9.fejezet.
(Bridget)
Amint beértem a házba, észrevettem, hogy a szüleim itthon vannak. A kulcsok a helyükön, az ajtó nyitva, a kabátok a fogason. Huhh… Ezt nem gondoltam volna.
- Lányok? Ti vagytok?- hallatszott Anya hangja.
(Bridget)
Amint beértem a házba, észrevettem, hogy a szüleim itthon vannak. A kulcsok a helyükön, az ajtó nyitva, a kabátok a fogason. Huhh… Ezt nem gondoltam volna.
- Lányok? Ti vagytok?- hallatszott Anya hangja.
-Mi vagyunk. Szia anyu.- válaszoltam.
-Szia Kics…-megakadt a mondatba, amikor meglátta a kezemet, miközben kilépett az irodájából.
-Szia, Anya. Mielőtt kérdeznéd, igen, jól vagyok. Tegnap történt, de amikor megjöttem már nem volt kedvem elmesélni, és nem voltatok idelent. Sajnálom.- motyogtam lehajtott fejjel.
-Mi történt? Egész nap itthon a kocsid, ergo, más szállított. Gyere, a nappaliba elmeséled. –mosolygott. De a szemében félelem, és féltés volt. A mosolyt annak tulajdonítottam, hogy arra számít hogy azt fogom mondani, hogy megismerkedtem valakivel.
- Rendben.- indultam a nappaliba, és leültem a fotelba. Anyu, és a testvérem szembe velem.
-Apu?- kérdeztem.
-Elment egyet biciklizik a környéken. Pedig nagyon esőre állt az idő.- morogta anyu. –Úgy tűnik, hogy a régi szokásairól nem tud lemondani. Pedig még megy vissza éjszakai műszakra.
-Értem. Hát, ez Apu. Nem változik.- próbáltam terelni a témát, és vigyorogtam hozzá.
-Igen. De most térjünk vissza hozzád. – mosolygott, Én pedig elmeséltem neki az egész történetet. A végén pedig így fejeztem be.
-És azért nem mentem a kocsival, mivel egy kézzel nem tudnák vezetni, és felajánlották, nem is felajánlották, hanem ragaszkodtak hozzá, hogy Ők visznek. Ennyi.- mosolyogtam a végére.
- Hát jó. Nekem mindegy. Így már értem. Várjunk csak, Dr. Carlisle Cullen látta el a kezed?- nézett döbbenten
-Ezen mi az érdekes. Igen. Alice, Jasper, és Emmett odavittek az apjukhoz. Ő pedig ellátta. –válaszoltam furcsa kérdésére.
-Ő Apád legjobb munkatársa. Jóban vannak. Ma este ketten vannak a műszakba. –mosolygott.
-Az jó. Akkor apu átadná neki, hogy köszönöm…még egyszer.- mosolyogtam.- Ja, és a telefonszámát nem tudod? Fel kellene hívnom, hogy mikor menjek gipszszedésre.- mosolyogtam. Ha nem tudja, maximum holnap megkérdezem Alice-től.
-Persze. Az irodában van. Kihozom. Egy pillanat. –azzal el is ment. Én pedig a konyhába mentem. Anyuval egy óránál is többet beszélgettem. Gyorsan ment az idő. Nem csoda, hogy megéheztem. A hűtőben találtam egy adag vegyes zöldség salátát, és Ezer sziget öntetet.
-Anyu. Ez a sali az enyém?- kiabáltam, miközben még mindig a hűtőben kutakodtam. Miközben valaki megbökte a vállamat, így ugrottam egyet, és bevertem a fejem.
-Ezt nem hagyhattam ki.- nevetett a drága Húgom. Mily kedves.
-Bridget. Itt van Dr.Cullen száma. Tessék.- termett a konyhában, és adta át a cetlit.- És igen, a saláta a tiéd. A családból te szeretet. Jó étvágyat. Én megyek vissza dolgozni. Egy nagyon nehéz ügy van. – dörzsölte meg orrnyergét.
-Persze, Anyu, menj csak. –mondtam, miután lenyeltem a számban lévő falatot. A cetlit eltettem a zsebembe. Fél óra múlva, miután túlvoltam a salátán, egy pohár narancsleven, és pár szelet lisztmentes kenyéren, felmentem a szobámba, és leültem az íróasztalomhoz. Másfél órát tanultam, összepakoltam a holnapi cuccomat, és felhívtam Dr. Cullent. Harmadik csörgésre felvette.
