Sziasztok!
Köszönöm szépen a kettő darab kommentet, név szerint Anikónak és Trixinek.
Jó olvasást.
Puszi
Köszönöm szépen a kettő darab kommentet, név szerint Anikónak és Trixinek.
Jó olvasást.
Puszi
93. fejezet- Vagyis II. 52. fejezet
(Bridget)
- Valami gond van a szervezéssel. Elkeveredtek az adatok, a szállodával gond van, nem lett felvéve a csoport. És… sajnos így, egy héttel a rendezvény előtt már nem tudunk szállást és termet biztosítani a csoport számára.
- Hogy micsoda?
Alice és az én szavaim egyszerre csendültek fel, és mindkettőnk hangjából kihallatszódott a kétségbeesés.
Prue hirtelen felkacagott mögöttünk, mire odafordultunk, felcsendült a zene. Értetlenül néztem körbe, mire az öltönyös alak vigyorát pillantottam meg, ahogy nekiáll a terem közepe felé menni, közben meglazította a nyakkendőjét, végül kioldotta azt.
És akkor leesett.
- Alice. –visítottam, mire mellettem termett.
- Nem én hívtam. Ígértem, hogy nem teszem. –kacagott fel.
Aztán a többiekre siklott a tekintettem, és megpillantottam Sophie, Gil és Nancy elégedett arcát.
- Ők voltak, igaz? –böktem feléjük.
- Azt hiszem együtt intézték. –bólintott.
- Hát, ha már itt van, használjuk ki az alkalmat… –kacsintottam, és a sztriptíz táncos felé indultam. Hátulról átkaroltam a hasát, és az ingje legalsó gombját gomboltam ki, majd leültem a többiekhez.
A táncos felhúzott szemöldökkel, pimasz mosollyal nézett rám, majd táncolni kezdett, és sorban vette le a ruháit.
Jane-re siklott a tekintetem, aki a falat bámulta, és elég elkeseredett tekintete volt.
A táncoshoz mentem, majd a fülébe susogtam.
- Látod ott azt a szőke lányt? –kérdeztem, mire bólintott –Most jó pár bankjegyet csúsztatok a nadrágod farzsebébe. –és tényleg így tettem –Kérlek menj oda, és a tánc többi részét vele tedd meg.
- Rendben. –szólt mély, dörmögős hangján.
Úgy tett, ahogy mondtam. A zene ritmusára, és Jane segítségével levette a nadrágját és az ingjét is, míg csak egy- megjegyzem gusztustalan- férfitangában rázta magát.
Viszont Jane arca mindenért kárpótolt. Szemei óriásira tágultak, teste megmerevedett, sűrűn pislogott, és szája szétnyílt a meglepettségtől. Szőke, loknis haja az arcába hullt, farmerbe bújtatott lábait keresztbe tette.
Sophie-hoz mentem, aki vigyorogva nézte a jelenetet.
- Bocsi, hogy elmulasztom ezt az alkalmat. Jane jobban megérdemli. –kuncogtam.
- Semmi gond. –vigyorgott –Ez az arckifejezés mindent megér.
A végére Jane is belelendült. Vigyorogva táncolt a pasival, aki ugyancsak élvezte, hogy egy személy a teljes figyelmét neki szenteli.
Viszont amikor ledobta az utolsó ruhaneműt is magáról… Na, ilyenkor döntöttem el, hogy hozok pár italt.
- Dave… keverek pár koktélt. –vigyorogtam.
- Nem bírod a sztriptíz táncosokat?
- De. Bírom őket. Csak épp… úgy érzem, hogy ezzel becsapom Emmett-et. –mosolyodtam el, miközben az italokat kevertem –Bonyolult a női logika, néha még magam sem értem, szóval ne kérdezd, hogy miért érzem ezt.
- Eszemben sem volt. –kuncogott.
- Akkor jó. –vigyorogtam pimaszul, majd a kész italokat egy tálcára tettem, és kivittem őket az asztalhoz.
A csajok lekaptak egyet-egyet a tálcáról, majd meghúzták. A vámpírok csak ültek, és bámulták a műsort, én pedig jót derültem Jane arckifejezésén. ~
Elment a sztriptíz táncos, én pedig még mindig Jane arckifejezésén mulattam. Egyszerűen hihetetlen. És az a felüdülés, ami akkor jelent meg az arcán, amikor elhalkult a zene…
Le kellett volna fényképezni. De mint később kiderült, ezt meg is tették. Pontosabban kamera veszi az egész estét, és szerintem fényképek hada lesz egy héten belül egy külön albumba, elzárva a kíváncsi férfi szemek elől.
