötten –Különben is. Szerintetek erre nem gondoltam?
- Alice. Ez felesleges kérdés volt. –mosolygott Tanya –Te mindig, mindenre gondolsz.
- Tudom. Épp ezért, Carol, nem hivatkozhatsz erre. –vigyorgott.
Carol elmosolyodott, majd visszamélyesztette a táskájába a gépét, és inkább egy kis szájfényt vitt fel ajkaira.
- Ígérem, az este folyamán hozzá sem fogok érni a fényképezőgépemhez. –jelentette ki.
- Örülök neki. –vigyorgott diadalittasan Alice.
- Megjöttünk, Kisasszony. –nyitotta ki az ajtót George.
Sorban kiszálltunk a kocsiból, és mosolyogva néztem körbe.
- Valahogy gondolnom kellett volna erre. –vigyorogtam a kiszálló Alice-ra.
- Mit hittél? Egy ósdi klubba megyünk? Az én szórakozóhelyem tökéletes erre. –mosolygott, és a bejárat felé kezdett el menni. Bal oldalról fütyülések, és elismerő szavak hada tört ránk, amit én csak vigyorogva fogadtam. Láttam, ahogy Carol elpirul, ami még nagyobb mosolyt csalt az arcomra.
- Hé! Ők miért mehetnek be sorban állás nélkül? –kiabálta egy férfi legelölről.
- A tulajt csak beengedik. –vigyorogtam rá, Alice pedig mellém szökkent.
- Hát igen, furcsa lenne, ha nekem is sorba kéne állnom. Meg egy leánybúcsú sorban állással kezdődjön? Az rombolná a hírnevemet. –kacagta, és behúzott az ajtón.
Még láttam a férfi megdöbbent arcát, aztán azt, ahogy a haverja hátba veri, majd becsukódott az ajtó.
Alice a klub végébe irányított minket, ahol egy különszoba volt. Hangszigetelt falak, külön bárpult, óriási bokszok, és középen egy rúd. A zene tombolt benn, lufik voltak mindenhol.
Beültünk a legnagyobb bokszba, és már jött is a pincér.
- David, hozz két üveggel a saját italomból, egy üveggel a legdrágább borból, és a lányok röviditalokat is szeretnének.
- Rendben, Alice. –mosolyodott el a srác, és felvette a rendelést.
Tüzedesebben meg tudtam vizsgálni. Fekete farmer volt rajta, márkás Supra cipő, egy fehér, feszülős póló, és egy fekete pincérkötény. Izmos volt, látszott rajta, hogy rendszeresen meglátogatja az edzőtermeket. Rövid, barna haját kissé felzselézte, és rettentően jól állt ez neki. Mosolyogva figyelte Carol-t, mert a lány nem tudta eldönteni, hogy mit igyon.
- Egy koktélt kér. –szóltam közbe.
Megfordult, így szembe került velem. Felhúzta a szemöldökét, és elmosolyodott.
- Igen?
- Pontosan. –mosolyogtam –Méghozzá egy Mojito lenne a megfelelő számára.
- Biztos benne? –kérdezett vissza.
- Tudod mit? Nem vagyok biztos benne. –mondtam ártatlanul, mire elvigyorodott –Én fogok elkészíteni neki egyet.
Felálltam, és kiugrottam a bokszból.
- Alice, megengeded?
- Persze, Bridget, menj csak, és alkoss. –kacagott, és láttam a tekintetében, hogy mindezt már látta egy látomásban.
- És David. –fordultam felé.
- Valahogy gondolnom kellett volna erre. –vigyorogtam a kiszálló Alice-ra.
- Mit hittél? Egy ósdi klubba megyünk? Az én szórakozóhelyem tökéletes erre. –mosolygott, és a bejárat felé kezdett el menni. Bal oldalról fütyülések, és elismerő szavak hada tört ránk, amit én csak vigyorogva fogadtam. Láttam, ahogy Carol elpirul, ami még nagyobb mosolyt csalt az arcomra.
- Hé! Ők miért mehetnek be sorban állás nélkül? –kiabálta egy férfi legelölről.
- A tulajt csak beengedik. –vigyorogtam rá, Alice pedig mellém szökkent.
