29.fejezet
(Bridget)
A vásárlás után nyugodtan ültünk le a nappaliban. A táskákat még nem pakoltuk ki, de ráért még. Végül is még csak 5 óra volt. Elkezdett rezegni a zsebem.
- Szia Best Fiends. –nevettem.
- Hello Vámpír csajszi. Jó a videó. –nevetett.
- Ugye. Mint mindig, most is alakítottunk. –nevettem én is.
- De hogy-hogy felvettétek? –kérdezte.
- Én nem is tudtam, hogy felveszi Alice, csak akkor tudtam meg, amikor levette a kamerát. –nevettem. Add át, hogy puszilom, tátogta Alice. –Alice üzeni, hogy puszil. –nevettem.
- És is őt. A francba. Egy nomád. Mennem kell. Puszi.
- Szia. Vigyázz magadra Petric.–mondtam már csak az üres tárcsahangnak.
-Á, szóval neki küldted át a videót. –mosolygott Alice.
- Igen. –nevettem.
- Petric-nek? –kérdezte felhúzott szemöldökkel Bella.
- Ne kombináljatok, sosem csalnám meg Emmett-et. –mondtam teljesen magabiztosan.
- Tudom én azt. De most irány pakolni. –pattant fel Alice. Megfogtam a táskákat, és felfutottam a szobába, és a nem szükségesen vett lélegzetem is elakadt.
- Alice! –kiabáltam, mire ott termett mellettem. –Köszönöm. –öleltem meg.
- Á, semmiség. Nem én csináltam, én csak megterveztem. –nevetett.
- Oké. Ennek alkalmával holnapután elmegyünk veled vásárolni. –ígértem meg, mire visítva a nyakamba ugrott.
- Köszönööööm. –mondta.
- Én neeem. –mondta Bella az ajtóból, mire mérgesen néztem rá. –Na jó.
A napok csak teltek, és teltek. Ugyanabban a megszokott rendben. Éjszaka vadászat, nappal vagy vásárlás vagy csatangolás és beszélgetés. Így gyorsan elment a hét, és már csak azt vettem észre, hogy az ajtóban állunk, és várjuk a család többi tagját. Három perc múlva hat autó hangját hallottuk. Elhoztál volna az mindet? Fél perc múlva már a ház előtt álltak, és Emmett ölelő karjai között találtam magam.
- Hiányoztál. –suttogott bele a csókunkba.
- Meghiszem azt. –kuncogtam. –Te is nekem.
- Oké. Akkor most, hogy mindenki hiányzott mindenkinek, megmutatjuk a házat. –ragadott karon Alice. –És még be is kell pakolni. Szóval…mindenki húzzon bele. –váltott vámpír sebességre, és felhordta a cuccokat. Én csak szem forgatva futottam fel a szobánkba, és kipakoltam a táskákat. Fél óra múlva már lent ültem, de Alice még mindig pakolt. Jasper ült le mellém.
- Na, kiscsaj, mi újság? –kérdezte mosolyogva.
- Semmi különös. Te hogy-hogy nem mentél vadászni? Tök jó itt a vadállomány. –simogattam meg a hasam, de közben nevettem.
- Vidám társaságot akartam. –mosolygott. –És lesz időm megtapasztalni.
- Hát, ahogy akarod. Sakk?
- Mindig. –ült le az asztalhoz, én pedig követtem.
- Fekete vagy fehér?
- Mint mindig. Fehér. –vettem el a bábúkat, és felpakoltam.
Öt óra múlva, megegyeztünk egy döntetlenben.
- Na, Jasper, legközelebb legyőzlek. Mint láthatod, fejlődök. –nevettem.
- Na ne. Chriss és Jenny megint nem bír magával. –morogta, mire meghallottam a nyögéseket.
- Nem megyünk el? –fogtam be a fülem.
- Maradjunk. Nem kell. Mindjárt befejezik.
- Nekem nem úgy tűnik. –erősödtek fel a hangok.
- Na, nekem milyen lehet? Én még érzem is. –fogta a fejét.
- Megoldjam? –kérdeztem, és elvettem az erejét.
- Most sokkal jobb, köszi. –mosolygott.
- Szívesen segítek. –nevettem. –Mást úgysem tudok tenni.