Mosoly. Ez az a dolog, amely mindegyikünk arcán megtalálható volt. Mosolyogtunk és jó kedvünk volt. Mondjuk egy leánybúcsún milyen kedv lehet? Lelombozódott, lapos hangulat? Az nem Alice szervezésére vallana. Ilyen nem történhet meg az ő jelenlétében. És hálás vagyok neki. Rettentően sokkal tartozok neki, és ezt még meg kell hálálnom. Igaz, még nem tudom, hogy hogyan, de megoldom… fantáziám nekem is van…
- Itt van négy óra, Csajok. –kacagott Alice- Ideje lesz a következő feladatnak.
Elnevettem magam, és megráztam a fejemet, majd átvettem a felém nyújtott telefont. Csörgött…
- Igen? –szólalt meg az álmos, kiakadt férfi hang.
- Ő… hello. –szóltam bele, majd a többiek felé néztem, akik csak vigyorogtak, majd elém toltak egy papírt, tele kérdésekkel –Csak pár kérdést szeretnék feltenni…
- Mondja. –sóhajtott fel.
- Először is a nevére lennék kíváncsi…
- Emmett. Elég lesz ennyi, vagy vezetéknév is kell?
- Elég lesz. –nyögtem ki.
Emmett?? Alice hol talált Emmett nevű pasit, a vőlegényemen kívül?
- Férjhez megyek. Magához... vagyis… egy olyan nevű férfihez, aki ugyancsak azt a nevet viseli, mint Ön.
- Értem. –kacagott.
- Arra lennék kíváncsi, hogy… maga szerint, mi a boldog házasság titka?
Zavartan felhúztam a szemöldököm, ahogy végigolvastam a papíron lévő kérdéseket. A csajok nevettek mellettem, Alice pedig próbálta csitítgatni őket, de végül belőle is kitört a kacagás.
- Nem vagyok házas, de azért megpróbálok válaszolni… Hát… várja friss vacsorával a férjét, lehetőleg minden este… Adja meg a férjének, amit szeretne… Alkudozzanak, ha nem jutnak egy álláspontra, viszont Ön sose engedjen a feltételeiből, de a férje sem legyen papucs. Az gáz. Amúgy mennyi idő is van?
- Hajnali négy óra múlt durván öt perccel. –mondtam reflexből.
- Két óra múlva kelhetek… -sóhajtott fel.
- Mondhatom a következő kérdést? –szóltam, mire egy apró igen hallatszott a vonal másik oldaláról –Tehát… Eddig hány nővel volt szexuális viszonya?
Ezért még lecseszem a csajokat. Ez Tanya kézírása… még visszakapják.
Emmett- a vonal másik végén- köhögni kezdett, majd nevetni.
- Hát… nőcsábász fajta vagyok, szóval pontosan nem tudom… Komoly kapcsolatom eddig csak kettő volt, azok évekig tartottak, most pedig az egyéjszakás kalandok előnyeit élvezem.
- Oké… Ez durvább kérdés lesz… Mire rá nem vesznek ezek a csajok… -sóhajtottam fel, majd feltettem a kérdés- Melyik pózt kedveli leginkább?
- Hát… Mindegyik a kedvenceim között van. Ezt nem fejteném ki.
- Ne is. –kuncogtam, mire belőle is kitört a nevetés –Köszönöm a segítségét. Jó munkát, és ha ezek után még vissza tud aludni, akkor jó éjszakát…
- Magának pedig jó mulatást. –nevetett még mindig, majd csak az üres tárcsahang zúgott.
- Ezért még megfizettek. Esküszöm, még visszakapjátok. –jelentettem ki.
- Rendben. Alig várom. –kacagott Alice- De most csináljunk csoportképet, aztán enni kell. A hidegtálak már régóta a hűtőben vannak… Igaz, nem lesz semmi bajuk, de mégis.
- Tömören: Irány csoportképet készíteni. –kuncogott Prue.