- Hát igen, furcsa lenne, ha nekem is sorba kéne állnom. Meg egy leánybúcsú sorban állással kezdődjön? Az rombolná a hírnevemet. –kacagta, és behúzott az ajtón.
Még láttam a férfi megdöbbent arcát, aztán azt, ahogy a haverja hátba veri, majd becsukódott az ajtó.
Alice a klub végébe irányított minket, ahol egy különszoba volt. Hangszigetelt falak, külön bárpult, óriási bokszok, és középen egy rúd. A zene tombolt benn, lufik voltak mindenhol.
Beültünk a legnagyobb bokszba, és már jött is a pincér.
- David, hozz két üveggel a saját italomból, egy üveggel a legdrágább borból, és a lányok röviditalokat is szeretnének.
- Rendben, Alice. –mosolyodott el a srác, és felvette a rendelést.
Tüzedesebben meg tudtam vizsgálni. Fekete farmer volt rajta, márkás Supra cipő, egy fehér, feszülős póló, és egy fekete pincérkötény. Izmos volt, látszott rajta, hogy rendszeresen meglátogatja az edzőtermeket. Rövid, barna haját kissé felzselézte, és rettentően jól állt ez neki. Mosolyogva figyelte Carol-t, mert a lány nem tudta eldönteni, hogy mit igyon.
- Egy koktélt kér. –szóltam közbe.
Megfordult, így szembe került velem. Felhúzta a szemöldökét, és elmosolyodott.
- Igen?
- Pontosan. –mosolyogtam –Méghozzá egy Mojito lenne a megfelelő számára.
- Biztos benne? –kérdezett vissza.
- Tudod mit? Nem vagyok biztos benne. –mondtam ártatlanul, mire elvigyorodott –Én fogok elkészíteni neki egyet.
Felálltam, és kiugrottam a bokszból.
- Alice, megengeded?
- Persze, Bridget, menj csak, és alkoss. –kacagott, és láttam a tekintetében, hogy mindezt már látta egy látomásban.
- És David. –fordultam felé.
- Igen, Kisasszony? –mosolygott.
- Tegezz, kérlek.
- Rendben, Cica. –vigyorgott.
- És maradjunk a Bridget-nél. –mosolyogtam rá, és a pult mögé sasszéztam.
Végig éreztem magamon a tekintetét, ahogy a hátsómat és a fedetlen combjaimat bámulja.
Elővettem az alkoholokat, a gyümölcslikőröket, és egy epres koktélt kevertem neki. A pohárba tettem jégkockát, beleöntöttem az italt, egy fél epret tűztem a pohár szélére, és Carol elé vittem.
- David, nem kellene már hoznod azokat a röviditalokat? –simítottam végig a hátán.
Bólintott egyet, és mosolyogva elment az alkoholokért.
- Tessék, Caroline. Remélem ízleni fog. –mosolyogtam rá, és elé tettem a koktélt.
Felemelte, közelebbről is megnézte az italt, majd beleszagolt, és meghúzta. Elfintorodott, aztán vigyor csúszott az arcára.
- Ez isteni, Bridget. –jelentette ki.
- Örülök, hogy ízlik. –mosolyogtam.
David visszajött, kiosztotta az italokat, és jókedvűen, tálcával a kezében támaszkodott az asztalnak.
- És, Kislány, mikor lesz az esküvő? –kocogtatta meg Prue vállát.
- Hé. Én már férjnél vagyok, és van két gyerekem. Nem tervezek új házasságot. –kacagta a húgom.
- Nagyon félrelőttél, Dave. –vigyorogtam rá –Én hajtom önkéntes igába a fejemet.
- Ha ezt Em megtudja, hogy ilyen véleménnyel vagy a házasságról. –kuncogott Jenny –Szerintem nem lenne esküvő.
- Ja, mindenki tudja, hogy Emmett neked akar a legjobbat, Bridzs. –vigyorgott Tanya –Tehát ha nem akarod az esküvőt, könnyű szerrel lemondja.
- De a nászutat nem úszod meg. –nevetett fel Alice.
- Nem akarom lemondani az esküvőt. Régóta várok erre. –mosolyogtam –És ki ne akarná összekötni az életét az én Macimmal? –kérdeztem.
Mikor láttam, hogy mindenki válaszolni akar, feltettem a mutatóujjamat.
