 |
| Bridget |
Köszönöm a kettő darab kommentet :D
Drága Nővérkémnek nagyon-nagyon boldog névnapot kívánok! *-* Szeretlek Trixim <3
Köteles vagyok kitenni, hogy ez a fejezet erősen 18 éven felülieknek ajánlott ;D
Puszii
98.fejezet- Vagyis II. 57. fejezet
(Bridget)
- Szeretlek. –csókolt meg.
- Én is. –mosolyogtam rá –Irány a nászút.
(Bridget)
- Szeretlek. –csókolt meg.
- Én is. –mosolyogtam rá –Irány a nászút.
- Igen… irány a reptér. –vigyorgott, és indított, majd heves dudálások közepette elindultunk.
Mosolyogva figyeltem Szerelmemet, aki most kivételesen a vezetésre koncentrált, és nem rám figyelt.
- Miért van olyan érzésem, hogy ki akarod szedni belőlem az úti célt? –kérdezte felém pillantva, amint megállt a piros lámpánál.
- Mert ismersz. –pislogtam nagyokat.
- Nem tudsz meghatni. –kuncogott- Majd ha odaértünk, megtudod… vagy talán már a repülőtéren is rájössz.
- Oké. Előbb-utóbb úgyis megtudom. –bizakodtam, és egy csókot nyomtam az ajkaira- Zöld.
Vigyorogva bólintott egyet, majd tovább hajtottunk, egyenesen a Seattle-i reptérig.
Ott leparkoltunk a mélygarázsba, és Emmett kiemelte a csomagokat hátulról. Csodáltam, hogy Alice csak kettő bőröndbe és egy kézitáskába pakolt. Igaz, a bőröndök óriásiak voltak, felértek Emmett derekáig is, ami azért nem kis méret. A bal kezébe fogta a bőrönd fogantyúját, a vállára akasztotta a táskát, a szabad kezével pedig átkarolta a derekamat. Én is megragadtam a bőröndömet, majd együtt elindultunk.
Meg sem álltunk a pultig, ahol aztán a saját nevére foglalt repülőjegyeket kérte ki, így esélyem sem volt, hogy megtudjam, hogy hová is utazunk. Ami azért elkeserített, de tudtam, hogy az út során úgyis kiszedem belőle…valahogyan.
- Mi a baj, Kicsim? –kérdezte, ahogy a karjaiba volt, és lágy csókot lehelt az ajkaimra.
- Ugye tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket? –kérdeztem vissza, és közben lebiggyesztettem az ajkaimat.
- Akkor sem árulom el. Legalább is egyenlőre. –mosolyodott el.
Durcásan megforgattam a szemeimet, de mikor egy békítő csókban részesített, elpárolgott minden rossz érzésem. Úgyis meg fogom tudni, hogy hol is töltünk… pár hetet.
- Mennyi időre megyünk? –kérdeztem.
- Amennyire ott szeretnél maradni. –mosolygott –De tudod, hogy előbb-utóbb haza kell mennünk.
Megszólalt a reptér hangosbemondója, miszerint be kell szállnunk a gépünkbe.
- London? –kérdeztem, mikor meghallottam a repülőgép leszállási helyét.
- Átszállás. –kuncogott.
Hisztisen kifújtam a levegőmet, miközben ellenőrizték a kézipoggyászunkat is.
Legközelebb a repülőn ültünk le, és az első osztály kényelmes üléseiben hozzábújtam Szerelmemhez.
- Hová megyünk Londonból? –kérdeztem sokadjára.
- Majd megtudod. –kacsintott.
- Miért van olyan érzésem, hogy ki akarod szedni belőlem az úti célt? –kérdezte felém pillantva, amint megállt a piros lámpánál.
- Mert ismersz. –pislogtam nagyokat.
- Nem tudsz meghatni. –kuncogott- Majd ha odaértünk, megtudod… vagy talán már a repülőtéren is rájössz.
- Oké. Előbb-utóbb úgyis megtudom. –bizakodtam, és egy csókot nyomtam az ajkaira- Zöld.
Vigyorogva bólintott egyet, majd tovább hajtottunk, egyenesen a Seattle-i reptérig.
Ott leparkoltunk a mélygarázsba, és Emmett kiemelte a csomagokat hátulról. Csodáltam, hogy Alice csak kettő bőröndbe és egy kézitáskába pakolt. Igaz, a bőröndök óriásiak voltak, felértek Emmett derekáig is, ami azért nem kis méret. A bal kezébe fogta a bőrönd fogantyúját, a vállára akasztotta a táskát, a szabad kezével pedig átkarolta a derekamat. Én is megragadtam a bőröndömet, majd együtt elindultunk.
Meg sem álltunk a pultig, ahol aztán a saját nevére foglalt repülőjegyeket kérte ki, így esélyem sem volt, hogy megtudjam, hogy hová is utazunk. Ami azért elkeserített, de tudtam, hogy az út során úgyis kiszedem belőle…valahogyan.
- Mi a baj, Kicsim? –kérdezte, ahogy a karjaiba volt, és lágy csókot lehelt az ajkaimra.
- Ugye tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket? –kérdeztem vissza, és közben lebiggyesztettem az ajkaimat.
- Akkor sem árulom el. Legalább is egyenlőre. –mosolyodott el.
Durcásan megforgattam a szemeimet, de mikor egy békítő csókban részesített, elpárolgott minden rossz érzésem. Úgyis meg fogom tudni, hogy hol is töltünk… pár hetet.
- Mennyi időre megyünk? –kérdeztem.
- Amennyire ott szeretnél maradni. –mosolygott –De tudod, hogy előbb-utóbb haza kell mennünk.
Megszólalt a reptér hangosbemondója, miszerint be kell szállnunk a gépünkbe.
- London? –kérdeztem, mikor meghallottam a repülőgép leszállási helyét.
- Átszállás. –kuncogott.
Hisztisen kifújtam a levegőmet, miközben ellenőrizték a kézipoggyászunkat is.