Kimentünk az óriási klubhelyiségbe, majd jó pár srácot magunk köré hívva csináltuk meg az első képet. A másodiknál már Kevin karjaiban voltam, aki a kép elkészítése pillanatában épp a nyakamba csókolt. A következő képeknél Dave behívta közénk a Limuzin sofőrjét, így ők is beálltak közénk, a fényképezés jogát pedig átadtuk egy vadidegennek, de a részegségéhez képest csodás képeket készített. Az utolsó képeken a következő alakzatot vettük fel: minden csajszit egy-egy férfi dobta fel, ezért csodálatos és vicces pillanatképek készültek.
Végül minden segítséget egy-egy itallal köszöntünk meg, Kevin-t magunkkal hívva indultunk vissza a különterembe. Az emberi lények enni álltak neki, mihelyt Alice előhozta az öt, vagyis 5 darab óriási hidegtálat. Ahhoz képest, hogy alig van olyan a körünkben, aki megeszi, rengeteget rendelt. Ha úgy nézzük, mindenkinek jut háromnegyed hidegtál, ha nem több.
Igaz, Alice Dave-nek, Kevinnek, és George-nak, a limuzin sofőrje elé is tett tálat.
Betsy vigyorogva nézte Kevin-t, majd Elisabeth-et félrehúzva mondta el neki a nagy hírt. De édes…
- Betsy bevésődött. –suttogtam Prue fülébe, aki tanácstalanul nézte az eseményeket.
- Kibe?
- Na szerinted? –vigyorogtam el, és a fejemmel Kevin felé intettem.
- Komolyan? –mosolyodott el- De aranyos.
Erre csak bólogatni kezdtem, majd Kev felé pillantottam. Ő épp engem nézett, így összetalálkozott a tekintetünk. Elmosolyodtam, ahogy meghallottam Betsy dühödt fújtatását, majd az ajtó felé intettem a fejemmel, ő pedig felállt, és oda ment, én pedig követtem őt.
- Mi a gond, Bridget? –kérdezte vigyorogva.
- Semmi különös… -mosolyogtam –Csak épp nem vagyok vak… Mit gondolsz Betsy-ről?
- Nem tudom, hogy mit láttál, de…
- Kevin! –szóltam re.
- Csodás csaj. Ez az alak, az illat, és a szemei… Csodálatos, zöld szemei vannak. Valahogy… furcsa, de jó kisugárzása van. És hihetetlenül jól érzem magam, ha mellette vagyok… –áradozott.
Elmosolyodtam, és hirtelen megöleltem, majd a fülébe suttogtam:
- Hívd el randira!
- Nem hiszem, hogy igent mondana.
- Milyen pipogya alak vagy te! –emeltem fel a hangomat –Nekem odaadod az alsódat, viszont ettől félsz?
- Cssst. –csitítgatott –Elhívom.
Diadalittasan elvigyorogtam, és megpaskoltam az arcát.
- Okos kisfiú. Díjazom az ilyen ötleteidet.
Elnevette magát, és kortyolt egyet az üdítőjéből, majd visszamentünk a többiekhez, és leültünk. Aprót löktem rajta, majd átültem Alice mellé.
- Mi a terv, Főnök asszony? –kuncogtam.
- Én most megyek az irodába. Nem sokára visszajövök. Durván húsz percre lesz szükségem.
- Rendben. –bólintottam –Nos emberek, ki jön táncolni?
Sorban pattantak fel, és követtek ki, a többi bulizó fiatalhoz.
Egy óráig, talán tovább is táncolhattunk, amikor úgy döntöttünk, hogy ideje visszamenni a különterembe, hogy ihassanak a farkasok, illetve emberek. Dave hozta is nekik az italokat, amiket azonnal lehúztak, így jöhetett a második kör.
Alice is visszatért, jó pár borítékkal, és egy feltekert pergamennel a kezében.
Mindenki kezébe nyomott egy-egy borítékot. Az én kezembe a legvaskosabb borítékot nyomta, amit nem engedett azonnal kibontani.
- Először oda szeretnénk ezt adni… -mosolyodott el.
Egy ölelés után a kezembe adta a pergament, amit én mosolyogva oldottam ki.
A következő szavaktól a mosolyom vigyorrá alakult, és éreztem, hogy örök emlék marad a mai leánybúcsúm: " Bridget Bather Hale részére!
