8.fejezet
(Bridget)
Reggel a telefonomra keltem. Alice hívott.
-Szia- szóltam bele álmosan.
-Szia! Figyelj, a fiúk húsz perc múlva ott vannak, szóval siess. Szia.- hadarta. Hogy mi? Húsz perc?
-Szia.- mondtam, és gyorsan letettem a telefont, bepakoltam a táskámba, felöltöztem, megcsináltam a hajam, kisminkeltem, és leszaladtam a lépcsőn. A testvérem már lent ült a konyhában, miközben a reggelijét majszolta. Rám nézett, és csodálkozott el. Kiesett a villa a kezéből. Ja, a gipsz. Hupsz… Még jó, hogy csak két hétig kell megtűrnöm.
-Jó reggelt. Úgy öt perc múlva indulunk.- mosolyogtam, miközben felkaptam a cipőmet. Tovább tartott, mint gondoltam, mivel a testvérem már előttem toporgott.
-Mi történt veled? Tegnap haza kellett hozatnom magam, egész délután nem láttalak itthon, csak az ebédlőben, amikor a Cullen gyereknek bevertél egyet, és akkor ma meg gipszben látlak.- nézett értetlenül, és dühösen. Közben csengettek.
-Majd valaki elmeséli. –mondtam felháborodva. Nekem törött el a kezem, és ő van felháborodva? Na azért… Kinyitottam az ajtót, felkaptam volna a kabátom, de Emmett mögöttem termett. Segített felvenni, mondjuk a törött bal kezemet nem tudtam beledugni a kabátomba. Elkezdtem morgolódni.
-Gyere, nem akarok elkésni.- motyogtam a testvérem felé fordulva. Ahogy kiléptem láttam, hogy Jasper a vezető ülésben ül, és a kezét a sárga porsche kormányán tarja. Intett egyet, és mosolygott. Odamentem a kocsihoz, beültem hátulra. A testvérem időközben bevágódott mellém, Emmett pedig előre.
-Szia Jasper!- mosolyogtam.
-Mi ez az egész? Tudni akarom! Miért Cullenék visznek suliba? És miért törött el a kezed? Mi történt? – emelte fel a hangját a Testvérem.
-Huhh…Ezt nem hiszem el. Hihetetlen. Komolyan.- morgolódtam, de nem válaszoltam, csak néztem kifelé az ablakon.
-Majd én elmagyarázom.- fordult hátra Emmett.- Emlékszel arra, amikor a fehérnemű boltban megtréfáltuk a testvéredet?- vigyorgott.
-Hogy mi? Ezt elterveztétek?- néztem döbbentem.
-Igen, de ezt most ugorjuk át. Szóval, ott tartottam, hogy fehérnemű boltban mi történt. És én utána nap suliba elkezdtem elmesélni a továbbfejlesztett változatot. És erre dühös lett.- mutatott rám, majd folytatta.- A többit meg tudod, legalább is addig, amíg lekevert nekem egy erőtlen taslit.- vigyorgott, Prue pedig erősen bólogatott.
-Hé, milyen erőtlen taslit? Ha erőtlen lett volna, akkor nem törött volna bele a kezem. Erőtlen? – fújtattam dühösen.
-Psszt! Most én mesélek. – mondta Emmett, mire Jasper elkezdett nevetni. –Jasper! Már te is? Prue, akkor neked mondom. Szóval, miután megütött, legalább is próbált, akkor eltörött a kicsi kacsója. –vigyorgott, én meg még idegesebben fújtattam, de a vezető küldött felém egy nyugtató pillantást. Meg is lett a hatása.- Utána elvittük hozzánk, Carlisle, vagyis Apu, mivel orvos, megnézte, és begipszelte neki. Ennyi volt. Utána elmeséltük Apunak, hogy mi történt. És hazahoztuk. Most pedig azért Cullenékkel jössz suliba…- folytatta volna a mesét, de én beleszóltam.
-Idegesítő Cullenékkel. Tisztelet a kivételnek. – Néztem Jasperra, aki bólintott, és tovább mosolygott.
-Oké, akkor legyen az, mert a testvéred nem vezethet egy kézzel. Ennyi volt a történet.- húzta ki magát a mesemondó.
-Mesemondó bácsi, nem lenne ideje kiszállni? Már itt vagyunk.- mondtam kisgyerek hangon, és kiszálltam a kocsiból. Elindultam a Jenny, és Cristopher felé, de Jasper elkapta a karomat.
