10.fejezet
(Bridget)
Reggel egész jó kedvemben voltam, mivel feldobottan aludtam el.
Ahhoz képest, hogy egy kézzel kell felöltöznöm, és kisminkelnem reggel, egész gyorsan elkészültem. Mint majdnem minden reggel, ugyan azt ettem, és ittam. Narancslé pirítóssal.
Fogat mostam, felvettem a cipőm és a kabátom. A táskámmal együtt kibaktattam a házból. Hol a húgom? Egész reggel nem láttam. Visszamentem a házba, fel a szobájába. Még aludt. Ilyenkor alszik? Mi történt vele? Mindig ő volt a korán kelő, erre még fent sincs. Mi történt ezzel az egész világgal? Odamentem az ágyához, aminek a végében a kicsi kutyus aludt, levettem az ágyról, és letettem a helyére. Utána megfogtam Prue a homlokát. Forró volt. Nagyon forró, és ráadásul teljesen leizzadt. A szája kiszáradt, pikkelyes lett. Elővettem a mobilom, és felhívtam Aput. Biztos ráér. Legalább is remélem. Nyolcig dolgozik, és negyednyolc. Csak elengedik. Harmadik csörgésre felvette.-Szia Bridget. Mi újság?
-Apu, nem tudsz előb hazajönni. Prue beteg. Lázas. Meg kellene nézni. De nekem suli is van. El kell mennem maximum tíz perc múlva.
-Indulok. Carlisle, el kellene mennem. Nem gond. A lányom lázas. Haza kell mennem. Oké, köszi. Kicsim, indulok. Öt perc, és otthon vagyok. Szia.- ezzel letette. Csengettek. Jajj, ne. Alice-ék. Nem igaz. Lefutottam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót.
-Sziasztok. Bocsi, még kell öt-tíz perc. Talán nem késünk el. De nem kell megvárni. Elmehettek, tudok vezetni. Tényleg.- nézegettem a három szempárt.
-Nekem nagyon úgy tűnik kiscsaj, hogy már kész vagy. Mi hiányzik rólad? A fehérnemű?- röhögött Emmett.
-Ha-ha-ha. Nem. Én kész vagyok. Sőt, lassan 18 éve. És nem velem van gond.- ekkor köhögést hallottam fentről.- Bocs, üljetek le. Mindjárt jövök. És Alice, szerintem a mozit le kell fújnunk. –néztem rá, majd felrohantam a lépcsőn. Majdnem orra is estem, amin Emmett jót derült, Jasper meg csak felhorkant. Bementem a testvérem szobájába, aki még mindig ugyanúgy feküdt, azzal a különbséggel, hogy valahogy lerúgta magáról a takarót. Betakartam, és lementem.
(Bridget)
Reggel egész jó kedvemben voltam, mivel feldobottan aludtam el.
Ahhoz képest, hogy egy kézzel kell felöltöznöm, és kisminkelnem reggel, egész gyorsan elkészültem. Mint majdnem minden reggel, ugyan azt ettem, és ittam. Narancslé pirítóssal.
Fogat mostam, felvettem a cipőm és a kabátom. A táskámmal együtt kibaktattam a házból. Hol a húgom? Egész reggel nem láttam. Visszamentem a házba, fel a szobájába. Még aludt. Ilyenkor alszik? Mi történt vele? Mindig ő volt a korán kelő, erre még fent sincs. Mi történt ezzel az egész világgal? Odamentem az ágyához, aminek a végében a kicsi kutyus aludt, levettem az ágyról, és letettem a helyére. Utána megfogtam Prue a homlokát. Forró volt. Nagyon forró, és ráadásul teljesen leizzadt. A szája kiszáradt, pikkelyes lett. Elővettem a mobilom, és felhívtam Aput. Biztos ráér. Legalább is remélem. Nyolcig dolgozik, és negyednyolc. Csak elengedik. Harmadik csörgésre felvette.-Szia Bridget. Mi újság?
-Apu, nem tudsz előb hazajönni. Prue beteg. Lázas. Meg kellene nézni. De nekem suli is van. El kell mennem maximum tíz perc múlva.
-Indulok. Carlisle, el kellene mennem. Nem gond. A lányom lázas. Haza kell mennem. Oké, köszi. Kicsim, indulok. Öt perc, és otthon vagyok. Szia.- ezzel letette. Csengettek. Jajj, ne. Alice-ék. Nem igaz. Lefutottam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót.
-Sziasztok. Bocsi, még kell öt-tíz perc. Talán nem késünk el. De nem kell megvárni. Elmehettek, tudok vezetni. Tényleg.- nézegettem a három szempárt.