Alulírott Leánybúcsúztató és Asszonyi Alkalmassági Bizottság és Ítélőszék ezennel igazoljuk, hogy az előttünk megjelent XY kiállta az összes próbát, és készen áll a házasságra, az asszonyi életre, valamint az ezzel járó, minden kihívásra. Ezen ok írat birtokában jogosulttá vált arra, hogy Emmett Mccarty Cullen-nal 8.hó 2.nap házasságra lépjen. Továbbá ezennel befogadjuk a született feleségekből és vén szatyrokból álló "Ötye" /Öreg Tyúkok Egyesülete / elnevezésű, titkos szervezet tagjai közé. Ezúton kívánunk az eljövendő házasélethez sok sikert, kitartást és boldogságot!
Megjegyzés: Érthetetlen! Tudod, milyen szép Velünk az élet és Te mégis másra vágysz... Belevágsz az ismeretlenbe! Bátor vagy ám! Pedig még élhetnél…:) De tényleg… annyira bátor vagy, hiszen :
• Kiállsz a sok ember elé, pedig tudod, hogy a hátad mögött a frizurádról beszélnek…
• Hófehér ruhát veszel fel, pedig tudod, hogy a fehér kövérít…
• Mosolyogsz és megköszönöd az ajándékokat, pedig tudod, hogy a fele étkészlet, a másik fele pedig kenyérpirító...
• Hazudsz a papnak („Míg a halál el nem választ…”), pedig tudod, hogy már az első meccsnél kispadra leszel ültetve…
Olyan bátor vagy! És ezt mi nagyon tiszteljük Benned!! :)”
A pergamen alján pedig a leánybúcsúztató meghívott tagjainak aláírása szerepelt.
- Köszönöm, Csajok. –öleltem meg őket, és összecsavartam az oklevelet, majd újra átkötöttem a szalaggal.
- Azt hiszem ideje lesz hazaindulni. –mosolyodott el Prue, amint a széken üldögélő, álmosan dülöngélő és ásítozó Caroline felé intett.
- Igen, végül is, fél hat van... –kuncogott Alice –Nos, akkor szedelőzködjük össze a cuccainkat, és menjünk.
Így is tettünk, így tíz perc múlva már a limuzinban ültünk, ami hazafuvarozott minket.
Pontosabban először a farkasokat, valamint Prue-t és Carol-t kitettük a szállodánál, amit Alice fizet, majd a Cullen villához mentünk.
Gil elaludt a kocsiban, így őt felkaptam, és felvittem a vendégszobába, hadd aludjon. Nancy követett minket, őt pedig a másik vendégszobába irányítottam, és pár perc múlva hallottam, ahogy elalszik.
A szobámba mentem, gyorsan átöltöztem, és átfésültem a hajamat, majd lementem.
A Denali klán női tagjai a nappaliba telepedtek le, és Esme-vel beszélgettek. Mint kiderült, Esme és Carmen már jóval éjfél előtt megjött, azóta beszélgettek.
- Alice... –mosolyodtam el, mire mellettem termett- Köszönöm ezt a csodálatos leánybúcsút. Hihetetlenül jó volt.
- Ugyan, semmiség. –ölelt meg.
- Bridget. –szólt Sophie, mire lementünk –Ha nem gond, Jane és Én elmennénk vadászni egyet...
- Persze menjetek csak. De ha nem gond, a területünket hagyjátok el... Tudjátok, hogy Carlisle nem szeretné, ha...
- Ne is folytasd, Bridget. Értjük. –mosolygott Jane- Még jövünk. Szia.
Intettek egyet, és elsuhantak, én pedig a bejárati ajtónál állva mosolyogtam.
Másodpercek sem teltek el, már mozgolódás hallatszódott, kocsik zúgása törte meg a csendet.
Egy-két perc múlva megjelentek az autók is, a legelső pont a bejárat előtt állt meg, Emmett pedig elsőként pattant ki belőle.
Azonnal hozzám szaladt, és a karjaiba vont. Mosolyogva öleltem át a mellkasát, és egy csókot nyomtam az ajkaira.
- Szia. Hogy érezted magad? –mosolyogtam.
- Csodásan. –kuncogott –De az a telefonhívás... mi volt akkor?
