Más élet- 37. fejezet

37. fejezet
(Bridget)

Petric már elment. Már jó pár napja. A csodás hetet sosem fogom elfelejteni. A mozizások, császkálások, sulis napok. Még egyszer a jeges folyóban is úsztunk.
Rosalie azóta nem zaklatott. Szerencsére.
Ma szombat van, vagyis ma van a bál. Most még Em karjaiban fekszek, aki kitartóan játszadozik egyik tincsemmel. Csakhogy Alice épp most csapta be a szobája ajtaját, és vágtat át a házon, az én szobámhoz.
- Oké, Em, azt hiszem menned kell. Már csak pár óra van a bálig, és Alice készülődni akar. És mivel itt a legnagyobb a fürdő, így a tükör, idejönnek készülődni. –nyomtam csókot az ajkára, pont akkor, amikor Alice rontott be, és kihúzta Emmett-et.
- Gyerünk. –mondta, miután már semmilyen hímnemű lény sem tartózkodott velünk egy légtérbe.
A többiek beözönlöttek, vagyis Bella és Jenny egy nagy bőrönddel, az estélyi ruhájukkal, a cipőikkel, és egyéb kiegészítőikkel bejöttek. Szépen lepakoltak, és sorban elmentünk zuhanyozni. Először én és Alice, - mivel két zuhanyunk van- aztán Bella és Jenny. Ezzel el is ment fél óra. Aztán párokba oszlódtunk, persze, én kaptam az energia bomba Alice-t, Jenny pedig Bells társaságát élvezte. Alice először megszárította, majd kivasalta a hajam. Aztán az egyik, vagyis a fejem jobb oldalára húzta a hajam, és eltűzte. Majd a hajamat –ami a jobb vállamra omlott- szépen begöndörítette. Csodálatosan állt. Pár ezüstszínű gyöngyöt tett oda, ahol a sok hullámcsattal –ami szintén ezüst- eltűzte a hajam. A végén ráfújt vagy egy kiló hajlakkot. Aztán cseréltünk. Alice haját gondosan megszárítottam, majd a kezembe vettem a vasalót.. Elhúzta a száját, aztán elvettem az erejét. Ne lássa, mit akarok csinálni. Otthagytam, és bementem a gardróbomba. Előkerestem a dobozt, és kivittem. Alice-t megkértem, hogy ne nézzen. Szépen elővettem a sötétbarna, göndör fürtöket a dobozból, és Alice hajába rögzítettem. Így hosszabb haja lett. Az eredeti haját, ami körül belül a válla fölé ér, szépen összefogtam, és hátratűztem. A plusz hajat pedig szépen átszárítottam, és így csigákba omlott vállára. A feltűzött hajába- ami az eredeti – beletettem egy csodálatos arany színű díszt. Majd szépen befújtam lakkal, és megmondtam Alice-nak, hogy nyissa nyugodtan ki a szemét. Amikor kinyitotta, megdermedt. Majd szépen lassan, óriási mosoly terült el az arcán.
- Köszönöm. –ugrott visítva a nyakamba.
- Tetszik? –mosolyogtam.
- Igen. Lehet hogy meghagyjuk ezt a műhajat. Nagyon tetszik. –nevetett, közben egy tinccsel játszott.
- Neked adhatom, ha kell. –mosolyogtam rá.
- Majd megbeszéljük, de most kérem az erőm, mert sosem végzek a sminkeddel, pedig már csak háromnegyed óra. –sürgetett.
Visszaadtam az erejét, és leültem a székbe. Kipakolt az előttem lévő asztalra egy csomó mindent. Végül nekilátott. Becsuktam a szemem, és meditáltam. Csak azt éreztem, hogy Alice dolgozik rajtam, na meg hallottam, ahogy egy Rihanna számot dúdol. A körmömet is kikente, éreztem a lakk szagát. Végül is, húsz perc múlva kész lettem, és boldogan nyitottam ki a szemem. Egy teljesen más ember tárult a szemeim elé. A szemhéjam ezüstösen, valamint kéken csillogott. Egy kis pirosító is volt rajtam. A szemem halványan kihúzta, a számra szájfényt kent. Felpattantam a székbe, szépen megköszöntem, majd lenyomtam a székbe. Becsukta a szemét, és én az arany árnyalataival dolgoztam, és a körmeit sem hagytam ki. Vagy húsz perc múlva kész lettem. Újra csodálattal nézte magát a tükörben. Aztán hallottam, ahogy a fiúk kifarolnak –Jasper kocsijával. –a garázsból, majd elhajtanak. Megnéztem Alice haját, hogy minden passzol-e, majd egy kicsit jobban odarögzítettem Alice fejbőréhez a plusz hajat, és már mentünk is a ruhát felvenni.
