13. fejezet
(Jasper)
Alice egész nap ideges. Volt egy látomása, de senkinek sem mondta el. Még Edward sem tudta kiolvasni a fejéből. Érzem a Kedvesen idegességét, aggódását, féltését, és félelmét. De mi válthatja ki belőle? Ekkor Edward felől is ugyanezt éreztem meg. Tehát kiolvasta a fejéből. Istenem. Mi történhetett?
-Edward. Mond. Mi a látomás? – nem szólalt meg, csak sokkolva nézett előre. Alice is lenyugodott most, nem futkosik, csak sokkolva néz. Ekkor egy újabb látomása támadt. Gyorsan feléledt, és már mondta is.
-Prue-t megtámadta egy medve, az Olympic-hegységben.- mondta, és már megint lefagyott. Egy újabb látomás. Ekkor Alice kifutott az ajtón, és szélsebesen futni kezdett. Futottam utána. Még hallottam ahogy Emmett megkérdezi, hogy mi történt, és Edward csak ennyit mondott: Bridget. Ekkor már Emmett ugyan ott fut, mint én. Követjük Alice-t, és megfogtuk, Emmett lefogta, én pedig a szemébe néztem. Ott vonaglott a bátyám karjaiban, és nem akart figyelni egyikünkre sem, és egyszer csak elkiabálta magát.
-Engedjetek már el! Nem éli túl! Értitek? ENGEDJETEK EL! HAD MENJEK.- mondta, és Emmettel együtt Alice után futottunk. Gyorsan elértünk egy folyóhoz, ami tele volt vérrel. Ez a vér nem vonzott. Furcsa. És akkor megláttam. Bridget. A folyóban, tele karmolásokkal, nagyon mély sebekkel, és a szíve már alig ver. Oda futottunk hozzá, Emmett felemelte, és bevitte az erdőbe. Nem értettünk, ekkor felfelé mutatott. Fel Bridget családja sírt, de nem vettek észre minket. Bridgeten ahogy megnéztem medve karmolások vannak. Sok karmolás. De a medve sehol. Legalább is fent. Idelett megláttam egy medve nyomait, de már nincs a közelben. Bridget alig lélegzett. Emmett elkezdett vele futni, mi pedig utána.
-Carlisle. Szólni kell neki. Át kell változtatni. Nem veszíthetjük el. Emmett, kapcsolj gyorsabb tempóra. –Alice lefutotta Emmettet, mindenki gyorsabb tempóra kapcsolt, így én is. Pár perc alatt otthon voltunk, és felfutottunk az irodába. Carlisle itthon van. Érzem. Érzi a vért.
-Carlise, Carlisle! Segíts!- sírt könnyek nélkül Alice. Átöleltem, és mind a ketten tiszta vér voltunk. Rosalie pont akkor jött le a lépcsőn. Megérezte a vért, és támadni akart. De sajnos nem csak a vér utáni vágy uralta, hanem a féltékenység, és az utálat is. Emmett, és Bridget elé ugrottam. Rosalie-t visszalökve, kidöntve az egyik falat. . Mindenkinek leesett, hogy mi történt, így gyorsan mozdultak. Edward lefogta Rosaliet, Carlisle átvette Bridgetet, és felrohant vele az irodába. Követtem, Alice-vel együtt. Emmett lent maradt, lefogva Rosalie-t.
-Mi történt?- kérdezte aggódva Apánk.
-Medve. Kirándulni voltak. – hadartam.
-Csak úgy éli túl, ha átváltoztatod Apa.- mondta Alice, hisz ő már gondolom látta.
-Hát akkor nincs más választásunk. Jasper? Hogy bírod?- kérdezte Apánk.
-Nagyon jól bírom, nem kívánom a vérét. De erre ráérünk. Alig ver a szíve. Változtasd már át.- mondta gyorsan, és az alig lélegző Bridzs-re néztem.