- Nem az, amit mondtak. –kezdtem el tisztázni a helyzetet- Prue mindig ezzel szivatott, amikor telefonáltam. Hülyeségeket kiabál be. Ezután pedig Alice kikapta a kezemből az iphoneomat, és kikapcsolta, majd kivette a SIMkártyámat, így esélyem sem volt, hogy visszahívjalak.
Elmosolyodott, és megcsókolt.
- Gyere Em, nézd meg a képeket! –ragadta meg a karját Alice, és a nappaliba vonszolta.
Én követtem őket, és Szerelmem ölébe telepedtem, a szervezőzsenim pedig az ölünkbe tett egy albumot.
- Már volt is időd előhívatni és albumba rakni őket?
- Hogyne lett volna. Idősorrendbe van rakva. Úgy... kettő percet vett igénybe belerakosgatni az albumba. Nem volt valami nagy feladat. –rántotta meg a vállát.
Em nézegetni kezdte a fotókat, én pedig mindegyikről mondtam egy-egy információt. Pár képnél nagyon kiakadt. Például annál, amelyiknél Kevin alsóját tartom a kezemben, ő pedig hátulról átkarol, és egy puszit nyom a vállamra, vagy amelyiknél részeg emberek irogatnak a pólómra, a mellemnél. Az kiverte nála a biztosítékot, amikor a sztriptíz táncost karolom át hátulról, és kigombolom az ingjét. De aztán sikerült megnyugtatnom, hogy miért tettem, amit tettem.
- Ja, és ha tudtam volna, hogy ilyen ruhába mész el, el sem engedtelek volna. –fejezte be a hosszadalmas mondandóját, amiben elmesélte, hogy ők mit csináltak.
- És az én öltözetem, valamint a te bulid hogyan kapcsolódott össze? –kuncogtam.
- Sehogy, de ez eszembe jutott, és el kellett mondanom. –vigyorgott, és egy gyors csókot nyomott az ajkaimra.
- Te sosem változol. –tekertem a fejemet.
- Hát nem... De így szeretsz. –vigyorgott büszkén.
Magamhoz húztam, majd a szájába suttogtam:- Pontosan.
És megcsókoltam.
Elment a sztriptíz táncos, én pedig még mindig Jane arckifejezésén mulattam. Egyszerűen hihetetlen. És az a felüdülés, ami akkor jelent meg az arcán, amikor elhalkult a zene…
Le kellett volna fényképezni. De mint később kiderült, ezt meg is tették. Pontosabban kamera veszi az egész estét, és szerintem fényképek hada lesz egy héten belül egy külön albumba, elzárva a kíváncsi férfi szemek elől.
Mosoly. Ez az a dolog, amely mindegyikünk arcán megtalálható volt. Mosolyogtunk és jó kedvünk volt. Mondjuk egy leánybúcsún milyen kedv lehet? Lelombozódott, lapos hangulat? Az nem Alice szervezésére vallana. Ilyen nem történhet meg az ő jelenlétében. És hálás vagyok neki. Rettentően sokkal tartozok neki, és ezt még meg kell hálálnom. Igaz, még nem tudom, hogy hogyan, de megoldom… fantáziám nekem is van…
- Itt van négy óra, Csajok. –kacagott Alice- Ideje lesz a következő feladatnak.
Elnevettem magam, és megráztam a fejemet, majd átvettem a felém nyújtott telefont. Csörgött…
- Igen? –szólalt meg az álmos, kiakadt férfi hang.
- Ő… hello. –szóltam bele, majd a többiek felé néztem, akik csak vigyorogtak, majd elém toltak egy papírt, tele kérdésekkel –Csak pár kérdést szeretnék feltenni…
- Mondja. –sóhajtott fel.
- Először is a nevére lennék kíváncsi…
- Emmett. Elég lesz ennyi, vagy vezetéknév is kell?
- Elég lesz. –nyögtem ki.
Emmett?? Alice hol talált Emmett nevű pasit, a vőlegényemen kívül?
- Férjhez megyek. Magához... vagyis… egy olyan nevű férfihez, aki ugyancsak azt a nevet viseli, mint Ön.
- Értem. –kacagott.
- Arra lennék kíváncsi, hogy… maga szerint, mi a boldog házasság titka?
Zavartan felhúztam a szemöldököm, ahogy végigolvastam a papíron lévő kérdéseket. A csajok nevettek mellettem, Alice pedig próbálta csitítgatni őket, de végül belőle is kitört a kacagás.
