11.fejezet
(Bridet)
Kimentem a parkolóba, és Cullenék már ott voltak. Mind. Alice odafutott hozzám, és megölelt.
-Szia, Szia, szia, szia. Köööszi. Képzeld, a két fiú is jön velünk. Mivel Emmett és Jasper tegnap a legjobb cipőmet beledobta egy vízbe. –morogott, de mosolygott.
-Hát, gratulálok. Legalább lesz hordárunk. De tényleg csak két óra. Oké Alice?- néztem rá komolyan.
-Oké, de akkor menjünk, mert megy az idő.- vigyorgott, és bepattant hátra.
-Sziasztok.- Intettem a többieknek is. Mire Edward egy kicsit érdekesen nézett. Mi ilyen érdekes rajtam? Erre meg elvigyorodott. Hát, én ezt nem értem.
-Szia.- mosolygott Bella. Rámosolyogtam, és beugrottam Alice mellé. A két fiú beszállt előre.
-Na, mi van fiúk, nincs kedvetek vásárolni?- vigyorogtam gonoszan.
-De, persze. A kis energia bomba Alice-val.- morogta Emmett.
-Hát, az biztos, hogy ne adjatok neki se kávét, se kólát, se semmi koffein tartalmú italt.- mosolyogtam, miközben Alice-ra néztem, aki csak kidugta rám a nyelvét. Erre mindenki elnevette magát.
-Jasper, ma én vezetek. Mindig te vezetsz. – morogta Emmett, miközben kiszállt a kocsiból, és odajött a vezető oldalra. Jasper pedig nem szállt ki. Csak szemeztek egymással.
(Bridet)
Kimentem a parkolóba, és Cullenék már ott voltak. Mind. Alice odafutott hozzám, és megölelt.
-Szia, Szia, szia, szia. Köööszi. Képzeld, a két fiú is jön velünk. Mivel Emmett és Jasper tegnap a legjobb cipőmet beledobta egy vízbe. –morogott, de mosolygott.
-Hát, gratulálok. Legalább lesz hordárunk. De tényleg csak két óra. Oké Alice?- néztem rá komolyan.
-Oké, de akkor menjünk, mert megy az idő.- vigyorgott, és bepattant hátra.
-Sziasztok.- Intettem a többieknek is. Mire Edward egy kicsit érdekesen nézett. Mi ilyen érdekes rajtam? Erre meg elvigyorodott. Hát, én ezt nem értem.
-Szia.- mosolygott Bella. Rámosolyogtam, és beugrottam Alice mellé. A két fiú beszállt előre.
-Na, mi van fiúk, nincs kedvetek vásárolni?- vigyorogtam gonoszan.
-De, persze. A kis energia bomba Alice-val.- morogta Emmett.
-Hát, az biztos, hogy ne adjatok neki se kávét, se kólát, se semmi koffein tartalmú italt.- mosolyogtam, miközben Alice-ra néztem, aki csak kidugta rám a nyelvét. Erre mindenki elnevette magát.
-Jasper, ma én vezetek. Mindig te vezetsz. – morogta Emmett, miközben kiszállt a kocsiból, és odajött a vezető oldalra. Jasper pedig nem szállt ki. Csak szemeztek egymással.
-Mi van, Emmett, Jasper úgy megbabonázott, hogy meg sem bírsz szólalni? Kivegyünk nektek egy szobát? –jutott eszembe a reggeli mondat. Elnevettem magam, és közben Alice elővette a mobilját.
-Már hívom is. –nevetett. Jasper, és Emmett csak néztek. Majd Jasper kiszállt, és beült a nagy mamlasz a vezető ülésbe, Jasper meg az anyósülésen foglalt helyet.
-Okos enged, szamár szenved.- nevettem.
-Ez jó volt. Végre van valaki, aki szembeszáll Emmet-tel. Vagy inkább beszáll a hülyeségeibe.- kopogtatta meg a kocsiablakot Edward, majd Bellával kézen fogva beültek a Volvo-ba, és már ott sem voltak.
-Na, menjünk. Tényleg sietni akarok. Már amennyire lehet. – mosolyogtam Alice-ra, majd megpaskoltam Emmett vállát, jelzésképpen.
-Oké, indulunk. Gondolom… Nekem is kell majd vásárolnom.- húzta el a száját, miközben az egyre csak jobb kedvű Energiabombára nézett.
-Hát. Az fix. Először gondolom a gyógynövénybolt, aztán cipő, fehérnemű, és maximum három ruhabolt. Megfelel?- nézett rám.
-Bele fér ez már csak 100 percbe?- néztem az órámra. Alice arcáról lefagyott a mosoly, és váratlanul előre dőlt, és sikoltozni kezdett. Persze csak kultúráltan.
-100 perc? 100 perc? Emmett. Indíts már! Már csak 100 perc!