- Jenny és Bella? –húztam fel a szemöldököm.
- A fürdődbe. –mosolygott, közben fehérneműt cserélt. Aranyszínűt. Majd magára rángatta a ruhát, és felvette a cipőjét. Így tettem én is. Az ezüst színű fehér neműmre felvettem a ruhámat, a cipőmet, nyakláncot, fülbevalót, és kész. Alice is kész volt, már csak két barátnőnkre vártunk, akik pár másodperc múlva ki is léptek a fürdőből.
- Csodálatosan néztek ki. –mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat
Miután mindenki magához vette a mini kézitáskáját, amibe csak a bankkártyánkat, és a telefonunkat tömtük bele, lesiettünk a lépcsőn. Útközben elköszöntünk Esme-től, és bepattantunk Alice Porsch-jába. Én és Alice előre, Jenny és Bella hátra.
- Csajok, úgy lesz, hogy a fiúk bent fognak minket várni. Pontosabban a lépcsővel szemben. Pont egy nagyon jó szám lesz, mi pedig lemegyünk a lépcsőn. Most szólok, hogy mindenki minket fog nézni. –nevetett Alice, miközben kifarolt a garázsból, és kétszázzal kezdett el száguldani.
Vagy tíz perc alatt odaértünk a helyhez, ahol a bált tartják, kiszálltunk a kocsiból, de szerencsére senki sem volt a parkolóban. Bementünk az épületbe, és megálltunk a bált rejtő csukott előtt. Kettő volt. Alice Bellát és Jennyt elküldte a másik ajtóhoz, és egyszerre indultunk el. Majd kinyitottuk az ajtót, és ekkor minden szem ránk szegeződött. Beléptünk a terembe, és megálltunk a lépcső előtt. Ott bájosan elmosolyodtunk, majd nekiálltunk lemenni a lépcsőn. Egyenletesen, egyformán haladtunk. Amikor végre leértünk, a párjaink lent vártak. Kezet nyújtottak, mi pedig elfogadtuk. Majd a fiúk kezet csókoltak, és elindultunk a táncparkett felé. Ott eloszlódtunk, de mire nekiálltunk volna táncolni, mindenki lement a parkettről. Tehát csak négy pár táncolt a lassú zenére. Emre boldogan mosolyogtam, majd mellkasára hajtottam a fejem.
- Gyönyörű vagy. –suttogta.
- Köszönöm. Te is. –nevettem.
- Azt hittem, hogy sosem érsz le. Átfutott az agyamon, hogy felfutok a lépcsőn, elkaplak, és az erdőben töltjük az éjszakát. De valószínűleg Alice kifilézett volna. –nevetett halkan.
- Szerintem is. –kuncogtam. –Tetszek én is? Tudom, hogy Rosalie nem ilyen ruhákat szokott hordani bálokra, hanem sokkal merészebbeket…- kezdtem a magyarázatot, de félbeszakított.
- Te vagy a világ legcsodálatosabb lénye. Rosalie nem ér fel hozzád. Közeledbe sincs. –csókolt meg. –Ja, és nem hiányzik Rosalie stílusa. –nevetett.
- Megnyugodtam. –csókoltam vissza. Majd a számnak vége lett, mi pedig elindultunk a lefoglalt asztalunkhoz.
Az egész családnak egyben van egy asztala. Ott beszélgettünk. Majd, Alice kihúzott a mosdóba.
- Mi a baj? –tettem fel a kérdést.
- Öltözz. –nevetett, majd átnyújtott egy szambához kellő ruhát.
- Minek ez? –tettem fel a kérdést.
- Táncverseny lesz. Pár perc múlva, és téged meg Jaspert neveztelek. Öltözz! Jaspert a fiúk öltöztetik. –nevetett.
Gyorsan átvettem a csodálatos, zöld ruhát, ami hátul leért a combomig, míg elől egy zöld bugyit is fel kellett vennem, ami a ruhához tartozott, mivel középről indult, és itt volt a legrövidebb, és folyamatosan nőtt. Az alja fodros volt, felül pedig kivágott, és tapadós. Csodásan festettem benne. Majd egy zöld magas sarkú, és kész.
- Köszönöm Alice. –nevettem, és megöleltem.