- Nem vagyok házas, de azért megpróbálok válaszolni… Hát… várja friss vacsorával a férjét, lehetőleg minden este… Adja meg a férjének, amit szeretne… Alkudozzanak, ha nem jutnak egy álláspontra, viszont Ön sose engedjen a feltételeiből, de a férje sem legyen papucs. Az gáz. Amúgy mennyi idő is van?
- Hajnali négy óra múlt durván öt perccel. –mondtam reflexből.
- Két óra múlva kelhetek… -sóhajtott fel.
- Mondhatom a következő kérdést? –szóltam, mire egy apró igen hallatszott a vonal másik oldaláról –Tehát… Eddig hány nővel volt szexuális viszonya?
Ezért még lecseszem a csajokat. Ez Tanya kézírása… még visszakapják.
Emmett- a vonal másik végén- köhögni kezdett, majd nevetni.
- Hát… nőcsábász fajta vagyok, szóval pontosan nem tudom… Komoly kapcsolatom eddig csak kettő volt, azok évekig tartottak, most pedig az egyéjszakás kalandok előnyeit élvezem.
- Oké… Ez durvább kérdés lesz… Mire rá nem vesznek ezek a csajok… -sóhajtottam fel, majd feltettem a kérdés- Melyik pózt kedveli leginkább?
- Hát… Mindegyik a kedvenceim között van. Ezt nem fejteném ki.
- Ne is. –kuncogtam, mire belőle is kitört a nevetés –Köszönöm a segítségét. Jó munkát, és ha ezek után még vissza tud aludni, akkor jó éjszakát…
- Magának pedig jó mulatást. –nevetett még mindig, majd csak az üres tárcsahang zúgott.
- Ezért még megfizettek. Esküszöm, még visszakapjátok. –jelentettem ki.
- Rendben. Alig várom. –kacagott Alice- De most csináljunk csoportképet, aztán enni kell. A hidegtálak már régóta a hűtőben vannak… Igaz, nem lesz semmi bajuk, de mégis.
- Tömören: Irány csoportképet készíteni. –kuncogott Prue.
Kimentünk az óriási klubhelyiségbe, majd jó pár srácot magunk köré hívva csináltuk meg az első képet. A másodiknál már Kevin karjaiban voltam, aki a kép elkészítése pillanatában épp a nyakamba csókolt. A következő képeknél Dave behívta közénk a Limuzin sofőrjét, így ők is beálltak közénk, a fényképezés jogát pedig átadtuk egy vadidegennek, de a részegségéhez képest csodás képeket készített. Az utolsó képeken a következő alakzatot vettük fel: minden csajszit egy-egy férfi dobta fel, ezért csodálatos és vicces pillanatképek készültek.
Végül minden segítséget egy-egy itallal köszöntünk meg, Kevin-t magunkkal hívva indultunk vissza a különterembe. Az emberi lények enni álltak neki, mihelyt Alice előhozta az öt, vagyis 5 darab óriási hidegtálat. Ahhoz képest, hogy alig van olyan a körünkben, aki megeszi, rengeteget rendelt. Ha úgy nézzük, mindenkinek jut háromnegyed hidegtál, ha nem több.
Igaz, Alice Dave-nek, Kevinnek, és George-nak, a limuzin sofőrje elé is tett tálat.
Betsy vigyorogva nézte Kevin-t, majd Elisabeth-et félrehúzva mondta el neki a nagy hírt. De édes…
- Betsy bevésődött. –suttogtam Prue fülébe, aki tanácstalanul nézte az eseményeket.
- Kibe?
- Na szerinted? –vigyorogtam el, és a fejemmel Kevin felé intettem.
- Komolyan? –mosolyodott el- De aranyos.
Erre csak bólogatni kezdtem, majd Kev felé pillantottam. Ő épp engem nézett, így összetalálkozott a tekintetünk. Elmosolyodtam, ahogy meghallottam Betsy dühödt fújtatását, majd az ajtó felé intettem a fejemmel, ő pedig felállt, és oda ment, én pedig követtem őt.
- Mi a gond, Bridget? –kérdezte vigyorogva.
- Semmi különös… -mosolyogtam –Csak épp nem vagyok vak… Mit gondolsz Betsy-ről?
