Más élet- 35. fejezet

Sziasztok
Bocsi a késésért.
Remélem tetszeni fog. Jó olvasást. Puszi

35. fejezet
(Bridget)

*Már ebédszünetben, az asztaluknál*

- Hogy, hogy idejöttél? –fordultam Pet felé.
- Emmett felhívott, hogy mostanság elég feszült a helyzet, és ki vagy borulva. –mosolygott.
- Köszönöm Emmett. –öleltem meg, és forró csókot váltottunk.
- Tudtam én, hogy mire van szükséged. Én sem vagyok ám olyan érzéketlen bunkó, mint hiszed. –nevetett.
- Ohh, hát én sosem hittem azt, hogy te egy érzéketlen bunkó vagy. Oh, tényleg. Ma furcsán jó a levegő. –mosolyogtam.
- Nincs Rosalie. –sóhajtott fel Ed.
- És az baj Drágám? –fordult felé Bells.

- Épp ez az. Nincs semmi baj. Nyugalom van a fejemben. Már amennyire lehet. –mosolygott.
- Az jó. És…Bridget. Kit akarsz meghívni? –érdeklődött Alice.

- Jajj, Alice. Bökd ki. –mosolyogtam.
- Miért Petric lesz a tanúd? –akadt ki.
- Azért, mert te leszel az egyes számú koszorúslányom, Bella és Jenny pedig a kettes. –mosolyogtam. –Tehát, te szervezed az esküvőt. De beleszólok. –mosolyogtam.
- És mikor lesz? –mondta izgatottan.
- Nem mostanában…majd…- néztem Emmett-re.
- Nyáron, de nem most nyáron. Majd. Még alakulnak a dolgok. –mosolygott.
- Ahogy mondja. –helyeseltem. –Ja, és ragaszkodok Forks-hoz.
- Forks-ban akarod tartani az esküvőd? –döbbent meg mindenki.
- Igen. Minden oda köt. –mosolyogtam. –Tudjátok…ott ismerkedtünk meg. Ott a falka, a húgom…meg minden…- magyaráztam.
- De hisz ez csodás. –ujjongott Alice.
- Ahaa…- mondtam.
- Tényleg, hogy lettél alfa? –fordultam ismét Petric felé.
- Úgy, hogy Matt lemondott, mert kevés ideje volt a húgodra. –mesélte lelkesen.
- És velük mi van? –szólt közbe Alice.

- Persze, őket nem látod. Semmi különös. Jól el vannak. Már Matt tervezi az eljegyzést, a 16. szülinapjára. –mosolygott.
- Ohh, már csak neked kell az eljegyzést tervezgetni. –mosolyogtam rá.
- Hát, messze van még az. –nevetett, de hallatszott a hangjában a keserűség.
- Jajj, ne légy elkeseredve. Mindennek eljön az ideje. –mosolygott. –Most jut eszembe. Hol fogsz lakni ebben az egy hétben?
- Kivettem egy lakást. –vigyorgott.
- Teljesen egyedül élsz egy lakásba? Lehet ott még mozdulni a kupi miatt? –húztam fel a szemöldököm.
- Persze. Nem vagyok sokat otthon. Át kell itt is változnom. Tudod, meg kell tudni, hogy otthon minden rendben megy-e. –nevetett.
- Értem. Akkor…ma elmegyünk valahová. –mosolyogtam.
- Egy mozi? –kérdezte Alice.
- Legyen. Menjünk horrort nézni. –nevetett Em.
- Oké. Akkor hányan is megyünk? –kérdezte Bella.
- Ha mindenki jön, akkor kilencen. –mosolyogtam.
- Mi nem megyünk. –mosolygott Jenny. –Mást terveztünk délutánra.
- Értem. Akkor csak heten. –mondtam.
- Chriss. Kérlek. Abbahagynád? –fogta a fejét Ed.
- Bocsi Edy. –nevetett.
- Ne Edy-zetek. Arra mérges vagyok. –mosolygott.
- Edy fiú. Ma moziii. –nevettem. –Ugye mindenki más jön?
- Ki nem hagynám. Kíváncsi vagyok, hogy be fogsz rezelni. –nevetett Jasper.
- Én nem félek a horrorfilmek alatt. Kikérem magamnak. –mosolyogtam.
- Á, végül is, kicsit sem félsz. De amikor először néztél velünk horrort, Jasper ölében kötöttél ki. –nevetett Alice.
- Ja, hagyjatok már. Tudjátok, hogy miért ugrottam Jaz ölébe. Edy fiú megijesztett. A legfélelmetesebb résznél. –mondtam dacosan.
- Aha…persze. –nevetett Bella.
- Így volt. –vettem elő a durcis arckifejezésemet, és elfordultam az asztaltól. Körülnéztem. Az emberek beszélgettek, és a visszataszító ételeket ették. Undorító…
- Na, hagyd abba. –fordított az asztal felé Petric.
- Miért is? –vettem elő a pókerarcomat.
- Mert. –mosolygott.
- Miért mert? –csúszott egy aprócska mosoly az arcomra.
- Mert mert.
- És miért mert mert? –mosolyogtam.
- Csak mert mert. – nevetett.
- Nos, hogyha vége van a „mert” harcnak, akkor talán mehetnénk órára. –szólt közbe Chriss.
- Mert? –vigyorogtam.
- Mert már csak mi vagyunk itt. –mondta Jasper.
- Ohh…hát menjünk. –álltam fel.
Mindenki utánam indult. Aztán az ebédlő ajtajában kettéváltunk, és elindultunk a terem felé. A teremben már mindenki bent ült, és minket nézett.
- Ez már tényleg kiakasztó. Hogy bírjátok? Nekem bőven elég La-push-ban, de már az is sok. –sóhajtott fel Petric.
- Hidd el, egy idő után megszokod. –mosolygott Jasper.
Leültünk a helyünkre. Beszélgettünk. Megegyeztünk, hogy „A kör” című filmet nézzük meg.

