Sziasztok! Bocsi, hogy azt mondtam,hogy ma nem lesz friss, de mégis be tudtam fejezni. Bocsi.
5.fejezet
(Prue)
Bridget-tel éppen hazafelé tartottunk a plázából, ahol megkaptam a szülinapi ajándékomat is. Egy kutya. Egy édes Yoski kölyök. Születésnapomra. A világ legjobb nővérétől. A kutyám, akit Lotti-nak neveztem el, az ölemben, édesdeden aludt. Közben leparkoltunk a ház előtt, a Nővérem kivette a táskákat, és előre engedett az ajtónál. Kinyitottam az ajtót, és…
-Meglepetéééés! –ugrott fel mindenki. Az a mindenki négy embert takart.- Boldog szülinapot Prue!- mondták ezt is egyszerre, majd a két legjobb barátnőm, és egyben volt osztálytársamim a nyakamba ugrott.
-Boldog születésnapot Prue! Hiányoztál.- mondták felváltva. Mindkettejüket megöleltem.
-Ti is nekem, és olyan jó, hogy itt vagytok.- mosolyogtam, majd anyuék felé fordultam – Köszönöm. És a kutyát is. Apropó, bemutatom- mutattam a karomon alvó Lotti-ra. – Lottit. Épp alszik, de nagyon édes. Köszi a bulit, és mindent.- öleltem meg őket.
-A buli nem a mi ötletünk volt, és a vendégek sem, hanem Bridget már egy hete megszervezte, de mi csak ma reggel tudtuk meg…hát, mit ne mondtak, meglepődtünk. –mosolyogtak mind ketten. Majd Bridget felé mentek, aki most ért le az emeletről, gondolom lepakolta a cuccokat. Odajött hozzám, és megölelt.
-Boldog születésnapot még egyszer! Ja, és szerintem szegény kölyköt tedd le, had aludjin nyugodtan. A szobádba betettem a táskáidat. A kutyának a dolgait ki is pakoltam. Ja, és anyu, ti jöttök.- mosolygott, majd helyet cserélt a szüleimmel.
-Itt az ajándékod. Boldog születésnapot. –mosolyogtak, megöleltek, majd átadták a dobozt. Nem szeretem a meglepetéseket. Olyan…meglepetés…és. Áááá hagyjuk. Az a lényeg, hogy jobb szeretem előre tudni, hogy mit kapok, mert akkor fel tudok készülni rá. Letéptem a csomagolópapírt, és megpillantottam egy laptop dobozát.
-Fent van, beüzemelve, szóval nem kell kinyitni a dobozt.- vigyorgott a testvérem. Á, szóval nem csak a táskákat pakolta ennyi ideig.- most pedig, mennyetek szórakozzatok, beszélgessetek, csináljatok, amit akartok. – mosolygott újra, majd intett, és felvonult a szobájába.
-Kicsim, a kaja itt van az asztalon, a torta a hűtőbe, a nasi meg a szekrénybe. Remélem mindent megtaláltok, mi Apáddal elmegyünk egy kicsit. Szia!- pusziltak meg a szüleim, és más csapódott is a bejárati ajtó, és hallottam, ahogy apu kocsija elhajt. A csajok nyakába ugrottam.
-Úgy hiányoztatok! Gyertek, megmutatom a szobámat. Meddig maradtok?- hadartam el gyorsan, miközben a kiskutyámat felvettem a kanapéról, és felhúztam a vendégeimet a lépcsőn.
-Ma este már megyünk haza. Holnap még igaz nincs iskola, nekünk legalább is. Így apu eljön értünk.- mondta Peggy, és Polly-val együtt elkezdtek nevetni, majd felszaladtak a lépcsőn. Legjobb barátnők, nemhiába, a nevünk kezdőbetűje is egyezik. Ahogy beértünk a szobába, elmagyaráztam nekik mindent, odaadták az ajándékukat, amit közösen vettek. Egy ezüst karkötő, amin három "P" betű lógott. Mind a ketten felmutatták a bal kezüket, és ugyanolyan karkötő lógott rajtuk.
-Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Ki teszi fel?- Polly feltette,én meg közben elnevettem magam, mert megkordult a gyomrom.- Hát Csajok, azt hiszem, én semmit sem változom. Éhes vagyok.- nevettem el magam. A lányok felálltak, és a leszaladtak a konyhába, én pedig követtem őket.
-Oké, ahogy elnézem van Pizza, szendvicsek, Torta, ja, és minden. Mit kértek?- kérdeztem nevetve.
-Pizza- mondta Peggy.
-Utána pedig Torta.- folytatta Polly.
-Oké- vettem elő a felsorolt ételeket, és két-két tányért.
Ettünk, megkezdtük a tortát. Jót beszélgettünk, és közben nevetettünk.
-Emlékeztek, hogy amikor utoljára mentünk közösen pizzázni, hogy leégette magát Prue? –nevetett a két barátnőm.
-Ja, emlékszek…az elfelejthetetlen, hogy a plázába leesett a mozgólépcsőről, mert beleakadt a cipőfűzőjébe. Nagyon vicces volt. –mondta, Polly.
.Egy hónapig tele voltam kék-zöld foltokkal. Ja, nagyon vicces- vettem elő a durcás képem, pedig belül nevettem.- De ha már itt tartunk…mi történt még ott a plázába…- mosolyogtam nagyot. Na, ezt biztos, hogy nem felejtették el.
-Ohh, Prue, ez nem vicces. Kicsit sem. Szegény pasi. Ott flörtöltem vele, aztán leöltöttem kólával.- mosolygott az emlékekre Peggy.- Na, és te Polly, veled mi történt?- kérdezte, nem minta ha nem tudná, hogy mi volt.
-Ohh, mintha nem emlékeznél...Én beégtem az alkalommal a DVD-snél. Elég gáz volt. Vígjátékot akartam venni, és véletlenül mert nem figyeltem, egy pornókazettát tettem a kosárba. Hát…igen…nem engedték megvenni, én meg ott értetlenkedtem a kasszánál, hogy miért nem engedik megvenni, amikor ez egy romantikus vígjáték. Csak akkor vettem észre, hogy mit tettem a kosárba.- nevetett.
-Csajok, vagy egy nagyon jó filmem. Megnézzük?- vigyorogtam. Mind a ketten bólogattak, és elindultunk a nappali, vagyis az óriási LCD TV felé.
Betettünk egy filmet, a Vadócka-t, és közben beszélgettünk. Vége lett a filmnek.
-Ohhh, Csajok, úgy fogtok hiányozni. Istenem, Mennyire.- gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Te is nekünk. Mindenkinek. Sajnálom, hogy nem fogunk sűrűbben találkozni. Nyolc óra. Mennünk kell. Apu mindjárt itt lesz.- mondta Peggy, közben csengettek.
-Szia. Szeretünk.- mondta Polly, és kiszaladtak az ajtón, miután egy csoportos ölelésben volt részünk. De vajon hová tűnt a Testvérem? Felmentem, benéztem a szobájába, de már aludt. Biztos kifáradt. Nyomtam egy puszit az arcára, betakartam, és bementem a szobámba. Rádőltem az ágyra, és félálomban már csak azt vettem észre, hogy valaki betakargat, és egy puszit nyom az arcomra…