Legközelebb a repülőn ültünk le, és az első osztály kényelmes üléseiben hozzábújtam Szerelmemhez.
- Hová megyünk Londonból? –kérdeztem sokadjára.
- Majd megtudod. –kacsintott.
- Ilyenkor annyira… szörnyű vagy. –tekertem a fejemet.
Újabb csókot adott, majd elhelyezkedtünk, és felszállt a gép. Az úton szinte egymáshoz sem szóltunk, csak nyugodt, meghitt csendbe burkolóztunk. Nem kérdezgettem többet, hogy hol szállunk le, csak hozzá bújtam, és simogattam a mellkasát, míg ő a csípőmet kényeztette.
A Londoni reptéren újabb gondolat jutott eszembe az úticélunkat illetően:
- Indonézia… Jakarta? –olvastam a jegyen lévő betűket.
A szemeim felcsillantak, és elvigyorodtam.
- Csak megálló. –kuncogott lelkesedésemen, és újabb csókot nyomott a számra- Még van fél óra beszállásig. Mit szeretnél addig csinálni?
- Hm… elmegyek a mosdóba. –mosolyogtam, és megfogtam a kistáskám, mire ő is felpattant- Egyedül.
- Mi dolgod lehet ott? –kérdezte, majd közel húzott magához.
- Megigazítom a sminkemet. Hozzád dörgölőztem az úton. Ki tudja, hogy nézek ki. –vigyorogtam rá.
- Hm… én nem mehetek veled? –suttogta a számba.
- A-a. –csókoltam meg- Mert ha utánam jönnél, oda sem érnénk a nyaralásra, már megejtenénk a ”nászéjszakát”. –mutattam a macskakörmöket a levegőbe, majd kiperdültem a karjaiból- De nagyon szeretlek, remélem tudod.
- El is várom, hogy szeress. –kacsintott- Viszont én jobban szeretlek téged, mint te engem.
- Azt erősen kétlem. –ráztam meg a fejemet- De tudod mit: Majd bebizonyítom.
Kacsintottam egyet, és egy gyors csókot nyomtam az ajkaira, majd kipördültem a karjaiból, és vigyorogva mentem fel az emeletre, hogy a mosdót is használatba vegyem. Legalább is a tükröt.
Azt az óriási tükröt, ami a mosdónál a fél falat –a mosdókagylótól felfelé- beborította. A kistáskámba voltak a sminkcuccaim-mint mindig. Imádtam őket. A sminkem nagy része tökéletes volt. A rúzsom volt kicsit lekopva, de ez gyorsan helyre is hoztam. Minden más tökéletes volt- szerencsére.
Két csaj jött be a mosdóba. Normálisan néztek ki. A ruháik tökéletes összhangban voltak, a magassarkú szandáljukban úgy mentek, mintha csak egy edzőcipő lenne. A sminkjük sem volt sok- na jó, a szőke lehet, hogy kicsit eltúlozta az alapozót és a szempillaspirált.
Viszont a barna, vállig érő hajú… természetes volt. Ahogy elnéztem, egy dekagramm súlyfelesleg sem volt rajta, viszont formás volt. Az arca kislányos volt, a fogsora pedig tökéletes.
A mellettem lévő csaphoz mentek, és a táskájukból elővették a pipereszereinket.
- Szerinted? –kérdezte a szőke.
- Én kapcsolatban vagyok, és szeretem a barátomat. –válaszolta a másik lány.
Őszintén: nagyon-nagyon kíváncsi voltam arra, hogy miről beszélgethetnek. Vérbeli oroszlán vagyok, legalább is a horoszkópom szerint. Ilyenkor lehetne mondani, hogy: Aki kíváncsi, hamar megöregszik! Hát, ez rám kevésbé hat, mivel nem öregszek…
Elővettem a táskámból a szempillaspirálomat, és úgy tettem, mintha a pilláimat festeném, pedig azok tökéletesek voltak. A sminkes nagyon jó munkát végzett… Remélem Alice pakolt el nekem sminkelmosót, mert odaérünk, és szerintem az lesz az első, hogy lemosom, mielőtt komoly sérelmek érnék a sminket, és elkenődne…az nagyon rosszul nézne ki.
- Én pedig rövidesen szakítok. –kuncogta a szőke lány.
- Tina… -sóhajtott a kedves, barna hajú teremtés- Miért csinálod ezt?
- Ugyan, Liz. Miért? Mert a fekete bőrkanapén elterülve egy milliomos dudorászott. –révedt el a tekintete- És… elmosolyodott. Azok a gödröcskék az arcán, és az a csodálatos mosolya. És ne is beszéljük az alakjáról. Ez a fehér póló nagyon kiemeli a hasizmait… úgy végigsimítanák azon.
Hát igen…leesett. Tina nem másról beszélt, mint a férjemről. Az én egyetlen, legkedvesebb és legjobb Szerelmemről. Érdekes…
Váratlanul megcsörrent a mobilom, mire felém kapták a fejüket. Liz halványan rám mosolygott, míg a szőke lány visszakapta a felét a tükörhöz.
Felvettem a telefont, amiben halk sikkantás hallatszott.
- Bridget!
- Szia, Alice. Máris hiányzok?
- Igen, persze. –kuncogta- Csak azt akartam mondani, hogy a lányok tényleg a férjecskédet látták. Ő… sminklemosót tettem el, de több szempillaspirált semmiképp se vigyél fel. Ha annyira ki akarod hallgatni őket, akkor pirosítót találsz a kistáskád oldalában.
- Köszönöm, Tanúk gyöngye. –vigyorogtam- És még egyszer köszönök mindent.
- Mondtam már, hogy semmiség.
- Jut eszembe. Nem tudod véletlenül, hogy hová…
- De, tudom, hogy hová mentek. De nem fogom elmondani. Emmett meglepetése. Örülni fogsz, ezt garantálom.
- Köszönöm. Szia Alice.
- Mindenki puszil.