- Á-á. Költői kérdés volt. Senkinek sem adnám Őt oda. –vigyorogtam, és kinyújtottam rájuk a nyelvemet.
- Csajok, mehet a buli? –mosolyodott el Kate.
Felpattantunk, és Dave-et befogva táncolni kezdtünk. Nem is figyeltük a zenét, csak tomboltunk a kedvenc dalainkra. Mert Alice erre is gondolt. Valószínűleg külön lejátszási listát kreált nekünk, hogy csak a kedvenc számainkra mozoghassunk egész éjen át.
Így is tettünk, míg az óra elütötte az éjfélt. Ekkor Alice felállt a kis színpadra a rúdnál, és beszélni kezdett.
- Csajok. Rengeteg tervem volt a mai éjszakára, de mivel mindezt nem tudnánk bezsúfolni ilyen kevéske kis időbe, más megoldást választottam. –vigyorgott, és előhúzott egy gömböt, benne papír cetlikkel –Gyere, Bridget, húzz egyet.
Így tettem, ahogy mondta. Odasasszéztam hozzá, és kihúztam az egyik papírost, közben elvettem Alice erejét, majd rákacsintottam.
Kihajtogattam a cetlit, és döbbenten olvastam el a rajta lévő sorokat, majd elmosolyodtam.
A papírra Alice gyönyörű írásával ez volt felfirkantva:
Gyűjts 20 jókívánságot a pólódra írva!
- Csak ennyi? –vigyorogtam rá.
- Itt egy póló. És igen, ennyi. –mosolygott, és a kezembe nyomott egy rózsaszín, kivágott és feszülős pólót.
Az elején ábrákból egy házaspár állt, alatta vastag és feltűnő betűkkel: Game Over.
Kuncogva megráztam a fejemet, majd felvettem a felsőt, és megragadtam az alkoholos filcet.
Kimentünk a különteremből, és körbenéztem.
Mindenhol emberek tomboltak, páran ültek a bárszéken, és az italukat iszogatták. Nagy levegőt vettem, és feléjük indultam. Egy részeges srácnál álltam meg először, majd miután pár sort firkantott a pólómra, mentem tovább.
Már tizenkilenc írásom volt, egy olyan sráchoz értem, akiben látszólag egy csepp alkohol sem volt. Kólát iszogatott, és a telefonját nyomkodta.
- Szia. –mosolyogtam rá –Kérhetnék egy szívességet?
- Oh, hello. –fordult felém –Persze, mi lenne az? Egy italt netán, vagy…?
- Nem, dehogy. –ráztam meg a fejemet –Leánybúcsún vagyok, és az a feladatom, hogy jókívánságokat gyűjtsek a pólómra. Te lennél az utolsó, akinek…
- Ne is folytasd. Már írom is. –vigyorodott el.
Kikapta a kezemből a filcet, és a dekoltázsomat körülírta, majd egy telefonszámot és egy nevet firkantott oda.
- Köszönöm szépen, örök hálám. –mosolyogtam- Amúgy Bridget vagyok.
Megpördültem, és elindultam.
- Én Kevin. És máskor is. –kiáltott utánam, és a nevetés kihallatszott a hangjából.
Visszasiettem a csajokhoz, és diadalittasan néztem rájuk.
- Készen vagyok. –vigyorogtam, és lekaptam magamról a pólót, hogy aztán megszemlélhessük azt.
Nem is kell mondanom, hogy miközben levettem a ruhaanyagot, az alatta lévő felsőm felcsúszott, és kivillant szinte az egész hasam, mire pár férfi felfüttyentett körülöttem, és sóhajok is hallatszottak.
Kacagva olvastuk el a jókívánságokat.
- Ezt nézzétek. Ez a legjobb. –kiáltott fel Irina –Sose engedd, hogy a férjed kihasználjon az ágyban. Ezt te tedd vele!
Felkuncogtam, és Alice-hez mentem.
- Következő feladat, főnökasszony? –mosolyogtam.
Elvigyorodott, és elém tolta a gömböt. Újabb cetlit húztam ki, és elolvastam, majd Alice kezébe nyomtam.
- Oh, ez verseny. –vigyorgott –Ki vállalkozik, hogy megmérkőzik Bridget-tel?