- Gyere. –húzott ki, és elindultunk egy üres terem felé. Bent elég sok ember volt, és a párjaikkal gyakorolt. Jasper már bent várt, és amikor meglátott, megölelt. Alice erre már eltűnt. Rajta egy ugyan olyan árnyalatú ing volt, fekete szűk nadrággal.
- Te tudtad ezt? –húztam fel a szemöldököm.
- Dehogy tudtam. –sóhajtott.
- Rendben. Elvileg. –húztam a versenyzők listája, valamint a fellépések sorrendje felé. –Mi leszünk a harmadikak a tizenötből. Minden rendben lesz. –simítottam végig gondterhelt arcán.
- Oké. –fújta ki a levegőt.
- Mindent tudsz. Megtanultuk. Csak figyelj rám, és légy jókedvű Bátyóm okéjs? –nevettem.
- Rendbe. –ölelt meg.
- Na, figyelj. Azt kell előadni, amit megtanultunk, és bemutattunk Esme-nek. –nevettem.
- Jó. Mindennel együtt? –mosolygott.
- Pontosan.
Azt a pár percet, amit még az öltözőben kellett töltenünk, végigbeszélgettük. Amikor mi jöttünk Jazzel összemosolyogtunk, és megálltunk a színpad takarásába. Majd felcsendült az ismerős dallam, mi pedig nekiálltunk másfél perces táncunknak. ( Ez a terem, tánc, a zene, és a ruha is. Csak a fenyők nélkül…   http://www.youtube.com/watch?v=eNlkxWd8ywk&feature=related  , Ha tudjátok, nézzétek meg. Én ilyennek képzeltem el ;) ) A szám közben többször is az asztalunk felé néztem. Alice kameráz, a többiek pedig figyelnek. Emre kacsintottam, majd megpördültem.
Az egész csodálatosra sikeredett, és mikor végeztünk, a meghajlásunknál mindenki állva tapsolt. Mi pedig boldogan, és kézen fogva visszasiettünk az öltözőbe. Ott mindenki gratulált, majd megkönnyebbülve ültünk le.
- Mondtam, hogy sikerül. Még ha csak kétszer is táncoltuk el otthon. –öleltem meg.
- Tudom. Alice felvette videóra. –nevetett.
- Minek az neki? –örültem.

- Az egészet felveszi. Esmenek kell. –mosolygott.
- Értem. –fújtam ki a levegőt.
Még beszélgettünk. Mivel ide a család nem jöhet be, Edwardnak üzentem gondolatban, hogy adja át Emmett-nek, hogy szeretem, és hogy sajnálom, hogy nem tudja velem tölteni az estét.
Aztán miután mindenki eltáncolta az eltáncolnivalót, rájöttünk, hogy csak mi táncoltunk szambát. Mindenki valami könnyebb, lassúbb, kevesebb technikával járó dolgot táncolt el. Többség a keringő mellett döntött.
Eredményhirdetés. Minden partnernek ki kellett mennie. Mikor minket hívtak kézen fogva kilibbentünk a parkettre. Előttünk egy háromfős zsűri ült, aki eddig a terem egy-egy pontjában foglaltak helyet. Végül mindenki kijött. És a zsűri elkezdte mondani.
- Mindenkinek gratulálunk. Minden páros rettentően kidolgozott, koreografált táncot adott elő. A sorból mégis kiemelkedett három páros. A harmadik helyezet Milly Lang és Diego Donell lett. Gratulálunk–mosolygott az eddigieket elmondó középkorú nő, aki bal oldalt ült. Kivitte nekik a díjaka, ami egy csokor virágot, és két bronz díjat takart, amin egy táncoló páros volt.
- A második helyezett, Daniella Shank és Nero Psot. Gratulálunk. –folytatta a mellette ülő férfi, aki az asztal jobb oldalán foglalt helyet, majd kivitte nekik a csokor virágot, és kivitt két ugyan olyan kupát, mint az ezelőtti párosnak, csak ezüstben.
