2. Fejezet
(Bridget)
A csirke, vagyis a meglepetés vacsora gyorsan elkészült. Megterítettem négy személyre, és már tálaltam volna, ha nem jutott volna eszembe, hogy a cuccaimat még nem vittem fel. Gyorsan megfogtam a két táskát, és felfutottam velük a birodalmamba. Ledobtam őket a gardrób közepére, és visszamentem az étkezőbe. Tálaltam, és amikor a maradék csirkét visszatettem a gázra, a családom betoppant az ajtón.
-Kicsim! Itthon vagyunk! Hol vagy?- kiáltott apu.
-Az ebédlőben vagyok, az asztalnál ülök, és titeket várlak.- mosolyogtam.
-Ohh…Szia Kicsim.- Lépett be Anyu az ajtón.- Vacsorát csináltál? –kérdezte mosolyogva, miközben megölelt.
-Igen. Anyu, Apu, nagyon köszönöm, hogy mindent megtesztek értünk. Köszönöm a Kocsit is.- mosolyogtam rájuk, miközben mind a kettőjük arcára nyomtam egy nagy cuppanós puszit.
-Kicsim Semmiség. Minden jót megérdemeltek. Mondták egyszerre.
-Ja, és a kocsit én választottam ki.- Ugrott a nyakamba a Hugicám.
-Mindenkinek köszönöm akkor. De most együnk, mert kihűl a vacsora.
-Rendben Kicsim, Mi jót csináltál?- mosolygott anyu, miközben megnézte az ételt.- Csak nem a kedvencemet?
-De, Anyu, a kedvencedet. Remélem ízleni is fog. –válaszoltam.
-Biztosan, de most együnk.
Nekiálltunk enni, miközben mindenki megdicsért, hogy nagyon finom lett, és, hogy lehetne ilyen hízelgés több is. Én pedig megígértem, mint ma is, minden szombaton én csínálom a vacsorát. Nagyon örültek neki.
-Lányaim. Örömmel közlöm, hogy sikerrel beírattunk titeket az iskolába, és hétfőtől ide fogtok járni. –mosolygott Apu.
-Oké…akkor tehát holnap után-tól suliba megyünk.- bólogattak a szüleink- akkor drága Húgocskám…Holnap vásárolni is mennünk kellene.- vigyorogtam. Ő pedig visítva ugrott a nyakamba.
-Tudtam, tudtam én, hogy nem fogsz elhanyagolni. Mondtam én Anyu, hogy vele megyek vásárolni- mosolygott. És egy nagy puszit nyomott az arcomra, majd visszaült a székére.
-Tiszta olyan vagy, mint egy óvodás.- Nevettem- Holnap akkor délelőtt megyünk. Úgy tiz óra felé. És majd késő délután jövünk. Jó lesz úgy?
-Persze. Nekem jó. Anyu? – kérdezte Prue.
-Mennyetek csak. Örülök, hogy együtt is terveztek programokat, és nem hanyagoljátok el egymást. –Mosolygott.
-Rendben. Akkor most ti mennyetek lefeküdni, és meg elmosogatok. Jóéjszakát!- álltam fel az asztaltól, és elvettem a tányérakat.
-Jó éjt Kicsim, köszönjük.- mosolygott Apu, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Jó éjt!- mondta mindenki, majd felmentek. Én leszedtem az asztalt, betettem a mosogatóba, és elkezdtem mosogatni. Jó, van mosogatógép is, de én szeretek mosogatni. Fél óra alatt elmosogattam, és felmentem a szobámba. Leültem a gardróbom közepébe, és kipakoltam a csomagjaimat. Mindennek gyorsan helyet találtam, és a tisztálkodó szereimet, valamint a törölközőmet bevittem a fürdőmbe. Utána vittem a egy fehérneműt, és a pizsamámat. Engedtem magamnak jó meleg vizet a kádba, és a kedvenc levendulás habfürdőmből is tettem bele. Levetkőztem, és beleugrottam az óriási kádamba. Miután kellőképp kiáztattam magam, kiszálltam a vízből, megtörölköztem, és felöltöztem. Mivel még nem voltam álmos, bekapcsoltam a laptopomat, és letöltöttem a fontosabb programokat. Miután ezekkel megvoltam, felléptem MNS-re, és megláttam, hogy régi osztálytársaim többsége fent van. Az egyik régi legjobb barátnőm rám is írt.
-Szia Csajszi! Mi újság veled? Milyen az új hely?
-Szia Penelop! Semmi különös. Nagyon jó. Nagyon jó a szobám is, egy kocsit is kaptam. Szóval, minden csodás. Hétfőn suliba is megyünk. Tehát vegyesek az érzelmek. Hiányoztok.
-Te is nekünk. A sulihoz sok szerencsét kívánunk. Van valami helyes pasi?
-Te semmit sem változol. Ma jöttünk. Ki sem mozdultam. Majd holnap még mesélek. Holnap vásárlááás. Tök jó lesz. Veletek mi van?
-Á… Semmi különös… Peter becsajozott…megismerkedtem valakivel…új tanár jött elvileg…és mi is „naaagyon” várjuk az Iskolát
-Peter? BECSAJOZOTT? Peter? Ugyanarról a Peterről beszélünk? Az örök szingli Peterről?
-Ugye, én is alig hiszem el. De igen. Tudod. Alattunk járt valami göndör szőke hajú csaj. Na, Ő lett a barátnője.
-Huhh… El sem hiszem. Ez…huhh…Mond meg Pet-nek, hogy gratulálok. És…várjunk csak. Visszaolvastam. Megismerkedtél valakivel?
-Igen…Hát, az úgy volt…Hogy…inkább úgy fogalmaznák, hogy összejöttem, mert hát…előtte is ismertem.
-Na…nem bírom sokáig… Ki az?
-Joe
-Hogy ki? A volt pasim? Aki megcsalt valakivel, de nem tudom kivel? Az a Joe? Ez most komoly?
-Igen…de nem olyan paraszt, mint amilyennek hiszed…Tényleg nem.
-Oké, hagyjuk. Elfáradtam. Megyek. Szia. Pusz. Jóéjt!
-Szia! Jóéjt, Puszi! Bocsi!
Leléptem a beszélgető programról. Elég volt a beszélgetésből. El is fáradtam. Hogy-hogy a legjobb barátnőm összejött a volt pasimmal? Áááááá…
Amíg el nem aludtam, ilyeneken gondolkodtam…