-Hé, hé. Valamit elfelejtettél. –nyomta a kezembe a táskámat, én meg egy cuppanós puszival jutalmaztam bal arcféltekét, és vigyorogva a újra a barátaim felé vettem az irányt. Ők pedig megkövülve néztek még mindig az ezelőtti jelenet után, aztán Jenny letámadott.
-Mi van közted, meg a Cullen gyerek között? És tegnap? Mi volt tegnap? És mi ez a gipsz a kezeden? És miért velük jöttél suliba? - nézett rám kíváncsi szemekkel.
-Hahó, Jaspernek barátnője van, méghozzá Alice. Jasper csak egy jó barát, és Alice-re meg barátnőmként tekintek. A tegnapot meg a gipszet pedig elmesélem út közben. Gyertek. Cristopher?!- legyeztem a szeme előtt a kezemmel. Felnézett rám, és felpattant. Elindultunk a termünk felé, és én elmondtam szinte teljesen ugyanazt, amit Emmett mondott a kocsiban. Közben beértünk a teremben. Jenny Cristopher mellé ült be, én pedig leghátra. Megegyeztünk, hogy ebéd szünetben találkozunk. Egyszer csak a Cullen lány jött be. Emmett barátnője. Azt hiszem Rosalie. Odaült mellém. Jajj, ne. Ebből baj lesz. Amint leült, halkan letámadott.
-Mit csinálsz a barátommal, és a testvéremmel te ribanc? Miért használod így ki őket? Mit hittél? Örömmel hurcolgatnak? – morogta lenézően. Erre felment az agyvizem. Hogy mert ribancnak nevezni? Még szerencse, hogy bejött a tanár. Elkezdődött az óra, gyorsan elment, kicsengettek, én pedig kisiettem a teremből. Nincs kedvem a kis szőkével beszélgetni. Gyorsan bementem a következő terembe, leültem egy helyre. Elkezdődött az óra, és ez is, mint a következő három órám még gyorsan elment. Lassan, biztosan összepakoltam a cuccaimat. Megfogtam a táskámat, szigorúan a jobb kezembe, és elmentem az ebédlő felé. Bementem, és mindenki elhallgatott. Miért csinál mindenki mindent egyszerre? Ez olyan idegesítő… Elindultam az asztalunk felé, ami mint ezelőtt, Cullenék asztala mellett volt. Elindultam, és Rosalie megszólalt.
-Ez a kurva meg minek tart ide!?- mondta, nekem meg felment az agyvizem, de nem törődtem vele. Elmentem az asztaluk mellett, és leültem Jenny és Chris közé.
-Fogjatok le, mert nekiugrok. Amúgy sziasztok. –mosolyogtam.
-Milyen volt a napod? Kezed hogy van? –kezdett bele Chris.
-Köszönöm, jól. Mindkettőre a válasz. És már úgy mennék haza. Még a szüleimnek is el kell mesélnem ezt az egészet. Nem akarom tudni a reakciójukat. –vigyorogtam el, mire mind a ketten nevettek.
-Ez jó, Képzelem mi lesz. Amit a Testvéred is lerendezett, na, az nem volt semmi.- nevetett Jenny.
-Hát, szerintem sem. Várjunk csak, hogy megyünk haza? – néztem ijedten, majd valaki megbökte a vállamat.
-Igen?- fordultam hátra. Jasper volt az.
-Emmett okozta a gondot, szóval majd mi hazaviszünk. Alice szerint nem lesz több órád.- vigyorgott.
-Oké…nem lesz…akkor köszi. De holnap szigorúan az én kocsimmal jövök suliba.- mosolyogtam, majd visszafordultam.
-Na, skacok, én megyek. Majd holnap találkozunk. Nem akartok valamikor eljönni velem moziba?– kérdeztem reménykedve.
-Szívesen elmegyünk.- néztek egymásra.
-Oké, akkor sziasztok! Még beszélünk erről. –nevettem, de belül nagyon rosszul éreztem magam.
A parkolóban leültem egy padra, és kiszellőztettem a fejem. Egyszer csak valaki leült mellém.
-Szia. Bella Cullen vagyok. Te pedig bizonyára Bridget. Örülök. A két bátyám már mesélt rólad. Ja, és Alice-ről ne is beszéljünk. –nevetett fel csilingelő hangon.
-Örülök Bella. És, huhh, ugye csak jót mondtak rólam?- nevettem vele.
