Sziasztok! Meghoztam a harmadik felejezet. Már csak azt bánom, hogy nincs egyetlen egy komi sem a fejezeteknél :( ... Aki elolvassa, azt kérem, hogy írjon komit...mert sokat jelent. Köszi
3.fejezet
(Bridget)
Reggel nyólc órakor felkeltem. Még két óra. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem itthoni ruhába, és lementem reggelizni. Ahogy észrevettem, csak a szüleim vannak fent. Pont esedékes lenne beszélni a testvérem jövő héten lévő születésnapjáról. Lent ültek a konyhában.
-Jó Reggelt! –köszöntem egy-egy puszi társaságában.
-Jó reggelt!- üdvöltek mind a ketten.
-Csinálok egy kis rántottát. Kértek?- kérdeztem. Azon gondolkodtam, mikor beszéljek velük a Hugicám ajándékáról. Hiszen nem egy könnyen gondozható ajándék.
-Nem köszönjük. Mi már ettünk. – mosolygott. Kivettem a hűtőből a tojást, egy serpenyőbe olajt öntöttem, és megsütöttem a tojásokat.
-Anyu, Apu. Azon gondolkodtam, hogy a testvéremnek szeretnék ajándékot venni ma, és már tudom is mit szeretnék. Csak ahhoz az engedélyetek is kellene. Szeretnék egy…
Az ajándék dolgot gyorsan lebeszéltünk, közben a boltot is felhívtam, hogy van-e az a dolog, amire gondoltam.. Mire végeztem a testvérem pont lejött a lépcsőn.
-Jó reggelt mindenkinek. Ugye nem felejtetted el a vásárlást? –nézett reménykedve rám.
-Ohh, hogy felejthettem el- csaptam a homlokomra, mire majdnem elsírta magát, de gyorsan fojtattam-, hogy nem keltettelek fel. Így is össze tudsz készülni? Fél óra múlva indulunk.- nevettem. Most már ő is nevetett, majd bólogatott, és felfutott a szobájába.
-Anyu, Apu, akkor megbeszéltük.
-Persze Kislányom. Ja, és van egy előre-boldog születésnapi ajándékunk neked.- mosolyogtok, majd Apu előhúzott egy borítékot.
-Köszönöm.- kibontottam a borítékot, és visítva ugrottam a nyakukba- Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm. Egy bankkártya. Köszönöm.
-Méghozzá pénz is van rajta. Szívesen. Épp itt volt az ideje. De neked kell majd pénzt tenni innentől rá. Mi maximum félévente teszünk rá.- mondta mosolyogva anya.
-Akkor is köszönöm. De most megyek, mert mindjárt indulnunk kell.- Ezzel felfutottam a lépcsőn, és bevetettem magam a gardróbomba. Egy fehér csőgatyát, és egy fekete felsőt, fekete magas sarkú cipővel, és fekete derékig érő kabáttal. Gyorsan magamra kapkodtam őket, meg csináltam a hajam, feltettem egy kis alap sminket, és bekopogtam a Húgomhoz.
-Indulás! Mennyünk- szóltam be, és leindultam a lépcsőn. Lent ült a nappaliban a kanapén.
-Tudom, hogy menni kell, már vagy öt perce itt ülök. –mosolygott.
-Akkor mennyünk. Gyere- fogtam meg a kezét, és kihúztam az ajtón a garázsba.
-A kocsiddal megyünk?- nézett csodálkozva rám?
-Miért? Mit gondoltál? Futunk?- nevettem. És beültem a vezető ülésbe.
-Beülsz, vagy te mégiscsak futni szeretnél?
-Jövök-jövök. Várj, kinyitom a garázst!- és már indult is az ajtó felé, de én megnyomtam a kulcscsomómon a távirányítót, így mielőtt még odaérhetett volna, kinyitódott az ajtó.
-Szólhattál volna azért.- mondta felháborodva, de majdnem elnevette magát.
-Tudod, Hugicám ezt hívják úgy, hogy modern technika- mosolyogtam, és megpacskoltam a mellettem lévő ülést. Most végre be is ült, és mosolygott.
-Akkor indulás! Most beszéljük meg, hogy mit szeretnél venni?- mondtam, miközben kihajtottam, és elindultam a pláza felé. Elég elgondolkodó fejet vágott, mire elnevettem magam.