-Nekem nagyon úgy tűnik kiscsaj, hogy már kész vagy. Mi hiányzik rólad? A fehérnemű?- röhögött Emmett.
-Ha-ha-ha. Nem. Én kész vagyok. Sőt, lassan 18 éve. És nem velem van gond.- ekkor köhögést hallottam fentről.- Bocs, üljetek le. Mindjárt jövök. És Alice, szerintem a mozit le kell fújnunk. –néztem rá, majd felrohantam a lépcsőn. Majdnem orra is estem, amin Emmett jót derült, Jasper meg csak felhorkant. Bementem a testvérem szobájába, aki még mindig ugyanúgy feküdt, azzal a különbséggel, hogy valahogy lerúgta magáról a takarót. Betakartam, és lementem.
-Bocsi, csak a húgommal baj van…és nem akarom egyedül itthon hagyni.- motyogtam, közben bementem a konyhába, és feltettem teát főni. Utána leültem a barátaimhoz a nappaliba.
-Semmi gond. Hogy van? Már mint mi a baja?- érdeklődött Alice.
-Lázas, az biztos. Mást nem igen tudok. –mondtam, közben leparkoltak a ház előtt. Felpattantam, és nem csak Aput kocsiját láttam meg, hanem egy fekete mercedes-t is. Carlisle szállt ki belőle. Apu benyitott az ajtó, engem majdnem fellökve, de még időben álltam hátrébb. Hát igen, mindenki aggódik a kis lánykáért.
-Szia. Ohh, bocsi. Tényleg. Menjetek csak. Most már átveszem a terepet. Anyádat már felhívtam. – mondta, miközben levette a kabátját, és felment a lépcsőn.
-Oké. Akkor megyünk. Nem érünk oda.- hadartam.- Ohh, Szia Carlisle. –mosolyogtam.
-Szia Bridget. Hogy vagy? Kezed?- mondta, miközben megnézegette a kezem.
-Hát, Carlisle. Nem akarok beleszólni, de gipszen keresztül szerintem nem sokat lehet megállapítani. Amúgy jól.- nevetett velem együtt mindenki.- De most megyek. Majd délután találkozunk. Szia apu.- kiabáltam fel, s kiléptem az ajtón. Esett a hó. Eddig még észre sem vettem. Kiértem, és már tanyáltam is egyet. Seggre estem. Király. Jól kezdődik. Meghallottam bentről Emmett nevetését, miközben Alice és Jasper felsegített. Bosszúsan néztem Emmettre, miközben elindultam a kocsi felé. Beültem, és bepattant mellém Emmett. Miért pont ő? Pont Emmett? Birom, meg minden, de a hülyeségiből néha elegem van. Beültek a többiek előőre, és Jasper indított. Rosalie-val lesz első órám. Neeee. Akkor már megint az lesz, mint ezelőtt. A többiek észrevehették hirtelen hangulat változásomat, mert Jasper megállította a kocsit, és hátrafordult.
-Mi a baj Bridzs? – nézett mélyen a szemembe.
-Semmi.- motyogtam.
-Hazudsz. Na, halljuk- szólt bele a manó az anyósülésről. Nem tudtam megszólalni, ezért Emmett elsütött egy hülye viccet.
-Mi van baby, Jasper megbabonázott annyira, hogy meg sem tudsz szólalni? Kitegyünk titeket egy motelnál? –nevetett, mire mindenki dühösen meredt rá.
-Emmett, ugye nem szeretnéd,, hogy szétverjem a csinos kis pofikádon a gipszemet.- gügyögtem neki, mint egy gyereknek, közben megcsipkedtem az arcát. Erre mindenki nevetett, velem együtt. Emmett pacsira tartotta az óriási mancsát, én pedig belecsaptam, de nem erősen. Nem akartam úgy járni, mint ezelőt.
-Vééégre. Van egy társam, aki humoros. – vigyorgott, közben Jasper indított.
-Oké, hogyha mindenkinek jó már a kedve, akkor két percünk van még beérni.- nevetett.
-Mennyi? Két perc? Uhh. Elkésünk! Bocsi.- néztem szemlesütve.
-Ki mondta, hogy késünk?- nevetett, és beletaposott a gázba. Már 230-al mentünk, amikor befarolt az iskolába, és leparkolt.
-Oké, akkor most szólok. Még van egy percünk. Addig érjen be mindenki az órájára. Sziasztok.- vigyorgott a kis energiabomba.