- Kezdem én. –jelentette ki Jane, és felállt.
- Szerezz meg egy alsógatyát, kérj egy részegtől dedikálást a hasadra, hívasd meg magad egy italra! Az nyer, aki előbb megteszi mindezt. –magyarázta Alice –A nyeremény még titok. Van… tíz percetek teljesíteni a feladatot.
Egyszerre indultunk meg a kijárat felé, ott pedig sok szerencsét kívántunk egymásnak, és indult a feladat.
Mosolyogva kerüldöztem az embereket, és végre megtaláltam, akit kerestem.
- Szia. Megint zargatlak.
- Állok rendelkezésedre. –fordult felém Kevin.
- Az jó. Sietni kéne. Furcsa kérésem lesz. Kellene a boxered. –vigyorogtam.
Felkacagott, és lepattant a székről.
- Nyolc perc múlva a férfimosdó előtt találkozzunk. Számítok rád. –mosolyogtam, és egy puszit nyomtam az arcára –Nekem most mennem kell teljesíteni a többi dolgot is.
Megpördültem, és folytattam a feladatomat.
Úgy öt perc után egy kriksz-krakszal a hasamon, és egy undorító, emberi itallal a gyomromban indultam a férfi mosdó elé.
Kevin már ott állt, egy fekete Calvin Klein alsóval a kezében.
- Köszönöm. Örök hálám. –vigyorogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Semmiség. –mosolygott.
- Jut eszembe. Mi a kedvenc italod? –kérdeztem gyorsan.
- Nem vagyok válogatós. –jelentette ki.
- Rendben. Szia. –intettem, és elindultam a különterem felé.
Jane-el egyszerre toppantunk be, és elnevettük magunkat.
- Készen vagyunk.
- Döntetlen. –mosolyodott el Alice– Hihetetlenek vagytok.
- A következő feladatot nem én csinálom. –jelentettem ki –David, megkérhetnélek valamire?
- Persze, cica, mondjad. –hívott a bárhoz.
- Szeretném, ha minden italból gyűjtenél össze egy üveggel egy kosárba. Természetesen a legdrágább, legjobb fajtákat.
- Rendben. Adj öt percet. –vigyorodott, és már el is tűnt.
Alice most letette a gömböt, és kijelentette, hogy ideje szünetet tartani. Felnevettünk, és kiözönlöttünk a többi ember közé. Ott kezdtünk el táncolni, és sorban váltottuk a partnereinket.
David szavait hallottam meg az ajtóból, így arra fordultam. Vadul integetett nekem, és mikor észrevette, hogy őt figyelem, feltartotta a kosarat, és meglóbálta azt.
Elvigyorodtam, és felé indultam.
- Örök hálám, Dave. –vettem át a kosarat, és pár bankjegyet csúsztattam a farzsebébe, majd egyet a kezébe nyomtam –A kezedben lévőből fizesd ki az italt. A többi a tiéd.
- Köszönöm, Bridget. –mosolygott.
Bólintottam, és az italokkal a karomon indultam a srác keresésére.
Pár perc után meg is találtam, amint épp egyedül ül a bárpultnál. Újra.
- Miért vagy egyedül? –álltam mögé.
Megfordult a széken, és elmosolyodott.
- A többi haverom bulizik. Én csak a sofőr vagyok. –jelentette ki.
- De ezt azért elfogadod, ugye? –nyújtottam a kosarat –Köszönöm a sok segítséget.
- Ugyan, semmiség. –mosolyodott el, és átvette a felé nyújtott tárgyat, majd belenézett –De hisz ez… rengeteg. És Drága.
- Ja, és még egy valami. –jelent meg Alice –Ezt szeretném odaadni neked.
Majd átnyújtott egy VIP jegyet, ami-ahogy elnéztem- öt évre szólt.
- Nem fogadhatom el. –tekerte a fejét.
- A klub tulaja vagyok. –vigyorgott Alice –És az italokat is megérdemled. Csak fogadd el, és ne tiltakozz. Úgyis más választásod.
Elmosolyodott, majd megölelt minket, és végre elfogadta a kis ajándékokat.
- A többiek már visszamentek a különterembe. –motyogta Alice –Csak érted jöttünk ki.
- Oh… oké. –vigyorodtam el, és követtem őt, egyenesen hátra.