*Mozi előtt, a kocsiban.*

- Hogy ülünk? –kérdezte Alice.
- Petric meg Emmett között én, Em mellett Te, aztán Jaz, Bella és Ed. –mosolyogtam.
- Rendben. –ugrott ki a kocsiból.
Én is kiszálltam, és Emmett-tel kézen fogva indultunk el az épület felé. Mögöttünk jött mindenki más.
- Ki veszi meg a jegyeket? –lépett mellém Petric.
- Bevetem a bankkártyám. –mosolyogtam. –Gyerünk, csajok.
- Jövünk. –mondták kórusban, és utánam eredtek. Elengedtem Em kezét, és odatáncoltam a pulthoz.
- Szia. –mosolyogtam.
- Hello. –nem nézett fel a pultos srác.
- Hét jegyet szeretnék a legfelső sorba. –mondtam el gyorsan. Végre felnézett, és elakadt a lélegzete.
- Milyen jegyek lesznek?
- Diák. –mosolyogtam, és átnyújtottam az aranyszínű bankkártyámat.

- Rendben. –mondta, és átnyújtotta a jegyeket.
- Jó mulatást. –mosolygott.
- Köszönjük. –nevettem, és Em mellé ugrottam. A derekamra tette a kezét, és elindultunk a terembe. Mindenki bement, csak én nem. Odamentem a nasis pulthoz.
- Jó napot. –mosolyogtam.
- Szia. Mit szeretnél? –mosolygott egy lány.
- Két nagy adag Nachos-t szeretnék. Az egyik legyen natúr, sajtszósszal, a másik pedig csípős. –soroltam.
- Rendben. A csípőshöz a szósz is csípős legyen? –mosolyogott.
- Igen. Ja, és egy nagy kólát.

- Rendben. –adta oda a dolgokat. Átnyújtottam a bankkártyám, lehúzta, visszaadta, és már mentem is a terembe.
Még nem volt sötét, a villanyok égtek. Jó páran voltak a teremben. Kecsesen feltáncoltam a legfelső sorhoz, és csizmám kopogására figyeltem. Jó pár füttyentést hallottam, de nem törődtem vele. Bemásztam a helyemre, és átadtam Petric-nek a kaját.
- Jó étvágyat. Nem tudtam, hogy melyiket szereted, ezért mind kettőből hoztam. –mosolyogtam, közben leültem. Em a kezét a vállamra tette, és pedig nekidőltem mellkasának. Befurakodtam a karjai közé.
- Köszi Bridget. És velem ki fog törődni? –mondta nevetve.
- Ohh, majd valaki csak melléd ül. –mosolyogtam.
- Na, köszi. –nevetett.
- Kezdődik. –súgta Alice.
- Oké. –súgtuk vissza.
Elsötétedett minden, én pedig még jobban belefészkeltem magam Em karja közé. Egyik kezem a mellkasán pihent. Másik kezemet pedig összekulcsoltam az övével.
Elkezdődött a film, és a bal oldalamról ropogtatást, rágást hallottam meg. Petric nekiállt enni. - Hangosan eszel. –kuncogtam.
- Akinek nem kell enni, annak könnyű. –mosolygott.
- Psszt. –szólt nekünk Bella.
- Oké. De még csak a reklám van. –mosolyogtam rá.
- Nem sokat járok moziba. Engem az is érdekel.
- Persze, hogy nem járunk moziba. Inkább megvesszük. Tök mindegy lenne, hogy itt nézzük meg, vagy otthon. Mindenhol ugyanúgy látjuk. –mosolygott Alice.
- Ez igaz. –nevettem.
- Kik lehetnek ezek? Jók a csajok. –suttogta a két sorral előttünk ülő pasi a másiknak.
- Nem tudom. –súgta vissza.
- Ohh, hát mi mindenhol belebotlunk pár álmodozóba. –nevetett Alice.

