Köszönöm a komikat. És üdvözlöm az új olvasókat <3
Jó mulatást.
 |
| Nicholas ajándéka |
39. fejezet
(Bridget)
(Bridget)
A testnevelésen vagyunk épp. Pontosabban a tanár úr épp most jelentette be, hogy Coopert futunk. Mindenki már készül. És most indul az idő, vagyis a tizenkét perc folyamatos futás.
- Na, Jazy, versenyt? –nevettem.
- Legyen, Hugi. –vigyorgott.
Nekieredtünk, de persze emberi sebességgel. Mindenkit leelőztünk, és csodálkozva néztek utánunk. A tizenkét percet egymás mellett futottuk végig, elég gyorsan. Majd amikor vége lett, becsúsztunk, de én csúsztam gyorsabban, így egy centivel, de nyertem.
- Nyerteeeeeem. –nevettem.
A többiek lihegve feküdtek a pálya részein, csak a vámpírok nem. A tanár úr komoran lépett oda mellénk.
- Hány kört futottak? –kattintotta be a tollát.
- Nem sokat tanár úr. –mosolyogtam bájosan.
- Na, Jazy, versenyt? –nevettem.
- Legyen, Hugi. –vigyorgott.
Nekieredtünk, de persze emberi sebességgel. Mindenkit leelőztünk, és csodálkozva néztek utánunk. A tizenkét percet egymás mellett futottuk végig, elég gyorsan. Majd amikor vége lett, becsúsztunk, de én csúsztam gyorsabban, így egy centivel, de nyertem.
- Nyerteeeeeem. –nevettem.
A többiek lihegve feküdtek a pálya részein, csak a vámpírok nem. A tanár úr komoran lépett oda mellénk.
- Hány kört futottak? –kattintotta be a tollát.
- Nem sokat tanár úr. –mosolyogtam bájosan.
- Akkor beírhatok mondjuk tíz kört?
- Tanár úr, az nagyon kevés. Triplázza meg. –nevetett mellettem Jasper.
- Harminc kört lefutottak? –tágult ki a T. úr szeme.
- Igen, uram.
- Mondjuk láttam, hogy gyorsan, és kitartóan futtok. Talán edzetek valahol? –húzta fel a szemöldökét.
- Csak otthon szoktunk. –mosolygott Jasper.
- Rendben. Köszönöm. –mosolygott az iskola alkalmazottja, majd tovább állt.
- Hogy megdöbbent, amikor mondtad, hogy triplázza meg. –nevettem, és eldőltem a fűben.
- Mindenki minket néz. –nevetett Jasper.
- Igen? –ültem fel a fűben.
- Az iskolai „incidens” –mutatott a kezével macskakörmöket -miatt.
- Aha. Megérdemelte. –mosolygott.
- Belilult a gyerek hasa. Láttam az öltözőben. Uhh, ha láttad volna, minden fiú hogy nézte Em izmait. –nevetett Jasper. –Legszívesebben odamentek volna, és megkérdezték volna tőle, hogy milyen szteroidokat szed. –nevetett. –Edy mondta.
- Ohh…- villantottam egy szikrázó mosolyt. –Ha megtudnák a szteroidok nevét.
- Szerintem nem akarnák ezt szedni. –nevetett.
- Nyújtás. –kiáltotta el magát a tanár.
Felpattantam, és elfordultam az osztálytól. Elkezdtem nyújtani. Láb nyújtva, föld megérintés, újra, újra és újra. Közben a többiek összesúgtak mögöttem, legalább is a fiúk, hogy milyen jó seggem van. Én csak nevetve nyújtottam tovább. Majd bal láb a fülhöz, és előrehajol. Majd jobb láb a fülhöz, megfeszít és előrehajol.
- Bridget, nem sok ez? –nevetett Jasper.
- Ohh, hát a tanár mondta, hogy nyújtsunk. Én csak nyújtottam. –nevetettem.
- Ezt még Alice sem csinálja. –vigyorgott.
- Nekem most ez jutott eszembe. –nevettem.
Majd lementem spárgába, és úgy nyújtottam tovább. Majd előre hajoltam, a két lábam közé tettem a kezem, és kézenállásba húztam magam, majd szépen, először a bal, majd a jobb lábamat tettem le. Ha már meg tudok ilyeneket csinálni, hát had csináljam.