-Jó, de menjetek átöltözni, és fürödni. Most.- parancsolt ránk, és Bridget-hez hajolt. Bele mélyesztette fogait a nyaki ütőerébe, így mérget juttatva szervezetébe. Majd a csuklóit, és a bokáit is megharapta. Fél perc múlva szíve őrült tempóra kapcsolt. Sikerült. Megfogtam Alice-t és kihúztam az ajtón.
-Ne, látni akarom.- nézett rám dacosan.
-Alice, fél óra. Oké? Át kell öltöznöd, Bridgetet is, és fürödni is kell. Mert így- mutattam végig magunkon.- nem mehetsz egy újszülött közelébe. Érted? – amikor megértette, besietett a szobánkba, és már hallottam is, ahogy ledobja a ruháit egy dobozba, és megengedi a csapot. Tíz perc múlva már előttem állt, egy teljesen vidám Alice, akinek az arcáról alig lehetett volna levakarni a mosolyt.
-Hát, te minek örülsz ennyire? –kérdezte a lépcsőn épp felérő Emmett.
-A barát nőnk örökre velünk lesz, úgy három nap múlva. Ja, és Emmett, ahogy látom lesz bunyó társad.- vigyorgott, majd elfutott mellettünk.
-Hogy mi?- kérdezte meglepődve Emmett, majd éreztem, hogy felvidul.
-Emmett, most menj, és fürödj meg, öltözz át, és egy dobozba tedd bele a ruháidat. Majd elégeted.- mondtam, és én is elmentem fürödni. Ugyan oda dobtam a ruháimat, ahova Alice. Én gyorsan végeztem, és odaadtam Emmett-nek a dobozt.
-Ezt is égesd el kérlek.- néztem rá, és ahogy láttam ő is épp most végzett.
(Jasper)
Alice egész nap ideges. Volt egy látomása, de senkinek sem mondta el. Még Edward sem tudta kiolvasni a fejéből. Érzem a Kedvesen idegességét, aggódását, féltését, és félelmét. De mi válthatja ki belőle? Ekkor Edward felől is ugyanezt éreztem meg. Tehát kiolvasta a fejéből. Istenem. Mi történhetett?
-Edward. Mond. Mi a látomás? – nem szólalt meg, csak sokkolva nézett előre. Alice is lenyugodott most, nem futkosik, csak sokkolva néz. Ekkor egy újabb látomása támadt. Gyorsan feléledt, és már mondta is.
-Prue-t megtámadta egy medve, az Olympic-hegységben.- mondta, és már megint lefagyott. Egy újabb látomás. Ekkor Alice kifutott az ajtón, és szélsebesen futni kezdett. Futottam utána. Még hallottam ahogy Emmett megkérdezi, hogy mi történt, és Edward csak ennyit mondott: Bridget. Ekkor már Emmett ugyan ott fut, mint én. Követjük Alice-t, és megfogtuk, Emmett lefogta, én pedig a szemébe néztem. Ott vonaglott a bátyám karjaiban, és nem akart figyelni egyikünkre sem, és egyszer csak elkiabálta magát.
-Engedjetek már el! Nem éli túl! Értitek? ENGEDJETEK EL! HAD MENJEK.- mondta, és Emmettel együtt Alice után futottunk. Gyorsan elértünk egy folyóhoz, ami tele volt vérrel. Ez a vér nem vonzott. Furcsa. És akkor megláttam. Bridget. A folyóban, tele karmolásokkal, nagyon mély sebekkel, és a szíve már alig ver. Oda futottunk hozzá, Emmett felemelte, és bevitte az erdőbe. Nem értettünk, ekkor felfelé mutatott. Fel Bridget családja sírt, de nem vettek észre minket. Bridgeten ahogy megnéztem medve karmolások vannak. Sok karmolás. De a medve sehol. Legalább is fent. Idelett megláttam egy medve nyomait, de már nincs a közelben. Bridget alig lélegzett. Emmett elkezdett vele futni, mi pedig utána.