Az Iphone-met visszatettem a zsebembe, majd Alice tanácsára elővettem a pirosítót, és pamacsozni kezdtem. Igaz, szinte semmi port sem vittem fel a bőrömre, de legalább úgy tűnik, mintha csinálnék valamit…
- És különben is. Gyűrű volt az ujján. –jegyezte meg Liz.
- És? –kérdezett vissza a szőke lány- Lehet, hogy az apja egyetlen öröksége, a cége gyűrűje, bla-bla-bla.
- Karikagyűrű. –dörmögtem olyan halkan, hogy nem hallották meg.
- Arra nem is gondolsz, hogy mondjuk foglalt? –kérdezte a lány. Liz. Bírom a csajt.
- Dehogy. –tekerte a fejét, majd felém fordult – Nem ismered véletlenül a srácot lent, a bőrkanapén ülve? Fehér póló van rajta, iszonyatosan márkás cuccok, és vagy hat bankkártya.
- Emmett Cullen-re gondolsz? –kérdeztem vissza.
Alig bírtam visszafojtani a vigyoromat. Legszívesebben Tina arcába nevettem volna, majd az orra elé dugtam volna a gyűrűmet…de nem lehet.
- Ilyen egy nevet. –álmodozott –Mrs. Tina Cullen.
Oké. Itt egy apró kuncogás kicsúszott a torkomon, de nem úgy tűnt, mintha észrevették volna. A barna hajú lány csak tekerte a fejét, és szörnyülködött.
- Nem tudod, hogy hová megy? –kérdezte a lány, miközben a szőke tincseit igazgatta.
- Annyit tudok, hogy a következő leszállás Jakarta. –mondtam elszontyolodva- Aztán, hogy onnan hová tovább…
- De mit csinál ott? –csillantak fel a szemei- Biztos modellkedik egy kicsit, vagy nyaral. Egy szigeten…
- Nászút. –pakoltam vissza a táskámba- Jakarta-n csak megáll. Onnan megy tovább, azt még én sem tudom, hogy hová. Tehát: Nászútra megy…
- Kivel? –döbbent le Tina.
Felkaptam a táskámat, majd az ajtóhoz mentem, kinyitottam azt, majd visszafordultam. Nem mondtam semmit, csak felmutattam a bal kezemet, és megforgattam rajta a gyűrűt, kacsintottam egyet, majd halk kuncogás közepette szánkáztam le a lépcsőn.
Emmett-hez siettem. Hiányzott. Igaz, jól mulattam, de akkor is…
- Hallottam. –vigyorgott, majd magához rántott egy csókra.
- Imádlak. –kuncogtam –És…mire gondoltál, amikor mosolyogtál? Arra a mosolyra gondolok, amit a lányok láttak.
- Természetesen rád. –suttogta a fülembe.
- Nagyon szeretlek. –susogtam, majd újabb csókot nyomtam az ajkaira- Nagyon-nagyon-nagyon. Mindennél jobban.
- Én is téged. –csókolt újra.
Egy jó tíz-tizenöt perc múlva már újra a repülőn ültünk.
Újabb csókot adott, majd elhelyezkedtünk, és felszállt a gép. Az úton szinte egymáshoz sem szóltunk, csak nyugodt, meghitt csendbe burkolóztunk. Nem kérdezgettem többet, hogy hol szállunk le, csak hozzá bújtam, és simogattam a mellkasát, míg ő a csípőmet kényeztette.
A Londoni reptéren újabb gondolat jutott eszembe az úticélunkat illetően:
- Indonézia… Jakarta? –olvastam a jegyen lévő betűket.
A szemeim felcsillantak, és elvigyorodtam.
- Csak megálló. –kuncogott lelkesedésemen, és újabb csókot nyomott a számra- Még van fél óra beszállásig. Mit szeretnél addig csinálni?
- Hm… elmegyek a mosdóba. –mosolyogtam, és megfogtam a kistáskám, mire ő is felpattant- Egyedül.
- Mi dolgod lehet ott? –kérdezte, majd közel húzott magához.
- Megigazítom a sminkemet. Hozzád dörgölőztem az úton. Ki tudja, hogy nézek ki. –vigyorogtam rá.
- Hm… én nem mehetek veled? –suttogta a számba.
- A-a. –csókoltam meg- Mert ha utánam jönnél, oda sem érnénk a nyaralásra, már megejtenénk a ”nászéjszakát”. –mutattam a macskakörmöket a levegőbe, majd kiperdültem a karjaiból- De nagyon szeretlek, remélem tudod.
- El is várom, hogy szeress. –kacsintott- Viszont én jobban szeretlek téged, mint te engem.
- Azt erősen kétlem. –ráztam meg a fejemet- De tudod mit: Majd bebizonyítom.
Kacsintottam egyet, és egy gyors csókot nyomtam az ajkaira, majd kipördültem a karjaiból, és vigyorogva mentem fel az emeletre, hogy a mosdót is használatba vegyem. Legalább is a tükröt.
Azt az óriási tükröt, ami a mosdónál a fél falat –a mosdókagylótól felfelé- beborította. A kistáskámba voltak a sminkcuccaim-mint mindig. Imádtam őket. A sminkem nagy része tökéletes volt. A rúzsom volt kicsit lekopva, de ez gyorsan helyre is hoztam. Minden más tökéletes volt- szerencsére.
Két csaj jött be a mosdóba. Normálisan néztek ki. A ruháik tökéletes összhangban voltak, a magassarkú szandáljukban úgy mentek, mintha csak egy edzőcipő lenne. A sminkjük sem volt sok- na jó, a szőke lehet, hogy kicsit eltúlozta az alapozót és a szempillaspirált.
Viszont a barna, vállig érő hajú… természetes volt. Ahogy elnéztem, egy dekagramm súlyfelesleg sem volt rajta, viszont formás volt. Az arca kislányos volt, a fogsora pedig tökéletes.
A mellettem lévő csaphoz mentek, és a táskájukból elővették a pipereszereinket.
- Szerinted? –kérdezte a szőke.