- Elég lesz. Fiú, lány párok. – Kiáltotta újra a tanár.
Oda pattantam Em mellé, és egy gyors csók után odahúztam a tanárhoz.
- Tudtad, hogy nagyon jól áll ez a nadrág. –súgta a fülembe Em.
- Köszi. –nevettem.
Innentől a tesi óra irtó unalmas volt. Amikor elengedtek minket, visszafutottam az öltözőbe, és lassan, vagyis emberi tempóban átöltöztem. Így tett Alice, Bella, és Jenny is. Boldogan léptünk ki az öltözőből. Elmentem a táskámért, aztán az autóm felé vettem az irányt.
- Nem lenne gond, ha mi nem jönnénk? –mosolygott Bella, közben Jenny-re mutatott.
- Dehogy is, semmi gond. –vágtam oldalba Alice-t, mert elkezdett ellenkezni.
Közben a fiúk is kiértek. Én bepattantam a vezető ülésbe, mellém Alice, hátra pedig Jaz és Emim.
- Em, van egy ötletem. Tudom mi lesz a beceneved. –nevettem.
- Mi? –hajolt előre.
- Emim. –nevettem.
- Rendben. De csak te hívhatsz így. –mosolygott.
- Majd a vásárlás végére kitalálunk neki másikat. –nevetett mellettem Alice.
Közben kifaroltam a parkolóból, és eszeveszett száguldásba kezdtem.
- Nem hiszem el, hogy a többieknek a szex több, mint egy-egy program a testvéreivel. –morgott Alice.
- Hát…- somolygott Emim. –Én meggondolnám, hogy melyiket választom.
- Itt már csak az a kérdés, hogy kihez szállnál be harmadikba, mert én a testvéri programnál maradok. –villantottam rá egy pimasz mosolyt.
Elkomorult, és inkább kifelé nézett. Megforgattam a szemem, és inkább a vezetésre figyeltem. Majd otthon megbeszélem vele… A gyors vezetés eredményeként, hamar a pláza parkolójába fordultam be, és álltam meg. Kipattantunk a kocsiból, és bezártam. Elindultunk a plázába, és Alice fecsegését kizártam a fejemből. Hisz mindig ugyanarról beszél. Ruha, ruha, ruha, cipő,ruha, ruha, ruha, kiegészítők, ruha…és így tovább.
- Hahó, figyelsz te rám? –ugrott elém vigyorogva.
- Öhm…nem. –nevettem.
- És miért nem?
- Azért nem , mert úgyis azt mondod el, hogy az új csizmadivat, tök jó a boltban az a szerelés. És hasonlók. –nevettem.
- Igaz. –vigyorgott. –Hol kezdünk?
- Kérdezd magadtól. –vigyorgott Jasper.
- Oké. Fehér neműk. –nevetett Alice. Én csak megforgattam a szemem, és követtem.
- Tényleg, Alice, mióta van a házban medence, és hasonló egy zárt ajtó mögött? –mosolyogtam.
- Tanár úr, az nagyon kevés. Triplázza meg. –nevetett mellettem Jasper.
- Harminc kört lefutottak? –tágult ki a T. úr szeme.
- Igen, uram.
- Mondjuk láttam, hogy gyorsan, és kitartóan futtok. Talán edzetek valahol? –húzta fel a szemöldökét.
- Csak otthon szoktunk. –mosolygott Jasper.
- Rendben. Köszönöm. –mosolygott az iskola alkalmazottja, majd tovább állt.
- Hogy megdöbbent, amikor mondtad, hogy triplázza meg. –nevettem, és eldőltem a fűben.
- Mindenki minket néz. –nevetett Jasper.
- Igen? –ültem fel a fűben.
- Az iskolai „incidens” –mutatott a kezével macskakörmöket -miatt.
- Aha. Megérdemelte. –mosolygott.
- Belilult a gyerek hasa. Láttam az öltözőben. Uhh, ha láttad volna, minden fiú hogy nézte Em izmait. –nevetett Jasper. –Legszívesebben odamentek volna, és megkérdezték volna tőle, hogy milyen szteroidokat szed. –nevetett. –Edy mondta.