-Oké. Köszi, sziasztok. –mondtam, és már mentem is a teremhez. Hamar odaértem, és beslattyogtam. Mindenki rám nézett, majd folytatták a beszélgetést. Rosalie. Nem. Már megint olyan lenézően néz rám. Mit ártottam én neki? Semmi. Ennyi. Leültem, kipakoltam, és dobtam egy SMS-t Alice-nek.”Bocsi. Elfelejtettem kérdezni, hogy mivel a mozit le fújtuk, nem akarnál a suli után eljönni velem vásárolni? A tesómnak szeretnék valamit venni. Van egy gyógytea, ami mindig segít neki. Légyszi. De maximum két órát. És bocs, hogy most írok, de nincs más dolgom. Puszi Bridzs” Elküldtem, és lenémítottam a mobilomat, majd bejött a Tanár. Az órát gyorsan lezavarta, mert rosszul volt. Tíz perccel előbb elengedett minket. Ahogy mentem ki a teremből, Rosalie próbált észrevétlenül követni. Hát, nem sikerült neki. Szerencsémre Christopher kint állt a folyosón.
-Hát Te? Lógtál?- nevettem.
-Nem, csak elaludtam. –nézett komolyan.
-Aha, persze.- néztem, közben kacsintottam.
-Aha, te meg már három pasival kezdesz ki. Szép. Ringyó. Ha ennyire kurva vagy, akinek minden pasi kell, azt akkor se mutasd ki.- nevetett, majd továbbment.
-Tudod, Rosalie. Ezt az egészet nem tudom, hogy honnan vetted, de ha akarod, akkor tudatosítsd magadban. Ja, és mindenki magából indul ki.- elmondtam, és elindultam az ellenkező irányba. De legalább kiálltam magamért. Mást is mondhattam volna, de inkább maradjunk a határokon belül. Leültem az udvaron egy padra.
-Nem zavarok?- ült le mellém Chris.
-Dehogyis Chris. –mosolyogtam rá.
-Beszélni szeretnék veled.- nézett rám zavartan.
-Figyelek.
-Igen. Szóval. Arról lenne szó, hogy hát...- mondta, de nem tudta befejezni.
-Igen. Figyelj. Barátok vagyunk, nekem mindent elmondhatsz.- mosolyogtam rá.
-Oké. Akkor. Erről még senkinek sem beszéltem. Tehát. Nekem tetszik egy lány, már első óta. És hát…gondolom már rájöttél. –motyogta, miközben az arca átváltott rákvörösbe.
-Ohh…Hát igen. Sejtettem már. Gondoltam. Beszélj vele. Mondjuk szünetben. Vagy órák után. Amikor neked kényelmesebb. – mosolyogtam rá biztatóul. – De most menjünk. Mindjárt becsengetnek.- álltam fel, és elindultam.
A nap további része gyorsan elment. Megbeszéltem Alice-vel, hogy megyünk vásárolni. Miután az utolsó óráról is kicsengettek, gyorsan összepakoltam a cuccaimat, és elindultam a parkoló felé…
-Semmi gond. Hogy van? Már mint mi a baja?- érdeklődött Alice.
-Lázas, az biztos. Mást nem igen tudok. –mondtam, közben leparkoltak a ház előtt. Felpattantam, és nem csak Aput kocsiját láttam meg, hanem egy fekete mercedes-t is. Carlisle szállt ki belőle. Apu benyitott az ajtó, engem majdnem fellökve, de még időben álltam hátrébb. Hát igen, mindenki aggódik a kis lánykáért.
-Szia. Ohh, bocsi. Tényleg. Menjetek csak. Most már átveszem a terepet. Anyádat már felhívtam. – mondta, miközben levette a kabátját, és felment a lépcsőn.
-Oké. Akkor megyünk. Nem érünk oda.- hadartam.- Ohh, Szia Carlisle. –mosolyogtam.
-Szia Bridget. Hogy vagy? Kezed?- mondta, miközben megnézegette a kezem.
-Hát, Carlisle. Nem akarok beleszólni, de gipszen keresztül szerintem nem sokat lehet megállapítani. Amúgy jól.- nevetett velem együtt mindenki.- De most megyek. Majd délután találkozunk. Szia apu.- kiabáltam fel, s kiléptem az ajtón. Esett a hó. Eddig még észre sem vettem. Kiértem, és már tanyáltam is egyet. Seggre estem. Király. Jól kezdődik. Meghallottam bentről Emmett nevetését, miközben Alice és Jasper felsegített. Bosszúsan néztem Emmettre, miközben elindultam a kocsi felé. Beültem, és bepattant mellém Emmett. Miért pont ő? Pont Emmett? Birom, meg minden, de a hülyeségiből néha elegem van. Beültek a többiek előőre, és Jasper indított. Rosalie-val lesz első órám. Neeee. Akkor már megint az lesz, mint ezelőtt. A többiek észrevehették hirtelen hangulat változásomat, mert Jasper megállította a kocsit, és hátrafordult.