- Nem tudom, hogy mit láttál, de…
- Kevin! –szóltam re.
- Csodás csaj. Ez az alak, az illat, és a szemei… Csodálatos, zöld szemei vannak. Valahogy… furcsa, de jó kisugárzása van. És hihetetlenül jól érzem magam, ha mellette vagyok… –áradozott.
Elmosolyodtam, és hirtelen megöleltem, majd a fülébe suttogtam:
- Hívd el randira!
- Nem hiszem, hogy igent mondana.
- Milyen pipogya alak vagy te! –emeltem fel a hangomat –Nekem odaadod az alsódat, viszont ettől félsz?
- Cssst. –csitítgatott –Elhívom.
Diadalittasan elvigyorogtam, és megpaskoltam az arcát.
- Okos kisfiú. Díjazom az ilyen ötleteidet.
Elnevette magát, és kortyolt egyet az üdítőjéből, majd visszamentünk a többiekhez, és leültünk. Aprót löktem rajta, majd átültem Alice mellé.
- Mi a terv, Főnök asszony? –kuncogtam.
- Én most megyek az irodába. Nem sokára visszajövök. Durván húsz percre lesz szükségem.
- Rendben. –bólintottam –Nos emberek, ki jön táncolni?
Sorban pattantak fel, és követtek ki, a többi bulizó fiatalhoz.
Egy óráig, talán tovább is táncolhattunk, amikor úgy döntöttünk, hogy ideje visszamenni a különterembe, hogy ihassanak a farkasok, illetve emberek. Dave hozta is nekik az italokat, amiket azonnal lehúztak, így jöhetett a második kör.
Alice is visszatért, jó pár borítékkal, és egy feltekert pergamennel a kezében.
Mindenki kezébe nyomott egy-egy borítékot. Az én kezembe a legvaskosabb borítékot nyomta, amit nem engedett azonnal kibontani.
- Először oda szeretnénk ezt adni… -mosolyodott el.
Egy ölelés után a kezembe adta a pergament, amit én mosolyogva oldottam ki.
A következő szavaktól a mosolyom vigyorrá alakult, és éreztem, hogy örök emlék marad a mai leánybúcsúm: " Bridget Bather Hale részére!
Alulírott Leánybúcsúztató és Asszonyi Alkalmassági Bizottság és Ítélőszék ezennel igazoljuk, hogy az előttünk megjelent XY kiállta az összes próbát, és készen áll a házasságra, az asszonyi életre, valamint az ezzel járó, minden kihívásra. Ezen ok írat birtokában jogosulttá vált arra, hogy Emmett Mccarty Cullen-nal 8.hó 2.nap házasságra lépjen. Továbbá ezennel befogadjuk a született feleségekből és vén szatyrokból álló "Ötye" /Öreg Tyúkok Egyesülete / elnevezésű, titkos szervezet tagjai közé. Ezúton kívánunk az eljövendő házasélethez sok sikert, kitartást és boldogságot!
Megjegyzés: Érthetetlen! Tudod, milyen szép Velünk az élet és Te mégis másra vágysz... Belevágsz az ismeretlenbe! Bátor vagy ám! Pedig még élhetnél…:) De tényleg… annyira bátor vagy, hiszen :
• Kiállsz a sok ember elé, pedig tudod, hogy a hátad mögött a frizurádról beszélnek…
• Hófehér ruhát veszel fel, pedig tudod, hogy a fehér kövérít…
• Mosolyogsz és megköszönöd az ajándékokat, pedig tudod, hogy a fele étkészlet, a másik fele pedig kenyérpirító...
• Hazudsz a papnak („Míg a halál el nem választ…”), pedig tudod, hogy már az első meccsnél kispadra leszel ültetve…
Olyan bátor vagy! És ezt mi nagyon tiszteljük Benned!! :)”
A pergamen alján pedig a leánybúcsúztató meghívott tagjainak aláírása szerepelt.
- Köszönöm, Csajok. –öleltem meg őket, és összecsavartam az oklevelet, majd újra átkötöttem a szalaggal.
- Azt hiszem ideje lesz hazaindulni. –mosolyodott el Prue, amint a széken üldögélő, álmosan dülöngélő és ásítozó Caroline felé intett.
- Igen, végül is, fél hat van... –kuncogott Alice –Nos, akkor szedelőzködjük össze a cuccainkat, és menjünk.