- Ohh…- villantottam egy szikrázó mosolyt. –Ha megtudnák a szteroidok nevét.
- Szerintem nem akarnák ezt szedni. –nevetett.
- Nyújtás. –kiáltotta el magát a tanár.
Felpattantam, és elfordultam az osztálytól. Elkezdtem nyújtani. Láb nyújtva, föld megérintés, újra, újra és újra. Közben a többiek összesúgtak mögöttem, legalább is a fiúk, hogy milyen jó seggem van. Én csak nevetve nyújtottam tovább. Majd bal láb a fülhöz, és előrehajol. Majd jobb láb a fülhöz, megfeszít és előrehajol.
- Bridget, nem sok ez? –nevetett Jasper.
- Ohh, hát a tanár mondta, hogy nyújtsunk. Én csak nyújtottam. –nevetettem.
- Ezt még Alice sem csinálja. –vigyorgott.
- Nekem most ez jutott eszembe. –nevettem.
Majd lementem spárgába, és úgy nyújtottam tovább. Majd előre hajoltam, a két lábam közé tettem a kezem, és kézenállásba húztam magam, majd szépen, először a bal, majd a jobb lábamat tettem le. Ha már meg tudok ilyeneket csinálni, hát had csináljam.
- Elég lesz. Fiú, lány párok. – Kiáltotta újra a tanár.
Oda pattantam Em mellé, és egy gyors csók után odahúztam a tanárhoz.
- Tudtad, hogy nagyon jól áll ez a nadrág. –súgta a fülembe Em.
- Köszi. –nevettem.
Innentől a tesi óra irtó unalmas volt. Amikor elengedtek minket, visszafutottam az öltözőbe, és lassan, vagyis emberi tempóban átöltöztem. Így tett Alice, Bella, és Jenny is. Boldogan léptünk ki az öltözőből. Elmentem a táskámért, aztán az autóm felé vettem az irányt.
- Nem lenne gond, ha mi nem jönnénk? –mosolygott Bella, közben Jenny-re mutatott.
- Dehogy is, semmi gond. –vágtam oldalba Alice-t, mert elkezdett ellenkezni.
Közben a fiúk is kiértek. Én bepattantam a vezető ülésbe, mellém Alice, hátra pedig Jaz és Emim.
- Em, van egy ötletem. Tudom mi lesz a beceneved. –nevettem.
- Mi? –hajolt előre.
- Emim. –nevettem.
- Rendben. De csak te hívhatsz így. –mosolygott.
- Majd a vásárlás végére kitalálunk neki másikat. –nevetett mellettem Alice.
Közben kifaroltam a parkolóból, és eszeveszett száguldásba kezdtem.
- Nem hiszem el, hogy a többieknek a szex több, mint egy-egy program a testvéreivel. –morgott Alice.
- Hát…- somolygott Emim. –Én meggondolnám, hogy melyiket választom.
- Itt már csak az a kérdés, hogy kihez szállnál be harmadikba, mert én a testvéri programnál maradok. –villantottam rá egy pimasz mosolyt.
Elkomorult, és inkább kifelé nézett. Megforgattam a szemem, és inkább a vezetésre figyeltem. Majd otthon megbeszélem vele… A gyors vezetés eredményeként, hamar a pláza parkolójába fordultam be, és álltam meg. Kipattantunk a kocsiból, és bezártam. Elindultunk a plázába, és Alice fecsegését kizártam a fejemből. Hisz mindig ugyanarról beszél. Ruha, ruha, ruha, cipő,ruha, ruha, ruha, kiegészítők, ruha…és így tovább.
- Hahó, figyelsz te rám? –ugrott elém vigyorogva.
- Öhm…nem. –nevettem.
- És miért nem?
- Azért nem , mert úgyis azt mondod el, hogy az új csizmadivat, tök jó a boltban az a szerelés. És hasonlók. –nevettem.
- Igaz. –vigyorgott. –Hol kezdünk?
- Kérdezd magadtól. –vigyorgott Jasper.
- Oké. Fehér neműk. –nevetett Alice. Én csak megforgattam a szemem, és követtem.