-Igen, persze. Most mennem kell. A bátyáim mindjárt jönnek érted. Szia.- ölelt meg.
-Szia.- öleltem vissza. Elengedett, majd szépen lassan, táncoló mozdulatokkal elment. Igaza volt. Jasper és Emmett két perc múlva itt voltak értem, mögöttük a testvérem lépkedett.
-Indulás! Kis sérült. Vigyelek?- vigyorgott a gonosz nagytesó.
-Nagyon vicces. Vidd magadat- morogtam.
-Hát, most megbántottál.- morogta tettetett sértődöttséggel.
-Bocsi. Emmett, Jasper, tőled is. Egyikkőtöket sem akartam megbántani, sem kihasználni. Rossz napom van. És még Rosalie is rátett egy lapáttal. – motyogtam lehajtott fejjel.
-Mit csinált Rosalie?- forrt Jasper.
-Senki sem tudja? Á, hagyjuk. Nincs kedvem elmesélni.- motyogtam, miközben a fejemet fogtam.
-Mond, kérlek! – mondta Emmett kérlelőn, mégis dühösen.
-Hát jó, idézem: „Mit csinálsz a barátommal, és a testvéremmel te ribanc? Miért használod így ki őket? Mit hittél? Örömmel hurcolgatnak?” még mindig a fülemben cseng…- mondtam hasonló hangon, mint Rosalie, s közben még a lábamat is felhúztam, és átkaroltam. Mind a ketten leültek egy-egy oldalamra, és nekiálltak simogatni a vállamat.
-Mit csinált már megint Rosalie…- morogta Emmett.
-Gyere, menjünk. – mondta a Testvérem. Felálltam, és elindultam a kocsihoz. A többiek pedig követtek. Jasper kinyitotta a kocsit, beszálltam hátra. Mellém Prue, előre a fiúk ültek. Hamar hazaértünk, nem szóltunk egymáshoz. Amikor megálltunk, megbeszéltük, hogy holnap is eljönnek értünk, és haza is hoznak. Én csak mosolyogtam rajtuk, de a sok győzködés hatására belementem. Elmentek, én pedig beindultam a házba. Egy elég nehéz beszélgetésnek nézek elébe…
(Bridget)
Reggel a telefonomra keltem. Alice hívott.
-Szia- szóltam bele álmosan.
-Szia! Figyelj, a fiúk húsz perc múlva ott vannak, szóval siess. Szia.- hadarta. Hogy mi? Húsz perc?
-Szia.- mondtam, és gyorsan letettem a telefont, bepakoltam a táskámba, felöltöztem, megcsináltam a hajam, kisminkeltem, és leszaladtam a lépcsőn. A testvérem már lent ült a konyhában, miközben a reggelijét majszolta. Rám nézett, és csodálkozott el. Kiesett a villa a kezéből. Ja, a gipsz. Hupsz… Még jó, hogy csak két hétig kell megtűrnöm.
-Jó reggelt. Úgy öt perc múlva indulunk.- mosolyogtam, miközben felkaptam a cipőmet. Tovább tartott, mint gondoltam, mivel a testvérem már előttem toporgott.
-Mi történt veled? Tegnap haza kellett hozatnom magam, egész délután nem láttalak itthon, csak az ebédlőben, amikor a Cullen gyereknek bevertél egyet, és akkor ma meg gipszben látlak.- nézett értetlenül, és dühösen. Közben csengettek.
-Majd valaki elmeséli. –mondtam felháborodva. Nekem törött el a kezem, és ő van felháborodva? Na azért… Kinyitottam az ajtót, felkaptam volna a kabátom, de Emmett mögöttem termett. Segített felvenni, mondjuk a törött bal kezemet nem tudtam beledugni a kabátomba. Elkezdtem morgolódni.
-Gyere, nem akarok elkésni.- motyogtam a testvérem felé fordulva. Ahogy kiléptem láttam, hogy Jasper a vezető ülésben ül, és a kezét a sárga porsche kormányán tarja. Intett egyet, és mosolygott. Odamentem a kocsihoz, beültem hátulra. A testvérem időközben bevágódott mellém, Emmett pedig előre.
-Szia Jasper!- mosolyogtam.
-Mi ez az egész? Tudni akarom! Miért Cullenék visznek suliba? És miért törött el a kezed? Mi történt? – emelte fel a hangját a Testvérem.