- Én kapcsolatban vagyok, és szeretem a barátomat. –válaszolta a másik lány.
Őszintén: nagyon-nagyon kíváncsi voltam arra, hogy miről beszélgethetnek. Vérbeli oroszlán vagyok, legalább is a horoszkópom szerint. Ilyenkor lehetne mondani, hogy: Aki kíváncsi, hamar megöregszik! Hát, ez rám kevésbé hat, mivel nem öregszek…
Elővettem a táskámból a szempillaspirálomat, és úgy tettem, mintha a pilláimat festeném, pedig azok tökéletesek voltak. A sminkes nagyon jó munkát végzett… Remélem Alice pakolt el nekem sminkelmosót, mert odaérünk, és szerintem az lesz az első, hogy lemosom, mielőtt komoly sérelmek érnék a sminket, és elkenődne…az nagyon rosszul nézne ki.
- Én pedig rövidesen szakítok. –kuncogta a szőke lány.
- Tina… -sóhajtott a kedves, barna hajú teremtés- Miért csinálod ezt?
- Ugyan, Liz. Miért? Mert a fekete bőrkanapén elterülve egy milliomos dudorászott. –révedt el a tekintete- És… elmosolyodott. Azok a gödröcskék az arcán, és az a csodálatos mosolya. És ne is beszéljük az alakjáról. Ez a fehér póló nagyon kiemeli a hasizmait… úgy végigsimítanák azon.
Hát igen…leesett. Tina nem másról beszélt, mint a férjemről. Az én egyetlen, legkedvesebb és legjobb Szerelmemről. Érdekes…
Váratlanul megcsörrent a mobilom, mire felém kapták a fejüket. Liz halványan rám mosolygott, míg a szőke lány visszakapta a felét a tükörhöz.
Felvettem a telefont, amiben halk sikkantás hallatszott.
- Bridget!
- Szia, Alice. Máris hiányzok?
- Igen, persze. –kuncogta- Csak azt akartam mondani, hogy a lányok tényleg a férjecskédet látták. Ő… sminklemosót tettem el, de több szempillaspirált semmiképp se vigyél fel. Ha annyira ki akarod hallgatni őket, akkor pirosítót találsz a kistáskád oldalában.
- Köszönöm, Tanúk gyöngye. –vigyorogtam- És még egyszer köszönök mindent.
- Mondtam már, hogy semmiség.
- Jut eszembe. Nem tudod véletlenül, hogy hová…
- De, tudom, hogy hová mentek. De nem fogom elmondani. Emmett meglepetése. Örülni fogsz, ezt garantálom.
- Köszönöm. Szia Alice.
- Mindenki puszil.
Az Iphone-met visszatettem a zsebembe, majd Alice tanácsára elővettem a pirosítót, és pamacsozni kezdtem. Igaz, szinte semmi port sem vittem fel a bőrömre, de legalább úgy tűnik, mintha csinálnék valamit…
- És különben is. Gyűrű volt az ujján. –jegyezte meg Liz.
- És? –kérdezett vissza a szőke lány- Lehet, hogy az apja egyetlen öröksége, a cége gyűrűje, bla-bla-bla.
- Karikagyűrű. –dörmögtem olyan halkan, hogy nem hallották meg.
- Arra nem is gondolsz, hogy mondjuk foglalt? –kérdezte a lány. Liz. Bírom a csajt.
- Dehogy. –tekerte a fejét, majd felém fordult – Nem ismered véletlenül a srácot lent, a bőrkanapén ülve? Fehér póló van rajta, iszonyatosan márkás cuccok, és vagy hat bankkártya.
- Emmett Cullen-re gondolsz? –kérdeztem vissza.
Alig bírtam visszafojtani a vigyoromat. Legszívesebben Tina arcába nevettem volna, majd az orra elé dugtam volna a gyűrűmet…de nem lehet.
- Ilyen egy nevet. –álmodozott –Mrs. Tina Cullen.
Oké. Itt egy apró kuncogás kicsúszott a torkomon, de nem úgy tűnt, mintha észrevették volna. A barna hajú lány csak tekerte a fejét, és szörnyülködött.
- Nem tudod, hogy hová megy? –kérdezte a lány, miközben a szőke tincseit igazgatta.
- Annyit tudok, hogy a következő leszállás Jakarta. –mondtam elszontyolodva- Aztán, hogy onnan hová tovább…
- De mit csinál ott? –csillantak fel a szemei- Biztos modellkedik egy kicsit, vagy nyaral. Egy szigeten…
- Nászút. –pakoltam vissza a táskámba- Jakarta-n csak megáll. Onnan megy tovább, azt még én sem tudom, hogy hová. Tehát: Nászútra megy…
- Kivel? –döbbent le Tina.
Felkaptam a táskámat, majd az ajtóhoz mentem, kinyitottam azt, majd visszafordultam. Nem mondtam semmit, csak felmutattam a bal kezemet, és megforgattam rajta a gyűrűt, kacsintottam egyet, majd halk kuncogás közepette szánkáztam le a lépcsőn.
Emmett-hez siettem. Hiányzott. Igaz, jól mulattam, de akkor is…
- Hallottam. –vigyorgott, majd magához rántott egy csókra.
- Imádlak. –kuncogtam –És…mire gondoltál, amikor mosolyogtál? Arra a mosolyra gondolok, amit a lányok láttak.
- Természetesen rád. –suttogta a fülembe.
- Nagyon szeretlek. –susogtam, majd újabb csókot nyomtam az ajkaira- Nagyon-nagyon-nagyon. Mindennél jobban.
- Én is téged. –csókolt újra.
Egy jó tíz-tizenöt perc múlva már újra a repülőn ültünk.
Az út ugyan úgy telt, ahogy az előző. Hozzá bújtam, és gondolkodtam. Most, voltaképp újrajátszottam az esküvőt. Újra elárasztott az a jó érzés. Csak érnénk már oda, ahova…megyünk.
Leszállás után felkaptuk a csomagjainkat, majd a legközelebbi taxiba pattantunk be, és a kikötőbe vitettük magunkat.