-Háló?
-Dr. Cullen? Bridget vagyok.
-Örülök Bridget. Hogy vagy?
-Köszönöm jól. Éppen ezért hívtam. Mikor kellene elmennem levetetni a gipszeimet?
-Holnap ráérsz? Mert akkor Alice elhozna. Megnézném a kezed, és utána egyeztetünk.
-Köszönöm Dr. Cullen. Ha maguknak megfelel, akkor jó.
-Tegezz nyugodtan. Nem vagyok olyan öreg. És maradjuk a Carlisle-nél.
-Köszönöm Carlisle. Akkor még Alice-vel beszélek holnap. Köszönöm. Jó éjt.
-Szia Bridget. Neked is.Letette a telefont, és én is. Még nem voltam álmos, ezért bekapcsoltam a laptopomat. Felmentem MSN-re és megnéztem, hogy kik vannak fent. A régi barátnőim, Jenny, és még pár ismerős. Penelope rám írt.
-Szia! Hogy vagy? Minden rendben? Láttam a kiírásod.
Ohh, tényleg. Kiírtam, hogy: Törött kezes új csaj.
-Persze. Minden rendben. Behúztam egy srácnak. Aki most jelenleg az egyik legjobb haverom. És hát…beletörött a kezem.-Uhh…szívááás. Szegény Bather nővérkének fáj a keze. Hívjunk valakit?-Na, azért ne legyél ennyire kedves velem. Ha már itt tartunk, mi van veled meg a pasiddal?Huhh, ez egy kicsit bunkó volt. Na nem baj, megérdemli. Lehet, hogy vele csalt Joe.
-Jól érezzük magunkat. Jobb nélküled.
Hogy mondta? Ez nem az a csaj, akit én ismertem.
-Szia Kics…-megakadt a mondatba, amikor meglátta a kezemet, miközben kilépett az irodájából.
-Szia, Anya. Mielőtt kérdeznéd, igen, jól vagyok. Tegnap történt, de amikor megjöttem már nem volt kedvem elmesélni, és nem voltatok idelent. Sajnálom.- motyogtam lehajtott fejjel.
-Mi történt? Egész nap itthon a kocsid, ergo, más szállított. Gyere, a nappaliba elmeséled. –mosolygott. De a szemében félelem, és féltés volt. A mosolyt annak tulajdonítottam, hogy arra számít hogy azt fogom mondani, hogy megismerkedtem valakivel.
- Rendben.- indultam a nappaliba, és leültem a fotelba. Anyu, és a testvérem szembe velem.
-Apu?- kérdeztem.
-Elment egyet biciklizik a környéken. Pedig nagyon esőre állt az idő.- morogta anyu. –Úgy tűnik, hogy a régi szokásairól nem tud lemondani. Pedig még megy vissza éjszakai műszakra.
-Értem. Hát, ez Apu. Nem változik.- próbáltam terelni a témát, és vigyorogtam hozzá.
-Igen. De most térjünk vissza hozzád. – mosolygott, Én pedig elmeséltem neki az egész történetet. A végén pedig így fejeztem be.
-És azért nem mentem a kocsival, mivel egy kézzel nem tudnák vezetni, és felajánlották, nem is felajánlották, hanem ragaszkodtak hozzá, hogy Ők visznek. Ennyi.- mosolyogtam a végére.
- Hát jó. Nekem mindegy. Így már értem. Várjunk csak, Dr. Carlisle Cullen látta el a kezed?- nézett döbbenten
-Ezen mi az érdekes. Igen. Alice, Jasper, és Emmett odavittek az apjukhoz. Ő pedig ellátta. –válaszoltam furcsa kérdésére.
-Ő Apád legjobb munkatársa. Jóban vannak. Ma este ketten vannak a műszakba. –mosolygott.
-Az jó. Akkor apu átadná neki, hogy köszönöm…még egyszer.- mosolyogtam.- Ja, és a telefonszámát nem tudod? Fel kellene hívnom, hogy mikor menjek gipszszedésre.- mosolyogtam. Ha nem tudja, maximum holnap megkérdezem Alice-től.
-Persze. Az irodában van. Kihozom. Egy pillanat. –azzal el is ment. Én pedig a konyhába mentem. Anyuval egy óránál is többet beszélgettem. Gyorsan ment az idő. Nem csoda, hogy megéheztem. A hűtőben találtam egy adag vegyes zöldség salátát, és Ezer sziget öntetet.