- Tényleg, Alice, mióta van a házban medence, és hasonló egy zárt ajtó mögött? –mosolyogtam.
- Ohh, nemrég csináltattam. –vigyorgott.
- Jól van, de akkor kell bikini is. –mondtam.
- Igaz. Akkor plusz egy bolt. –nevetett.
- Legyen. De a fiúknak is kell ruha. –mosolyogtam Emimre és Jasperre bájosan.
- Tényleg. Akkor most ti sem ússzátok meg. –mosolygott a ruhabolond.
- Ezt még megbosszulom. –suhant át egy kaján mosoly Emim arcán.
- Alig várom. –nyomtam egy csókot ajkára.
- Ne most, gyertek. –ragadott karon Alice, és húzni kezdett.
- Jól van, de akkor kell bikini is. –mondtam.
- Igaz. Akkor plusz egy bolt. –nevetett.
- Legyen. De a fiúknak is kell ruha. –mosolyogtam Emimre és Jasperre bájosan.
- Tényleg. Akkor most ti sem ússzátok meg. –mosolygott a ruhabolond.
- Ezt még megbosszulom. –suhant át egy kaján mosoly Emim arcán.
- Alig várom. –nyomtam egy csókot ajkára.
- Ne most, gyertek. –ragadott karon Alice, és húzni kezdett.
Bementünk a boltba, és a fiúk is jöttek. Alice elhúzott a csipke darabok felé. Találomra a kosaramba dobott vagy húsz darabot.
- Alice! –szóltam rá.
- Láttam, hogy ezeket fogod megvenni. –vigyorgott, én pedig lemondóan sóhajtottam.
Majd mentem a kasszához, és fizettem…
*4 óra múlva*
- Mehetünk haza! –vigyorgott Alice.
- Még nem. Még van egy kis dolgom. –ragadtam karon Emimet, és húztam az egyik gyerekbolt felé. Amint beértem, a plüssökhöz vettem az irányt. –Mit lehetne venni Nicholas-nak? –morfondíroztam.
- Ezt. –vett le a polcról Emim egy Disney-s elefántot. Vagyis Lumpy-t a Micimackóból. Nem volt sem kicsi, sem nagy. Pont tökéletes.
- Akkor legyen ez. Másik nem jobb? –néztem körül.
- Ez tökéletes. –ölelt meg hátulról. Belebújtam az ölelésébe, és mélyet szippantottam illatából.
- Mennünk kéne. –mosolyogtam.
- Akkor menjünk. –fogott kézen, és húzott a kassza felé.
Elővette a bankkártyáját, és átnyújtotta a fiatal eladónőnek, aki amint meglátta Emimet, meggyorsult a szívverése.
- Köszönöm. –makogta az eladó, és a plüsst egy táskába rejtette, majd miután lehúzta a kártyát, és visszaadta, Nich ajándékát.
- Alice! –szóltam rá.
- Láttam, hogy ezeket fogod megvenni. –vigyorgott, én pedig lemondóan sóhajtottam.
Majd mentem a kasszához, és fizettem…
*4 óra múlva*
- Mehetünk haza! –vigyorgott Alice.
- Még nem. Még van egy kis dolgom. –ragadtam karon Emimet, és húztam az egyik gyerekbolt felé. Amint beértem, a plüssökhöz vettem az irányt. –Mit lehetne venni Nicholas-nak? –morfondíroztam.
- Ezt. –vett le a polcról Emim egy Disney-s elefántot. Vagyis Lumpy-t a Micimackóból. Nem volt sem kicsi, sem nagy. Pont tökéletes.
- Akkor legyen ez. Másik nem jobb? –néztem körül.
- Ez tökéletes. –ölelt meg hátulról. Belebújtam az ölelésébe, és mélyet szippantottam illatából.
- Mennünk kéne. –mosolyogtam.
- Akkor menjünk. –fogott kézen, és húzott a kassza felé.
Elővette a bankkártyáját, és átnyújtotta a fiatal eladónőnek, aki amint meglátta Emimet, meggyorsult a szívverése.
- Köszönöm. –makogta az eladó, és a plüsst egy táskába rejtette, majd miután lehúzta a kártyát, és visszaadta, Nich ajándékát.