- Bridget! Nálam maradt az egyik új szetted. –szaladt le a lépcsőn Alice, miközben egyik kezében kiterítve volt a csipke csoda, mire Jasper idegesen hajtotta félre a fejét.
- Mi van Jasper, csak nem zavarban vagy? –kérdeztem nevetve, miközben kikaptam Alice kezéből a ruhadarabot.
- Á….dehogyis…- mondta akadozva.
- Ez csak egy ruhadarab. És még rajtam sincs. Akkor képzeld el Ed-et, ahogy ott állok a szoba közepén melltartóban meg farmerban. Na? –húztam fel a szemöldököm, majd nevetve felrohantam a szobába, és gyorsan le is. – Alice. Ez komoly?
(Bridget)
A vásárlás után nyugodtan ültünk le a nappaliban. A táskákat még nem pakoltuk ki, de ráért még. Végül is még csak 5 óra volt. Elkezdett rezegni a zsebem.
- Szia Best Fiends. –nevettem.
- Hello Vámpír csajszi. Jó a videó. –nevetett.
- Ugye. Mint mindig, most is alakítottunk. –nevettem én is.
- De hogy-hogy felvettétek? –kérdezte.
- Én nem is tudtam, hogy felveszi Alice, csak akkor tudtam meg, amikor levette a kamerát. –nevettem. Add át, hogy puszilom, tátogta Alice. –Alice üzeni, hogy puszil. –nevettem.
- És is őt. A francba. Egy nomád. Mennem kell. Puszi.
- Szia. Vigyázz magadra Petric.–mondtam már csak az üres tárcsahangnak.
-Á, szóval neki küldted át a videót. –mosolygott Alice.
- Igen. –nevettem.
- Petric-nek? –kérdezte felhúzott szemöldökkel Bella.
- Ne kombináljatok, sosem csalnám meg Emmett-et. –mondtam teljesen magabiztosan.
- Tudom én azt. De most irány pakolni. –pattant fel Alice. Megfogtam a táskákat, és felfutottam a szobába, és a nem szükségesen vett lélegzetem is elakadt.
- Alice! –kiabáltam, mire ott termett mellettem. –Köszönöm. –öleltem meg.
- Á, semmiség. Nem én csináltam, én csak megterveztem. –nevetett.
- Oké. Ennek alkalmával holnapután elmegyünk veled vásárolni. –ígértem meg, mire visítva a nyakamba ugrott.
- Köszönööööm. –mondta.
- Én neeem. –mondta Bella az ajtóból, mire mérgesen néztem rá. –Na jó.
A napok csak teltek, és teltek. Ugyanabban a megszokott rendben. Éjszaka vadászat, nappal vagy vásárlás vagy csatangolás és beszélgetés. Így gyorsan elment a hét, és már csak azt vettem észre, hogy az ajtóban állunk, és várjuk a család többi tagját. Három perc múlva hat autó hangját hallottuk. Elhoztál volna az mindet? Fél perc múlva már a ház előtt álltak, és Emmett ölelő karjai között találtam magam.
- Hiányoztál. –suttogott bele a csókunkba.
- Meghiszem azt. –kuncogtam. –Te is nekem.
- Oké. Akkor most, hogy mindenki hiányzott mindenkinek, megmutatjuk a házat. –ragadott karon Alice. –És még be is kell pakolni. Szóval…mindenki húzzon bele. –váltott vámpír sebességre, és felhordta a cuccokat. Én csak szem forgatva futottam fel a szobánkba, és kipakoltam a táskákat. Fél óra múlva már lent ültem, de Alice még mindig pakolt. Jasper ült le mellém.
- Na, kiscsaj, mi újság? –kérdezte mosolyogva.
- Semmi különös. Te hogy-hogy nem mentél vadászni? Tök jó itt a vadállomány. –simogattam meg a hasam, de közben nevettem.
- Vidám társaságot akartam. –mosolygott. –És lesz időm megtapasztalni.
- Hát, ahogy akarod. Sakk?
- Mindig. –ült le az asztalhoz, én pedig követtem.
- Fekete vagy fehér?
- Mint mindig. Fehér. –vettem el a bábúkat, és felpakoltam.