-Anyu. Ez a sali az enyém?- kiabáltam, miközben még mindig a hűtőben kutakodtam. Miközben valaki megbökte a vállamat, így ugrottam egyet, és bevertem a fejem.
-Ezt nem hagyhattam ki.- nevetett a drága Húgom. Mily kedves.
-Bridget. Itt van Dr.Cullen száma. Tessék.- termett a konyhában, és adta át a cetlit.- És igen, a saláta a tiéd. A családból te szeretet. Jó étvágyat. Én megyek vissza dolgozni. Egy nagyon nehéz ügy van. – dörzsölte meg orrnyergét.
-Persze, Anyu, menj csak. –mondtam, miután lenyeltem a számban lévő falatot. A cetlit eltettem a zsebembe. Fél óra múlva, miután túlvoltam a salátán, egy pohár narancsleven, és pár szelet lisztmentes kenyéren, felmentem a szobámba, és leültem az íróasztalomhoz. Másfél órát tanultam, összepakoltam a holnapi cuccomat, és felhívtam Dr. Cullent. Harmadik csörgésre felvette.
-Háló?
-Dr. Cullen? Bridget vagyok.
-Örülök Bridget. Hogy vagy?
-Köszönöm jól. Éppen ezért hívtam. Mikor kellene elmennem levetetni a gipszeimet?
-Holnap ráérsz? Mert akkor Alice elhozna. Megnézném a kezed, és utána egyeztetünk.
-Köszönöm Dr. Cullen. Ha maguknak megfelel, akkor jó.
-Tegezz nyugodtan. Nem vagyok olyan öreg. És maradjuk a Carlisle-nél.
-Köszönöm Carlisle. Akkor még Alice-vel beszélek holnap. Köszönöm. Jó éjt.
-Szia Bridget. Neked is.Letette a telefont, és én is. Még nem voltam álmos, ezért bekapcsoltam a laptopomat. Felmentem MSN-re és megnéztem, hogy kik vannak fent. A régi barátnőim, Jenny, és még pár ismerős. Penelope rám írt.
-Szia! Hogy vagy? Minden rendben? Láttam a kiírásod.
Ohh, tényleg. Kiírtam, hogy: Törött kezes új csaj.
-Persze. Minden rendben. Behúztam egy srácnak. Aki most jelenleg az egyik legjobb haverom. És hát…beletörött a kezem.-Uhh…szívááás. Szegény Bather nővérkének fáj a keze. Hívjunk valakit?-Na, azért ne legyél ennyire kedves velem. Ha már itt tartunk, mi van veled meg a pasiddal?Huhh, ez egy kicsit bunkó volt. Na nem baj, megérdemli. Lehet, hogy vele csalt Joe.
-Jól érezzük magunkat. Jobb nélküled.
Hogy mondta? Ez nem az a csaj, akit én ismertem.
-Oké. Egy biztos. Jobb, hogy eljöttem. Itt szívesebben látnak, mint nálatok. Itt legalább támaszkodhatok egy-egy emberre. Nem mint ti. Végig kihasználtatok. De remélem élvezted, hogy legjobb barátnődet átverted, és lefeküdtél a pasijával. Ennyi. Soha viszont nem látásra.
Letiltottam Penelope-t, és msn-ről is leléptem. Hihetetlen. Eddigi támaszom átvágott, és kihasznált. Sírva dőltem az ágyamra. Ekkor viszont csengettek. Kinyithatta Anyu az ajtót, mert egyszer csak felkiabált.
-Bridget. Keresnek. Gyere kérlek. – letöröltem a szememről a könnycseppeket, és lementem. A nappaliban Alice, Jasper, és Emmett ült.
-Hát Ti?- szipogtam. Alice azonnal odajött, és átkarolt. Leültünk a kanapéra, miközben Emmett nyújtott egy papír zsebkendőt. Elvettem, és letöröltem a könnycseppemet.
-Mi történt?- kérdezte mindegyikük egyszerre.
-Á, semmi különös. Egy régi barátnőm hazudott nekem, az exemmel együtt. –mosolyogtam végre magamon. Hogy lehettem ennyire naiv?
-Ohh, sajnáljuk Bridget.- öleltek át egyszerre.
-Köszi. De ez az egész az én naivságom miatt volt. Amúgy miért jöttetek? Mert biztos, hogy nem ezért. –mosolyogtam rájuk.