Kimentünk a boltból, és mosolyogva indultam meg a kocsink felé. Jaz és Alice már bent ült.
- Indulás. –mosolygott a ruhabolond –Az árvaházba.
- Hmm? –húztam fel a szemöldököm.
- Láttam. És mi is bemegyünk. –mosolygott.
- Rendben. –indítottam, és gyors kanyarok, valamint a gázpedál használata után az árvaház előtt álltam meg.
Kiugrottam a kocsiból, és megvártam, amíg mindenki kiszáll. Aztán, miután a kocsit bezártam, Em kezébe kulcsoltam az enyémet, és elkezdtem húzni az épület felé. Mosolyogva nyitottam ki az ajtót, és az iroda felé vettem az irányt. Bekopogtam, és egy halk „szabad” elhangzása után benyitottam.
- Jó napot, Gertrud. –mosolyogtam a nőre.
- Bridget, hát te ismét itt. –ölelt meg.
- Mint látszik. Nicholas-hoz jöttem. –magyaráztam.
- Értem. Fent van a szobájába. Amióta elmentél, nem igen akart lejönni. –mosolygott kedvesen a nő, de mégis volt szomorúság a hangjában. –Ők pedig a testvéreid?
- Igen. Emmett Cullen, a jegyesem. Jasper Hale, az ikertestvérem, és Alice Cullen, a húgom. –mosolyogtam bájosan.
- Gratulálok. Jasper, neked is, a verseny miatt. Nagyon örülök Alice. Esme már rengeteget mesélt rólatok. –mosolygott az igazgató.
- Remélem csak jót. –nevetett fel Alice.
- Mindenképpen. Bridget, ha nem baj, én most nem kísérlek el titeket. Sok a papír munka. A második emeleten, az első ajtó balra. –mosolygott.
- Köszönjük. –léptem ki az ajtón, majd miután a többiek is kijöttek, felmentünk a lépcsőn, majd be a balra első ajtón.
Bent egy kisfiú feküdt az ágyon.
- Szia Nicholas. –köszöntem boldogan, majd Emim kezét elengedve, az ágyához sétáltam.
Ő pedig boldogan nevetve ugrált az ágyában. Kivettem, és letettem. Megfogta a kisujjam, és a többiek felé fordult, de ekkor a lábam mögé bújt, és megszorította azt, majd sírni kezdett, Alice pedig kacagni.
- Mi a baj? –kaptam fel, közben végig néztem rajta. Semmi furcsa dolog sincs rajta. Majd Em felé mutatott.
- Megijedt Em-től. –nevetett továbbra is Alice, de most már Jasper is csatlakozott hozzá.
- Jajj, ne félj a nagy bácsitól. –mosolyogtam Emre. –Nem bánt.
De ennek ellenére a kisfiú a mellkasomra rejtette az arcát. Em közelebb lépett, és mögém állt, majd elővette a plüsst.
- Nézd, mit hoztam neked. –vette elő az édes formáját Em.
Nich körülnézett, és Em felé nyújtózkodott. Em ügyesen átvette, egyik kezében megtartotta, másikban pedig a plüssel babrált. Mosolyogva álltam a többiek mellé, közben Em leült az egyik székre, és ölébe ültette az új játékát forgató kisfiút.
- Milyen édes. És olyan cukin tud nézni a nagy, kék szemével. –ámuldozott Alice. –És én azt fogom szavazni, hogy igen.
- Ezt még meg kell beszélni otthon is. –mosolyogtam halványan, közben Emim felé pillantottam, aki elmélyülve figyelte a játszó kisfiút.
- Haza kéne mennünk. –súgta Jasper.
- Nicholas, figyelj ide egy kicsit. –guggoltam le elé. –Haza kell mennünk.
Erre szája lefelé görbült.
- Majd még visszajövünk – mosolygott rá Em, közben összeborzolta a szőke haját.