Öt óra múlva, megegyeztünk egy döntetlenben.
- Na, Jasper, legközelebb legyőzlek. Mint láthatod, fejlődök. –nevettem.
- Na ne. Chriss és Jenny megint nem bír magával. –morogta, mire meghallottam a nyögéseket.
- Nem megyünk el? –fogtam be a fülem.
- Maradjunk. Nem kell. Mindjárt befejezik.
- Nekem nem úgy tűnik. –erősödtek fel a hangok.
- Na, nekem milyen lehet? Én még érzem is. –fogta a fejét.
- Megoldjam? –kérdeztem, és elvettem az erejét.
- Most sokkal jobb, köszi. –mosolygott.
- Szívesen segítek. –nevettem. –Mást úgysem tudok tenni.
- Bridget! Nálam maradt az egyik új szetted. –szaladt le a lépcsőn Alice, miközben egyik kezében kiterítve volt a csipke csoda, mire Jasper idegesen hajtotta félre a fejét.
- Mi van Jasper, csak nem zavarban vagy? –kérdeztem nevetve, miközben kikaptam Alice kezéből a ruhadarabot.
- Á….dehogyis…- mondta akadozva.
- Ez csak egy ruhadarab. És még rajtam sincs. Akkor képzeld el Ed-et, ahogy ott állok a szoba közepén melltartóban meg farmerban. Na? –húztam fel a szemöldököm, majd nevetve felrohantam a szobába, és gyorsan le is. – Alice. Ez komoly?
- Mi?
- Az, hogy a mi szobánk felett van a szobájuk.
- Aha.
- Na ne. A végén még egyik éjszaka ránk esnek. –mondtam hangosabban.
- Hallottam ám! –nyögte Jenny.
- Inkább foglald el magad, és ne hallgatózz. –ültem le mosolyogva. –Végeztél Alice?
- Igen. Már csak a konyha van. –hozott le négy hatalmas dobozt. Kettőt kivettem a kezéből.
- Segítek. –mondtam, és elkezdtem kipakolni. Tányérok, poharak, evőeszközök, és ilyesfajta dolgok.
- Minek nektek ilyen? –húztam fel a szemöldököm. –Vagyis nekünk.
- Azért, hogy ha valaki jön, akkor meg tudjuk hívni pár dologra. –mondta. –Ja, és furcsa lenne, hogy itt élünk egy házban tízen és még tányér sincs.
- Na ja, ez egy kicsit érdekes lenne. –mosolyogtam, majd összegyűrtem a két dobozt. –Kész.
- Én is. Ou…Holnap suli. –fogta a fejét.
- Komolyan? Na ne. –jajdultam fel.
- Igazából csak évnyitó, de nem muszáj elmennünk. –mosolygott.
- Oké. Megbeszéltük. Akkor holnapután suli. –mondtam. –De legalább nekem csak 3 évet kell kibírnom. –morogtam.
- Bridget, te még csak másodszor kezded. Akkor mi mit mondjunk? –hallottam Jasper hangját. Visszamentünk a nappaliba.
- Jasper, jössz? –kérdeztem, mire felemelt szemöldökkel nézett rám. – Harcoljunk egyet. Olyan régen gyakoroltam. –mosolyogtam, mire felpattant, és követett az udvarra, vagyis a ház melletti kis sík területre. Támadóállásba helyezkedtem, és mosolyogtam. Támadott, de kikerültem, és kicseleztem. Hosszan „táncoltunk”, mire lenyomott, lelöktem magamról, amit egy fa bánt meg. Engem neki lökött egy kőtömbnek, ami apró darabokra törött. Mérgesen ugrottam fel, és elkezdtem Jaspert ütni, de ő sem tétlenkedett, hanem nekem esett. Jasper kezdte elveszíteni uralmát a harc felett, így én vezettem, majd a földre nyomtam, és számat a nyakához érintettem.
- Az, hogy a mi szobánk felett van a szobájuk.
- Aha.
- Na ne. A végén még egyik éjszaka ránk esnek. –mondtam hangosabban.
- Hallottam ám! –nyögte Jenny.
- Inkább foglald el magad, és ne hallgatózz. –ültem le mosolyogva. –Végeztél Alice?