- Tegezz, kérlek.
- Rendben, Cica. –vigyorgott.
- És maradjunk a Bridget-nél. –mosolyogtam rá, és a pult mögé sasszéztam.
Végig éreztem magamon a tekintetét, ahogy a hátsómat és a fedetlen combjaimat bámulja.
Elővettem az alkoholokat, a gyümölcslikőröket, és egy epres koktélt kevertem neki. A pohárba tettem jégkockát, beleöntöttem az italt, egy fél epret tűztem a pohár szélére, és Carol elé vittem.
- David, nem kellene már hoznod azokat a röviditalokat? –simítottam végig a hátán.
Bólintott egyet, és mosolyogva elment az alkoholokért.
- Tessék, Caroline. Remélem ízleni fog. –mosolyogtam rá, és elé tettem a koktélt.
Felemelte, közelebbről is megnézte az italt, majd beleszagolt, és meghúzta. Elfintorodott, aztán vigyor csúszott az arcára.
- Ez isteni, Bridget. –jelentette ki.
- Örülök, hogy ízlik. –mosolyogtam.
David visszajött, kiosztotta az italokat, és jókedvűen, tálcával a kezében támaszkodott az asztalnak.
- És, Kislány, mikor lesz az esküvő? –kocogtatta meg Prue vállát.
- Hé. Én már férjnél vagyok, és van két gyerekem. Nem tervezek új házasságot. –kacagta a húgom.
- Nagyon félrelőttél, Dave. –vigyorogtam rá –Én hajtom önkéntes igába a fejemet.
- Ha ezt Em megtudja, hogy ilyen véleménnyel vagy a házasságról. –kuncogott Jenny –Szerintem nem lenne esküvő.
- Ja, mindenki tudja, hogy Emmett neked akar a legjobbat, Bridzs. –vigyorgott Tanya –Tehát ha nem akarod az esküvőt, könnyű szerrel lemondja.
- De a nászutat nem úszod meg. –nevetett fel Alice.
- Nem akarom lemondani az esküvőt. Régóta várok erre. –mosolyogtam –És ki ne akarná összekötni az életét az én Macimmal? –kérdeztem.
Mikor láttam, hogy mindenki válaszolni akar, feltettem a mutatóujjamat.
- Á-á. Költői kérdés volt. Senkinek sem adnám Őt oda. –vigyorogtam, és kinyújtottam rájuk a nyelvemet.
- Csajok, mehet a buli? –mosolyodott el Kate.
Felpattantunk, és Dave-et befogva táncolni kezdtünk. Nem is figyeltük a zenét, csak tomboltunk a kedvenc dalainkra. Mert Alice erre is gondolt. Valószínűleg külön lejátszási listát kreált nekünk, hogy csak a kedvenc számainkra mozoghassunk egész éjen át.
Így is tettünk, míg az óra elütötte az éjfélt. Ekkor Alice felállt a kis színpadra a rúdnál, és beszélni kezdett.
- Csajok. Rengeteg tervem volt a mai éjszakára, de mivel mindezt nem tudnánk bezsúfolni ilyen kevéske kis időbe, más megoldást választottam. –vigyorgott, és előhúzott egy gömböt, benne papír cetlikkel –Gyere, Bridget, húzz egyet.
Így tettem, ahogy mondta. Odasasszéztam hozzá, és kihúztam az egyik papírost, közben elvettem Alice erejét, majd rákacsintottam.
Kihajtogattam a cetlit, és döbbenten olvastam el a rajta lévő sorokat, majd elmosolyodtam.
A papírra Alice gyönyörű írásával ez volt felfirkantva:
Gyűjts 20 jókívánságot a pólódra írva!
- Csak ennyi? –vigyorogtam rá.
- Itt egy póló. És igen, ennyi. –mosolygott, és a kezembe nyomott egy rózsaszín, kivágott és feszülős pólót.
Az elején ábrákból egy házaspár állt, alatta vastag és feltűnő betűkkel: Game Over.
Kuncogva megráztam a fejemet, majd felvettem a felsőt, és megragadtam az alkoholos filcet.
Kimentünk a különteremből, és körbenéztem.