-Carlisle. Szólni kell neki. Át kell változtatni. Nem veszíthetjük el. Emmett, kapcsolj gyorsabb tempóra. –Alice lefutotta Emmettet, mindenki gyorsabb tempóra kapcsolt, így én is. Pár perc alatt otthon voltunk, és felfutottunk az irodába. Carlisle itthon van. Érzem. Érzi a vért.
-Carlise, Carlisle! Segíts!- sírt könnyek nélkül Alice. Átöleltem, és mind a ketten tiszta vér voltunk. Rosalie pont akkor jött le a lépcsőn. Megérezte a vért, és támadni akart. De sajnos nem csak a vér utáni vágy uralta, hanem a féltékenység, és az utálat is. Emmett, és Bridget elé ugrottam. Rosalie-t visszalökve, kidöntve az egyik falat. . Mindenkinek leesett, hogy mi történt, így gyorsan mozdultak. Edward lefogta Rosaliet, Carlisle átvette Bridgetet, és felrohant vele az irodába. Követtem, Alice-vel együtt. Emmett lent maradt, lefogva Rosalie-t.
-Mi történt?- kérdezte aggódva Apánk.
-Medve. Kirándulni voltak. – hadartam.
-Csak úgy éli túl, ha átváltoztatod Apa.- mondta Alice, hisz ő már gondolom látta.
-Hát akkor nincs más választásunk. Jasper? Hogy bírod?- kérdezte Apánk.
-Nagyon jól bírom, nem kívánom a vérét. De erre ráérünk. Alig ver a szíve. Változtasd már át.- mondta gyorsan, és az alig lélegző Bridzs-re néztem.
-Jó, de menjetek átöltözni, és fürödni. Most.- parancsolt ránk, és Bridget-hez hajolt. Bele mélyesztette fogait a nyaki ütőerébe, így mérget juttatva szervezetébe. Majd a csuklóit, és a bokáit is megharapta. Fél perc múlva szíve őrült tempóra kapcsolt. Sikerült. Megfogtam Alice-t és kihúztam az ajtón.
-Ne, látni akarom.- nézett rám dacosan.
-Alice, fél óra. Oké? Át kell öltöznöd, Bridgetet is, és fürödni is kell. Mert így- mutattam végig magunkon.- nem mehetsz egy újszülött közelébe. Érted? – amikor megértette, besietett a szobánkba, és már hallottam is, ahogy ledobja a ruháit egy dobozba, és megengedi a csapot. Tíz perc múlva már előttem állt, egy teljesen vidám Alice, akinek az arcáról alig lehetett volna levakarni a mosolyt.
-Hát, te minek örülsz ennyire? –kérdezte a lépcsőn épp felérő Emmett.
-A barát nőnk örökre velünk lesz, úgy három nap múlva. Ja, és Emmett, ahogy látom lesz bunyó társad.- vigyorgott, majd elfutott mellettünk.
-Hogy mi?- kérdezte meglepődve Emmett, majd éreztem, hogy felvidul.
-Emmett, most menj, és fürödj meg, öltözz át, és egy dobozba tedd bele a ruháidat. Majd elégeted.- mondtam, és én is elmentem fürödni. Ugyan oda dobtam a ruháimat, ahova Alice. Én gyorsan végeztem, és odaadtam Emmett-nek a dobozt.
-Ezt is égesd el kérlek.- néztem rá, és ahogy láttam ő is épp most végzett.
-Ezer örömmel.- fogta meg őket, majd lerohant. Bementem a rendelőbe, és megláttam, hogy Bridget új ruhába, tisztán, vér mentesen vergődik az ágyon. Alice. Még tűsarkú is van rajta. Na jó, ezt Ő tudja.
-Drágám. El kellene menned vadászni is. És gondolom végig itt akarsz ülni az ágy mellett. Ha így van, akkor menj.- mosolyogtam rá. –Addig én vigyázok rá.