Ott ránk egy óriási, hófehér, luxus motorcsónak várt. Szerencsére a kikötőben nem volt senki, ugyanis sütött a Nap… Beledobáltuk a cuccainkat, majd már szántottuk is a vizet.
- Most már elárulod, hogy hová megyünk? –kérdeztem vigyorogva.
- Igen. –kuncogott, majd átadott egy borítékot.
Feltéptem azt, és kivettem belőle egy kártyát. Meghatottan olvastam végig a betűket, és még a lélegzetem is elállt. Ez állt a kártyán:
Selama-lamanya
Indonéz szigetvilág egyik- legújabban megvett szigete.
Tulajdonosai: Bridget Hale Cullen és Emmett McCarty Cullen
- Tudod, hogy mi a szigetünk neve? –kérdezte végül.
- Nem. –tekertem a fejemet.
- Örökkön örökké. –mosolygott.
- Tényleg?
- Igen. És tudod miért? –kérdezte, mire megráztam a fejemet –Azért, mert addig szeretlek.
Döbbenetemet feloszlott, ahogy igazából felfogtam szavai értelmét, és a reakció sem késett :Felpattantam, és a nyakába vetettem magamat, majd megcsókoltam. Szerelmesen, hálásan, de mégis szenvedélyesen.
- Én is szeretlek. –suttogtam, miközben a szemeit fürkésztem.
- Reméltem, hogy örülni fogsz.
- Hát persze, hogy örülök. –mosolyogtam- Egy szigetet kapni nászajándékba…
- Nos igen. –kuncogott –Éreztem, hogy így fogsz reagálni.
Leszállás után felkaptuk a csomagjainkat, majd a legközelebbi taxiba pattantunk be, és a kikötőbe vitettük magunkat.
Ott ránk egy óriási, hófehér, luxus motorcsónak várt. Szerencsére a kikötőben nem volt senki, ugyanis sütött a Nap… Beledobáltuk a cuccainkat, majd már szántottuk is a vizet.
- Most már elárulod, hogy hová megyünk? –kérdeztem vigyorogva.
- Igen. –kuncogott, majd átadott egy borítékot.
Feltéptem azt, és kivettem belőle egy kártyát. Meghatottan olvastam végig a betűket, és még a lélegzetem is elállt. Ez állt a kártyán:
Selama-lamanya
Indonéz szigetvilág egyik- legújabban megvett szigete.
Tulajdonosai: Bridget Hale Cullen és Emmett McCarty Cullen
- Tudod, hogy mi a szigetünk neve? –kérdezte végül.
- Nem. –tekertem a fejemet.
- Örökkön örökké. –mosolygott.
- Tényleg?
- Igen. És tudod miért? –kérdezte, mire megráztam a fejemet –Azért, mert addig szeretlek.
Döbbenetemet feloszlott, ahogy igazából felfogtam szavai értelmét, és a reakció sem késett :Felpattantam, és a nyakába vetettem magamat, majd megcsókoltam. Szerelmesen, hálásan, de mégis szenvedélyesen.
- Én is szeretlek. –suttogtam, miközben a szemeit fürkésztem.
- Reméltem, hogy örülni fogsz.
- Hát persze, hogy örülök. –mosolyogtam- Egy szigetet kapni nászajándékba…
- Nos igen. –kuncogott –Éreztem, hogy így fogsz reagálni.
- Annyira örülök, hogy boldog vagy. –simítottam végig az arcán.
- Ahogy én is. –mosolygott –Ilyenkor annyira szépek a szemeid…csillognak.
- Miért, máskor nem szépek? –kérdeztem kötekedve, vigyorral az arcomon.
- Dehogynem. Mindig is tökéletes voltál számomra. –csókolt meg.
- Nagyon szeretlek, Szívem. –susogtam.
- Én is téged, Kicsim. –mosolygott- Tehát akkor eltaláltam az ajándékot, Mrs. Cullen?
- Tökéletesen beleválasztott, Mr. Cullen.
Ő vezetett, én pedig beálltam mellé. Átkarolta a derekamat, én pedig a mellkasát öleltem át.
- Csak érnénk már oda. –sóhajtotta.
Minimum tizenöt-húsz perc múlva megpillantottuk a szigetet, aminek következménye képp még gyorsabban mentünk. A kikötés –képletesen- könnyű volt. Emmett egyszerűen megállt a stég mellett, kitette a csomagokat, majd engem felkapott.
- Héé. –sikkantottam.
- Az a dolgom, hogy átvigyelek a küszöbön. –kuncogott- És megkönnyítem a dolgomat.
Kacsintott egyet, majd a bőröndöket hátrahagyva indult meg velem. Átkaroltam a nyakát, és közben egy-egy apró csókot nyomtam az ajkaira.
- Ezt bármikor el tudnám viselni. –döntöttem a fejem a vállának.
- Én is. –kuncogott.
Furcsa volt, hogy emberi tempóban megy. Tőle ez nem megszokott. De ez is tetszett.
- Oda süss. –mondta, mire felkaptam a fejemet, és arra néztem, amerre mutatott.
Egy ház volt. Egy nagy, otthonos, fehér ház. Óriási ablakai, és széles terasza volt. A ház előtt még homok volt, viszont mögötte már fás rész terült el.
- És, most jó férj révén beviszlek. –vigyorgott, és vámpír sebességre váltott, majd kinyitotta az ajtót, és letett a nappali közepén –Nézz körül, én megyek, és behozom a csomagokat.
Elsuhant, én pedig egyedül maradtam, és úgy tettem, ahogy mondta.
A nappali csodálatos volt. Óriási, tágas, és világos. Egy bőr kanapé volt középen, kettő fotellel, plazma Tv, az egyik falon egy polcrendszer, rajta rengeteg DVD-vel. A nappaliból nyílt több ajtó is, ami a szobákat takarhatta. A nappalitól elválasztva volt a konyha, amit valószínűleg meg sem fogunk közelíteni. Habár, a konyhapult pont tökéletes magasságban van…és márvány. Hm…
- Visszajöttem, Kicsim. –csókolt bele a nyakamba- Min gondolkodtál?