Mindenhol emberek tomboltak, páran ültek a bárszéken, és az italukat iszogatták. Nagy levegőt vettem, és feléjük indultam. Egy részeges srácnál álltam meg először, majd miután pár sort firkantott a pólómra, mentem tovább.
Már tizenkilenc írásom volt, egy olyan sráchoz értem, akiben látszólag egy csepp alkohol sem volt. Kólát iszogatott, és a telefonját nyomkodta.
- Szia. –mosolyogtam rá –Kérhetnék egy szívességet?
- Oh, hello. –fordult felém –Persze, mi lenne az? Egy italt netán, vagy…?
- Nem, dehogy. –ráztam meg a fejemet –Leánybúcsún vagyok, és az a feladatom, hogy jókívánságokat gyűjtsek a pólómra. Te lennél az utolsó, akinek…
- Ne is folytasd. Már írom is. –vigyorodott el.
Kikapta a kezemből a filcet, és a dekoltázsomat körülírta, majd egy telefonszámot és egy nevet firkantott oda.
- Köszönöm szépen, örök hálám. –mosolyogtam- Amúgy Bridget vagyok.
Megpördültem, és elindultam.
- Én Kevin. És máskor is. –kiáltott utánam, és a nevetés kihallatszott a hangjából.
Visszasiettem a csajokhoz, és diadalittasan néztem rájuk.
- Készen vagyok. –vigyorogtam, és lekaptam magamról a pólót, hogy aztán megszemlélhessük azt.
Nem is kell mondanom, hogy miközben levettem a ruhaanyagot, az alatta lévő felsőm felcsúszott, és kivillant szinte az egész hasam, mire pár férfi felfüttyentett körülöttem, és sóhajok is hallatszottak.
Kacagva olvastuk el a jókívánságokat.
- Ezt nézzétek. Ez a legjobb. –kiáltott fel Irina –Sose engedd, hogy a férjed kihasználjon az ágyban. Ezt te tedd vele!
Felkuncogtam, és Alice-hez mentem.
- Következő feladat, főnökasszony? –mosolyogtam.
Elvigyorodott, és elém tolta a gömböt. Újabb cetlit húztam ki, és elolvastam, majd Alice kezébe nyomtam.
- Oh, ez verseny. –vigyorgott –Ki vállalkozik, hogy megmérkőzik Bridget-tel?
- Kezdem én. –jelentette ki Jane, és felállt.
- Szerezz meg egy alsógatyát, kérj egy részegtől dedikálást a hasadra, hívasd meg magad egy italra! Az nyer, aki előbb megteszi mindezt. –magyarázta Alice –A nyeremény még titok. Van… tíz percetek teljesíteni a feladatot.
Egyszerre indultunk meg a kijárat felé, ott pedig sok szerencsét kívántunk egymásnak, és indult a feladat.
Mosolyogva kerüldöztem az embereket, és végre megtaláltam, akit kerestem.
- Szia. Megint zargatlak.
- Állok rendelkezésedre. –fordult felém Kevin.
- Az jó. Sietni kéne. Furcsa kérésem lesz. Kellene a boxered. –vigyorogtam.
Felkacagott, és lepattant a székről.
- Nyolc perc múlva a férfimosdó előtt találkozzunk. Számítok rád. –mosolyogtam, és egy puszit nyomtam az arcára –Nekem most mennem kell teljesíteni a többi dolgot is.
Megpördültem, és folytattam a feladatomat.
Úgy öt perc után egy kriksz-krakszal a hasamon, és egy undorító, emberi itallal a gyomromban indultam a férfi mosdó elé.
Kevin már ott állt, egy fekete Calvin Klein alsóval a kezében.
- Köszönöm. Örök hálám. –vigyorogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Semmiség. –mosolygott.
- Jut eszembe. Mi a kedvenc italod? –kérdeztem gyorsan.
- Nem vagyok válogatós. –jelentette ki.
- Rendben. Szia. –intettem, és elindultam a különterem felé.
Jane-el egyszerre toppantunk be, és elnevettük magunkat.
- Készen vagyunk.
- Döntetlen. –mosolyodott el Alice– Hihetetlenek vagytok.
- A következő feladatot nem én csinálom. –jelentettem ki –David, megkérhetnélek valamire?
- Persze, cica, mondjad. –hívott a bárhoz.