Nyomtam egy puszit Nich arcára, és kiléptünk a szobából. Lementünk a lépcsőn, elköszöntünk a többi gyerektől, és az igazgatótól, majd a kocsiba vágódtunk, és padlógázzal elhajtottam. Hamar hazaértünk, közben nagyon jól mulattunk. Beálltam a garázsba, és kipattantam a kocsiból. A táskákat kivettem, és felszáguldottam a szobámba. Ott a gardróbba, és letettem a rengeteg táskát, és nekiálltam kipakolni. Miután végeztem, persze a vámpír sebességnek köszönhetően gyorsan, majd felvettem az új bikinit. Legalább is egyiket a tíz darab közül. Egy egyszerű, fekete darabra esett a választásom, amin egy árnyalattal világosabb pöttyök voltak. Megfogtam egy fehér törölközőt, magam köré tekertem, és lementem a nappaliba. Mindenki lent ült, és furcsán néztek rám.
- Megyek, megnézem, milyen a medence. –nevettem.
- Én is megyek. –ugrott fel Alice, majd már ott sem volt.
Bementem a szobába, és egy napágyra ledobtam a törölközőmet. Pár másodperc múlva Alice jelent meg egy piros-kék-fehér mintás bikiniben, majd már ugrott is a vízbe. Én a fejest választottam, tehát egy gyönyörűt ugrottam, majd úszkáltam egy kicsit a medence alján. Nevetve jöttem fel a mély vízből, majd megláttam, hogy már háló is van.
- Alice? –néztem kérdőn rá.
- Játszunk egyet. Jön még Em és Jasper is. Bella és Jenny, meg Ed és Chriss nincs benn semmi jóban. –szomorodott el.
- Nem baj, mi összetartunk. –öleltem meg, majd odaúsztam hozzá.
- Indulás. –mosolygott a ruhabolond –Az árvaházba.
- Hmm? –húztam fel a szemöldököm.
- Láttam. És mi is bemegyünk. –mosolygott.
- Rendben. –indítottam, és gyors kanyarok, valamint a gázpedál használata után az árvaház előtt álltam meg.
Kiugrottam a kocsiból, és megvártam, amíg mindenki kiszáll. Aztán, miután a kocsit bezártam, Em kezébe kulcsoltam az enyémet, és elkezdtem húzni az épület felé. Mosolyogva nyitottam ki az ajtót, és az iroda felé vettem az irányt. Bekopogtam, és egy halk „szabad” elhangzása után benyitottam.
- Jó napot, Gertrud. –mosolyogtam a nőre.
- Bridget, hát te ismét itt. –ölelt meg.
- Mint látszik. Nicholas-hoz jöttem. –magyaráztam.
- Értem. Fent van a szobájába. Amióta elmentél, nem igen akart lejönni. –mosolygott kedvesen a nő, de mégis volt szomorúság a hangjában. –Ők pedig a testvéreid?
- Igen. Emmett Cullen, a jegyesem. Jasper Hale, az ikertestvérem, és Alice Cullen, a húgom. –mosolyogtam bájosan.
- Gratulálok. Jasper, neked is, a verseny miatt. Nagyon örülök Alice. Esme már rengeteget mesélt rólatok. –mosolygott az igazgató.
- Remélem csak jót. –nevetett fel Alice.
- Mindenképpen. Bridget, ha nem baj, én most nem kísérlek el titeket. Sok a papír munka. A második emeleten, az első ajtó balra. –mosolygott.
- Köszönjük. –léptem ki az ajtón, majd miután a többiek is kijöttek, felmentünk a lépcsőn, majd be a balra első ajtón.
Bent egy kisfiú feküdt az ágyon.
- Szia Nicholas. –köszöntem boldogan, majd Emim kezét elengedve, az ágyához sétáltam.
Ő pedig boldogan nevetve ugrált az ágyában. Kivettem, és letettem. Megfogta a kisujjam, és a többiek felé fordult, de ekkor a lábam mögé bújt, és megszorította azt, majd sírni kezdett, Alice pedig kacagni.
- Mi a baj? –kaptam fel, közben végig néztem rajta. Semmi furcsa dolog sincs rajta. Majd Em felé mutatott.
- Megijedt Em-től. –nevetett továbbra is Alice, de most már Jasper is csatlakozott hozzá.
- Jajj, ne félj a nagy bácsitól. –mosolyogtam Emre. –Nem bánt.