- Igen. Már csak a konyha van. –hozott le négy hatalmas dobozt. Kettőt kivettem a kezéből.
- Segítek. –mondtam, és elkezdtem kipakolni. Tányérok, poharak, evőeszközök, és ilyesfajta dolgok.
- Minek nektek ilyen? –húztam fel a szemöldököm. –Vagyis nekünk.
- Azért, hogy ha valaki jön, akkor meg tudjuk hívni pár dologra. –mondta. –Ja, és furcsa lenne, hogy itt élünk egy házban tízen és még tányér sincs.
- Na ja, ez egy kicsit érdekes lenne. –mosolyogtam, majd összegyűrtem a két dobozt. –Kész.
- Én is. Ou…Holnap suli. –fogta a fejét.
- Komolyan? Na ne. –jajdultam fel.
- Igazából csak évnyitó, de nem muszáj elmennünk. –mosolygott.
- Oké. Megbeszéltük. Akkor holnapután suli. –mondtam. –De legalább nekem csak 3 évet kell kibírnom. –morogtam.
- Bridget, te még csak másodszor kezded. Akkor mi mit mondjunk? –hallottam Jasper hangját. Visszamentünk a nappaliba.
- Jasper, jössz? –kérdeztem, mire felemelt szemöldökkel nézett rám. – Harcoljunk egyet. Olyan régen gyakoroltam. –mosolyogtam, mire felpattant, és követett az udvarra, vagyis a ház melletti kis sík területre. Támadóállásba helyezkedtem, és mosolyogtam. Támadott, de kikerültem, és kicseleztem. Hosszan „táncoltunk”, mire lenyomott, lelöktem magamról, amit egy fa bánt meg. Engem neki lökött egy kőtömbnek, ami apró darabokra törött. Mérgesen ugrottam fel, és elkezdtem Jaspert ütni, de ő sem tétlenkedett, hanem nekem esett. Jasper kezdte elveszíteni uralmát a harc felett, így én vezettem, majd a földre nyomtam, és számat a nyakához érintettem.
- Győztem. –ugrottam fel diadalittasan, felsegítettem Jazzt, és csak akkor vettem észre, hogy már kivilágosodott.
- Meddig harcoltunk? –kérdeztem a közben megérkező családunktól.
- Hát, úgy két órát. –válaszolta Alice.
- Mennyit? –kérdeztük egyszerre, majd elnevettük magunkat.
- Ügyes voltál. –jött oda hozzám Em, majd megölelt.
- Tudom. Köszönöm. –nevettem, majd édes csókkal jutalmazott. Gyorsan elszakadtunk, mert Jasper köhögni kezdett.
- Mi a baj Jazz?
- Jenny és Chriss már befejezte…és hát…- mondta.
- Adom. –nevettem, majd visszaadtam az erejét.
- Sokkal jobb. –húzta ki magát.
- Tudod, Jasper, jobban állt az a buzis öltözet, mint ez. –mutattam a széttépett felsőjére, ami darabokban lógott rajta.
- Ni csak, ki beszél. –nevetett, majd felemelte a fölről a ruhám egyik darabját. Akkor vettem csak észre, hogy rajtam még a nadrág is darabokban lóg.
- Azt hiszem elmegyek átöltözni. –mosolyogtam, és felugrottam az ablakon keresztül a szobába. Gyorsan felvettem egy farmer rövidgatyát, zöld pólót, magas sarkút, és már lent is voltam. A többiek beszélgettek, és pár perc múlva Jazz jött le a lépcsőn, sarkában Alice-val.
- Hogy nézel ki? –támadott le.
- Kényelmesen. –mosolyogtam, miközben Emmett karjaiba bújtam.
- Hogy lehet ilyen ruhát felvenni? –ámuldozott.
- Ha még nem tudnád, úgy, hogy leakasztod a fogasról, és mindegyik darabot felveszed. Szerintem ebbe semmi bonyolult nincs. –vettem fel komolya arcot. „Jajj, Alice, ne kezd kérlek. Légyszi ne most.”szinte kiabáltam gondolatban, mire Edward felnevetett.
- Gyerünk öltözni. –mondta ellentmondást nem tűrve a ruhaguru. Erre Ed még hangosabban nevetett.