Így is tettünk, így tíz perc múlva már a limuzinban ültünk, ami hazafuvarozott minket.
Pontosabban először a farkasokat, valamint Prue-t és Carol-t kitettük a szállodánál, amit Alice fizet, majd a Cullen villához mentünk.
Gil elaludt a kocsiban, így őt felkaptam, és felvittem a vendégszobába, hadd aludjon. Nancy követett minket, őt pedig a másik vendégszobába irányítottam, és pár perc múlva hallottam, ahogy elalszik.
A szobámba mentem, gyorsan átöltöztem, és átfésültem a hajamat, majd lementem.
A Denali klán női tagjai a nappaliba telepedtek le, és Esme-vel beszélgettek. Mint kiderült, Esme és Carmen már jóval éjfél előtt megjött, azóta beszélgettek.
- Alice... –mosolyodtam el, mire mellettem termett- Köszönöm ezt a csodálatos leánybúcsút. Hihetetlenül jó volt.
- Ugyan, semmiség. –ölelt meg.
- Bridget. –szólt Sophie, mire lementünk –Ha nem gond, Jane és Én elmennénk vadászni egyet...
- Persze menjetek csak. De ha nem gond, a területünket hagyjátok el... Tudjátok, hogy Carlisle nem szeretné, ha...
- Ne is folytasd, Bridget. Értjük. –mosolygott Jane- Még jövünk. Szia.
Intettek egyet, és elsuhantak, én pedig a bejárati ajtónál állva mosolyogtam.
Másodpercek sem teltek el, már mozgolódás hallatszódott, kocsik zúgása törte meg a csendet.
Egy-két perc múlva megjelentek az autók is, a legelső pont a bejárat előtt állt meg, Emmett pedig elsőként pattant ki belőle.
Azonnal hozzám szaladt, és a karjaiba vont. Mosolyogva öleltem át a mellkasát, és egy csókot nyomtam az ajkaira.
- Szia. Hogy érezted magad? –mosolyogtam.
- Csodásan. –kuncogott –De az a telefonhívás... mi volt akkor?
- Nem az, amit mondtak. –kezdtem el tisztázni a helyzetet- Prue mindig ezzel szivatott, amikor telefonáltam. Hülyeségeket kiabál be. Ezután pedig Alice kikapta a kezemből az iphoneomat, és kikapcsolta, majd kivette a SIMkártyámat, így esélyem sem volt, hogy visszahívjalak.
Elmosolyodott, és megcsókolt.
- Gyere Em, nézd meg a képeket! –ragadta meg a karját Alice, és a nappaliba vonszolta.
Én követtem őket, és Szerelmem ölébe telepedtem, a szervezőzsenim pedig az ölünkbe tett egy albumot.
- Már volt is időd előhívatni és albumba rakni őket?
- Hogyne lett volna. Idősorrendbe van rakva. Úgy... kettő percet vett igénybe belerakosgatni az albumba. Nem volt valami nagy feladat. –rántotta meg a vállát.
Em nézegetni kezdte a fotókat, én pedig mindegyikről mondtam egy-egy információt. Pár képnél nagyon kiakadt. Például annál, amelyiknél Kevin alsóját tartom a kezemben, ő pedig hátulról átkarol, és egy puszit nyom a vállamra, vagy amelyiknél részeg emberek irogatnak a pólómra, a mellemnél. Az kiverte nála a biztosítékot, amikor a sztriptíz táncost karolom át hátulról, és kigombolom az ingjét. De aztán sikerült megnyugtatnom, hogy miért tettem, amit tettem.
- Ja, és ha tudtam volna, hogy ilyen ruhába mész el, el sem engedtelek volna. –fejezte be a hosszadalmas mondandóját, amiben elmesélte, hogy ők mit csináltak.
- És az én öltözetem, valamint a te bulid hogyan kapcsolódott össze? –kuncogtam.
- Sehogy, de ez eszembe jutott, és el kellett mondanom. –vigyorgott, és egy gyors csókot nyomott az ajkaimra.
- Te sosem változol. –tekertem a fejemet.
- Hát nem... De így szeretsz. –vigyorgott büszkén.
Magamhoz húztam, majd a szájába suttogtam:- Pontosan.
És megcsókoltam.