De ennek ellenére a kisfiú a mellkasomra rejtette az arcát. Em közelebb lépett, és mögém állt, majd elővette a plüsst.
- Nézd, mit hoztam neked. –vette elő az édes formáját Em.
Nich körülnézett, és Em felé nyújtózkodott. Em ügyesen átvette, egyik kezében megtartotta, másikban pedig a plüssel babrált. Mosolyogva álltam a többiek mellé, közben Em leült az egyik székre, és ölébe ültette az új játékát forgató kisfiút.
- Milyen édes. És olyan cukin tud nézni a nagy, kék szemével. –ámuldozott Alice. –És én azt fogom szavazni, hogy igen.
- Ezt még meg kell beszélni otthon is. –mosolyogtam halványan, közben Emim felé pillantottam, aki elmélyülve figyelte a játszó kisfiút.
- Haza kéne mennünk. –súgta Jasper.
- Nicholas, figyelj ide egy kicsit. –guggoltam le elé. –Haza kell mennünk.
Erre szája lefelé görbült.
- Majd még visszajövünk – mosolygott rá Em, közben összeborzolta a szőke haját.
Nyomtam egy puszit Nich arcára, és kiléptünk a szobából. Lementünk a lépcsőn, elköszöntünk a többi gyerektől, és az igazgatótól, majd a kocsiba vágódtunk, és padlógázzal elhajtottam. Hamar hazaértünk, közben nagyon jól mulattunk. Beálltam a garázsba, és kipattantam a kocsiból. A táskákat kivettem, és felszáguldottam a szobámba. Ott a gardróbba, és letettem a rengeteg táskát, és nekiálltam kipakolni. Miután végeztem, persze a vámpír sebességnek köszönhetően gyorsan, majd felvettem az új bikinit. Legalább is egyiket a tíz darab közül. Egy egyszerű, fekete darabra esett a választásom, amin egy árnyalattal világosabb pöttyök voltak. Megfogtam egy fehér törölközőt, magam köré tekertem, és lementem a nappaliba. Mindenki lent ült, és furcsán néztek rám.
- Megyek, megnézem, milyen a medence. –nevettem.
- Én is megyek. –ugrott fel Alice, majd már ott sem volt.
Bementem a szobába, és egy napágyra ledobtam a törölközőmet. Pár másodperc múlva Alice jelent meg egy piros-kék-fehér mintás bikiniben, majd már ugrott is a vízbe. Én a fejest választottam, tehát egy gyönyörűt ugrottam, majd úszkáltam egy kicsit a medence alján. Nevetve jöttem fel a mély vízből, majd megláttam, hogy már háló is van.
- Alice? –néztem kérdőn rá.
- Játszunk egyet. Jön még Em és Jasper is. Bella és Jenny, meg Ed és Chriss nincs benn semmi jóban. –szomorodott el.
- Nem baj, mi összetartunk. –öleltem meg, majd odaúsztam hozzá.
- Igaz. Hozom a labdát. –ugrott ki a vízből, majd már a labdával a kezében visszaugrott. A háló arra már teljesen felhúzódott, hála az elektronikának.
- Megjöttünk. –lépett be az ajtón Jasper és Emim.
- Sziasztok. Ti lesztek ellenünk. –vigyorgott Alice.
- Rendben. –mosolygott Jasper.
Végignéztem kidolgozott mellkasán, és rájöttem, hogy neki sem kell irigykednie. Elmosolyodtam, és rákacsintottam Emmett-re, aki boldogan ugrott a vízbe.
- De jó, hogy téged nem érdekel, hogy vizes lesz a hajad. –csókolt meg Emmett.
- Engem sosem érdekelt, ha koszos leszek, vagy letörik a körmöm, esetleg leszakad egy darab a kedvenc ruhámból. –fröcsköltem le.
Arcán a vízcseppek csorogtak le, lecsókoltam őket.
- Na jó, álljunk neki játszani. –húzott el Alice, Emimet pedig átlökte a másik oldalra, Jasper mellé.