-Huhh…Ezt nem hiszem el. Hihetetlen. Komolyan.- morgolódtam, de nem válaszoltam, csak néztem kifelé az ablakon.
-Majd én elmagyarázom.- fordult hátra Emmett.- Emlékszel arra, amikor a fehérnemű boltban megtréfáltuk a testvéredet?- vigyorgott.
-Hogy mi? Ezt elterveztétek?- néztem döbbentem.
-Igen, de ezt most ugorjuk át. Szóval, ott tartottam, hogy fehérnemű boltban mi történt. És én utána nap suliba elkezdtem elmesélni a továbbfejlesztett változatot. És erre dühös lett.- mutatott rám, majd folytatta.- A többit meg tudod, legalább is addig, amíg lekevert nekem egy erőtlen taslit.- vigyorgott, Prue pedig erősen bólogatott.
-Hé, milyen erőtlen taslit? Ha erőtlen lett volna, akkor nem törött volna bele a kezem. Erőtlen? – fújtattam dühösen.
-Psszt! Most én mesélek. – mondta Emmett, mire Jasper elkezdett nevetni. –Jasper! Már te is? Prue, akkor neked mondom. Szóval, miután megütött, legalább is próbált, akkor eltörött a kicsi kacsója. –vigyorgott, én meg még idegesebben fújtattam, de a vezető küldött felém egy nyugtató pillantást. Meg is lett a hatása.- Utána elvittük hozzánk, Carlisle, vagyis Apu, mivel orvos, megnézte, és begipszelte neki. Ennyi volt. Utána elmeséltük Apunak, hogy mi történt. És hazahoztuk. Most pedig azért Cullenékkel jössz suliba…- folytatta volna a mesét, de én beleszóltam.
-Idegesítő Cullenékkel. Tisztelet a kivételnek. – Néztem Jasperra, aki bólintott, és tovább mosolygott.
-Oké, akkor legyen az, mert a testvéred nem vezethet egy kézzel. Ennyi volt a történet.- húzta ki magát a mesemondó.
-Mesemondó bácsi, nem lenne ideje kiszállni? Már itt vagyunk.- mondtam kisgyerek hangon, és kiszálltam a kocsiból. Elindultam a Jenny, és Cristopher felé, de Jasper elkapta a karomat.
-Hé, hé. Valamit elfelejtettél. –nyomta a kezembe a táskámat, én meg egy cuppanós puszival jutalmaztam bal arcféltekét, és vigyorogva a újra a barátaim felé vettem az irányt. Ők pedig megkövülve néztek még mindig az ezelőtti jelenet után, aztán Jenny letámadott.
-Mi van közted, meg a Cullen gyerek között? És tegnap? Mi volt tegnap? És mi ez a gipsz a kezeden? És miért velük jöttél suliba? - nézett rám kíváncsi szemekkel.
-Hahó, Jaspernek barátnője van, méghozzá Alice. Jasper csak egy jó barát, és Alice-re meg barátnőmként tekintek. A tegnapot meg a gipszet pedig elmesélem út közben. Gyertek. Cristopher?!- legyeztem a szeme előtt a kezemmel. Felnézett rám, és felpattant. Elindultunk a termünk felé, és én elmondtam szinte teljesen ugyanazt, amit Emmett mondott a kocsiban. Közben beértünk a teremben. Jenny Cristopher mellé ült be, én pedig leghátra. Megegyeztünk, hogy ebéd szünetben találkozunk. Egyszer csak a Cullen lány jött be. Emmett barátnője. Azt hiszem Rosalie. Odaült mellém. Jajj, ne. Ebből baj lesz. Amint leült, halkan letámadott.
-Mit csinálsz a barátommal, és a testvéremmel te ribanc? Miért használod így ki őket? Mit hittél? Örömmel hurcolgatnak? – morogta lenézően. Erre felment az agyvizem. Hogy mert ribancnak nevezni? Még szerencse, hogy bejött a tanár. Elkezdődött az óra, gyorsan elment, kicsengettek, én pedig kisiettem a teremből. Nincs kedvem a kis szőkével beszélgetni. Gyorsan bementem a következő terembe, leültem egy helyre. Elkezdődött az óra, és ez is, mint a következő három órám még gyorsan elment. Lassan, biztosan összepakoltam a cuccaimat. Megfogtam a táskámat, szigorúan a jobb kezembe, és elmentem az ebédlő felé. Bementem, és mindenki elhallgatott. Miért csinál mindenki mindent egyszerre? Ez olyan idegesítő… Elindultam az asztalunk felé, ami mint ezelőtt, Cullenék asztala mellett volt. Elindultam, és Rosalie megszólalt.