- Ahogy én is. –mosolygott –Ilyenkor annyira szépek a szemeid…csillognak.
- Miért, máskor nem szépek? –kérdeztem kötekedve, vigyorral az arcomon.
- Dehogynem. Mindig is tökéletes voltál számomra. –csókolt meg.
- Nagyon szeretlek, Szívem. –susogtam.
- Én is téged, Kicsim. –mosolygott- Tehát akkor eltaláltam az ajándékot, Mrs. Cullen?
- Tökéletesen beleválasztott, Mr. Cullen.
Ő vezetett, én pedig beálltam mellé. Átkarolta a derekamat, én pedig a mellkasát öleltem át.
- Csak érnénk már oda. –sóhajtotta.
Minimum tizenöt-húsz perc múlva megpillantottuk a szigetet, aminek következménye képp még gyorsabban mentünk. A kikötés –képletesen- könnyű volt. Emmett egyszerűen megállt a stég mellett, kitette a csomagokat, majd engem felkapott.
- Héé. –sikkantottam.
- Az a dolgom, hogy átvigyelek a küszöbön. –kuncogott- És megkönnyítem a dolgomat.
Kacsintott egyet, majd a bőröndöket hátrahagyva indult meg velem. Átkaroltam a nyakát, és közben egy-egy apró csókot nyomtam az ajkaira.
- Ezt bármikor el tudnám viselni. –döntöttem a fejem a vállának.
- Én is. –kuncogott.
Furcsa volt, hogy emberi tempóban megy. Tőle ez nem megszokott. De ez is tetszett.
- Oda süss. –mondta, mire felkaptam a fejemet, és arra néztem, amerre mutatott.
Egy ház volt. Egy nagy, otthonos, fehér ház. Óriási ablakai, és széles terasza volt. A ház előtt még homok volt, viszont mögötte már fás rész terült el.
- És, most jó férj révén beviszlek. –vigyorgott, és vámpír sebességre váltott, majd kinyitotta az ajtót, és letett a nappali közepén –Nézz körül, én megyek, és behozom a csomagokat.
Elsuhant, én pedig egyedül maradtam, és úgy tettem, ahogy mondta.
A nappali csodálatos volt. Óriási, tágas, és világos. Egy bőr kanapé volt középen, kettő fotellel, plazma Tv, az egyik falon egy polcrendszer, rajta rengeteg DVD-vel. A nappaliból nyílt több ajtó is, ami a szobákat takarhatta. A nappalitól elválasztva volt a konyha, amit valószínűleg meg sem fogunk közelíteni. Habár, a konyhapult pont tökéletes magasságban van…és márvány. Hm…
- Visszajöttem, Kicsim. –csókolt bele a nyakamba- Min gondolkodtál?
- Csak azon, hogy mennyi mindent csinálhatnánk a konyhába…és biztosítalak, a főzés nincs köztük…
- Hm… -csókolgatott tovább.
- Mennem kellene kipakolni. –vigyorodtam el, majd szembe fordultam vele.
Végigsimítottam az arcán, mire elgyötört tekintetet vágott, és egy apró csókot nyomott az ajkaimra.
- Akkor menj, mielőtt még nem engedlek. –susogta elfojtott hangon.
- Sietek. –kuncogtam, és kipördültem a karjaiból.
- A szélső szobába vittem. –szólt utánam.
- Köszönöm.
Kinyitottam a szoba ajtaját, és mint mondta, tényleg ott voltak a bőröndök. Világosbarnás falak voltak, fa parkettával. Az egyik fal mentén egy hosszú, tükrös szekrény húzódott. Az ajtóval szemben volt az óriási, fa franciaágy, rajta vörös selyem ágyneművel. Egy-egy éjjeliszekrény állt a két oldalán.
A ruhásszekrénnyel szemben voltak az óriási ablakok. Az ágy felett egy tájkép volt.
- Remélem nem fog leesni éjszaka. –dörmögtem halkan a kép felé, majd kinyitottam a szekrényt.
A bőröndöket egymás mellé húztam, ledöntöttem őket, majd lassan kipakolni kezdtem belőlük. Emmett-ével kezdtem, akinek a ruháit bele tudtam tenni a szekrény egyik oldalába, így bőven maradt hely az én dolgaimnak is.
Mosolyogva simítottam végig férjem ruháin. Farmerok, ingek, pólók, kalapok meg sapkák, boxerek, és fürdőnadrágok. Még zoknit is találtam, hogy minek, azt még nem tudom. De Alice biztos tudatosan pakolt, a látomásaira hivatkozva…
Az én ruhám többnek tűnt. Sokkal többnek. Rengeteg nyári ruha került ki a bőröndből. Még rajtuk volt az árcímke is. Vállfákra akasztottam őket, majd felakasztottam a szekrénybe. Farmerek is voltak, a legtöbbjük rettentően rövid volt, viszont találtam egy-kettő hosszú darabot is. Pólók és ingek voltak tömkelegével, valamint apró táskák is kikerültek a bőröndömből. Legalul egy apró cetlit találtam:
Törölközőket a fürdőben találtok. Pipereszerek is ugyanott.
Alice egy zseni.
A harmadik táskában, a sporttáskában találtam meg a cipőket. Papucsok, szandálok, és egy-egy sportcipő is kikerült. Ezeket a szekrény legaljába tettem.
A bőröndöket a szekrény mellé állítottam, és kimentem a szobából.
- Kész vagyok. –karoltam át Emmett derekát, aki a nappaliban állt a DVD-s polc előtt.
- Azon gondolkodtam, hogy megnézhetnénk egyik nap majd valamit. –morfondírozott.
- Ráérünk ezen gondolkodni. –simogattam a hasát.
- Igen, szerintem is. –kuncogott, és szembe fordult velem.
A karjait a derekamra csúsztatta, én pedig a gerince végig simítottam végig, egészen a nyakáig.