Nekiálltunk játszani, és egyenlőre mi, lányok vezettünk. A fiúk egyenlítettek, mivel a vetődésünk nem volt elég hosszú. Az ellenfelek összepacsiztak, és folytattuk a játékot. Igaz, a mi játékunkban nehezebb pontot szerezni, de nekünk újra összejött. Boldogan öleltem meg Alice-t, és folytattuk a játékot. Majd bejött Esme és Carlisle is, és nézték, ahogy jól mulatunk. Órákkal később egy döntetlenben egyeztünk meg, és kisuhantunk a vízből. A törölközőt magam köré tekertem, és kimentem a levegőre. Az idő egész elviselhető volt. Legalább is annak mondható. Holnap még suli, aztán napsütés, majd megyünk Denali-ba. Hisz szombaton esküvő.
- Gyere be. –húzott befelé Em.
- Miért? –mosolyogtam.
- Csak mert. –kapott karjaiba.
- Csak miért? –húztam fel a szemöldököm.
- Majd meglátod.
- De tiszta víz vagyok. –mosolyogtam.
- Családi gyűlés van. –súgta a fülembe.
- Értem. Akkor gyorsan átöltözök. –ugrottam ki a kezéből.
Fel a szobába, azon belül a gardróbba, majd megtörölköztem, egy fehérnemű, sima póló, farmer, és sportcipő, majd lent is voltam. A hajamat nem csináltam meg, majd csak megszárad. Felmentem a tárgyalóba, már mindenki bent ült, és nézett. Alice csak vigyorgott, Esme halványan mosolygott, míg a többiek komoran néztek. Végül Carlisle felállt, és beszélni kezdett.
- Bridget…arról lenne szó, hogy…
Komit kérek...
- Megjöttünk. –lépett be az ajtón Jasper és Emim.
- Sziasztok. Ti lesztek ellenünk. –vigyorgott Alice.
- Rendben. –mosolygott Jasper.
Végignéztem kidolgozott mellkasán, és rájöttem, hogy neki sem kell irigykednie. Elmosolyodtam, és rákacsintottam Emmett-re, aki boldogan ugrott a vízbe.
- De jó, hogy téged nem érdekel, hogy vizes lesz a hajad. –csókolt meg Emmett.
- Engem sosem érdekelt, ha koszos leszek, vagy letörik a körmöm, esetleg leszakad egy darab a kedvenc ruhámból. –fröcsköltem le.
Arcán a vízcseppek csorogtak le, lecsókoltam őket.
- Na jó, álljunk neki játszani. –húzott el Alice, Emimet pedig átlökte a másik oldalra, Jasper mellé.
Nekiálltunk játszani, és egyenlőre mi, lányok vezettünk. A fiúk egyenlítettek, mivel a vetődésünk nem volt elég hosszú. Az ellenfelek összepacsiztak, és folytattuk a játékot. Igaz, a mi játékunkban nehezebb pontot szerezni, de nekünk újra összejött. Boldogan öleltem meg Alice-t, és folytattuk a játékot. Majd bejött Esme és Carlisle is, és nézték, ahogy jól mulatunk. Órákkal később egy döntetlenben egyeztünk meg, és kisuhantunk a vízből. A törölközőt magam köré tekertem, és kimentem a levegőre. Az idő egész elviselhető volt. Legalább is annak mondható. Holnap még suli, aztán napsütés, majd megyünk Denali-ba. Hisz szombaton esküvő.
- Gyere be. –húzott befelé Em.
- Miért? –mosolyogtam.
- Csak mert. –kapott karjaiba.
- Csak miért? –húztam fel a szemöldököm.
- Majd meglátod.
- De tiszta víz vagyok. –mosolyogtam.
- Családi gyűlés van. –súgta a fülembe.
- Értem. Akkor gyorsan átöltözök. –ugrottam ki a kezéből.
Fel a szobába, azon belül a gardróbba, majd megtörölköztem, egy fehérnemű, sima póló, farmer, és sportcipő, majd lent is voltam. A hajamat nem csináltam meg, majd csak megszárad. Felmentem a tárgyalóba, már mindenki bent ült, és nézett. Alice csak vigyorgott, Esme halványan mosolygott, míg a többiek komoran néztek. Végül Carlisle felállt, és beszélni kezdett.
- Bridget…arról lenne szó, hogy…
Komit kérek...