-Hát, igazából Carlisle felhívott, miután veled beszélt, és én pedig a két mamlasszal kocsikáztam. - itt elvigyorodott. Ezen mi az érdekes.- És én arra gondoltam, hogy miután Carlisle megvizsgált, elmehetnénk moziba. Mi hárman, meg Bella és Edward. Rosalie nem jön. Csak azért, hogy még jobban megbántson. Ja, igen. Jasper mesélte. Erre csak annyit mondok, hogy nehogy el hidd neki. Kérleeek. Gyere el velünk moziba- nézett kiskutya szemekkel. Ennek nem lehet ellenállni. Hihetetlen.
-Nem tudok. Jenny-nek és Chris-nek már megígértem, hogy mozizok velük.- motyogtam, miközben arcát vizsgálgattam. Egyszer csak hatalmas vigyor terült el arcán.
-Jönnek ők is. Ez az. Csoportos mozizás. Ez nagyon jó buli lesz. Már alig várom.- vigyorgott.
-Várj. Kicsit sem biztos, hogy el tudnak jönni –próbáltam lenyugtatni Alice-t.
-Holnap odaülünk hozzátok, és megbeszéljük. Oké? De most megyünk. Hooolnap suli. – vigyorgott, miközben mind a négyen felálltunk. Elköszöntek, és elmentek. Felmentem a szobámba, és miután elvégeztem esti tisztálkodásaimat, mosolyogva aludtam el…
Hello. 9.fejezet... Bevezettem a komihatárt. Most csak 1-2 komit kérek, és felteszem a következő fejetet. Puszi
Letiltottam Penelope-t, és msn-ről is leléptem. Hihetetlen. Eddigi támaszom átvágott, és kihasznált. Sírva dőltem az ágyamra. Ekkor viszont csengettek. Kinyithatta Anyu az ajtót, mert egyszer csak felkiabált.
-Bridget. Keresnek. Gyere kérlek. – letöröltem a szememről a könnycseppeket, és lementem. A nappaliban Alice, Jasper, és Emmett ült.
-Hát Ti?- szipogtam. Alice azonnal odajött, és átkarolt. Leültünk a kanapéra, miközben Emmett nyújtott egy papír zsebkendőt. Elvettem, és letöröltem a könnycseppemet.
-Mi történt?- kérdezte mindegyikük egyszerre.
-Á, semmi különös. Egy régi barátnőm hazudott nekem, az exemmel együtt. –mosolyogtam végre magamon. Hogy lehettem ennyire naiv?
-Ohh, sajnáljuk Bridget.- öleltek át egyszerre.
-Köszi. De ez az egész az én naivságom miatt volt. Amúgy miért jöttetek? Mert biztos, hogy nem ezért. –mosolyogtam rájuk.
-Hát, igazából Carlisle felhívott, miután veled beszélt, és én pedig a két mamlasszal kocsikáztam. - itt elvigyorodott. Ezen mi az érdekes.- És én arra gondoltam, hogy miután Carlisle megvizsgált, elmehetnénk moziba. Mi hárman, meg Bella és Edward. Rosalie nem jön. Csak azért, hogy még jobban megbántson. Ja, igen. Jasper mesélte. Erre csak annyit mondok, hogy nehogy el hidd neki. Kérleeek. Gyere el velünk moziba- nézett kiskutya szemekkel. Ennek nem lehet ellenállni. Hihetetlen.
-Nem tudok. Jenny-nek és Chris-nek már megígértem, hogy mozizok velük.- motyogtam, miközben arcát vizsgálgattam. Egyszer csak hatalmas vigyor terült el arcán.
-Jönnek ők is. Ez az. Csoportos mozizás. Ez nagyon jó buli lesz. Már alig várom.- vigyorgott.
-Várj. Kicsit sem biztos, hogy el tudnak jönni –próbáltam lenyugtatni Alice-t.
-Holnap odaülünk hozzátok, és megbeszéljük. Oké? De most megyünk. Hooolnap suli. – vigyorgott, miközben mind a négyen felálltunk. Elköszöntek, és elmentek. Felmentem a szobámba, és miután elvégeztem esti tisztálkodásaimat, mosolyogva aludtam el…
Hello. 9.fejezet... Bevezettem a komihatárt. Most csak 1-2 komit kérek, és felteszem a következő fejetet. Puszi