-Oké. Maximum egy óra. Szia.- azzal ki is ugrott az ablakon. Én pedig egyedül maradtam a szenvedő Bridget-tel. Leültem. Ekkor Emmett jött be az ajtón.
-Hogy van?- kérdezte, miközben az ágyhoz lépett.
-Nem érzem a fájdalmát. Nem értem. Na, mindegy. A sebei nagy része már gyógyul. Remélem nem marad helye. – néztem bátyámra, aki szomorúan nézett vissza rám.
-Sokat jelent neked igaz?- kérdeztem tőle.
-Igen. Nem értem, hogy miért. Sokat. Szeretem, mint egy testvért. De jobban. Jobban mint Alicet. De nem szerelmesen. Érted?- nézett reménykedve, közben azt az érzést éreztem meg felőle, ami magyarázott.
-Értem. Pontosabban érzem.- mosolyogtam rá.
-Menj csak vadászni te is. Én még ráérek.- mondta, majd felemelt a székről, mint egy ovist, és letett a földre, miközben ő helyet foglalt a széken.
-Oké. Ha visszajövök, akkor te mész. Ja, és még a falat is meg kell csinálni- mondtam, és kiugrottam az ablakon, és Szerelmem illata után indultam…
*****
(Prue)
Épp indultunk le a hegyről, amikor megláttam azt a medvebocsot. Annyira édes. Odamentem hozzá, és felemeltem.
-Nézzétek.- mutattam feléjük. Ekkor Bridget elkezdett kiabálni.
-Prue, menj onnan. Ne!- kiáltotta, és talán még hallottam egy „gyere onnan”-t, majd elrántott, ezzel kiesett a kezemből a maci, és Bridget a földön landolt. Felette egy nagy medve. Karmolászta. Bridget már szinte minden porcikájából vérzett. Szörnyű látvány volt. Felsikítottam. Apu elkezdte ütögetni a medvét egy nagy bottal, így Bridget ki tudott kúszni alóla. Vér csíkot húzott maga után. Arca a felismerhetetlenségig roncsolódott. És mi lehet a mellkasán? Ekkor Nővérem megfogta a bocsot, aki felmorgott, erre a medve megfordult, így nem támadott rá Apura, és Bridgetet még egy karmolással a szakadékba lökte. A medve leesett utána, de arra már nem figyeltem. Eszeveszettül sikoltoztam, és sírtam. Összerogytam, és minden elsötétült.
Arra keltem, hogy minden fehér, és fertőtlenítő illatú. Kórház. Kórházban vagyok. Mellettem Apu, és Anyu ült.
-Mi történt? –kérdeztem, hisz csak foszlányok maradtak meg.
-Bridget. Meghalt. Nem találták meg a testét. – sírta Anyu. Ekkor minden beugrott. A bocs, a medve, a karmolások, a szakadék. Mindent én okoztam. Ha hagyom azt az állatot, akkor Bridget nem védett volna meg, és nem lenne ott, ahol van. Elsírtam magam.
-Mikor mehetünk haza?- kérdeztem, miközben már alig láttam a sok könnytől.
-Még ma. Valószínűleg. Ma hazamegyünk. Ígérem. – Ezzel kiment, és pár perc múlva jött vissza.- Öltözhetsz. Megyünk.- mondta, miközben kivette a kezemből a kanült. Ahogy láttam, az infúzió már lefolyt. Felkeltem, felöltöztem, és mint egy élőhalott, mentem haza. Otthon felmentem a szobámba, és megláttam a kutyát, a dolgokat, megéreztem a nyakláncot, ami tőle kaptam. Sírva rogytam az ágyamra, és könnyeimen keresztül is láttam, ahogy Lotti hozzám dörgölőzik. Ezután zokogva rém álmok tengerébe merültem.