- Én kapom a megtiszteltetést, hogy az első helyezettnek átnyújtsam a díjat. –mosolygott a középen ülő férfi, akin látszott, hogy valami nagy ember. –Én egy nagyvárosból jöttem, ahol profi táncosokat szerződtetek le, és támogatok. Így hát, átnyújtanám az első helyezettnek a díjat. Biztosra tudom, hogy megérdemlik, és hogy megdolgoztak ezért. –húzta az időt, mire én Jasper kezét szorítottam egyre erősebben. Ő pedig csak vigyorgott, és nyugtatott. – Gratulálok Bridget és Jasper Hale-nak. –mondta ki végül, mire én örömömben Jasper nyakába ugrottam, és megölelgettem. Ott nevettünk, majd kijött a férfi, és gratulált. Átnyújtotta az arany díjat, amit fogadok, hogy a Cullen család támogatott. Tehát, átnyújtották a díjat, amin a pár pont úgy nézett ki, mint Jaz és én. Ezen elmosolyogtam, és nyomtam egy cuppanós puszit Jasper arcára. Majd elmentünk az asztalunk felé. Még mindig karöltve. Ott pedig boldogan ugrottam Em nyakába. Az egész asztal velünk nevetett, és örült győzelmünknek.
- Gratulálok. –mosolygott Ed.
- Köszi. –nevettem rá.
- Nem gond, ha én csak keringőzni tudok normálisan? –vigyorgott Em.
- Minden táncot tudsz. –nevetett Alice.
- Gyere, táncoljunk egyet. –húztam.
Így Emmel egy keringőt nyomtunk le, mire megint mindenki minket nézett. Mondjuk tudom, hogy ez nem egy normális keringő, mivel az egész termet kihasználva táncoltunk, de ez már részletkérdés. Tehát, Kedvesemmel is egy csodálatosat táncoltam. Igaz, még a következő kettő számot is vele táncoltam, csak akkor már becsatlakozott  Jasper és Alice is.
- Nem baj, ha lekérem a lányt? –jött oda Ed.
- Dehogy. Tessék öcsipók. –nevetett Em.
- Gyors szám lesz. Készülj. –mosolygott Ed.
- Csak nem Rocky-zni akarsz? –nevettem.
- Eltaláltad. Nyugi, jön még Jasper és Jenny is. –súgta a fülembe, majd elkezdődött a zene. Mi pedig egy csodálatos, gyors, és pörgős Rocky-t táncoltam le. A végén nevetve huppantunk le a székre, míg a többiek táncoltak. Pár másodperc múlva leült mellénk Jenny és Chriss is. Így már csak Alice és Em, valamint Jasper és Bella párosa táncolt a gyors ütemre.
- Oké, Bridget, te még nem is táncoltál velem. –durcáskodott Chriss.
- Akkor a következő tánc a tiéd. –mosolyogtam.
- Cha, Cha, Cha. –nevetett Ed.

- Milyen jó, hogy réges régen jártam táncolni. –mosolyogtam. –Imádtam.
- Most a segítségedre jött. –nevetett Ed. Közben vége lett a számnak, és én meg Chriss, valamint Edward és Jenny a tánctérre jöttünk. Indult a szám, ami tökéletes volt Cha-cha-cházni. Így neki is álltunk. Ez a tánc is tökéletesre sikeredett. Így teljes boldogságban úszva jöttem le a parkettről, Emmett ölébe vetve magam.
- Mostantól lassú számok lesznek. –jelentette be Alice. – Mivel mindjárt éjfél. Öt perc. Bridget, gyere öltözni. Jasper, te is vedd vissza a régi ruhád. –utasította Jasper, engem pedig az öltözőbe húzott.
Gyorsan, vámpír sebességgel öltöztem vissza, és igazítottam meg a hajam. Így úgy léptem ki az öltözőből, mint amikor beléptem a terembe, az este legelején, nem pedig rengeteg tánc után. Még három perc volt éjfélig, így Em mellett foglaltam helyet. Aztán bejelentették, hogy jön az utolsó tánc. Kedvesemmel kézen fogva vágtunk neki a parkettnek. Igaz, az emberek többsége már hazament, vagy csak nem akart táncolni. Így mindössze tíz pár állt neki a lassú számra táncolni. Én Em nyaka köré fontam a karjaimat, ő pedig a derekamra helyezte kezeit. Így táncoltunk, mélyen egymás szemébe nézve. Amikor vége lett a számnak, boldogan mentünk ki a parkolóba, és immár két díjjal ültem be Jasper kocsijába. Hátra Én és Em, előre Alice és Jasper. A porsch-t pedig Edward vezeti.
- Ez nagyon jó volt. –fújtam ki a levegőt. –Ha ember lennék, biztosan hulla fáradtan dörzsölgetném a lábamat, ami már begörcsölt volna a magas sarkútól, és a sok tánctól.
- Igaz. –nevetett Alice.