-Hát… Írószerbe mindenképp, aztán cipőbolt, meg ruhát is akarok.
-Én még szeretnék egy-két helyre ezen kívül is bemenni. Úgyis belefér az időnkbe.- közben leparkoltam a Pláza parkolójába. Öt perc alatt ideértünk. Nem is sok.
-Elég hamar ide értünk. –mondta ki helyettem ő.
-Kivetted a számból a szót. Csak az a különbség, hogy én a percet is tudom.- közben bezártam a kocsit.- Na, de most menjünk. Kezdjük az írószerben.
Az írószerben hamar végeztünk, bementünk egy cipőboltba.
-Deichman. Most jön a cipőbolt.- mosolygott.
- Mennyünk. Én csizmát is akarok venni, csak előre szólok.- mondtam, miközben megakadt a szemem egy magas sarkú csizmán. – Ez pont jó lesz. És van a méretembe is- kivettem a dobozból a csizmát, felpróbáltam, majd visszavettem a saját cipőmet. –Tökéletes. Ezt megveszem. Hugi? Te találtál valamit?
-Igen. Találtam. És meg is veszem.- Ő is egy hasonló csizmát választott.
-Akkor ez meg is van. Gyere. Fizessünk. – közben felhúztam Gyorsan kifizettük, és beléptünk a legközelebbi ruhaboltba.
-Huhh…látod azt az összeállítást? –mutatott egy mélyen dekoltált fekete- fehér hosszított felsőre, és egy fekete farmerre.
-Jól néz ki. Próbálj egyet fel. Gyerünk! Én addig körülnézek. – Én is találtam magamnak jó pár ruhát, felpróbáltam őket, majd a fizettem. Utánam a testvérem is fizetett.
-Figyelj, menjünk be egy fehérnemű boltba is jó?- kérdeztem, majd meg sem várva válaszát elindultam a bolt felé. Bementem, és a szettek felé vettem az irányt. Az utolsó ilyen darabom otthon maradt. Na jó, nem maradt, hanem otthon hagytam. Megláttam egy vörös visszafogottabb csipkés darabot, és felpróbáltam.
-Jöhetek?- szóltam ki, és a testvérem visszaszólt.
-Persze. Nincs itt senki- hallatszott a hangján, hogy mosolyog. Kiléptem, és ledermedtem. A testvérem becsapott. Egy mackó szerű pasi állt kint. És a pasi füttyentett egyet. Női fehérnemű üzlet…
-Köszi Hugi.- Elmosolyodtam. Nem mutattam ki zavartságom. Körbefordultam egyszer, majd visszafelé vettem az irányt. Gyorsan átöltöztem, majd kiléptem, és mosolyogtam.
-Ezért még kapsz testvérkém. Ne feledd.- mosolyogtam, hisz a pasi még mindig itt állt, és nem lehetett több, úgy 20-nál. – De most gyere. Még be van tervezve egy könyvesbolt is. És az nem két perc. – Kifizettem a darabot, majd bementem a könyvesboltba. Azonnal a piros pöttyös könyvek felé vettem az irányt. Már rég meg akartam venni, a „Csitt, Csitt” nevű könyvet. És vaaaan… Itt pont van. Beletettem a kosárba, és tovább nézegettem. Még két könyvet beletettem, a kedvenc sorozatom legújabb részeit, és fizettem. Azt hiszem hamarabb lefogy az a bankkártya, mint gondoltam.
-Gyere, mennyünk együnk valamit. Itt van már három óra. És még semmit sem ettünk.- húztam fel a Húgomat a könyvesbolt előtti padról, és elindultunk a büfék felé. Ott leültünk egy négyszemélyes asztalhoz, a mellettünk lévő székekre pedig feltettük a táskákat.
-Mit kérsz?- kérdezte.
-Majd én hozok, te ülj csak le. Szóval, akkor mit kérsz?- mosolyogtam.
-Egy kólát, és illatos csirkét, jázminrizzsel. Köszi.- el is indultam a kínai pult felé. Milyen jó, csak úgy öten állnak előttem. Nincs szerencsém. Végül is húsz perc múlva kérhettem a két ugyanolyan menüt, fizettem, és visszaindultam az asztalhoz. Ahogy megláttam, mi folyik az asztalunknál, a mosoly azonnal lefagyott az arcomról, és dühös lettem…