-Drágám. El kellene menned vadászni is. És gondolom végig itt akarsz ülni az ágy mellett. Ha így van, akkor menj.- mosolyogtam rá. –Addig én vigyázok rá.
-Oké. Maximum egy óra. Szia.- azzal ki is ugrott az ablakon. Én pedig egyedül maradtam a szenvedő Bridget-tel. Leültem. Ekkor Emmett jött be az ajtón.
-Hogy van?- kérdezte, miközben az ágyhoz lépett.
-Nem érzem a fájdalmát. Nem értem. Na, mindegy. A sebei nagy része már gyógyul. Remélem nem marad helye. – néztem bátyámra, aki szomorúan nézett vissza rám.
-Sokat jelent neked igaz?- kérdeztem tőle.
-Igen. Nem értem, hogy miért. Sokat. Szeretem, mint egy testvért. De jobban. Jobban mint Alicet. De nem szerelmesen. Érted?- nézett reménykedve, közben azt az érzést éreztem meg felőle, ami magyarázott.
-Értem. Pontosabban érzem.- mosolyogtam rá.
-Menj csak vadászni te is. Én még ráérek.- mondta, majd felemelt a székről, mint egy ovist, és letett a földre, miközben ő helyet foglalt a széken.
-Oké. Ha visszajövök, akkor te mész. Ja, és még a falat is meg kell csinálni- mondtam, és kiugrottam az ablakon, és Szerelmem illata után indultam…
*****
(Prue)
Épp indultunk le a hegyről, amikor megláttam azt a medvebocsot. Annyira édes. Odamentem hozzá, és felemeltem.
-Nézzétek.- mutattam feléjük. Ekkor Bridget elkezdett kiabálni.
-Prue, menj onnan. Ne!- kiáltotta, és talán még hallottam egy „gyere onnan”-t, majd elrántott, ezzel kiesett a kezemből a maci, és Bridget a földön landolt. Felette egy nagy medve. Karmolászta. Bridget már szinte minden porcikájából vérzett. Szörnyű látvány volt. Felsikítottam. Apu elkezdte ütögetni a medvét egy nagy bottal, így Bridget ki tudott kúszni alóla. Vér csíkot húzott maga után. Arca a felismerhetetlenségig roncsolódott. És mi lehet a mellkasán? Ekkor Nővérem megfogta a bocsot, aki felmorgott, erre a medve megfordult, így nem támadott rá Apura, és Bridgetet még egy karmolással a szakadékba lökte. A medve leesett utána, de arra már nem figyeltem. Eszeveszettül sikoltoztam, és sírtam. Összerogytam, és minden elsötétült.
Arra keltem, hogy minden fehér, és fertőtlenítő illatú. Kórház. Kórházban vagyok. Mellettem Apu, és Anyu ült.
-Mi történt? –kérdeztem, hisz csak foszlányok maradtak meg.
-Bridget. Meghalt. Nem találták meg a testét. – sírta Anyu. Ekkor minden beugrott. A bocs, a medve, a karmolások, a szakadék. Mindent én okoztam. Ha hagyom azt az állatot, akkor Bridget nem védett volna meg, és nem lenne ott, ahol van. Elsírtam magam.
-Mikor mehetünk haza?- kérdeztem, miközben már alig láttam a sok könnytől.
-Még ma. Valószínűleg. Ma hazamegyünk. Ígérem. – Ezzel kiment, és pár perc múlva jött vissza.- Öltözhetsz. Megyünk.- mondta, miközben kivette a kezemből a kanült. Ahogy láttam, az infúzió már lefolyt. Felkeltem, felöltöztem, és mint egy élőhalott, mentem haza. Otthon felmentem a szobámba, és megláttam a kutyát, a dolgokat, megéreztem a nyakláncot, ami tőle kaptam. Sírva rogytam az ágyamra, és könnyeimen keresztül is láttam, ahogy Lotti hozzám dörgölőzik. Ezután zokogva rém álmok tengerébe merültem.