-Ez a kurva meg minek tart ide!?- mondta, nekem meg felment az agyvizem, de nem törődtem vele. Elmentem az asztaluk mellett, és leültem Jenny és Chris közé.
-Fogjatok le, mert nekiugrok. Amúgy sziasztok. –mosolyogtam.
-Milyen volt a napod? Kezed hogy van? –kezdett bele Chris.
-Köszönöm, jól. Mindkettőre a válasz. És már úgy mennék haza. Még a szüleimnek is el kell mesélnem ezt az egészet. Nem akarom tudni a reakciójukat. –vigyorogtam el, mire mind a ketten nevettek.
-Ez jó, Képzelem mi lesz. Amit a Testvéred is lerendezett, na, az nem volt semmi.- nevetett Jenny.
-Hát, szerintem sem. Várjunk csak, hogy megyünk haza? – néztem ijedten, majd valaki megbökte a vállamat.
-Igen?- fordultam hátra. Jasper volt az.
-Emmett okozta a gondot, szóval majd mi hazaviszünk. Alice szerint nem lesz több órád.- vigyorgott.
-Oké…nem lesz…akkor köszi. De holnap szigorúan az én kocsimmal jövök suliba.- mosolyogtam, majd visszafordultam.
-Na, skacok, én megyek. Majd holnap találkozunk. Nem akartok valamikor eljönni velem moziba?– kérdeztem reménykedve.
-Szívesen elmegyünk.- néztek egymásra.
-Oké, akkor sziasztok! Még beszélünk erről. –nevettem, de belül nagyon rosszul éreztem magam.
A parkolóban leültem egy padra, és kiszellőztettem a fejem. Egyszer csak valaki leült mellém.
-Szia. Bella Cullen vagyok. Te pedig bizonyára Bridget. Örülök. A két bátyám már mesélt rólad. Ja, és Alice-ről ne is beszéljünk. –nevetett fel csilingelő hangon.
-Örülök Bella. És, huhh, ugye csak jót mondtak rólam?- nevettem vele.
-Igen, persze. Most mennem kell. A bátyáim mindjárt jönnek érted. Szia.- ölelt meg.
-Szia.- öleltem vissza. Elengedett, majd szépen lassan, táncoló mozdulatokkal elment. Igaza volt. Jasper és Emmett két perc múlva itt voltak értem, mögöttük a testvérem lépkedett.
-Indulás! Kis sérült. Vigyelek?- vigyorgott a gonosz nagytesó.
-Nagyon vicces. Vidd magadat- morogtam.
-Hát, most megbántottál.- morogta tettetett sértődöttséggel.
-Bocsi. Emmett, Jasper, tőled is. Egyikkőtöket sem akartam megbántani, sem kihasználni. Rossz napom van. És még Rosalie is rátett egy lapáttal. – motyogtam lehajtott fejjel.
-Mit csinált Rosalie?- forrt Jasper.
-Senki sem tudja? Á, hagyjuk. Nincs kedvem elmesélni.- motyogtam, miközben a fejemet fogtam.
-Mond, kérlek! – mondta Emmett kérlelőn, mégis dühösen.
-Hát jó, idézem: „Mit csinálsz a barátommal, és a testvéremmel te ribanc? Miért használod így ki őket? Mit hittél? Örömmel hurcolgatnak?” még mindig a fülemben cseng…- mondtam hasonló hangon, mint Rosalie, s közben még a lábamat is felhúztam, és átkaroltam. Mind a ketten leültek egy-egy oldalamra, és nekiálltak simogatni a vállamat.
-Mit csinált már megint Rosalie…- morogta Emmett.
-Gyere, menjünk. – mondta a Testvérem. Felálltam, és elindultam a kocsihoz. A többiek pedig követtek. Jasper kinyitotta a kocsit, beszálltam hátra. Mellém Prue, előre a fiúk ültek. Hamar hazaértünk, nem szóltunk egymáshoz. Amikor megálltunk, megbeszéltük, hogy holnap is eljönnek értünk, és haza is hoznak. Én csak mosolyogtam rajtuk, de a sok győzködés hatására belementem. Elmentek, én pedig beindultam a házba. Egy elég nehéz beszélgetésnek nézek elébe…