- Hát persze. –mosolygott Bella. –Kezdődök. Csitt.
Leoltották a villanyokat –mármint ami még fel volt kapcsolva –és kezdődött a film. Hát, én már a tízedik percnél Em nyakában voltam. Persze csak képletesen. Már az is elég, hogy az emberek sikítoznak, nemhogy még a filmet is néznem kell. Már az elég hátborzongató volt, hogy a filmben az emberek rettegnek, és minden apróságon sikítoznak. Így hát én reszkettem, a többiek pedig rajtam nevettek. (Mármint a Cullen család, és Pet)
Amikor vége lett a filmnek, megkönnyebbülten álltam fel. Em kezébe csúsztattam az enyémet, és letáncoltam a lépcsőn. A hátamon éreztem a tekinteteket.
- Na, Kicsim, túlélted? –mosolygott Em.
- Fogjuk rá. –nevettem, egy csók után.
- Na, Bridget. –karolt belém Pet. –Hogy vagy? Reszketsz még?
- Jajj, nem kell kiröhögni. Ilyen vagyok. Nem bírom a horrort. –mosolyogtam.
- Tudjuk. –hallatszott mögülem jó pár hang.
- Jajj, ti meg mást nem bírtok. Mondjuk Em humorát. –nevettem.
- Igaz. –jött újra a hang.
- Na, menjünk inkább. –mosolygott Petric.
- Indulás. –ugrott elém Alice.
- Akkor miért álltál meg, ha annyira menni akarsz? –mosolyogtam.
- Nem tudom. Mehetünk. –táncolt előttem.
Fél óra múlva már a nappaliban ültünk, és sztorizgattunk.
- Petric, hogy vagytok otthon? –mosolyogtam.
- Ohh, hát nagyon jól. –mosolygott. Ekkor Emmett arcán is kaján vigyor terült el.
Jenny és Chriss. Sőt, még Bella és Edward is.
- Nem hiszem el. –fogtam be a fülem.
- Tudod, én még mindig érzem. –morogott Jasper. Elvettem az erejét, és hálásan nézett rám.
- A ház az megmaradjon. –kiabált fel Emmett.
- Nem garantálom. –nyögte Bella. Elnevettük magunkat.
- Mennem kell. Ideje beszélnem a falkával. –köszönt el Pet, megölelt, majd sietősen távozott.
Autó hangját hallottuk, ami az utunkra fordult. Pár perc múlva leparkolt a házunk előtt az egyik autós bolt autó-szállító kocsija. Meglepetten fordultam a többiek felé, akik csak mosolyogtak.

- Megyek, átveszem. –vigyorgott Em.
Emmett után indultam, és az arcomról a mosoly levakarhatatlan volt. Amikor kiértem, Kedvesem a kocsit a garázsba szállíttatta. Tíz perc múlva Em a kezembe csúsztatta a kulcsot.
- Köszönöööm. –ugrottam a nyakába.
- Megígértük, hogy lesz kocsid. –nevetett.
- Kösz Jasper. –öleltem meg testvéremet.
- Szívesen. –válaszolta.
Bementem a garázsba, és megcsodáltam arany színű, BMW m6 cabrio –mat. A fény megcsillant rajta, és vonzotta a szemeket. Beültem, és végigsimítottam a fekete karosszérián. A fehér bőrülések kényelmesek voltak. Igaz, nekünk nem fontos, hogy az legyen, de az.
- Ez csodálatos. –sóhajtottam.
- Remélem tetszik. –lépett mellém Em.
- Nagyon. –mosolyogtam rá.
Kipattantam a kocsiból, karöltve mentünk be a házba.
- Köszönöm. –kiabáltam el magam.
- Szerintem most nem fognak válaszolni. –nevetett Alice.
- Én is így gondolom. –mosolyogtam, közben leültem a kanapéra.
- Nem megyünk el négyen vadászni? –tette fel a kérést Jasper.
- Én benne vagyok. –mosolyogtam.

- Én szívesen elmegyek veletek. –nevetett Alice. – Gyerünk átöltözni.
Felhúzott a szobámba, előkeresett egy fekete famert, és egy fekete felsőt. Felöltöztem, és felvettem az egyik fekete magas sarkú csizmámat. Egy fekete bőrdzseki, és már a nappaliban is voltam. Két perc múlva Alice is leért, hasonló öltözetben, és már mentünk is.
A vadászat alatt nagyon jól mulattunk, viccelődtünk. Végül is pár szarvas, és két medve bánta jókedvünket. Már éppen indultunk vissza, amikor ismerős illatot fújt felénk a szél.
- Hogy az a…- morogtam. Ekkor valaki hátról ellökött, és a földre nyomott. Erőteljes morgás szakadt fel a torkomból, és lelöktem magamról a támadómat.
- Ohh, Bridget. Örülök a találkozásnak. –mondta nyálas hangon, közben támadó állásba helyezkedett.

Alice, Em, és Jasper mögém helyezkedtek, és morogtak.
- …, én nem úgyszintén.
…