-99.- mosolyogta Jasper. Erre csak még jobban nevettem. Már szinte a hasamat fogtam a nevetéstől. Csakhogy nem vettem észre a hirtelen jobbra kanyart. Őszintén szólva, azt sem vettem észre, hogy elindultunk, így a jobb kanyarba dőltem egy nagyot, és szépen a kocsi padlóján terültem el. A többiek csak nevettek. Gyorsan visszapattantam a helyemre, és vigyorogtam. Hamar ott voltunk a boltoknál, és Alice ki is pattant, kihúzta Jaspert, majd megkerülve a kocsit, felém tartott. Gyorsan, mielőtt még ideért volna, kiugrottam a kocsiból. Megragadtam Emmett kezét, kirángatva a vezető ülésből, és becsaptam az ajtót. Ő bezárta, és már indultunk is tovább. Ahogy beértünk a boltokhoz, azonnal megkerestük a gyógynövényboltot. Az e legfontosabb. Megvettem ami kell, és bementünk a cipőboltba. Azonnal kiszúrtam egy nagyon magas, tűsarkú, vörös cipőt. Hát, felpróbáltam. Tökéletesen passzolt a lábamra. Megvettem.
Másfél órával, tíz bolttal, és vagy húsz táskával később:
-Ne már, légy szíves. Nem bírok többet ki. –nyafogott Emmett, mint az ovisok. Már pont végeztünk. Szóval mentünk is volna haza, de ezt a fiúk még nem tudták.
-Jajj, már csak három bolt. Az már csak egy óra. Komolyan. –nézett kiskutyaszemekkel Alice.
-Alice. Tényleg. Menjünk. Meg kell még főznöm a teát, meg ilyenek. Szóval, fiúk. Nincs kegyelem Alice számára. Indulunk. – fogtam meg a kezüket, és felhúztam őket a padról. Azonnal feléledtek a zombi állapotból, és gyorsított léptekbe mentek a kocsi felé. A táskákat betették a csomagtartóba, beültek előre, mi hátra, és már a városban sem voltunk. Körülbelűl 250-nel száguldottunk. Bírom a sebességet, szóval semmi gond, és félelem nem volt bennem. Miután a csomagjaimmal együtt kitettek otthon, bementem a házba, és feltettem a teát főzni. Felmentem a Hugicám szobájába, aki aludt. Mellette az éjjeliszekrényen volt valami gyógyszer, meg egy pohár víz. Miután adtam a kis Lotti-nak egy kis tápot, és vizet, lementem, és csináltam egy kis pirítóst. Amikor lefőtt a tea, ízesítettem, és mindent egy nagy tálcára pakoltam, és ismét felfelé vettem az irányt. Amikor felértem, a Húgom már ült az ágyban.
-Szia, hogy vagy?- kérdeztem aggódva.
-Köszi. Jól. A gyógyszer levitte a lázamat. Semmi különös, csak egy kis megfázás. A tüdőgyulladást megúsztam –mosolygott, miközben letettem elé a tálcát. Meg is fogta a csészét, amiben a tea volt, és kortyolt belőle.
-Ez a kedvenc gyógyteám?- kérdezte, én pedig bólintottam, mire megölelt.- Köszönöm. De tudod, hogy nem kellett volna. De legalább holnapra még ki vagyok írva a suliból. –nevetett. Holnap péntek. Nem is csodálom. Egy napra minek elengedni. Beszélgettünk egy jó órát, közben levittem a tálcát. Amire visszaértem már aludt. Betakartam, és elmentem a saját szobám felé. Kicsit későn, de megtanultam. Elmentem zuhanyozni, és miután kész lettem, belebújtam egy jó meleg pizsibe. Lefeküdtem, betakaróztam, és közben Laptopoztam. Ahogy bejelentkeztem, azonnal rám írt Jenny.-Szia. Hogy vagy?
-Szia Jenny. Nagyon jól. Egy kicsit fáradtan, de jól. Hát te?
-Hát, én is. Azt akartam megbeszélni, hogy nincs kedved szombaton moziba menni? Pontosabban a mozit, amit megbeszéltünk, szombatra tenni?
-De, persze. Megbeszéled Chris-sel? De én most megyek. Álmosabb vagyok, mint gondoltam.
-Persze. Oké. Szombat, hat óra. Jóéjt.
-Neked is. Puszi.
Kikapcsoltam a gépem, és még jobban bebújtam a pihe-puha ágyba. Hamar el is jött az ólom súlyú álom.
-Már hívom is. –nevetett. Jasper, és Emmett csak néztek. Majd Jasper kiszállt, és beült a nagy mamlasz a vezető ülésbe, Jasper meg az anyósülésen foglalt helyet.
-Okos enged, szamár szenved.- nevettem.
-Ez jó volt. Végre van valaki, aki szembeszáll Emmet-tel. Vagy inkább beszáll a hülyeségeibe.- kopogtatta meg a kocsiablakot Edward, majd Bellával kézen fogva beültek a Volvo-ba, és már ott sem voltak.
-Na, menjünk. Tényleg sietni akarok. Már amennyire lehet. – mosolyogtam Alice-ra, majd megpaskoltam Emmett vállát, jelzésképpen.