-Mi a baj Bridzs? – nézett mélyen a szemembe.
-Semmi.- motyogtam.
-Hazudsz. Na, halljuk- szólt bele a manó az anyósülésről. Nem tudtam megszólalni, ezért Emmett elsütött egy hülye viccet.
-Mi van baby, Jasper megbabonázott annyira, hogy meg sem tudsz szólalni? Kitegyünk titeket egy motelnál? –nevetett, mire mindenki dühösen meredt rá.
-Emmett, ugye nem szeretnéd,, hogy szétverjem a csinos kis pofikádon a gipszemet.- gügyögtem neki, mint egy gyereknek, közben megcsipkedtem az arcát. Erre mindenki nevetett, velem együtt. Emmett pacsira tartotta az óriási mancsát, én pedig belecsaptam, de nem erősen. Nem akartam úgy járni, mint ezelőt.
-Vééégre. Van egy társam, aki humoros. – vigyorgott, közben Jasper indított.
-Oké, hogyha mindenkinek jó már a kedve, akkor két percünk van még beérni.- nevetett.
-Mennyi? Két perc? Uhh. Elkésünk! Bocsi.- néztem szemlesütve.
-Ki mondta, hogy késünk?- nevetett, és beletaposott a gázba. Már 230-al mentünk, amikor befarolt az iskolába, és leparkolt.
-Oké, akkor most szólok. Még van egy percünk. Addig érjen be mindenki az órájára. Sziasztok.- vigyorgott a kis energiabomba.
-Oké. Köszi, sziasztok. –mondtam, és már mentem is a teremhez. Hamar odaértem, és beslattyogtam. Mindenki rám nézett, majd folytatták a beszélgetést. Rosalie. Nem. Már megint olyan lenézően néz rám. Mit ártottam én neki? Semmi. Ennyi. Leültem, kipakoltam, és dobtam egy SMS-t Alice-nek.”Bocsi. Elfelejtettem kérdezni, hogy mivel a mozit le fújtuk, nem akarnál a suli után eljönni velem vásárolni? A tesómnak szeretnék valamit venni. Van egy gyógytea, ami mindig segít neki. Légyszi. De maximum két órát. És bocs, hogy most írok, de nincs más dolgom. Puszi Bridzs” Elküldtem, és lenémítottam a mobilomat, majd bejött a Tanár. Az órát gyorsan lezavarta, mert rosszul volt. Tíz perccel előbb elengedett minket. Ahogy mentem ki a teremből, Rosalie próbált észrevétlenül követni. Hát, nem sikerült neki. Szerencsémre Christopher kint állt a folyosón.
-Hát Te? Lógtál?- nevettem.
-Nem, csak elaludtam. –nézett komolyan.
-Aha, persze.- néztem, közben kacsintottam.
-Aha, te meg már három pasival kezdesz ki. Szép. Ringyó. Ha ennyire kurva vagy, akinek minden pasi kell, azt akkor se mutasd ki.- nevetett, majd továbbment.
-Tudod, Rosalie. Ezt az egészet nem tudom, hogy honnan vetted, de ha akarod, akkor tudatosítsd magadban. Ja, és mindenki magából indul ki.- elmondtam, és elindultam az ellenkező irányba. De legalább kiálltam magamért. Mást is mondhattam volna, de inkább maradjunk a határokon belül. Leültem az udvaron egy padra.
-Nem zavarok?- ült le mellém Chris.
-Dehogyis Chris. –mosolyogtam rá.
-Beszélni szeretnék veled.- nézett rám zavartan.
-Figyelek.
-Igen. Szóval. Arról lenne szó, hogy hát...- mondta, de nem tudta befejezni.
-Igen. Figyelj. Barátok vagyunk, nekem mindent elmondhatsz.- mosolyogtam rá.
-Oké. Akkor. Erről még senkinek sem beszéltem. Tehát. Nekem tetszik egy lány, már első óta. És hát…gondolom már rájöttél. –motyogta, miközben az arca átváltott rákvörösbe.
-Ohh…Hát igen. Sejtettem már. Gondoltam. Beszélj vele. Mondjuk szünetben. Vagy órák után. Amikor neked kényelmesebb. – mosolyogtam rá biztatóul. – De most menjünk. Mindjárt becsengetnek.- álltam fel, és elindultam.
A nap további része gyorsan elment. Megbeszéltem Alice-vel, hogy megyünk vásárolni. Miután az utolsó óráról is kicsengettek, gyorsan összepakoltam a cuccaimat, és elindultam a parkoló felé…