- Nem. Alice, most nem öltözök át. Jó ez. Úgysem jelenek meg sehol ilyen ruhába. Főleg nem veled. –mondtam magabiztosan.
- Hát jó. –ült le durcásan.
- Na jó, Alice. Mit vegyek fel? –sóhajtottam.
- Tudtam, hogy megadod magad. –húzott fel az emeletre.
- Te mindig mindent tudsz Alice. Ezt kijelenteni sem kell. –forgattam a szemem, mire mindenki nevetésben tört ki, elvettem Ed erejét, hogy ne lássa, amint öltözködök. Majd ha lemegyek, visszaadom.
- Az én csajom. –nevetett Emmett.
- Szorítsatok. Szerintem Alice megöl Armani-val. Ha nem, akkor öngyilkos merényletet fogok végrehajtani. –mondtam a lépcső tetejéről, majd Alice elkezdett húzni, én pedig színpadiasan intettem, és rémült arcot vágtam. Utána a szobából már csak a nevetést hallottam. Alice kiválasztott nekem egy bőrhatású mini ruhát, alá lyukacsos fekete harisnyát, és fekete magas sarkút, majd kivasaltam a hajam. Gyorsan átöltöztem, és áthúztam őt a saját szobájukba.
- Akkor már ne csak én nézzek ki rossz kislányosan. –mosolyogtam.
- Te mindig rossz kislányosan nézel ki. –kiabált fel Emmett.
- Em, drágám, ebbe ne szólj bele! –szóltam vissza. Kiválasztottam Alice-nak egy fekete miniszoknyát, fekete harisnyát, fekete topp-ot, ami elég kivágott, valamint fekete magas sarkú csizmát.
- Megyünk. Mindenki készüljön fel a látványra. –nevettem. –Alice megölt.
- Várunk.
- Bella! –sikítottam, mire az említett mellettem termett. Áthúztam a szobámba, és ki választottam egy hasonló ruhát, mint az enyém, csak egy kicsit visszafogottabbat, mivel az enyémnek a kivágása a köldökömig ér. Egy magas sarkú, egy harisnya, persze mindenből fekete, és már mehetünk is.
- Edward. –kapta a szája elé a kezét.
- Nyugi, mielőtt eljöttünk volna, elvettem az erejét.
- Huhh…
- Na, indulás. –mondtam, miután kihúztam a szemem - Jó sötét szemceruza, egy kis szempillaspirál, és kész is, ohh, a legfontosabb, vörös rúzs. –mondtam a többieknek, aki csinálták, amit én. –Mehetünk. Nem is. Jenny!!! –kiabáltam, mire az említett mellettem termett.
- Adok neki én. –mondta gyorsan Alice, és vissza is jött egy hasonló öltözettel, mint ami rajta volt. Jenny felöltözött, őt is kifestettük, és irány lefelé.
- Na. Alice, te mész először. –mondtam, mire az említett letáncolt. –Jenny. –indult ő is. Lentről fütyülést hallottunk. –Bells. –mosolyogtam, mire megindult.
- És, most jön a fő attrakció. –mondta Alice. Én nekiálltam lesétálni a lépcsőn, mire mindenki lélegzete elakadt. Én csak mosolyogva álltam a csajok mellé. Majd intettünk egyet, és egyszerre futottunk ki az udvarra.
- Vadászat? –kérdeztem.
- Okéjs. –mosolyogtam.
- Van egy ötletem. –vigyorogtam. Megosztottam a többiekkel, akik beleegyeztek. Még jó, hogy Ed erejét nem adtam vissza. Alice felfutott a szobájába ,és lehozott négy óriási masnit.
- Na, gyerünk. Sok dolgunk van még. –mosolyogtam. Mindegyikünk vacsorázott, és levadásztunk egy-egy állatot. Szegény Bella. Neki egy hegyi oroszlánt kell keresnie. Fél óra múlva mindegyikünk állata megvolt. Emmettnek egy maci, Bella egy hegyi oroszlánt cipel, Alice és Jenny pedig egy-egy jávorszarvast. Az állatokra tettük a masnit, és megálltunk az erdő szélén.