-Oké, indulunk. Gondolom… Nekem is kell majd vásárolnom.- húzta el a száját, miközben az egyre csak jobb kedvű Energiabombára nézett.
-Hát. Az fix. Először gondolom a gyógynövénybolt, aztán cipő, fehérnemű, és maximum három ruhabolt. Megfelel?- nézett rám.
-Bele fér ez már csak 100 percbe?- néztem az órámra. Alice arcáról lefagyott a mosoly, és váratlanul előre dőlt, és sikoltozni kezdett. Persze csak kultúráltan.
-100 perc? 100 perc? Emmett. Indíts már! Már csak 100 perc!
-99.- mosolyogta Jasper. Erre csak még jobban nevettem. Már szinte a hasamat fogtam a nevetéstől. Csakhogy nem vettem észre a hirtelen jobbra kanyart. Őszintén szólva, azt sem vettem észre, hogy elindultunk, így a jobb kanyarba dőltem egy nagyot, és szépen a kocsi padlóján terültem el. A többiek csak nevettek. Gyorsan visszapattantam a helyemre, és vigyorogtam. Hamar ott voltunk a boltoknál, és Alice ki is pattant, kihúzta Jaspert, majd megkerülve a kocsit, felém tartott. Gyorsan, mielőtt még ideért volna, kiugrottam a kocsiból. Megragadtam Emmett kezét, kirángatva a vezető ülésből, és becsaptam az ajtót. Ő bezárta, és már indultunk is tovább. Ahogy beértünk a boltokhoz, azonnal megkerestük a gyógynövényboltot. Az e legfontosabb. Megvettem ami kell, és bementünk a cipőboltba. Azonnal kiszúrtam egy nagyon magas, tűsarkú, vörös cipőt. Hát, felpróbáltam. Tökéletesen passzolt a lábamra. Megvettem.
Másfél órával, tíz bolttal, és vagy húsz táskával később:
-Ne már, légy szíves. Nem bírok többet ki. –nyafogott Emmett, mint az ovisok. Már pont végeztünk. Szóval mentünk is volna haza, de ezt a fiúk még nem tudták.
-Jajj, már csak három bolt. Az már csak egy óra. Komolyan. –nézett kiskutyaszemekkel Alice.
-Alice. Tényleg. Menjünk. Meg kell még főznöm a teát, meg ilyenek. Szóval, fiúk. Nincs kegyelem Alice számára. Indulunk. – fogtam meg a kezüket, és felhúztam őket a padról. Azonnal feléledtek a zombi állapotból, és gyorsított léptekbe mentek a kocsi felé. A táskákat betették a csomagtartóba, beültek előre, mi hátra, és már a városban sem voltunk. Körülbelűl 250-nel száguldottunk. Bírom a sebességet, szóval semmi gond, és félelem nem volt bennem. Miután a csomagjaimmal együtt kitettek otthon, bementem a házba, és feltettem a teát főzni. Felmentem a Hugicám szobájába, aki aludt. Mellette az éjjeliszekrényen volt valami gyógyszer, meg egy pohár víz. Miután adtam a kis Lotti-nak egy kis tápot, és vizet, lementem, és csináltam egy kis pirítóst. Amikor lefőtt a tea, ízesítettem, és mindent egy nagy tálcára pakoltam, és ismét felfelé vettem az irányt. Amikor felértem, a Húgom már ült az ágyban.
-Szia, hogy vagy?- kérdeztem aggódva.
-Köszi. Jól. A gyógyszer levitte a lázamat. Semmi különös, csak egy kis megfázás. A tüdőgyulladást megúsztam –mosolygott, miközben letettem elé a tálcát. Meg is fogta a csészét, amiben a tea volt, és kortyolt belőle.
-Ez a kedvenc gyógyteám?- kérdezte, én pedig bólintottam, mire megölelt.- Köszönöm. De tudod, hogy nem kellett volna. De legalább holnapra még ki vagyok írva a suliból. –nevetett. Holnap péntek. Nem is csodálom. Egy napra minek elengedni. Beszélgettünk egy jó órát, közben levittem a tálcát. Amire visszaértem már aludt. Betakartam, és elmentem a saját szobám felé. Kicsit későn, de megtanultam. Elmentem zuhanyozni, és miután kész lettem, belebújtam egy jó meleg pizsibe. Lefeküdtem, betakaróztam, és közben Laptopoztam. Ahogy bejelentkeztem, azonnal rám írt Jenny.-Szia. Hogy vagy?
-Szia Jenny. Nagyon jól. Egy kicsit fáradtan, de jól. Hát te?
-Hát, én is. Azt akartam megbeszélni, hogy nincs kedved szombaton moziba menni? Pontosabban a mozit, amit megbeszéltünk, szombatra tenni?
-De, persze. Megbeszéled Chris-sel? De én most megyek. Álmosabb vagyok, mint gondoltam.
-Persze. Oké. Szombat, hat óra. Jóéjt.
-Neked is. Puszi.
Kikapcsoltam a gépem, és még jobban bebújtam a pihe-puha ágyba. Hamar el is jött az ólom súlyú álom.