- Tudom. Voltam már táncversenyen. Tizenhat voltam. Tizenhárom éves koromtól, tizenhatig jártam táncolni. Akkor is azért hagytam abba, mert a partnerem lesérült, és én pedig nem voltam hajlandó mással táncolni. Utána, mire már felépült volna, elköltöztünk. –meséltem lelkesen.
- Akkor ezért tudsz ennyi táncot. –ölelte át a vállamat Em.
- Szinte mindet tudom. Milyen jó, hogy gyors számok is voltak.  –nevettem, és megcsókoltam.
- A kocsit egybe szeretném tartani, szóval abbahagyni. –nevetett Jasper.

- Oké. –mondtam morcosan, amikor elszakadtam Kedvesemtől. – Majd otthon folytatjuk. –súgtam Em fülébe.
- Hallottuk ám. –röhögött elöl Jasper.
- Ha nem hallottad volna most, akkor hallanád otthon. –mosolyogtam.
- Na ja, sehogy sem úszom meg. –nevetett.
- Figyeljetek, elfelejtettétek, hogy elmentek erre a hétvégére valahova? Szerintem az a ház jó lesz, amit vettünk. –vetettem oda.

- Oké. Ma megyünk Jasper. –ugrált az első ülésen Alice.
- Hétfőn hajnalba meg jöttök. –mosolyogtam.

- A ház azért egyben maradjon. –tette hozzá Em.
- Nem is te lennél, ha nem mondtál volna valami hasonlót. De nem baj, így szeretlek. – csókoltam meg.
Már alig vártam, hogy hazaérjünk. Otthon felmentem a szobába, azon belül pedig a gardróbba, aminek az ajtaját bezártam. Előkerestem a vörös fehérnemű szettemet, és a hozzá való harisnyakötőt. Felkapkodtam magamra. Felvettem egy fekete inget, és egy fekete miniszoknyát, nagyon magas cipővel. Kibontottam a hajam. Aztán hallottam, ahogy mindenki elmegy. Alice és Jasper „nyaralni”, míg a többiek vadászni. Esme pedig Carlisle-val van, aki éppen éjszakai műszakát tölti. Így Em szépen bejött a szobába, és lefeküdt az ágyra.
- Csak azért, mert nem kaptál tőlem elég táncot éjszaka. –mondtam nyugodtan, mire Em kint mocorogni kezdett.
Beindítottam a számot a lejátszóban, amit még rég hoztam be. Egy nagyon csábító számot, majd résnyire nyitottam az ajtót. Kidugtam az egyik lábam, majd kiléptem. Megálltam Kevesem előtt, a falnál. Csábítóan néztem rá, majd a ritmusra mozogva kezdtem el kikapcsolni az ingemet. Szépen, lassan, közben közelebb mentem hozzá. Amikor kigomboltam, ritmusosan húztam le magamról, majd félredobtam. -Em ha nem mondta, akkor is látszott, hogy élvezi. A nadrágja már túl szorosnak tűnt. – Elkezdtem kigombolni a szoknyámat, mert ugye az is gombos, és szépen lassan lecsúsztattam magamról, majd Em felé rúgtam, aki ezt elkapta. Aztán úgy döntöttem, hogy Kedvesemen túl sok a ruha. Így szépen, lassan, és csábítóan odamásztam mellé, négykézláb, és elkezdtem kigombolni az ingjét, közben a mellkasát simogattam. Majd mikor sikerült kigombolni, lágyan simogatva vettem le róla. A szeme már éjfeketén csillogott a vágytól, de folytattam. Szépen végigsimítottam mellkasán, kidolgozott hadán, majd az övét kezdtem el birizgálni. Könnyű szerrel bontottam ki. Aztán kigomboltam a nadrágját, majd levettem róla azt. Közben pedig végigsimítottam ágyékán, combján. Már csak a boxer volt rajta, amit még hagytam. Felálltam, és elmentem a falhoz. Ott rásimultam, és elkezdtem szexin táncolni. Aztán vége lett a számnak, én pedig egy csábos mosoly –na meg a tűsarkúm kopogása. –kíséretében mentem oda az ágyhoz. Négykézláb másztam az ágyban, és simítottam végig Emmett-en, aki ezt nagyon élvezte. Majd a nyakához hajoltam, és lágyan csókolgatni kezdtem. Aztán a fülét harapdáltam, és itt szakadt el nála a cérna, vagyis a kontrol.
- Nem bírom tovább. –mondta, s fölém gördült, a fehér neműket szétszakította, s magáévá tett.