- Szeretlek. –suttogta a számba, majd lágyan megcsókolt.
Imádtam a csókját. Imádtam az érintését. Imádtam Őt magát.
A kezemet tovább csúsztattam, és beletúrtam a hajába, míg ő az egyik kezét a nyakamra tette, a másikkal pedig közelebb húzott magához.
Jólesően megborzongtam, és felugrottam rá, majd a lábaimmal átkaroltam a derekát, így még közelebb préselve magamat hozzá. Belenyögött a csókunkba, majd a kezét a fenekem alá tette, és megindult a hálószoba felé. Valahogy kinyitottuk az ajtót, ő pedig rádobott az ágyra, majd felém mászott, és tovább kényeztetett. Kezeimet a pólója alá simítottam, és a hasát simogattam. Újra felnyögött, majd levette magáról a felsőjét, így még jobban hozzáfértem tökéletes izmaihoz. A számról áttért a nyakamra, majd kibújtatott a pólómból, és a dekoltázsomat simogatta. Türelmetlenül kapcsoltam ki az övét, így szinte elszakadt a bőr. Elkuncogta magát, majd levette a melltartómat, és a melleimet kezdte el szívogatni és csókolgatni. Felnyögtem, és elöntött a jóleső érzés, aminek következményeképp türelmetlenül téptem le róla a nadrágot, és a hátán végigsimítva a fenekébe markoltam. Újra felnyögött, és a melleimről áttért a hasamra, majd a köldökömet csókolgatta, és a tangám vonalát simogatta. Tudta, hogy a köldökömnél érzékeny vagyok, és ezt tökéletesen ki tudta használni.
Újra felnyögtem, és fordítottam magunkon. A csípőjére ültem, ahol éreztem az egyre dudorodó vágyát, amit jelenleg a Kelvin Klein boxere takart. Lehajoltam, és csókot nyomtam az ajkaira, majd a mellkasát csókolgattam végig. Nyögött egyet, és fordított rajtunk. Hihetetlen: szeret uralni.
Most szenvedélyesen csókolt meg, és halkan elmormolt egy bocsi-t, majd letépte rólam a nadrágomat, ami darabokban landolt a parkettán. Igaz, az ő nadrágja is hasonlóan nézett ki, csak az voltaképp szétszóródott a szobában. Nem ügyeltem arra, hogy vigyázva tegyem le a darabokat, egy kupacba.
Végigcsókolta a mellkasomat, majd egy apró mozdulattal a fehérneműt is leszabta rólam, majd ujjai a csiklómat kezdték el kényeztetni. Felnyögtem, majd az ajkaira tapadtam, és szenvedélyesen faltam azokat. Ahogy ujjai egyre gyorsabban jártak, éreztem, hogy elönt a gyönyör, és felsikkantottam karjaiban, majd megremegtem.
Mikor úgymond újra visszatértem az életbe, már nem volt rajta alsónadrág, így ujjaimmal tökéletesen hozzáfértem meredező férfiasságához, és kényeztetni kezdtem. Felnyögött, és láttam, ahogy a hasizma megfeszül, ajkait pedig az enyéimhez nyomta. Éreztem, ahogy a teste egyre többször rándul össze, és az izmai megfeszülnek.
- Hagyd abba. –nyögte a számba, mire elvettem a kezeimet, és egyik kezemet a hátára simítottam.
Összekulcsolta az ujjainkat, majd forró csókot nyomott az ajkaimra, és elmerült bennem.
Nyögés szaladt fel a torkomon, ahogy Szerelmemnek is. A kéjes érzés szétfeszített belülről, majd mozgatni kezdte a csípőjét, és én is így tettem. Miközben ő a nyakamat csókolgatta, én a mellkasát és a hátát simogattam.
A gyönyör szétfeszített belülről, és újra elöntött. Emmett is remegni kezdett, befeszítette az izmait, majd nyögött egyet, és arcát a nyakamba fúrta.
Jó pár percet feküdtünk így, egymáson, és megvártuk míg lenyugszunk, majd legördült rólam, és a mellkasára húzott.
- Szeretlek. –suttogtam, miután újra megcsókoltam.
- Én is téged, Bridget. –mosolyodott el, majd lágyan végigsimított a hátamon, és keze a csípőmön állapodott meg- Ez volt a legjobb nászéjszakám.
- Remélem is. –kuncogtam, majd a fejemet a mellkasára fektettem, és figyeltem egyenletes légzését, majd beszívtam mennyei illatát.
- Hm… -csókolgatott tovább.
- Mennem kellene kipakolni. –vigyorodtam el, majd szembe fordultam vele.
Végigsimítottam az arcán, mire elgyötört tekintetet vágott, és egy apró csókot nyomott az ajkaimra.
- Akkor menj, mielőtt még nem engedlek. –susogta elfojtott hangon.
- Sietek. –kuncogtam, és kipördültem a karjaiból.
- A szélső szobába vittem. –szólt utánam.
- Köszönöm.
Kinyitottam a szoba ajtaját, és mint mondta, tényleg ott voltak a bőröndök. Világosbarnás falak voltak, fa parkettával. Az egyik fal mentén egy hosszú, tükrös szekrény húzódott. Az ajtóval szemben volt az óriási, fa franciaágy, rajta vörös selyem ágyneművel. Egy-egy éjjeliszekrény állt a két oldalán.
A ruhásszekrénnyel szemben voltak az óriási ablakok. Az ágy felett egy tájkép volt.
- Remélem nem fog leesni éjszaka. –dörmögtem halkan a kép felé, majd kinyitottam a szekrényt.
A bőröndöket egymás mellé húztam, ledöntöttem őket, majd lassan kipakolni kezdtem belőlük. Emmett-ével kezdtem, akinek a ruháit bele tudtam tenni a szekrény egyik oldalába, így bőven maradt hely az én dolgaimnak is.