- Szeretném, ha minden italból gyűjtenél össze egy üveggel egy kosárba. Természetesen a legdrágább, legjobb fajtákat.
- Rendben. Adj öt percet. –vigyorodott, és már el is tűnt.
Alice most letette a gömböt, és kijelentette, hogy ideje szünetet tartani. Felnevettünk, és kiözönlöttünk a többi ember közé. Ott kezdtünk el táncolni, és sorban váltottuk a partnereinket.
David szavait hallottam meg az ajtóból, így arra fordultam. Vadul integetett nekem, és mikor észrevette, hogy őt figyelem, feltartotta a kosarat, és meglóbálta azt.
Elvigyorodtam, és felé indultam.
- Örök hálám, Dave. –vettem át a kosarat, és pár bankjegyet csúsztattam a farzsebébe, majd egyet a kezébe nyomtam –A kezedben lévőből fizesd ki az italt. A többi a tiéd.
- Köszönöm, Bridget. –mosolygott.
Bólintottam, és az italokkal a karomon indultam a srác keresésére.
Pár perc után meg is találtam, amint épp egyedül ül a bárpultnál. Újra.
- Miért vagy egyedül? –álltam mögé.
Megfordult a széken, és elmosolyodott.
- A többi haverom bulizik. Én csak a sofőr vagyok. –jelentette ki.
- De ezt azért elfogadod, ugye? –nyújtottam a kosarat –Köszönöm a sok segítséget.
- Ugyan, semmiség. –mosolyodott el, és átvette a felé nyújtott tárgyat, majd belenézett –De hisz ez… rengeteg. És Drága.
- Ja, és még egy valami. –jelent meg Alice –Ezt szeretném odaadni neked.
Majd átnyújtott egy VIP jegyet, ami-ahogy elnéztem- öt évre szólt.
- Nem fogadhatom el. –tekerte a fejét.
- A klub tulaja vagyok. –vigyorgott Alice –És az italokat is megérdemled. Csak fogadd el, és ne tiltakozz. Úgyis más választásod.
Elmosolyodott, majd megölelt minket, és végre elfogadta a kis ajándékokat.
- A többiek már visszamentek a különterembe. –motyogta Alice –Csak érted jöttünk ki.
- Oh… oké. –vigyorodtam el, és követtem őt, egyenesen hátra.
A többiek már tényleg bent voltak, Prue és Carol épp koccintottak, majd lehúzták a kupica italukat. Az ital erős illata alapján valami pálinka lehetett…
- Bocs, Alice, hogy most zavarlak ilyesmivel… –jött be David –De az úr azt mondta, hogy sürgős.
Egy öltönyös alak jelent meg az ajtóban. Az arcán lévő komolyságtól és érzelemmentes tekintettől eltekintve hihetetlenül sármos volt.
- Miss. Cullen? –kérdezte.
- Igen. Mi a gond? –állt fel Alice. Én is követtem őt, így ketten álltunk meg a fiatal férfi előtt.
- Valami gond van a szervezéssel. Elkeveredtek az adatok, a szállodával gond van, nem lett felvéve a csoport. És… sajnos így, egy héttel a rendezvény előtt már nem tudunk szállást és termet biztosítani a csoport számára.
- Hogy micsoda?
Alice és az én szavaim egyszerre csendültek fel, és mindkettőnk hangjából kihallatszódott a kétségbeesés.
- Bocs, Alice, hogy most zavarlak ilyesmivel… –jött be David –De az úr azt mondta, hogy sürgős.
Egy öltönyös alak jelent meg az ajtóban. Az arcán lévő komolyságtól és érzelemmentes tekintettől eltekintve hihetetlenül sármos volt.
- Miss. Cullen? –kérdezte.
- Igen. Mi a gond? –állt fel Alice. Én is követtem őt, így ketten álltunk meg a fiatal férfi előtt.
- Valami gond van a szervezéssel. Elkeveredtek az adatok, a szállodával gond van, nem lett felvéve a csoport. És… sajnos így, egy héttel a rendezvény előtt már nem tudunk szállást és termet biztosítani a csoport számára.
- Hogy micsoda?
Alice és az én szavaim egyszerre csendültek fel, és mindkettőnk hangjából kihallatszódott a kétségbeesés.