- Fiúk! Gyertek kérlek ki! –kiabáltuk egyszerre, mire mind megjelentek a ház előtt. Mi lassan, és egyszerre kisétáltunk ki az erdőből, az állatokkal a kezünkbe, de az arcunkat nem látták.
- Boldog Iskolááát! –visítottuk egyszerre, és elnevettük magunkat, majd az állatokat letettük a földre. A párjaink odajöttek hozzánk, majd megöleltek.
- Mit csináljak én ezzel? –sóhajtott Emmett, mire elnevettem magam, és megcsókoltam.
- Semmi ötleted sincs? –kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Nekem arra van ötletem, hogy veled mit csináljak. –mosolyogtam rám.
- Először Maci Lacival foglalatoskodj, mert szegény itt rohad meg. –nevettem. –Addig bemegyünk.
A nappaliban a csajokkal elnevettük magunkat. A fiúk két perc múlva utánunk jöttek, és Em megfogott és felvitt a szobába, de előtte visszaadtam Edward elvett erejét.
- Ma suli Emmett. –motyogtam.
- Akkor használjuk ki a maradék három órát. –nevetett, és lecsapott ajkaimra…
- Meddig harcoltunk? –kérdeztem a közben megérkező családunktól.
- Hát, úgy két órát. –válaszolta Alice.
- Mennyit? –kérdeztük egyszerre, majd elnevettük magunkat.
- Ügyes voltál. –jött oda hozzám Em, majd megölelt.
- Tudom. Köszönöm. –nevettem, majd édes csókkal jutalmazott. Gyorsan elszakadtunk, mert Jasper köhögni kezdett.
- Mi a baj Jazz?
- Jenny és Chriss már befejezte…és hát…- mondta.
- Adom. –nevettem, majd visszaadtam az erejét.
- Sokkal jobb. –húzta ki magát.
- Tudod, Jasper, jobban állt az a buzis öltözet, mint ez. –mutattam a széttépett felsőjére, ami darabokban lógott rajta.
- Ni csak, ki beszél. –nevetett, majd felemelte a fölről a ruhám egyik darabját. Akkor vettem csak észre, hogy rajtam még a nadrág is darabokban lóg.
- Azt hiszem elmegyek átöltözni. –mosolyogtam, és felugrottam az ablakon keresztül a szobába. Gyorsan felvettem egy farmer rövidgatyát, zöld pólót, magas sarkút, és már lent is voltam. A többiek beszélgettek, és pár perc múlva Jazz jött le a lépcsőn, sarkában Alice-val.
- Hogy nézel ki? –támadott le.
- Kényelmesen. –mosolyogtam, miközben Emmett karjaiba bújtam.
- Hogy lehet ilyen ruhát felvenni? –ámuldozott.
- Ha még nem tudnád, úgy, hogy leakasztod a fogasról, és mindegyik darabot felveszed. Szerintem ebbe semmi bonyolult nincs. –vettem fel komolya arcot. „Jajj, Alice, ne kezd kérlek. Légyszi ne most.”szinte kiabáltam gondolatban, mire Edward felnevetett.
- Gyerünk öltözni. –mondta ellentmondást nem tűrve a ruhaguru. Erre Ed még hangosabban nevetett.
- Nem. Alice, most nem öltözök át. Jó ez. Úgysem jelenek meg sehol ilyen ruhába. Főleg nem veled. –mondtam magabiztosan.
- Hát jó. –ült le durcásan.
- Na jó, Alice. Mit vegyek fel? –sóhajtottam.
- Tudtam, hogy megadod magad. –húzott fel az emeletre.
- Te mindig mindent tudsz Alice. Ezt kijelenteni sem kell. –forgattam a szemem, mire mindenki nevetésben tört ki, elvettem Ed erejét, hogy ne lássa, amint öltözködök. Majd ha lemegyek, visszaadom.
- Az én csajom. –nevetett Emmett.
- Szorítsatok. Szerintem Alice megöl Armani-val. Ha nem, akkor öngyilkos merényletet fogok végrehajtani. –mondtam a lépcső tetejéről, majd Alice elkezdett húzni, én pedig színpadiasan intettem, és rémült arcot vágtam. Utána a szobából már csak a nevetést hallottam. Alice kiválasztott nekem egy bőrhatású mini ruhát, alá lyukacsos fekete harisnyát, és fekete magas sarkút, majd kivasaltam a hajam. Gyorsan átöltöztem, és áthúztam őt a saját szobájukba.