Mosolyogva simítottam végig férjem ruháin. Farmerok, ingek, pólók, kalapok meg sapkák, boxerek, és fürdőnadrágok. Még zoknit is találtam, hogy minek, azt még nem tudom. De Alice biztos tudatosan pakolt, a látomásaira hivatkozva…
Az én ruhám többnek tűnt. Sokkal többnek. Rengeteg nyári ruha került ki a bőröndből. Még rajtuk volt az árcímke is. Vállfákra akasztottam őket, majd felakasztottam a szekrénybe. Farmerek is voltak, a legtöbbjük rettentően rövid volt, viszont találtam egy-kettő hosszú darabot is. Pólók és ingek voltak tömkelegével, valamint apró táskák is kikerültek a bőröndömből. Legalul egy apró cetlit találtam:
Törölközőket a fürdőben találtok. Pipereszerek is ugyanott.
Alice egy zseni.
A harmadik táskában, a sporttáskában találtam meg a cipőket. Papucsok, szandálok, és egy-egy sportcipő is kikerült. Ezeket a szekrény legaljába tettem.
A bőröndöket a szekrény mellé állítottam, és kimentem a szobából.
- Kész vagyok. –karoltam át Emmett derekát, aki a nappaliban állt a DVD-s polc előtt.
- Azon gondolkodtam, hogy megnézhetnénk egyik nap majd valamit. –morfondírozott.
- Ráérünk ezen gondolkodni. –simogattam a hasát.
- Igen, szerintem is. –kuncogott, és szembe fordult velem.
A karjait a derekamra csúsztatta, én pedig a gerince végig simítottam végig, egészen a nyakáig.
- Szeretlek. –suttogta a számba, majd lágyan megcsókolt.
Imádtam a csókját. Imádtam az érintését. Imádtam Őt magát.
A kezemet tovább csúsztattam, és beletúrtam a hajába, míg ő az egyik kezét a nyakamra tette, a másikkal pedig közelebb húzott magához.
Jólesően megborzongtam, és felugrottam rá, majd a lábaimmal átkaroltam a derekát, így még közelebb préselve magamat hozzá. Belenyögött a csókunkba, majd a kezét a fenekem alá tette, és megindult a hálószoba felé. Valahogy kinyitottuk az ajtót, ő pedig rádobott az ágyra, majd felém mászott, és tovább kényeztetett. Kezeimet a pólója alá simítottam, és a hasát simogattam. Újra felnyögött, majd levette magáról a felsőjét, így még jobban hozzáfértem tökéletes izmaihoz. A számról áttért a nyakamra, majd kibújtatott a pólómból, és a dekoltázsomat simogatta. Türelmetlenül kapcsoltam ki az övét, így szinte elszakadt a bőr. Elkuncogta magát, majd levette a melltartómat, és a melleimet kezdte el szívogatni és csókolgatni. Felnyögtem, és elöntött a jóleső érzés, aminek következményeképp türelmetlenül téptem le róla a nadrágot, és a hátán végigsimítva a fenekébe markoltam. Újra felnyögött, és a melleimről áttért a hasamra, majd a köldökömet csókolgatta, és a tangám vonalát simogatta. Tudta, hogy a köldökömnél érzékeny vagyok, és ezt tökéletesen ki tudta használni.
Újra felnyögtem, és fordítottam magunkon. A csípőjére ültem, ahol éreztem az egyre dudorodó vágyát, amit jelenleg a Kelvin Klein boxere takart. Lehajoltam, és csókot nyomtam az ajkaira, majd a mellkasát csókolgattam végig. Nyögött egyet, és fordított rajtunk. Hihetetlen: szeret uralni.
Most szenvedélyesen csókolt meg, és halkan elmormolt egy bocsi-t, majd letépte rólam a nadrágomat, ami darabokban landolt a parkettán. Igaz, az ő nadrágja is hasonlóan nézett ki, csak az voltaképp szétszóródott a szobában. Nem ügyeltem arra, hogy vigyázva tegyem le a darabokat, egy kupacba.
Végigcsókolta a mellkasomat, majd egy apró mozdulattal a fehérneműt is leszabta rólam, majd ujjai a csiklómat kezdték el kényeztetni. Felnyögtem, majd az ajkaira tapadtam, és szenvedélyesen faltam azokat. Ahogy ujjai egyre gyorsabban jártak, éreztem, hogy elönt a gyönyör, és felsikkantottam karjaiban, majd megremegtem.
Mikor úgymond újra visszatértem az életbe, már nem volt rajta alsónadrág, így ujjaimmal tökéletesen hozzáfértem meredező férfiasságához, és kényeztetni kezdtem. Felnyögött, és láttam, ahogy a hasizma megfeszül, ajkait pedig az enyéimhez nyomta. Éreztem, ahogy a teste egyre többször rándul össze, és az izmai megfeszülnek.
- Hagyd abba. –nyögte a számba, mire elvettem a kezeimet, és egyik kezemet a hátára simítottam.
Összekulcsolta az ujjainkat, majd forró csókot nyomott az ajkaimra, és elmerült bennem.
Nyögés szaladt fel a torkomon, ahogy Szerelmemnek is. A kéjes érzés szétfeszített belülről, majd mozgatni kezdte a csípőjét, és én is így tettem. Miközben ő a nyakamat csókolgatta, én a mellkasát és a hátát simogattam.
A gyönyör szétfeszített belülről, és újra elöntött. Emmett is remegni kezdett, befeszítette az izmait, majd nyögött egyet, és arcát a nyakamba fúrta.
Jó pár percet feküdtünk így, egymáson, és megvártuk míg lenyugszunk, majd legördült rólam, és a mellkasára húzott.
- Szeretlek. –suttogtam, miután újra megcsókoltam.
- Én is téged, Bridget. –mosolyodott el, majd lágyan végigsimított a hátamon, és keze a csípőmön állapodott meg- Ez volt a legjobb nászéjszakám.
- Remélem is. –kuncogtam, majd a fejemet a mellkasára fektettem, és figyeltem egyenletes légzését, majd beszívtam mennyei illatát.