- Akkor már ne csak én nézzek ki rossz kislányosan. –mosolyogtam.
- Te mindig rossz kislányosan nézel ki. –kiabált fel Emmett.
- Em, drágám, ebbe ne szólj bele! –szóltam vissza. Kiválasztottam Alice-nak egy fekete miniszoknyát, fekete harisnyát, fekete topp-ot, ami elég kivágott, valamint fekete magas sarkú csizmát.
- Megyünk. Mindenki készüljön fel a látványra. –nevettem. –Alice megölt.
- Várunk.
- Bella! –sikítottam, mire az említett mellettem termett. Áthúztam a szobámba, és ki választottam egy hasonló ruhát, mint az enyém, csak egy kicsit visszafogottabbat, mivel az enyémnek a kivágása a köldökömig ér. Egy magas sarkú, egy harisnya, persze mindenből fekete, és már mehetünk is.
- Edward. –kapta a szája elé a kezét.
- Nyugi, mielőtt eljöttünk volna, elvettem az erejét.
- Huhh…
- Na, indulás. –mondtam, miután kihúztam a szemem - Jó sötét szemceruza, egy kis szempillaspirál, és kész is, ohh, a legfontosabb, vörös rúzs. –mondtam a többieknek, aki csinálták, amit én. –Mehetünk. Nem is. Jenny!!! –kiabáltam, mire az említett mellettem termett.
- Adok neki én. –mondta gyorsan Alice, és vissza is jött egy hasonló öltözettel, mint ami rajta volt. Jenny felöltözött, őt is kifestettük, és irány lefelé.
- Na. Alice, te mész először. –mondtam, mire az említett letáncolt. –Jenny. –indult ő is. Lentről fütyülést hallottunk. –Bells. –mosolyogtam, mire megindult.
- És, most jön a fő attrakció. –mondta Alice. Én nekiálltam lesétálni a lépcsőn, mire mindenki lélegzete elakadt. Én csak mosolyogva álltam a csajok mellé. Majd intettünk egyet, és egyszerre futottunk ki az udvarra.
- Vadászat? –kérdeztem.
- Okéjs. –mosolyogtam.
- Van egy ötletem. –vigyorogtam. Megosztottam a többiekkel, akik beleegyeztek. Még jó, hogy Ed erejét nem adtam vissza. Alice felfutott a szobájába ,és lehozott négy óriási masnit.
- Na, gyerünk. Sok dolgunk van még. –mosolyogtam. Mindegyikünk vacsorázott, és levadásztunk egy-egy állatot. Szegény Bella. Neki egy hegyi oroszlánt kell keresnie. Fél óra múlva mindegyikünk állata megvolt. Emmettnek egy maci, Bella egy hegyi oroszlánt cipel, Alice és Jenny pedig egy-egy jávorszarvast. Az állatokra tettük a masnit, és megálltunk az erdő szélén.
- Fiúk! Gyertek kérlek ki! –kiabáltuk egyszerre, mire mind megjelentek a ház előtt. Mi lassan, és egyszerre kisétáltunk ki az erdőből, az állatokkal a kezünkbe, de az arcunkat nem látták.
- Boldog Iskolááát! –visítottuk egyszerre, és elnevettük magunkat, majd az állatokat letettük a földre. A párjaink odajöttek hozzánk, majd megöleltek.
- Mit csináljak én ezzel? –sóhajtott Emmett, mire elnevettem magam, és megcsókoltam.
- Semmi ötleted sincs? –kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Nekem arra van ötletem, hogy veled mit csináljak. –mosolyogtam rám.
- Először Maci Lacival foglalatoskodj, mert szegény itt rohad meg. –nevettem. –Addig bemegyünk.
A nappaliban a csajokkal elnevettük magunkat. A fiúk két perc múlva utánunk jöttek, és Em megfogott és felvitt a szobába, de előtte visszaadtam Edward elvett erejét.
- Ma suli Emmett. –motyogtam.
- Akkor használjuk ki a maradék három órát. –nevetett, és lecsapott ajkaimra…
